Itt, a Fidesz-iroda akolmelegében hihető és logikus a világ megleckézetése, a gravitáció megfordítása, hihető minden, mert az az ember mondja, aki a pénzt adja, és aki még sohasem hazudott.

A Magyar Rádió stúdiója is Fidesz-iroda, a köztévé büféje is, az ügyészség, az Alkotmánybíróság, a Médiahatóság, és ha minden jól megy, hamarosan a TV2 nevű kereskedelmi csatorna is. Akkor lesz csak nagy kacagás, de most sem kicsi!

Most éppen azzal tréfál a vezető, hogy Németország ne küldjön lovasságot, mert egyszer már megtette tankok képében és az nem volt jó ötlet. Egymás combját csapkodják örömükben az alkalmazottak, mert a főnök megmondta, a főnök nem hagyja, a főnök megcibálta a nagy és buta Németország bajszát, mert megteheti.

A főnök egy eltájolt bunkó Európa-külsőn, aki néha talán tényleg elhiszi, hogy amit mond, az vicces, esetleg még igaz is. Azért hiheti el, mert jellemtelen, züllött alakokkal van körülvéve. Pontosabban: ilyenekkel vette körül magát, nehogy már beszóljanak.

Fennhatósága pontosan a Fidesz-iroda ajtajáig terjed. Hegyeshalom.

Azon túl jobb-rosszabb, de mindenképpen tőle független politikusok nézik ezt az eltájolt emberkét, aki nyitott sliccel ül az EU nevű étterem asztalánál és kézzel eszi a makarónit, mert neki szabad, hiszen egyetlen jogszabály sem tiltja tételesen, hogy az Unióban nem lehet kézzel enni a makarónit. Beleköp a levesbe is, mert arra sincs paragrafus. Desszertet nem hoznak neki, hátha a fejére keni a joghézagra hivatkozva, mire duzzogni kezd, hogy ez az ő étterme, rohadt Nyugat, rohadt nemzetközi konzervatív kommunisták, mi ez a kettős mérce?! Itt mindenki kap desszertet, csak a magyar miniszterelnök nem?!

Nyilvánvaló, hogy ezzel semmi más célja nincs az Európai Uniónak, mint a magyar nép megalázása, kirekesztése, elnyomása.

Ne küldjenek lovasságot, mert Németországból jöttek a nácik is, akik zsidókat öltek, a magyar nép általános és heves tiltakozása ellenére is – olvasható ki Orbán Viktor mondataiból, ami önmagában is borzalmas, elmebeteg gondolat 2013-ban, és biztos vagyok benne, hogy ha egyetlen értelmes fideszes elolvasta volna az interjút megelőzően, kihúzatja a szövegből. Mármint ha értelmes és bátor, mivel a miniszterelnök kicsinyes és bosszúálló, nem kegyelmez a sajátjainak sem, ha kritizálni merik.

Kimondta, hát kimondta, a magyar miniszterelnök megint nyitva hagyta a budiajtót, és onnan hepciáskodik – gondolják az európai politikusok, de mivel ezt sem tiltja semmilyen jogszabály, csak annyit válaszolnak, hogy hm, hm, ez nem volt túl okos.

A német gazdaság nagyjából három perc alatt tudná taccsra vágni a magyart. A német gazdaságot nem küldetéses idióta politikusok irányítják, de ezzel hosszú távon visszaélni elég kockázatos. Valószínűtlen ugyanis, hogy a végtelenségig tűrik partnereink és szövetségeseink az Unióban, hogy a magyar miniszterelnök időnként elkurjantja magát: küldjetek pénzt, köcsögök, de sokat, egyébként meg buták, elmaradottak és kommunisták vagytok, dögöljetek meg!

Ezen egy darabig nevetnek.

Nevetnek, de nincs desszert, és egy kicsit is normális politikus ebből észreveszi, hogy valami baj van, ideje lenne visszavenni. Legközelebb a főétel is elmarad. Aztán meg nyomhatja orrát a kirakatra Orbán, és nézheti szomorúan, ahogy a többiek vacsoráznak, mert a jóindulat nem végtelen. Negyvenszer nem fognak szólni (tételes jogszabályi tiltás hiányában sem), hogy mosakodjon meg, mert büdös, hanem egyszerűen kizárják a klubból.

Abból a klubból, ahová évtizedeken át vágytunk, ahonnan baromi sok pénzt kapunk, ami az egyetlen társaság a környéken demokratikus elkötelezettséggel, normális politikával és emberi jogokkal.

Lehet dörgölőzni agyatlan diktátorokhoz, emberevő rezsimekhez, rabszolgatartó társadalmakhoz, de kontraproduktív. Értem én, hogy csak annyi pénz kéne, amiből megúszhatók a választások, és szét lehet osztani a hívő, lefizethető és agyatlan hülyék között, de pillanatnyilag ennyit sem ad Kína, Azerbajdzsán, Jordánia vagy Észak-Korea, mert rohadtul nem érdekük Orbán hatalmon maradása. Azon egyszerű okból, mert semmit sem tudunk cserébe adni. Nincs elég baltás gyilkosunk a börtönökben, a marhahúst meg máshonnan is beszerezhetik.

Addig is marad a kínos nyalakodás: 12, azaz maximális pontszám az azerbajdzsáni dalra az Eurovíziós Dalfesztiválon, cserébe pedig 0, azaz nulla a magyar dalra Azerbajdzsántól.

Nos, ezek az erőviszonyok. Bye Viktor nem jut a döntőbe.

Úgy látszik, nem csak én vagyok olyan, mint a százéves elefánt, Orbánunk se felejt. Dolgoztak az ügyön nyolc évig és hamarosan temetkezhetünk. A „szociális holt lelkeket” eddig az önkormányzat temettette ingyen sírhelyre, kárpótlásul még mohón lefoglalva a delikvens utolsó havi (a halál beálltát követő hónapra járó) nyugdíj jellegű járulékát, illetményét, ha volt neki olyan. A pénzecskére akadt jelentkező. Ebből egyenlítették ki a közjegyzőt (8500) a halotti anyakönyvi kivonat díját, ha belefért, a hamvasztást és a többit.

Hogy az „állami szociális temetés” ötlete erősen orbáni jegyeket visel, a tervezetből azonnal kiviláglik. A nemzetnevelő üzenet egyértelmű: adj, hogy kaphass. Csináld magad. Plug and play. Jár díjmentes sírhant a nincstelennek is, ha tesz érte, ha átmozgatja magát a család. Ha hajlik arra, hogy két kezével cipelje ki a koporsót a sírig, ha személyesen ássa meg a gödröt, és hantolja el ama porhüvelyt. Fordítsuk magyarra a szöveget. Az erősen pedagógiai ihletésű tervezet lényege, hogy semmi sincs munka nélkül: dolgozzon az a cigány (ha nem csalódom, leginkább róluk lenne szó a vízió szerint), ha azt akarja, hogy a rokon a köztemetőben támadjon fel, amikor felharsan az utolsó ítélet harsonája, és Krisztus király belovagol Jeruzsálem kapuján. Ragadjon ásónyelet a sok more, ha azt akarja, hogy a nagyapa a föld alá kerüljön. Kormányunk minden részletre ügyel. Nincs az életnek olyan rezzenése, mely buzgalmukat elkerülheti, bölcsőtől koporsóig, a tanügyekig, a vasúti pótdíjakig, a házasságig, a nyugellátásig, a választásig. S végül a temetőig. A halálnak is rendje, hierarchiája van. Van, akit ágyútalpról temetnek, van, akit zöldmezősen, s van, akit elkaparnak a rokonok, ha van hozzá érkezésük.

Egy kicsit gusztustalan ügy. Mellesleg, semmivel sem viszolyogtatóbb, mint a haza, amelyben élünk. Mely ápol, s eltakar.

Orbán lenácizta Németországot. Ez akkor is világbotrány lenne, ha Magyarország nem az „utolsó csatlósa” lett volna annak a Németországnak, amellyel a mai Németország nem azonos. Ez akkor is arcátlanság lenne, ha Magyarország csak fele annyira szembenézett volna a II. világháborús szerepével, mint Németország. Diplomáciai szempontból Orbán szavai értékelhetetlenek, mert miniszterelnök ilyen kocsmai stílusban nem nyilatkozhat, különösen a legfontosabb szövetségeséről nem. Ez az ember nem szalonképes.

Szavai igazságtalanok is, mert Németország valóban elítélte náci korszakát, és feldolgozta a múltat. Szembenézett saját felelősségével, a holokauszttal, az antiszemitizmussal és a náci eszmékkel, míg Magyarország nem. Orbán Viktor úgy emlegeti a németeknek a náci múltat, és veti azt a mintademokrácia Németország szemére, hogy ő ma hasonló ideológiát képvisel, kódolt antiszemita és náci eszméket terjeszt, nácikat támogat, kitüntet, rehabilitál. Ő a nyilasok mindennapi kenyere, annak a Horthy-rendszernek az újraélesztője, amely a hitleri Németországgal szövetséget kötött. Adolf Hitlernek nem azért kellett bevonulnia Magyarországra, mert a magyar vezetés nagy részének antiszemitizmusa és fasizmusa nem lett volna a nácik számára megfelelő vagy megváltozott volna, hanem azért, mert a háború vesztésre állt, és ők a veszteségben már nem akartak osztozni, csak a nyereségben, a csavaros magyar észjárás nagyobb dicsőségére. Megpróbáltak kiegyezni a szövetségesekkel, hogy a következményeket elkerüljék. Meg kell nézni a filmhíradókat, hogyan beszéltek előtte az ellenségről, amíg a nácik zsoldjában mentek nyári ruhában télen harcolni. El kell olvasni a zsidótörvények parlamenti vitáját, a korabeli sajtót, hogyan beszéltek a zsidókról. De amikor a fenékbe rúgás közeledett, akkor jó szokásuk szerint megpróbáltak a győztesek mellé állni. Érdekes jellemre vall.

Nem azért kellett tankokkal lerohanni Magyarországot, mert nem volt megbízhatóan fasiszta, antiszemita és náci ideológiával átitatott az ország vezetése, hanem azért, mert csak addig volt a német nácik megbízható szövetségese, amíg abból hasznot remélt. Amikor úgy látták Orbán Viktor “keresztény-nemzeti”  példaképei, hogy a vesztesek oldalára kerülnek, és viselni kell a következményeket, akkor próbáltak átállni a másik oldalra. Ezek nemcsak fasiszták, antiszemiták, hanem jellemtelen emberek is voltak, miközben a népet is sanyargatták. Megtestesítették azt a szellemiséget, amelynek semmi köze a kereszténységhez, hanem azt ugyanolyan fügefalevélnek használták, mint Orbán. Nem azért próbáltak kiugrani, mert mást gondoltak a nácizmusról, a fasizmusról, a zsidókról, hanem azért, mert nem volt bennük annyi tisztesség sem, hogy vállalják a felelősséget a tetteikért. Ha lett volna bennük tartás, akkor lemondanak, és vállalják annak minden következményét. Horthy nélkül a németek nem tudtak volna csaknem ötszáz ezer zsidót deportálni, ahogyan ezt ők maguk is elmondták. Nem véletlen, hogy a nyilasok rémuralma alatt sokkal kevesebb zsidót öltek meg, mint Orbán példaképe, Horthy alatt. Orbán nácizza Németországot, de a Hitler-Horthy kézfogások szereplői közül nem a németek állítanak szobrokat Hitlernek, hanem Orbán emberei Horthynak.

Téved, aki azt hiszi, hogy felelőtlen elszólásról van szó. Orbán fordított világot fest a magyarok elé. Magyarország nem nézett szembe saját felelősségével, a holokausztban játszott szerepével, nem ítélte el szívből a náci eszméket, nem számolt le az antiszemitizmusával. Ezért lehetséges, hogy a náci ideológiára épülő Nemzeti Együttműködés Rendszere kompatibilis lehet a magyar néplélek mélyén nyugvó érzelmekkel. Orbán rendszere sok magyar antiszemitizmusának köszönheti a létét és a támogatottságát. Orbán Viktor minden beszéde ezekre az antiszemita érzelmekre hat és azokat táplálja. Ezeknek a magyaroknak a hamis identitása a tagadásra épül: nem vagyunk antiszemiták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nácik, miközben a szívükben azok. Csak meg kell hallgatni a tagadás után következő első mondatot, amely minden esetben színtiszta náci szöveg. Az Orbán-rendszer a zsidóknak tulajdonított liberális demokráciák és a szabad piacgazdaság, a kapitalizmus ellen jött létre, azzal vív szabadságharcot. Az antiszemita érzelmű magyarok azért tűrik el a jogtalanságokat, mert azokat a zsidókkal szembeni háború és szabadságharc részének tekintik. Nem baj, ha Orbán Viktor a saját embereinek osztja ki a trafikokat, a földeket, a cégeket, az állásokat, és az egész országot, mert akkor nem a zsidóké lesz. Erről szól a Nemzeti Együttgyűlölködés Rendszere.

Ezért fontos, hogy Orbán lenácizza azt a Németországot, amely a demokratikus és liberális Európa vezető állama, hogy a magyar antiszemiták identitását erősítse: nem mi vagyunk a nácik, hanem a németek azok, akik kritizálnak. Orbán antiszemita, fasiszta és náci ideológiára alapuló rendszert épít, a goebbels-i propaganda pedig azzal kábítja a magyar tömegembert, hogy még mindig a németek a nácik, nem ők. Amikor Orbánt támogatják, jó ügyet szolgálnak. Nem kell szembenézni saját mivoltukkal. Le lehet tagadni. Megnyugszik sok magyar szívében a benne lakozó antiszemita, és hálás azért, hogy ettől a tehertől Orbán Viktor felmenti. Aki még nem járt a Fehérlófia könyvesboltban Budapesten, sétáljon el, és nézzen bele, hogy a tipikus nácik mindig így védekeznek. A legalja is. Orbán ezzel a nemzetet pusztítja, és a megsemmisülés felé viszi.

Kedves barátaim! Közlöm veletek, hogy Magyarország közel áll ahhoz, hogy megszűnjön. Soha nem állt még ilyen közel hozzá. Fajgyűlölő, barbár és primitív nemzetek eltűntek a történelemben. Ha Orbán a magyar néplélek kifejezője, és a magyarok ezt a beteg embert nem rúgják le magukról, hanem vele azonosulnak, akkor a világ a magyarokat fogja elsöpörni, és igaza lesz. Orbán ellenkező irányba viszi a magyarokat, mint amerre a civilizáció és az emberiség halad. Ők ezt az irányt rossznak mondják, mert a zsidóknak tulajdonítják, miután az ideológiájuk 1500 éve ezt a gyűlöletes képet sugallja a zsidókról. Ha nem zsidók élnének közöttük, akkor mások lennének a hibásak, soha nem ők. Egy felmérés szerint a magyarok elutasítják a pirézeket is, pedig pirézek nincsenek. Az antiszemitizmus sem a zsidókról szól, hanem egyes emberek beteg lelkéről.

A demokratikus Németország kancellárja arra figyelmeztet, hogy az Orbán-vezette Magyarország a fasizmus és a nácizmus útján indult el. Erre az Orbán-vezette ország (egészen pontosan: maga Orbán) lenácizza ezt a Németországot. Goebbels tapsolna a gyönyörűségtől. Mindez szervesen illeszkedik abba propagandába, hogy senkinek nincs erkölcsi alapja bármit is szóvá tenni a magyaroknak, akik tökéletesek. Az „amerikaiak ne pofázzanak”, mert hol vannak az indiánok? Nincs erkölcsi alapjuk szólni, mert imperialista háborúkat viseltek. A németek ne beszéljenek, mert nácik voltak. Hallgassanak a franciák, az angolok és a németek, mert náluk megtámadnak zsinagógákat, Orbán zsidóinak zsinagógáit pedig nem. Neonáci zavargások vannak német városokban. Csupa-csupa arcátlan csúsztatás, hazugság, mert az Európai Unió országaiban üldözött és kriminalizált szélsőség az, amely Magyarországon kormányhatalmat bitorol. Orbán Viktor szövegét utoljára Bosnyák Imrétől hallottam ilyen szépen kifejtve a Jurta Színházban. Bosnyák Imre a hírhedt nyilas Bosnyák Zoltán rokona, Szálasi munkatársainak egyike volt. Ha élne, tapsolna a gyönyörűségtől, ahogyan Csurka, az ország első számú antiszemitája tapsolt is Orbánnak. Vajon miért? Csurkában meg lehet bízni, antiszemitizmus kérdésében, ő nem tévedett.

Az Egyesült Államok és Németország lett Magyarország legfőbb ellensége a nemzeti-magyarok előtt. Ez nagy szégyen. A demokratikus Nyugat szitokszó. Ez mindennél többet elárul. A nyilasok is bűnözők voltak, ezért nem lehet az Orbán-rendszer maffiajellegét és antiszemita, náci ideológiai tartalmát elkülöníteni egymástól. Egy nácit nem lehet meggyőzni, nem lehet lebeszélni, nem lehet megállítani. Egy nácit csak kordában tartani lehet. Ha valaki elolvassa Navracsics Tibor írását, ahogyan mellébeszél, hazudik egy külföldi újságnak a kettős mércéről, a külföldi cégek érdekeiről, a magyarok elleni összeesküvésről, az ütés után kiált. Minden szava hazugság, aljas kiforgatása a tényeknek. Minden betűjét cáfolni lehet, de egy nácinál ez nem számít. Nem érdekli, ki mit mond. Nem lehet érvekkel meggyőzni, nem lehet paragrafusokkal jó belátásra bírni. A magyar miniszterelnök és kormányának tagjai minden írását, beszédét és megnyilvánulását közölhetné teljes terjedelmében a Szittyakürt. Ezek nyilasok beszédei. Aki nem hiszi, olvasson Szittyakürtöt, és a második mondat után felkiált, hogy ez az Orbán Viktor.  Minek tartjuk a sok kiváló történészt, ha nem vesszük figyelembe, mit írnak? A legkiválóbb történészek tanulmányai azt mondják, a “keresztény-nemzeti” jobboldali eszme alapja nem a kereszténység, hanem az antiszemitizmus volt és maradt. Miért nem lehet erről tudomást venni? Mi szégyelljük kimondani, hogy ezek nácik?

Azért kellett volna még akkor üvölteni, amíg lehet, addig tiltakozni, amíg volt Alkotmány, mert az első lépésben kell a nácikat megállítani, később már nem lehet. Államellenes bűncselekményt hajtottak végre, amikor az alkotmányos rendet megváltoztatták. Az Orbán-rendszernek nincs törvényes alapja. A jogi helyzetet kell tisztán és megalkuvástól mentesen képviselni, számon kérni, ország és a világ elé tárni. Nem lehet az Orbán-rendszert megállítani másképp, csak úgy, ha a törvénytelen hatalmukat elutasítjuk és bojkottáljuk. Ezzel lehet kikényszeríteni a rendszer igazi arcát, és akkor már vannak megfelelő jogi alapok a velük szembeni fellépésre.

Angela Merkel, aki egy ízig-vérig demokrata és “államférfi”, aki mindig hitelesen utasította el a nácizmust, ítélte el a holokausztot, az antiszemitizmust, szemben a mi gyöngyvirágos antiszemita Orbánunkkal, mondott egy fontos mondatot: azt mondta, hogy azért nem kell az Európai Unióból kizárni az orbáni Magyarországot, mert akkor ellenőrizhetetlen folyamatok indulnának el. Nem azért kell benn tartani őket, mert mai állapotában Magyarországnak bármi keresnivalója lenne a civilizált Európa országai között, hanem azért, mert ha az európai kontroll is megszűnik, akkor Magyarországon rémuralom alakulhatna ki. Ez a felismerés is bizonyítja, hogy Angela Merkel rendkívül okos nő, és a magyarok többségével (felelőtlen ellenzékével) szemben pontosan látja, mi történik Magyarországon. Bízzunk benne, hogy egy német, aki meggyűlölte a hitlerizmust, biztos kézzel ismeri fel Orbánban a veszélyt.

Ez a stratégia időhúzásra elég mindössze. Orbán nem akar az Európai Unió tagja lenni. Ha erről beszél, akkor a pávatánca annak szól, hogy Magyarországot ne fosszák meg az uniós támogatásoktól. Addig tűri az Uniót, amíg szüksége van a pénzükre, és amíg esély van arra, hogy megkapja. De ez a folyamat várhatóan szakításhoz vezet majd, mert az Unió Merkel szellemében finanszírozza az országot, hogy ne durvuljanak el még jobban a viszonyok. Orbán viszont a finanszírozásért cserébe nem tart be semmit, hanem tovább építi a diktatúrát, ami egy idő után kritikus ponthoz és végleges szakításhoz érkezik. Magyarországot ez az ember ki fogja vinni Európából, hogy átélje azt a pillanatot, amikor semmiféle kontroll nem működik, és semmi sem áll az útjában. Ez az ő beteg elméjének a szabadságharca.

Egyébként Orbán arra horkant fel, hogy Merkel éppenséggel megvédte. Hűtötte a kedélyeket, hogy nem kell Orbánnal szemben mindjárt a legdurvábban fellépni. Orbán ezt nem vette észre. Ez butaság. Az alkohol ül, butít és nyomorba dönt.

A nyomtatott hetilapunkat ez nem érinti, a nyomtatott újság a szokott módon jelenik meg.

Minden kedves olvasónknak kellemes nyarat és jó pihenést kívánunk! Június 1-e után találkozunk szeptember 1-én!

A Szerkesztőség

Schmitt nem hazudtolta meg magát, miután úgy lett köztársasági elnök, ahogyan doktor és előtte olimpiai bajnok, fordítva magyarázza a történteket: a csalást kimondó határozattól szerinte helyreállt a becsülete, majd visszaadta azt a doktori címet, amelytől korábban már megfosztották. Nem kizárt, hogy igényt tart valami magas állami kitüntetésre ezért. Az igazán veszélyes azonban az, hogy közben az ország elfelejti azt, amit köztársasági elnökként tett, és azt is, hogy az mit jelent.

Schmitt Pál ezzel nem úszta meg a köztársasági elnöki szereplését. Nem sétálhat el úgy, mintha mi sem történt volna. Schmitt ügye nem zárult le, csupán a plágium ügye ért véget. Schmitt Pál köztársasági elnökként az alkotmányos rend elleni szervezkedés, valamint az alkotmányos rend megváltoztatása bűncselekmény elkövetésében társtettes. Schmitt Pál köztársasági elnökké való megválasztásának célja az volt, hogy a köztársasági elnök intézményét kikapcsolják az alkotmányos rend megdöntése útjából. Az Alkotmány az alkotmányos rendet védte, az alkotmányos rend megváltoztatása az állam elleni bűncselekmények minősített esete. Az Alkotmány egyebek mellett a köztársasági elnök kontrollját iktatta be, hogy ne lehessen az alkotmányos rendet megváltoztatni. Orbán Viktor ezt a kontrollt kapcsolta ki, amikor a köztársasági elnök székébe olyan embert ültetett, aki működése során több száz alkotmányellenes törvényt aláírt, mialatt egyetlen alkalommal sem élt alkotmányos vétójogával. Működésére az illegitim alaptörvény aláírásával tette fel a koronát, amellyel befejezetté vált az alkotmányos rend megváltoztatása. Államcsínyt tett lehetővé.

Orbán Viktor pártja az Alkotmányban meghatározott parlamenti választásokon szerzett többséget, és négy évre kapott jogot a kormányzásra. Az alkotmányos választási győzelmet azonban “forradalomnak” nyilvánította, és az Alkotmányon kívül eső aktusnak minősítette. Az Alkotmány nem ismer forradalmat. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata lépett az Alkotmány helyébe. Kétharmados többséggel a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának elfogadásával megkerülték az Alkotmányt, és az alkotmányos rend megváltoztatását jelentették be. Ennek legitimitását az a mondat szolgálta, hogy miután a választásokat forradalomnak nyilvánították, megszavazták az alkotmányos rend leváltását: “az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.” Ez a parlamenti határozat, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, az Orbán-rendszer alapja, nem az Alkotmány. Ez törvénytelen, alkotmányellenes és illegitim, ahogyan a hatalom is az, amely erre épül.

Az Alkotmányban a parlamenti választások célja az országgyűlési képviselők megválasztása. A parlamenti választás funkcióját meghamisították. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata a választás tartalmát megváltoztatta, amikor kijelentette: “Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek.” A parlamenti választások visszamenőleges átminősítésének nincs alkotmányos alapja. A választásokat nem lehet ezzel a tartalommal felruházni. Annál inkább sem, hogy a választások előtt a választókkal senki nem közölte, hogy a parlamenti választások mást jelentenének, mint ami az Alkotmányban és a választási törvényben áll. A “társadalmi szerződés” tartalma sem a NENYI előtt, sem a NENYI megszavazásakor nem volt ismert. Ilyen dokumentum nem létezett, arról sem népszavazást, sem egyéb szavazást nem tartottak. A parlamenti választáson a nép nem erről szavazott. A győztes párt programja nem tartalmazta, hogy aki rájuk szavaz, az egy új “társadalmi szerződésre” szavaz. Ennek egyébként sem voltak alkotmányos alapjai.

A parlamenti választások nem az alkotmányos rendről, hanem az Országgyűlés összetételéről döntöttek. A pártokra és a jelöltekre adott szavazatokkal a magyarok nem “új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megalapításáról döntöttek”, hanem képviselőket választottak az Országgyűlésbe, akik az Alkotmány keretei között kötelesek működni. A kétharmados fideszes parlamenti többség hiába nyilvánította egy új rendszer megalapításának a választásokat a NENYI megszavazásával, ennek nincsenek alkotmányos alapjai. Ilyen “forradalmat”, “társadalmi szerződést”, új rendszer megalapításának lehetőségét az Alkotmány nem ismer. Ez ráolvasással sem működik. Ezért a rendszer alapja törvénytelen és illegitim. Az “új rendszer”, a Nemzeti Együttműködés Rendszere bejelentésével az Orbán Viktor által vezetett párt az alkotmányos rend megváltoztatását jelentette be. A NENYI megszavazása erre történő előkészület. Már Sólyom László mulasztást követett el, mert Orbánt és társait abban a pillanatban kellett volna őrizetbe vetetnie. De akkor még reménykedett abban, hogy Orbán még egy ciklus ad neki, és közpénzen megmászhatja a világ összes többi hegyét, ahova az első ciklusában nem jutott el.

Az alkotmányos rend megváltoztatása államellenes bűncselekmény. A Btk. 139. paragrafus (1) bekezdése értelmében, “aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve – különösen fegyveres erő igénybevételével – megváltoztassa, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő”. A törvény feltételezte az erőszakot, mert feltételezése szerint a cselekményt az államhatalmon kívül álló személyek követik el, és nem készült olyan esetre, hogy az államhatalom birtokosai azok, akik az alkotmányos rendet megváltoztatják. Mivel az erőszakszervezetek fölötti hatalommal Orbánék rendelkeztek, és nem kelt senki az alkotmányos rend védelmére, nem volt szükség  erőszak alkalmazására. De az erőszak monopóliumával ők rendelkeztek, ezért az erőszakkal való fenyegetés megvalósult. Annál is inkább, mert a NENYI kijelentette: “A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.” Ebben a mondatban benne van a fenyegetés is. Mivel a megtévesztést a társadalom csak később ismerte fel, nem volt szükség erőszak alkalmazására, amelyre minden bizonnyal sor került volna, ha valakik megpróbálják védeni az Alkotmányt.

A Magyar Köztársaság alapja az Alkotmány volt. Az Alkotmány határozta meg az ország politikai, gazdasági és társadami rendszerét. Orbán a választási győzelmét az alkotmányos renden kívülre helyezte, forradalomnak minősítette, “új társadalmi szerződéssé” nyilváníttatta, amely alapján egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megalapításáról döntött. Ezt a nemlétező “társadalmi szerződést” azonban csak a Fideszre szavazók kötötték a választások győztesével, a többi szavazó ezzel ellentétesen szavazott. A nem szavazók véleménye pedig nem ismert. Ez azt jelenti, hogy ha még utólag át lehetne minősíteni a szavazás tartalmát, az új rendszerre akkor is a csak a választásra jogosultak egyharmada szavazott. De a szavazást nem úgy írták ki, hogy ki szavaz egy “új társadalmi szerződésre”, a “Nemzeti Együttműködés Rendszerére” voksol. A szavazáson mindenki annak tudatában vett részt, hogy az alkotmányos rend keretei között országgyűlési képviselőket és parlamenti többséget választ, amelynek kormánya négy évig kormányozhatja az országot. Mindezt az Alkotmányban meghatározott keretek között. Ezért a parlamenti szavazás rendszerváltó szavazássá, forradalommá minősítése csalás, törvénytelen, alkotmányellenes és illegitim. Az sem biztos, hogy egy rendszerváltásra vonatkozó szavazáson ugyanennyien vettek volna részt, és az sem biztos, hogy aki a Fidesz négyéves kormányzására szavazott, az az alkotmányos rend megváltoztatására is szavazott volna. Amikor a Fidesz saját szavazóit a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában “a magyarokkal” azonosította, akkor a “magyarok” közül kirekesztette azokat, akik nem rájuk szazvaztak. De akik rájuk szavaztak, azok sem az alkotmányos rend megváltoztatására szavaztak, hanem a Fidesz négyéves alkotmányos kormányzására. Az Alkotmány különben sem tette lehetővé, hogy az alkotmányos rendet szavazás útján meg lehessen változtatni. A hivatkozás is hamis és törvényellenes.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem azonos a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjével. A Nemzeti Együttműködés Rendszere egy ideológiai állam uralmát jelenti, amelyben a hatalmat a “keresztény” és “nemzeti” jelzőket kisajátító csoport tartja a kezében, amelynek uralmát nem korlátozza senki és semmi. Uralmát a királyságra, a történelmi alkotmányra és a szentkoronára, a tekintélyelvűségre vezeti vissza. Vezérelvre épül, minden és mindenki a Vezér akaratától függ. A hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, a politikai rendszer csak egy párt uralmát teszi lehetővé. Felszámolta az Alkotmánybíróság jogait, és nem az Alkotmánybíróság, hanem a végrehajtó hatalmat kezében tartó Vezér személye a törvényesség mérőzsinórja. Tartalmilag ez egy újkori klerikál-fasiszta rendszer, amely a két világháború közötti “keresztény-nemzeti” kurzus irredenta és antiszemita ideológiájára épül. Formailag egy szélsőjobboldali és egy klerikál-fasiszta-katolikus párt (a Fidesz és a KDNP) koalíciója. Struktúráját tekintve egy klasszikus bűnszervezet, amely olyan maffia, amely nem az állammal összefonódva, hanem az államot elfoglalva rabolja ki az országot. Ehhez a rablótevékenységhez használ fasiszta és náci ideológiákat és épít egy önkényuralmi rendszert. Ez teljes mértékben ellentéte a Magyar Köztársaság demokratikus Alkotmányának, amelyet megpuccsoltak.

A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata az Orbán-rendszer és “Magyarország” (nem a Magyar Köztársaság) alapokmányaként kijelentette, hogy “új politikai és gazdasági rendszert” hoznak létre. Miután az a hivatkozás, hogy ez “demokratikus népakarat alapján jött létre” hamis, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét egy szűk érdekcsoport hozta létre. Amit tettek az puccs, államcsíny, amit az Alkotmány és a büntetőtörvénykönyv tilt. Bűncselekmény. Akik a bűncselekményt elkövették, bűnözők. Az alkotmányos rend törvénytelen megváltoztatása óta bűnszervezet irányítja az országot. A rendszer alapját jelentő Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát Schmitt Pál  még az Országgyűlés elnökeként írta alá (és vélhetően Orbán Viktor fogalmazta).  Az Alkotmányt eltörlő illegitim fideszes alaptörvényt pedig Schmitt Pál  mint köztársasági elnök írta alá. Jogérzékem szerint az alkotmányos rend megváltoztása miatt két ember számíthat életfogytiglani büntetésre: Orbán Viktor és Schmitt Pál, esetleg Kövér László. A következő legmagasabb büntetési tételen osztozik Navracsics, Szájer és Áder. Jó, ha tudja Schmitt: nem a köztársasági elnököket megillető kedvezményeket, hanem a börtön szolgáltatásait fogja élvezni élete végéig.

Ezért nem értek egyet azokkal, akik Schmittet ártalmatlan bohócnak, immorális idiótának, szerencsétlen hülyének, szoknyavadász Plagi bácsinak mutatják, mert ha az Alkotmány a legfőbb törvény, akkor ő Orbán bűntársaként a legsúlyosabb bűncselekményt követte el. Néha olyan látszat keletkezett, mintha Schmitt nem lenne teljesen normális, és nem lenne tisztában tettei súlyával. De amikor a lemondásáról volt szó, nagyon is tudta, hogy nem akarja elveszíteni sem a székét, sem a talmi csillogást, sem a rangot. Kinevezése azt a célt szolgálta, hogy a köztársasági elnök ne álljon az államcsíny útjában, és ezt ő tudta. Előre meg is mondta, hogy az államcsíny motorja lesz. Ez az előre megfontolt szándékot bizonyítja: Orbán és bűnszervezete szándékosan kapcsolta ki a fékek és ellensúlyok rendszerét, köztük a köztársasági elnök személyét. Schmitt pénzért, rangért eladta magát az államcsínyt végrehajtó bűnszervezetnek. Elárulta az Alkotmányt, az esküjét és a hazáját. Aláírta azokat az alkotmányellenes törvényeket, amelyekkel a törvényesség látszatával tudták az alkotmányos rendet megdönteni. A felelősségét nem csökkenti, hogy hülye, és nincs erkölcsi érzéke.

A maffiamódszereket bizonyítja, hogy 2011-ben a köztársasági elnökről szóló törvényt úgy módosították, hogy az életfogytig tartó kedvezmények akkor is járjanak a lemondó “álamfőnek”, ha két évnél kevesebbet tölt hivatalában. Ebből látható, hogy Orbán tudta: Schmitt nem fogja kitölteni a két évet, hanem miután elvégzi a piszkos munkát, eltüntetik és vele a bűncselekmény nyomait is. A következő év elején kirobbantották a plágium-ügyet, Schmittet pedig lapátra tették. Orbán mindenhol zsarolható embereket használ, és így tartja néhány társával kezében az egész rendszert. Igazi gengsztermódszerek ezek. Pitiáner bűnözők, romlott gazemberek, akik a trafikmutyi színvonalán állnak. Magyarország szégyene, hogy ilyen közönséges bűnözők vezetik az országot, és ezt eltűrik. Ezt a szégyent ez az ország nem könnyen mossa le magáról, ami sokat elárul ennek a népnek az intellektuális és erkölcsi színvonaláról.

Orbán Viktor, egykori politikus, köztörvényes bűnözővé vált. A vele szembeni fellépés mindenkinek alkotmányos joga és kötelessége. Mivel az alkotmányos rend megdöntése illegitim, ezért minden törvény, amelyet Orbán ezt követően megalkotott, semmis. Bukása és letartóztatása után valamennyit egyetlen tollvonással lehet és kell megsemmisíteni. Az alkotmányos rend megdöntése után a kormánypárt és az ellenzék fogalma érvénytelen. A magát ellenzéknek nevező politikai oldal szerepzavarban van, amikor a bűnszervezet ellenzékeként működik és a hatalmukat ezzel legitimálja. A maffia egyes intézkedéseit nem kell minősíteni, értékelni, abban semmi meglepő nincs, ha mindent elfoglalnak, kirabolnak, elvesznek, hiszen csak a dolgukat teszik. Az alkotmányos rendből visszamaradt pártok bűnt követnek el, amikor azt a látszatot keltik, hogy a bankrablók, az útszéli fosztogatók politikusok. Nekik egyetlen kötelességük lenne, hogy követeljék az alkotmányos rend visszaállítását, a bűncselekményt elkövetők törvényes felelősségre vonását. Ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere illegitim, akkor az általa kiírt választások is azok, és a választások végeredménye is az, függetlenül a győztestől. Választásokra csak azért van szükség, hogy az államcsíny nyomait eltüntessék, és a rendszer törvénytelen megváltoztatását legitimálják.

A magát ellenzéknek nevező politikai oldal és sajtója kerüli a bűnözőkkel való konfrontációt, mert rossz a lelkiismerete. A demokráciát ők nem szüntették meg, de úgy működtették, hogy az sértette a demokratikus normákat. A korrupció, az állami szektor kirablása összeegyeztethetetlen a demokratikus normákkal. A baloldali és liberális sajtó ennek a rendszernek nem a leleplezője, hanem haszonélvezője volt. Ezért sorsa összefonódott a korrumpálódott és hitelét vesztett balliberális pártokkal, akiket ma is szolgai módon követ és kiszolgál. Titkos vágyuk, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül bekövetkezhet egy visszarendeződés és minden ott folytatódhat, ahol abbamaradt. Erre semmi esélyük, de a minimális programjuk az, hogy az elmúlt évtizedekért a felelősségre vonás elmarad: ha nem nagyon ugrálnak, és ha nem vonják kétségbe a rendszer legitimitását, akkor meghúzhatják magukat és megélhetnek benne. A baloldali és demokratikus érzelmű emberek egy része ezt nem látja át, ezért becsapják őket az álellenzéki pártok és médiumok. Az ország többi része hiába látja, hogy Orbán és bandája egy maffia, nincs olyan politikai erő, amely mellé állhatna. A hamis, hazug, képmutató és korrupt ellenzéket sem tudja támogatni. Ráadásul az ellenzék legnagyobb pártjának tisztázatlan a viszonya a bűnözőkkel a pártpénztárnokok közötti mutyik és a zsarolhatóság miatt. Ha a megváltónak tekintett Bajnai Gordon pedig annyit nem vesz észre, hogy az alkotmányos rendet törvénytelenül felszámolták, és az bűncselekmény, amely ellen fel kellene lépnie, akkor alkalmatlan arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen.

Ez az ellenzék Orbánnal együtt tűnik majd el. Közük nem lesz Magyarország demokratikus helyreállításához. Aki rájuk pazarolja a figyelmét, az energiáját, üres pótcselekvést folytat. Ezek az emberek soha nem fogják se leváltani, se megbuktatni a puccsistákat. Beépülnek csendesen az illegitim Orbán-rendszerbe, majd vele együtt tűnnek el. Aki Magyarország jövőjéért tenni akar, az nem számíthat arra, hogy ezek a hivatalos ellenzékiek szembe nézzenek a múltjukkal, a hibáikkal, leszámoljanak azokkal, új lapot nyissanak, a múlt terheitől megszabadulva egyenesen és bátran konfrontáljanak Orbánnal. Kivétel Gyurcsány Ferenc, aki viszont miniszterelnökként bizonyult alkalmatlannak, és öncélúnak tartott magamutogatása, nárcizmusa miatt sokan nem bíznak benne. A többiek nála is rosszabbak, részesei a hamis játszmának, rossz a lelkiismeretük, zsarolhatók, és az érdekük az, hogy ez soha ne lelepleződjön le. Bajnai Gordon pedig most már leplezetlenül miniszterelnök akar lenni, és mindent csak ennek rendel alá.

Ezért megalázza magát és bohócot csinál magából, aki belemegy a színjátékba, ellenzéki összefogást sürget, szavazásra buzdít. Ez nevetséges. Az pedig különösen undorító, hogy ez az ellenzék, amely nem leplezi le és nem mondja ki, hogy az alkotmányos rendet megdöntötték, hanem elhallgatja, hogy illegitim uralom van, a trafikbotránytól és hasonlóktól várja, hogy a fel nem világosított nép majd megutálja ezeket és rájuk szavaz. A fasiszta rendszer a társadalom öntisztulási folyamatának része is, amelynek célja, hogy megtisztítsa a közéletet a korrupt alakoktól. Mivel az ellenzékben, a liberális és a baloldalon, a pártokban és a sajtóban is ez az öntisztulás elmaradt, nincs aki leváltsa az Orbán-rendszert. Ha ez az öntisztulás csak akkor következik be, ha a baloldali pártokból és a baloldali sajtóból kihalnak azok, akik beszennyezték a demokratikus rendszert, akkor Orbán rendszere addig él, amíg ők ki nem halnak. Úgy tűnik, hogy sem a megváltozásukra, sem az önkéntes visszavonulásukra nem számíthatunk.

Amikor majd mindenki számára világos lesz, hogy közönséges bűnözők tobzódtak itt, amikor az elkövetők a bíróság előtt állnak, akkor ez az ellenzék nevetség és megvetés tárgya lesz, a magyar átok része, futó, rossz emlék, súlytalan, ostoba, korrupt figurákkal tarkítva. Ezt kockáztatják és magukat ítélik politikailag megsemmisítésre azok, akik a “megtérésük” nélkül hozzájuk csatlakoznak, akik nem rendőr után kiáltanak, hanem illegitim választásokra készülnek. Ugyanez igaz az ellenzékinek nevezett sajtóra is. Amikor kiderül, hogy azoknak volt igazuk, akiket ők gyávaságuk, rossz lelkiismeretük miatt hülyéztek, akiket szélsőségesnek, túlmozgásosnak neveztek, akikről azt terjesztették, hogy elment az eszük, akkor remélem, hosszú sorokban állnak majd, hogy bocsánatot kérhessenek és önként jelentsék be, visszavonulnak a sajtóból, mert az a tevékenység, amit ők folytattak, nem sajtótevékenység, hanem valami egészen más.

Schmitt Pált várják a fürdőben és a cellájában. Felkészül Orbán Viktor, kíséri Semjén Zsolt, Kövér László, Áder János, Szájer József, Navracsics Tibor, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Szijjártó Péter, Selmeczi Gabriella és a többiek. Beszélő két hétben egyszer. Kezdődhet az évszázad maffiapere, a bűnszervezetben elkövetett országrablás miatt.

Ne féljenek, megvárjuk. Van időnk.

Valaki megsejthetett valamit, mivel maga a felcsúti aréna, a Wembley másfél éve munkagépek zajától hangos. Dübörögnek a dózerek, folyik a talaj-előkészítés, ősszel felvirrad Felcsút napja is. Ó hova süllyedtetek gyermekkorom futballvilágának csapat ikonjai? Hol vagy Homorúd, Sárhát, Újmohács, Töttös, Véménd, Pápakovácsi? Miért nem lettem miniszterelnök, hogy fennen ragyogjatok? Hol vagy Józsi unokabátyám, te technikás beállós, aki rongyosra hordtad a Homorúd hol zöld, hol piros-kék (mikor mit kapott az elnök úr a boltban) mezét, amíg Anci, a feleséged vissza nem vonultatott? Hol vagy napfényes vasárnap délután, mikor 13 (írd és mondd, tizenhárom) gólt kaptunk Rác-Töttösön?

Itt aztán el is vágom a tréfálkozás kínos fonalát. Nem megy, s vicces kedvemben épphogy nem vagyok, ahogy maga a hír se olyan vicces. Valami nagyon mélyről jövő, szomorú mellékíze van. Még riasztóbb, hogy egyáltalán le lehet írni az elképedés legcsekélyebb jele nélkül. És ami vészjóslóbb, az alapító, Felcsút örökös tiszteletbelije (akinek hatalompolitikai érzékét eszünk ágában sincs kétségbe vonni) pontosan tudja, hogy már mindent megengedhet magának, vagy majdnem mindent. Hogy nincs erő, amely korlátozza őt, nincs korlát, elképedés, gúny, irónia, mely céljaitól és szeszélyeitől eltérítheti. A cél pedig egyértelmű. Elég, ha folyamatosan nyomás alatt tartja a megroggyant magyar világot. Igaz, a Duna-Tisza közén áll már egy néma futballkripta, az FC Stadler aziluma. Gazdája, Józsi bácsi, juhász és szállítmányozó a torz hazai tőkefelhalmozás korai géniusza volt, pimasz pimodán, aki adócsalással, sefteléssel és birkagulyással építette zsírban úszó birodalmát. A stadion a pusztaság közepén csöndesen omlik és porlik.

Vajon meddig tart Felcsút tündöklése és bukása? Vajon nekünk is ki kell-e zuhannunk a történelmi NB/1-ből húszévnyi részvétel után?

Ahol megfélemlítik a kisebbséget, üldözik a másképp gondolkodókat, az érvényesülés feltétele a hatalomhoz való lojalitás, ahol nincs szabad közmédia, nem egyenlő a nyilvánossághoz való jutás esélye, ott nincs szabad választás, akkor sem, ha a választási törvényben egyébként nincs kódolva a csalás. De ebben a választási törvényben kódolva van a csalás is, csak a hatalmon múlik, mennyit használ belőle. Nyilván annyit, amennyire szüksége lesz, hogy a nemzeti ügyek miniszterelnöke bejelenthesse: a magyar nép a négy évvel ezelőttihez képest is nagyobb felhatalmazást adott arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének építését fejezzék be. A magyar nép kifejezte óhaját, hogy kezébe akarja venni a sorsát, nem kíván haladni azon az úton, amelyet külföldi idegen erők kijelöltek számára. Ezért megbízta a nemzeti ügyek kormányát, hogy a magyar úton járjon (copyright: Csurka István), “magyar országot” építsen.

Ez idáig világos. A nagy kérdés az, mit tegyenek azok, akik a nemzeti együttműködést nem támogatják, mert idegenkednek a fasizmustól. Ha meg akarják őrizni a szabadság esélyét és önmagukat, akkor nem szabad részt venniük a választáson. Orbán és az ellenzék közötti harc nem a választáson, hanem a választási részvételen dől el. Orbánnak mindennél fontosabb, hogy az ellenzék a választáson részt vegyen, és kompromittálja magát. Ha az ellenzék morálisan kivégzi magát, az ő rendszere megszilárdult. A parlamentben azt mond az ellenzék, amit akar. Nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem az, hogy bent legyenek. A részvételükkel kompromittálják magukat. Az ellenzékinek nevezett média léte jobb, mintha nem lenne, ha a számára meghatározott keretek közötti működésével a rendszert legitimálja. Közben a hatalom demokráciáról szóló hazugságát hitelesíti.

Miért fontos Orbánnak, hogy a választáson részt vegyen az ellenzék? Azért, mert ha az ellenzék részt vesz, azzal elismerte, hogy a választásokat tartó Orbán-rendszer törvényes, a hatalma legitim. Ezzel lemond arról, hogy az Alkotmány megsemmisítését törvénytelennek, az alkotmányos rend felszámolását államcsínynek, bűncselekménynek minősítse. Hitelesíti azt, hogy Orbánnak joga volt egy új rendszer létrehozására. Az ellenzék pótolja a legitimációs hiányt, amelyet Orbán a választóktól nem kapott meg. 2010-ben Orbán az érvényben levő Alkotmány keretein belüli kormányzásra kapott felhatalmazást négy évre. Az Alkotmány nem tette lehetővé bármekkora parlamenti többségnek sem, hogy az ország demokratikus berendezkedését felszámolja, a kizárólagos hatalmat megszerezze, és új rendszert hozzon létre. A baj nem az, hogy az ellenzék nem fog össze, hanem az a baj, hogy még a célt is hibásan tűzték ki az összefogásra. Az összefogásnak az Orbán-rendszer legitimitásának elutasításáról, nem a legitimációt megteremtő választáson való részvételről kellene szólnia.

A 2014-es választás az Orbán-rendszer legitimációjáról szól, és nem arról, ki lesz a választás győztese. A választás győztese ismert. A tét az, hogy a választási részvételével az ellenzék hajlandó-e visszamenőleg legitimálni azt, ami történt. Ha ezt megteszi, megszűnik az Orbán-rendszer nyilvánvaló törvénytelenségének a látszata. Attól még törvénytelen marad, de ennek az ellenzéknek többé nem lesz sem erkölcsi, sem jogi alapja megkérdőjelezni a rendszer legitimitását. Orbán a külföld felé is törvényesnek és legitimnek mutathatja be a rendszerét, mint a magyar nép szuverén akaratát, amelyet nem bűncselekmény elkövetésével hozott létre. Az ellenzék meghasonlása jól látható abból, hogy miközben választási győzelemről álmodozik, és ezzel becsapja önmagát és az országot, aközben a megdöntött alkotmányos rend visszaállítását reméli. Mintha egy bűncselekményt úgy kellene vagy lehetne orvosolni, hogy demokratikus úton visszaállítjuk az alkotmányos rendet, és nem beszélünk arról, hogy bűncselekmény történt. Azt nem veszik tudomásul, hogy Orbán rendszerváltásának lényege éppen az, hogy ne lehessen demokratikus úton elvenni a hatalmat tőle. Az ország identitását azonosította azzal a filozófiával, amely kétségbe vonja és kriminalizálja a “keresztény-nemzeti” ideológiai államot tagadó kormányzati hatalom létrejöttét. Magyarország “keresztény”, amely “kereszténységet” ő képvisel. Ha valaki más szerezné meg a kormányzati hatalmat, az idegen lenne az ország identitásától, amely az alaptörvényben meghatározott. A haza nem lehet ellenzékben. Ezért fogalmilag kizárt, hogy más kerüljön hatalomra.

Orbán igazi harca az, hogy ezt kimondatlanul elfogadtassa az ellenzékkel és az országgal. Ha ezt tudomásul veszik, és hitelesítik, akkor az ország identitásával azonos kormány vezeti az országot. Az ellenzék az ország identitásával ellentétes. Létezése és tevékenysége a rombolással azonos. Ezt addig hajlandó tűrni, amíg az ország identitását nem veszélyeztetik. Most tehát a legfontosabb feladat, hogy ezt a legitimációt megszerezze, a törvénytelenül létrehozott státuszt hallgatólagosan elfogadtassa. Ha ez sikerül, megnyerte a háborút. Az ő érdeke az, hogy minél szélesebb körben korrumpálja a rendszerébe az ellenzéket és a demokrácia híveit. Akik ebben a legitimációs játékban részt vesznek, morálisan megsemmisítik magukat, elveszítik belső tartásukat, gerincüket, jellemüket, ellenálló képességüket. Vergődésük a rendszer keretein belül marad, és soha többé nem tudnak a rendszerrel szembefordulni. Akik ebben részt vesznek, azok soha többé nem tudják legyőzni őt. Azok elvesznek, és amíg élnek, az Orbán-rendszerben fognak élni és sínylődni. Egészen addig, amíg a “maradék”, amely nem hajolt meg Orbánnak, vagy egy új nemzedék, amely nem vett részt ebben, fel nem szabadítja az országot. De akik most elbuknak, azok elpusztulnak a pusztában, nem mennek be az “ígéret földjére”.

Ha már Magyarország identitása annyira “keresztény”, próbáljuk megérteni a szolgaság és a szabadság viszonyát a Bibliából, amely erre vonatkozóan örök igazságokat tartalmaz. Amikor kijött Izrael Egyiptomból, a szolgaságnak a földjéből, idegen istenekkel paráználkodott és aranyborjút épített. Magával hozta a szolgaság szellemét, és ezzel a szolgalélekkel nem tudott bemenni a szabadság és az ígéret földjére. Negyven évig bolyongtak és elhullottak a pusztában. Fel kellett nőnie egy új generációnak, amely nem fertőződött a szolgasággal, nem vágyakozott vissza az egyiptomi fáraó közmunkás gondoskodása és biztonsága alá. Azok vezették a népet, akik nem hajoltak meg az egyiptomi isteneknek, akik nem fogadták el a szolgaságot, és nem engedelmeskedtek a fáraónak. Izraelben mindig volt egy “maradék”, amely nem hajolt meg a Baálnak. Ez a “maradék” őrizte meg a szabadságot, az Isten ígéretét, még akkor is, amikor fogságba vitték őket. Ez a “maradék” volt a záloga annak, hogy eljön a Messiás. Akik megalkusznak, kompromisszumot kötnek, akik letérnek az igazság és a szabadság útjáról, azok azt a szabadságot soha többé nem nyerik vissza. Ádám egyszer bukott el, de többé nem tudott igaz ember lenni, nem tudott szabad lenni, hanem a bűn uralkodott rajta. Ugyanígy az utódain is, amíg el nem jött a Messiás, aki megszabadította őket. De ehhez szembe kellett nézniük a bűneikkel, a rossz döntéseikkel, meg kellett térniük és újjá kellett születniük.

Aki belemegy az Orbán-rendszer legitimációjába, az elveszítette a szabadságát és elbukott. Többé nem tartozik a “maradékhoz”, amely kívül áll a szolgaságon, és amelybe eljön majd az az ember, aki kivezeti az országot Orbán uralma alól. Azok mind elbuknak, amikor ezen a határon átlépnek. A választási részvétel határ. Addig lehet azt mondani, hogy nem tudtam. Addig nyitott az ajtó, addig lehet jól vagy rosszul dönteni. De aki ezen a ponton rosszul dönt, az a szolgaságot választotta és a poklot jelölte ki magának a következő évtizedekre. Aki beleviszi a ma még szabadlelkű embereket ebbe a szolgaságba és korrumpálja őket, az átadja őket Orbánnak, és lelkükben megöli a szabadságot. Azok az emberek úgy vesznek el és halnak meg a szolgaságban, mint az Egyiptomból kijött zsidók. Nem mennek be a Kánaánba. Soha nem lesznek szabadok, és nem fognak megmenekülni az Orbán-rendszer elnyomásából. Lelkükben megnyomorodnak és egész életük hazugságban telik el. Soha többé nem tudnak egyenesen és igaz módon gondolkodni, járni, cselekedni. Jellemükben és morálisan megsemmisülnek, Orbán Viktor rendszerének rabságába kerülnek. Soha többé nem fognak a szabad emberekhez, a “maradékhoz” tartozni.

A 2014-es választás tétje az, hogy lesz-e “maradék”, és hányan lesznek azok, akik a “maradékba” tartoznak. A “maradék” mindig egy kisebbség, de nem mindegy, mennyien vannak. Az már látszik, hogy az MSZP fogoly, nem tud szabadon cselekedni, és elveszett. Amikor belemegy ebbe a választásba, kimondta magára a végső ítéletet. Bajnai Gordonért is nagy kár, de teljes tévedésben van, és ahelyett, hogy a rendszer igazi ellenzéke, az ország megszabadítója lenne és a “maradék” élére állna, sétál a politikai és morális megsemmisülés felé. Gyurcsány Ferencben van még a szabadságnak annyi lángja, hogy az utolsó pillanatban megmenekülhet ő és a pártja. Ha az MSZP úgy látja, hogy nincs szüksége a néhány százalékára és kihagyja a választási együttműködésből, amelyre jó eséllyel számíthat, akkor Bajnai sem fog vele szövetségre lépni. Neki a pusztulásba való gyalogláshoz az MSZP-vel kell összeölelkeznie, az MSZP viszi magával a szakadékba – vele együtt – a többséget. Ebben az esetben Gyurcsány és pártja még dönthet a szabadság mellett. Gyurcsány május 1-én úgy beszélt, mint a “maradék” része a megalkuvás ellen, de egyelőre nem azt teszi, amit mond.

Ezért nem lehet arra számítani, hogy az ellenzéki pártok megmentik a népet, és megmaradnak az Orbán-rendszerrel konfrontáló igazi ellenzéknek. Ha nem így lenne, akkor az Orbán-rendszer napjai meg lennének számlálva. A választás bojkottjából szervesen következik a rendszer illegitim voltának kimondása, a bűncselekmény megnevezése, a rendszerrel való együttműködés teljes felmondása és Orbán karanténba zárása. Egy ilyen ellenállás, amely kikezdi a legitimitást, győzelemre vezetne. De ennek esélye ma a nullával egyenlő. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesznek megvannak az MSZP-n belüli kapcsolatai, amelyekkel pórázon tartja a pártot.

Emiatt egyenként kell megmenteni az embereket a “maradék” számára. Valóságos életmentés zajlik, amikor arra ösztönözzük az embereket, hogy ne hajoljanak meg a Baálnak, ne hajtsanak térdet Orbánnak, ne vegyenek részt a hazugság rendszerének legitimálásában. Többről van szó, mint a csaló választások elutasítása. A rendszer egészének elutasításáról, blokád alá vételéről van szó, és önmagunk lelkének megmentéséről. Csak azok tudnak ellenállni az Orbán-rendszernek, akik kívül maradnak, akik nem alkusznak meg. A többiek mind belülre kerülnek és szolgák lesznek. Orbán Viktor is a lelkekért harcol. Nem azokért, akik rá szavaznak, azok már az övéi. Hanem azokért is, akik nem rá szavaznak, de a választáson való részvételükkel elfogadják őt és a hazugság rendszerét, és a foglyai lesznek. A lelkekért folyik a küzdelem. Aki most elbukik, az elveszíti a szabadságát, a tartását, az önbecsülését, alkalmatlanná válik arra, hogy kivívja a szabadságát. Az ebben résztvevő pártok elveszítik minden hitelüket és erkölcsileg megsemmisülnek. A rendszer részeivé válnak és megnyomorodnak. Ugyanez vár egyéni szinten mindazokra, akik követik őket.

Ha az ellenzék ezt nem látja be, akkor a szabad polgár ezt az ellenzéket is a rendszer részének tekinti és őket is bojkottálja, bűntársnak nevezi. Az őket támogató sajtóval együtt. Ezek után egyéni szinten nem marad más hátra, mint magunkkal szembeni erkölcsi döntést hozni: nem tartunk a kollaboráló ellenzékkel, hanem bojkottáljuk a rendszert és elutasítjuk a legitimációját. Mindenki magáért felel. Ez erkölcsi döntés, ebben nincs helye egyéb megfontolásoknak, hogy akkor mi lesz, kinek hány szavazata lesz. Ez a választás nem erről szól. Az sem baj, ha nem derül ki, ki miért nem ment el szavazni. A “maradék” majd megtalálja egymást. Az ország érdekét csak az ilyen erkölcsi döntések, a kompromisszum nélküli, megalkuvást nem tűrő álláspontok szolgálják, mert azok maradnak az ország reménységei, akik állva maradnak és nem alkusznak meg. Ez a “maradék” ennek az országnak az utolsó reménysége. Akik ebben a hazaárulásban résztvesznek, azok elveszítik belső erejüket, tartásukat, hitelüket, és elvesztek a jövő Magyarországa számára.

Az Amerikai Népszava azokat hívja, várja, tömöríti, akik ebben nem vesznek részt, akik megőrzik az identitásukat, az egyenességüket, tartásukat, erkölcsi hitelüket, a józan eszüket és a bátorságukat. Azokat, akik az Orbán rendszert és a vele kollaborálókat is megvetik. A Polgári Radikális Párt is azért jön létre, hogy szervezeti keretet és szellemi táplálékot nyújtson azoknak, akik nem hajoltak meg Orbán előtt. Olyan idők vannak, amikor igent és nemet kell tudni mondani, amikor nincs maszatolás, nincs mellébeszélés, csak egyenes vagy görbe utak vannak. Mi az egyenes utat szeretnénk járni. Akinek ez nem tetszik, csatlakozhat az Orbánnal szövetkező ATV, a gyáva és megalkuvó Klubrádió, az ellenzéket erkölcsileg és morálisan megsemmisítő vereségbe vezető Mesterházy és Bajnai csapatához. Gyurcsánynak nem sok ideje van arra, hogy eldöntse, mit választ: a saját elveit, vagy sodródik az elvtelenek menetével, amely megy a vágóhídra.

Az ilyen történelmi pillanatok megmérik az embereket, világossá válik a jellemük, kiderülnek a motivációik. Nagy embereknek és kis embereknek egyaránt. Most kell megnézni, ki milyen ember az egész országban, mert az most látszik. Egy ilyen diktatúra átvilágítja az országot és minden ember jellemét. Az Amerikai Népszava olvasóiét is.

Mi lelkeket mentünk a “maradék” számára. A választások után körülnézünk, hányan maradtunk.

Először is engedje meg, hogy részvétünket fejezzük ki sajnálatos elhalálozása miatt.

Nagy szomorúság ez mindannyiunknak.

Ugyanakkor kénytelenek vagyunk tájékoztatni Önt pár apróságról, amelyet tisztáznunk kell, mielőtt végső nyugalmát leli.

Az élet megy tovább.

A temetése időpontját sorsolással döntöttük el, akárcsak a leendő általános iskolai férőhelyeket.

Ha Önnek nem alkalmas, feltétlenül jelezze személyesen nyolc napon belül bármelyik kirendeltségünknél.

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, így anyagi háttere is van a szomorú eseménynek.

Amennyiben Ön roppant gazdag emberként halálozott el, árlistáinkat letöltheti pdf-formátumban a netről.

Ha abban az átmeneti, kellemetlen helyzetben van, hogy nem áll rendelkezésére egy kurva peták sem, továbbá családtagjai is a templom egeréhez mennek koldulni, a következő lehetőségeket ajánljuk fel Önnek.

Hiszen célunk, hogy segítsünk bajba jutott polgártársainkon.

Kérjük, halálakor feltétlenül rögzítse az időpontot az orvosi naplóban.

A testi higiénia elkerülhetetlen: kérjük, alaposan mosdjon meg, alulról, felülről és középen is.

Ruházata legyen tisztes, visszafogott, alkalomhoz illő.

Az esetlegesen hordott ékszereit helyezze a kapu elé, úgy könnyebb az elszállítás.

Temetése megadott időpontja előtt, kérjük, fél órával hamarabb jelenjék meg, hiszen feladata van.

Mindenképpen hozzon magával még egy ásót.

A gödör mérete két méterszer egyméter, mélységében seven feeth under.

Amennyiben a hamvasztást választja, kérjük, gondoskodjék a megfelelő edényről (tapasztalataink alapján a jénai nem célszerű).

Ha hamvasztása után szórni is szeretné magát, erről értesítse az ÁNTSZ-t.

A technikai részletekről – milyen magasan húzza magára a földhalmot – a helyszínen képzett munkatársaink szívesen nyújtanak tájékoztatást.

További szép napot és az örök világosság fényeskedjék Önnek!

Nemzeti Együttműködés Rendszere – úgyis, mint Temetkezési Szolgálat

Esetleg még bocsánatot is kér a nép a demokratikus ellenzéktől, hogy olyan ostoba volt 2010-ben (még kér a nép, bocsánat!).

A problémát ugyanaz okozza, mint akkor, mármint 2010-ben: a magyar országgyűlésben két olyan párt van, amelyik elméletileg számon kérhet bármit, de közülük az egyik nem neonáci, a másik meg a bejutási küszöb alatt ücsörög, és várja a csodát.

Amikor ugyanis feláll az ellenzék egyik jeles képviselője (akár szocialista, akár egykori szocialista), hogy a kormány szemére vesse a rendszerszintű korrupciót, soha nem látott tolvajlást és folyamatos rombolást, amit kormányzás néven elővezetnek, akkor a kormány aktuális bohóca feláll, és közli, hogy ti is loptatok.

A dolog itt válik érdekessé, mert ha őszinte akarna lenni a baloldali képviselő, akkor azt mondaná, hogy igen, mi is loptunk, de sokkal kevesebbet, nem üzemszerűen, sőt!, vannak köztünk olyanok, akik például egyáltalán nem.

Ez nem az az ütős válasz, amire a választók várnak, tehát az ellenzéki képviselő megpróbálja elkenni szart, amivel a dolog le is van zárva. Ha nekiállnának (Fidesz és MSZP és DK), hogy felsorolják az összes mutyit, amiben részt vettek, amit a rendszerváltás óra elkövettek, azzal el is menne a következő ciklus. Jelzem: ezért kellett volna egy kicsivel okosabbnak lenni, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a dolgoknak nyoma marad, no de a szocialisták sem arról híresek, hogy előre gondolkodnak.

A helyzet ugyanis az, hogy egy normális világban nem a zsebtolvajok ostorozzák a fegyveres rablókat, hanem a becsületes emberek, valahogy így alakult történelmileg, és ha jobban belegondolunk, logikus is, mert hiába tűnik apró csínynek a zsebtolvajlás, amikor éppen trafikot csinálnak az országházból, az erkölcsi alap ingatag.

A nép természetesen ébred, erkölcsileg robban, egekbe szökik és elsöpör. Nép alatt a független médiából tájékozódó, a Fidesz-közeli lopásokból nem részesülő, önálló gondolatokkal rendelkező, politikával némileg törődő embereket értem. Mind a másfél milliót. Nos, ennyi szavazója van is a demokratikus ellenzéknek…

A választásokat műveletlen és rossz ízlésű tömegek meggyőzésével lehet megnyerni. Ennek az az oka, hogy művelt és jó ízlésű tömegek nincsenek. Sehol a világban, de azért ne kényelmesedjünk el: máshol például léteznek olyan tömegek, melyet érdekeikkel tisztában lévő emberek alkotnak, akiknek hiába hazudnak rezsicsökkentést, átlátnak a szitán.

Nem az a cél tehát (itt a hiba az LMP stratégiájában), hogy öntudatos, művelt és jó ízlésű választókat képezzünk, mivel ez a folyamat évszázadokig tart(ana), hanem hogy az adott képességű és minőségű népet meggyőzzük a helyzet tarthatatlanságáról. Ez sem könnyű, de legalább nem teljesen reménytelen.

Ehelyett természetesen éppen miniszterelnök-jelöltet keres az ellenzék, mintha nem lenne teljesen mindegy. Hamarosan talán megtalálják a megfelelő személyt, akire majd nem szavaznak elegen, mert magukkal voltak elfoglalva, a választók meg nem fognak maguknak kampányolni, hogy meggyőzzék egymást, milyen rafinált genya ez a kormány. Amennyiben viszont mégis a nép veszi kezébe az ügyek intézését, akkor az ellenzék annyi miniszterelnök-jelöltet talál, amennyit akar, el lesznek söpörve, mennek a levesbe, mert egy népfölkelés sem arról híres, hogy az adott készletből választja ki a legkevésbé rossz vezért, hanem teremt magának újat.

Nem mintha ez lenne a legvalószínűbb fejlemény…

Az ellenzéki pártok erre azt mondják, hogy faluról falura járunk, egyesével győzzük meg az embereket! Miről is? Arról, hogy ne az MSZP-re (Együtt 2014-re) szavazzanak, hanem ránk? Teljes idiotizmus, mert addig felesleges a rónákat járni, amíg nem azzal a hírrel mennek a politikusok, hogy mi vagyunk azok, akik leváltjuk Orbánt, hanem azzal: mi vagyunk azok, akik szeretnénk bedarálni azokat, akik szintén le akarják váltani Orbánt, de szerintünk, mi ezt jobban csinálnánk! Szép üzenet.

A választó ugyan hülye, de nem úgy, ahogy azt a politikusok képzelik, elmegy a fórumra, megeszi a pogácsát, aztán hazamegy és elmondja a családjának, hogy ezek barmok. Legyint.

Ha tényleg egyeztetni akarnának a baloldali pártok, akkor napi 24 órában tolnák addig, amíg kész nincs a program, de természetesen teret akarnak nyerni, választókat szerezni egymás rovására, legyűrni a másikat, jobbnál is jobb pozícióba kerülni… és igazuk van: a pozícióknak az ellenzéki térfélen is kiemelt jelentősége van. A nép meg elmegy majd szavazni, és egy jól kivehető férfi nemi szervet rajzol a lapra.

Jelezném: jogosan.

figyelmesen elolvastam írásodat (http://nepszava.com/2013/05/velemeny/tgm-segito-jobbja-orbannak.html), és köszönöm, hogy foglalkoztál az Orbán Viktor miniszterelnök és közöttem megesett levélváltással és a miniszterelnök gesztusával.

Legfontosabb kérdésed az, hogy lehet-e érintkezésbe lépni a Magyarországon kiépülő tekintélyelvű rendszer vezérével. A te válaszod az, hogy aki ezt teszi: hazaáruló.

Mielőtt azonban evvel a kérdéssel foglalkoznám, szeretnék még pár kérdést magam is föltenni.

Helyes-e az, hogy az egyelőre még néhány alkotmányos garanciával rendelkező magyar állam közegei az őrizetükben lévő, általuk kihallgatott személyt agyonverik?

Azt hiszem, hogy nem.

Helyes-e az, hogy az üggyel kritikusan foglalkozó médiák a rémtettet avval relativizálják és trivializálják, hogy ismételten és nyomatékosan leszögezik: az áldozat román (valójában: romániai magyar)? (Vö. http://hvg.hu/velemeny/20130418_TGM_izsak_hataron_tuliak; a cikk megjelenése után is aláhúzottan „lerománozta” a megölt embert a 168 Óra.)

Azt hiszem, hogy nem.

Helyes volna, ha a magyar állam illetékes vezetői nem ítélnék el ezt a borzalmat?

Azt hiszem, hogy nem.

Helyes lenne, ha a kormányzattal és a rendszerrel szemben álló közéleti szereplők nem figyelmeztetnék az állam vezetőit morális kötelességeikre?

Azt hiszem, hogy nem.

Helyes-e, ha az állam egyik legfontosabb vezetője – meglehetősen szokatlan módon – egyik ellenfelének fölszólítására teljesíti kötelességét, és kinyilvánítja részvétét?

Azt hiszem, hogy igen.

Kockáztatja-e evvel a miniszterelnök, hogy kiváltja híveinek neheztelését?

Látjuk, hogy igen.

Jól teszi-e a miniszterelnök, hogy evvel nem törődik?

Azt hiszem, hogy igen.

Jól teszem-e én, hogy nyílt levelem – és a miniszterelnök barátságos válasza – miatt kockáztatom az ellenzékiek neheztelését?

Hát magamnak nem használok vele.

Fontosabb-e Bara József kínhalála és a rendőri erőszak kérdése, mint Orbán Viktor viszonya hozzám, valamint az a kormányzati spin, amelynek egyelőre nyomát se látni, de amelyet te előre látni vélsz?

Azt hiszem, hogy igen.

Jól tettem-e, hogy nem alakoskodtam, és nem tettem úgy, mintha nem ismerném évtizedek óta Orbán Viktort? Jól tette-e Orbán Viktor, hogy kifejezte: jólesik neki, hogy nem tagadtam le a régi ismeretséget?

Ízlés dolga.

Akadályoz-e engem ez a levélváltás abban, hogy épp olyan kritikus legyek a mai rendszerrel szemben, mint eddig?

Azt hiszem, hogy nem.

És most térjünk rá a te kérdésedre.

A probléma nem egyszerű. Magam se vagyok föltétlen híve a párbeszédnek akkor, amikor az alkotmányos rendszer meginog, például a választási rendszer nem garantálja a kormányváltást még akkor se, ha a honpolgárok többsége a hatalmon lévő pártszövetséggel szemben foglal állást. Mint tudod, ezért javasoltam a március 17-i budapesti tüntetésen, hogy az ellenzéki pártok vonuljanak ki a jelenlegi Országgyűlésből (mondjanak le kollektívan a mandátumukról) és bojkottálják a következő általános választásokat, hiszen avval csak legitimálják az alakuló egyeduralmat. Ezt a demokratikusnak nevezett parlamenti pártok egységesen visszautasították, és többen javasolták, hogy ilyen fontos alkalmakkor engem többé ne hívjanak meg szónoknak. A „demokratikus ellenzék” tehát a Fidesz-KDNP-vel való kontaktus fönntartása mellett van, nem úgy, mint te. Igaz, ez az érintkezés ma már főleg abból áll, hogy az ellenzék hazug, tolvaj, útonálló bandának nevezi a kormánypártot, a kormánypárt pedig pofátlannak és maffiának az ellenzéket. Az ellenzéki tevékenység manapság főleg vizsgálatok kezdeményezéséből és bűnügyi följelentésekből áll. Nem világos, hogy mit ér ez a „párbeszéd”, amelytől az egész ország egyöntetűen undorodik. Engem is beleértve.

Mindeddig konszenzus volt a magyarországi demokraták között abban, hogy az emberi jogi ügyek a legfontosabbak, az írott jog, sőt: az alkotmányjog fölött is állhatnak. Meg kell-e várnunk valaminő elviselhetőbb kormányzat hivatalba lépését ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel föllépjünk legalább a habeas corpus betartása mellett? Mert ha igen, akkor be kellene szüntetni a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet, az Amnesty International, a Transparency International, a Raoul Wallenberg Egyesület és a MEASZ működését.

Szabad-e latba vetnie valakinek a személyes tekintélyét és befolyását ahhoz, hogy előmozdítsa az emberi jogok betartását és betartatását, azért, hogy világossá váljék: nem szabad bántalmazni az őrizeteseket? Ez utóbbi már kényesebb kérdés, nem állítom, hogy van rá cáfolhatatlanul egyértelmű válasz, és nem lehetetlen, hogy tévedtem.

De most úgy érzem: avval, hogy Orbán Viktor – kérésemre – virágot vitt Bara József sírjára (ami bizony szép dolog), és nem törődött avval az esetleges látszattal, hogy „az ellenfél nyomásának enged”: kinyilvánította, hogy kormánya nem tűri a rendőri erőszakot. Ezt csak helyeselhetem. S ha evvel esetleg politikai előnyre tett szert – ha politikai előnyre tett szert annak révén, hogy elítélte a szegény sorsú és védtelen emberek agyonverését a rendőrőrsön – , az szerintem nem baj. Bár tenne szert ilyen előnyre bárki, aki ellenzi és – remélhetőleg – megakadályozza a kínzást. Ha Orbán Viktor politikai vereségét tekintjük a mai magyarországi politikában az egyetlen érdemleges célnak (ami a machiavellizmus jellegzetes esete volna), akkor le kellene mondanunk sok mindenről, amiért élni érdemes.

Ez a cél csak az egyik azok közül, amit óhajtani lehet, s ez a cél – elkerülhetetlenül – összeütközhet más, ugyancsak a honpolgári szabadságot szorgalmazó célkitűzésekkel. Nem lehet minden kívánatos politikai szándékot kizárólag az Orbán-ellenességre redukálni. És különösen nem az elvont, puszta gyűlölködésre. Evvel nem megyünk semmire – arról nem is szólva, hogy megkeseríti és megrontja a lelkünket.

Minden jót, kedves Bartus Laci, vigyázz magadra.

.