A 33 éves Rétvári Bence mostani jeruzsálemi szereplése újabb szög a koporsóba, most már lehetetlen lemosni azt, hogy az Orbán-kormány összekacsint a szélsőjobbal, trükkös antiszemita politikát folytat Budapesten.

Május végén antiszemitizmus elleni konferenciát rendezett Jeruzsálemben az izraeli külügyminisztérium. Rétvári, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkáraként vezette a magyar küldöttséget, ötven országból hat vallás több mint ötszáz képviselője jelent meg.

A konferenciára magyar civileket is meghívtak, beszámolt a magyar helyzetről Garai-Édler Eszter is, akit Amerikában a rasszizmus elleni harc egyik leghitelesebb képviselőjének tartanak. Garai-Édler volt az, akit a kuruc.info rasszista amerikai bejegyzője, akit egyébként Varga Bélának hívnak, személyesen zaklatott. Garai-Édler rendőri feljelentését a magyar hatóságok eddig eltussolták, nem hajlandóak az amerikai szerveket megkeresni az ügyben. A magyar rendőrségi ügy jelenleg is folyamatban van, a feljelentés sorsát most már amerikai politikusok is figyelemmel kísérik. Az Egyesült Államokban is egyre többen kérdezik, hogy mi az oka annak, hogy a magyar rendőrség nem értesíti az kaliforniai államügyészt Garai-Édler ügyében? Varga Béla a mai napig zavartalanul él a kaliforniai Healdsburg városában!

Rétvári Bence Jeruzsálemben azokról a lépésekről beszélt, amelyeket az Orbán-kormány tett az antiszemita jelenségek leküzdésére Magyarországon, majd meglepő fordulattal arra kérte a konferenciát, hogy segítsen a kuruc.info betiltásában, “amelyik Magyarország határain kívülről” terjeszti antiszemita propagandáját. (Rétvári beszédéről a mellékelt videó készült, a 7. perctől beszél a kuruc.info-ról.)

Egy kis magyarázat szükséges Rétvári trükközésének megértéséhez. A kuruc.info egy Egyesült Államokban levő szerverről működik, és éppenséggel a magyar kormány (Navracsics miniszter úr) szabotálja azt, hogy az amerikai hatóságok léphessenek az ügyben.  Mint már említettem, a magyar hatóságok eddig nem voltak hajlandóak Garai-Édler rendőri feljelentését eljuttatni az amerikai államügyészhez, de közben Rétvári az Egyesült Államokat vádolja a magyar antiszemitizmus terjesztésével. Közben persze saját kormánya falaz a kurucosoknak, éppenséggel ők akadályozzák az amerikai vizsgálatot.

A trükk nevetséges (sőt gyerekes), és a múltban még működött is. De mostanra már kiismerték az Orbán-kormány praktikáit az Egyesült Államokban. Meglepő dolog történt.

A 73 éves Abraham Foxman, a befolyásos jobboldali amerikai zsidó szervezet (ADL) vezetője nyilatkozott, és név szerint említette Rétvári Bencét. Nem értette, hogyan kaphatott prominens fórumot az antiszemitizmussal kacérkodó magyar kormány képviselője a konferencián. Megemlítette Orbán Viktort is, aki szerinte nem lép fel hatásosan a Jobbik ellen. Foxman megjegyzései nemcsak hiteltelenné, de nevetségessé is tették Rétvári jeruzsálemi kommunikációs produkcióját.

Hogy miért fontos Foxman nyilatkozata?

A Fidesz azt terjeszti, hogy a nemzetközi kritikák a baloldal, a liberálisok, az Obama-adminisztráció, vagy éppen Hillary Clinton ármánykodásának az eredményei. S hogy a magyar kormánynak barátai vannak az európai jobboldalon, sőt, az amerikai republikánusok is „megértik” Orbánék álláspontját.

Rossz hírem van. Abraham Foxman, és Orbán személyes kritikusa, Ronald Lauder, nem baloldali liberálisok – ők kőkemény jobboldali republikánusok. Ma már a republikánus George Pataki sem siet a Fidesz-kormány segítségére, sőt, a magyar származású republikánus Andy Harris képviselő sem meri már nyíltan támogatni Orbánékat.

Ami a kuruc.info-t illeti, itt nem a portál „betiltásáról” van szó, hanem arról, hogy Varga Béla bizonyítottan megfenyegette Garai-Édlert, s az bűnténynek számíthat az USA-ban. Egy erre vonatkozó amerikai vizsgálat kiderítheti, kik is állnak valójában a kuruc.info mögött, ami kényelmetlen is lehet az Orbán-kormánynak. Nem meglepően Navracsics miniszter most azon töri a fejét, hogyan blokkolhatná a kuruc.info-t Magyarországon anélkül, hogy amerikai segítséggel felderítené, kik és milyen kapcsolatokat ápolnak a kuruc.info nemzetközi újfasiszta hálózatával.

Mindenesetre a Fidesznek már sikerült lerombolnia saját gondosan kiépített pozícióit az amerikai jobboldalon, de a java még hátravan.  Hamarosan új amerikai nagykövet érkezik Budapestre, Kerry külügyminiszternél már most is több amerikai politikus kilincsel – keményebb amerikai fellépést sürgetnek az Orbán-kormánnyal szemben.

Folytatása következik!

A magyariak elvesztették a szabharcot, s három év múlva, a majtényi síkon le is tették a nuncsakut Pálffy-Barroso generális globál-gyülevész hadai előtt, hogy megkössék a szatmári (mások szerint a felcsúti) békét, miközben fejedelmünk Putyin Péterrel tárgyalt értékpapír átváltási ügyekben. Mégiscsak számít valamit a high-tech katonai szaktudás, továbbá sokat akar a szarka, s nem nagyon bírja azt a farka. Az kiknek szemeik vagynak, lássák, az kiknek füleik vagynak, hallják.

Háry János lódít, nagyokat mond, de alakját a magyar mitológia megszépíti, nagyotmondását elnézően fogadja, és megkülönbözteti például a német Münchausen bárótól, akit közönséges hazudozónak tart. Háry János értünk szépíti meg a valóságot, a nagyotmondás értünk van, és formailag ugyan hazugság, de tartalmilag mégis igaz, mert a nemzeti nagyság jelenik meg benne. Ha van valami, ami “a magyar élet jellegzetessége”, akkor a hazudozásnak ez a felfogása mindenképpen az. Észrevétlenül megy át a valóság a mesék és az ámítások világába, a határvonalak elmosódnak a tények és a vágyálmok között. Ez a magyar élet. Mi sem természetesebb, hogy a nemzeti ügyek kormánya még Háry János kapcsán is füllent, amikor azt állítja, hogy Háry János figuráját Garay a most kihantolt Skultéty Lászlóról mintázta. Ez azt is jelentené, hogy Skultétyvel együtt Háry Jánost is elvették a szlovákok a magyaroktól, de azt nem lehet: Háry János, a nagy mesemondó (hogy finomak legyünk) elválaszthatatlan a magyar identitástól. Azon lehet vitatkozni, hogy Skultéty magyar vagy szlovák, de azon nem, hogy Háry János magyar. Háry János maga “a” magyar.

Skultéty teteme fölött lehet acsarkodni a magyar és szlovák sovinizmus nagyobb dicsőségére, de ennek semmi köze Háry Jánoshoz. Háry János figuráját ugyanis Garay nem Skultéty László zászlótartóról mintázta. Életrajza szerint is “Dunántúli alakjainak idézése közben bukkant a nagyotmondó obsitos alakjára, Háry Jánosra”.  De ennél is meggyőzőbb Hadnagy Albert “Ki volt Háry János?” című munkája, amelyben bebizonyítja, hogy Háry János nem kitalált személy, hanem valóban élt, méghozzá Szekszárdon, ahol Garay is élt és alkotott. Obsitos volt, a fazekas mesterséget űzte és Szekszárdon is halt meg. Semjén Zsolttal szemben Hadnagy Albert főlevéltáros azt állítja, hogy Háry János nem Hegyesmajtényban (a mai Szlovákia területén), hanem Simontornyán született 1766-ban, Szekszárdon élt és ott is halt meg 1850-ben. Garay “Az obsitos”-t 1843-ban írta és a levéltári adatok szerint még találkozott is Háry Jánossal. Nagy szomorúságára már csak azután, hogy a művet kiadta, így számos történet kimaradt belőle. De Hadnagy Albertnek vélhetően nincs igaza, hiszen ő csak egy főlevéltáros papírmoly volt Szekszárdon, míg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Hadnagy Albert történész 1926-tól volt a Szekszárdi Levéltár igazgatója a haláláig, és egyik fő kutatási területe Háry János volt. De az már régen volt, Semjén Zsolt mindezt jobban tudhatja, mert olyan régen nem tudhattak annyit az emberek, mint most. Arról nem beszélve, hogy a tévedhetetlenség dogmája Semjénre is kiterjed mint a Vatikán ügynökére.

Hadnagy Sándor idézi a Háry János életével foglalkozó első komoly munka szerzőjét, Bodnár Istvánt, aki kutatásai eredményét 1898-ban, alig 48 évvel Háry János halála után a Garay-szobor avatása kapcsán tette közzé. Ebben szó sincs Skultétyről, akit Garay nem is ismert. Elmondja viszont azt, hogy 1850-ben Mehrwerth Ignác, Szekszárd akkori főjegyzője személyesen is bemutatta Garaynak Háry Jánost, aki segítőként részt vett a szőlője szüretén. Garay János addig csak a nagyotmondó szekszárdi obsitos történeteit ismerte, őt magát nem. Háry János a szüreten további mesékkel traktálta a költőt, aki a fejét fogta, hogy miért nem találkoztak előbb is személyesen. Ezt maga Mehrwerth mesélte el Bodnár Istvánnak, Semjén nem volt jelen. Ha Garay nem a szekszárdi hagyomány alapján az igazi Háry János történeteit írta volna meg, hanem a hőst Skultétyről mintázza, talán megemlítette volna, hogy nem is tudott a szekszárdi Háry János létezéséről, milyen véletlen, hogy éppen ezt a nevet adta neki.

Bodnár István érdekes forrás az igazi Háry János személyiségére vonatkozóan is. Az ő leírása nem egyezik az idealizáló magyar közfelfogással, amely csak egy ártalmatlan lódítót lát a hazudozó személyében. Nem szépíti a valóságot, és a Háry-történet rendkívül tanulságos a magyar valóságérzékelés leírására. Érdemes megismerni a tényeket és összevetni a magyarok által megszépített valósággal. Bodnár István szerint Háry János, aki “a magyar élet jellegzetes figurája”, nem egy kedélyes, kedves, szeretni való figura volt a valóságban. Azt mondja Háry kortársa, hogy “Háry János nemcsak mesemondó volt, hanem mint ilyes természetű ember, a mesterségét is elhanyagolta, híres volt fuser munkájáról, az általa készített cserépfedők nem illettek rá a fazekakra, az általa készített cserépkályha kipróbáláskor felrobbant és így tovább. Megállapításai szerint igen sok baja volt a fazekas céh-vel is, melynek nem egyszer hágta át a szabályait, mind magatartásával, mind fazekasbéli mesterségével”.

Ez az igazi Háry János, aki hazudozik, a munkáját nem végzi el rendesen, amit készít, az használhatatlan, a céhével összeférhetetlen, mert nem tart be semmiféle szabályt, a magatartásával pedig áthágja a törvényes előírásokat. Ez a karakter a magyaroknak kedves figura, akit megszépítenek, akinek tisztességtelenségét “csavaros magyar észjárásnak” hívják, és erre büszkék. Ez az igazi Háry János, aki handabandázik, hazudozik, link szélhámos, aki törvénysértő és károkat okoz másoknak. Ez a magyar nemzeti hős. Mivel Hadnagy Albert nem volt miniszterelnök-helyettes, és nem kellett belovagolnia székely városokba, mint Semjénék példaképének, Horthy Miklósnak, ezért volt elég ideje arra, hogy utána járjon az igazságnak. Saját leírása szerint “a korabeli összes irat egyenkénti átnézése után igyekeztem választ adni arra a kérdésre, ki volt Háry János”. Elég elavult módszer. Semjén ezt enélkül is tudja, talán ez lehetett az oka annak, hogy saját tudományosnak nevezett dolgozatai megírásához sem fárasztotta magát egyetlen alkalommal sem efféle hiábavaló ténykedéssel. A kész végeredményhez gyűjtött mások által megírt könyveket, és bemásolta mint kutatásának eredményét. Háry János országában ez természetes, még köztársasági elnök is lehet belőle.

Hadnagy Albert ezzel szemben átnyálazta a teljes levéltárat és egyebek mellett a következőket találta: Augusz Antal, Liszt Ferenc barátja, Tolna megye egykori alispánja, 1843. február 22-én levelet írt osztrák származású menyasszonyának, Schwaab Klárának, amelyben említést tesz Háryról is. Ekképpen: “Tegnap este bált adtam a házi cselédjeimnek és vincelléreimnek, több mint ötvenen voltak jelen. A következő vasárnap meg kell ismételnem a bált a palánki juh- és ökörpásztoraim számára is. Látnod kellene a mi kedves báránykáinkat, már hatvanan vannak. Ezek bakot ugrándoznak, miként Háry tegnap este a bálon. Ő nagyon igényesen jelent meg a bálon, de ma egyáltalán nem látható. Ezt a kiváló egyéniséget valószínűleg kénytelen leszek udvarom létszámából eltávolítani, mivel ő kevésbé megbízható, és szeszélyeinek túlságos teret enged.”

Háry János Augusz Antal alispán alkalmazottja volt. A leírásból azt láthatjuk, hogy a hazudozó Háry egy féleszű, aki nem tud egy bálra odaillő módon felöltözni, ugrándozik, mint a bakkecske, inzultálja és megbotránkoztatja a társaságot, szeszélyes és megbízhatatlan. Ezért a gazdája ki akarja rúgni. Hadnagy Albert hozzáteszi, hogy “nézetem szerint ezek a jellemvonások az igazi Háryra vallanak”. A főlevéltáros azt mondja, hogy ennek a Hárynak “Az obsitos” főhősével való azonosságát erősíti, hogy az elszegényedett Garay Jánost az Augusz család anyagilag segítette, így közeli kapcsolatban álltak egymással. Garay az első verseskötetét hálából Augusz Antalnak is ajánlotta. Nyilván Augusz elmeséléséből ismerte Háry Jánost és a lódító történeteit. Ennél is érdekesebb, hogy Hadnagy Albert azt mondja, Szekszárdon “sok Háry János élt, Garaynak a sok Háry János közül kellett ismernie azt az egyetlent, aki a legközelebb állt meséinek történeti gyökereihez. Ez ismét csak arra mutat, hogy az igazi Háry János Augusznak említett belső embere lehetett”.

Ami ennél is megdöbbentőbb, Hadnagy Albert leírja, hogy Háry korában hogyan lett valakiből a császár katonája. A katonafogdosás úgy zajlott, hogy a falvakra kivetették a kötelező újonclétszámot, és először összeírták, kik a faluban a dologkerülők, a lusták, az iszákosok, a szüleik iránt engedetlenek, kocsmázók és kártyások. Először ezeket fogdosták össze, belőlük tevődött össze az osztrák ármádia. Ha nem volt ki a létszám, akkor a vándoriparos legényeket szedték össze. Így szabadult meg a falu és a város a garázda elemektől. Ezek egy része aztán megszökött, belőlük lettek a betyárok, a kor bűnözői, akiket a magyar néplélek szintén pozitív érzelmekkel ruház fel. Elsősorban azért, mert kirabolja a náluk gazdagabbakat, akikre irigykednek. Ez volt hát Háry János, a magyar nép hős fia, aki miután visszatért a katonaságból és obsitos lett, a legkülönfélébb mesékkel kábította a környezetét a hőstetteiről és a nagy győzelmeiről.

Háry János valóban a magyar élet jellegzetes figurája. Háry megszépített alakja jól kifejezi azt is, hogyan viszonyul a magyar nép ezekhez a karakterjegyekhez. Kell-e magyarázni, hogy ezt a népet mindig a Háry Jánosok vezették az orránál fogva, a nép pedig szeretetre méltó figuráknak látta a hazug, megbízhatatlan, tehetségtelen és bűnözői hajlamú egyéneket, akiknek közönséges hazudozásait ártalmatlan lódításoknak tartotta. Nagyotmondásaikra viszketett a fülük. Ennek a népnek a történelmét Háry Jánosok írják. Ez a nép mindig úgy látta magát a történelemben, ahogyan Háry János a csatában. Az öncsalás, az önbecsapás és az önámítás mesterei, amit jól szimbolizál Háry János alakja. A magyar nép eredeti hőse azonban, akiről a szerző a figurát mintázta, egy gazember, szélhámos, hazudozó, megbízhatatlan, ma úgy mondanák, hogy hamiskártyás strici. De erről a magyar nép, amely álomvilágban akar élni, nem vesz tudomást. Az sem baj, ha valaki lop, csal, hazudik, ha megfelelő körítéssel adja elő, és segít elkerülni a valósággal való szembenézést. A legvisszataszítóbb tulajdonságokat képes heroizálni, ha a hazugságok saját ártatlanságát, vélt igazát és nagyságát mutatják.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a történelmet, jól látható, hogy egy magyar politikus elfogadása attól függ, hogy az illető mekkora Háry János. Minél nagyobb gazember, és minél nagyobbakat hazudik, annál népszerűbb és annál nagyobb az elfogadottsága. A 13. havi bér és 13. havi nyugdíj népe, amely már a 14. havi járandóságra is nyitott volt, kétharmaddal, és még többel is hajlandó jutalmazni, ha valaki igazi Háry János. A magyar történelem egyik legnagyobb Háry Jánosa, a legnagyobb csaló és hazudozó most kormányozza Magyarországot. Legnagyobb bejelentése az volt, hogy ő még soha nem hazudott. És a magyarok ezt elhitték neki. Saját szavajárása szerint soha még ekkora felhatalmazással nem bíztak meg senkit a kormányzással, mint őt, és ezen egy cseppet sem csodálkozunk. A mi Háry Jánosunk is naponta indul csatába, győzelmet győzelemre halmoz, a magyar nép szabadságáért küzd a gáton, Brüsszelben és a felcsúti focipályán. A magyar nép elbűvölten hallgatja szavait a magyar szuverenitás korlátozásáról, amikor az ő személyes önkényuralmát korlátozná a demokratikus Európa. Személyes hatalmi vágyai a magyar nép szabadságharcának képében jelennek meg. Háry János igazi népfi, lehetne felcsúti, a disznóvágások és a kocsmák nótavilágából, a fehérvári huszárok regimentjéből való. A mi Háry Jánosunk megvédi a nyugdíjunkat, a földjeinket, az állásainkat, a megélhetésünket, a jogainkat, a szabadságunkat, a trafikjainkat, és hamarosan megvéd minket a patikáinktól is, miután az offshore-cégek kezéből “magyar kézbe” kerülnek majd a trafikok mintájára a “nemzeti patikák” is. A pályázatot már kiírták. A mi Háry Jánosunk mindenünket megpályáztat, és nyílt versenyben elnyer tőlünk mindent. A szekszárdi Háry János nagy hamiskártyás volt, de ennyit ő se nyert, pedig azt akarta, hogy ő nyerje a legtöbbet.

Semjén nem véletlenül harcol Háry Jánosért, aki a nemzeti együttműködés jelképe és kulcsfigurája. Ha elveszik a magyaroktól Háry Jánost, semmijük nem marad. Egész hazug életük összeomlik. Összeomlik a történelmük, összeomlik a jelenük és a jövőjük. Semjén fej nélküli Mindszenty-szobrot avat a másik nagy nemzeti együttműködővel, Kövérrel. Észreveszi valaki? Számít, ha nincs feje? A jelenet hasonlít a Pitypang Szálló ünnepélyes megnyitásához vagy a magyar narancs felavatásához a Tanú című filmben. A teljes Jancsó-életmű az önbecsapásról szól, a magyar abszurdot mutatja be minden remekmű, azt a fordított világot, amelyben a hazug, ugrándozó bakkecskék, a megbízhatatlan bűnözők, a tehetségtelen törvénysértők a példaképek és a nemzeti hősök. Háry János a legrosszabb tulajdonságok és a leggyarlóbb emberi magatartás megtestesítője, valójában ennek a népnek a legalja, amely romantikus és hősies, idealizált formában példaképpé teszi és hasonul hozzá. A nép ezt a talmit és giccset szereti, ezért az intelligencia számkivetett, az emberi értékek helyet cserélnek az alpárival, a társadalom alja és mocska kerül felülre. Ez uralkodik, ez kormányoz, és büszkén azonosítja magát a nemzettel. Aki nem ilyen, az idegenszívű.

Sok kis Háry János avat új szobrokat, utcákat. Semjén a fejetlen Mindszenty-szobor avatásán azt mondta, hogy Mindszentyt azért üldözték, mert “keresztény” volt és “magyar”. De ezen a címen más keresztényeket és más magyarokat is üldözhettek volna, de nem üldöztek. Azonban Mindszenty kartárs egy olyan fasiszta rendszert akart visszaállítani, amelyik hárommillió koldust, százezer doni halottat, félmillió elgázosított magyart produkált. Ezt nevezte ő “kereszténynek” és “magyarnak”. Háry János hozzájuk képest egy Pál apostol, aki azt mondta, hogy igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok. Mindszenty kartársat nem azért üldözték, mert hitt a feltámadásban, vagy mert nem kínai volt, hanem magyar. Most ugyanezt a fasiszta diktatúrát építgeti a felcsúti Vezér, ezért avatják Mindszenty szobrát még fej nélkül is. Nem azért, mert a zsidó Messiásban hitt vagy Árpád apánktól született. De ez az igazság senkit nem érdekel. Háry János ezekhez képest tényleg egy ártalmatlan szélhámos lódító volt, aki legfeljebb a fazekaknak ártott, és legrosszabb esetben felrobbantott egy kályhát.

Semjén jó úton jár, amikor kevés híján háborút indít Skultéty László zászlótartó földi maradványaiért. Skultéty szerinte az osztrák hadseregben is a magyar szabadságért harcolt, amit szintén csak Háry János tudna megfejteni. Mindez persze összhangban van azzal, hogy a katolikus egyház is a császári seregeket támogatta a magyar honvédekkel szemben a szabadságharc idején, és így védte a magyar szabadságot a nemzeti érdek letéteményeseként. Háry János világában ilyan apróságokon nem akad fenn senki. Semjén nemzetpolitikusként ugyanazt a nacionalista politikát folytatja, amely a monarchiát szétverte, és amelynek következtében elcsatolták Magyarország kétharmadát. Elfelejti, hogy amikor ő megkülönbözteti a szlovákot és a magyart, és a szlovákoktól elvitatja, hogy Skultéty az övék is legyen, akkor Magyarországot beszorítja a nemzetállami lét egyre szűkülő korlátai közé. Ha Skultéty lehetne szlovák is, és magyar is, akkor lenne esélyük a magyaroknak arra, hogy merjenek nagyok lenni. Ilyen kicsinyes banda hiába akar nagy lenni, soha nem lesz. Csak a nagylelkűség tesz naggyá, de ezek pondrók. A fülemüle füttye miatt veszekedő magyarral senki nem akar együttélni. Skultéty három nyelven beszélt, magyarul, szlovákul és németül, és egy nagy birodalom katonája volt. Nagyot nézne, hogy most kis nemzetek képesek veszekedni a hamvai fölött, és akár elpusztítani egymást azért, hogy ő magyar vagy szlovák, miközben egy birodalom állampolgára volt.

A mi Háry Jánosunk annyiban különbözik az eredetitől, hogy hazugságait már nem a felcsúti vagy a szekszárdi kocsmában adja elő, hanem a miniszterelnöki székből, amely ma már korlátlan hatalommal bír. Most legyőzte a vizet, lefegyverezte a Dunát, és újabb csatákba indul értünk. Hallgassunk bele abba, hogyan szólt Háry János mai magyar hangja az önkéntes tartalékos honvédekhez, miután saját jószántából apadni kezdett a Duna. A harmincas évek filmhíradóit idéző beszédében azt mondta: „a tartalékos honvédek a munkálatok során példát mutattak a legfőbb katonai erényekből, a hazájuk iránti hűségből, kötelességtudatból, fegyelemből, bátorságból, bajtársiasságból. (…) Megmutatták, hogy katonai erényekre egy erős nemzetnek mindenkor szüksége van. Akkor is, amikor nem ropognak a fegyverek, nem más országok katonáitól kell megvédeni a hazát és polgárait, hanem természeti csapástól, vagy éppen környezeti katasztrófától. Magyarország immár kiállt magáért és polgáraiért, minden erejével igyekszik érvényesíteni a magyarok érdekeit és megvédeni az értékeit. (…) Ez azt is jelenti, hogy a honvédség már nem pusztán egy évről évre megjelenő sor a költségvetésben, hanem a nemzet erejének egyik fontos záloga és a nemzeti szuverenitás előfeltétele. Csak az az ország lehet erős, amelyiknek magabiztos hadserege van.” Erről a hadseregről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy homokzsákok töltésében magabiztos és erős. De ha Háryn múlik, minden csatát megnyer.

Magyarország fejlődésének útja ez: Háry János 1842-ben csak egy alispán alkalmazottja lehetett, ma már az országot vezeti. Ma is ugrál mint egy bakkecske, csak ezt ma pávatáncnak nevezi. Háry Jánost még kirúgták az alkalmazásból, ha nem tudott egy bálra illően felöltözni. A mi Háry Jánosunk ezzel szemben azt mondja, hogy ez lesz a divat, és most készül megválasztani az ő népe nem kétharmados, hanem háromnegyedes többséggel.

Háry János még nem ismerte a rezsicsökkentést.

De a helyzetet valóban megoldotta az állam, a gyerekeket Csillebércre szállítmányozták, amíg felépültek a házak. Hogy mit keresett Orbán a gáton, az máig fontos vitapont. Tény, hogy remekül érezte magát, ami fontos. Képzeljük el Merkel asszonyt, ahogy kiskosztümben lapátolja a sódert. A miniszterelnök dolga, mondják, ilyenkor legfőképpen az, hogy az állami adminisztrációnak világossá tegye: olyan, hogy „nincs pénz”, nem létezik. Szóval, hogy mit keresett a Vezér a gáton, ettől kezdve magánügy. Gondoskodni óhajtott rólunk, vezetni minket az ígéret földjére, erős kezét biztosan rajtunk akarja tartani. Amúgy pedig voltak vízügyesek, katasztrófavédők, tűzoltók, katonák, dózerek, kisbuszok, önkéntesek és a szakma más, kiváló értői. Mert történelmi okok folytán Magyarországon ehhez érteni muszáj.

Churchill titkárnője mesélte a történelmi anekdotát az angliai csatáról, mikor a Nagy Winston látogatta meg a szétbombázott városnegyedeket. „Kibírjuk, asszonyok, kibírjuk!”, mondta a romok között turkáló nőknek, s kezével megformálta a jól ismert kifordított V betűt, míg be nem szólt neki valaki. „Mi vagyunk, akik kibírjuk. Maga itt csak akadály.” S a Prime Minister távozott.

Tíz nap és levonul az ár, ma már Szerbia térségében jár. Orbán kapdosna utána, mindhiába. Valószínűleg ez volt a pálya csúcsa. „Megmentett minket.” Az árvizet kibírtuk. Jótevőnket, a fáradhatatlan Orbán buzgárt és suvadást kellene még kivédekezni.

Mindenki mellékalak.

De mellékalaknak is jó lenni egy ilyen győzelem után, midőn a németektől (mert bizony túlságosan hangsúlyozni nem kell, de eltagadni sem lehet, hogy ez az árvíz honnan érkezett, mert bizony Németországból érkezett, onnan, ahonnan a hebehurgya kritikák, az utasítások, a szabadságunkat korlátozó intézkedések, és ahonnan – nekünk is fáj ezt kimondani, barátaim, de ez az igazság! – a tankok érkeztek akkoriban, amikor a magyar szabadság megingott, és a magyar zsidók elbújtak a német nácik elől az erdőbe, de úgy, hogy azóta sem jöttek haza), megérkezett tehát az ár, érintve némileg Csehországot és Szlovákiát, majd ahogy betette magyar földre a nyirkos állábait, gyakorlatilag a határnál fogadta a miniszterelnök, csak miheztartás végett.

Önöknek felesleges mondani, hogy egy – nem csak szavakban – európai árvíz mit tett volna ebben az esetben, hát visszafordul, naná, nem jön tovább egy folyammillimétert sem, hanem lekushad, megfordul és letarolja dühében visszafelé is Németországot anélkül, hogy Magyarország akárcsak meglátta volna gondozatlan, tajtékos felületét, de nem.

Nem ismerik ezek az árvizek még a Szeretett Vezért. Úgy is jártak, jelezném, úgy is jártak.

Ehelyett az extrém szekularitás és családellenesség árvize betört a régi idők régi dalaival, megduzzasztotta a Dunát. Az árvíz péntektől a miénk, mondta Orbán Viktor és tényleg!

P. J. O’Rourke óta tudjuk, hogy Japánban, valahol egy óriási hangárban vannak azok a fényképek, amiket a japánok lámpaoszlopokról és felsővezetékekről készítettek, mert a japánok mindent lefényképeznek, de lefényképeztek akkor is, amikor a fényképek még a valóságban is léteztek, nem csak vincsesztereken, egyesek és nullák formájában. Nos, drága magyarul olvasók, ez semmi ahhoz képest, ami nálunk történt az elmúlt napokban, ugyanis annyi kép, videó, szabadkézi grafika és olajfestmény készült Orbán Viktorról a gátakon, hogy Kínától kellett egyeseket és nullákat kölcsönkérni, mert a magyar digitális boltban elfogytak!

Orbán Viktor mindenhol ott volt, de egyszerre!

Nem ám úgy, hogy Orbán-hasonmások járták a terepet, hanem úgy, hogy ő. Csak nagyon gyorsan, és nagyon hatékonyan, nem lacafacázott, csak kapcát cserélt Óbuda és Szentendre között, aztán már ott is volt. Rögtön. A Star Trekben meg kell várni, amíg megnyílik egy féregjárat, vagy – ami még rosszabb – keresni kell egyet a világegyetemben, de a magyar miniszterelnöknek ilyesmire nincs szüksége, nincs ideje, ő magánál hordja a sajátját.

Csak kimondja: itt hamarosan nemzeti féregjárat nyílik, és már ott sincs. Illetve ott van, ahol éppen lenni akar, ahol lenni kell.

Mondjuk, lett is rögtön nemzeti összefogás, ahogy egy kedves kommentelő megjegyezte a miniszterelnök Facebook-oldalán: látva Orbán Viktor helytállását, bennem felvetődött, hogy felesleges megtartani a jövő évi választásokat. Ha annyira egységes az ország, mint most, akkor nincs szükség arra a pénzszórásra, amit egy választás lebonyolítása jelent. 3-4 év múlva vissza lehet térni a kérdésre, de addig felesleges.

A magam részéről csak óvatosan remélem, hogy a bejegyzés az abszurd humorra és a szarkazmusra mindig oly nyitott magyar lélek frenetikus megnyilvánulása, azonban vannak kételyeim. Hogy pontosan fogalmazzak: nem tudok felhőtlenül örülni, mert elég nagy az esély arra, hogy szeretett hazánkban vannak olyanok, akik tényleg ezt gondolják, amit egyébként a több száz like is bizonyít a beszólás mellett. A magyarok zsenik.

Talán mondanom sem kell, hogy azóta Orbán Viktor legyőzte az árvizet, de a reá jellemző szerénység okán folyamatosan többes szám első személyben beszél erről az eseményről, mintha mindannyian együtt győztük volna le, azonban ez nyilvánvalóan nem igaz, mert rólam például egyetlen fotó sem készült.

Jellemző, hogy az árvíz közben két földrengés is volt, de ezeket is legyőzte.

Tényleg már más sem hiányzik, minthogy a Gellért-hegy alól előbújik Godzilla, és megküzd MechaGodzillával a Duna fölött, alatt és benne szintúgy, hacsak addig elő nem kerítünk valami rendes magyar szörnyet, mert ugyan tudjuk, hogy a japánok is magyarok, de mégiscsak. Nemrégiben például olvastam egy közepesen népszerű, de rendkívül tudományos oldalon, hogy a magyar népmesék fanyűvője nem más, mint a jeti. Azt hiszem, ezzel még lehetne valamit kezdeni a választásokig.

A tett különleges jelentőségére tekintettel ma hivatalos, baráti látogtásra érkezett Chuck Norris, hogy tanácsokat kérjen tanult kollegájától. A találkozóra a Margitszigeti Nagyszálló Búvártermében került sor, a nemzeti sajtó részvételével.

A Hármashatár-hegy Géniusza az előző napokban fáradhatatlanul járta az országot, és orcája verítékével szemlélte a térképeket, adott utasításokat a lapát megfelelő használatára, továbbá a homokzsák-kezelés elemi technológiájával kapcsolatban.

Vasalt csizmájában és gumiingében az égre emelte a tekintetét, és szigoran odadörgött az ottlakónak: elég volt! Ez a lángokkal ölelt kis ország kibírta a történelem minden fordulatát, ne tegyél a nyakába újabb megpróbáltatásokat! Ha mégis, velem gyűlik meg a bajod! Sokat szenvedett a nép, de összefogva a nemzet erősebb, mint valaha! Mindent kibír! Ennek legfényesebb példája én magam vagyok!

Ekkor Orbán Viktor felemelte a kezét és csak annyit mondott vészjóslóan: ne legyen víz! És nem lőn.

Nagy csend támadt a fellegekben.

A katasztróvédelmisek, a civilek, a katonák, tűzoltók – s valahány név a naptárban – kezében megállt a pipaszár, amellyel eddig henyéltek, kissé elszégyellték magukat, hogy szeretett vezérünk élete kockáztatásával egymaga, félkézzel megoldotta azt, amit tízezrek – lustaságból, hozzá nem értésből, nemzetietlenségből – elszabotáltak.

A Nemzeti Cipőgyár elsőként jelezte, hogy méretet kíván venni Orbán Viktor lába nyomáról, mert eddig nem érték el. Nemzeti gumicsizmát készülnek legyártani, sarkantyúval és bajusszal.

A Nemzeti Tankönyvkiadó már nyomdába adta Gondolataim – Hogyan mentsünk meg egy országot egymagunk? című, jövőre kötelező olvasmányként szereplő, háromkötetes kiadványát.

A Nemzeti Kenyérgyár a jeles alkalomra az ügy jelentőségéhez méltó méretű és kivitelezésű, Orbán Viktorról formázott nemzeti kenyeret süt, a tervezésel Kerényi Imrét bízták meg.

A Nemzeti Szabók – hálóból a nemzetért végzett áldozatos munkájáért – a közeljövőben megfelelő méretű, nemzeti ruhadarabbal kedveskednek a nemzetnek „Orbán Viktor mellénye” néven xxxxL méretben.

A Nemzeti Nyugdíjasok külön delegációt indítottak. A megható ünnepség keretében kifejezték hálájukat, hogy ha kicsiny mértékben is – magánynyugdíj – hozzájárulhattak a nemzethez.

A Nemzeti Kivándorlók szégyenükben egyelőre hallgatnak.

A Nemzeti Nemzetietlenek mindeközben összegyűltek, és másfél órán át szaggatták a ruhájukat, majd nemzeti hamuval szórták meg nemzeti fejüket.

Arról nem érkezett még híradás, hogy maga az ország mit szól a nemes tetthez, amelyet Orbán Viktor egyedül hajtott végre.

A Vezér – szokásos szerénységével – keresetlen, ám annál egyszerűbb szavakkal utasította el azt felkérést, hogy a Gellérthegy tetején, a jelenlegi szobor helyére a róla mintázott bronzszobor kerüljön, amint jobb kezét kinyújtva és felemelve kettéválasztja a vizet.

A Nemzeti Parlament egyhangúan – ötvenkét ellenszavazat és nyolc tartózkodás mellett – elfogadta, hogy 2013. június 11. Nemzeti Orbán Viktor Nap néven vonuljon be a történelembe.

Ezen napokon a további húsz évben nemzeti ünnepet rendeltek el, amelyen szolíd, a nemzet lehetőségeihez mért megemlékezést tartanak majd a Nemzeti Hősök Terén.

Orbán Viktor egy csónakra formázott emelvényen áll majd, s fogadja az előtte homokzsákokkal, lapátokkal és talicskákkal elvonuló, hálás tízezreket. Vidám zene fogadja majd a fegyelmezett sorokban hálálkodókat, majd a Hármashatár-hegy Géniusza saját kezűleg oszt a Nemzeti Városligetben nemzeti sört és virslit a rászorulóknak. A biztonságról és a szervezésről a nemzeti közmunkások és munkanélküliek gondoskodnak.

Orbán Viktor szerényen csupán annyit mondott, cserepes ajkait kissé megnedvesítve, hogy a vizet már legyőzte, bátran áll az új kihívások elé.

Ezek a szövegek a kapituláció, a teljes fegyverletétel és az árulás megnyilvánulásai. Ezek az emberek, akik lemondanak még a kritika jogáról is, mert Pesten tetőzik a Duna, akik a gyáva árulást, önmaguk feladását józanságnak nevezik, akik a sajtószabadságról prédikálnak, és akiknek a dolguk az lenne, hogy világgá kürtöljék Magyarország fasizálódását, de az antifasiszta szövetség elnökének a száját is be akarják fogni, ezek elárulták a népüket, a hazájukat, az elveiket, a szabadságot és a tisztességet. Ők maguk mesterkednek azon, hogy Orbánt demokratának mutassák, holott nem az, és próbálják szalonképessé tenni, pedig nem lehet. Ők keresik a kompromisszumok lehetőségét, hogy kiegyezzenek egy illegitim hatalommal, amely bűncselekmény elkövetésével változtatta meg az alkotmányos rendet és számolta fel a jogállamot.

Micsoda hazug szöveg az, hogy a bajban félretesszük az ellentéteket? Ha árad a Duna, akkor nem lehet a kormányt kritizálni? Esetleg a kormány intézkedéseit nem lehet bírálni, a gáton futkározó ripacsot nem lehet emlékeztetni arra, hogy egy miniszterelnöknek nem az a feladata, hogy a meteorológus kezéből kicsavarja a mikrofont, a szakembereket elkergesse a gátról, és magát nevezze ki a védekezés irányítójának, mert a világ rajta röhög? Az ellenzék nem akadályozhatja meg, hogy politikai hazugságokra használjanak fel egy természeti katasztrófát és egy vízügyi szakmai kérdésből hőskölteményt írjanak a közszolgálati média kameráival? Ehelyett Mesterházy bevonul a hamis pátosz alá, meghatódik önmagától, esetleg maga is versenyt lapátol Orbánnal? Elment a józan esze? Ki az a hülye, aki egy ilyen emberben megbízik? Még egy áradás és koalícióra lép vele. Illetve lépne, de ez csak azért nem történik meg, mert Orbán kutyának se nézi. De a minimális önérzet helyett az ellenzék vezére bedől a hamis propagandának, magával ragadja a buta pátosz, és beáll másik idiótának. Erre az emberre kellene lecserélni Orbánt? Nevetséges. Inkább maradjon, a normális emberek pedig keressenek új hazát.

Bolgár György azt kérdezi az antifasiszta szövetség elnökétől, hogy mire alapozza azt a kijelentését, hogy Magyarország a nácizmus kapujában áll? Hatvan Wass Albert szobor áll Magyarországon. Wass Albertet Hitler tüntette ki, zsidók meggyilkolásában való részvételért jogerősen halálra ítélték, igazi háborús bűnös. A szobrok jelentős részét a Fidesz politikusai avatták fel. A parlament fideszes alelnöke Prohászka szobrát avatja. Prohászka a hungarizmus megalapítója, a nyilasok szellemi atyja. Az Országgyűlés fideszes elnöke nyilas írót állít példaképül, állami ceremóniával rehabilitálná, ha Románia nem tiltakozna a magyar fasiszta rendezvény ellen. Ezeket a rohadék nácikat kötelezően tanítják az iskolában, köztereket és utcákat neveznek el róluk. Bolgár pedig azt kérdezi, milyen alapon állítja valaki, hogy közel a nácizmus. Neki azt kellene kérdeznie, hogy milyen taktikai megfontolásból tagadja le az antifasiszta szövetség elnöke azt, hogy Magyarország a nácizmusnak már nem a kapujában áll, hanem régen belépett ezen a kapun, ha visszanézne, már nem is látná.

Hazudnak, hazudnak és hazudnak. Szépítenek, mentegetnek, letagadnak, hogy ne kelljen szembenézni vele, ne kelljen konfrontálni, ne kelljen az egyenes kiállás következményeit vállalni, ne kelljen a szocik alatt – közpénzen – kiépített életszínvonalat feladni. Ezek az emberek elárulják az országot, a hallgatókat, az elveiket, a szakmájukat. Ha lenne ilyen, Bolgártól a szakmai képesítését vagy a működési engedélyét vissza kellene vonni. Az újságírás szégyene, amit művel. Mindennek a meggyalázása, amely valaha újságírásnak neveztetett. Abba már bele sem gondolok, hogy évente kiadják Amerikában, hány rendes újságíró szenved börtönökben, tűnik el a világban, hányat végeznek ki úgy, hogy a nevüket sem tudja senki. Felháborító, amit Bolgár és társai művelnek. Hazudik, mellébeszél, mesziről ordít, hogy csak a gyávasága és a zsebe érdekli. Nem olyan buta fiú ő, hogy ne tudná, hol van. Azt hiszi, hogy ezt kívülről senki nem veszi észre? Felháborító, hogy ez a rádió ellenzéki rádiónak és a sajtószabadság képviselőjének meri nevezni magát. Falhoz állítja az antifasiszta szövetség elnökét a szólásszabadság bajnoka, hogy mit merészelt mondani Washingtonban? Amikor az még hozzá hasonlóan gyáván is nyilatkozott. Szégyen.

Ezek az emberek azt a látszatot akarják kelteni, hogy amíg nem fűtik a gázkamrákat, addig nincs antiszemitizmus és nincs nácizmus. Megsúgom neked Gyuri, hogy az a rendszer, amelyet te demokráciának nevezel, náci ideológiára épül, a “keresztény-nemzeti” ideológiának antiszemita gyökerei vannak. Kérdezd meg a közös barátunkat, Gábor Gyurit, ő ért hozzá. Ha nem tudod, olvassál egy kis irodalmat. Ha pedig tudod, ne hazudj. A gázkamrákat azoknak az embereknek a beszédei és tettei előzték meg, akiket az Orbán-rendszer magasztal és példaképnek állít. Azokat tüntetki ki, akik ugyanezeket az eszméket hirdetik. A beszédből lesz a tett, a beszéd a szívből származik, ahol a gyilkosságot már elkövették. Téged ez a rendszer a szívében már megölt. És te védelmezed, letagadod, hazudsz róla. Legszívesebben letagadnátok még a zsidók létezését is, hogy ne kelljen szembenézni az antiszemitákkal, a létezésükkel, és megpróbáltok a kedvükben járni, hátha elmúlik a rendszerük mint egy nátha. De nem fog. Hiába hátráltok, magatoktól beszállhattok a vagonba, magatokra zárhatjátok az ajtót és előzékenyen kiadhatjátok a kulcsot a gyilkosoknak, de ezzel sem ússzátok meg. Nem fognak elgázosítani, mert ma nincs náci Németország mögöttük, ennél rosszabb történik: megaláznak és az emberi méltóságunkat tapossák a sárba.

Valójában nem veszitek komolyan a veszélyt, de mégis féltek. Mitől? Semmi nem fenyeget benneteket, és az egész ellenzéket sem. Mi történne, ha férfiasan kiállnátok? Felakasztanak? Börtönbe csuknak? Deportálnak? Nem. Demokratikus Európa vesz körül benneteket. Az európai támogatások miatt a felcsúti védencetek kénytelen adni a hazug látszatra. A pojáca torkára fagyna a szó, ha végre egy férfival találná magát szemben. De ehelyett a gáton népszerűsködik, játssza az eszét, és látszik rajta, hogy azt akarja, hogy még szeressék is. Ehhez asszisztáltok. Semmibe vesz benneteket, mert azok vagytok. Minden fontosabb nektek, mint a szabadság, a jog és az igazság. Árulók vagytok. Nem most lettetek azzá, hanem akkor, amikor elfogadtátok az egész magyar sajtóval együtt, hogy a pártok kilopott közpénzeiből éltek, és ezért a pártok kiszolgálói lesztek.  Ez hozta el a fasiszta diktatúrát, ezért utálták meg az emberek a demokráciát, és a rossz lelkiismeret miatt ezt nevezitek ti demokráciának. Elárultátok már korábban magatokat, és emiatt gyávák lettetek. Nincs tartás és lelkierő most, amikor szükség lenne rá. Elbújtok a hazugságotok mögé, hogy ti nem látjátok annak, ami. Otthon mit mondasz az Orbán rendszeréről?

Az egész ellenzék hazug és gyáva. Alattomosan hazudik, becsapja önmagát és az országot is. Bűnözök cinkosai vagytok, bagóért véditek őket. Bajnai lassan letagadja azt is, hogy itt az alkotmányos rendet megdöntötték és a jogállamot felszámolták. Hazugsággal akarja megnyerni Orbán híveit és az Orbánból “kiábrándult” szavazókat. Tudod mit, Gordon? Aki Orbánnak hisz, az nem ábrándul ki belőle. Aki kiábrándul, az azért ábrándul ki, mert nem hisz abban, amiket te hazudsz. Együtt emlegeted Trianont és a holokauszt lelki feldolgozását? Ezért a szövegedért egy demokráciában le kellene mondanod. A holokauszt egy népirtás volt, ahol nincs mit feldolgozni, csak elismerni és hamut szórni a fejünkre. Trianont ezzel hozod egy kalap alá, ahol a bűnös magyar nemzetiségi politika és egy elvesztett háború után a győztesekkel szemben a történelmi Magyarország hamis mítosza állt? Antiszemiták állítják párhuzamba a zsidóknak tulajdonított bűnöket a holokauszttal. Te, Gordon, a magad csendes hangján, úgy beszélsz, mint egy antiszemita. Ha nem tudnád. Mindezt azért, hogy kibékítsd a náci eszmékkel megfertőzött tömegeket a demokratákkal, és elmosd köztük a különbséget. Tudod, ki szavazzon rád? A Prohászka Ottokár.

A liberális ellenzék vezető gondolkodójának tekintett Konrád György is a kapitulációt hirdeti, a teljes vereség elismerésével, az alku keresésével. Azt állítja Konrád: „Ebben a kormányban vannak emberek, akiknek van valami morális érzékenysége a machiavellisztikus tehetségük mellett is, és ezért gondolom azt, hogy ez nem egy gonosz elvetemült ország, csak egy felületesen érző kormány“. A machiavellizmus tehetség? Ki az, akinek ezek közül “morális érzékenysége” van? Egyet mutasson közülük. Velük azonos “az ország”? Ez csupán egy “felületesen érző kormány”, semmi más? Mindössze ennyi velük a baj? Aztán Konrád György így folytatja az Indexben: “Ha engem megkérdez hogy mi vagyok, akkor én azt mondom, hogy a dialógus híve vagyok. Az ember próbálja megérteni, mit mond a másik. És e nélkül az ország elbutul. Ha az ország riadozik a dialógustól, és ahelyett hogy kérdezne, előítéletekkel próbálja fejbe vágni a másikat, akkor belesüllyed a mély butaságba.” Micsoda simlis szöveg.

Bocsánatot kérünk a köztiszteletben álló író polgártárstól, de micsoda baromság ez? Azokat az embereket kellene megérteni, akik felszámolják a jogállamot, elveszik a jogainkat, még tisztességes választást sem engedélyeznek? Azokat kellene megérteni, akik húsz évvel a kommunista diktatúra bukása után bejelentik a demokratiksu rendszer leváltását és azt meg is valósítják? Ha én ezt nem értem meg, és ezekkel a bűnözőkkel csak a fogdájuk hűvösében szeretnék beszélni, akkor én belesüllyedek a mély butaságba? Ha ezeken számon kérem a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ha kifogásolom, hogy egy ember kezében összpontosul minden korlátlan hatalom, hogy a hozzávaló viszony dönti el a társadalmi érvényesülés lehetőségét, akkor én a buta előítéleteimet fogalmazom meg? Na ne.

Amikor már az ellenzék informális tekintélyei is ideológiát gyártanak a gyávaságból és a hazugságból, amikor az illegitim hatalommal való kiegyezésre buzdítanak, az már a vég. Ott tetszik tévedni kedves Konrád György, az elvbarátaival együtt, hogy a dialógushoz két fél kell. A másik fél ezt a dialógust felmondta, egész koncepciója és magatartása arra épül, hogy nem vesz tudomást a rajtuk kívülállókról. Tisztességes ember Orbánnal csak a tárgyalóteremben folytat dialógust, amikor a csuklyában ülő kommandósok között megbilincselt kézzel helyet foglal. A felcsúti stadionépítésnél kisebb gazemberségekért tartanak naponta nyilvános akasztásokat Kínában, pedig az csak egy kommunista diktatúra. Rendes ember nem örül annak, hogy milyen engedményeket ért el a diktátor kegyéből, hanem elutasítja a diktátor kegyeit. Nem kéri meg, hogy vigyen virágot egy agyonvert ember sírjára, nem kávézgat vele, hanem antidemokratikus és illegitim hatalmát világgá kürtöli, és minden erejével tiltakozik ellene. Az a dialógus, amelybe Konrád György vezetné az Orbán-maffián kívül állókat, a csizma talpa alá vezet, mert Orbán ezzel az oldallal csak úgy hajlandó tárgyalni, ha közben a lába a nyakunkon van. Hova tűnt az egykori Konrád György, aki a Kádár-rendszer bátor bírálója volt, aki még akkor is keményebben fogalmazott, amikor a demokrácia keretén belül jelentek meg antidemokratikus jelenségek? Most pedig, amikor kifejlettt állapotba jutott az önkényuralom, dialógust ajánl a diktátorral, hogy értsük meg őt, ne legyenek előítéleteink vele szemben. Jól hallok? Ezt Konrád mondja? Konrád hazudik ekkora bődületes baromságokat? Ő az, aki lefekszik és elárulja a legnemesebb eszméket? A híres író? Ő dorombol a Nagy Stadionépítő lábainál? Az ő nyelvét látjuk kilógva?

Konrád György még az ellenzéki miniszterelnökjelölteket is a párbeszédre való készség alapján ítéli meg. Mesterházyról ugyan kijelennti, hogy nem buta, amivel azt mondja, hogy szerinte buta, és hogy nincsenek kormányzati tapasztalatai. Ez egyébként egy nagy baromság, mert elég sok miniszterelnök kezdi úgy a demokráciákban, hogy nincs miniszterelnöki tapasztalata. De ez csak mellébeszélés a tapastalatról, Mesterházyt butának tartja. Bajnait pedig az árulásra való hajlandósága miatt tartja alkalmasnak: “Jelenleg a rendelkezésre álló emberek közül Bajnai Gordon a legjózanabb, és legkészségesebb arra hogy másokkal is együttműködjön.” Kivel kellene együttműködni, kedves Konrád György? A diktatúra kiszolgálóival és éltetőivel? Ezt mondja Konrád György: “ha Magyarországon a „jobb-balból verbuválódott elit” nem hoz létre egy átfogó, együtt gondolkodó csapatot, akkor Magyarország az utolsók közé kerül.” Hazugság, hazugság, hazugság, százszor is hazugság. Nem lehet puccsistákat demokratákkal egy csapatba állítani. Miről akar beszélni azokkal, akik centrális erőteret akarnak, akik kilenc évre választanak a pártjukon belülről választási bizottságot? Ezek közönséges hazugságok.

Konrád tudomásul vette, hogy Orbán teljhatalommal rendelkezik, és besompolyogna melléjük “a balról verbuválódott elittel”, hogy egyezzünk ki, mert nincs alkalmas ellenjelöltünk, elfogadjuk az Orbán-rendszert, de húzzuk meg a határokat, maradjanak meg a demokráciának álcázott diktatúrában is a másik oldal életfeltételei, hagyják meg bizonyos előjogainkat, engedjék meg, hogy néha szóljunk, mi pedig nem háborgatjuk a nagyságos Vezér urat, és nem nevezzük őt diktátornak.

Hányni kell. Felháborító és undorító. Akár tetszik a pesti uraknak, akár nem. Undorítóak. Feladják maguktól az elveiket, miközben semmi nem fenyegeti őket, megtagadják a tiszta gondolatokat, az emberi jogokat, a szabadságot, a demokráciát, mert nem látnak a létező ellenzék vezetői között egyetlen kormányzásra képes embert, miközben a 7-es busz bármelyik járatán fogok a felcsúti szotyolaköpködő idiótánál tíz alkalmasabb embert (Mesterházy és Bajnai nem férne be közéjük). Hunyászkodnak, féltik a meglevő életformát, a kis mutyit, stimulnának, behízelegné magukat Konrád, és mint az útszéli kurvák felkínálják magukat. Méltó társai az ATV-s Németh Sándornak, akinek tévéje kezdettől ezt a szellemiséget árasztja. Már Rogánt is ezért szerepeltette a Kossuth téren, hogy összeboronálja a demokratákat a fasisztákkal.  Jól keres vele. De a legszebb az egészben az, hogy nem kellenek Orbánnak. A felcsúti tahó jóindulatáért könyörög a Kossuth-díjas író, a maffiózó, a baltás gyilkos korrupt cinkosa pedig átnéz rajta. Ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, azt hiszem. Nagy elégtétel ez a kisebbrendűségi ézesektől gyötört antiszemita Orbánnak.

Jól egészíti ki a körképet Gyurcsány Ferenc a maga pávatáncával. Azt nyilatkozta, hogy Mesterházyt és Bajnait egyaránt alkalmasnak tartja a miniszterelnöki feladatra, és bármelyiküket szívesen támogatja. Micsoda hazugság. Annyira hozzászoknak ezek az emberek ebben a nagy álnokságban a hazudozáshoz, hogy már nem is tudnak másképp beszélni. Ki hiszi el, hogy Gyurcsány akár Mesterházyt, akár Bajnait alkalmasnak tartja, és szívesen támogatja? Egy szó sem igaz belőle, egy pohár vízben megfojtanák egymást. Ezért a süket dumáért kár volt elhagyni az MSZP-t. Az ember csak áll és néz, hogy miért nézik ennyire hülyének? Hogyan lehet megbízni valakiben, aki nem őszinte? Aki igyekszik megfelelni a “fogjunk össze” hazug demagógiának. Itt senki nem akar összefogni, hanem azon ügyeskedik, hogyan játssza ki a másikat. De nem is baj. Azért, amire ők akarnak összefogni, azért nem kár.

Nem is érdemes folytatni. Reménytelen bagázs. A legnagyobb hazugság pedig mind közül, hogy a legfontosabb az, hogy Orbán eltűnjön. Egyrészt ezek az emberek ezt nem gondolják komolyan. De nem az a legfontosabb, hogy Orbán eltűnjön, hanem az, hogy az ellenzéke eltűnjön. Addig itt fű nem terem, amíg ezek az erkölcsi hullák állnak a diktatúrával szemben, és ők jelentik az alternatívát. Nem Orbán itt a legnagyobb baj, mert ha lenne egy hiteles ellenzéke, ezt a pondrót egy hét alatt lehetne elkergetni oda, ahova való. Az a baj, hogy szar emberek állnak a másik oldalon, akikkel nem lehet semmiféle közösséget vállalni. De nem kell aggódni, ez nem kívánságműsor, az élet nem hazudtolja meg önmagát. Ezek politikailag mind halálra vannak ítélve, és fizikailag is kihalnak az Orbán-rendszer alatt, és úgy kell leélni az életüket, hogy soha többé nem látnak demokráciát. De ne reméykedjenek abban sem, hogy ezen a szinten majd elvegetálnak, és jól eléldegélnek a diktatúrában. Pénzük meglesz, sajnáltatják magukat, vigyáznak arra, hogy meddig mehetnek el, és tovább nagyképősködhetnek, játszhatják az eszüket. Nem lesz így. Lesznek még itt lezárt határok. Megfizetnek mindenért, és ez engem kéjes örömmel tölt el. Az élet igazságos ítélete, hogy ezek a megalkuvó és gyáva emberek a hátralevő életüket diktatúrában élik le, a diktátor pedig nem áll velük szóba, csak megalázza őket, és lesz idő, amikor sírni és zokogni fognak, elbújnának egy egérlyukba is, ha lehetne. Ez számomra gyönyörűséget okoz. Isten éltesse Orbán Viktort, egészséges és hosszú életet kívánok neki, és azt kívánom, hogy hajtsa végre az élet ítéletét ezen a jellemtelen és korrupt bandán, legyen az Isten ostora, élje túl valamennyit, és tüntesse el őket örökre a közéletből. Nehogy szóba álljon a jellemtelen csúszómászókkal, hanem erősen tartsa a lábát a nyakukon. Megérdemlik.

Az első feladat ennek az ellenzéknek és a sajtójának az eltakarítása az útból. Szerencsére ezt Orbán megteszi, és Isten éltesse érte. Aztán majd jönnek a fiatalok, felnőnek a gyerekek, akik nem korrumpálták magukat, akik megvetik ezeket a mű ellenzékieket, és azok majd úgy elkergetik a felcsúti tahót, hogy híre-hamva nem marad. Akinek nincs erre ideje,  még kb. 20-25 éve, az keressen magának egy normális országot. A többi csak álnok hitegetés, önbecsapás és hazudozás.

Kérem, higgyék el, mi nem vagyunk olyanok! Szégyenlem magam és bocsánatot kérek minden magyartól, hogy nem vagyok elég erős ezt a gyalázatos képet – amilyennek most Magyarország látszik – lemosni, lesuvickolni, kifehéríteni, és minden külföldivel találkozva titkon abban reménykedni tudat alatt, hogy hátha nem tudják, milyen szégyenletes mocsok, rothadó elborult pszichopestis burjánzik hazánkban, megfojtva minden jót és nemest. Pedig tudatosan tudom, hogy a nyilvánosság, a fertő naturalista kiteregetése lehet az egyetlen békés átmeneti út vissza az európaiság, a demokratikusság halványuló fénye felé. Dühít a zemberi gyarlóságom, hogy kicsinyes félelmeim miatt bármennyire is, de passzivitásommal hátráltatom a megváltásunkat. Látom a gyermekek tömegeit, akik ártatlanságuk árnyékában vesztes elszenvedői a pszichopestis kártevéseinek, és szégyellem, hogy ehhez akár egyetlen nappal is hozzájárultam a gyengeségemmel. Látom azt a rengeteg, évek alatt megfáradt, testük elesettségével küzdő panelpatkánynyuggert, akik szemében a láng már rég elhalványult, és amelyet a létezés árának fizikai fájdalmáról árulkodó halványuló keserűség váltott fel. Már ők sem mennek ki a barikádokra, még a demonstrációkra is csak a legelszántabbak, akikben a lelki tűz még felül tud kerekedni az élet keserű melankóliába taszítottságán, de a hömpölygő, burjánzó szellemi mocsokcunamival már nem képesek fizikailag szembeszállni. Tőlük is elnézést kérek, mert helyettük is nekem kéne harcolnom az elvesző értékeinkért, amelyeket többnyire ők teremtettek meg, ők tartottak életben, de a stafétabotot már nem bírják továbbcipelni. Görcsbeszorult lelkem könnyezve figyeli elnyomorított mindennapjaik túlélésre szorított vegetálását. Elkeseredve látom haláltáncba örvénylő reménytelen sorsukat. Ők már képtelenek torpedóként, élőpajzsként felvenni a küzdelmet a fertőzés polipjával. Szégyenlem, hogy erőtlenségem folytán képtelen vagyok feltartóztatni zuhanásukat a mélybe. Mindegyikőjük elnézését kérem elkeseredett tehetetlenségemért.

Szégyenlem magam, hogy a földmaffia kiteljesedve, retorziómentesen virul. Szégyenlem magam, hogy pofátlanul végigviszik a dohánypanamájukat oligarcháik hűbéreseivel.

Mindenki előtt szégyenlem magam az oktatási rendszerünk lerombolója, elborult tombolása miatt. Hoffmann rózsás meséinek bedőlt a naiv ifjúság – HaHa! CsipkeRózsika gonosz boszorkánnyá vedlett és álomba szenderítette a tüzes ifjakat, lehűtve a kitörő paripákat, időpányvával lefogva őket. A minisztériumba berobbanó forró hangulatot jegesítette el az egy héttel későbbre hazugon ígért egyeztetéssel, amely csak álnok csalárdság volt, hogy nyüszítve menekülhessen a betonbiztosnak hitt patkányoduból. Nemcsak a forró helyzet elkerülése volt a cél, hanem az ifjonti összefogás nyári szünetből eredeteztetett elpárolgása is. Számító, aljas trükközés, átverés az állandó harcmodoruk. Elnézést kérek a becsapott fiatalságtól, hogy nem tudtam felhívni figyelmüket a szipirtyó csapdájára, hiába láttam egyből, és tudtam, mire megy ki és csalja lépre, eredménytelenségre ítélve őket, megtörve fiatalos lendületüket! És még egyszer elnézést kell, kérjek a gusztustalan kioktatásuk miatt, hogy betörő garázdáknak lehettek címezve. Antidemokratáknak azok, akik a demokráciát kérik számon, miközben lehetőségük sem volt, hogy ezt a rágalmat cáfolhassák, megvédve ártatlan becsületüket.

Szégyenlem, hogy a pedagógusokat terror fenyegetése mellett nyomják el, verik át hazug ígéreteikkel. Besúgó, diktatórikus ernyőszervezetbe kényszerítik őket.

Szégyenlem azt a vérlázító eljárást, ahogy a rendőröket, tűzoltókat megalázzák; szubjektív, hatalmaskodó hadbírósági fenyegetettséggel irtották ki a demokratikus jogon alapuló demonstrálásuk lehetőségét is. A rendőrök állományából a vakhitűek sokszoros fizetéssel jutalmazását szégyenlem, bár világgá kiáltanám.

Az orvosok és nővérek átverését, a packázást, a hitegetést gyűlölöm, és e szégyenletes eljárások miatt mélységes elnézésüket kérem, hiszen megbecstelenített munkájuk a legfontosabb társadalmunkban. Szégyen és bűncselekmény, amit velük művelnek folyamatosan!

Minden adófizető, vásárló zember elnézését kérem, hogy be lettek csapva, mert a korábban kormányunk által ígért 16–18 %-os ÁFA helyett 27 %-ra emelték azt fel! Így már csak ezen is láthatjuk, hogy a szavában adócsökkentés kormánya igazából a sarcolásé, a kizsigerelésé.

A nyílt tekintetű állampolgárok nap, mint nap szembesülnek az orcátlansággal, hogy „a zember aki még soha sem hazudott” nap mint nap, ma már egyik óráról a másikra képes mindennek az ellenkezőjét bizonygatni tetteiben és szavaival is. E nyilvánvaló tudathasadásos állapot kényszerű elszenvedése miatt kell bocsánatot kérnem tőlük, míg mindenki mástól a sötétben hagyásuk bűntette miatt!

Tízmillió zembertől kérek bocsánatot, hogy adósrabszolgákká lettek degradálva, milliónyi csekk, adó és járulékfizetésre alacsonyított robottá, akiktől a gyermekáldás öröme is el lett kobozva, és csak a rabszolgaságuk újratermelésének eszközévé, szaporulattá vedlett fizikai kötelezettséggé vált. Azért, hogy a gyűlöletkampányuk szétrobbantott barátságokat, családokat! Azért mert az anyagi, erkölcsi és ideológiai nyomor elől százezrek menekülnek egyelőre még szabadon a demokratikus, liberális világba.

Hihetetlen szégyen, ezért fejemet lehajtva szégyenlem magam, hogy a szabadság alapvető szimbóluma, a sajtó és valójában az összes média szabadsága fel lett számolva. Módszeresen bekebelezte a rezsim darálója a közszolgálati bázisok után a független piaciakat is agresszív, diktatórikus eszközökkel, a financiális támogatások megvonatásával, a hirdetők távoltartó elijesztésével, vagy a már zsákmányként megszerzett versenytársak bőséges támogatásával. Elnézést kérek mindenkitől, akik áldozatai a torzított jelen- és történelemhamisításnak tv-ben, rádióban, újságban, plakátokon! Nem tudom megállítani! Szégyenlem, de kevés az erőm, gyenge, halk a hangom a hazugságok üvöltése közepette. Színházak, múzeumok, iskolák, tankönyvek, a bürokrácia hivatalai? Számtalan a sor, amint a szégyenem is.

Én kérek elnézést, hogy megszűnt az ideológiai és vallásszabadság, hogy betiltottak, ellehetetlenítettek, üldöznek egyházakat, megvonták annak lehetőségét, hogy híveik az adójukból támogassák gyülekezetüket, szinte csak a kebelbeliek támogatását téve lehetővé.

Én kérek elnézést, hogy az ügyészség a kormány fenyegető fegyverévé vedlett, az oligarcháik igényeit kielégítendő, ugyanúgy, mint a saját embereikkel kipárnázott, szelektált bírói vezetés az eltávolítottak helyén.

Szégyenlem magam, hogy az ország kisemmizve veszíti el szüleink félretett megtakarításait, vagyonkáit, ahogy még unokáink jövője is el lett rabolva; jó előre adósságba taszította őket elnyomó hatalmunk. Felmenőink és utódaink bocsánatát kérem, hogy nem sikerült ezeket megmentenem és így az Orbán-maffia oligarchái kezére játszhatta, nyomorunkból gazdagodva nyeli el folyamatosan országunk és az Európai Unió minden felénk irányuló támogatását, erőforrását.

Szégyenelve magam kérek elnézést, hogy fasizálódunk, a diktatúra képlékeny határmezsgyéjén vergődünk, csúfságunkra azon vitatkozva, hogy már belesüllyedtünk-e, vagy még csak karcolgatjuk. Azért, hogy ifjú demokráciánk csontvázának maradványát is szétrágja a kór, hogy köztörvényes módon a hatalom bitorlása érdekében a választási rendszert átírták elnyomóink, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tették a leváltásukat.

Szégyenlem magam és mindenkitől elnézést kérek, hogy dúl a rasszizmus, a másságot üldözi a hatalom – burkolva és nyíltan is sokszor – én, a féllábú homi zsidó-cigány Piréziából!

Szégyenlem magam mélységesen, hogy csavargó gazembernek néznek, vagy akár csak nézhetnének, amiért mások, más országok befizetett adóit követelik számító, kapzsi vezetőink „MERT JÁR!” alapon. Nem beszélve arról, hogy e pénzek ténylegesen nem is az országunk érdekében hasznosulnak, hanem nagy részük elsimicskázódik, cápaoligarcháik elnyelik.

Bocsánatot kérek minden EU-állampolgártól, hogy szembehazudjuk őket, pénzeiket lenyúljuk, és mindezek ellenére áskálódva szúrjuk őket hátba minden lehetséges esetben! Vért könnyezek szégyenemben, hogy akik segíteni szándékoznak, azokat is rúgjuk, mocskoljuk. Gyűlöletet, ármányt és viszályt keltünk; zavaros szennyvízzé kutyuljuk még az ásványvizüket is. Minden nemeset, amit hittek rólunk, lerombolunk; gusztustalan bűzölgő kerülendők lettünk, akiket udvariasságuk ellenére is nagy ívben kerülnek orrfacsaró szagú habitusunk, nagyképűségünk okán. Félnek rohadt lelkünk fertőzésveszélyétől. És én tudom, hogy igazuk van! Ez a legborzasztóbb. És nem tudok megbocsájtani magamnak sem emiatt, a tehetetlenségem miatt! Mert ők, a rettegett ŐK, a Nagytestvér és bandája, országunk és népünk (vagy pontosabban: zsákmányul ejtett országuk és népük) tényleges megnyomorítói. És nem tudok megbocsájtani magamnak sem emiatt! És csak szégyenlem magam helyettük is…

Csak vágyam, hogy szellemiségem, hitvallásom, erkölcsiségem, ha tud, sokasodjon, szárnyalva tépje le a ködösítő rózsaszínnek látszó narancsfekete fátylat mindenhol, mert testben bár egy vagyok, ez az Út, a feladatom. De feladata ez mindenkinek, aki több mint por; megmenteni maradék intellektuális értékünket, ha már a materiális elveszett is. Hogy csak kölcsönvették, vagy ténylegesen örökre elrabolták, még rajtunk múlik. Szenvedélyes buzgalommal kell, hogy mindre vigyázzunk, mert különben mi is felelősek leszünk hanyagságunkért gyermekeink, unokáink és az ő unokáik előtt. És NEM AKAROM A SZÉGYEN BÉLYEGÉT, TUDATÁT VISELNI mások bűnei és tehetetlenségem miatt, s GYŰLÖLÖM BOCSÁNATÁT KÉRNI BÁRKINEK IS, ezért szenvedélyesen könyörgök, parancsolom, hogy tegyünk. Tegyünk bármit, ami kell, hogy tisztán, büszkén, szégyen nélkül nézhessünk mindenki szemébe, akár magyar, akár európai, de akkor is, ha lelkében piréz!

Most pedig indulok a gátra.

Normális ember ilyenkor nem megy a gátra, hanem hagyja dolgozni azokat, akiknek ez a feladatuk. Egyetlen haszna a gazda látogatásának az volt, hogy Bakondit, a katasztrófavédelem főigazgatóját kivonta a munkából, és ezzel sokat segített a védekezésben. Bakondi maga a katasztrófa, akit el kellene hárítani, kevés botrányosabb vadbarom dolgozott a magyar közigazgatásban, mint ez a korrupt pojáca, aki semmihez nem ért, de ahova lép, ott fű nem terem. Ebből a szempontból jó párost alkottak a főnökével, akiről ugyanez elmondható.

A videó arra jó volt, hogy az egyszerű ember is láthassa a magyar védekezés minőségét. A miniszterelnököt egy tök üres sátorba vezették, ahol elvileg a hadműveleti központnak kellett volna lennie, tele számítógépekkel, műholdas kapcsolattal, elektromos térképekkel, légifelvételekkel. Ehelyett egy üres pad mellé ültették ezt az ökröt, és elétoltak egy turisták számára sem nagyon használható térképet, amelyen semmi nem látható. A térképet Orbán buta fejjel nézegette, nem kizárt, hogy fordítva tartotta, és megpróbált úgy beszélni róla, mintha bármi köze lenne ahhoz, ami zajlik. Arcán a totális érdektelenség és a tömény butaság tükröződött ezúttal is. Azoknak a közhülyéknek a bamba tekintete, akik azt képzelik, hogy mindenhez értenek, de fogalmuk sincs semmiről.

Aztán baromi határozott léptekkel, mint az észak-koreai gyerekdiktátor, körbevonult, kerestek neki egy helyet, ahol csizmát is húzhatott, mert az látványos. A gáton megállt a munka, az emberek nézték a csodabogarat, ő pedig élvezte, hogy nézik, és fürdőzött a dicsőségben, leereszkedően jópofizott, de az látszik, hogy már nem tud kizökkenni a Bástya elvtárs szerepből. A propagandavideó éppen olyan képet mutatott róla, amilyen ő maga, és azt az ijesztő helyzetet mutatta be, hogy van itt egy mindenhez értő vadbarom, aki belepofázik mindenbe, aki azt képzeli, hogy nélküle semmi nem működik, az emberek akkor nyugodnak meg, ha látták őt a gáton, mert akkor már nagy baj nem lehet. Mindent neki kell megmondani, szakembert egyet sem láttunk, csak remélni merjük, hogy azok vannak valahol, és amíg a paprikajancsi körbejár, addig ők szakszerűen teszik a dolgukat. Ha nem így van, akkor itt minden csak az egyes emberek leleményén és a Dunán múlik, mert hogy ez a felcsúti hólyag nem fog megvédeni senkit, az biztos. Ez mindenesetre a videóból kiderült.

A legszebb jelenet az, amikor a töpörtyű a végén felkapaszkodik, és próbál fontoskodva átkukucskálni egy palánkon, mert neki az fontos. Az sokat segít. Egy darabig úgy nézett ki, hogy hátra fog esni, fejjel a pocsolyába, de sajnos nem történt meg. Átnézett Orbán a palánkon, ahol semmi nem volt, most már megnyugodhat a magyar, látta a Viktor, mi van a palánkon túl, jó kezekben van az ország. A jelenet pont olyan volt, mintha egy lövészárokból kukucskálna ki, és keresné az ellenséget. Szerencséje van az országnak, hogy ez a szellemi kripli egyelőre nem vitte bele egyetlen háborúba sem, mert el lehet képzelni, amikor a felcsúti hadvezér körbemegy a fronton, és kiadja a hadászati utasításokat, mert ő mindenhez ért. Magára adó szakember elkergette volna, és kikérte volna magának, hogy bármibe beleszóljon. De ilyen szakember ebben a maffiában már régen nincs.

Egyszerűen érthetetlen a magyar nép elbutulása, hogy egy ilyen videó kapcsán nem röhög az egész ország ezen a képmutató idiótán, nem jutnak eszébe Rákosiról, Sztálinról és Hitlerről készült propagandafelvételek, ahogyan a legnagyobb bajban is megsimogatják a gyerekeket, és nem küldik el a fenébe ezt a pitiáner idiótát, eszetlen barmot, hogy mit képzel. Rákosi ilyen bejárást nem csinált. A film végén megjelenik a Duna, mint a Tanú című filmben, amely nem törődik az aktuális magyar pojácával, hanem emelkedik. Szegény Duna, ha tudta volna, mire használják fel, biztosan öt méter magasan önti el Budapestet. Mi mindent látott már ez a folyó, és mennyi mindent fog. Nem csoda ha néha árad, mert ennyi mocskot levinni nem könnyű.

Sajnálom, kedves magyar testvérek, nekem csak a hányinger jut eszembe. Undorodom ettől a palitól is, és az egész országtól, mindenkitől, aki eltűri, hogy ez a tehetségtelen disznóólpucoló ezt eljátssza velük. Szerencsére nem kell aggódni, mert az ilyennek soha nincs jó vége. Megfizettek érte keményen, és engem már csak ez nyugtat. Alig várom, hogy a szemeimmel lássam. De tanulni akkor sem fogtok belőle, és csak elüldözitek azokat, akik élhető országot csinálhatnának nektek, ahol megihatnátok a pálinkátokat a trafik előtt. Azt nem értem, hogy nektek miért kellett eljönni Ázsiából? Ott érzitek jól magatokat. Miért kellett hagyni, hogy a gyerekeitek egy része európai legyen, betelepüljenek ide gyanútlan civilizált emberek közétek, és aztán szenvedjenek tőletek? Maradtatok volna az Uralban, senkit nem zavarnátok. Ott van a helyetek, ahogyan azt legnagyobb prófétátok, Ady Endre megírta.

Most már csak azt nem tudom eldönteni, hogy kit utálok jobban: ezt a  törpe futballista stricit, aki közpénzen stadiont építtet a háza mellé, akinek a hóbortjába fizetnek be a cégek, ha életben akarnak maradni, mint egy kolumbiai kokainbárónak, akit ennek a feléért életfogytiglanra ítélnének egy korrupciós perben még Kínában is, vagy az ellenzékét, amely ehhez statisztál? Azt hiszem, az utóbbit.

Ez az ország halálra van ítélve. De megérdemli. Ennek az országnak nem a Duna a legnagyobb baja. A Duna itt a legkisebb baj. A Duna az egyetlen, amelyre szeretettel gondolok.

(Egyébként a vezér jó csatát választott. Havazás és árvíz ellen biztos a győzelem: a hó egyszer elolvad, az ár egyszer úgyis levonul.)

Magyarországon a nyomor érződik, de a megoldás nem a szabad piac támogatása és a gazdasági növekedés serkentése irányába halad, hanem az állami tulajdon és beavatkozás unortodox modellje felé, amelyben az állam rabszolgamunkára tereli a versenyszférából kikerülő tömegeket. Vannak megoldási javaslatok, amelyek ezt az irányt erősítik, és az állami gondokodás/atyáskodás maximumát követelik, mint például a feltétel és munka nélküli, alanyi jogon járó alapjövedelmet. Mindez következik a kádári hagyományból és az Orbán-kormány kézzel vezérelt és állami irányításra épülő elképzeléseiből, amely ugyan kisajátítja a forrásokat, a termelési eszközöket és a munkaerőt, de a dolgozók megélhetéséről vagy a termelésből kiesők megélhetéséről nem gondoskodik, és nem tartja be az Európai Unió alapjogi chartáját sem. Erre adott egyik válasz az új aláírási kezdeményezés, amely mindenkinek alanyi jogon követel egy állam által biztosított alapjövedelmet.

A kiindulópont a jelenlegi embertelen helyzet és a hamis érvelés, miszerint egyre több jóllakott szájból hangzik el:  Aki nem dolgozik, ne is egyék. Az eredeti értelméből kiforgatott szólásmondássá vált mondat alapja bibliai, Pál apostoltól származik: „Mert amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thess. 3,10) Pál tanításának kulcsszava az akarat: aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mussolini és Sztálin a fasizmus és a kommunizmus propagálására értelmezte át úgy az evangéliumi szöveget, ami később marxista körökben is elfogadottá vált: aki nem dolgozik, ne is egyék. Vagyis munkáért – kenyeret. Munka nélkül – ne lakjon és ne táplálkozzon a munkanélküli. Aki nem dolgozik, nem méltó szociális segítségre sem. Ez sérti az alapokmányokat és az emberi méltóság elvét.

A 21. századi Magyarországon a munkanélküliekre a nemzeti ügyek kormánya jóvoltából Taigetosz vár: aki nem tud dolgozni, az se egyék. Éhenhalhat vagy lophat, hogy mégse  haljon éhen – akár családostól. Jogállam? Jogorvoslat? Európa? Egyik sem segít, helyette prérifarkas kifutó van: ha nincs mit enni, szerezz magadnak. Szociális ellátásra nem számíthatnak a rászorulók. A szociális juttatások megvonásával a megélhetési bűnözés terjedésének ad táptalajt a kormány, majd abból a legelesettebb roma kisebbséggel szemben rasszista indulatokat kelt. A pénzszűke nem indok, mert havonta a rászorulók szükséges támogatásának a többszöröse folyik el nyomtalanul. Az orbáni állam túlméretezett, drága és pazarló, a diktátor szeszélyeit követő és a Közgép gyarapodását szolgáló százmilliárdos állami beruházások állnak a nincstelenek tömegeivel szemben. Az állam feladata szociális jellegű is, nemcsak az adók beszedése és elosztása, a támogatások rendszerének kidolgozása és folyósítása is állami feladat.

Újabban már-már futótűzként terjed, és egyre többen azonosulnak az önző és irigy gondolkodásmóddal, hogy dologtalan, lusta ember ne kapjon támogatást, szociális segélyt, mivel nem érdemli meg. Pedig sok esetben nem dologtalan, nem is lusta, csak éppen nincs hol dolgoznia, mert a kapitalizmusban sokszor kevesebb a munkahely, mint a munkaképes munkavállaló. Piacgazdaságban verseny van, nemcsak termékek, hanem tudás, munkaerő terén is, és nem jut minden munkakeresőnek sem munkahely, sem a megélhetést biztosító rendszeres havi jövedelem.

Amikor a bibliai mondat leírásra került, még mindenkinek volt lehetősége dolgozni, aki akart, hasznossá tehette magát a közösségben. Ma a rendszeres munkavégzés a dolgozni akarás tényétől csaknem független, a betölthető munkahelyek száma a munkáltatók munkaerő igényétől függ, és nem a dolgozni akarástól. Tudomásul kell venni, hogy akarata ellenére sem mindenki tud rendszeresen munkát végezni, másokat megakadályoz a versenyképesség hiánya. Vagy munkahely híján, vagy betegsége, vagy idős kora miatt a dolgozni akarók egy része időszakosan kiszorul a munkaerőpiacról. Emberi körülmények között megélni, lakni, közlekedni viszont létszükséglet, akár dolgozik valaki, akár nem.

A szociális háló szétszaggatása után születnek olyan ötletek, amelyek a kialakuló paternalizmust tökélyre fejlesztik, és azt várják az államtól, hogy alanyi jogon feltétel nélkül mindenkinek legyen egy alapjövedelme. Az abszurd követelés szembemegy nemcsak a józan ésszel, de azzal a társadalmi modellel is, amely képes egy országot működőképessé tenni. Az alábbiakban közöljük a az emberi alapjogokra vonatkozó európai szabályozást, majd az alanyi jogon járó alapjövedelemre szóló felhívást és aláírásgyűjtés szövegét. Ez utóbbi méltó társa az Orbán-rendszernek.

“AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA (Kivonat)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ünnepélyesen kihirdeti az alábbi szöveget az Európai Unió Alapjogi Chartájaként:

AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA

1. cikk

Az emberi méltóság

Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.

2. cikk

Az élethez való jog

(1) Minden embernek joga van az élethez.

5. cikk

A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma

(1) Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.

(2) Senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni.

(3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.

34. cikk

A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás

(1) Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén.

(2) Az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult – az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban – szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre.

(3) A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.

A fenti szöveg a 2000. december 7-én ünnepélyesen kihirdetett Charta kiigazított változata, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjában annak helyébe lép.

(A fenti dokumentumot Magyarország részéről aláírta: Az elnök

Kelt Strasbourgban, a kétezer-hetedik év december tizenkettedik napján.)”

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/dat/32007X1214/htm/C2007303HU.01000101.htm

A fenti emberi jogokat valamennyi európai uniós tagállam elismerte, aláírta, következményeként a betartása kötelező érvényű – Magyarországon is.

Mégsem tartják be. A mások iránti szociális érzéket - ha volt is – lenullázta az  irigység, aminek eredménye a szolidaritás hiánya. A korábbi juttatások lefaragását, majd fokozatos megszüntetését a kormány szinte nemzeti sporttá tette. Jogismeret hiányában – a félretájékoztatás részeként a médiában is – egyre terjed a hangulatkeltés a rászorulók ellen.

Az alábbi felhívás a rossz válaszok, a vadhajtások egyike, amely a magyar emberek között nagy helyeslésre találhat, de a társadalmi-gazdasági folyamatok ismeretének teljes hiányára utal.  Ha van demagógia, és van pusztítás, amely még rosszabb helyzetbe dönthet egy országot, és vele együtt a rászorulókat is, akkor ez a javaslat az. A felhívás szellemisége teljes összhangban áll a vizitdíj és a tandíj eltörlését szorgalmazó népszavazással, és mindazzal a szociális demagógiával, hazugságözönnel, amellyel Orbán maga mellé állította a zembereket.

“Felhívás

Mi, alulírott magyar civil szervezetek és társadalmi mozgalmak, felhívással fordulunk minden magyar állampolgárhoz, hogy aláírásával fejezze ki arra irányuló akaratát, hogy az Európai Unióban, így Magyarországon vezessék be a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet, és ezzel mindenkinek biztosítsák az emberhez méltó megélhetéshez szükséges alapjövedelmet.

Mi, demokratikus jogállamok polgárai nem nézhetjük többé tétlenül, hogy sok embertársunk megalázott életkörülmények között éljen, ne biztosítsák nekik a puszta fizikai létezéshez, s a megélhetéshez nélkülözhetetlen jövedelmet.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a világméretű műszaki fejlődés elérte azt a szintet, amelyen biztosítani lehet minden ember alapszükségleteinek kielégítését. Meggyőződésünk, hogy változtatni kell a jelenlegi pénzügyi, gazdasági, politikai szerkezeten ahhoz, hogy az ember meg tudjon élni.

A változtatás érdekében 17 országban kezdeményeztek civil szervezetek aláírásgyűjtést. Mi ehhez a kezdeményezéshez nem csak a nevünket adjuk, hanem mozgósítunk is arra, hogy siker koronázza. .El akarjuk érni a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) bevezetését hazánkban és Európában. 27 uniós országban, köztük hazánkban is gyűlnek már a támogató aláírások. Csatlakozz hozzá Te is!

„Az EU minden egyes állampolgára, minden egyén feltétel nélküli jogosult legyen a méltóságteljes élethez elengedhetetlen alapvető szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen ALAPJÖVEDELEM-re! Ezt nem csak a megélhetésért, hanem a társadalomban való szerepvállalás érdekében is feltétel nélkül biztosítani kell számára!”

A kezdeményezés lényege tehát az, hogy minden embert megillet alanyi jogon egy feltételekhez nem kötött alapjövedelem, amelyből biztosítani tudja létfenntartását, emberi méltóságának megőrzését. Amint összegyűlik 1.000.000 (egy millió) aláírás, az Európai Parlamentnek kötelezően napirendre kell tűznie a civil polgári kezdeményezést.

A honlap, melyen magyar állampolgárok támogathatják a kezdeményezést:

http://basicincome2013.eu/ubi/signup-page/

Részletek a központi uniós honlapon kívül még két hazai honlapon találhatók:

http://alapjovedelem.hu/ és http://alapjovedelem.org/

A kezdeményezés európai központi honlapja:

http://basicincome2013.eu/ubi/hu/kezdemenyezes/

Első Magyar Egyesület a Feltétel Nélküli Alapjövedelemért

Az Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány (emberiseg.hu)

Magyar Szociális Fórum (mszfszk.hu)

Arany Liliom Alapítvány

Emberközpontú Országért Mozgalom

Európai mozgalom a garantált alapjárandóság bevezetéséért! – Egyetemes alapjövedelem https://www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem

http://www.mszfszk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=473:magyar-es-europai-kezdemenyezes-a-megelheteshez-szuekseges-garantalt-alapjoevedelem-bevezeteserl-dok “