Magyarországon néha fellobban az olimpiarendezés lángja, teljesen értelmes emberek és persze totálisan idióta politikusok szólalnak fel a terv mellett, néznek bele a kamerába őszinte és enyhén felhős tekintettel, majd mondják: rendezzünk olimpiát, mert az annyira nagyszerű lesz, hogy nagyon, népünk újra egyenes gerinccel járhat és kelhet, gazdaságunk pedig fellendül, nem beszélve a járulékos haszonról, amit most nem magyaráznánk el részletesen, de óriási lesz.

Ha már éppen zajlik a téli limpia, érdemes elgondolkodni ezen a furcsa mánián, különös tekintettel a szándék mögött rejtező sanda vagy tisztességes célokra.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország (pontosabban valamelyik városunk, mivel olimpiát nem országok rendeznek, hanem városok) alkalmatlan olimpiarendezésre, ennek megállapításához elég egy kockás füzet és minimális intelligencia, összeadunk, kivonunk, máris kijön az eredmény, hogy belerokkannánk gazdaságilag egy normális olimpia összerakásába, gányolni meg nem érdemes, mert akkor rajtunk röhög majd az egész világ éveken keresztül, tehát a terv kivitelezhetetlen. De akkor miért akarják mégis ennyien, évről évre felhangosodva, hirdetve és plakátozva?

A politikusok célja egyértelmű.

Amelyik kormány alatt olimpiát rendezünk, az a kormány jó kormány lesz, szeretni fogja a nép, süt neki pogácsát, esetleg automatikusan újraválasztja, lehet fürödni a fényben, érmeket átadni, fogadásokra járni, sikeres sportolókkal fényképezkedni. Az ilyesmit imádják a politikusok, ennél jobban csak gyermekeket szeretnek simogatni karácsony környékén, de az minden ciklusnak kijár legalább négyszer, olimpia viszont ritkábban van, nálunk konkrétan még egyszer sem volt, pedig előfordulhatott volna régen, hogy rendezünk egyet, mert álltunk úgy.

Most nem állunk.

Olimpiát a nagytőkések is szeretnének rendezni, mert az olimpia jót tesz a piacnak, egy olimpiához új utak kellenek, új épületek, számtalan lehetőség, ahol még tisztességesen is lehet sok pénzt keresni, lopni pedig rengeteget lehet, nyilvánvaló tehát, hogy magyar nagyvállalkozó, ha megkérdezik, hogy rendezzünk-e olimpiát, mindig azt fogja mondani, hogy igen, igen, igen, lehetőleg az Alföld közepén, ahová csak földutak vezetnek.

Na jó, de mit keresnek a művész-értelmiségiek a támogatók között?

Itt már nem beszélhetünk egységes célról, egységes akaratról, mindenkinek más a motivációja.

Van, aki teljesen komolyan azt gondolja, hogy jót tenne az országnak egy olimpia, mert az embereket meg lehetne tanítani mosolyogni, a hazai kereskedelem, vendéglátás és ipar fellendülne, látnánk sok idegent, és esetleg kevésbé utálnánk a saját kisebbségeinket, szóval akadnak nemes célok a piti önérdekek mellett, azaz hogy akkor majd többet mutatnak a tévében, lesz munkám és híres sportolókkal fogok beszélgetni, esetleg beszállhatok a kampányba, hirdetésszervezésbe, lebonyolításba. Olyanok is támogatólag nyilatkoznak, akik nem is értik a kérdést, de ők mindenre igent mondanak, mert akkor látszanak és hallatszanak, velük azonban nem érdemes foglalkozni.

Vannak tehát, akik komolyan gondolják.

A tények azonban arra mutatnak, hogy Magyarország nem képes olimpiát rendezni, mert egy ilyen esemény elsősorban kiadás, és csak másodsorban bevétel, legalábbis én nem nagyon tudok olyan fejlődő térségről, amelyik egy olimpia segítségével oldotta meg gazdasági problémáit, ugyanis annyi pulit ábrázoló fröccsöntött giccset képtelenség eladni, hogy finanszírozzuk az egészségügyet, mint ahogy a felépített, majd kihasználatlan stadionok sem termelnek bevételt.

Egy tökéletesen lebonyolított olimpia is inkább erkölcsi tőkét termel, mint valóságosat.

Ha az úszó Európa-bajnokságot nézzük, vagy Pécset, Európa jelenlegi kulturális fővárosát, pontosan láthatjuk, hogy mire is vagyunk képesek egy-egy nagyobb projekt esetén. Hosszú, hosszú tökölődés után, amikor mindenfelé pénz szivárog, és Cosa Nostrát megszégyenítő bonyolult családi-üzleti kapcsolatok alakulnak ki, a határidő közeledtével kitör a pánik, és a tehetetlenséget kapkodás váltja fel, azaz az évek alatt meg sem tervezett eseményt hirtelen összecsapjuk. A megnyitóra már csak négy karika marad.

Mikrométerrel kimértük, krétával bejelöltük, de most már be kell fejezni, úgyhogy levágjuk baltával, csak mehessünk már haza. Otthon aztán bekapcsoljuk a tévét és szidjuk az ostoba firkászokat, akik mindenbe belekötnek.

Nem mondom, hogy ez valami átok, megváltoztathatatlan magyar sajátosság, de egy kis időbe bele fog telni, míg nyugodt szívvel igent tudnék mondani egy olimpiára, és ez a kis idő inkább több, mint kevesebb 100 évnél.

A dolgot természetesen bonyolítja, hogy téli nem is jöhet szóba, azaz csak nyári olimpiát rendezhetnénk, ami sokkal nagyobb feladat, mint letakarítani néhány, már meglévő sípályát, és esetleg felépíteni egy csarnokot, ahol korcsolyázhatnak a sportolók. A nyári olimpia brutális beruházás, amit egyszerűen képtelenség megoldani pusztán rokonok részvételével, így aztán valószínűleg senki sem fogja igazából erőltetni.

Kampányban azonban jól mutat: a párt, amelyik olimpiát akar ajándékozni a magyar embereknek. Csoda, hogy még nem láttam egyik plakáton sem.