A Szent Lőrinc vértanúsága című festményt Tiziano (1485-1576) egyik remekműveként tartják számon a művészettörténetben. Az öt méter magas képet egy évig restaurálták, közben

bukkant elő a bal alsó sarokban egy, a fején turbánt viselő férfi.

A velencei Chiesa dei Gesuiti jezsuita templomban őrzött festményt a város műemlékvédelmi felügyelősége restaurálta. A restaurátorok elmondták, hogy a kép visszanyerte eredeti szépségét. Az olasz szakértők szerint súlyos kárt okozott a festményben, amikor Velence napóleoni megszállása idején (1797-1815) franciák restaurálták, mivel szabályosan ráfestettek az eredeti Tizianóra. Ezt a „francia” réteget most eltávolították.

A művészettörténészek szerint Tiziano nem dicsőítésként csempészte fel magát a képre. A portré a festményt rendelő Lorenzo Massolo feleségének, Elisabetta Querininek szóló tisztelgés volt. Elisabetta a korabeli Velence legvonzóbb és legműveltebb asszonya volt, akinek bájai a művészettörténészek szerint Tizianót sem hagyták hidegen.

A szupersztár nem verte nagydobra betegségét, és még tavaly júniusban is megjelent a nyilvánosság előtt a Bravo’s Platinumsláger nevű zenei valóságshowjában. A Last Dance és a Bad Girls megaslágerek előadója komoly erőfeszítéseket tett, hogy lehetőség szerint titkolja az őt emésztő gyilkos kórt. Egy információ szerint még két héttel ezelőtt sem tűnt betegnek.

Donna Summert gyászolja első, Helmut Sommer színésszel kötött házasságából származó lánya, Mimi, valamint Amanda, akit második férjének, Bruce Sodanónak szült.

A műfaj úttörő szupersztárjaként ötször tüntették ki Grammy-díjjal a hetvenes évek végén minden slágerlista élén szereplő énekest, aki elsőként adott ki zsinórban három dupla albumot, s akit 2010-ben jelöltek arra, hogy helyet kapjon a Rock And Roll Hall of Fame-ben, de végül nem választották be. Summer számos előadóra gyakorolt befolyást Madonnától Michael Jacksonon át Beyoncéig és Rihannáig. Utolsó, Crayons címet viselő albuma 2008-ban jelent meg.

A Science című tudományos magazinban közzétett megállapítás még ismeretlen mechanizmussal lejátszódó, új típusú biomineralizáció létét fedte fel, amelynek segítségével magyarázhatóvá válik egyes ősi fosszíliák megjelenési ideje.

Régóta érdeklődnek a tudósok a fotoszintézisre képes cianobaktériumok iránt, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a Föld történetében, különösen azzal, hogy hozzájárultak a légkör oxigénnel való feltöltéséhez. Eddig is tudták, hogy egyes cianobaktériumok képesek kalcium-karbonátot kiválasztani a sejtjeiken kívül.

Most azonban mexikói krátertóban gyűjtött, majd laboratóriumban tenyésztett sztromatolitokban új cianobaktérium-fajt fedeztek fel (Candidatus Gloeomargarita lithophora), amelyhez hasonlót még soha nem figyeltek meg. Különlegessége, hogy körülbelül 270 nanométer átmérőjű kalcium-karbonát szemcséket képez a mikroorganizmus a szervezetén belül egy eddig nem ismert biológiai ásványalkotó (biomineralizációs) folyamattal.

A sztromatolitok alacsony szervezettségű algák, főleg kékalgából és gombafonalakból állnak, amelyek félgömb vagy kupola alakú, akár több méteres mészkővé szilárdultak meg.

További különlegessége a mikroorganizmusnak, hogy stronciumot és báriumot is képes magában felhalmozni, azokat is karbonátokba építi be. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy segít értelmezni az ősi fosszíliák korát. A sejten belül kialakult karbonátok megmagyarázzák, hogy miként lehetett legkorábbi megjelenésük (legalább 2,3 milliárd éve) és a fellelt legrégebbi – 700 millió éves – fosszíliák között ekkora időkülönbség.

A kutatás következő lépéseként azt kívánják meghatározni, hogy miért és miként termelik a kalcium-karbonátot a most felfedezett cianobaktériumok.

A kérdést úgy tehetjük fel, hogy honnan hová megyünk egy ma már globális világban, amelyre az információs rendszer nyitottsága és a társadalmi struktúrák folyamatos változása jellemző? Szándékaim szerint ez a kiállítási anyag nem kizárólag művészet, hanem  egy globális társadalomkritika is. A koncepciónál különös hangsúlyt fektettem az ember és a természet közötti egyensúlyi állapot megbomlásának problémájára valamint ennek lehetséges következményeire. A bemutatott világító dobozokkal, a létező ipari objektumok, mint például gyárak, fúrótornyok, illetve azok melléktermékeinek ábrázolásával a természetszennyeződést jelenítem meg. Ezekkel a munkáimmal felfedem azokat az ipari létesítményeket, amelyek veszélyeztetik jövőnket, de parallel megjelennek a tiszta energiák  és transparens szobrok is, mint megoldások, amelyek új lehetőséget nyújtanak a természet elvesztett egyensúlyának   visszaállítására.

2004 óta fotózok ipari létesítményeket a világ minden táján Európában éppúgy, mint Amerikában vagy éppen Távol-Keleten.  Ezeket a fotókat utazásaim során készítettem, amelyek az elmúlt 150 éves ipari forradalom árnyképeit ábrázolják a világ elhanyagolt sarkaiban. A bemutatott szobrok anyaga áttetsző könnyű műanyag. A világító dobozok dokumentálják azokat  az ipari létesítményeket, amelyek mint  monolitok körülvesznek bennünket. A kiállításon prezentált több mint ötven darabból 19 világító doboz lesz látható, amelyek részben a környezetszennyezést, részben pedig a probléma megoldására szánt tiszta energiákat demonstrálja. Bemutatok továbbá harmincnégy  szobrot, köztük hét monolitot. Ezek részben az egyszerű elemeket részben pedig  a centrifugális erők harcát jelenítik meg.

Sajnos bizonyos iparágak terheit el kell viselnünk és azok ipari melléktermékeinek ártalmas hatására mihamarabb megoldást kell találnunk. Az új technológia segíthet a károk kiküszöbölésében, de be kell látnunk, hogy ennél sokkal drasztikusabb megoldásra van szükség. A tengerek elsavasodása, az ózonlyuk, a globális felmelegedés és drasztikus lehűlés, az időjárási viszonyok extrém kiszámíthatatlansága, a természeti katasztrófák tömege mind napirendre kell, hogy kerüljön.

Művészeti fejlődésemben általában az 1920-30-as évek Bauhaus tematikája és diszciplinája játszott rendkívül fontos szerepet. A nemzetközi hírűvé vált magyar művészek törekvései rendkívül fontosak voltak, mert a mai modernizmus alapjainak lerakását jelentették. Munkásságomat mindig ennek a fő művészeti irányvonalnak rendeltem alá, mert segítséget nyújtott egy olyan gondolkodásmód kialakításához, amelyben a kísérletezés a legfontosabb mozgatóerő. Moholy-Nagy fotogram korszakát a fénykísérletek határozták meg. Arra törekedtem, hogy a huszadik század végén tovább vigyem ezt a filozofiát és a mai világ problémáit háromdimenziós fotográfiai kísérleteim tárgyává tegyem. A modernizmus mellett több más olyan irányzat is kialakult, amelyek befolyásolták munkáimat. Ilyen például a leegyszerűsített formákat előtérbe helyező irányzatok térhódítása, amikor a színek egymásra hatása és azok egyszerű megjelenése a mérvadó.  Az ezen a kiállításon bemutatott szoborcsoportok visszanyulnak a húszas évek Bauhaus kultúrájához, valamint az elmúlt százötven év civilizációs eredményeinek összefoglaló történelmi visszatekintését is nyújtják, de ehhez képest egy elmozdulást, mi több, előrelépést is kínálnak.

Krasznahorkai az MTI-nek elmondta, hogy még soha nem járt Izraelben, izgalommal várja az utazást, azt tervezi, hogy korábban megy és a fesztiválnyitóig bejárja az országot, fölkeresi a bibliai helyeket. Úgy vélekedett, meghívásának köze lehet ahhoz, hogy a Háború és háború című regénye (1999 Magvető) megjelent héber nyelven is, Rámi Száári izraeli költő, nyelvész és műfordító ültette át a szöveget héberre.

Arra a kérdésre, hogy miről fog beszélni a megnyitón, azt válaszolta, hogy az meglepetés lesz, de az biztos, hogy nem szól a háborúról. A héberül is megjelent regényének summázata, hogy nincs kiút, a történelem zsákutca, út csak háborúból háborúba vezet, békébe soha.

Krasznahorkai megtiszteltetésnek veszi a meghívást és azt, hogy Simon Peresz államfővel – aki szintén beszélni fog – együtt állhat a dobogón. A fesztivál angol nyelven folyik; a magyar meghívott május 15-én, kedden Arnon Grunberg holland íróval – aki részt vett Tirza című sikerkönyvének bemutatóján a nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon –, Herman Koch-al, a legtöbbet olvasott holland íróval és Boualem Sansal algériai íróval, akit a német könyvszakma tavaly Béke-díjjal tüntetett ki, felolvasást tart. Ő a Háború és háborúból fog idézni.

Sansalról elmondta, hogy Algériában, ahol az író él, nem jelenhetnek meg munkái, mert írásaiban föllép az iszlám fundamentalizmus ellen. Emiatt a palesztinok lakta Gázai övezetben uralkodó, a radikális iszlámot követő szervezet, a Hamasz megfenyegette az írót és könyveinek bojkottjára szólította föl az arab világot. Mindezek ellenére Sansal ott lesz Jeruzsálemben, hangsúlyozta a magyar író.

Krasznahorkai szerdán Hanoch Bartov Izrael-díjas, Palesztinában 1926-ban született, lengyel gyökerű íróval beszélget a színpadon.

Az izraeli irodalom olyan nagyságai is ott lesznek a jeruzsálemi találkozón, akiket a magyar olvasók is ismerhetnek, mint a 2010-ben Budapest Nagydíjat kapott Ámosz Oz, a Szeretetől, sötétségről című könyv szerzője, David Grossman (A szerelem címszó alatt), A. B. Jehósua (A személyzetis küldetése), Méir Sálév (Orosz románc) és Etgar Keret, akinek a novelláiból összeállított A trükk című darabot a Gólem Színház játszotta, valamint 19,99! címmel elbeszéléskötete is megjelent magyarul.

A holland írók mellett részt vesz a fesztiválon többek között Howard Jacobson, akit 2010-ben Man Booker-díjjal tüntettek ki, Tracy Chevalier és Tom Rob Smith Nagy-Britanniából, Gary Shteyngart, a komikus írásairól ismert szerző, Aimee Bender és Jonathan Tropper az Egyesült Államokból, Lorenza Mazzetti Olaszországból, Claudia Pineiro Argentínából, Solveig Eggerz Izlandról és Javier Cercas Spanyolországból. Bejelentkezett Jo Nesbo, világhírű norvég krimiíró is, aki villámlátogatáson járt áprilisban Budapesten a nemzetközi könyvfesztiválon, amelyre megjelent a Denevérember című kötete.

A Bosszúállók 2. a már korábban beharangozott Vasember, Thor és Amerika kapitány folytatásai után kerülhet a mozikba, idézte a The Hollywood Reporter online kiadása a stúdiófőnököt.

A Vasember harmadik részének bemutatóját és a Thor második részét már 2013-ban láthatja a közönség, az Amerika kapitány: Az első bosszúálló új epizódja pedig 2014-re készül el. Arról egyelőre nem esett szó, hogy a Bosszúállók folytatása pontosan mikorra várható.

Iger a Disney első negyedévi eredményeit tárgyaló telefonkonferenciáján közölte, hogy a Bosszúállókra az észak-amerikai premierhétvégén 207,1 millió dollárért váltottak jegyet a nézők, a világszerte megkezdett forgalmazással együtt pedig a film globális bevétele már meghaladta a 702 millió dollárt.

A nagy sikerre való tekintettel a Disney filmes témaparkjaiban már nekiláttak a Bosszúállókkal kapcsolatos látványosságok megépítésének – írta a THR.com.

A Bosszúállók a Marvel képregényhőseit – köztük a Vasembert, a Fekete Özvegyet, Thort és Hulkot – toborozza össze a világ megmentésére. A film sztárszereposztásában mások mellett Robert Downey jr. és Scarlett Johansson is feltűnik.

Fried Vilmos, avagy Wilhelm Fried 1879. január 1-jén Tolcsván született. Magyarul akkor sem tanulhatott volna meg, ha akar, mert még kilenc hónapos sem volt, amikor családja kivándorolt Amerikába. William valóban az életnek tanult: New York legvadabb részén, az utcán nőtt fel, formális képzése tizenegy éves korában abbamaradt. Végül a ruhaiparban boldogult, vállalkozása 1904-ben már 50 ezer dollár nyereséget termelt. A jó üzleti szimattal rendelkező Fox ekkor túladott a cégen, a pénzen egy olcsó brooklyni mozit vett meg. Az új szórakozástól idegenkedő helybélieket kikiáltóval győzte meg, a filmek között élő produkciók is szórakoztatták a nagyérdeműt. Fox pár év múlva már a legnagyobb filmforgalmazó hálózat tulajdonosa volt, hosszas pereskedés után 1913-ban elérte, hogy az addig monopolhelyzetet élvező Motion Pictures Patent Company mellett ő is gyárthasson filmeket.

A Fox Film Corporation New York-i stúdiója 1919-ben költözött Hollywoodba, amely hamarosan a film fővárosa lett. 1923-ban épült fel a híres Fox Hills Studios, a mai 20th Century Fox otthona. A korai Fox-filmek sztárja Theda Bara volt, a Theodosia Goodman néven született cincinnati lányból a publicitás minden eszközét bevetve teremtették meg a végzet asszonyát, vele kapcsolatban született meg a vamp kifejezés. A stúdió újabb és újabb sztárokat szerződtetett vagy maga csinálta őket: például Tom Mixet, a vadnyugati westernek hősét, akinek minden filmje egymillió dollárral gazdagította a céget. A pénz máshonnan is özönlött: Foxnak több mint ezer filmszínháza volt, ahol persze jórészt saját stúdiójának termékeit vetítették. A kommersz filmek nyereségéből valódi művészeknek is rendezési lehetőséget biztosított, az így készült filmek csekély veszteségét bőven ellensúlyozta a presztízsnyereség. Fox mindig előbbre gondolkodott vetélytársainál: 1927-ben megszerezte és horribilis összegért minden mozijába beépíttette a svájci Movietone hangrendszert, amely összehasonlíthatatlanul jobb hangzást biztosított az immár beszélő filmeknek, mint a rivális Warner Brothers által pártolt szisztéma. Bár az első hangosfilm, A dzsesszénekes még az utóbbival készült, az iparág szabványa a Movietone lett.

Fox ekkor volt a leggazdagabb és leghatalmasabb. A legenda szerint százdollárosnál kisebb bankjegy soha nem volt nála (a dollár akkoriban jóval többet ért, mint ma) és annyira szerette volna megállítani az időt, hogy órát nem viselt, irodájában pedig mindig lehúzva tartotta a redőnyt. Magánéletét is praktikusan szervezte: feleségét december 31-én vette el, így egy csapásra elintézhette születésnapja, házassági évfordulója és az újév megünneplését.

1929 azonban végzetes évnek bizonyult számára. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió felvásárlására készülő Fox súlyos autóbalesetet szenvedett, s mire felépült, beütött az őt óriási adósságokba verő világgazdasági válság. A filmmogulnak így egyszerre kellett volna megküzdenie hitelezőivel, hollywoodi ellenfeleivel, a kormányzat trösztellenes vizsgálóbizottságával és a túlterjeszkedett vállalat pénzügyeit katasztrofálisan kezelő beosztottaival. Erre még ő sem volt képes, 1930-ban alig 18 millió dollárért kellett megválnia a nevét viselő vállalatban birtokolt, 200 millió dollár értékűre becsült részvényeitől.

Fox hosszú és kitartó utóvédharc után 1936-ban jelentett csődöt, egy évvel azután, hogy egykori vállalata egyesült a 20th Century stúdióval. A csődeljárás során megpróbált megvesztegetni egy bírót, ezért rövid időre börtönbe kellett vonulnia. Szabadulása után sem nyomorgott (személyes vagyona dollármilliókra rúgott), de a filmiparban soha nem tudta pozícióit visszaszerezni, valóságos páriaként halt meg 1952. május 8-án New Yorkban.

A világon azonban ma sem telik el egyetlen nap egyetlen perce sem úgy, hogy Fox neve ne tűnne fel a filmvásznon, hiszen a 20th Century Fox stúdió napjainkban is a leghatalmasabbak egyike. Az alapító herendi porcelánból készült emléktábláját 1999-ben avatták fel a Fox filmgyár vetítőtermének falán. A táblán magyar és angol nyelven olvasható az 1927-ben készült, Hetedik mennyország című Fox-produkció nyitó mondata: „Azoknak, akik elindultak a mélységből a magasba, a csatornából a csillagok felé, a Bátorság létráját kell megmászniuk”.

A Petőfi Színház egykori igazgatójára felesége mellett Kern András, Kossuth- és Jászai Mari- díjas Kiváló és Érdemes Művész, valamint Mészáros Géza, háromszoros magyar bajnok vitorlázó, versenyzőtárs emlékezett, a beszélgetést Varga Róbert újságíró vezette.

Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója jelen időben beszélt Bujtor Istvánról, mert mint mondta: még mindig közöttünk van, máig érződik hatása a teátrumban.

„Hihetetlen, hogy nem él, tegnap volt a születésnapja… szomorú vagyok”, válaszolta Bujtor Judit a kérdésre, hogyan készült a beszélgetésre. Első találkozásuk „indexen van”, mondta később nevetve; majd némi unszolásra elmesélte, hogy már gyerekkorukban is ismerték egymást, egy házban laktak, aztán évekkel később szerelmi kapcsolat szövődött közöttük, és harminc évig együtt éltek.

Borzasztó szórakoztató ember volt, nem lehetett unatkozni mellette. Amerre megfordult, mindenki szerette, és ő is szerette az embereket. Ajándék volt vele élni, ecsetelte Bujtor Judit.

Bujtor szerette a sportot, minden futball eredményt ismert, figyelemmel kísérte a teniszt, maga is teniszezett, és kettesben sokat szókirakóztak, amihez néha „békebírót” kellett hívni. „Ember volt, közhely nélkül”, mesélte Bujtor Judit. Hozzátette: férje tisztelte az időseket, főként a pályatársakat, a gyerekekkel pedig „tüneményesen” viselkedett.

Legendás humoráról Mészáros Géza több szórakoztató történettel emlékezett meg.

Kern András közös balatoni emlékeiket idézte fel. „Az egész északi part össze van bujtorozva”, jelentette ki, hogy érzékeltesse, számos helyen forgattak filmet, jártak vendéglátóhelyekre, írtak jeleneteket. Remek művészbarát, jó kolléga volt – festette le Bujtor Istvánt. Mint mondta: a humorban is egymásra találtak, egy húron perdültek, ami a munkában is megmutatkozott.

„Jó fiú volt, melegszívű srác, számomra olyan, mintha osztálytársam lett volna. Hiányzott belőle az irigység, ami ritka a mi pályánkon”, hangsúlyozta a színész. „Sokáig fogunk rá emlékezni, titkát elvitte magával”, tette hozzá.

A veszprémi színház igazgatói posztjának elvállalását alaposan megfontolta. Mint özvegye megjegyezte, örült a döntésnek, mert Bujtor abban az időszakban éppen „nem volt jó passzban”. A színházban viszont jó csapatot hozott össze, sikert ért el, „ebben is büszke lehettem rá”, mondta Bujtor Judit.

Igazi nagy színész volt a magyar film arany korában, ezt nem szabad elfelejteni, emlékeztetett Kern András. Míg Mészáros Géza azt emelte ki, hogy Bujtor sokoldalú és művelt „reneszánsz ember” volt.

„Ezek után látjátok, mit vesztettem”, zárta le a visszaemlékezést Bujtor Judit.

A pódiumbeszélgetés után a Petőfi Színház falánál megkoszorúzták Bujtor István emléktábláját. A színművész emlékét vasárnap Tihanyban több rendezvénnyel idézték fel.

.

A Universalt 1912. április 30-án New Jerseyben alapította egy német emigráns, Carl Laemmle, aki később Hollywood alapító atyáinak egyike lett. A stúdió gyorsan fejlődött és a terjeszkedéshez új helyre volt szüksége. Az örök napsütés az olcsó föld Kaliforniába csábította a filmes céget, ahol egy korábbi baromfitelepet vásároltak meg a stúdió céljaira, idézte fel a kezdeteket a BBC online beszámolója.

.

A stúdió az évtizedek alatt önálló várossá nőtte ki magát: a világ legnagyobb filmprodukciós telepévé. A Hollywood peremén elhelyezkedő Universal City a filmkészítés egyik fellegvára, amelyben a hangszigetelt stúdiókon és az értékes archívumokon kívül egyebek mellett filmes témapark is található.

.

„Nem arra készültek, hogy ekkora multimédia birodalmat építenek, amit ma láthatunk. Szerintem ez meghaladja a legvadabb álmaikat is”, mondta Jeff Pirtle, az NBC Universal archívumainak és gyűjteményeinek igazgatója.

.

A filmtörténet olyan legendás rendezői dolgoztak a Universalban, mint Alfred Hitchcock, Steven Spielberg, Martin Scorsese vagy Ron Howard. A stúdió azzal ünnepli 100. születésnapját, hogy legnagyobb sikerei közül 13 filmet digitálisan felújít és Blu-ray, valamint DVD-formátumban hozza őket ismét forgalomba.

.

A leporolt filmek között szerepel A Nyugaton a helyzet változatlan, a Madarak, az 1931-es Drakula, a Frankenstein, A cápa, a Schindler listája, A nagy balhé és a Ne bántsátok a feketerigót! is. A digitális munka rendkívül aprólékos és nagyon időigényes, mert a szakemberek célja, hogy valóban az eredeti állapotnak, a rendező eredeti szándékának megfelelően állítsák helyre a képkockákat.

.

Pirtle hangsúlyozta: az általa vezetett archívum a digitális korszakban is feladatának tartja, hogy megőrizze és konzerválja a filmkészítés korábbi módjait. A szakember szerint Hollywoodnak az új technológia felkarolása mellett fontos feladata a közönség megtartása. Mint fogalmazott: amíg lesznek olyan emberek, akik azért gyűlnek össze egy teremben, hogy együtt élvezzék a filmeket, addig a film varázsa is tovább él.

Sam Mendes, aki száznapi törökországi forgatás után első ízben nyilatkozott a sajtónak, azt mondta, azért esett Isztambulra a választás, mivel hihetetlenül varázslatos a város, ő maga egyszerűen nem tud betelni vele. A huszonharmadik Bond-mozi jelenetei több más törökországi helyszínen is forognak, így a déli Adana tartományban és a délnyugati Fethiye kikötővárosban is.

A figura negyvenkilenc évvel ezelőtt már megjárta Isztambult, igaz, akkor még regényben: a város a James Bondot kitaláló Ian Fleming  egyik kedvenc helyszíne volt. A filmek közül a másodikban, az 1963-as Oroszországból szeretettel című alkotásban bukkant fel Kelet és Nyugat kapuja, amikor a szuperkémet még Sean Connery alakította. Később, 1999-ben röviden ismét láthatjuk Isztambult A világ nem elég című moziban, immár Pierce Brosnan főszereplésével.