Karel Schwarzenberg kedden Prágában, miután tárgyalt Zlatko Lagumdzija bosnyák külügyminiszterrel, úgy vélekedett: Bosznia-Hercegovina felvételére az Európai Unióba, ha Szarajevó teljesíti a csatlakozás összes feltételét, mintegy tíz éven belül kerülhet sor.

„Meggyőződésem, hogy Bosznia-Hercegovinának teljesítenie kell az EU feltételeit. Szerencsére ezen a téren van előrelépés. Optimista vagyok, s ha ez a folyamat folytatódik, megkapja a tagjelöltséget”, jelentette ki Schwarzenberg a tárgyalások utáni sajtótájékoztatón.

Hangsúlyozta, hogy Csehország támogatja Bosznia-Hercegovina felvételét az EU-ba. Az Európai Unió nem teljes, amíg nincs a tagjai között az összes európai ország”, húzta alá a cseh külügyek irányítója.

Schwarzenberg és Lagumdzija a cseh-bosnyák gazdasági együttműködést is megvitatta. Prágai álláspont szerint az együttműködésnek múltja van, van mire építeni. “Most azokat a konkrét dolgokat kell meghatározni, amelyekben a két ország segíteni fogja egymást”, szögezte le Lagumdzija.

A bosnyák külügyminiszter hangsúlyozta, hogy prágai látogatása nem volt véletlen. „Csehországnak Bosznia-Hercegovina bel- és külpolitikájában különleges, kiemelt helye van”, mondta a bosnyák diplomácia vezetője.

A pontos és arányos csapásmérés a levegőből történt, az abban részt vevő összes egység sértetlenül visszatért az Afrika szarva körül járőröző hadihajókra. A légi felderítés első információi szerint a támadás, amely a kalózok közelebbről meg nem nevezett logisztikai létesítményei ellen irányult, nem követelt áldozatokat.

Az EU Atalanta műveletének keretében 2008 óta rendszeresen öt-tíz hadihajó tartózkodik a szomáliai partok közelében, hogy elrettentse a kalózokat a kereskedelmi hajók megtámadásától, illetve hogy védő kíséretet biztosítson a humanitárius jellegű tengeri szállítmányok célba juttatásához.

Az uniós országok külügyminiszterei márciusban állapodtak meg abban, hogy 2014 decemberig meghosszabbítják a műveletet, valamint hogy korlátozott mértékben lehetővé teszik a kalózok szárazföldi objektumai – üzemanyagraktárai, hajói, teherautói, illetve más, a tengerparton tárolt eszközei – felperzselését is. Ezek a csapásmérések történhetnek akár hadihajókról, akár haditengerészeti repülőgépekről. Amiben nincs változás, az az, hogy az EU-országok katonái nem léphetnek a szárazföldre Szomáliában a műveletek végrehajtása során.

Duncan Potts ellentengernagy, az Atalanta parancsnoka szerint az új felhatalmazás birtokában ahatékonyabban lehet nyomást gyakorolni a kalózokra, és sikeresebben lehet őket elrettenteni a tengeri fosztogatástól.

„Ahhoz, hogy szembe szálljunk ezzel a növekvő globális fenyegetéssel, az EU-amerikai együttműködés nem alternatíva, hanem szükségesség”, jelentette ki ezzel összefüggésben Cecilia Malmström bel-és igazságügyi biztos a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában Washingtonban.

Az uniós biztos szerint a következő években sokkal több sikeres FBI és Europol intézkedésre kerül majd sor; példaként említette a 2010-ben létrehozott kiberbiztonsági munkacsoportot. A Malmström vezette testületnek Janet Napolitano amerikai belbiztonsági miniszter is tagja; 2014-re közös uniós-amerikai kibergyakorlatot terveznek.

Az Európai Bizottság (EB) korábban bejelentette, hogy kiberbűnözéssel foglalkozó új központot tervez felállítani jövő év elején az Europol hágai központjában. A központ feladata a gyermekek interneten történő kizsákmányolásának és a kormányzati létesítmények elleni támadásoknak a kezelése lesz. Emellett segítenie kell a tagállamokat a számítógépes biztonsággal összefüggő képességeik javításában. Malmström hozzátette: az Interpol Szingapúrba tervezett saját létesítménye tervezési fázisban van.

Az EB eközben korszerűsíti az informatikai rendszerek elleni támadásra vonatkozó 2010-es irányelvét. Az új javaslatok értelmében büntetendővé tenné  az informatikai rendszerek elleni támadásra alkalmas eszközök – mint például az internetes robothálózatok – használatát, előállítását és forgalmazását.

Az EU egyben az Európa Tanács 2004-ben létrejött Budapesti Egyezményének ratifikálására ösztökéli a tagállamokat. A szóban forgó nemzetközi szerződés célja a kiberbűnözők elleni közös büntetőpolitika kialakítása. Csehország, Görögország, Írország, Lengyelország és Svédország azonban mindmáig nem írta alá a dokumentumot.

A Transportadora de Electricidad cég közel 100 százalékos állami tulajdonba vételéről Evo Morales bolíviai elnök kedden írt alá rendeletet.

A brüsszeli bizottság szóvivője ezt a döntést – újságírói kérdésre – kommentálva reményét fejezte ki, hogy a kisajátításért a kormány megfelelő kártérítést fizet a spanyol félnek. Úgy vélte egyúttal, hogy a döntés kedvezőtlen jelzés a bolíviai befektetések iránt érdeklődő külföldieknek. A bizottság szoros figyelemmel követi a helyzetet, szögezte le a szóvivő.

A bolíviai döntés csak néhány nappal követte azt az argentin elhatározást, hogy a szintén spanyol többségi tulajdonban lévő YPF olajvállalatot állami kézbe veszik. Ez utóbbi szinte azonnal kiváltotta az Unió tiltakozását.

A szóvivő mindazonáltal egyelőre óvott attól, hogy a két ügyet közvetlen párhuzamba hozzák, illetve abból általánosító jellegű következtetéseket vonjanak le.

Cory Doctorow kanadai-brit író, a mozgalom egyik legismertebb aktivistája úgy véli: a kalózpártok új témákat vihetnek be a politikai életbe. Ilyen szerinte az információs társadalom kérdése és az egyéni szabadság veszélyeztetése az új technológiák által.

“A kalózok szeretnék felhívni a figyelmet arra, mit jelenthetnek az egyes állampolgárok számára az információs politika különféle árnyalatai” – jelentette ki a kétnapos tanácskozás első napján Doctorow.

Hangsúlyozta: támogatni kell azt a gondolatot, hogy semmiféle politikai intézkedés nem vezethet ahhoz, hogy a számítógépek használóik megfigyelésének és ellenőrzésének az eszközévé váljanak.

A konferencia több résztvevője is felszólalásában azon véleményének adott hangot, hogy a kalózpártoknak aktívan be kellene kapcsolódniuk a nagypolitikába. “Sokkal jobb lenne, ha a szerzői jogok kérdését és a szabad véleménynyilvánítás további korlátozását az interneten a nyílt színen tudnánk védeni, nem pedig csak a vég nélküli gerillaakciókkal és illegálisan” – idézte Rick Falvinge, a kalózmozgalom egyik alapítójának felszólalását a CTK hírügynökség.

A konferenciára több mint húsz kalózpárt küldte el képviselőit. Prágába érkezett Amelia Andersdotter, svéd EP-képviselői is. A szervezők közlése szerint a Kalózinternacionálé eddigi legnagyobb nemzetközi akciójáról van szó. A kétnapos fórum egyik legfőbb témája a 2014-es EP-választásokra való felkészülés. A kalózpártoknak két svéd képviselőjük van az Európai Parlamentben. Ezt a számot szeretnék növelni 2014-ben.

„Korrupció nélküli nyílt politika és átlátható közigazgatás – ezek az európai kalózprogram legfőbb pontjai”, állítják a szervezők. A konferencián a tervek szerint megválasztják a Kalózinternacionálé új vezetőségét is. Szombaton a Kalózinternacionálé hat új taggal bővült: a szervezet tagjaivá váltak Szlovákia, Észtország, Lettország, Görögország, Horvátország, valamint Bosznia és Hercegovina kalózpártjai.

A kalózpártok ugyanakkor az egyes országok nemzeti szintű politikájában is aktívabbak akarnak lenni. „Úgy vélem, 5-6 év múlva elfogadott politikai párt leszünk”, jelentette ki Masa Utkovicova, a horvátországi kalózpárt elnöke. Példaként több küldött a Német Kalózpártot említette, amely 2011 óta képviselve van a német parlamentben, s taglétszáma elérte a 25 ezret.  A német kalózok friss közvélemény-kutatás szerint országosan már megelőzték a zöldeket, és ezzel Németország harmadik legnépszerűbb pártjává váltak.

„Nagy esélyünk van arra, hogy nemcsak Németországban, de az egész világon is megváltoztassuk a politikát”, állította Pavel Mayer a párt képviselője a prágai konferencián.

Ivan Bartos, a Cseh Kalózpárt elnöke beismerte: Csehországban a kalózpárt egyelőre gyenge, a 2010-es választáson egy százalékos támogatottságot ért el.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének amerikai főtitkárhelyettese mindezt szombaton Közép-Európa legjelentősebb kül- és biztonságpolitikai fórumán, a Pozsonyban zajló Globsec zárónapján nyilatkozta.

„Amennyiben a NATO úgy döntene, hogy holnap távozik (Afganisztánból), arra természetesen nincsenek felkészülve. De a NATO nem holnap távozik, hiszen kötelezettséget vállalt arra, hogy 2014-ig marad… Meggyőződésünk, hogy 2014 végén készek lesznek arra, hogy átvegyék a felelősséget”, közölte a NATO afganisztáni szerepvállalásával összefüggésben Alexander Vershbow. Hozzátette: a NATO 2014 után sem fordít hátat Afganisztánnak, a szervezet felkészült arra, hogy tartósan partnere legyen az országnak.

Alexander Vershbow rámutatott: az afgán biztonsági erők jelenleg a biztonsági műveletek mintegy 40 százalékát látják el önerőből a saját területeiken. Hozzátette: az afgán biztonsági erők maguk is képesek az új katonák kiképzésére.

„Úgy gondolom, hatalmas előrelépésnek vagyunk tanúi az afgán biztonsági erők közel 350 ezer főre való fejlesztése terén”, jelentette ki Vershbow. Rámutatott: ezen a téren egyidejűleg figyelhető meg minőségi és mennyiségbeli javulás. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a tagországaival szembeni elvárásai kapcsán hozzátette: a NATO 2014 után is elvárja tagországaitól, hogy anyagilag támogassák az afgán erők fejlesztését.

Éli Jisáj izraeli belügyminiszter bejelentette, hogy az idős Waffen-SS veterán és író, Günter Grass ki lesz tiltva Izraelből. Nem hiszem, hogy Grass utazást tervezne Izraelbe, a lényeg azonban nem is ez. Jisáj – szemben Európa baloldali költőivel, művészeivel és értelmiségijeivel, valamint a még életben lévő Waffen-SS rekrutákkal – azt akarta mondani, hogy a jó öreg Günter Izraelben nemkívánatos.

Nagy-Britanniától rendre távol tartunk embereket. 1967-ben kitiltottuk George Raftot, mert egy kicsit túl közel állt filmje gengszterszereplőjéhez. 1950-ben kitiltottuk Dmitrij Sosztakovicsot, mert – kapaszkodjanak – kommunista volt. Az előző munkáspárti kormány rendszeresen jelentette be emberek kitiltását, olyan esetekben is, amikor nem úgy festett, hogy el akarnak látogatni hozzánk. Így számomra a kitiltás nem különösebben elképesztő.

A lényeg, hogy az öreg Kämpfer Grass megírta azt az ostoba verset német nyelvben. A versben az állt, hogy neki meg kell szólalnia, mert Izrael rögvest meg fogja semmisíteni Iránt, jóllehet jó okunk van azt hinni, hogy az ellenkezője történik.

Izrael nukleáris arzenálja (akármilyen legyen is az) valószínűleg nem képes arra, hogy Iránt megsemmisítse, a vers azonban nem emiatt ostobaság. Izrael soha nem deklarált vagy rejtegetett olyan szándékot, hogy meg akarná semmisíteni Iránt, a vers azonban nem is emiatt ostobaság.)

(Elvégre is, mit értek én a népirtáshoz? Grasszal ellentétben én sohasem vettem részt egyben sem.)

Ezek a tényezők pontatlanná teszik a verset, már ha a művészeten egyáltalán számon kérhető olyasmi, hogy „pontosság”.

Grass verse attól ostobaság, hogy Európa népességének java már eleve egyenlőségjelet tesz Izrael és Irán közé. Erről első kézből értesülhettem, amikor azon kaptam magam, hogy arra kérem hallgatóimat, igazolják a feltevést, miszerint Izrael meg akarja semmisíteni Iránt. Arra kérem őket, keressenek az interneten stratégiai értelemben agresszív izraeli megnyilvánulásokat. Valamikor tegyenek erre kísérletet.

Miután engem nem fenyeget az a veszély, hogy valaha is persona non grata lennék Izraelben, ahol jelenleg kellemes vakációmat töltöm, hadd mondjam meg: egyetértek Günter Grasszal. Tényleg rossz ötlet megsemmisíteni Iránt, vagy bármely más népet. Gyanítom, hogy ezzel az izraeli nemzetbiztonságiak java egyetért, ha épp nem mindannyian.

Senki nem akarja eltörölni az iráni népet. Függetlenül attól, mennyire bölcs dolog megtámadni egy ilyen nagy, népes és erőforrásokban gazdag országot, mint Irán, az „iranische Volk auslöschen” senkinek a programjában nem szerepel. De még ez sem az, amiért a vers ostoba.

A verse azért ostoba, mert politikai célja az, hogy megtörje a csendet az Izraelnek eladott német tengeralattjárók ügyében. Úgy tűnik, vért izzadott, mielőtt fogait csikordította, véget vetve a lesújtó csendnek, majd megírta a verset. És a csendnek most jól vége van.

Az iráni állami hírügynökség angol nyelvű szolgáltatása egy nemrég megjelent cikkben meglehetős szűkszavúsággal foglalta össze Grass mondandóját. Az írás azonban megjegyezte:

Az Arab Center for Research and Policy Studies (ACPRS) tizenkét arab országban elvégzett felmérése szerint a válaszadók 51 százaléka vélte úgy, hogy az arab világra nézve Izrael jelenti a legfőbb fenyegetést, míg 22 százalék szerint az Egyesült Államok.

Egy másik, a berlini Friedrich Ebert Alapítvány által 2011-ben végzett közvélemény-kutatás szerint az európaiak több mint ötven százakéka hiszi, hogy a cionista rezsim jelenti a legsúlyosabb fenyegetést a globális biztonságra.

(Az iráni cikk nem tett említést a Friedrich Ebert Alapítvány mostanában tartott Holokauszt emlékkonferenciájáról, kétségtelenül helyszűke miatt. Ugyancsak kimaradtak a cikkből az Arab Opinion Index azon megállapításai, amikből kitűnik, hogy az arab biztonságra leselkedő harmadik legnagyobb veszedelemként Amerika és Izrael után Iránt tartják számon. És az iráni cikkből, Grass versével ellentétben, a palesztinok is kimaradnak.)

Az iráni hírügynökség megjegyzi, hogy az európaiaknak egyezik a véleményük az arabokéval: Izrael a legveszedelmesebb a világon. Az európaiaknak durván a fele ért egyet Herr Grasszal.

Ők lennének a félénk, csendes többség? Félnének attól, hogy kifejezésre juttassák, mennyire rettegnek Izraeltől, mert akkor antiszemitizmussal vádolják őket? Sokan talán így vannak ezzel; bár Emma Thompson és barátai bátran kihívják maguk ellen a veszedelmet.

A briteket azonban nem nyomja a Waffen-SS múlt súlyos terhe. A németek félnek szólni vagy írni az ellen, hogy Izrael kétségbeesetten végső megoldást szeretne az iráni problémára. Kivéve természetesen a német sajtót, amely, ki hinné, pontosan ezt teszi. Izrael berlini nagykövete szerint – és ezt az iráni Press TV is egyértelműen megerősítette – a német média egy emberkémt kiált megálljt Izrael Irán elleni agresszív machinációinak.

Ameddig számos európai meg van győződve, addig tény, hogy Izrael a világ leggonoszabb országa, amelyet az amerikai kormány a mocskos és minden hájjal megkent bankárvilág fantasztikus gazdagsága által pénzelt zsidó lobbitól való félelmében támogat. Ha Izrael egyik pillanatról a másikra eltűnne, a Közel-Keleten azonnali harmónia állna be. Kihagytam valamit?

Ja igen, a Holocaustot.

Az „ördögi Izrael” narratíva része, hogy az emberek azért félnek bírálni a zsidókat, mert a zsidók cinikusan manipulálnak a Holokauszt-bűntudattal. Jisáj kitiltó rendelkezése kétségkívül megtámogatja majd bizonyos mértékben ezt az elképzelést. Grass nyilvánvalóan olyannyira belevette a maga narratívájába, hogy komolyan azt képzeli magáról, pusztába kiáltott hang, nem pedig egy hatalmas kórus tagja.

Izrael berlini követsége a vérvádhoz hasonlította Grass versét. Bizonyos értelemben bizarr túlzásról van szó: a húsvét többé nem pogromszezon, és a macskaköves európai utcákon keresztény gyermekek eltűnésekor immár nem folyik zsidó vér. Az európai keresztények körében látszólag a csokinyulak vették át az erőszakos antiszemitizmus helyét.

(Másrészt viszont: Grass azzal vádolta Izraelt, hogy minden iránit meg akar semmisíteni – nem csak a gyerekeket –, ami jóval szélsőségesebb a régivágású vádaskodásoknál.)

Grass verse időszerű, lévén két hete írták alá a legutóbbi, Delfin osztályú tengeralattjárókról szóló szerződést. A Delfin tengeralattjárónak számos cirkáló rakéta indítására alkalmas torpedóvetője van. Ezek a járművek ugyanakkor alámerülve rendkívül csendesen közlekednek. Ennek következtében válik valószínűtlenné, hogy egy, az izraeli nukleáris célpontok ellen intézett megelőző első csapással le lehessen fegyverezni Izraelt. Nem lehet az izraeli atomot megsemmisíteni, ha az csendben alámerül, mondjuk a Perzsa-öbölben.

A nukleáris stratégia elméleti szakemberei szerint az atomarzenál ilyetén módon történő megkötése vagy elrejtése valószínűtlenebbé teszi az ellenséges támadást, mivel bizonyosabbá teszi a megtorlás bekövetkeztét. Az alaposan felfegyverzett Delfin osztályú tengeralattjárók csökkentik az iráni támadás valószínűségét, ami viszont az izraeli támadást teszi kevésbé valószínűvé. Ettől nagyobb biztonságban lesz a Közel-Keleten mindenki, aki retteg egy nukleáris Irántól (Izrael, Szaúd-Arábia, Egyiptom és mindenki más).

A német tengeralattjárók feladata, hogy csökkentsék, ne pedig növeljék egy közel-keleti nukleáris ütésváltás valószínűségét. Ez azonban nehezen érthető dolog, sokkal inkább szól Herman Kahn, mint Günter Grass olvasóinak.

Grass verse ostobaság, mert annak alapja az, hogy Izrael ellen szólni veszedelmes és kockázatos dolog, ha valaki balos nyugati értelmiségi. Ostobaság, mert téved, s ő nem veszélyeztet vagy kockáztat semmit, és semmi olyat nem mond, ami el ne hangzott volna az Izraeli Apartheid Hét alkalmával Európa-szerte az összes egyetemen.

Izrael a balos nyugati értelmiségiek szívélyes vendéglátója, s most azt mondja, Grass nem jöhet, és nem kávézhat velük, mert hülye… nos, ez a hülyeség.

Egész Izrael tehetetlennek érzi magát az „ördögi Izrael” európai narratívájával szemben. A legerőteljesebb ellen-narratíva, amely válasz lehetne Európa baloldalának (meg a balközépnek, meg a nacionalista jobboldalnak) az a történet, amit még nem mondtak el. Úgyhogy ahelyett, hogy valami pozitívat csináltak volna, Éli Jisáj lökött egyet azon az emberen, aki a képzelt Holokauszt indukálta csend közepette a józan ész csendes és lágy hangjaként aposztrofálta önmagát. Nesztek, balos európaiak! Günter, meg az ő bazi nagy svéd Nobel-békedíja mifelénk nemkívánatos!

John Keats, aki költő volt, mint Grass, de nem olyan költő, mint Grass, egy alkalommal egyenlőségjelet tett a szépség és az igazság közé. Amit értelmezhetünk úgy is, hogy a művészet addig szép, amíg az igazat képviseli, lett légyen az felszínes vagy mélységes igazság. A zsémbes, vén Grass boldogtalanul olyan verset írt, amiben nem sok igazság van. Az eredmény fájdalmasan, bűnösen, zavarba ejtően ostoba.

A címoldalas cikket illusztráló fénykép azt a jelenetet ábrázolja, amikor a Jobbik tagjai uniós zászlót égetnek egy budapesti tüntetésen.

Az Economist-csoporthoz tartozó, csakis uniós ügyekkel foglalkozó újság emlékeztetett arra: az Európai Parlament vezetése nemrégiben hozzájárulását adta, hogy a pártszövetség uniós központi költségvetési juttatást kapjon, jóllehet az ENMSZ nem teljesíti a támogatáshoz előírt azon feltételt, hogy hét EU-tagállamból összesen legalább 25 képviselővel rendelkező frakciót alakítson az EP-ben.

Ezzel a döntéssel fejezte ki elégedetlenségét a 751 EP-képviselő többsége egy múlt heti plenáris szavazáson. A képviselők az EP költségvetésénél szigorúbb szabályozást sürgettek, hogy azzal megakadályozható legyen az idegengyűlölő vagy rasszista nézeteket hirdető pártok uniós pénzhez jutása, vélte a cikkíró. Hozzátette, hogy vannak a döntésnek védelmezői is, akik szerint nem engedhető meg, hogy a nagy pártok képviselői azért tiltsák meg kisebbek finanszírozását, mert nem értenek egyet azok nézeteivel.

Az EP szabályai szerint a parlamentben képviselt pártok összesen 18,9 millió euró juttatásban részesülhetnek a személyzet, illetve az adminisztráció fenntartásához, a juttatás pártcélokra nem használható fel. Az összeget az egyes pártcsoportok között nagyjából “méretarányosan” osztják fel. A legnagyobb keretet, 6,5 millió eurót idén a legnépesebb frakció, az Európai Néppárt kapja, a szocialisták (4,3 millió euró) és a liberálisok (1,95) előtt. Az ENMSZ nem egészen 290 ezer euró támogatáshoz jutott.

A szövetséghez olyan pártok tartoznak, mint a Jobbik, a francia Nemzeti Front, a Brit Nemzeti Párt, az olasz Fiamma Tricolore, a svéd Nemzeti Demokraták, a Belga Nemzeti Front. A lap idézte Helga Trüpel német zöldpárti képviselőt, aki szerint a csoport pártjai „egyfajta új fasizmust képviselnek”, amit a képviselők „nem akarnak anyagilag támogatni”. Trüpel szerint a Jobbik antiszemita is.

A berlini közigazgatási bíróság március végén hozott elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint orvosok kivételes esetekben munkajogi következmények nélkül biztosíthatnak az élet kioltására alkalmas szereket gyógyíthatatlan betegek számára.

A 2007-ben indított eljárásban a felperes egy berlini orvos, az aktív eutanáziát pártoló Dignitas Deutschland nevű szervezet egy vezetője, aki megtámadta a helyi kamara határozatát, amely megtiltotta a közreműködést betegek öngyilkosságában. Az ítélet indoklása szerint a kamara nem rendelhetett volna el teljes körű tiltást, hiszen ennek következtében előfordulhat, hogy az orvos feloldhatatlan lelkiismereti konfliktusba kerül. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha az orvos szoros kapcsolatban áll a halálos beteggel, aki közreműködését kéri az öngyilkossághoz, vagy ha a beteg elviselhetetlen és egyben csillapíthatatlan fájdalmaktól szenved.

Az eutanáziát ellenző német evangéliumi szövetség (EAD) kifogásolta a bírósági döntést. Hartmut Steeb, a szervezet főtitkára szerint az ítélet zavart okozhat a jogrendben, mert arra a feltételezésre épül, hogy az embernek joga fűződik ahhoz, hogy igénybe vegye más ember segítségét öngyilkossághoz, holott ilyen jog nem létezik.

A haldoklók életminőségének javítására törekvő hospice mozgalom németországi szervezete – a német hospice alapítvány (Deutsche Hospiz Stiftung) – szerint az ítélet nyomán kialakult helyzetben a politikán a sor, hogy lépjen és egyértelmű viszonyokat teremtsen.

A német országos orvosi kamara a magasabb fokú bíróságoktól vár iránymutatást. Frank Ulrich Montgomery, a szervezet elnöke egy szerdai nyilatkozatában hangsúlyozta; az orvostársadalom érdeke az orvosokra vonatkozó munkajog és az alkotmányjog közti határ pontos megállapítása, erre pedig lehetőséget kínál az eljárás folyatatása magasabb fórumokon.

A március végi bírósági ítélet szakértők szerint újabb állomást jelent az eutanáziával – németországi elnevezés szerint a halálba segítéssel (Sterbehilfe) – kapcsolatos vitában. Az országban a náci idők óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közreműködéssel  megölt testi vagy szellemi fogyatékkal élt emberek „mesterséges”  halálát idézi fel. Ehelyett a „Sterbehilfe” szó terjedt el, ami a  halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti.

A törvények szerint a passzív halálba segítés nem  büntetendő  cselekmény. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, és több éves börtönnel sújtható.

„Az építkezés rövidesen elkezdődik, és hamar be is fog fejeződni”, idézte összeállításában Mihálisz Kriszohoidisz görög polgári védelmi miniszter hétfői szavait az EUobserver című brüsszeli hírportál. A három méter magas kerítés a Törökország és Görögország közötti 12,5 kilométeres földsávra épül: a két ország közti szárazföldi határszakasz többi részét az Evrosz folyó alkotja. Szárazföldön Athén becslései szerint tavaly csaknem 130 ezer bevándorló lépett az ország területére.

A Brüsszelben nyilatkozó Kriszohoidisz kijelentette, hogy a fal „átmeneti megoldás”, amelynek „gyakorlati és szimbolikus jelentősége is van”. A miniszter elmondta, hogy az „arab tavasz” következtében megnövekedett bevándorlás, illetve a humanitárius válság negatív hatást gyakorol a görög társadalmi békére, amely ezáltal nem képes több külföldit befogadni. Kriszohoidisz megjegyezte azt is, hogy a súlyos gazdasági válsággal szembenéző Görögország nemrég fogadott el egy olyan közegészségügyi programot, amelynek keretében ellenőrzik a bevándorlók esetleges fertőző betegségeit.

A határkerítés nemzeti pénzből épül meg, miután az Európai Bizottság (EB) nemrég „értelmetlennek” minősítette a projektet – jegyezte meg a görög politikus.

Kriszohoidisz szavaira reagálva Cecilia Malmström uniós biztos úgy fogalmazott, hogy az Európai Bizottság nem tekintett prioritásként a fal megépítésére, amely nemzeti projektnek minősült.