A diktatúra többek közt arról ismerkszik meg, hogy olyasmibe üti rendszeresen állami szinten az orrát, amihez részint semmi köze, és főleg, amihez nem ért. Jellemző területek: a sport, a tudomány és a kultúra. Ezeknek, ha fejlődni akarnak, minden tekintetben függetlennek kell lenniük az adott hatalomtól, a diktatúra azonban – hiúsági, vagy ki tudja, milyen okokból – épp ezeket szereti a leginkább igába hajtani.

Ha ez nem megy: igyekszik neki kárt okozni, források elrekesztésével, lejáratással és hazudozással. Ez utóbbira került sor a Berlini Filmfesztiválon, ahol Fliegauf Bence cigánygyilkosságokról szóló Csak a szél című, később nagydíjat kapott filmje sajtótájékoztatóján a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szórólapjai kapták a legnagyobb figyelmet.

A kormány a német és angol nyelvű anyagában előbb a cigánygyilkosságok történetét mutatja be, majd a romastratégiájukat ismertetik. Az anyagban szükségesnek érezte a kormány kijelenteni, hogy a film az események fikciós értelmezése. Fliegauf megdöbbent azon, hogy a KIM olyan szórólapokat tett ki, amelyben a film fikciós jellegét hangsúlyozza.

Az Origo helyszíni beszámolója szerint a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója már a sajtótájékoztatón szerette volna megtudni, miért tett a KIM minden székre egy háromoldalas anyagot. A filmesek annyira nem tudtak semmit az akcióról, hogy megkérték, adják fel a pulpitusra az anyagot, majd jelezték, hogy a minisztérium munkatársai nekik a brosúráról nem is szóltak – írja az Index. Mécs Mónika producer szerint a KIM nem egyeztetett velük előzetesen.

A KIM az Index kérdésére a következőt válaszolta: „A film egy önálló művészi alkotás, ami nem a valóságot követi. Az általunk megírt háttéranyag viszont részletesen ismerteti a valós történéseket, valamint a kormány romaintegráció kapcsán végzett tevékenységeit. Ezzel is elejét kívántuk venni annak, hogy a filmet félremagyarázva, a valós történéseket nem ismerve, a film hátteréről nem tájékozódó újságírók valótlanságokat írjanak le az ügy és Magyarország kapcsán. Az utóbbi időben a nyugat-európai sajtóban több esetben jelent meg számtalan valótlanság, így fontosnak tartottuk a tényeket is bemutató háttéranyag eljuttatását.” A KIM és a NEFMI összesen 18 millió forinttal támogatta a filmet. Összehasonlításképp: a Fidesz által elfogadott új alkotmány díszkiadása 25 millió forintba került.

A budapesti rezsim álláspontja szerint a film nem a magyar valóságot tárja fel, és érzésük szerint a hiányosságokat nekik, ilyen módszerekkel kell kiegyenlíteni. Azzal, hogy a kormány „nem hagyott szó nélkül” egy kimondottan művészi alkotást, újra átlépett egy határt, talán tudatosan azon önkényuralmak nyomán járva, amelyek a két világháború között hasonló módszerekkel népszerűsítették magukat külföldön és igyekeztek „kiigazítani” a róluk kialakult, nem túl hízelgő képet.

A Berlinale Arany Medve díjáért 17 alkotással versenyző filmről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap pénteken azt írta, hogy amennyiben Mike Leigh brit filmrendezőnek, a zsűri elnökének szava lesz a döntő az Arany Medve odaítélésében, akkor “jó eséllyel” a magyar film kaphatja meg a díjat.

Fliegauf alkotása, amely a romagyilkosságok hatására készült, nem a mészárlást mutatja be, hanem “félig dokumentarista” módon egy roma anya és két gyermeke egy hétköznapját. A történet főszereplői “ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz”, hogy nem történhet semmi rossz, “éppen úgy, mint mi”, a nézők – írta Andreas Kilb, a FAZ kritikusa, hozzátéve, hogy amikor aztán “az utolsó percekben eldördülnek a lövések, ugyanúgy felkészületlenül érnek minket, mint az áldozatokat”, és ugyanúgy vonatkoznak “ránk is”. Még akkor is, “amikor a moziból kibotorkálunk a szabadba, sértetlenül, de nem felszabadultan”.

A Berliner Zeitung című baloldali lap egyenesen követeli a fődíjat a filmek. Fliegauf alkotásának “kell odaítélni az Arany Medvét” – írta Anke Westhpal Az utolsó napon című kritikájában, hozzátéve, hogy “helytelen” lenne minden más döntés.

Westphal szerint az alkotás “az első perctől kezdve lélegzetelállító”, a rendező pedig nem a romákról szóló közhelyeket alkalmazva mutatja be a történet szereplőit, hanem tisztelettel fordul feléjük “és érzi félelmüket”. A film a nézőben “csodálatot kelt” Fliegauf művészete iránt és “mély megvetést ébreszt a romákkal szembeni rasszizmus iránt” – fejtette ki a kritikus.

A Die Welt című konzervatív lapban Cosima Lutz a Pillantások, amelyek még gyilkolni fognak című írásában kiemelte, hogy Fliegauf filmje nem csupán egy roma család életéről és haláláról szól, hanem képet ad a szerző hazájáról is, ahol, “mint ismert, évek óta formálódik az idegengyűlölet klímája”. Az alkotás azonban “szerencsére nem tézisfilm”, mint a rendező legutóbbi, Womb – Méh című, “csalódást keltő” munkája.

A Tagesspiegel című liberális lapban Peter von Becker a Hőség napjai című kritikájában “grandiózus roma-drámaként” jellemezte a filmet, kiemelve, hogy a Csak a szél “csendes, mégis kiáltó” mű, amelyben a felszínen gyakran alig történik valami és mégis minden másodpercét áthatja a “felszín alatti rettenetes feszültség”. Hozzátette: Fliegauf Benedek “kiseposza gazdag és minimalizmusában mesteri” alkotás.