Politológus vátesztől hallom: eljött az irányított (szuverén) demokrácia kora. Nem kell csúnyaságokra gondolni, jó az. Az antiliberális rendnél, a mondjuk „nyílt, őszinte szavazásnál" elviselhetőbb. (Volt ilyen is, kevesen tudják, például Bethlen gróf-miniszterelnökünk alatt, aki úgy indokolta a „bemondásos rendszert", hogy a „nemes, pusztai magyar néplélektől idegen" a függöny mögötti méla sunyizás. A „lepapírozás". A magyar nyíltan gyűlöl s szeret. Ühüm.) Mielőtt megijednénk, kifejtem, milyen lesz az új rend.

Otthonos és kellemes. A hatalmi ágak önállósága, ellenőrző szerepe vélhetően megszűnik. A végrehajtó hatalom ott lesz minden kilométerkőnél, beleszól, befolyásol, kisegít, „tanácsol", ad és elvesz, mint egy szerető, szigorú, ámde igazságos apa. „Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek." Tőlünk keletre „szuverén" demokráciának nevezik a közeledő Orbán-rendszert. Moszkvában jó meleg van a teremben, az „állami Dumában", van tea, pirog, vodka, fizetés.

Az „állam" különben ma kulcsszó. Amennyire példásan szabadelvű volt a nyolcvanas években a magyar közvélemény a harcos ellenzékitől a derék, birka párttagig, annyira állampárti ma.

Elfáradtunk. Húsz éve élünk politikai szükségállapotban. A magyar konszolidációra vár. Megváltóra. Próbálkozott emez, nem hagyta amaz. Próbálkozott a bal, keresztbe tett a jobb. A Fidesz megnyerte a háborút. Új világot teremt, saját képére és hasonlatosságára. Az imént idézett politológus kortárs mondja: „a szabadság rendetlensége után eljött a szabadság nélküliség rendje."

Olyan lesz, amilyet érdemlünk. Amilyet akartunk. Atyai. Kokit is ad, ha kell. Hosszú, kalandos túra volt. Nagy utat jártunk be Jancsi bácsitól Kádár Jánosig. A „közmegegyezéstől" az új „közmegegyezésig." Húsz évet ki kell törölnünk az életünkből. És egy költőt, a druszámat, József Attilát, aki másféle elveket vallott. „Szabadság, te szülj nekem rendet." Én ebben hittem. Káprázat volt? A lakásban szobafestés és nagytakarítás van, kupleráj, háromezer kötet szerte a padlón. Hiába keresem Attila kék kötésű kis könyvecskéjét. Elveszett. A verssor – Levegőt – csak véletlenül jutott az eszembe.