Hungarista “kultúra” – paradox fogalom, két egymással teljesen ellentétes szó abszurd összetétele. A hungarizmus, a nemzetiszocializmus magyar gyakorlata összeegyeztethetetlen bármifajta igazi kultúrával. A kultúra fogalma magában foglalja az értékközpontúságot, és ha ezt elvesszük belőle, legfeljebb antikultúrának nevezhetjük. Az érték legfontosabb hordozója pedig az ember, az egyén, mint megismételhetetlen, egyedi individuum – tökéletlensége és esetlegessége ellenére is. Ha egy rendszer megtagadja magát az embert, csak értéktelen lehet. A diktatúrákban elvész a kultúra szuverenitása: egy személytelen, elnyomó hatalom “szolgálóleányaként”, mint propagandakultúra igyekszik az elvárásoknak megfelelni és a követelményeket kielégíteni. A nyilas “kultúrának” is ez a legfontosabb jellemzője.

A nyilas kultúra méltán veszett el az utókor számára, ugyanis semmiféle maradandó értéket nem hozott létre. A hungarista alkotásoknak művészettörténeti jelentősége nincsen, viszont egy kegyelten, emberellenes diktatúráról és annak torz közgondolkodásáról tesznek tanúbizonyságot, ahol a kultúra megszűnt kultúra lenni. Végeredményben egy teljesen igénytelen és szellemi produktumokban szegény rétegkultúráról van szó, amely a német megszállás és Horthy sikertelen kiugrási kísérlete következtében hivatalos, állami kultúra rangjára emelkedhetett. Az emigrációban ismét a rétegkultúra szintjére esett vissza. Elveszítve a fanatizált házmesterréteget itt még igazi tömegbázissal sem rendelkeztek, a belterjesség következtében a nyilas elit jórészt önmagának írogatott. A rendszerváltás utáni Magyarországon ismét valós probléma a hungarizmus, de ez nem jelent reális veszélyt, mert még (hangsúlyozottan: még!) megmaradt a neonáci mozgalmak szubkultúrája szintjén. Szubkultúraként van jelen, de igen veszélyes szubkultúraként és sajnos, az illetékesek nem tesznek ellene semmit. Mert egyes elemei már megjelentek a közgondolkodásban, a magas kultúra szintjén. Wass Albert, Nyírő József, Dohnányi Ernő és Szeleczky Zita “művészetének” népszerűsítése, Kisbarnaki Farkas Ferenc jogi rehabilitálása, Zajti Ferenc elméletének propagálása mind-mind része ennek a szélsőjobboldali Kulturkampfnak, amely jelentős pénzügyi háttérrel működik és nagy gazdasági profit reményében dobja piacra “termékeit”.

Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg  körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett, s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Több felmérés is bebizonyította, könyveinek olvasottsága már-már a da Vinci-kódéval vetekszik. Nincs olyan jobboldali és szélsőjobboldali gyűlés, ahol ne kerülne szóba neve, s ne hangozna el egy-két verse.

Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló is volt, céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött. 1937-ben a román csendőrség házkutatást tartott nála és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű harmadik birodalomból származó propagandaanyagot találtak. 1

A második bécsi döntést követően 1940 szeptemberében érkeztek meg a magyar katonák Vasszentgotthárdra, a Wass-család birtokára hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriába rendezték be. 2 Az eseményt követően a Wass-család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak. 3 Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. 4 A náluk beszállásolt magyar és német katonaságot, ill. magyar csendőrséget nemesi birtokaikon szinte családi terrorszervezetként tartották kézben és irányították. Az író apja, Wass Endre gyakran betört segédletükkel fehér lovon Románia földjére és ezen akciók során civileket is meglőttek, megsebesítettek. 5 Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak négy “politikailag megbízhatatlan” vasszentgotthárdi személyt, két román parasztot (Josif Moldavan és Ioan Catin) és két zsidó lányt (Mihály Eszter és Mihály Rozália) akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak, majd Cege határában brutálisan kivégezték őket. Szeptember 23.-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és öt éves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. 1946 március 13.-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre, mint háborús bűnösre. (A népbírósági gyakorlat a jogállamiságot súlyosan megsértette és miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére azonban a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva felmentette.) 6 A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikumú személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket ítéltek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott “Rövid életrajzában” az író elhárítja magáról a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen megcáfolják ezt, többen is megemlítették, hogy szeptember 22-23.-án otthon volt és beszéltek is vele.

Wass Albert nácibarátsága a mészárlások után még jobban fokozódott. A Szamosvidék c. újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak.  7 1943-ban maga is a már említett ukrán frontra bevonult katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlóaljvezetőként a lovasságnál szolgált. 8 A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját és az egyik lefülelt partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízutánpótlást. Természetesen az ellenállókat brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor “hőstettet” hajtott végre, ezekért elsőosztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette. Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. 9 A német megszállás alatt irodalmi munkásságát állami szinten is nagyra értékelik: megkapja a Zrínyi-díjat és tagjai sorába fogadja a Magyar Tudományos Akadémia. 10

Wass Albert hungarista elkötelezettségét bizonyítja propagandadrámája, a Tavaszi szél. A színmű  1944 december 16-án a Nemzeti Színházban Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna bemutatásra 11  , de a bombatámadások miatt elmaradt a  mű előadása. 12

A Tavaszi szél maradéktalanul kiszolgálja a nyilas propagandát, történelemszemlélete, főleg a zsidókérdés és a baloldali mozgalmak megítélésében nem emelkedik felül a megszokott soviniszta közhelyeken. Elég sematikusan, sablonosan, fajelméleti alapról kiindulva közelíti meg -kortársainak nagy többségéhez hasonlóan- Wass Albert a zsidókérdést. A zsidóságot teljes egészébe azonosítja a nemzetközi nagytőkével, nem vesz tudomást a zsidóságon belüli társadalmi rétegekről, különbségekről. Ennek a téves szemléletmódnak köszönhetően ő is az általánosítás, az előítéletek csapdájába esik: sérelmezi, hogy  “a zsidók ellepték a kereskedelmet” 13 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: “Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását.” 14 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. A főszereplő, Tomori Imre főispán éles szavakkal bírálja meg hozzákényszerített arisztokrata felesége értékrendjét: “a maga divatból magyartalanított európai világa” – veti a szemére. Elmondja, miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: “Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai.” 15 Az európai fogalmát Wass Albert pejoratívan használja, mintha a magyarságnak az abszolút ellentéte volna. A baloldaliság is sematikusan ítéli meg és ítéli el. Az őszirózsás forradalomról és a tanácsköztársaságról kiábrándultan állapítja meg: “Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? ( Megvetéssel) Magyarok…!” 16  Tomori indulatos politikus, szónoklatát nem hiszem, hogy magyarázni kellene: “Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tartsam számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!” 17

Az erdélyi író 1945 húsvétjának hetében Szálasi bábkormányával együtt Sopronnál távozott az országból. 18Az emigrációban a hungarista “szellemi elit” prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel, Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zash Lóránttal tartotta a kapcsolatot.

Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt tagja, mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt (Hóman Bálint helyettese), s részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is. 19 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át. (Végül 1953-ban Spanyolországban halt meg. 20 2002. decemberében Magyar Örökség díjjal tüntették ki és fővárosi, Szilágyi Erzsébet fasori lakóházát emléktáblával jelölték meg. 21 ) A két jóbarát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. 22 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott “Hídverők”-nek. A Hídverők első száma is Nyírő novellájával indult. 23 Wass Albert mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt Nyíró Józsefről, az id. Wesselényi Miklósról szóló A sibói bölény c. regénye elé ő írta az előszót. 24

Wass Albert tevékeny részt vállalt a nyilas emigrációban, mint a Henney Árpád alapította Hungarista Magyar Hírszolgálat munkatársa. Henney, Szálasi személye körüli minisztere és országos munkarendvezető a II. világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély feje felett, 1948-ban Ausztriában megalapította Tatár Imrével és Gömbös Ernővel az emigrációs Hungarista Mozgalmat. 25 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá és különféle sajtótermékeik kiadásának és terjesztésének összehangolása is megtörtént. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24.óra voltak propagandakiadványaik. Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa. 26 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, este pedig 1948-tól újságját, a Hungarian Week-et szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet. 27 Wass Albert megbízható munkatársa volt Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zash Lóránt és Borsányi Julián társaságában a lapnak, mely az író számos költeményét, novelláját, publicisztikáját megjelentette. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24.óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zash Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan tevékenységét. Szemenyei együtt dolgozott a nyilas igazságügyminiszter, Budinszky László kabinetfőnökével, dr. prof. Ternói Lászlóval, Kántor Bélával, Tarjányi Tatár Imrével, Lovas Istvánnal, a németországi hitleri utódpárt, az NSDAP/AO neonáci irányítójával, Gerhard Lauck-kal, Lányi Zsolttal, Torgyán József és Homoki János kisgazda vezetőkkel, Király B. Izabellával és Cseh Máriával. Informátorai, segítői Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária és Porubszky “Potyka” István voltak. A hírszolgálatban tevékenykedett, mint megbízható nyilas testvér a fideszes titkosszolgálati miniszter (2000-ben Orbán Viktor jóvoltából Kövér Lászlót váltotta a poszton) Demeter Ervin apja, Hajdú Demeter Dénes is, aki később a MIÉP sorait erősítette és aki természetesen nyilvánosság előtt ma is letagadja hungarista beállítottságát. Szemenyei 1998-ban befejezettnek nyilvánította a hírszolgálat működését, mivel a magyarországi jobboldali pártok egy része integrálni akarta őket a magyar jobboldalba és Szemenyei gyakorlatilag a magyar neonáci mozgalomhoz csatlakozott. 28 A Hungarista Magyar Hírszolgálat teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak 29  , de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. A perdöntő erejű dokumentumegyüttes, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, ezért nem kutatható, Szemenyei testvér személyiségi és állampolgári jogaira hivatkozva.

A Hídfő hasábjairól azonban teljes egészében kibontakozik Wass Albert hungarista világszemlélete. Az erdélyi író a minden tekintetben szánalmas nyilas lapot, az egykori háborús bűnösök szócsövét a magyar emigráció kulcsfontosságú tényezőjének, a nemzeti eszme letéteményesének tekintette. 30 A Hídfő főszerkesztője, a hírhedt nyilas újságíró, Marschalkó Lajos halálára írott nekrológját kritikátlan tömjénezés jellemzi: “A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az élők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepü. Olyan ember dőlt ki, akinek helyére nem termett utánpótlás. … Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepüt körömszakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. … Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát, fölróhatják majd arra a magányos sziklára: “Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!” … Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek.” 31

Wass Albert nem látta át, Marschalkó Lajosnak semmi önálló mondanivalója nem volt és gyakorlatilag csak annyit tett, hogy Szálasi elméleti munkáit és szónoklatainak fordulatait szó szerint lemásolta és tetszése szerinti sorrendben variálta. Marschalkó Lajos ún. két “főműve”, a hungarista emigráció “bestsellere” a legalpáribb antiszemita hangvételben megírt Országhódítók és Világhódítók. Mindkét könyve erősen torzított, nemzetiszocialista szemszögből írja le a zsidóság újkori történetét Magyarországon, ill. a világban. Alapvetően a kiindulópontja is elhibázott, a náci propagandaszólamok ismételgetésén túl semmit sem tud a zsidóságról. Marschalkó hazánkban is csak a nyilas házmesterréteg számára volt tekintélyes író, az emigrációban minden jóérzésű magyar ember elhatárolódott tőle. Wass Albert önmagáról is erkölcsi és esztétikai bizonyítványt állít ki ezzel az írásával.

Az Új Hídfőben is megjelent  az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a Kicsi Anna sírkeresztje, amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt, a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmi kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: “Megszállták a falut. (A német megszállásra Wass Albert nem használja a megszállás terminológiáját. – N.L.) Betódultak az udvarokra. Berúgták a házak ajtaját. Leütötték a falról a Krisztus-képeket. Ordibáltak, pisztollyal lövöldözték az ólbeli disznókat, s a házakban rátámadtak a fehérnépekre. Egyszeribe megtelt a falu jajgatással, sivakodással, lőporfüsttel. … Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat.” A szovjet csapatok bejövetele a számos általuk bizonyítottan elkövetett atrocitás miatt hazánk történelmének kétségkívül szomorú fejezete, amit nem lehet pártpropagandának felhasználni, miként a nyilasok is tették sajtótermékeikben. Wass Albert is politikai manipulációra használja fel ezt a tragédiát, ezért az áldozatokkal szemben is kegyeletsértést követ el. Sajnos, a holokauszt kijátszása a Vörös Hadsereg -és általánosítva: a kommunizmus- áldozatai, tk. a Don-kanyari halottak ellen ma már szinte mindennapossá vált. Elég csak Koltay Gábor Horthy-filmjére, a Vér és Becsület kitörésnapi felvonulására vagy a Terror Háza előtti fideszes hordószónoklatokra gondolni. De a Kicsi Anna-történet cselekménye még tovább bonyolódik. A román kovács és a zsidó kereskedő is előbújik rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: “Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság.” A kovácsot letartóztatják, elviszik, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, “elcsigázottan, nyomorékra verve”. De elültet egy fát Anna sírjára és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle és azt írja rá: “Itt nyugszik kicsi Anna.” “Mert a szabadság addigra feltámad.” Az elbeszélés azért problematikus, mert míg a magyarokat és a román kovácsot pozitív hősöknek állítja be, addig -a szovjeteket leszámítva- az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az író zsidóábrázolása itt is teljesen sematikus, elnagyolt, s az általa leírt egyedi zsidó kereskedő esete nem általánosítható az egész zsidóságra. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság. (Annak ellenére, hogy az erdélyi zsidóság magát magyarnak vallotta.) 32 Innen már csak egy lépés Erdélyi József útszéli antiszemitizmusa, aki a Solymosi Eszter vére c. propagandaversében az egész zsidóságot minden ártatlanul kiontott emberi életért teszi felelőssé. 33

Az erdélyi író más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. 1993-ban napvilágot látott “Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása” c. propagandaírása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert magyar történelmünket illetően is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: “Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. (Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát pl. az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az I. világháború végére, az ún. “tőrdöfés-elméletre” is gondol. Ez a feltételezés is teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban. – N.L.) Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1908-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamueli-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a “német haláltáborokból” (A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik. A holokauszttagadás ma számos nyugati országban, mint közösség elleni izgatás és neonáci propaganda bűncselekménynek számít és börtönbüntetéssel szankcionálják. Hazánkban ez a demokrácia és a szólásszabadság ürügyén teljesen megengedett, miként a hitleri párt propagandája a weimari köztársaságban, sőt, még egyetemen oktató, elismert történész is bátran népszerűsítheti. A fennálló állapot a legegyszerűbb érveléssel megkérdőjelezhető: ha bevezetnék, hogy embert ölni lehet és nem jár érte semmiféle büntetés, attól az még ugyanúgy bűntény marad. – N.L.) vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a “rendszer ellenségeinek” tekintett. … A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak (A kommunista rendszerhez átálló nyilasokról szisztematikusan megfeledkezik. Úgy állítja be, mintha a kommunisták és a zsidók teljesen azonosak volnának. – N-L.), akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. … Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. “Demokratikusnak” kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát.” Az 1994-es választásokra utalva szóba hozza, “jövőre választások lesznek” és az az érdekük, “minél több pártra szakítsák a nemzetet”, hogy “a többséget kezükben tartsák”. Mondanivalóját azzal zárja, “ha valaki szót emel manipulációik ellen”, azt rögtön antiszemitának bélyegzik”. 34

Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979. aug. 22.-én íródott Rövid életrajzában meg is tette. 35 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani “sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből” és Wass “bíróság elé állítását szorgalmazta”, még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: “Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el”, aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában “megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak.” Összefogtak azok, “akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma”. Még a magyar kormány is “ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott, … Kádár ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van.” 36 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára.

A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva az író elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konföderációs tervét vette elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Szálasi ezt az elképzelését magyar történelmi hagyományokból (Rákóczi állama, a Konföderáció, Kossuth a Duna-menti népeknek adott alkotmánytervezete, Jászi Oszkár koncepciója, a Tanácsköztársaság példája: Burgenlandnak és Ruténföldnek adott autonómia és Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja) és egy észak-amerikai kommunista államépítő tervezetből “ollózta össze hungarista államelméletté”. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konföderációs állam létrehozását és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak. 37 A konföderációban azonban csak az általa “honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek” tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. 38

Wass Albert epikus művei közül az emigrációban nagy botrányt kiváltó Elvész a nyom c. regényében a legegyértelműbb a hungarista ideológia hatása. 39 A regény egyik főszereplőjét, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedet így jellemzi az író : “Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. … Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. … Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között.” Ezekből a sorokból világossá válik, Wass Albert a zsidóságról csak nemzetiszocialista propagandaanyagból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, ill. a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). A zsidó és a keresztény vallás kontinuitásáról és a Biblia keletkezésének-összeállításának problematikájáról teljesen elfeledkezik. Fölösleges itt most részletezni az egymásra rétegszerűen halmozódó csúsztatásait, amelyek amúgy is teljesen nyilvánvalóak. A zsidóság II. világháború utáni történetét is közhelyekkel írja le: “A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át.” Mert “kezetekbe adom mind e népeket – mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint.” 40

A Hídfő és az Új Hídfő hasábjain Wass Albertnek számos költeménye is napvilágot látott, melyekben a hungarista tematika és Szálasi eszméjének hatása közvetlenül tetten érhető. Az 1947-ben, a Bajorerdőben keletkezett Nagypénteki sirató a nyilas vezér egyik jelmondatára (“Nagypéntek nélkül nincs feltámadás”) épül.41 Az Ébredj, magyar! (1995.aug., megjelent: Magyarok Vasárnapja, 1995.okt.1.) a nyilasinduló kezdősorait idézi, ezzel is nyíltan felvállalva a hungarizmus szellemi örökségét. A költemény második változata, mely irodalmi szempontból, mint műalkotás teljesen értékelhetetlen és a magyar irodalom egyik mélypontja, a dilettáns nyilas rímfaragók színvonalát képviseli. 42

Wass Albert költeményeit rendszeresen tűzte műsorára a Buenos Airesben élő és színtársulatot vezető nyilas színésznő, Szeleczky Zita. (Annak idején ő is a hungarista estek gyakori közreműködője volt, tk. fellépett Gyurkovics Mária, Udvardy Tibor, Kiss Ferenc, Vincze Ottó, Sámy Zoltán, Alföldi Géza és más nyilas poéták, Géza Ottó, Szerető Sándor, Kocsis József társaságában 1944.okt.29.-én a Magyar Művelődés Házában – ma Erkel Színház – rendezett Hungarista-esten. 43 Főszereplésével került a mozikba 1944 decemberében a szélsőjobboldali Fendrik Ferenc regényéből készült Nászinduló c. film, partnere Szilassy László volt. 44 Az erdélyi Szent Anna-tó legendáját feldolgozó Hol volt, hol nem volt c. filmre is felkérték Kiss Ferenc és vitéz Benkő Gyula társaságában. 45 Távollétében a Budapesti Népbíróság 1947-ben népellenes bűntettek miatt elítélte és elfogató parancsot adott ki ellene. 46 ) Wass Albert Szeleczkyvel mindvégig ápolta bensőséges kapcsolatát, levelezésük is erről tanúskodik. Egy 1979-es levelében így méltatja a színésznőt: “Csillag voltál, csillag leszel mindig a mi számunkra.” Beszámol arról is, hogy leveleket írt szenátoroknak, képviselőknek és a fehér házba tervezete, az erdélyi magyar autonómia, majd a későbbiekben az anyaországhoz való visszacsatolás érdekében. 1990. márc. 8.-án keltezett levelében pedig az Erdélyben kialakult “rossz helyzet” miatt, ahol állandó “veszedelemben” van a magyarság, a románok politikáját bírálja: “Gonoszlelkű népesség a román: ravaszak, alázatosak, ha a szükség úgy kívánja, fűt-fát ígérnek, de a szavuk nem ér egy fabatkát. Hátulról támadnak, mint a hiéna. Sajnos, a Nyugat ezt nem ismerte fel. Csak a kegyeskedő bólogatásukat látja, ami alá igazi természetüket rejtik. De, jaj annak, aki őrizetlenül hagyja a hátát!” 47

A magyar emigráció egyhangúan elhatárolódott a nyilasoktól, ezért Wass Albert tevékenységét sem tartották említésre méltónak. Habár az író olyan hangzatos címekkel rendelkezett, mint a 131 erdélyi csoportosulást tömörítő Erdélyi Világszövetség elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és a Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója, a valóságban nem sok hatásköre volt. Az emigráns Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője 1978-ban ezt írja egykori politikustársának, Vita Sándornak: “az emigrációban olyanfokú külpolitikai analfabétizmus van, hogy minden akciójuk sokkal több kárt okoz, mintha semmit se tennének. Ezek persze az erdélyi kérdést és a mai helyzetet sem ismerik. Csak demagóg szólamokkal szereznek tapsokat és áldoznak hiúságuknak. Egyik élharcosuk ez a moral insanity határán lévő, teljesen megkergült Albi.” 48 Még a szélsőjobboldali, nyilas kultúrfunkcionáriusokkal szívélyes kapcsolatot ápoló Püski Sándor is elhatárolódott tőle. A gyűlöletbeszédeiről hírhedt MIÉP-es újságírónak, “Az izraeli katonából magyar újságíró” c. könyv szerzőjének, Hering Józsefnek adott interjújában, a Jobbik antiszemita hangvételű propagandakiadványának, a Magyar mércének nyilatkozik arról, hogy bár “Amerikában többször is találkozott, levelet váltott Wass Alberttel, nem tudott zöld ágra vergődni vele az ottani magyar könyvkiadás és terjesztés kérdésében”: “Igen, ez így van. Wass Albert ugyanis azt mondta nekem, hogy előbb disszidáljak, és adjam ki, illetve terjesszem az Amerikában megjelent könyveket, többek között az ő műveit is, mert a Magyarországon napvilágot látó, kommunista irodalmat az emigráció nem hajlandó befogadni. Meg is kérdeztem tőle: hogyan állíthat 1956 után olyasmit, hogy az otthon megjelenő összes kiadvány kommunista iromány. Wass Albertnek azt is mondtam, hogy az Amerikában megjelenő emigrációs irodalom csak egy kis része a magyar irodalomnak. A nyugati emigráció íróinak könyveit természetesen már Amerikában adtam ki, illetve terjesztettem. Nálam jelentek meg többek között Gombos Gyula, Kiss Sándor, Faludy György könyvei. Wass Albertnek és másoknak többször hangsúlyoztam: ha semmilyen kapcsolatot nem kívánnak Magyarországgal és az idehaza élő magyar néppel, akkor ők sem maradhatnak meg magyarnak, mert előbb-utóbb beleolvadnak a többségi nemzetbe és kultúrába.”49

Wass Albert igazi berobbanása a köztudatba azonban Zas Lóránt nevéhez köthető. Wass neki adta el halála előtt műveinek kiadási jogát és miután a pomázi Kráter Kiadó megvette ezt, elkezdődött könyveinek gyűjteményes kiadása. Zas (Szász) Lóránt, a kalandos életű üzletember a hungarista emigráció meghatározó egyéniségévé vált a Hungarista Magyar Hírszolgálatban és a Hídfő, ill. az Új Hídfő szerkesztőségében folytatott tevékenységével. (Az 1956-os Világszövetség egyik alapítója, a Napnyugat szerkesztője /1973-74/, ill. 1994-től a Magyarok Vasárnapja főszerkesztője.) 1938-ban Budapesten született, majd 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. Ezután csak segédmunkásként helyezkedhetett el, de hamarosan villanyszerelői és üzemmérnöki képesítést is szerzett. 1967-ben disszidált, először Olaszországba ment, majd 1968-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben a Los Angeles-i Californiai Egyetemen elektromérnöki diplomát kapott, 1975-től az Amerikai Űrkutatási Intézet munkatársa volt. Üzletemberként, gazdasági tanácsadóként a világ számos helyén megfordult. Az USA kongresszusától kétszer is kitüntetést vehetett át. 50 Senkinek sem tűnt fel, hogy nyíltan a nemzetiszocializmus elveit képviseli. Számos antiszemita és holokauszttagadó verse, írása olvasható a Hídfő és az Új Hídfő hasábjain. Az 1993-ban megjelent kétféle mércével c. cikke Szendi József, volt magyar csendőr felelősségre vonásával és az Egyesült Államokból való kitoloncolásával foglalkozik. Szendi 1956-ban menekült Amerikába, ahol háborús bűnössége teljesen feledésbe merült. A rendszerváltáskor a magyar politikai küzdelmekbe is beleavatkozott, 1990-ben a miskolci MDF pártszervezetét támogatta anyagilag a választásokon. 1992-ben került a felszínre világháborús tevékenysége, amiért ki akarták toloncolni, de az USA bírósága felmentette, mivel ügyvédje tizenötezer dollárt kért a védelemért. Végül mégis kiutasították az Egyesült Államokból, amiről Zas a Népszabadság 1993. jún. 19.-i számából szerzett értesülést. Az egész ügyből ezt a holokauszttagadó következtetést vonta le: “A népirtás hatvan millió szovjet keresztény alattvalójával végző, vagy a brjanszki erdőben lengyel tiszteket tömegsírban rohasztó lenini és sztálini mutatója miért nem leng ki legalábbis egyvonalban a “hatmillió” egyébként is kérdőjelezhető, vagy a Babij-Yar-i emlékműnél USA elnöki beszéddel is kegyeletet adó hitleri gonoszsággal?” 51 “A Plata folyó” c. költemény alapmotívuma is a holokauszttagadás. Egy hamis papírokkal bujkáló náci háborús bűnösről szól, aki valószínűleg fiatal suhancként részt vett a haláltáborok terrorgépezetében. Amikor elfogják, mert embereket gázosított és azt mondják neki: “Treblinkában követted el a gaztetteket és bűnhődni fogsz”, ő csak ennyit válaszol: “Tévedés – mondtam. Lehetséges?” 52 Harcos antiszemitizmusa ilyen kijelentésekre ragadtatja: “A hivatalos Amerika sohasem törődött a magyarsággal. Ahogy itt foglalkoznak a nemzetiségiekkel, egyenesen megszégyenítő. A diszkrimináció szép szavak pufogtatásával egyre jobban bűzlik. És ha nem vagy az “Isten választott népének” érdemes fiókája, akkor jobb, ha elfelejted, hogy magyar vagy. Ideje már, hogy mi is az asztalra csapjunk.” A jelenleg MIÉP-es Szőcs Zoltán 1990 májusában a nyíltan nyilas szellemiségű Hunnia füzetekben ezt a kommentárt fűzi Zas szavaihoz: “Ezek a szavak az alkut és taktikát nem ismerő, az igazságos csakazértis odacsapó 56-os forradalmár szavai.” 53 Zas Ha én kiáltok (Palesztinai arab éneke) c. versében az európai antiszemita hagyományra támaszkodva, indulati alapon magyarázza az izraeli-arab konfliktust és emiatt eltekint az ottani helyzet reális mérlegelésétől: “ha én kiáltok, nem hallja meg / az ég, ha engem ölnek, azt mondják, / nem elég. Vagyok jog / nélkül jogfosztott… Ha követ dobok / vagy ha kést fenek, / vadul, Uram, ne büntess, / Meghalok magtalanul.” 54 Wass Albert 1980-ban figyelt fel Zas Lóránt költészetére,  Jézust kiáltó c. verseskötete kapcsán. A költemények olyan nagy hatást tettek az erdélyi íróra, hogy életre szóló barátságot kötöttek egymással. Zas Erdély c. versét Wassnak ajánlja, melyben írótársát “választott” személynek értékeli és magyarságtudatát, ill. természetszeretetét példaértékűnek tartja: “nem perel, csak imádkozik”. 55 Kettejük kapcsolata üzleti síkon is eredményes lett: 1989 szeptemberében kötött szerződést Zas Wass Alberttel művei kiadásáról. 56

Wass Albert magyarországi felfedezéséhez és népszerűségéhez Zas Lóránt teremtette meg a pénzügyi alapot és a kellő médiatámogatást. Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett.

A nagyközönség által eddig még jórészt ismeretlen Alföldi Géza kialakulóban lévő szélsőjobboldali kultusza is hasonló problémákkal szembesíti a magyar társadalmat. A Deák téri SZDSZ-es Pistiklub szomszédságában lévő MIÉP-sátor előtt lévő könyvespult központi helyén Alföldi összes költeményének a Gede Testvérek által megjelentetett legújabb kiadása állt hatalmas stócokban, természetesen, az elmaradhatatlan Wass Albert “korpusz” mellett. Alföldi Szálasi házi poétája volt, akiről Márai ironikusan csak ennyit jegyzett meg 1944-es Naplójában: “ Hetek óta az első irodalmi hír a lapokban: a “Harc” című zsidóellenes szaklap, “Európa legjobb antiszemita hetilapja” hirdetésben közli, hogy új számában “az utóbbi idők egyik legszebb antiszemita versével jelentkezik A. G. , a kiváló költő”.  A hírt megkönnyebbüléssel olvasom. A magyar líra él.” 57 A hungarista “kultúra” tökéletes meghatározása ez a rendkívül tömör, szatirikus tőmondat, ennél pontosabban, lényegre-törőbben kevesen határozták meg a náci propagandakultúra definícióját.

Alföldi Géza költő, drámaíró, zeneszerző Cegléden született, 1908-ban báró Schilzong József néven. Az Alföldi nevet először írói álnévként használta, ‘44 novemberében belügyminiszteri engedéllyel hivatalosan is véglegesítette. Újságíróként kezdte pályafutását, 58 majd soviniszta jellegű színdarabokat ( Vihar a havasokon – irredenta dráma, Mindent a hazáért – zenés színmű ), operetteket ( Csókos huszárok, A legszebb dal, Sárgát virágzik a tök) írt, melyeket vidéki színpadokon adtak elő. 59 Mátyás királyról és Kinizsiről szóló regénye, A Boroszlói kaland 60  , számos verse és több verseskötete is megjelent.. 61 Életének meghatározó eseménye, amikor megismerte személyesen Szálasi Ferencet és belépett a Hungarista Mozgalomba és szélsőjobboldali, nyilas újságokban publikált költeményeket. Ettől kezdve 1991-ben németországi emigrációban bekövetkezett haláláig megmaradt a hungarista eszme hirdetőjének.

A hungarista hatalomátvételt követően Szálasi számos pozícióval jutalmazta udvari költőjét: államtitkár a honvédelmi minisztériumban, pártmegbízott és a nemzetvédelmi propagandaosztály vezetője a propagandaminisztériumban, a filmipari alap igazgatósági tagja, egyike a filmcenzúra ötös tanácsának. A nyilas kiadványok verseit állandó rendszerességgel közölték, a rádióban is gyakran tartott előadásokat, a magyar-német bajtársi kapcsolat témájában. 62

Alföldi fanatikus hungarista volt, teljesen alárendelte magát vezérének és a mozgalomnak. A Vezér c. versét 63  nem lehetne másként jellemezni, mint egy szerelmes verset a pszichopata diktátorhoz. Szálasi személyi kultuszát hirdeti Vezess, Vezér c. indulója, melynek zenéjét is ő szerezte Komponált egy másik, a német nemzetiszocialista köszönést mottójául választó indulót is, a Sieg heil-t. 64

Alföldi költeményei Szálasi gondolatainak versformába ültetett változatai. Szinte szó szerint veszi át és teszi versformába vezérének ideológiai műveiben megfogalmazott téziseit, költeményeiben úgyszólván teljesen hiányzik az eredetiség. Számos versének címe egyben a hungarista ideológia jelszava, rövid jelmondata is, tk. a “Vagy megsemmisülünk vagy megsemmisítünk”, a “Kitartás!”, a “Szép-Igaz-Jó”. A “Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!”, Alföldi két versében, “A Húsvét vágyában” 65 és a “Jön a Feltámadás!”-ban 66  is szerepel. Költészetének legfontosabb mozgatórugója, a nemzetiszocialista ideológia alapkérdése: a fajelmélet.  A  faj- vér- lélek triádját a Szentháromságnak felelteti meg hasonló c. epigrammájában. 67   Szálasi totális antiszemitizmusa, aszemitizmusa (a Börtönnapló majd minden oldalán szemétnek, svábbogárnak, tetűnek, ganéjnak, poloskának nevezi a zsidókat) Alföldinél is visszaköszön. Eszményképének alpári stílusát is átvette, több versében is  a patkányokkal azonosítja az üldözötteket (Patkányok dala, A patkánynak minden patkány).

Alföldi Szálasi-kultuszának csúcspontját azok az emigrációban írt versei jelentik, melyek vezére kivégzéséről szólnak. Ezekben az eseményt Jézus kereszthalálához hasonlítja és nemzetvezetőjét Jézussal azonosítja. A Szálasi – Jézus párhuzam egyébként magától Szálasitól indult el, ő ugyanolyan isteni küldöttnek tekintette saját magát, mint Jézust vagy Buddhát.  A  legegyértelműbben “Az így halt meg – Krisztusról” c. versben mutatható ki a megfeleltetés. A költemény a római korban kezdődik, mikor Jézus keresztre-feszítéséhez készülődnek és egy hirtelen fordulattal Szálasi felakasztásával zárul. 68   A “Krisztus Pilátus előtt”, a “Krisztus él” és a “Krisztusom, Én Péter nem leszek” c. költeménye is a nyilas diktátorról szól. Ez utóbbi propagandavers azt fejezi ki, hogy míg Jézus leghűségesebb tanítványa, Szent Péter is megtagadta háromszor mesterét, addig ő ezt sohasem fogja megtenni. Hungarista marad egész életében, az eszme emigrációban élő “apostola”. A vers végén a Krisztus-hit mellett központi helyet kap a gyűlölet is, mint a totalitárius diktatúra alapja. Kíméletlen keresztes hadjáratra buzdít az “aki nincs velünk, az ellenünk”-elv jegyében, véres megtorlást és leszámolást helyezve kilátásba az ún. “ellenség” részére. 69

Alföldi Géza drámákat is írt, melyek az irredentizmus és a hungarizmus szellemében fogantak. Az 1934-ben megjelent “Vihar a havasokon” c. “irredenta színmű” egyfajta Trianon utáni Rómeó és Júlia, melyben a magyar-román szerelmespár története soviniszta fordulattal ér véget: a magyar nő nacionalista felbuzdulásában eltaszítja magától román szerelmét. 70

A színmű 1916-ban és 1931-ben játszódik Erdélyben.  Az első világháború alatt, a román betörés napján indul a történet egy vidéki kis vasútállomáson, ahol meghal a magyar családfő a támadás következtében. Innentől kezdve a színdarab meghatározó alaphangja a gyűlölet: “A magyarok nagy istene nem hagyja veszni a népét! Testvéreim, a bosszúálló magyar ököl ronggyá zúzza ezt a varangyos kígyót, ami orvul mart belénk!” 71Az özvegyen maradt feleség a faji gyűlölködés szellemében neveli fel gyermekeit: “Ha élne apád, a fiam, a legjobb módban élnénk, akkor is halálos átokkal gyűlölném ezt a fajt és sohasem bocsátanám meg azt a rombolást, azt a gyilkolást, amit ezek itt akkor tizenöt éve elkövettek és tizenöt év óta elkövetnek: ellenünk! Ha a tenyerükön hordoznák is egész Erdélyt, az én szememben rabló az, aki a másét elveszi, aki a mi Nagymagyarországunkból csak egy porszemet is ellop! Én akkor is csak a végső lehelletemig átkozni tudnám őket! S mi most már csak törni tudunk, de meghajolni: soha! És nem vagy a leányom, ha ez a gyűlölet nem véred, nem a lelked. Ha nem érzed, hogy ez nem egy ember gyűlölete, hanem egy faj átka, egy legyilkolt, lerombolt nemzet sohasemfelejtő, kétségbeesett csakazértsem küszködése minden lélekrablás ellen. Mert a földjeinket, a vagyonunkat elvehetik, de a lelkünket azt nem adjuk soha! Az még ma is: magyar! S ha mi gyávák leszünk: tenni, meg fognak indulni a hegyek, a folyók, új honfoglalásra akkor fog jönni a Nemere… s kifú, kisöpör innen minden mócot!” 72 A tiltás ellenére lánya, aki a román orvosi egyetemen végzett, titokban megházasodott szerelmével, egy román fiúval. A darab folyamán kiderül, a fiú apja lőtte le a lány apját az első világháborúban. Ekkor megtagadja férjét és – a nacionalizmus nevében – minden emberi humanitást elfojt magában: “De érzem, hogy nagy bűnt követtem el akkor, amikor eltemettem magamban mindent, mindent és az anyám tudta nélkül a maga felesége lettem! … Bennünk, magyar nőkben a haza fogalma az első. S mi ezért áldozunk fel minden más érzést, eszmét, vágyat, életet, a boldogságunk és ha kell, a szerelmünk is! Sohasem tudnánk meghajolni olyan férfi előtt, aki a hazánkat tiporta. … Azok az ellentétek, amelyek közöttünk állnak, miket az ezeréves gyűlölködés emelt közénk, két ember nem hordhatja le! S én nem is akarok útjába állni ennek a gyűlöletnek! Én nem akarom, hogy az én véremből egyetlen csepp is az apám gyilkosainak vérével vegyüljön! Nem akarom, hogy ártatlanul felkoncolt gyerekek vére, tönkre roncsolt, az őrületbe hajtott, orozva lelőtt emberek, az én szegény jó édesapám vére, megkínzott asszonyok átka az én testemből kiszakadt emberpalántákra is szállhasson! … Gyarló ember voltam, hogy szembe akartam szállni valamivel, ami a véremben van, ami magyar nővé magasztosít!” 73 Itt egy meglepő fordulat következik: a román férj ahelyett, hogy visszatéríteni próbálná szerelmét, elkezdi csodálni a magyar nőkre jellemző soviniszta fanatizmust: “Magyar férfi talpig férfi, de vannak más nemzetnek is talpig férfiai! De a magyar nőnek csak egy méltó párja lehet, a magyar férfi!” 74 Konfliktusba kerül apjával, aki nem bosszúból vagy gyűlöletből ölt, hanem történelmi kényszerből, ugyanis az első világháborúban kivezényelték román oldalon a harctérre. Fia ellenben közönséges gyilkosnak állítja be őt. Sőt, hazaszeretete ellenére az egész román hatalmi politikát kárhoztatja. Saját kultúráját “értékpusztító” kultúraként definiálja, szemben az “értékteremtő” magyarral: “Apám, ábrándokat kergetsz.! Posványba kerültél, gyilkos lettél, vámpírrá süllyedtél egy álom miatt.! Azt akarod megtenni, amit ezeréves vérzivatar nem tudott! Meghajlítani a magyart!? Sírt ásni annak, aki hallhatatlan?! … Tíz éve vagyunk itt az urak. És mit alkottunk? Új utcaneveket, új városneveket, de ezért cserébe kiöltünk mindent, ami kultúra, ami szép, ami történelem, ami magyar! S helyébe nem adtunk újat, sem másikat! … Apám, az életem Romániáé! Szeretem, forrón szeretem a hazámat, de ne rablással tegyük naggyá a hazát! A mi erőnknek a haza szolgálatában kell állnia, de a haza szolgálata a becsület, az erkölcs szolgálata legyen! S ne a fertő, a vér, a bűn szolgálata.” 75 Az irredenta színmű deus ex machinával zárul, a román apát a havasi viharszellem, Nemere villámcsapása sújtja agyon.

Ha az eddigi személyiségek még nem is, de Dohnányi Ernő már bekerült a magyar kultúra kánonjába. Rehabilitálása a rendszerváltás körüli években kezdődött el, olyannyira, hogy még zenekart is elneveztek róla és még a Zeneakadémia melletti mellékutcának névadója is lett. A nyilas muzsikus unokája, a zenei berkekben világsztárként jegyzett Christoph von Dohnányi pedig idén mutatkozik be hazánkban a Tavaszi Fesztivál keretében – Mendelssohn és Mahler (!) alkotásainak dirigálásával.

Kevesen tudják, de Dohnányi már jóval a nyilas puccs előtt szimpatizált a hungaristákkal. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a nyilas párt hivatalos kiadványa, az Összetartás 1943.nov.12.-i számában hosszabb beszélgetés olvasható a zeneszerzővel. Már rögtön az interjú elején kijelenti: “Nem szoktam nyilatkozni”, de Szálasi lapjával ezúttal kivételt tett. 76 Elkötelezettségét bizonyítja, hogy Szálasi hatalomra kerülésének napján rögtön jelentkezett a zeneügyi kormánybiztosnál, Sámy Zoltánnál és felajánlotta szolgálatait a pártnak. A tiroli születésű, amerikai tiszt, Paselli tárta fel az erre vonatkozó dokumentumokat.  77 Dohnányi később letagadja ezt az epizódot. A tanítványa, Vázsonyi Bálint által írt könyvben már ez a variáció szerepel: “Sámy felelősségre vonja a rádió főzeneigazgatóját, a “megbízhatatlanul liberális” Dohnányit és távozását követeli. Dohnányiban feltámad a dac és kidobja irodájából a kormánybiztost.” 78 Ilyen előzmények után a Szálasi-kormányzatnak rögtön menesztenie kellett volna, más nemkívánatos személyekhez hasonlóan. Ennek ellenére továbbra is számítottak lojalitására. Ezt volt alkalma ki is mutatni: a Várban rendezett 1944. nov. 18.-i kultúrértekezleten – Páger Antallal és másokkal együtt tette le nyilas esküt. Dohnányi utólag úgy állította be az esetet, hogy betegségére hivatkozva nem szándékozott elmenni a gyűlésre, ezért géppisztolyos pártszolgálatosok vitték fel a Várba. 79 Vázsonyi Bálint hosszasabban ecseteli a történteket: Dohnányi “első impulzusa, hogy nem megy el. Ekkor kétszer is megszólal a telefon. Elsőnek a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója, Zathureczky Ede érdeklődik, hogy eleget készül-e tenni a meghívásnak. Dohnányi nemleges válaszát hallva rámutat arra, mindnyájuknak fontos megtudni, mit tervez az új rezsim.” A második hívással “ellentmondást nem tűrő hangon értésére adják, hogy délután ötkor autó jön érte, mely felviszi a várba. A kocsiba a főigazgatót is benn találja, együtt érkeznek. Rövid ceremónia. Szálasi néhány primitív szót mond az emelvényen azzal kapcsolatban, hogy a fegyverek közt sem szabad hallgatniuk a múzsáknak – és a filmhíradó lencséi előtt – minden jelenlévővel kezet fog. Az előrelátóbbak (Zathureczky Ede és Nádasdy Kálmán – N.L.) részint a mosdóba távoztak a felvétel alatt (csúsztatás: nem a felvétel alatt, hanem az eskü alatt! – N.L.), részint sürgősen gondoskodtak a személyüket ábrázoló filmkockák megsemmisítéséről (logikai képtelenség – N.L.). Dohnányi nem volt a mosdóba távozó típus (következésképpen bátor, egyenes volt, nem úgy mint Nádasdy vagy Zathureczky – N.L.) és – mint ismeretes – az utókor ítéletével sem törődött eleget.” 80 Érdekes módon, a zeneszerzőt rehabilitáló 2002-es Dohnányi Évkönyv is teljesen módon elhallgatja a nyilas eskü tényét és apró részletkérdésekkel foglalkozik: “Murányi Gábor felderítette az archív filmhíradó megtekintése után, hogy a celluloidszalag nem rögzítette Dohnányi és Szálasi kézfogását. Ez a gesztus a rágalom-legendáriumba utalandó, Dohnányi csupán látszik a másfél perces híradótudósításon.” Ennek igazolására egy képet is mellékel, amelyen a zeneszerző és a nácivezér kedélyesen parolázik egymással. Ez a kép, minden ellenkező irányú igyekezet ellenére Dohnányi nyilas elkötelezettségét bizonyítja, semmit sem hoz fel mentségére. 81 A zeneszerző a gyűlést követően, nov.24.-én távozott Bécsbe.82 A Debrecenben megalakult ideiglenes kormány 1945. febr. 9.-én vette fel a háborús bűnösök listájára. 83 “A vád: intellektuális munka a nyilasok és a háború folytatása mellett.” 84 Három megnyilvánulását hozták fel perdöntő bizonyítéknak. 1920-ban megzenésítette egy pályázati felhívás alkalmából Papp-Váry Elemérné Magyar hitvallását (Hiszekegy) Mihalovich Ödön és Szabados Béla társaságában. A Gömbösnek dedikált Nemzeti Egység indulóját 1933-ban komponálta és 1945 májusában a “betiltott fasiszta zeneművek” listájára tették. A Filharmónikusok németországi turnéján az 1937. ápr. 3.-i berlini koncertjét Hitler is megtekintette és magánkihallgatáson fogadta Dohnányit. 85

Dohnányi 1948 áprilisában érkezett meg Argentínába, ahol tevékeny részt vállalt a nyilas kolónia életében. A Peron-rendszer jóvoltából még a Tucumáni Egyetem főigazgatói posztjára is kinevezték, amely kevés munkát, sok szabad időt, ugyanakkor busás fizetést is jelentett számára. 1948 novemberében New Yorkban telepedett le. Az amerikai hatóságok közönyét még Az Ember c. emigrációs kiadvány sem tudta megtörni. Az 1948. nov. 20.-án külön Dohnányi-számot jelentetett meg a folyóirat, amely felhívta a figyelmet a zeneszerző tevékenységére: “Dohnányi Ernő, a hírhedt náci múltú zongorista, Szálasi nyilas-tömeggyilkos vezér legfőbb zenei vérbírája, sajnos már megérkezett az Amerikai Egyesült Államok földjére. … A budapesti Zeneakadémián Dohnányi vizsgáin irgalmatlanul elbuktatták a legnagyobb tehetségű jelölteket is, ha azok zsidó szülők gyermekei voltak. … És ugyanez a “Herr von Dohnáci” most ide akar jönni New Yorkba, zongorázni? Na, majd meglátjuk. … Nem kérünk kopott művészetéből. Nem jár neki dollár, elégedjék meg a pesoval, az is túl jó neki.” A lap dec.11.-i számában Ruttkay György: Dohnányi Ernő Szálasi szolgálatában c. cikke, a dec.15.-i számban pedig Vita Gyula levele is hasonló tartalmú. 1949 januárjában Az Ember főszerkesztője, Göndör Ferenc az USA igazságügyi miniszteréhez írt nyílt levélében részletezte Dohnányi életútját, a levelet a folyóiratban még angol nyelven is megjelentették. A miniszter azonban még válaszra sem méltatta. 86 Dohnányi minden alkalmat tiltakozott a vádak ellen, még közjegyzői irodában is tett nyilatkozatot: “Soha nem voltam semmiféle nemzetiszocialista párt tagja, így nem igaz az sem, hogy a magyar fasiszta “Nyilas” párt tagja lettem volna.” 87 Valójában, hogyha letette a nyilas esküt -már pedig ezt a bizonyított tényt nem kérdőjelezi meg senki, a korabeli sajtó is beszámol róla- azzal automatikusan a nyilas párt tagja, felesküdött hungarista testvér lett. Az más kérdés, hogy pár nap múlva távozott az országból, ezért nem kapta meg tagsági könyvét.

Európai jogállamban és főleg az Unió tagországaként egyszerűen elképzelhetetlen a nemzetiszocialista politikai elit tagjainak rehabilitálása. Magyarország Kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitálásával egyértelműen kilóg a sorból. Fenntartás nélkül állíthatjuk, hogy a holokauszttagadás legalizálása mellett ez az ügy hazánk rendszerváltás utáni történelmének egyik morális szégyene.

Kisbarnaki Farkas Ferencet a nyilas puccs után Szálasi soron kívül léptette elő vezérezredessé és kinevezte országos elhelyezési és kitelepülési kormánybiztossá. A brutális kegyetlenségéről hírhedt katonatiszt a szovjet offenzívára reagálva parancsot adott, lőjenek a visszavonuló magyar katonákra. A német vezérkar körében hamar népszerű lett, s felmerült, ő legyen az első magyar hadsereg parancsnoka. Azt is felajánlották neki, hogy egy német vezérkari főnököt delegálnak mellé. Sopronkőhidán Szálasi utasítására részt vett több magyar katonatiszt kivégzésében. A hadbíróság elnökeként ő írta alá Bajcsy-Zsilinszky Endre halálos ítéletét. A Szálasi-kormány menekülése során ő irányította az aranyvonat, a koronázási ékszerek és a nemzeti bélyeggyűjtemény Németországba szállítását. 1945 után az NSZK-ban élt és a szélsőjobboldali emigráció tevékenységében vett részt. 1945-ben lefokozták és elbocsátották a honvédség kötelékéből, 1950-ben pedig – távollétében – életfogytiglani fegyházra ítélték. 1998-ban ezt az ítéletet hatályon kívül helyezték, vagyis rehabilitálták Kisbarnakit.

Vezérezredesi fokozatát, melyet Szálasi adományozott neki, azonban még mindig nem kapta vissza. Ez egyre inkább szúrta a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szemét és a Honvédelmi Minisztériumhoz fordult. A Rehabilitációs Bizottság támogatásával az MSZP-s Szekeres Imre honvédelmi miniszter felterjesztette a javaslatot Sólyom László köztársasági elnöknek. A honvédelmi miniszter külön vizsgálata megállapította, hogy jogilag a különböző bírósági ítéletek alapján nem volt akadálya a Honvéd Hagyományőrző Egyesület felterjesztésének. A közleményben a tárca sajnálatát fejezte ki mindazoknak, akikben “egy remélhetőleg örökre letűnt korszak sebeit tépte fel”. (Valóban, sokat segít a sajnálkozás. Ha nincs történelmi empátiája valakinek.) A helyzet fonákságát mutatja, Szekeres Imre utasítást adott a Rehabilitációs Bizottság átalakítására is. Sólyom László aláírásával készségesen asszisztált az ügyhöz, 2006. szept. 15.-én helyreállította Kisbarnaki vezérezredesi rendfokozatát. Ez azért is meglepő, mert Sólyomnak, mint alkotmányjogásznak tisztában kell elvileg lennie azzal a ténnyel, hogy Szálasi-kormányzat időszaka ex lex-időszak, ezért az összes ekkor hozott törvény nem szerepel a Corpus Iuris-ban sem. Ha Kisbarnaki Szálasi által történt kinevezését elismeri, elismeri egyúttal a Szálasi-kormány és a német megszállás legitimitását is. Hazánk 1945 utáni történelmében példátlan ez az államfői magatartás. 88

A következő példa szintén aggodalomra ad okot. Az utóbbi években egyre többet lehet találkozni azzal a történelmileg igazolhatatlan állásponttal, hogy a magyar nép a sumérok közvetlen leszármazottai és a pártusok -akik közé e nézet szerint Jézus is tartozott- is gyakorlatilag  ugyanez a nép. Ezt az elméletet Szálasi dobta be annak idején a köztudatba, Zajti Ferenc “Zsidó volt-e Jézus” c. több mint ezeroldalas könyvének hatására. (Zajti könyvét szintén fel lehet fedezni könyvespultok kiemelt helyein.) A Börtönnaplóban a történelmi kérdésekben tájékozatlan, kalandos életű, teljesen jelentéktelen festő (aki mellesleg Csontváry barátja volt), Zajti Ferenc álláspontját dogmatikus alapon, axiómaként vette át a nyilasvezér: Jézus párthus herceg volt és a párthus nép nem más, mint a sumér nép közvetlen utóda (természetesen az akkádokról, az amoritákról és az asszírokról tudomást sem vesz) és a magyar nép közvetlen elődje. 89

Szálasi célja a magyar faj kiválasztottságának propagandisztikus alapon való elismertetése és a zsidó-keresztény kultúrkör zsidó alapjainak negligálása volt. Ennek jegyében a zsidóság történelmi jelentőségét, melynek középpontjában az egyistenhit bevezetése és az első egyetemes etikai szabályozás, a tízparancsolat megalkotása áll, egyszerűen letagadta. Az Ószövetséget nem ismerte el a kereszténység előzményeként: “Az Ószövetség a legbölcsebb ostobaság és a legostobább bölcsesség, melyet írtak, hittek. Krisztusnak semmi, de semmi köze hozzá. 90 … Keresztényvallás és zsidóvallás között olyan a különbség, mint az igaz Egyisten-hit és a primitív népek babonáikon nyugvó egyistensége között. A Mózes-hit lehet minden, csak nem vallás. … Az Ószövetség Istennek a zsidók iránti megvetésének története és írása. Az Újszövetség Isten megvetésének szentesítése.”   91 Átvette az évezredes antiszemita hagyományt is: Krisztus kereszthaláláért a zsidóságot teszi felelőssé (holott római bíróság római törvények alapján ítélte el Jézust, római halálnemmel).

A sumér-párthus-magyar azonosság Szálasinak köszönhetően a hungarista történelemszemlélet egyik sarokpontja lett. Baráth Tibor, a nyilas “történész” erre az elméletre fűzte fel A Magyar népek őstörténete c. munkáját. A rendkívül sematikus könyv az egész történelmet a magyar nép, mint legősibb nép kiválasztottságára és árja-szemita ellentétre építi fel. Zavaros fejtegetéseiben gyakorlatilag minden árja népet magyarnak vagy magyar eredetűnek tekint. A világbirodalmak, az általa jelentősnek tartott civilizációk hanyatlásáért mindig a szemita jövevényeket teszi felelőssé. Ennek szellemében a görög felvilágosodás problematikáját pl. úgy magyarázza, hogy az “építő” magyar-görög kultúrát a szemita invázió (a destruktív Szókratésszel, Euripidésszel, Platónnal és Arisztotelésszel együtt) pusztította el. Ezt a szemléletet képviseli a Dél-Amerikában élő Badiny Jós Ferenc is, akinek kultusza egyre inkább jelen van szélsőjobboldali körökben.

Az alábbi példák a magyar társadalom morális válságára, a szembenézés hiányára mutatnak rá. A probléma megoldásának kulcsát az elemző, objektív történeti kutatások adhatják, hogy ezeket a személyeket, és ezeken a személyeken keresztül a történelmi-társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatokat most már valóban megfelelően értékeljük. Tevékenységük negatív példája legyen annak, hogy egy diktatúra hogyan rombolta le, semmisítette meg szisztematikusan hazánk értékeit. A kulturális pluralizmus, a multikulturalitás nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden elképzelésnek, ideológiának utat kell engedni. Gondoljunk csak a Weimari Köztársaságra, ahol a liberális törvénykezés a szólásszabadság jegyében nem másnak adott táptalajt, mint a nemzetiszocializmus kibontakozásának. Gyűlölködő embertársainknak pedig Ady szavaival üzenjük: “Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” 92

(A szerző történész, megjelent a Világszabadság című portálon)

2 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf. 5.szám

3 Raffay Ernő-Takaró Mihály-Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága

Bp, 2004, Szabad Tér, Czegei Wass Foundation

4 ua. 32.o.  Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról  (Egyedül vagyunk, 3.szám,    1944.febr.11)

5 ua. 153.o.

6 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf. 5.szám; a Ságvári-perről:

A Ságvári-dosszié. A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam.  Bp., 2006, Pannonica Kiadó, Eszmélet Alapítvány

7 Raffay Ernő-Takaró Mihály-Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága.   150.o.

8 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. – a sajtó tükrében. Összeállította: Turcsány Péter  7.o.

Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

9 Raffay-Takaró-Vekov: A gróf emigrált…  32.o.

10 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  7.o.

11 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár  -  Nemzeti Színház  1944

12 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek  6.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

13 ua. 47.o.

14 ua. 65.o.

15 ua. 65.o.

16 ua.  79.o.

17 ua.69.o.

18 Raffay-Takaró-Vekov: A gróf emigrált…  22.o.

19 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. – az országgyűlés képviselőházának 374. ülése

(1944.nov.6.) és 375.  ülése (1944.nov.7.) – Országgyűlési Levéltár

20 www.mek.oszk.hu.

21 www.ujhorizont.ngo.hu (Új Horizont 2003., 6.szám)

22 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  22.o.; Szabó Ádám – Wass sz. Siemers Éva: Erdélytől Bajorországig – beszélgetés Hamburgban (Magyar Múzeum, 1991, I. évf. 1-4., 292-294.o.)  In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 141-142.o. és 148.o.

23 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József emlékszám, 3-4.o.

24 Nyírő József: A sibói bölény. – Wass Albert előszava. 5-7.o.  Bp., Kairosz, 2003

25 http:// web.cetlink.net/szittya/valogatott_cikkek.htm

Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása  In: Szittyakürt 2003.szept.-okt.

26 http:// web.cetlink.net/szittya/calogatott_cikkek.htm

Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista  In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug.  A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat: Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003.ápr.1.-i  számában;  Szobota Zoltán: Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár c. cikke a Hetek c. közéleti hetilap 2003.ápr.25.-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003.máj.9.-i számában

27 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása  In: Szittyakürt 2003.szept.-okt.

28 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista  In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug.

29 http://hetilap.hetek.hu

30 Wass Albert: Az épülő híd üzen a Hídfőnek – In: Hídfő 1967.júl.3.o.

31 Wass Albert: Magyar szemmel – In: Hídfő 1968.jún.25.

32 Wass Albert: Kicsi Anna sírkeresztje  In: Új Hídfő, 1989.május  1-3.o.

33 Harc, 1944.aug.19. 2.o.

34 Wass Albert: Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása (Ford.: Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary’s

Today, 1993.szept.10.)  In: Wass Albert: Magyar pólus  320-321.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

35 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf.05.

36 Hídfő, 1979.nov.  11.o.

37 Wass Albert: A mi jövendőnk: ahogy én látom  In: Új Hídfő, 1988.júl.  7-8.o.

38 Wass Albert: Vendéglő – A “szabad Erdélyhez”  In: Új Hídfő, 1989.aug.  3-4.o.

39 Wass Albert: Elvész a nyom.  41.o.  Pomáz, 2003, Kráter Kiadó

40 Jánás Andor: Kimazsolázom Wass Albertet… Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c.

kötetben   In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  90.o.

41 Wass Albert: Nagypénteki sirató  In: Új Hídfő, 1984.márc.  13.o.  és  1988.május  2.o.

42 Wass Albert: Ébredj, magyar  In:  Wass Albert minden verse 247-248.o.  Pomáz, 2003, Kráter Kiadó

43 Magyarság 1944.okt.29. 6.o.

44 Magyarság 1944.dec.10. 6.o.

45 Magyarság 1944.dec.6. 6.o.

46 www.szineszkonyvtar.hu

47 Két levél Szeleczky Zitához   In:  Wass Albert: Magyar pólus  359-360.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

48 www.es.hu  -  Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel II.  In: Élet és Irodalom, 2005.07.01.

49 Hering József: Püski Sándor, In: Magyar mérce, 2006.szept.  29.o.

50 www.krater.hu

51 Zas Lóránt: Kétféle mércével  In: Új Hídfő, 1993.szept.  6-9.o.

52 Zas Lóránt: A Plata folyó  In: Új Hídfő, 1988.nov. 13.o.

53 Új Hídfő, 1990.nov.  1.o.

54 Zas: Ha én kiáltok  (Palesztinai arab éneke)  In: Új Hídfő, 1994.ápr.  7.o.

55 Zas Lóránt: Erdély  (Wass Albertnek)  In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  111-112.o.

56 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  116.o.

57 Márai Sándor: Napló 1943-44   264.o.   Bp., 2004, Helikon Kiadó

58 Alföldi Géza: Végrendelet – Költemények  673.o.  Bp., 2005, Gede Testvérek

59 Hegedűs János: Népi írók, népi költők  26.o.  Bp., 1944, Kókai Lajos Bizománya

60 Alföldi Géza: A Boroszlói kaland  Bp., 1942, a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja

61 Alföldi Géza: Végrendelet  673.o.

62 ua. 674.o.

63 ua. 397.o.

64 “Vezérem az írók beszélnek”   In: A Nép  1944.aug.17.  1.o.

65 Alföldi Géza: Áldás! Béke! Húgomasszony!  76.o. Schloss Teising, 1958, Hortobágy

66 ua.78.o.

67 Alföldi Géza: Végrendelet  590.o.

68 Alföldi Géza : Jön a Feltámadás  15.o.

69 Alföldi Géza: Jön a Feltámadás  56.o.

70 Alföldi Géza: Vihar a havasokon     Bp., 1934, Kókai Lajos Kiadványa

71 ua. 19.o.

72 ua. 42-43.o.

73 ua. 49.o.

74 ua.54-55.o.

75 ua.  61-63.o.

76 Dohnányi Ernő nyilatkozik az Összetartásnak – In: Összetartás, 1943.nov.12. 5.o.

77 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 174.o., Bp., 1971, Zeneműkiadó (Miért nem háborús bűnös a Külügyminisztériumban Dohnányi Ernő, aki a belügyminisztérium listáján szerepel? – In: Szabadság, 1947.márc.5.)

78 ue. 164.o.

79 Molnár Gál Péter: A Páger-ügy 215.o., Bp., 1988, Pallas Lap- és Könyvkiadó

80 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 164.o.

81 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 67-68.o., Bp., 2002, MTA Zenetudományi Intézet

82 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 164.o.

83 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 67-68.o.

84 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 174.o.

85 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 69-73.o.

86 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 176-178.o.

87 ue. 181.o.

88 www.radio.hu – Ismét tábornok Kisbarnaki Farkas Ferenc Szálasi elhelyezési kormánybiztosa; http://index.hu

89 Szálasi Ferenc: Börtönnapló 1938-1940   109-110.o.  (1939.júl.6.),  Bp., 1997, Budapest Főváros Levéltára és a Filum kiadása

90 ua. 114.o. (1939.aug.28.)

91 ua. 82-83 o.  (1939.jan.30.)

92   Ady Endre: A nacionalizmus alkonya 90.o., Bp., 1959, Kossuth Könyvkiadó

Több írásomban kifejtettem, legutóbb az „Iványi Gábor kontra Németh Sándor” (Amerikai Népszava, 2012. május 16.) című cikkemben, hogy az ATV tulajdonosa úgy üzemeltet „ellenzékinek” hitt televíziót, hogy közben elemi érdeke a konszolidált puha diktatúra fennmaradása. Az ő érdekét mindennél jobban az szolgálja, ha az a kormányzat, amelynek állítólag ő az ellenzéke, soha nem bukik meg. Németh Sándor egy demokráciában soha nem kapna annyi pénzt és vele államegyházi jogokat, mint amit Orbán diktatúrájától megkap. A Hit Gyülekezete kedvezményezettje az Orbán-rezsimnek, méghozzá úgy, hogy ezekhez a kedvezményekhez ellenszolgáltatás nélkül nem jutna hozzá. A Hit Gyülekezete ugyanis ideológiailag nem illik az Orbán-rendszerbe, a jobboldal számára mindig destruktív cionista szekta volt. Ezért a Hit Gyülekezete nem természetes szövetségese a klerikálfasiszta rendszernek, a szentistváni katolikus keresztény-nemzeti államnak. Ehhez a két félnek különalkut kellett kötnie, amelyről a sajtó be is számolt. Ezért olyan „ellenzéki” televíziót néznek az Orbán-rendszer ellenfelei, amelynek érdeke az, hogy az Orbán-rendszer megmaradjon.

A kérdés nem olyan egyszerű. Németh Sándor az ATV-t elsősorban a Vidám Vasárnap miatt tartja fenn. Deklaráltan az evangelizáció miatt van szüksége erre a tévére. Mint tévéprédikátor, azért tart fenn másfajta műsorokat is, hogy a csatornának legyen közönsége, a költségek egy részét kitermelje hirdetésekkel. Részben örökölte, hogy az ATV baloldali irányultságú, ahogyan a nézők egy részét is megörökölte. Másrészt abban az időben maga is a baloldal támogatója volt. A Fideszt nagy ellenségének tekintette, miután az a veszély fenyegetett, hogy Orbán hatalomra jutása a Hit Gyülekezete üldözését jelenti majd. Emiatt keresett politikai kapcsolatokat a baloldali pártoknál, majd Orbán jobboldali ellenlábasainál. Talán őt magát is meglepte, hogy Orbán és Semjén egyezséget ajánlott, hogy megszabaduljon a jobboldali alternatívától, az MDF-től. Németh Sándor elárulta a demokrácia érdekeit, amikor az MDF támogatása helyett az Orbánnal való kiegyezést választotta. Ez az egyezkedés elvezetett oda, hogy a Hit Gyülekezete magára hagyta Dávid Ibolya pártját, és „visszavonult” az aktív politikai szereptől. Ez azt jelentette, hogy nem lesz Orbán ellenzéke. Cserébe pedig a Fidesz békén hagyja a Hit Gyülekezetét, és nem veszélyezteti az egyházi státuszát. Ennek a megállapodásnak nyilván része az ATV, amely nem „uszít” az Orbán-rendszer ellen. Ebben a helyzetben az lett volna a tisztességes, ha Németh Sándor ígéretének megfelelően visszavonul a politikától, és az ellenzék egyetlen televízióját eladja egy valóban ellenzéki tömörülésnek. Szembesülnie kellett volna azzal, hogy miután Orbánnal meg nem támadási egyezséget kötött, nem lehet tulajdonosa az egyetlen ellenzéki televíziónak, mert az összeegyeztethetetlen egy ilyen televízió szerepével. Ha Orbánnal megegyezett, akkor a nézőit becsapja, és az ellenzéket megfosztja attól, hogy egy valóban ellenzéki médiuma legyen. Csakhogy az ATV a Hit Gyülekezete zsarolási potenciáljának része is. Németh Sándor pedig soha nem mondott le arról, hogy a nagypolitikában részt vegyen. Emellett azt tartja, hogy addig van védelme, amíg televíziója van.

Ezért úgy gondolta, hogy elég lesz, ha kereskedelmi csatornaként ad egyfajta hírszolgáltatást. Vannak közéleti műsorai, amelyek sokkal korrektebbek, mint a jobboldali és a jobboldal által megszállt közszolgálati média műsorai, de nem avatkozik Orbán rendszerébe. Sokan azt gondolják, ez tisztességes vállalkozás, jó szolgálatot tesz, mert fórumot biztosít olyanok számára, akik máshol nem kapnak nyilvánosságot. Az Orbán-rendszer megdöntése végülis nem az ő feladata. A Biblia szerint egy gyülekezetnek nincsenek politikai céljai, nincs evilági küldetése. Nem Németh Sándor felelőssége az Orbán-rendszer felszámolása. Különösen azok után, hogy kiegyezett vele, egyházi küldetéséhez pedig jobb feltételeket nyújt, mint a baloldali kormányok bármelyike. Németh Sándornak ezért nem érdeke, hogy nekimenjen Orbánnak. Egy visszafogott ellenzéki televíziót működtet, amely megtartja a nézőit, de nem veszélyezteti az Orbánnal kötött egyezséget. A diktatúra elleni fellépést nem tekinti feladatának. E logika alapján sokan azt gondolják, ez így teljesen rendben van.

Csakhogy a helyzet ennél is bonyolultabb.

Az Orbán-rezsim felszámolta a jogállamot, eltörölte a demokráciát, és elvette a demokratikus alkotmányt. Amikor a Hit Gyülekezete megegyezett Orbánnal, akkor ezt ugyan sejteni lehetett, de még nem lehetett tudni. Új helyzet alakult ki, amelyben olyan ellenzéki médiára lett volna szükség, amely a demokráciát megvédi. Erre azonban Németh Sándor televíziója nem volt alkalmas a kettejük között létrejött egyezség alapján. Történelmileg úgy alakult, hogy az egyetlen ellenzéki televízió a Hit Gyülekezete tévéje maradt, ennek a szerepnek azonban a vallási közösség sajátos érdekei miatt nem tud megfelelni. Ebben a helyzetben az a látszat keletkezett, hogy van sajtószabadság, hiszen az ellenzéknek van egy televíziója, ez azonban nem az ellenzéké, és nem is tölti be egy ellenzéki tévé szerepét a diktatúrában. Az idő túlhaladta azt az ellenzékiséget, amelyet az Orbánnal kiegyezett Németh Sándor nyújtani képes. A megváltozott körülmények miatt két korrekt megoldás kínálkozott: szembefordul Orbánnal, és felmondja a meg nem támadási szerződést, vagy megmarad Orbán partnere, de az ellenzéki televíziót eladja annak, aki az Orbán-rendszer valódi ellenzéke. Korábbi életútjának az felelt volna meg inkább, ha elutasítja a diktatúrát, vállalja az üldöztetést, és a többi betiltott egyház oldalán harcol a szabadságért. Televízióját pedig valódi ellenzéki tévére hangszereli át, és frontális támadást indít a diktatúra ellen.

Németh Sándor ehelyett nem fordult szembe a diktatúrával, hanem elfogadta az államegyházi státuszt, és az ellenzéki televíziót is megtartotta, miközben ő már nem ellenzéke a fennálló hatalomnak. Megfordult a helyzet, ellenzékiség helyett a diktatúra érdekeit szolgálja, miután az Orbán-rendszer megdöntése neki nem lehet a célja, és a nézőit sem arra kondicionálja. Márpedig demokraták számára nem lehet más cél, mint Orbán rendszerének eltörlése. Nem is a kormányt kell leváltani, hanem a rendszert kell megdönteni. Németh Sándor nem ellenzéke, hanem része annak a rendszernek, amely megdöntésre vár. Ebben a helyzetben ő a tulajdonosa az egyetlen ellenzéki televíziónak, amivel taktikázik Orbán és az ellenzék között. Eladni mindaddig nem fogja, amíg az ellenzékkel azt elhiteti, hogy ez ellenzéki csatorna, és azok nem bojkottálják a televízióját. E látszat fenntartásához van szükség például Kálmán Olgára.

Milyen baj következik abból, ha az ATV csak annyira ellenzéki, amennyire a tulajdonos Németh Sándor ellenzéki? Az, hogy akik az ATV-t nézik, annyira lépnek fel a diktatúrával szemben, amennyire Németh Sándor azt megdönteni akarja. Semennyire. Németh Sándornak joga van olyan tévét üzemeltetni, amilyet akar, de az ellenzéknek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a tévé leszereli az aktív ellenállást, mert ez a tulajdonos érdeke. A nézőnek kell azzal tisztában lennie, hogy egy manipuláció részévé válik. Az ATV mindenkiből kis Németh Sándort csinál, mindenkivel úgy láttatja a világot, mintha mindenkit sok százmilliós állami támogatás fűzne az Orbán-rendszer fennmaradásához. Németh Sándor ATV-je átveszi az ellenzék gondolkodása fölötti ellenőrzést, és az Orbán-rendszer érdekeinek megfelelő mederbe tereli. Az indulatokat féken tartja. Az ATV képviselői kijelentették a Heti Válasz egyik cikkében, hogy „kölcsönös meg nem támadási szerződést” kötöttek Orbán Viktorral. Ezért az ellenzékiség látszata csupán csapda. Milyen ellenzéki tévé az, amelynek a tulajdonosa meg nem támadási szerződést köt az elnyomó hatalommal?

Mindez Németh Sándor ártalmatlan játéka lenne, ha nem lenne ekkora a tét. De a demokratikus ellenzéket gúzsba köti egy olyan televízió, mely az ellenzékiség látszatával megtéveszti a nézőit, de a műsoraival a fennálló hatalom maradását szolgálja. Mindez egy olyan ember kezében, aki mindent tud a tömegpszichológiáról, és több évtizedes tapasztalata van, hogyan lehet egyetlen szavával jobbra vagy balra terelni a tömeget. Amikor a néző a tévét bekapcsolja, önmagát kikapcsolja, és akkor átveszi a gondolkozását Németh Sándor. Ennek azonban most súlyos következményei vannak. Kiépültek a diktatúra jogi kereti, jelenleg a konszolidációja zajlik. Ha ez megtörtént, a jogi lehetőségekkel élve a szabadságot tovább korlátozzák. Egy igazi ellenzéki televízióra lenne szükség, amely mozgósít, és nem pótcselekvést nyújt az ellenzék számára. Németh Sándor ma már nem ártatlan bárány, hanem tudatos manipulátor, aki nem a helyzetnek megfelelő reakciókat közvetít. Elfedi a valóságot, megszépíti a helyzetet, és irreleváns válaszokat ad a problémára, ami saját kettős helyzetéből fakad. Az ellenzék saját magát fegyverzi le akkor, amikor ezt a televíziót helyezi középpontba, és a figyelmét erre fordítja. Németh Sándor az ATV nézőit, s ezáltal az ellenzék jelentős részét, a saját ellenzékisége szintjére hangolja.

A szándékosság megkérdőjelezhető annak, aki nem ismeri Németh Sándort és a Hit Gyülekezetét. Aki ismeri a Hit Gyülekezete vezető lelkészét, milyen akkor, ha ellenzékben van, az tudhatja: amit az ATV jelenleg mutat, az szándékosan tompított és lefojtott ál-ellenzékiség. Felosztották egymás között a piacot. Az Orbán-média letarolja a jobboldalt és a „közszolgálati” média nézőit, az ATV kontroll alatt tartja az ellenzéket, cserébe monopolhelyzetben maradhat a baloldalon, és megtarthatja a piaci részesedését. Ebből következik, hogy amíg az ATV létezik, az ellenzék nem fogja az Orbán-rendszert megdönteni. Kálmán Olga bele van tervezve a rendszerbe. Ha „az Olga jól megkérdezte”, „ha az Olga jól megmondta”, akkor az ATV átvert nézője azt hiszi, történt valami. Másnap nem vonul ki az utcára, hogy a demokratikus alkotmányt és az emberi jogait visszakövetelje. Ez már nem ártalmatlan dolog, az ATV most erre van kitalálva. Az orbáni konszolidáció egyik eszköze. Akkor tudja majd meg a közönség, hogy mekkora csalás a jelenlegi ATV, ha Németh Sándor megelégeli, hogy közvetve a nácik szekerét tolja, és egy igazi ellenzéki televíziót csinál az ATV-ből. Belátható időn belül akkor lenne az Orbán-rendszernek és a magyar fasizmusnak ellenzéke, ha Németh Sándor és a Hit Gyülekezete ellenük fordulna. De szerencséjükre Németh Sándor megöregedett, kerüli a konfliktusakat. Ha megfizetik, és békén hagyják, akkor már az igazságért nem harcol.

Az ATV nézőinek azt kell eldönteniük, hogy tévézni akarnak vagy szabadságot akarnak. Tévézhetnek is, de akkor azt diktatúrában kell tenniük. Ha szabadságot akarnak, akkor erről a tévéről le kell mondaniuk, mert ez kiveszi a lelkükből a szabadság iránti elszántságot és erőt. Akik nem tudnak tévé nélkül meglenni, és ez az egyetlen nézhető csatorna, azok tévézzenek nyugodtan, de ne beszéljenek az Orbán-rendszer megbuktatásáról. Készüljenek arra, hogy a tévéfoteljükből fogják az Orbán-rendszert szemlélni még vagy húsz-harminc éven át.

A Klubrádió helyzete némiképp más. A Klubrádió nem azért szolgálja az Orbán-rendszer érdekeit, mert kiegyezett a háttérben a hatalommal. Hanem azért, mert szerepzavarban van, vak, süket és gyáva. Ebből kifolyólag romboló hatása nemcsak akkor szűnhet meg, ha a rádió megszűnik, hanem akkor is, ha a rádió megváltozik. De erre hosszabb ideje nem mutat hajlandóságot. A Klubrádió nem vette észre a változásokat. Beleragadt a demokráciába, és ma is úgy próbál viselkedni, mintha demokrácia lenne. Azt gondolja, hogy a sajtó feladata kizárólag a tájékoztatás. Egy korábbi durva példámban már jeleztem, hogy a Klubrádió szakmailag kiváló élő tudósításokat küldene Auschwitzból. Megbízható adatokat közölne a beérkezett vonatok számáról. Szakértő mondaná el, hogy az alkalmazott gáz hogyan öl, és pontos számokat hallhatnánk a kemencék kapacitásáról. Csak azt felejtenék el közölni, hogy itt emberirtás folyik, iparszerű méretekben gyilkolnak. Azt sem mondanák el, hogy ebben az esetben nem érdemes szó nélkül felszállni a vonatokra, mert a végállomáson a halál vár. Médiafelfogásuk szerint a sajtónak ez már nem feladata. A sajtó feladata csak a tájékoztatás. Elég, ha elemzi a diktatúrát, megdöntenie nem kell.

A Klubrádióban még fél évvel ezelőtt is azt mondták, hogy nincs diktatúra. Ezért Bolgár György rendszeresen lebeszéli a betelefonálókat az igazukról. Felveszi azt a téves pózt, hogy neki mindig a másik oldalt kell képviselnie. Ez tévedés, az újságírónak mindig az igazságot, a törvényességet, a jogállamiságot és a demokráciát kell védelmezni, nem az ellentétes álláspontot. Egy törvénytaposó kormánnyal szemben nem mondhatja azt, hogy próbáljuk megérteni a kormány álláspontját is. Ez nevetséges. Ahányszor a Klubrádiót hallgattam, dührohamot kaptam, és agyvérzés kerülgetett. Ez a rádió nem felrázza az ellenzéket, hanem elaltatja. A Klubrádió meghamisítja a valóságot, letagadja a tényleges helyzetet, és megbénítja az ellenzék cselekvőképességét. Ha nem így van, akkor hogyan lehet, hogy Orbán egy hangos szó nélkül felszámolta a demokráciát?

A sajtó a negyedik hatalmi ág. A sajtónak nem az a feladata, hogy élőadásban közvetítse a demokrácia szétverését, hanem az, hogy a demokráciát megvédje. Bolgár György élő műsorban fejtette ki nekem, hogy a Klubrádió feladata csak a tájékoztatás. Amerikában riadót fújna a sajtó. A rádió műsorát megszakítva közölné, hogy támadás érte a demokráciát. Megbénítanák az országot, és nem lehetne addig semmit sem csinálni, amíg a diktatúra közvetlen veszélye el nem hárul. Londonban egy nyugdíjjal kapcsolatos intézkedés miatt kétmillió ember vonult az utcára. Erre nem válasz az, hogy Magyarországon nem vonulnak az utcára, mert abban kitüntetett szerepe van annak, hogy az emberek mit hallanak a médiában. Ha azt hallják, hogy nincs diktatúra, ez demokrácia, akkor miért is mennének az utcára? De ha nem mennek is, és ha a rádiót megszállja még aznap a katonaság, akkor is az igazat kell mondania. Mikor figyelmeztette a Klubrádió kellő eréllyel az országot, hogy államcsínyt követnek el? Mikor tette világossá, hogy nemcsak totális diktatúra létezik?

Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni, de ne felejtsük el azt, hogy az a magyar lakosság, amely inkább szavazott fasisztákra és nácikra, mint a baloldali liberális demokratákra, nemcsak a baloldali pártok politikusait, hanem azt a baloldali sajtót is megutálta, amelyik nemegyszer erkölcstelen módon mellettük állt. A demokrácia bukása az ő csődjük is. Húsz évük volt, hogy a demokratikus ethosz megerősödjön. Ehelyett megutálták az emberek a demokráciát. Ha generációváltásra van szükség a baloldali és liberális politikusok között, akkor még inkább a baloldali és liberális sajtóban, amely annyi elvtelen kompromisszumot megkötött, hogy hitelesen alig jön ki a száján valami, amit a rajongótáboron kívül más is meghallana. Ennek oka pedig egyszerű: a sajtófinanszírozás cseppet sem volt etikusabb, mint a pártfinanszírozás, amelyből azok a korrupciós botrányok kifejlődtek, amelyek a demokrácia utálatát kiváltották. A sajtófinanszírozás ugyanúgy elkoptatta őket, mint a pártfinanszírozás a baloldali politikusokat. Nem tudnak már egyenesen gondolkodni és beszélni, megromlott ez az érzékszervük. Ebből csak a demagóg fasiszták jöttek ki jól. Az ősbűnről sem szeretnék beszélni, legyen annyi elég, hogy amikor létrejött az Újságíróklub nevű förmedvény, amelyben három egymással egyetértő újságíró verseng azon, hogy melyik tud elfogultabban nyilatkozni a politikai szereplőkről, akkor a baloldali sajtó munkatársai egy emberként röhögtek fel, hogy ilyen a világon nincs. Nem véletlen, hogy csak a nyilas Bayerék másolták le. Az pedig mindent elmond, hogy ez a műfajilag nem létező műsor lett a megmaradó baloldal zászlóshajója. Nemcsak a műfajjal volt a baj, hanem azzal a szellemiséggel, amely mint esszencia az Újságíróklubban ölt testet. Mit várjunk a Klubrádiótól, amely nagyrészt erre a szellemiségre épül? Egyszerűen a sejtekbe beivódott a számítás és a sumákság. Addig itt nem lesz se megújulás, se demokrácia, se feltámadás, amíg ez meg nem változik. Magamat is a bukottak közé sorolom: vagy szembenézünk önmagunkkal, és az elmúlt húsz évvel, és mi megváltozunk, vagy ki kell várni, amíg ez a generáció ki nem hal. Ha nem változik meg, akkor ez a generáció már nem megy be még egyszer az ígéret földjére, hanem diktatúrában fog meghalni. Ez a Klubrádió nagy kérdése is.

Azon lehet vitatkozni, hogy a Klubrádió szerepzavarból teszi, a vaksága miatt nem tudja, hogy mi zajlik körülötte, vagy igyekszik úgy viselkedni, hogy ne szűnjön meg. De annál a Klubrádiónál, amelyik lebeszéli az embereket az ellenállásról, az igazságukból kiforgatja őket, annál a Klubrádiónál az is jobb, ha nincs, mert tiszta helyzet marad utána. Akkor lehet látni, hogy diktatúra van, és előbb-utóbb elindul egy szervezkedés a diktatúra megdöntésére. De amíg a Klubrádió azt a baromságot mondja, hogy demokrácia van, addig Áder János kijelentheti a világ szégyenére, hogy ő a demokráciát fogja védeni az Orbán-rezsimben. A Klubrádió a jóllakott és kiöregedett Albert Flóriánra emlékeztet 1973-ból, aki csak sétált a pályán, és a mentalitásával lerombolta az egész magyar focit. 1989-ben a 168 Óra rádióműsora élményszámba ment, remegő gyomorral várta egy ország, hogy megszólaljon a szignál. Hol van a mai Klubrádió ehhez? A mai 168 Óra sem az, ami volt, de a Klubrádió kifejezetten egy “anti-168 Óra” ebből a szempontból.

A Klubrádió nem fogta fel, nem érzékelteti, hogy Magyarországon mi történt. A túlélésre játszó alkalmazkodás szócsöve lett, azok hangját szólaltatja meg, akik azt hiszik, hogy majd ez is elmúlik magától, éljük túl, ne csináljunk semmi bolondságot. Az Egyesült Államokban a WTC elleni támadásnál nagyobb terroristatámadásnak minősülne az, amit Orbán Viktor Magyarország ellen végrehajtott. A demokrácia vagy diktatúra kérdése attól függ, szét vannak-e választva a hatalmi ágak. Van-e a hatalomnak intézményes kontrollja? Ha nincs, akkor vége a demokráciának. „Irányított demokrácia” nem létezik. Az „irányított demokrácia” nem demokrácia.

Magyarország diktatúra attól kezdve, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását megszüntették. Aki nem hiszi, mondja meg, mi az, amit Orbán Viktor nem tehet meg Magyarországon, ha akar. Ebben az esetben a sajtó nem viselkedhet úgy, ahogyan a Klubrádió. Arra a Klubrádióra, amely vak, süket és hülye, semmi szükség nincs, mert a létezésével nagyobb kárt okoz, mintha nem lenne. Diktatúrában nemcsak értékes műsorokat kell készíteni, hanem hasznosakat. És ezt nem a Klubrádió ellenségeként, hanem a barátjaként mondom. Térjenek végre észhez, és arról beszéljenek, ami van.

Egy diktatúrát pedig nem elemezni, hanem megdönteni kell. A forradalmárok mit akartak először elfoglalni? A rádiót. Nekik pedig ott van a rádió kezükben, és nem tudják, hogy mire való.

Nem elég mindig csak Orbánékat szidni, és a magunk oldalát elfogultan védeni, hanem itt is tisztázni kell bizonyos kérdéseket, mert ma már olyan nyíltan náci jelenségek vannak Magyarországon, amelyek fizikai veszélyt jelentenek. Nincs mire várni. A korlátlan hatalom és a szélsőjobb nem fogja saját magát korlátozni. Elmennek a végsőkig, amíg nem találják szembe magukat egy náluk nagyobb erővel. Most kell a jövő halálos áldozatait megmenteni, nem lehet tovább mellébeszélni. Magyarország már a tragédia szélén táncol.

Már régen ellenállásra kellett volna felszólítani az embereket. Az utcát azóta elfoglalta a szélsőjobb. Most már az a tét, hogy meg tud-e húzni a lakosság a hatalomnak egy határt, amelyet a nácizmus nem léphet át. Különben bármi megtörténhet. Horthyt azért szereti annyira Fidesz szimpatizáns szélsőjobb, mert megölette a zsidókat. A következtetéseket le lehet vonni ebből.

A lényeg mindenesetre az, hogy a két kisegyházi lelkész közel hasonló pályát futott be. A diktatúra üldözöttjeként az SZDSZ támogatója lett, amely leginkább képviselte a felvilágosodás liberális értékeit az egyházpolitikában is. Iványi Gábor maga is SZDSZ-képviselő lett, Németh Sándor pedig két képviselői helyet kapott a párttól a támogatásért cserébe, amely helyeket Németh Sándor Hack Péterrel és Mészáros Istvánnal töltött be. Mindkét kisegyház célpontja volt a szektakampányoknak és az Antall-féle keresztény-nemzeti restaurációs kísérletnek. A Hit Gyülekezetét ennek során sokkal több támadás érte, amelynek a római birodalomig visszavezethető teológiai és történelmi okai vannak. Egy pneumatikus keresztény egyház, amely nem evilágot tekinti elsősorban saját országának, mindig is az államhatalom bizalmatlanságát és üldözését élvezte. Ezt az üldözést pedig leginkább a Bibliától elszakadt, névlegesen keresztény katolikus egyház gerjesztette. Ezúttal is így volt, és Iványi Gábor éveken át elvszerűen védte a kisegyházak jogait, köztük kiállt a Hit Gyülekezete mellett is. Annak ellenére, hogy személyesen Németh Sándorral nem volt mindig súrlódásmentes a testvéri együttműködés. Iványi Gábor mindig a vallásszabadság védelmének frontvonalában állt, itt jegyezzük meg, hogy leginkább Vankó Zsuzsával, a Keresztény Advent Közösség teológusával karöltve. Németh Sándor pedig csak addig, amíg őket üldözték.

A Hit Gyülekezete, mint üldözött kisegyház, a leghaladóbb emberi jogi elveket vallotta és képviselte. A demokrácia egyik legerősebb támasza volt, minden olyan morális bukfenccel és hajtűkanyarral együtt, amelyek mindig benne voltak Németh Sándor természetében. Tartott ez addig, amíg meg nem jelent a Népszabadságban, hogy kiegyezett egymással a Hit Gyülekezete és a Fidesz. Addig a napig egy sokkal demokratikusabb egyházi törvény tervezetéről azt írta a Hit Gyülekezete újságja, hogy az egyházüldözés, inkvizíció, és a holokauszttal vont ízléstelen párhuzamot, amikor azt mondta, hogy ez az egyházpolitikai „végső megoldás”. Ezzel csak addig volt baja Németh Sándornak, amíg a Fidesszel kötött kiegyezése kapcsán meg nem nyugtatták, hogy a diszkrimináció őket nem érinti. Amikor a Fidesz ennél sokkal durvább egyházi törvényt elfogadott, amelynek kedvezményezettje lett az a Hit Gyülekezete is, akkor a Hit Gyülekezete a törvény csinosítgatásán dolgozott. Korábban  ugyanez a Fidesz – nem minden ok nélkül – elnyomó, diktatórikus és családellenes szektának nevezte őket. De a paktum után Németh Sándor hangot váltott. Az inkvizíció helyett arról kezdett el beszélni, hogy az ő gyülekezete megérdemli, amit kap. Társadalmi megbecsülése és elfogadottsága mennyire megnőtt, és az érdemeik alapján okkal kerülnek az „elit klubba”. Ez a Hit Gyülekezete által kitalált és meghonosított kifejezés azokra az egyházakra, akik államegyházi státuszt kaptak, míg másokat betiltottak. Németh Sándor felfogása megváltozott a vallásszabadságról és az emberi jogokról, amikor nem az üldözöttek, hanem az üldözők közé kerülhetett. Hack Péter azt nyilatkozta, hogy a vallásszabadságról szóló törvény betöltötte történelmi küldetését. Mondhatta volna azt is a jogász úr, hogy a demokrácia betöltötte történelmi szerepét, mehet a levesbe. Utólag kár bármit is belemagyarázni, telenyilatkozták a sajtót, hogy verseny van, és ebben a versenyben ők helytálltak. Álljanak helyt azok is, akiknek amúgy nem versenyben, hanem alanyi jogon járna az egyházi státusz. Még pontosabban: az alanyi jogon elnyert státuszukat senki nem vehette volna el, ha nem követtek el semmiféle törvénysértést, és a bíróság őket ebben nem ítélte el. Kerestem a fényképeken Németh Sándort, hogy melyik kisegyház mellett ment el tüntetni a janicsárjaival, hányszor jelent meg a Dankó utcában, de nem találtam.

Németh Sándor és Iványi Gábor életútja itt kettévált. Iványi Gábor maradt az, aki volt. Elvhű demokrata, az emberi jogok és az emberi méltóság védelmezője. Németh Sándor pedig megtagadva korábbi önmagát, korábbi elveit, megtagadva a Bibliát, átállt a katolikus egyház és a Fidesz oldalára, napi kapcsolatot tartva Orbán Viktor és Semjén Zsolt embereivel, esetenként velük. Ugyanazt a pályát futotta be, amit a Fidesz, amely liberális pártból kódoltan fasiszta és náci szellemiségű párt lett. A Fidesz és a Hit Gyülekezete kompatibilitása több szempontból is kézenfekvő. Aki látta Orbán Viktort, azt látta Németh Sándort, és viszont. Mindkét cég tekintélyelvű diktatúra, amely elnyomásra, valamint a „kolbász és ostor” vezetési módszerére épül. Lenézi az embereket, és megvan győződve arról, hogy maguktól csak bolyonganának a világban, ha nem lenne egy erős kezű vezető, aki megmondja, hogy aznap milyen zoknit vegyenek fel. Emellett Orbán református létére a katolikus egyház társadalomfilozófiáját vette át és valósítja meg. Németh Sándor ugyancsak visszatért katolikus gyökereihez, és lemásolja a pápaságot. Amikor már állami iskolákat kebeleznek be állami pénzen államegyházi státuszban, akkor már a középkori Róma és a modern pápaság legjobb hagyományait folytatják. Németh Sándor akár vissza is térhetne az egyháza kebelébe, ha nem kellene átadnia a tetemes vagyont, amit összeszedett, és ami most már a sajátja. Ha rátekintünk erre a sikeres pályafutásra, akkor azt látjuk, hogy egy volt katolikus teológus rájött arra, hogy egyházában nem a Bibliát követik, és semmi közük ahhoz az egyházhoz, amit Jézus Krisztus az emberek újjászületésére alapított. Megértette, hogy ezt az egyházat az ördög azért tartja fenn, hogy az embereket abba a hamis illúzióba ringassa, hogy az üdvösségük szempontjából biztonságos helyen vannak. Nem tudják, hogy fogságba kerültek. Erre megalapított egy szellemi egyházat, amelyet az evangélium sikeressé tett, de ő ezt a sikert, a Biblia sikerét saját javára, hatalmára és meggazdagodására fordította. Amikor a Fidesz kormányzás közeledésével ez a vagyon veszélybe került, akkor önmagát és híveit becsapva, úgy döntött: kiegyezik a Fidesszel, kibékíti Krisztust a Béliállal, és megőrzi a vagyont. Ő ezt úgy mondaná: megőrzi a nyájat. De ez hazugság, mert a nyájat nem megőrizte, hanem átadta az ördögnek. Amit megőrzött, az a vagyona és a hatalma. Hatalmát és médiabirodalmát arra használja még most is, hogy a megalázott és jogfosztott kisegyházakról hazugságokat terjesszen. Iványi Gábor helyreigazításban áll ki ezúttal is az üldözöttek mellett, akiket immár a Hit Gyülekezete üldöz. Németh Sándor kicsinyesen beletörli a lábát a Budapesti Autonóm Gyülekezetbe is, mert azok merészeltek kiválni a Hit Gyülekezetéből. Nem elég, hogy mindent megnyert, mindene megvan, ellenfeleitől sikerült elvenni mindent, még hazugságok árán is beléjük kell rugdosnia a számkivetettekbe. Pápákról és inkvizítorokról lehet hasonlókat olvasni.

Eközben Iványi Gábor csak tovább etette a hajléktalanokat, gyógyította a betegeket, gondoskodott az elesettekről. A börtönbe jutottakat látogatta, az agyonlőtt romákat temette, ha valakit ki akartak lakoltatni, akkor a radiátorhoz láncolta magát. Azokat a bibliai normákat gyakorolta, amelyek arról szólnak, hogy mindig az üldözöttek, az elesettek, az árvák és az özvegyek pártját kell fogni, ételt kell adni az éhezőnek, inni kell adni a szomjazónak. Jellemző képsor, hogy amikor Gyurcsány Ferencet koholt vádakkal az ügyészségre idézték, akkor Iványi Gábor tántoríthatatlanul árnyékként követte a volt miniszterelnököt, mert abban a helyzetében Gyurcsány Ferenc neki éppen olyan üldözött volt, mint a kényszerkilakoltatottak, a hajléktalanok, az éhezők, az árvagyerekek. Iványi Gáborban Krisztus szíve van, aki személyválogatás nélkül, rendíthetetlenül állt mindig az igazság és az elesettek oldalán. Noha tudhatta, hogy a Gyurcsány melletti kiállása a „halálos ítéletet” jelenti az egyházának. Iványi Gábor egy jellem. Németh Sándor ilyen „hibát” nem követne el. Igaz, őt nem is feszítették volna keresztre Jeruzsálemben, mint a názáreti Jézust.

Németh Sándor fütyülve elhagyta Jézus útját, akiről a biblia azt mondja, hogy a megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló gyertyabelet nem oltja el, aki azért jött, hogy a betegeknek gyógyulást, a megkötözötteknek megoldást hozzon, hogy bekösse a megtört szívűeket. Jézus bele is bukott ebbe, ezzel szemben Németh Sándor sikeres vallási vállalkozó, aki pénzt csinált az evangéliumból, ezért cserébe elárulta a Szentírást, feladta a harcostársait, kirekesztette saját keresztény testvéreit. Azok mellé az üldözők mellé állt, akik évszázadokon át milliókat gyilkoltak le, köztük újjászületett keresztényeket, a hitük és az elveik miatt. Most velük zsákmányt oszt. Kebelezi be a katolikusok által megszerzett jogcímeken az állami támogatásokat, az állam által nyomorgó emberektől elrablott százmilliókat. A katolikus egyház mintájára igyekszik megszállni az óvodákat és iskolákat, hogy az azzal járó közpénzhez jusson (és amivel nem is kell elszámolni). Állami intézmények megszállásával a katolikusokhoz hasonló presszióval terjeszti immár saját világnézetét. Korábban ezt ördöginek nevezték, és ebben igazuk volt. Németh Sándor politikai és teológiai értelemben is az ördög szolgálatába állt, és kiválóan teljesít. Jó helyezést ért el az evilági versenyben. Az Index idézi az ajkai szocialista polgármestert, aki nagyon pontosan ragadta meg a lényeget: „a polgármester szerint az egész ügy azért is érdekes, mert hamarosan a katolikus egyházzal írnak alá szerződést az egyik ajkai általános iskola átadásáról: – Velük is jól meg tudunk állapodni. Nem érzünk semmilyen különbséget a katolikus egyház és a Hit Gyülekezete között.” Nagyon jól látja a polgármester: nincs is semmi különbség a katolikus egyház és a Hit Gyülekezete között. Ezzel pedig mindent elmondtunk.

Márpedig ha így van, abból le kellene vonni némely következtetéseket, kedves liberális demokrata magyar testvéreim. Iványi Gábor most elveszített szinte mindent, noha semmi gonoszat nem cselekedett. Az Orbán-rezsim mindenétől meg akarja fosztani, és azt az áldozatos munkát, amit eddig végzett, el akarja tőle venni. Németh Sándor soha egy ujjal nem nyúlt azokhoz a terhekhez, amelyeket Iványi Gábor hordozott. De amíg Iványi Gábor majdnem mindent elveszített, egyházi státuszától megfosztották, addig Németh Sándor az Orbán-rendszer kedvezményezettje lett. Államegyházi státuszban, adómentesen dőlnek hozzá az állam milliárdok különböző jogcímeken. Iványi Gábor az elvhűsége miatt vesztett el mindent, Németh Sándor az elvtelensége miatt nyert meg mindent. Mindennek gyakorlati következményei is vannak: Németh Sándor kiszolgálója és szekértolója annak a diktatúrának, amely ellen Iványi Gábor harcol. Ebből aztán az következik, drága magyar testvérek, hogy aki igent mond Iványi Gáborra, az nem mondhat ezzel egyidőben igent Németh Sándorra is. Becsületes ember nem sántikálhat két úton. Nem lehet szolgálni Istent is, és a Mammont is. Nem lehet valaki egyszerre demokrata, és Orbán hűbéres kutyájának híve és nézőközönsége is.

Mindez ugyanis összefügg az ATV-ről szóló polémiával is. Az ATV Németh Sándor egyszemélyes televíziója, függetlenül attól, hogy a cégbejegyzéseken milyen nevek szerepelnek. Az ATV-ben nem történhet semmi, amiről ő nem tud, és ami az ő akaratával nem egyezik. Az ATV semmi olyat nem tehet, ami ellenkezik Németh Sándor érdekeivel. Németh Sándornak az orbáni fasisztoid rendszer aranybánya. Soha egyetlen demokratikus kormánytól ennyi pénzt, és ilyen jogokat, amely minden törvény fölé emeli, nem kapna. Németh Sándornak eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy az Orbán-rendszer soha ne bukjon meg. Maradjon konszolidáltan elnyomó, puha diktatúra, amelyben a katolikusokhoz hasonló államegyházi státuszt élvezhet. Úgy ömlik hozzá Orbántól a pénz, hogy közben ellenzékinek látszó televíziót működtet. Az a rulettjátékos, aki pirosra és feketére is tesz egyszerre. Németh Sándor a háttérben mindig kamarillapolitikát folytatott. Napi kapcsolatban állt az SZDSZ, később az MSZP, majd az MDF vezetőivel és embereivel. Ugyanígy van ez most is, a kijelölt emberei révén napi kapcsolatban áll Semjén és Orbán köreivel. A bamba és bárgyú ATV-néző biztos lehet benne, hogy a Hit Gyülekezete napi szinten tartja a kapcsolatot az orbáni diktatúrával, és egyeztet. Efelől senkinek ne legyenek kétségei. Az még senkinek nem jutott eszébe, hogy az ATV ellen semmiféle támadás nem indult? Hogy az ATV-be bejárnak a fideszes politikusok? A Nap-tévébe miért nem mentek be?

Orbán legzseniálisabb húzása a Hit Gyülekezetével való kiegyezés volt. Ha nem veszi meg Németh Sándort kilóra, és nem enged neki szabad elvonulást a rablott vagyonnal, akkor a Hit Gyülekezete valódi ellenzéki szerepben már szétverte volna az Orbán-rendszert. Emellett a paktumnak köszönhetően kontrollja alatt tudja tartani az egyetlen ellenzéki tévécsatornát. Az ATV arra van kitalálva, hogy levezesse a gőzt, kontroll alatt tartsa a társadalmi feszültséget. Senki ne keresse azt a közszolgálati televíziót, amit a Fidesz goebbelsi propagandára és párttévének használ az adófizetők pénzén, hiszen ott van az ATV. A demokratikus érzelmű közvélemény megnézi az ATV-t, amit Orbán Viktor ad neki gittet rágni, és megnyugodva fekszik le, hogy az Olga jól megmondta. Szeretném tájékoztatni a kedves magyar honfitársakat, hogy még legalább húsz-harminc évet fognak eltölteni Orbán Viktor fasiszta diktatúrájában, annak köszönhetően, hogy az Olga minden este jól megmondja. Olga a kiváló képességeit egy embertelen elnyomó rendszer szolgálatába állította jó pénzért, mert az a televízió, amelyet ő szolgál, ezt a fasiszta rendszert szolgálja. Hiába menti fel magát azzal, hogy ő jó lelkiismerettel teszi a dolgát (ha így van), mert ő maga be van kalkulálva a rendszer legitimációjába. Hogy ez egy fasiszta rendszer, az a struktúrájából derül ki, mert a drága magyar nép még arra sem kényszerítette, hogy kimutassa a természetét, és erőszakot alkalmazzon. Nincs rá szüksége.

Ezért szeretném világossá tenni azt az álláspontunkat, hogy aki Iványi Gáborral egyetért, és mellette áll, az nem kukucskálhatja azzal egyidőben az áruló és jellemtelen Németh Sándor tévéjét is. Aki demokratikus felfogású, és van gerince, az nem nézhet egy olyan tévét, amit arra talált ki a diktatúra, hogy a demokratákat cumisüvegen tartsa. Aki az ATV-t nézi, az jellemtelen és korrupt ember, és tudja meg, hogy az ilyen korrupt magatartás miatt lehet hatalmon az orbáni diktatúra. Orbán konszolidált fasizmusa a napi kis kompromisszumokon nyugszik. Aki ATV-t néz, az Németh Sándorhoz hasonlóan áruló. Aki bemegy oda egy műsorba, az is egy korrupt alak. Aki ennek a tévének a munkatársaként Németh Sándoron keresztül Orbántól kap fizetést, és Orbán legitimációját szolgálja, az is a demokrácia árulója, korrupt, jellemtelen ember. Lehet erről mellébeszélni, de ez az igazság. Magyarországon akkor lesz „forradalom” és szabadság, amikor elsőként a kollaboráns ATV-t dobálja meg a tömeg, amiért kábulatban tartotta. Akkor is ez a véleményem, ha csak egyedül én gondolom így. Biztos vagyok abban, ha a magyar nép, a magyar értelmiség és a magyar sajtó ehhez az erkölcsi mércéhez tartaná magát, akkor ma Magyarországon nem a fasiszta diktatúra konszolidációja tartana, hanem ezeket a felcsúti és koleszos gazembereket már régen elzavarták volna oda, ahova valók. Így viszont Orbán uralkodása még évtizedekig eltarthat. Méghozzá egyebek mellett az ATV nézőinek, műsorkészítőinek köszönhetően.

Nemcsak a diktatúra álságos, hanem az ellenzéke is. Jellemtelen, gerinctelen, megalkuvó, korrupt emberek a hangadói, akiket a diktatúrával együtt kellene elsöpörnie egy olyan politikai erőnek, amely következetesen és egyenesen gondolkodik. Nekem ne beszéljen Olga „egyenes beszédről” az ATV székéből, ahol Németh Sándor és Orbán Viktor kenyerét eszi. Az első egyenes kérdését magának kellene feltennie, hogy ő mit keres itt a gazemberek között, és miért szolgálja egymással kiegyezett diktátorok paktumát. Aztán Németh Sándornak kellene feltennie az egyenes kérdést, hogy miképpen lett destruktív szektából államegyház, miért kellett hátba döfnie az MDF-et, mit kapott és mit nyújt ő ezért? Amíg ezeket a kérdéseket nem teszi fel, addig nem vagyok kíváncsi Kálmán Olgára, mert álságos és hazug minden szava, amit mond.

Akik pedig ezt maszturbálva nézik a tévé előtt, és nem érzik, hogy erkölcsileg mennyire aggályos, azok ne beszéljenek Orbán jellemtelenségéről, mert ők semmivel nem különbek nála. Morálisan a Szijjártó Péter színvonalán állnak, nem jobbak semmivel. Nem is értem, miért vannak két táborban, nyugodtan beállhatnának fideszesnek és katolikusnak is. Vagy akár hitesnek. Megérdemlik egymást. Olyan rendszer, amilyet Orbán kitalált, csak ilyen emberek fölött működhet. Ez a csirkefogó felismerte, hogy a liberális sajtó és értelmiség korrupt, jellemtelen, erkölcstelen, tíz fillérért eladják az anyjukat, hogy a magyarokban nincs gerinc, nincs tartás, bármit meg lehet velük csinálni, és igaza lett. Megtalálta hozzá a jezsuita fasiszta ideológiát, amire ráharapott az antiszemita idegengyűlölő bunkó, és szilárd alapokon áll a rendszere. Elfoglalta, leigázta, és kirabolja az országot. Rabszolgát csinált saját népéből, mert rabszolga lélek van benne.

És ha már így belejöttünk, akkor említsük meg a Klubrádiót is, mindenki szeme fényét, amely semmivel nem különb ennél. Kiváló kollégák, magas színvonalon adják el baksisért a lelküket naponta, orránál fogva vezetve a szabadságra vágyakozó hallgatókat. A Klubrádiónak fontosabb a túlélés, mint az egyenesség. Ilyen helyzetben egy ilyen rádiónak egészen más hangon kellene beszélnie a rezsimről. Beszari, korrupt, gyáva népség. Mentségükre legyen mondva, hogy nem bízhatnak abban, hogy ha ők kiállnak gerincesen, akkor bárki követi őket. Előttük lehet az éhségsztrájkoló tévések példája. De mi történhet velük? Legfeljebb utcára kerülnek. Ez viszont morális kérdés. Én az utcát választanám, elmennék lapátolni, szenet hordani inkább, mint ezt a hamiskártyás munkát és feladatot végezzem. És hívogassam a másik korrupt kollégát, hogy a Bartus egy hülye, és gyártsuk a hamis ideológiákat a gerinctelenségünkről. Iványi Gábor is gyárthatott volna olyan elméleteket, amilyeneket az én drága kollégáim gyártanak. De nem gyártott. És vállalta a következményeket.

Tulajdonképpen én ezt a döntést már évekkel ezelőtt meghoztam. Pedig akkor még diktatúra sem volt. Ezért nekem senki nem mondhatja, hogy könnyen beszélek. Amit ők ma sem tesznek meg, azt én már évekkel ezelőtt megtettem. Ezért vagyok szabad ember, és mondhatom meg a véleményemet. Lehet választani: Iványi Gábor vagy Németh Sándor? Jézus vagy Barabás?

Mindenki döntse el, melyik táborba tartozik, de Láng Zsoltot, a II. kerület polgármesterét én egyikbe sem tudtam beszuszmákolni, így aztán értetlenül állok provokatív kérdése előtt, melyben azt firtatja, miért olyan baromi nagy a lakásbetörések száma a kerületében, amikor a szomszédban kicsi.

Mivel kérdését Pintér belügyminiszterhez intézte, ráadásul hivatalos formában, a belügyminiszter válaszolt is neki, elvégre mindketten ugyanahhoz a párthoz tartoznak, és elmagyarázta az okvetetlenkedő polgármesternek, hogy a betörések száma nem nagy, de csökken, egyébként is mindennek az az oka, hogy az elmúlt nyolc évben a kommunisták eltorzították a statisztikákat, és azóta sem sikerült ezt a rombolást rendbe hozni.

Az a helyzet, hogy két éve a Fidesz van kormányon.

Ezt ők is tudják, mi is tudjuk.

Ebben a helyzetben folytatni az elmúltnyócév-ezést annyira kínos, hogy még hasonlatokat sem tudok írni, mennyire. Nagyon.

Természetesen minden kormány hagy aknákat a területen, amikor leköszön, mint ahogy az is viszonylag normális, ha az egyik kormány hitelt vesz fel, elkötelezi magát egy beruházás mellet, kiás egy baromi nagy gödröt az út közepén, akkor azt a következő kormánynak kell törlesztenie, megvalósítania, betemetnie. Ilyen ez a bolt, aki hatalomra akar kerülni, annak számítania kell rá, hogy előtte is volt némi kormányzás az országban, és ez következményekkel jár.

Egy normális ellenzék például (főleg ha nyolc éve van rá) azzal foglalkozik, hogy felkészül a kormányzásra, figyeli, hogy mit csinálnak a hatalmon lévők, kitalálja, hogy ő majd mit fog csinálni ehelyett, mit fog megtartani, mit fog kidobni, mit fog elkezdeni, mit fog befejezni. De miközben ezen dolgozik, arra is fordít némi figyelmet, hogy Magyarország nem csak magában áll a világóceán közepén, hanem léteznek más országok is, szövetségi rendszerek, egyezmények és szerződések, amik szintén befolyásolják majd kormányzását, ha eljön a várva várt választási győzelem.

Ilyesmi nálunk nem történt. Ilyesmi nálunk egyszerűen nem történhet.

Nyolc évig duzzogott Orbán, hogy a magyarok leküldték parizerért, nyolc évig képtelen volt kidolgozni egy normális gazdaságpolitikát, hogy most a többiről ne is beszéljek, csak nyalogattatta másokkal a sebeit, és néha tényleg elhitte, hogy a világgazdaság és ennek részeként a magyar gazdaság attól fog beindulni, hogy nem Gyurcsánynak hívják a miniszterelnököt.

Nem csak ezt hitte, hanem ezt is mondta, és hívei komolyan vették.

Ennyit a hívekről.

Nézem Tarlós polgármestert, aki komplett premenstruációs egobalettet produkál Kálmán Olgának az ATV-ben, mert az meg meri jegyezni, hogy a főváros gondjait talán nem Demszky Gábor egykori főpolgármester okozza 2012-ben, hanem az a kormány, amelyik zárolta a pénzt.

Tarlós épphogy csak el nem bődül, és elmúltnyócév-ezik szilajul, mert azt mégsem mondhatja, hogy küldői szívatták meg, de rettenetesen.

Követünk el apróbb hibákat, elvtársak, de a jobbágyság bevezetése majd megoldást hoz minden problémára.

A szocialista-szabad demokrata kormány nyolc év alatt akkora kárt okozott, hogy azt gyakorlatilag képtelenség kijavítani kettő, nyolc, de még harminc év alatt sem, szegény magyarok egészen addig fogják cipelni ezt a borzalmas terhet, amíg véletlenül meg nem bukik a Fidesz-kormány. Mert onnantól persze a Fidesz-kormány rombolását kell majd javítgatni, lehetőleg éveken, ciklusokon keresztül.

Történelmileg így alakult, ebben az országban nincsenek felelősök a jelenben, csak a múltban.

Tisztázzuk tehát a jegyzőkönyv kedvéért: hülyeország egyszerűen képtelen az önálló létre. Nem csak azért, mert nyersanyagokban, erőforrásokban és képzett elmékben szegény, bár ez is hozzájárul a csődhöz, hanem elsősorban azért, mert nincs, és a belátható időben nem is lesz olyan politikusi garnitúrája, amelyik ezzel a helyzettel egyáltalán szembe tudna nézni, elismerné saját felelősségét és javítani próbálna a helyzeten.

Nyafogás van, riszálás és ordító tehetségtelenség.

Ahogy a régiek kiabálták a DVTK-Fradi meccsen: kecskét vezess, ne országot!

Ha létrejön az Egyesült Európai Államok, akkor van esély a megoldásra, ha nem, akkor ennek annyi. De nem gondolom, hogy az EEÁ megoldás lenne mindenre, pusztán egy lehetőség, hátha. Mert így lassú döglődés, szemérmetlen lopás, fennhéjázó középszerűség és a műveletlenség tombolása vár ránk, mindez persze alulnézetből és közvetlen közelről bele az arcunkba. Annyit tehetünk ellene, hogy bezárjuk az ablakot, ajtót, kikapcsoljuk a tévét és megszakítjuk minden kapcsolatunkat az efemer valósággal, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. Már persze, ha maradunk.

Meleg van, a népeket – bár elég szakadtak – nem izgatja a telefonadó, a sárgacsekk (pénzforgalmi) járulék, az áfával megegyező tartalmú, karakterű arcátlan lenyúlások sora. A mobilok itt némák. Őket nem hívja senki, csak a Jobbik, és azok is csak szavazni. A világtalan jobbikos szónok érzi, sejti, bár nem látja, hogy a szava a fekete semmibe hull, gyorsan vált is, a szociális sanyarról és szomorról áttér a szimpla buzizásra. Maga a fogalom (meleg, homokos) a mai Magyarországon a „szegény vagyok és rettegek, elhagyott az anyám” érzésvilág szinonimája. A „cigány” harci riadó, a „zsidó” patás ördög. Ők honi szegényeink szemében a társadalom erkölcsi számkivetettjei. A megemelt közösségi szintű választ pedig a Jobbik adja meg. Mellesleg „keresztény pártnak” mondják, logójában kereszttel, koronával, mindennel, ami szép.  De ne legyenek kétségeink: a Jobbik sohasem szerveződött volna nagy párttá csupán pénzzel, logisztikai tehetséggel. A spontán társadalmi önszerveződés ragyogó magyar példái ők.

A romakérdés olyan bonyolult, jobb, ha nem is beszélünk róla, mondta a politikai establishment. Hagyjuk. Bonyolult? Rendben, mondta az elkínzott választó. Ők mondanak valamit. Igaz, borzasztó dolgokat, mégis valamiféle választ. Fogta magát, és indult szavazni. A végeredmény: kilencszázezer szavazat.

És ez még nem a csúcs. Bármennyit jósolgattak a közvélemény-kutatók (tizenkét, húsz százalékokat) a Jobbik ezeket sorra megugrotta.

És az sem igaz, hogy nem kormányképesek. Bármennyire inkompetens egy párt, ha kellő számú szavazatot szerez, a Jóisten se állíthatja meg. Vagy a hatalmas és erős Fidesznek nem túl nagy a kétharmados kabát?

Nyár van, fülledt forróság. Szedelőzködik a Lendvay utca. Az átjáróban megszorulnak. Érdekes hely. Mennyivel könnyebb bejönni, mint innen kihátrálni.

Tengerésztiszti akadémiát végzett, majd Ferenc József udvarában lett császári szárnysegéd.  A „snájdig” magyar tengerész – aki németül jobban beszélt, mint magyarul – az udvarból az osztrák-magyar monarchia haditengerészetének parancsnokává lépett elő, ellentengernagyi rangban.
1914-ben a császár háborúba sodorta a monarchiát. 1918-ban még volt egy lehetőség a már biztosan vesztett háború utáni kicsit kedvezőbb békefeltételek eléréséhez. Ehhez az ellenséges hadihajókat kellet volna kiszorítani  az otrantói-szorosból. Horthy négy hajót indított, köztük a Szent István cirkálót. Elfelejtette, hogy kisebb védő naszádokkal kell körülvenni és éjjel-nappal távcsövekkel kell fürkészni a tengert. Egy olasz motorcsónak, ötszáz méterről kilőtt két torpedója a tengerfenékre küldte Magyarország büszkeségét.
Ott mutatkozott meg először, hogy Horthyt nem rendítette meg azok halála, akik miatta vesztek oda. (Egy korábbi alkalommal „tizedelést” hajtott végre – engedetlenség miatt minden tízedik matrózát kihallgatás nélkül lövette agyon.)
200 halott.
1919-ben, a  Tanácsköztársaság idején tiszti karával, és katonáival Szegeden húzta meg magát. Közben az ország jelentős részét a román és a cseh alakulatok szállták meg. A szörnyű háborúból éppen hazatért rongyos katonákból és szegény munkásokból verbuválódott  Vörös Hadsereg kiverte a megszállók nagyobb részét. Horthy közben tisztjeivel bálozott Szegeden, nem segített az ország megmentésében.
3000 halott.
A 133 napig tartó Tanácsköztársaság idején Horthy katonáival tovább lapult Szegeden. A trianoni  béke után az  Orgoványban történt mészárlások Horthy tudtával történtek. Itt olyan kínzásokkal egybekötött, ítélet nélküli kivégzések voltak, amelyek az akkori  Európában máshol már nem fordulhattak elő.
60  halott.

(Ha a Horthy vezette Nemzeti Hadsereg által elkövetett kivégzésekhez a helyi megtorló akciókat is hozzászámítjuk, 1000-nél több volt az áldozatok száma.)
Horthy kormányzósága kezdetén gróf  Teleki Pál és Prohászka Ottokár katolikus püspök zsidóellenes törvényt (numerus clausus) dolgoztak ki elsőként  Európában (1920), amit ő hagyott jóvá: magyar egyetemekre zsidó származású magyar fiatalok csak korlátozott számban iratkozhattak be. Ez a törvény a magyar középosztály szellemi leépítését indította  el,  kiváló magyar agyakat taszított ki az országból. (Majdnem minden Nobel-díjasunk Horthy politikája elől menekült zsidó volt.) Horthy 1940-ben, miniszterelnökének, Teleki Pálnak ezt írta: „én egész életemben antiszemita voltam.”
Az országban Horthy primitív szellemének megfelelő légkör alakult ki. Magyarosnak kreált ruhák, fekete csizmák, árvalányhajas süvegek, melyekben az ország felsőbb vezetői még külföldön is megjelentek, gúnyos mosolyt kiváltva. Jellemzőek voltak a korra a „nagyságos-”, „tekintetes-”, „méltóságos-”, „kegyelmes-”, „főméltóságú uram” kötelező megszólítások is.

Hitler és rajongói jelentős hatalomhoz jutottak Európában. Horthy többnyire sváb származású, magyarosított nevű tisztekkel töltötte fel a honvédség vezérkarát.
Amikor 1938-ban és 1940-ben Horthy Csehszlovákiától és Romániától visszacsatolt területekre fehér lován bevonult, nagy volt a boldogság. Aztán jött a kiábrándulás. Az újra magyar területeken az ott maradt nem magyar lakosokat kegyetlenül üldözték.
A  Jugoszláviához tartozó magyarlakta területek – Bácska, Bánát – visszacsatolásával  Horthy nem foglalkozott. Sőt, 1940. decemberében „magyar-jugoszláv örök barátsági szerződést” írt alá, amely életbe is lépett 1941. február 27-én.
Németország 1941-ben megtámadta Jugoszláviát – csapatai átvonultak Magyarországon. Horthy ezt engedélyezte, sőt hadüzenet nélkül magyar katonákat és csendőröket küldött a németek árnyékában Szabadka, Újvidék visszaszerzésére, az általa aláírt szerződést megszegve. Ezt már miniszterelnöke, gróf Teleki Pál sem tudta elviselni , drámai búcsúlevelet küldött Horthynak (“…hullarablók  lettünk…”) és agyonlőtte magát 1941. április 3-án.
A hadüzenet nélkül bevonuló magyar csapatok elleni partizántevékenység ürügyével a „Hideg napok” idején a magyar csendőrök  és katonák Újvidéken a Duna jegére hajtottak szerbeket, magyarságukat megőrző zsidókat és a jeges vízbe lőtték őket. Voltak roma, ruszin, orosz és magyar áldozatok is.
3.700 halott.

Bosszúból a háború végén a szerb partizánok, katonák, önkéntesek tanyáról-tanyákra járva szörnyű módokon kivégezték a magyar férfi lakosság nagy részét.
Pontos adat soha nem került nyilvánosságra, de vannak becsült számok. 30.000 halott.
1941. június 26-án, pár nappal azután, hogy Németország megtámadta Szovjetuniót Kassát felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták. Erre hivatkozva  Horthy a németekért  rajongó vezérkar egyetértésével  hadat üzent a Magyarországnál 200-szor nagyobb Szovjetuniónak.  Ezt nem a vitéz Horthy, hanem miniszterelnöke, Bárdossy jelentette be. A honatyák kitörő tapssal fogadták. Horthy hadat üzent Angliának, Amerikának és még néhány távoli országnak is.
A világháborúban a második magyar  hadsereg a Don folyóig jutott.
1943-ban a németek sztálingrádi veresége után a háború elvesztése csak idő kérdése volt. Ennek ellenére Horthy nem rendelte vissza szenvedő hadseregét, sőt, tábornokain keresztül kitartásra kötelezte. És akkor, 1943 februárjában dörögni kezdtek az orosz ágyúk. Két hét alatt a teljes magyar hadsereget szétverték. Aki nem halt meg, vánszorgott a hóban Magyarország felé.
A szétvert hadsereg vezetője, Jány tábornok ezt közölte hadparancsában: „A második magyar hadsereg elvesztette becsületét.” Horthy hallgatott és kitartott Hitler mellett.
100.000 halott.
A fogságba jutottak legalább 40 ezren – nagy részük soha nem tért haza.
Legalább 30 ezer magyar megnyomorodott.
Horthy csapatai Szovjetunió elleni háború megkezdése után máris megkezdték a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtését. 18 ezer embert a kárpátaljai Kőrösmezőről Kamenyec-Podolszk környékére szállítottak, ahol az élve maradtakat a németek legéppuskázták.
16.000 halott.
A háború alatt minden nemzetközi szerződést megszegve polgári lakosokat vittek ki a frontra, akiket – egyebek mellett – aknák kézzel történő felszedésére kényszerítettek. Munkaszolgálatra többségében zsidó származású férfiakat, például a magyar vidék  orvosait, tanárait, művészeit gyűjtették össze csendőrökkel. Különféle katonai alakulatokba és a bori bányákba kerültek, többnyire szadista keretlegények vezénylete alatt.

30.000 halott.

1944. márciusában Németország megszállta Magyarországot, néhány száz német SS tiszt átvette országunk vezetését. Horthynak egy szavába került volna, hogy a magyar katonaság és csendőrség ellenálljon.
Horthy Magyarországa eljutott oda, amit a numerus clausus „szelleme” jósolt: 1944 március végétől naponta indultak a vonatok „valahová”, útlevél nélküli magyarokkal. Úgy mondták, munkatáborba. A csecsemők, várandós nők, aggastyánok is. Hetven embert zsúfoltak egy kocsiba, ahol ülőhely nem volt, csak egy vödör. Horthy, a tenger hőse, a vitéz magyar kormányzó rezzenéstelen arccal nézte ezt a leírhatatlan borzalmat. Fájdalmas arra gondolni, hogy ha a Kormányzó néhány katonatisztet titokban elküld a felvidékre, hogy robbantsák fel a Lengyelország felé futó síneket, emberek tízezrei menekültek volna meg. És, hogy akik „nagy magyarnak” érzik magukat, azok is értsék: Kolozsvár és Kassa most talán magyar városok lennének.
450.000 halott.

Aztán  elkezdődtek a szovjet és főleg az amerikai légitámadások magyarországi célpontok ellen, hálából, hogy Horthy hadat üzent Amerikának is.

16.000 halott.
A szovjet csapatok 1944 augusztusában  elérték a Kárpátokat majd behatoltak a magyar területekre. A szerencsétlen magyar hadsereg még mindig harcolt a semmiért.
5000 halott.
Végre  október 15-én a várban lévő rezidenciájáról Horthy rádión bejelentette, hogy kilépünk a háborúból. Erre egy SS kommandó elfogta a fiát. A kormányzó másnap gyáván átadta a hatalmat egy Szálasi nevű katonatisztnek. És jöttek a nyilas suhancok, akik egyéb rémtettek mellett a gettókból kihurcolt zsidókat – cipőjüket levétetve – a ”rakodópart alsó kövén” a Dunába lőtték.
3.000 halott.

És jött Budapest több hónapos ostroma.
38.000 halott.

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 24 évi uralkodásának végeredménye: közel egymillió magyar állampolgár szörnyű halála és egy tönkretett, véglegesen megcsonkított ország. (A halottak pontos számát soha nem fogjuk megtudni, de szörnyű arra gondolni, hogy sokszázezren voltak.) Aki erről az emberről közteret nevez el, az vagy nagyon buta, vagy nagyon gonosz.

(Megjelent a Népszava Szép Szó mellékletében)

Fog az ember egy kartonpapírt, rajzol rá két egyenlő szárú háromszöget, megfelelően összefordítva. Aztán elővesz valamit a valahonnan, ami sárga színű és textil.

Ráteszi a kartonpapírból kivágott formát, megrajzolja, körbevágja.

Nem kell sokat, mi például öten vagyunk, plusz a csatolt részek, nekik is meg lehet csinálni.

Ha kivágta, mármint az ember, kicsit érdemes beszegni a szélét, ne kezdjen foszlani, ki tudja, mennyi időre kell, hátha sokra.

Ha megvan, akkor megkeresi az ember a széthagyott zichereisztűket – ma már nem varrjuk fel, nem csak az az egy kabátunk van. Ott kell hordani, ahol mindenki jól láthatja – azon, ami épp rajtunk van. De oda kell erősíteni,
erre jó a zicherejsztű.

Csak mint a kokárdát.

Én egyébként nem is értem, miért nem visel mindenki Magyarországon Dávid-csillagot. Annak idején egyes uralkodóházak képviselői is feltették. Ők valamiért tudták, hogy minden állampolgáruk számít.

TŰZD KI A SÁRGA CSILLAGOT!

Tűzd ki továbbá a melegek, a romák, a rokkantak szimbólumát is, a hajléktalanokról se feledkezz meg. Tűzd mellé a magyar kokárdát is (elég színes leszel eddigre). Egyikőnk se kevesebb a másiknál.

Hétfőn 18.00-kor találkozunk az Operánál, elsétálunk például az Oktogonig – akinek nem tetszik a látvány, jöhet szólni.

Nagy küzdelem. Magyarország közállapota leginkább e szavakkal jellemezhető. Vannak, akik a külső vagy éppen belső ellenséggel vívott szabadságharcnak nevezik és vannak, akik az elvett szabadságért vívott harcnak. Vannak, akik békemeneten harcra buzdítanak, és vannak, akik harcias hangvételű népgyűléseken a társadalmi békét kívánják vissza. Közben mindenki a szabadságról beszél, és mindenki néven nevezi a maga ellenségét.

A szabadságra, mint politikai jelszóra nem érdemes sok szót vesztegetni, ugyanis szabadságon a hatalmat kizárólagosan gyakorló politika mindig a saját korlátozhatatlanságát érti. Erről Hamvas Béla filozófus, kultúrtörténész, író, műfordító és tiszapalkonyai raktáros (aki önmagát csupán normális emberként határozta meg), így írt figyelmeztetően: „Óvakodj olyan országban élni, ahol a szabadságról sokat beszélnek! Ott az embernek a már csaknem természetes áruláson kívül is irtózatosabb dolgokra kell felkészülnie.”

A 20. század történelme igazolta, hogy minden egyeduralomra jutott politikai erő szükségképpen orwelli kell legyen. Vagyis a hatalom megtartását nem elsősorban az erőszakszervezetek megszállása és kizárólagos birtoklása biztosítja, hanem az emberek (értsd: választópolgárok) érzelmeinek befolyásolása. A Nagy Testvér sosem egyszerűen behódolást akart, hanem azt, hogy szeressék, mégpedig rajongásig.

A tömeg megteremtése

A demokráciát a gyakorlatban elutasító politikai rendszerek közös sajátossága annak a ténynek a felismerése, hogy az autonóm vélemény kényszerből történő feladásánál jóval hatékonyabb, ha az emberek önként mondanak le az önálló gondolkodásról. Ezt a célt szolgálja a tömeg létrehozása, amelynek természetét először Gustave Le Bon tárta fel „A tömegek lélektana” c. 1913-ban kiadott munkájában. Le Bon kaput nyitott a politikusok tömegmanipulációs törekvéseinek, amikor ezt írta:  „A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyébe… A személyiség tudata eltűnik s az összes egyedek érzelmei és gondolatai egyugyanazon irányt vesznek… Bizonyos együttesség jön létre, amit jobb szó híján organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek nevezek.”

A tömeg megidézése, színtereinek létrehozása és időről-időre történő izgalomban tartása a modern hatalomgyakorlás módszere, ami arra irányul, hogy az ember megszűnjön gondolkodó individuum lenni. A tömeggel ugyanis bármit meg lehet tenni, lelkesedéssel fogadja még a legnyilvánvalóbb hazugságokat és ellentmondásokat is. A tömeg befolyásolásához nem kell egyénekkel való kommunikáció, csak tömegkommunikáció, nincs szükség egyéneknek szóló logikus érvelésre, csak kijelentésekre. Ezt ismerte fel a goebbels-i propaganda és ezt alkalmazza sikeresen minden populista népvezér. Mindazt, ami a tömegben az egyén gondolkodásával történik, a már idézett Hamvas Béla foglalta össze talán a legmegrázóbban: „Az emberben a személyes tudat elhomályosodik és az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép. A kollektív pszichébe süllyedt ember tömeggé válik, egyet gondol és akar… A tömegben az egyén tudata felszívódik, megsemmisül. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul, az egyént legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg – következésképp enged azon ösztöneinek, melyeket egymagában korlátozott volna. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a felelősségérzet elenyészik, a tudat elmerül s helyébe homályos, zavaros, labilis bénultság lép fel, ami a tömeget jellemzi – vagyis az ember maradéktalanul felszívódik. A tömeg tudattalan, izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus, könnyen meggyőzhető és becsapható, ítélete nincs, nem szeret, nem próbál megérteni, hanem fél, őrjöng, bámul és meghódol. De mindenek  fölött: rombol. Kollektív állapotában az ember olyasvalamit hisz, amit nem is ő hisz, hanem csak úgy általában hisznek. Az ember nem egyéni lény többé, hanem valamivel azonosul: nézettel, érzéssel, tettel, esetleg más emberrel vagy magával a társadalommal. Elveszti önazonosságát, állandóan összetéveszti magát valami, vagy valaki mással és ennek véleményét vallja, életét éli, mialatt saját tudata félig felosztottan az ösztönök zavaros mélyében lebeg.”

Íme az ideális választópolgár. Ő nem tartozik a gondolkodó emberek autonóm közösségéhez, ahol kérdezhet, tanulhat, véleményét kifejtheti, mert személyében fontos. Ő pusztán a tömegkommunikáció alanya. Tévénéző, rádióhallgató, számára már az olvasás is túl intellektuális. Elemzésekre nem kíváncsi, az összetett mondatok csak összezavarják, neki a piktogramszerű üzenetek az érthetőek. Érzelmeiben már csak attól függ, akitől megkapja a kielégítést: a mindennapi sört, az esti tévésorozatot, a heti templomi prédikációt. Mindent, ami könnyen fogyasztható. A cél ugyanis az, hogy a fogyasztó szokásaiban függővé váljon, legyen az cigaretta, politikai hovatartozás, vallás vagy bármely más árucikk.

Hit alapú politizálás

A tömeg azonban csak korlátok között tartható egyben. Ezért a tömeg természetes közege az akol, ami elsősorban nem fizikai, hanem szellemi értelemben létezik. Nem lehatárol, hanem determinál. Biztosítja az együvé tartozás örömét, a langyos nyáj-meleget. Az akol az egyetlen zászló, párt, nemzet, haza, vezér, vallás. Az aklon kívül nincs üdvösség.

Az akol-lét az egyes embert  a tömeg részévé transzformálja, melynek során az értelem helyébe az érzelem lép, a gondolkodás iránya megváltozik, visszafordul és az ösztönök uralma alá kerül. A tömeg ugyanis csak érzelmi közösségként jellemezhető. Ezt nem választja az ember, ebbe belekerül. Beleszületik, belenevelik, belesodródik, mindegy hogyan, de végül személyisége elenyészik. Egy lesz a sok közül. Nincs saját véleménye, csak annak kritikátlan elfogadása, amit más megfellebbezhetetlen igazságként jelent ki. Tömegben az ember nem tesz fel kérdéseket. Csak rajong vagy ordít. Imád vagy gyűlöl. Emészt és büfög.

Így válhatott a posztmodern kor politikai alaptézisévé a hitalapú politizálás, ami nem kíván személyes meggyőződést, csupán érzelmi azonosulást valaki másnak az elveivel. Ezért a hitalapú politizálás vezérszónokai nyíltan vagy burkoltan mindig valamilyen létező vallásos hitet igazolnak vissza, amivel hitelesítik szándékaikat. Akár még a Bibliára is hivatkoznak, mert jól tudják, hogy tömegben senki nem olvas. Ha az ember így tenne, akkor tudná, hogy az a hit, amit elvárnak tőle, szöges ellentétben áll a hit bibliai fogalmával. A hit ugyanis Pál apostol szavai szerint „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Még egyszer: mi is tehát? Nem érzelem és hangulat, hanem valóság és meggyőződés. Ezt támasztja alá a Biblia eredeti nyelvezete is, ahol is a hit szó héberül az emuna, ami az ’m’n (bizonyosság) gyökből származik; ógörögül pedig a písztisz, aminek elsődleges jelentése a bizalom és a hűség. Ezen az erkölcsi alapon születtek meg az amerikai és európai alkotmányos demokráciák is, amelyek a lelkiismereti szabadság törvénybe iktatásával és annak alkotmányos garanciáival a politikai hatalom gyakorlását a választói akarat érvekkel való meggyőzéséhez kötötték. Ennek oka, hogy alkotmányos demokráciában a vezetők megválasztása a választópolgárok bizalmára épül, ami megszerezhető, de el is veszthető.

Az autokratikus politikai rendszereket ezzel ellentétben a hódolat legitimálja. Ilyen a teokrácia és ilyen a diktatúra is. Az autokratikus állammodellt a vezető (értsd: uralkodó) iránti feltétlen rajongás és hűség jellemzi, ahol minden másként gondolkodó csak ellenség lehet. Autokráciában nem kell az igazságot megmutatni, nem kell meggyőzni lelkiismeretében senkit: elég megszállni a tömegkommunikáció színtereit, ahol az emberek érzelmeit homogenizálni lehet. Mi sem leplez le jobban egy autokráciát, mint az a lázas igyekezet, amellyel kizárólagosan akarja uralni az ismeretszerzés és a kommunikáció csatornáit. Amennyire a középkori egyház privilégiuma volt az oktatás és a könyv, a modern autoriter állam olyan természetes kívánalommal vonja hatalma alá az iskolát és a médiát. Nem azért, hogy az ismereteket bővítse, hanem azért, hogy az ismereteket korlátozza. Nem világossá akarja tenni a dolgok megítélését, hanem egysíkúvá. Más szóval primitivizálni. Ez az út azonban nem az igazság iránti hitre vezet. Ez az elhitetés útja.

Ezért senki ne áltassa magát. Azok, akik a szekularizációt és a gondolkodás szabadságát meghirdető felvilágosodással szemben fogalmazzák meg erkölcsi mércéjüket, tudniuk kell, hogy a történelem legsötétebb korszakát idézik meg. A „szellem napvilágával” szemben az írástudatlanságot, a szólás- és véleményszabadság eltiprását, a vallási türelmetlenséget állítják követendő példának. Hogy ebben hinni lehessen, nem kell ismét indexre tenni Luther, Galilei vagy Pascal műveit. Ehhez az oktatás államosítása kell és rövidesen már a múlt se lesz a régi. A másik feltétel a média megszállása, amit még Harold Lasswell vezetett le a második világháborús propagandák sikerének magyarázatával. Az általa kidolgozott lövedék elmélet (bullet theory) szerint ugyanis a közvélemény nem más, mint egy passzív, a média egyirányú, lövedékként záporozó üzeneteinek kiszolgáltatott áldozat. A politika által uralt média egyes személyek vagy társadalmi csoportok megvádolásával egy közös ellenségképet teremt, ahol még a tudatos hazugságok is igazsággá válnak, ha kellő intenzitással ismétlik azokat. A média így olyan sajátos tömeget teremt, amelynek nincsen lehetősége válaszolni, csupán mint egy befogadó massza elnyeli, emészti az információt. És kis idő elteltével felbüfögi.

De ki is az ellenség valójában?

Az elhitetéssel létrehozott tömeg természetéhez hozzátartozik, hogy egyszerre imádni és gyűlölni is akar, ezért vágyának kielégítéséhez nem elég, ha csak imádatának tárgyát kapja meg. Gyűlöletéhségének csillapítására ellenségre is szüksége van, akit néven kell nevezni. A gyűlölet tárgya pedig sosem lehet a többség. Gyűlölni mindig csak a kisebbséget lehet. Bárhol és bárkik legyenek ők a világon, ez a kisebbség mindig idegenszívű hazaárulók gyülekezeteként aposztrofált, akik erőszakosan és gátlástalanul folytatják gyűlöletkeltő kampányukat a nemzet ellen. Nemzet alatt természetesen mindig a tömeget kell érteni, akit csak saját, féltően gondoskodó vezetőik tudnak megmenteni ettől az ellenségtől.

Ennek ellenkezőjéről a tömeget meggyőzni lehetetlen. Nemcsak azért, mert tömegbe kerülve az ember nem tud és nem akar gondolkozni, hanem elsősorban azért, mert ahhoz, hogy az egyes ember kiábránduljon az akol-lét öröméből, az megrázkódtatással jár. A gondolkodás ugyanis nem csak kényelmetlenséget, konfliktust szül, de fel kell hagyni az élet mindennapjaiban beidegződött szokásokkal is – akár azzal, hogy valaki születése óta egy vallásos tömeghez tartozik, akár azzal, hogy az ateista tömeghez. Az a döntés, ami gondolkodásra késztet, az személyesen a létében érinti meg az embert, amire az ógörög nyelv a metanoia szót használja, ami a metano igéből ered és jelentése nem a megtérés, hanem a gondolkodás, az elme megfordulása, megváltozása. Ez az emberi lét alapja –  ahogy Pascal is írta: „Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike, de gondolkodó nádszál… Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik… Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve.”

Gondolkodás nélkül nem is létezhet valódi hit. A Biblia szintén ezen az alapon áll, amikor Pál apostol kijelenti: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!” Ha ez így van, akkor vizsgáljunk meg röviden az aktuálissá tett kérdést: a sok ellenségnek kikiáltott bűnbak közül ki az igazi ellenség? És ha van ilyen, akkor ki az, aki az ő oldalán áll?

A politológiai, szociológiai elemzéseknek se szeri, se száma. De ha vannak, akik hatalmukat deklaráltan is a történelem urától eredeztetik, akkor a tárgyilagosság megköveteli, hogy abból a forrásból is merítsünk, amely egyedülállóan állítja magáról, hogy a történelem urától ered és „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”(Timóteushoz írt második levél). Ez a forrás a Biblia, ahol az ellenség szó egy valóságos személyt is jelöl. Az „Ellenség” ugyanis az ószövetségi „Sátán” héber szó magyar jelentése. Ennek megfelelője az Újszövetségben a Diabólosz, vagyis Vádoló. Ő az, aki a Jelenések Könyve szerint nem elég, hogy „mind az egész föld kerekségét elhiteti”, de ráadásul „vádolta őket éjjel és nappal”. Ezért „jaj a föld és a tenger lakosainak”: az elhitetés alól nincs kivétel. Csak szabadulás.

A valódi ellenség tehát személyében lefoglalt státusz. Ez az ellenség azonban nem személyesen lép fel. Elhitetésének az a célja, hogy másokat bírjon tettekre, mégpedig úgy, hogy valamilyen erkölcsi rosszat jónak állítson be. Ezért van, hogy ha a Sátán nyíltan, „mint ordító oroszlán, szertejár, keresvén, kit nyeljen el” (Péter első levele) nem jut eredményre, akkor stratégiát vált és (Pál második korinthusi levele szerint) „átváltoztatja magát világosság angyalává”. Az erőszakkal ugyanis nem lehet eszmeileg azonosulni, annak csak behódolni lehet. Elhitetéssel azonban „az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá”, és olyan hatalomra tesznek szert, amely (Pál apostol második thesszalonikai levele szerint) „a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával.” Ez a szellemi hatalom a Biblia szerint nemcsak elhitetés alatt áll, de ő maga is elhitet másokat. Nem is akárhogy: „helyébe áll és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteleti dolognak mondatik, olyannyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Istenként kijelentve magát” (fordítás az eredeti görög nyelvű Újszövetségből).

Tegyük fel a kérdést: van-e a történelemben olyan emberi hatalom, amely Istent helyettesítve kívánt uralkodni? És az, aki Istent helyettesíteni kívánja, az kinek az érdekében cselekszik?

Az ellenség helytartója

Ha az ellenségnek van neve, akkor annak is van, aki az ő oldalán áll. A Biblia őt is néven nevezi. Krisztus mondja ki ezt a nevet, amelynek gazdáját az Ószövetség és az Újszövetség két nagy prófétikus könyve is egymással egyezően mutat be. Dániel Könyvében és Jelenések Könyvében találkozunk ugyanis azzal a fenevaddal, aki a közgondolkodással ellentétben nem a Sátán maga, hanem egy olyan emberek alkotta szellemi hatalom, ami egy adott korban lép a történelem színpadára és megjelenésében semmihez és senkihez nem hasonlítható. Azonban tulajdonságaiban felismerhető. Ez a fenevad vízből jön fel, ami azt jelenti, hogy népek, nemzetek és nyelvek fölött álló hatalom, amely a leírások szerint mindent és mindenkit a maga szellemi irányítása alá akar vonni. Nem tűr ellentmondást. Ez a fenevadként leírt szellemi hatalom tényleges politikai hatalmat is kap, konkrétan 1260 évre. Ezt az időtartamot a Biblia hét helyen (!) is említi, amely idő alatt fizikailag üldözi és öldökli azokat, akik nem azonosulnak elveivel.

Ennek a fenevadnak tudatja a nevét Krisztus: de nem betűkkel, hanem számmal. Ezt mondja a Jelenések Könyvében: „Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, az adja össze a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”

Ebben a jézusi kijelentésben semmi rejtjel vagy okkultizmus nincs – ahogy más kijelentésében sem. Olyannyira világos a közlés, hogy ennél világosabb nem is lehet. Ő maga hívja fel a figyelmet, hogy egyszerű értelemmel közelítsük meg ezt a kijelentést.  Érthető, hogy Jézus nem kimondja, hanem inkább az ókorban gyakorta használt gemátria szabályait alkalmazva inkább beazonosítja ezt a nevet, hiszen a konkrét név az elhangzás idejéhez képest csak hosszú évszázadokkal később jelenik meg. Az általa adott három szempont alapján azonban nyilvánvaló, hogy kié ez a név.

Az első szempont, hogy nem lehet gúnynév vagy ragadványnév, mert emberi: vagyis pont olyan, mint bármely más név, amit az emberek a saját anyanyelvükön önmagukra használnak. A másik szempont, hogy a névben szereplő betűk egyben számokat is kell jelentsenek, hiszen e nélkül nem is lehetne számmal kifejezni: ilyen nyelv a héber, a görög és a latin. A harmadik szempont pedig, hogy a számokat össze kell adni és ennek eredménye a hatszázhatvanhat.

Azt, hogy a történelemben csupán egyetlen olyan név létezik, amely ennek a hármas szempontnak maradéktalanul megfelel, Andreas Helwig, a berlini lutheranus főiskola rektora az 1612-ben kiadott és azóta méltatlanul elfeledett Antichristus Romanus címet viselő művében már minden kétséget kizáróan bizonyította. A történelemben ugyanis csak egyetlen olyan szellemi hatalom létezik, amely születésétől kezdve a történelem végéig uralni akarja a világot. Vagy, ahogy ő maga mondja, a mai is használatos ezeréves esküje szerint: „Tudd meg, hogy fejedelmek és királyok atyja vagy, a világ ura, a mi megváltó Jézus Krisztusunk földi helytartója.” Az ő hivatalos neve egymást váltva „Krisztus helytartója” vagy „Isten fia helytartója”, ahogy ezt a pápa világi hatalmát megalapozó, a nyolcadik században hamisított Konstantini adománylevél is használja. Ez utóbbi pedig a saját nyelvén eredeti római írásjelekkel: VICARIVS FILII DEI. Büszkén használja ezt a nevet. Akinek pedig értelme van, annak nincs más dolga, mint kiválasztani ebben a szóösszetételben a számértékkel bíró betűket és össze kell adnia azokat. Íme az eredmény: 666.

Akik a maguk álláspontjának erkölcsi igazolására a Bibliára hivatkoznak, azok számára az is világos kell legyen, hogy a Biblia szerint ki az ellenség és ki az, aki őt segíti. Ezért kell óvakodnunk azoktól, akik a maguk hatalmát azon az erkölcsi alapon legitimálják, hogy ők tévedhetetlenül képviselik az igazságot. Aki ettől nem óvakodik, azt Coleridge így figyelmezteti: „Aki nem Isten igazságát keresi, az egy vallást talál meg. Aki jobban szereti vallását Istennél, az egy egyházat talál meg. Aki jobban szereti egyházát vallásánál, az önmagát találja meg.” Vagyis a szeretet helyett végül az önzés útjára lép. Világos különbség van tehát a vallásra hivatkozó ember és Istennek a Bibliában bemutatott jelleme között: az ember úgy akar igaznak látszani, hogy másokat bűnösnek nevez és elítél, míg Isten (a Római levél szerint) „a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.”

Annak megítélése felől, hogy ki a valódi ellenség és ki az ő szövetségese, a Biblia nem hagy kétséget. Hiába akar feltűnni valaki a világosság angyalának, hiába hivatkozik az úgynevezett keresztény gyökerekre. Aki az igazság képviseletét akarja kisajátítani, az önmagát leplezi le, amit Pascal csöndes szavai is igazolnak: „Kétfajta ember létezik: az igaz ember, aki bűnösnek tartja magát; és a bűnös, aki magát igaznak tartja.” Ezért mindenki, aki jóhiszeműen élvezi a felkínált nyáj-meleget a gondosan elkészített akolban, a népvezérekért való felvonulások békés egyetértését, a körmenetek tömjén-édes hangulatát, a trón és az oltár szövetsége által sugallt biztonságot, azoknak álljon itt Ésaiás próféta korunkra vonatkozó figyelmeztetése: „e nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezettek, elvesztek.”

Igen, a prófétikus múlt használata befejezettnek mutatja ezt az elveszést, ami azt jelenti, hogy menthetetlenek. De miért is? Talán az igazság angyalának mutatkozó politikai messiások vagy a politizáló vallási vezetők miatt? Nem, nem ezért. A tömör választ Jeremiásnak, a történelem végére vonatkozó pillanatképe tárja elénk: „Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti!”

Ez az igazán fájdalmas. Mert nem az a baj, hogy a valódi ellenség a hitalapú politika és a politizáló egyház útján „mind az egész föld lakosait elhiteti.” A baj az, hogy a tömegbe kerülve az ember így szereti! Kiválhatna a tömegből, amit az egyház eredeti jelentése is hordoz: Ecclesia, vagyis Kihívottak. Krisztus utolsó felszólítása a Biblia végén ezért hangzik olyan kétségbeesetten: „Fussatok ki belőle én népem”. De nem. Ő maradni akar. És bár szívében Krisztushoz kiáltana, de Karinthy Frigyes novellájából is tudhatjuk, hogy hiába kiáltja külön-külön mindenki Krisztus nevét Pilátus felé, de a tömeg hangja együttesen csak Barabás nevét harsogja. Ezért a valódi kérdés az, hogy lesz-e még ember a történelem végén, aki Ábrahám hitével kivonul az akol látszólagos biztonságából az ismeretlenbe, pusztán Isten ígéretében bízva. A valódi kérdés az, hogy „az embernek Fia mikor eljön, vajon talál-e hitet e földön?” (Lukács evangélium)

Bármilyen vonzónak is tűnjön tehát a tömeggel való menetelés, bármennyire legyen kényelmes a magunk hibáival való ellenkezés helyett mások elítélése, a tömeg nem rejt el az egyéni felelősségtől. A tetteinkkel való szembesülés nem megúszható. Aki zászlajára tűzi a maga igazságát és azt egyetemes igazságként hirdeti, az nem azért esik maga is ítélet alá, mert lelkiismeretesen hitt egy hazugságot, hanem azért, mert elmulasztotta az alkalmat, hogy megismerje az igazságot. Ők azok, „akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.” (Pál apostol második thesszalonikai levele).

A jó hír, az evangélium az, hogy van szabadulás az akol-lét állapotából. Erre a döntésre azonban csak gondolkodás útján juthat az ember. Ám ha eljutott erre, akkor a sorsa nem a számkivetettség, a bizonytalanság, hanem egy olyan ígéret valóra válása, amit előtte már sokan megtapasztaltak. Mert „az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel Könyve)

A gyülekezők tábláin efféléket olvastam: „Félelem nélküli életet!”, „Jobbfékek a kormánynál”. Egy nő elszavalta Arany János „A walesi bárdok” c. költeményét, majd a Társaság elnöknője beszélt nemzetközi szervezetek minősítéséről: a kormányváltás óta a sajtószabadság hazánkban romlásnak indult. Beszédét követően rendőri biztosítás mellett indultunk a Völgyhídon át az Óváros térig. Lehettünk vagy ötvenen. A megyeszékhely lélekszámához képest kevesen. A résztvevők arról sustorogtak, hogy szomszédjaik „nem mertek eljönni, féltek”. Állami munkáltatójuk részvételüket megtorolná.  Sorolták azok neveit, akiket utolért „a hivatal átszervezése”, „a létszámcsökkentési intézkedések”, „a korai nyugdíjaztatás”. Volt, aki belehalt. Nemcsak az a rokkant nyugdíjas, aki a kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságának épületében tiltakozásul leszúrta magát. Az ellenzékiek és a kiszolgáltatott kisember ellen ilyen alantas eszközöket használ a hatalom?  Vagy mindez csupán fenekedő bal-lib propaganda? Elgondolkodtam mindezek pro-kontra bizonyítékain. Nem azon, hogy bármelyik hihető-e. A „bizonyíték” ugyanis nem mond semmit, ha csak hihető. Akkor ér valamit, ha önmagában bizonyító tény.

Ki-ki tudni vélhet ilyet is. Például akár ponyvába illő vadnyugati rablómese lehetne, ám mégis tényekkel bizonyíthatóan igaz történet forog közszájon: egy (politikai) bandita, hogy igazi arcát eltakarja, árulkodó vonásai (valódi szándéka) elé kötötte a liberalizmus kendőjét. Miután pedig bandájával együtt (amit utóbb párttá szervezett-szélesített) feljutott a feltartóztatott állami postakocsi hátsó ülésére, mit tett? Belátva, hogy eme kendője nem alkalmas arra, hogy a bakra fölkerüljön, egyszerűen hátba lőtte magát a liberalizmust. Arca elé ekkor a jobboldali tisztességes konzervatív demokraták kendőjét kötötte. A postakocsin azóta a liberális szó szitokszó, aki liberális – gazember. Majd – hogy a bakon tartósan ülhessen – mit tett? Hátba lőtte a demokráciát is. Ezúttal elegendőnek látva, ha csak a vallásos és magyar érzületű választópolgárok nemzeti színű arckendőjét köti az arca elé, hiszen a valódi cél: a haladó nemzetek európai országútjáról letéríteni, dűlőútra vinni a lóvá tett ország kifosztandó postakocsiját, ahol a benne utazók sokkal könnyedébben megfélemlíthetők és kirabolhatók. Hajt is veszettül; ostor-pattogtatásának önfeledten tapsolnak utasai. Annak is tapsoltak, hogy kijelentette: „Ha megteheted, akkor nem kell, hogy habozzál: az a dolgod, hogy megöld politikai ellenfeleidet”. Merthogy betyárvilághoz szokott hazánkban a politikai banditizmus meghirdetőjét nem erkölcstelennek, hanem (revolver)hősnek tartják. Miről beszélünk? Csak egy vadnyugati történetről – Európában. Bizonyító tények támasztják alá.

Nosza, a legális párttá szerveződött bűnszövetség történelmi pártokat csontolt ki a jobboldalon. A legnagyobb baloldali ellenzéki pártot pedig alkotmányjogilag „bűnös utódpárt”-nak bélyegezve próbálja letaglózni. A hatalom kizárólagos megragadásának törekvését  köztudomású tények sokasága bizonyítja. Köztudomású tények: a bűnszövetség államjogi és gazdasági kártevései, melyekről Európától Amerikáig minden valamirevaló újság és tévé-csatorna rendszeresen tudósított. (A kártevés erkölcsi és egyben büntetőjogi kategória. Köztudottan az követi el, aki az ország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjének gyengítése céljából hivatala, szolgálata vagy közmegbízatása körében tevékenységével, kötelessége teljesítésének elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével súlyos hátrányt okoz.) Konkrétan: az Alkotmánybíróság személyi összetételének pártpolitikai indíttatású megváltoztatása, hatáskörének jogsértő csorbítása; a Költségvetési Tanács megsemmisítése; a bíróságok – a harmadik hatalmi ág – „lefejezése” (többszáz bíró nyugdíjaztatásával, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács likvidálásával, helyette új bírói hivatal létesítésével, élére kormánypárt-kötődésű bíró kinevezésével, az igazgatási jogkörök, garanciális eljárási szabályok jogsértő megváltoztatásával); a legfontosabb állami ellenőrző funkciók egypárti megszállása,  jelentős nagyságrendű társadalmi rétegek megkárosítását célzó és okozó gazdasági döntések, intézkedések, stb..

Tájékoztatott minderről tárgyilagosan a hazai sajtó? Tájékoztatta a közvéleményt hitelesen arról, hogy mindeme kártevések láttán emelte föl szavát Brüsszel, kormányok, a világsajtó, tudósok? Ismertették Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak a New York Times-ban (2011. december közepén) megjelent megállapítását? A tekintélyes tudós szerint „Magyarország egyik jelentős pártja, a JOBBIK az 1930-as éveket idéző rémálom: romaellenes, antiszemita és van még egy katonai szárnya is. A közvetlen veszélyt azonban a FIDESZ, a kormányzó jobbközép párt jelenti… a tekintélyelvű uralom újbóli bevezetését valósítja meg a demokrácia papírvékonyságú fátyla alatt Európa szívében”. Hogy e párt kizárólagos hatalomra tör, Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora is bizonyítja (aki eredetiben, magyarul olvassa törvény-szövegeinket), aki ekképp nyilatkozott a 168 óra 2012. február 8-i számában: „Magyarország többé nem alkotmányos demokrácia. A FIDESZ olyan rendszert épített ki, hogy ha új kormány kerülne hatalomra, akkor az nem tudna élni a többségtől kapott felhatalmazással. Megkötnék kezét a sarkalatos törvények.” E tudományosan megalapozott szakvélemény nyomán az Alkotmánybíróság nyugodt lélekkel kimondhatná a hatalmával visszaélő kormányzat alkotmányellenességét. Amely ellenfelei „levadászásával”, politikai kivégzésükkel próbálkozik. Legújabban Gyurcsány Ferenc – korábban sem sikerült – eltiprását kísérelte meg. Az Országgyűlésről hozott törvényben megakadályozta, hogy a Demokratikus Koalíció   frakciót alakítson ebben a ciklusban. Szükségét látták annak is, hogy a nehézsúlyú politikai ellenfél, a DK elnöke ellen újabb személyiség-lejárató kampányt indítsanak. Csakhogy a „plágiumnak” eladni próbált pitiáner szakdolgozat-ügyben se sikerült perdöntő bizonyítékkal előrukkolniuk. Így a diadalittas bejelentés (tévék vitaműsoraiban hangzott el!), miszerint: „Gyurcsány Ferenc felpuffadt erkölcsi hulláját épp most teszik lapátra”- elhamarkodottnak tűnik. Ellenkezőleg. A kocsma-morált nem kell átvenni ahhoz, hogy a jogot betartassák a józaneszűek: együtt mind az Ismeretlen, mind az Ismert jóemberek.

Az elkövetőknek (felbujtóknak, tetteseknek és bűnsegédeiknek) tudniuk kéne, hogy súlyától függően szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény bűncselekményeiket. És hosszú az elévülési idő! Vajon a bíróságok „lefejezése” ellenére akadna néhány egyenes gerincű bíró, aki e bűnelkövetőkre kiszabná a jogosan járó esztendőket? Akadna.

Mit tesz Isten! A sétálgató Józan Ész Társaság tagjai között is akadtak többen, akik – hiszen aktualitása volt! – visszatekintettek Gyurcsány Ferenc (nem hibátlan) miniszterelnökségére, szándékaira, melyek megvalósítását ellenfelei akadályozták; tetteire, melyeknek gáncsot vetettek; nyilatkozataira, beleértve az őszödi beszédet, amit értelméből kiforgattak; az ellene folytatott lejárató kampányokra, a budapesti utcákra kivitt törő-zúzó hordákra, hamis vádakra. Mostanság meg a visszamenőleges törvénykezésre, melytől minden tisztességes jogász gyomra felfordul. Súly alatt növekszik a pálma – mondta a JÉT-tagok egyike. Nos, a DK-elnök emberi tulajdonságait tekintve magam is úgy véltem: államférfihoz méltó politikai kvalitásait, karizmatikus européer szellemi alkatát, egyenes karakter-vonásait, erkölcsi habitusát garanciának tarthatjuk arra, hogy az ország és lakói, a kisember, a megtévesztett nemzet érdekében és javára minden lehetőt megtesz, elkövet. Akitől ennyire fél a hatalom, talán a legalkalmasabb is a megbontott demokratikus államrend helyreállítására. Mert, aki nem párt-elfogult és kellő ítélőképességgel rendelkezik, könnyedén fölmérheti: van ugyan tucatnyi tehetséges és néhány kiváló politikus széles e hazában, hozzá fogható nagyformátumú államférfi azonban a mai magyar politikai palettán nincs több.  Számosan úgy vélték: aligha van jobb választás, mert „mágnes-ember”. Köréje megteremtődhet az a „varázskör” (eszmék és a világosan látók köre), amely új értelmet adhat a küzdelemnek egy emberibb életért, a hazáért, a köztársaságért, a demokráciáért, a nemzetért.

Az Óváros térre érve a résztvevők kezet szorítottak egymással, a járókelőkkel; majd valaki elszavalta egy József Attila-vers elveszett változatát, amelyet Csengery Kristóf  talált meg és tett közzé a Mozgó Világban. A vers így fejeződik be:

Aki a szájunkat betömte,

megnémulva bolyongjon a

mocskos sikátorokban, és ne

legyen barátja, otthona.

Halni nem tudva, hosszan éljen,

vétkébe őrüljön bele,

s mikor végül magát megölte,

testét a föld ne vegye be.

De plagizált-e a Feri? A téma annyira szerteágazó, annyi megközelítési módja, iránya van, hogy nem is fér el pár soros művecskémben. Nálam speciel a volt anyós és a néma sógor (Csaba) felbukkanása verte ki a biztosítékot. Csaba felbukkanása a médiában (és a magyar történelemben) döntő fordulat. A sajtó kedvence, a hírműsorok könnyen amortizálódó sztárja lett, hogy egy hét alatt töröltessen a közemlékezetből. Ahogy a dolgozat is, amelyről tudni vélik, hogy megvan és a történet dramaturgiailag fontos pontján kerül napvilágra. Akkor, amikor hősünk, Gyurcsány, a DK alapító elnöke, a Fidesz kétharmad ragyogó tehetséggel megáldott politikai előkészítője, annyira belegabalyodott a magyarázatok és ellenmagyarázatok, tagadások és elhallgatások hálójába, hogy maga sem tudja, mikor mit beszélt. A beszédre (találgatásra) pedig rá vagyunk utalva, ha hiányzik maga a tárgy, az inkriminált dolgozat. Ugye mennyire fontos tud lenni – telefonadók, s más durva megszorító csomagok idején -, hogy mit írt egy három éve bukott miniszterelnök harminchárom éve? Ugye, mennyire lényeges a magyar politikai puzzle-ban annak tárgyszerű bizonyítása, hogy nemcsak a mi Palink szar alak, de a Feri is. Nemcsak a nemzeti eidosz megtestesítője csal, lop, hazudik, bénázik, de a baloldal fénylő (hulló)csillaga is.

A Feri, akinek a sírját is megtapossák kérlelhetetlen ellenfelei. De én ezen nem siránkozom. Miért tenném, ha maga Gyurcsány istenien érzi magát. Lobog, védekezik, támad, ellentámad, fel- és előtűnik. Létezik. Hogy a Fidesz milyen eszközökkel dolgozik, nem csodálom. De hogy Feri alkotó részes, partner ebben, az reveláció.

Egymásra találtak.