A zsidók jól érzik magukat Magyarországon. Ez nem egy légből kapott kijelentés: a Die Presse című osztrák lapnak nyilatkozta a Magyar Köztársaság elnöke. Mondott még más meglepőt is Schmitt Pál, például, hogy nálunk száz százalékig demokrácia van, és hogy nagyon sok barátunk van Európában.

Fókuszáljunk a magukat jól érző zsidókra.

Személyes érintettség híján, nyilván a benyomásai alapján mondta ezt az álamfő (sic!). Megkérdezett egy csomó Magyarországon élő zsidót ők mondták neki, hogy jól érzik magukat. Köszönik szépen, mondták Schmittnek a magyarországi zsidók, a megfázásunk elmúlt, és a fejünk sem hasogat annyira, mint a múlt héten, amikor bejött a hidegfront.

Ha más nem, az mindenképpen növeli magyar zsidók komfortérzetét, hogy a budapesti Új Színház élére a főpolgármester egy közismerten antiszemita párthoz kötődő párost nevezett ki. Ha azt mondjuk, ezeréves álma teljesült be ezzel a magyarországi zsidóknak, visszafogottan fogalmaztunk. Sokféle színház volt eddig is Budapesten, de antiszemita és kirekesztő egy sem – pedig, ahogyan a viccből is tudható, lett volna rá igény. Már majdnem az utcára mentek a magyarországi zsidók, hogy kiköveteljék, de aztán az élet (és Tarlós úr) megoldotta helyettük ezt a problémát.

Legföljebb azt lehetne megkérdezni, hogyha a magyar zsidók ennyire örülnek annak, hogy az antiszemiták kaptak egy színházat Budapesten, akkor mások, akik nem magyarországi zsidók, miért nem osztoznak a Magyarországon magukat jól érző zsidók örömében. Hogy csak egy nagyon friss hírt idézzünk: a Magyar Állami Operaház október 28-ára és 29-ére kitűzött hangversenyének vendégkarmestere, Christoph von Dohnányi arról tájékoztatta az Operaházat, hogy „nem kíván olyan városban fellépni, amelynek főpolgármestere az egyik színház vezetését két ismert szélsőjobboldali antiszemitára bízta”.

Persze Dohnányi Ernő unokája csak magának tehet szemrehányást, amiért előzőleg nem tájékozódott Schmitt Pálnál. Az álamfő (sic!) ugyanis elmondhatta volna neki, hogy Magyarországon száz százalékig demokrácia van, sok a barátunk Európában, és a zsidók jól érzik magukat nálunk.

Szerencse, hogy a magyar zsidók nem osztják a nem Magyarországon élő zsidók borúlátását. Sőt: a Magyarországon élő zsidók a velük való törődés minden apró kis megnyilvánulásának örülni tudnak. Így azután az, a közmédia által egyébként agyonhallgatott értesülés is melegséggel töltötte el a szívüket, miszerint nemzeti érzelmű magyarok egy csoportja botrányt rendezett az auschwitzi haláltáborban: mintegy 50-60, nácinak öltözött náci röhögve és trágár megjegyzések közepette, horogkeresztes sálakkal és más relikviákkal súlyosbítva fotóztatta magát a haláltábor bejáratánál. Mindehhez a Magyar Köztársaság elnökének, miniszterelnökének, de egyetlen közjogi méltóságának, vagy pártvezetőjének sem volt egyetlen szava sem. Ami amúgy érthető: ők nyilván úgy lettek tájékoztatva, hogy Magyarországon jól érzik magukat a zsidók. Ezért sem értjük a Simon Wiesenthal Központ nemzetközi igazgatójának, Shimon Samuels úrnak a felháborodását, aki azt kérte Orbán Viktortól, hogy haladéktalanul indítson vizsgálatot és eljárást az elkövetők ellen, és határozottan ítélje el tetteiket.

Talán a Simon Wiesenthal Központ nemzetközi igazgatója is jobban tette volna, ha előbb Schmitt Pál köztársasági elnöknél tájékozódik az ügyben. Aki bizonyára elmondta volna neki, hogy Magyarországon totális demokrácia van, európai barátainkkal Dunát lehetne rekeszteni, a zsidók pedig jól érzik magukat az országban.

Eszünkbe sem jutna azt mondani, hogy Schmitt Pál szándékosan valótlanságokat állít, olyanra meg még gondolni sem merünk, hogy netán aljas módon hazudik. Nyilván nem erről van szó, hanem arról, hogy a köztársasági elnököt csupa olyan zsidóval hozta össze a sors, akik jól érzik magukat ebben az országban. Derűsen tekintenek a szebb jövőbe, és nincsenek rossz érzéseik a náci eszmék terjedésének láttán. Ellenkezőleg: azt remélik, hogy a Dörner-Csurka tandem csupán előőrs, és őket hamarosan más eszmetársaik is követik.

Nem is kívánnánk megingatni Schmitt Pált ebben a hitében, ezért csak úgy, nagy általánosságban hivatkoznánk egy régi dakota közmondásra: olyan országban, ahol a zsidók nem érzik jól magukat, ott nem-zsidónak sem jó lenni.

Magyarország új, július elsejével hatályba lépő médiatörvényét az ország fasiszta és kommunista múltjának meglehetősen kellemetlen atmoszférája lengi körül.

Előírásai értelmében valamennyi szerkesztőségnek kötelessége magát regisztráltatni egy médiatanács nevű szervnél. A tanácsot felhatalmazták arra, hogy egymillió forintot megközelítő összegű bírságot rójon ki publikációkra és adásokra, amelyekről úgy ítéli meg, „sértik” valamely csoportot, nemkülönben a „többségként” meghatározott amorf entitást. Ha egy publikáció megsérti a „közmorált”, büntetéssel kell számolnia. Ha hírszolgáltatása „kiegyensúlyozatlan”, ugyancsak. És jaj annak a zsurnalisztának, aki a tanács felszólítása ellenére sem hajlandó megnevezni a forrásait.

Magyarország ezzel az intézkedésével felszámolta a javarészt békés 1989-90-es forradalmak emblematikus vívmányát, amelynek köszönhetően Kelet-Európa-szerte megdőlt a kommunizmus – nevezetesen a sajtó szabadságát. Ahelyett, hogy a szabad vizsgálódást elősegítő jogi környezetet teremtene, a törvény a félelem és a bizalmatlanság légkörét teremti meg, ami a totalitárius uralom egyik ismertetőjele.

Ha ez nem lenne elég, két nemrég történt eset demonstrálja, hogy a médiatörvény botrányosan kettős mércét alkalmaz.

Az első eset: a médiatanács komisszárjai vizsgálatot indítottak a Népszava című liberális napilap ellen olyan „inzultáló” olvasói kommentek miatt, amelyek a lap online verziójában, egy Schmitt Pál magyar köztársasági elnököt bíráló cikkhez kapcsolódva jelentek meg. A kommentek az internetes vitastílus általános standardjához képest igencsak visszafogottak voltak – az egyik például bohócnak nevezte Schmittet –, ez azonban nem számít: olyan politikai vezetőt sértettek meg, akit nem lett volna szabad, s a médiatörvény működésbe lépett.

Szemben a második esettel, amikor a kormánypárti Magyar Hírlap olvasói kommentjei hemzsegnek a hajmeresztő ostobasággal bedobott antiszemita megjegyzésektől, a médiatanács azonban még csak meg sem nyikkant.

Dühöngő antiszemitizmus

A Magyar Hírlap cikke hírt adott egy véleményről, amelyet idén Karl Pfeifer veterán osztrák-zsidó újságíró publikált a bécsi Die Presse napilapban. Pfeifer cikkében Bayer Zsolt, a Fidesszel szoros kapcsolatban álló, önmagát újságírónak nevező magyar demagóg uszító korábbi írására reagált.

Bayer stílusa a Der Stürmer című náci szennylap főszerkesztőjének, Julius Streichernek a sercegő, obszcén hőbörgéseire emlékeztet. Kezdetleges tirádájában szerepel egy utalás bizonyos „Cohen névre hallgató, bűzlő végtermékre”, később pedig megtudhatjuk, milyen kár, hogy „sajnos nem sikerült mindet” – tudniillik a zsidókat – „beásni nyakig az orgoványi erdőben”, azaz az 1919-20-as magyarországi fehérterror idején végrehajtott pogromok egyikének helyszínén.

Pfeifer Bayerre vonatkozó találó leírását a „fekália-antiszemitát” – amit azzal érdemelt ki, hogy a zsidóságot az emberi ürülékkel azonosította – a Magyar Hírlap a Fidesz megtámadásaként értékelte, következésképp a cikkhez kapcsolódó olvasói kommentek szerzői nem fogták vissza magukat. Pfeifert, a Holokauszt túlélőjét „gázkamra-szökevénynek” titulálták, de előkerült a klasszikus antiszemitizmus valamennyi kifejezése – „zsidó ótvar”. „zsidó tetvek” –, valamint a kortárs változatok, köztük ez a választékos megnyilvánulás: „Az izraeli zsidó megszállók… csak konfliktust és rombolást hoznak, mialatt a vérünket szívják, mint a paraziták, és elveszik életerőnket.”

Szemben a Népszavával, amit kizárólag a köztársasági elnökből csúfot űző olvasói kommentek miatt állítottak pellengérre, a Magyar Hírlap folytathatta, mintha nem is létezne semmiféle médiatörvény: a Pfeifer elleni mocskos támadások fenn maradtak a honlapon. Arra, hogy miért van ez, Balogh Éva, a neves magyar-amerikai tudós a következő magyarázatot ajánlja: „A régi Fidesz-vezetés epés írása ellenére soha nem határolódott el Bayertől. A Fidesz évente születésnapi bulit tart, amelyen büszkén megjelennek az alapítók, köztük Bayer Zsolt is. Néhány éve, egy különösen felháborító antiszemita támadást követően Orbán Viktornak [magyar miniszterelnökként] külön gondja volt rá, hogy Bayerrel fényképezkedjen, miközben barátságos hangulatban poénkodtak egymással. Orbán azt szokta volt mondogatni: ’Bayer a mi fiunk, kiállunk mellette.’”

Általánosabban szólva, mint azt Balogh, Pfeifer és más kommentátorok megjegyezték: Magyarország rohamléptekkel halad afelé, hogy Európa leginkább idegengyűlölő országává váljék. A romák (cigányok) naponta néznek szembe támadásokkal, és azokra, akik ezeket a bűncselekményeket nyilvánosságra hozzák, legott lesújt a nacionalista szitokáradat („A cigányok hetente gyilkolnak magyarokat”, leckéztette Pfeifert egy kommentelő.)

Vendég a Jobbik rendezvényén. „Becsületem a hűség”.

A saját milíciával tüntető neofasiszta Jobbik párt Magyarország harmadik legnagyobb pártjaként a zsidókkal és más kisebbségekkel szembeni gyűlölködést az inkább a szélsőbalon honos anticionista retorikával kombinálja. S Magyarország épp a hónapban került címlapokra azzal, hogy egy bíróság felmentette a második világháborúban magyar zsidók és szerb nacionalisták brutális lemészárolásában való részvétellel vádolt 97 éves Képíró Sándort.

Pfeifer, aki teljes mértékben kiismeri magát ezen ocsmány körülmények között, levélben fordult Bodonovich Jenőhöz, a médiatanács vezetőjéhez, feltéve a kérdést: mennyiben alkalmazható az új médiatörvény az „antiszemita, rasszista és homofób gyűlöletbeszéddel szemben”. Választ eleddig nem kapott. És az effajta „válaszra-sem-méltatlak” hallgatás ismét csak tanúbizonysága annak, hogy újra itt vannak a régi förtelmes napok.

Az új magyar alkotmány látszólag hosszú évekre bebetonozza Orbán Viktor birodalmát, olyan paragrafusokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a Fidesz minden későbbi kormányt cselekvőképtelenné tegyen. Saját pártjában Orbán Viktor nem tűr ellentmondást, az ellenzék pedig gyenge – írta Kathrin Lauer, a lap budapesti tudósítója.

Kérdéses, hogy mennyire tud még nyilvános ellenállás kibontakozni Magyarországon, ha júliusban a médiatörvény is életbe lép – vélekedett, miközben a törvényt „korlátozónak” nevezte. A törvény hatályba lépése egybeesik a magyar európai uniós elnökségi félév végével, amikor a világ esetleg kevésbé figyelmesen szemléli majd Magyarországot – tette hozzá.

„Mindazonáltal sokkal hatalmasabb birodalmakat is láttunk már saját nagyságuk és hatalmuk súlya alatt összeomlani.” A jobboldali radikálisokkal szembeni fellépésben máris gyengének mutatkozott Orbán – írta. „Egyszer a Fideszen belül is ellenállásnak kell támadnia Orbán arroganciájával szemben. Lesznek hoppon maradottak vagy egyszerűen csak józanok, akik mégis meg akarják majd kockáztatni a demokráciát” – áll a Der Standard kommentárjában.

A Die Presse című konzervatív napilap keddi száma tudósításban foglalkozott az új alkotmány elfogadásával. Orbán miniszterelnök átkorbácsolja a vitatott alkotmányt című írásában Thomas Rosen belgrádi székhelyű tudósító többek között beszámolt arról, hogy az alkotmányt a kormánypárti képviselők szavazataival fogadták el. „A jobboldali populista Fidesz által a parlamenten mindössze néhány hét alatt átkorbácsolt” alkotmányjavaslatot – írta – a kormánypárti frakció minden képviselője megszavazta, az MSZP és az LMP nem vett részt a szavazáson, a Jobbik nemmel szavazott.

A cikk kitért arra, hogy az alkotmányt belföldön és külföldön is bírálatok érik. Többek között ismertette a „keresztény-nacionalista alaphanggal”, az alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésével és „a hatalommegosztás elvének fellazításával” kapcsolatos bírálatokat. Felidézte, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a szavazás előtti budapesti sajtótájékoztatóján nemzetközi tanácsadók megkérdezésére hívott fel, és kijelentette, hogy a kormánynak biztosítania kell a törvények összhangját a nemzetközi egyezményekkel.

Kitért arra is, hogy a Medián közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lakosság hatvan százaléka egyetértene egy népszavazás kiírásával. A Fidesz álláspontja szerint azonban – tette hozzá – már egy éve, a parlamenti választásokkor lezajlott a népszavazás.

„A miniszterelnököt nem aggasztja a szemrehányás, hogy a nyilvánosság megkerülésével hozták létre az alkotmányt: végül is több százezer állampolgár élt a lehetőséggel, hogy egy kérdőíves akció keretében véleményt nyilvánítson. Valóban, utána ejtették azt a tervet, hogy az anyák gyerekeik után második szavazati lehetőséget kapjanak” – írta végül tudósításában a Die Presse.

A konzervatív napilap újságírója aktuális ausztriai és világpolitikai események mellett Magyarországról beszélgetett az ismert ausztriai íróval, újságíróval. A beszélgetés alcímében a konzervatív napilap úgy fogalmaz, legújabb, az ottani politikai eseményekről szóló könyve miatt Lendvai most “hazaárulónak számít” Magyarországon.

Lendvai, legutóbbi – múlt év végi, ez év eleji – látogatásáról szólva kijelentette, nem mérlegelte, hogy a személyét ért fenyegetések miatt ez alkalommal ne látogasson Magyarországra. Mint megjegyezte, jó ideje már nem hívják meg a közszolgálati televízióba. “Így van ez, ha az ember kritikus. Egy kicsit majdnem olyan, mint a régi kommunista időkben” – tette hozzá.

Lendvai úgy látja, Magyarországon kampány folyik liberális értelmiségiek ellen. Úgy fogalmazott, Alföldi Róberttől, a Nemzeti Színház igazgatójától “meg akarnak szabadulni”, Fischer Ádámot, az Operaház vezető karmesterét “már kiszorították”, Schiff András zongoraművészt “a kormányközeli újságokban a legocsmányabb és legrasszistább módon támadják”, amióta megjelent a “Magyarország putyinizálódásáról” szóló cikkel egyetértő olvasói levele a Washington Postban.

Tiltakozásokat kiváltó legújabb könyvének (Mein verspieltes Land – Eljátszott országom) februárban várható magyarországi megjelenésével kapcsolatban azt mondta, nem számít újabb ellenségeskedésekre. “Időközben felismerték, hogy Ausztria mögöttem áll” – mondta. “Wolfgang Schüssel (osztrák konzervatív politikus, volt kancellár) is beszélt Martonyi János külügyminiszterrel Magyarországon és megkérdezte őt, hogy mit is csinálnak velem” – tette hozzá.

Lendvai az interjúban úgy vélekedett, hogy “nem lesz diktatúra Magyarországon”, továbbra is lesznek választások, de az országot teljesen a miniszterelnök és “emberei” fogják ellenőrizni. “A fejükbe száll a hatalom” – mondta.

Orbán Viktor az uniós elnökség szempontjából “két hibát követett el”, ezek most beárnyékolják az elnökséget – vélekedett. A médiatörvény volt a legnagyobb hiba – mondta. A kormányfő – tette hozzá – teljesen alábecsülte a külföldi média erejét. A második hibát “a külföldi vállalatokkal szembeni korlátozások” jelentették Lendvai szerint. “Igazán veszélyes csak azután lesz majd, amikor a külföld talán már nem figyel Magyarországra” – tette hozzá. A médiatörvény “legrosszabb intézkedései”, mint a bírságok, csak júliusban lépnek életbe – mondta.

Lendvai úgy látja, a magyarországi helyzetet nem lehet összehasonlítani azzal, amikor 2000-ben az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) koalíciója miatt diplomáciai szankciókat alkalmaztak Ausztria ellen az akkori uniós tagállamok. Már a hangulat is más volt akkor Ausztriában, tüntetések voltak – mutatott rá. “A luxemburgi külügyminiszter (Jean Asselborn) mondta a legtalálóbban: Orbánnal összehasonlítva Jörg Haider egy ministráns fiú volt” – mondta Paul Lendvai.