Jó ideje annak, hogy utoljára a napsütésben ülhetett Csen, közölte hírügynökségekkel Jerome Cohen, a kínai jog szakértője, a New York University jogi karának professzora, ahol Csen is rövidesen megkezdi tanulmányait. Mint arról beszámoltunk, az aktivistának akkor gyűlt meg a baja a kínai kommunista rendszerrel, amikor bírálni kezdte annak demográfia-politikáját. Kínában az alapvető felfogás szerint az egygyermekes családmodell a kívánatos, és Csen felemelte a szavát az ellen, hogy a rezsim vidéken kényszerabortuszokat hajtott végre olyan nőkön, akik nem akarták, hogy az állam mondja meg, hány gyerekük legyen.

A negyven éves autodidakta jogászt letartóztatták, négy évet töltött börtönben, majd egy Pekingtől távoli vidéki faluban éveken át házi őrizetben tartották. Innen sikeresen megszökött, sőt a fővárosba is eljutott, majd sikerült bemennie az amerikai nagykövetségre, épp egy olyan pillanatban, amikor amerikai küldöttség érkezett Kínába Hillary Clinton külügyminiszter vezetésével.

Csen tisztázatlan körülmények között hagyta el a nagykövetséget, egy kórházba került, és ez olyan fényben tüntette fel az Obama adminisztrációt, mintha elveit elárulva levette volna kezét egy, az emberi jogokért harcoló emberről. A kínai diktatúra azonban meglepően rugalmas döntést hozott, kiengedte Csent, megoldva így a két ország viszonyának még feszültebbé válását.

A férfi angol nyelvtudását csiszolja és jogot tanul majd New Yorkban. Emberjogi aktivisták szerint sokkal hatékonyabban dolgozhat a pekingi rendszer ellen az Egyesült Államokban, ahol szólásszabadság van. Mindenekelőtt azonban tanulmányaira kíván összpontosítani, így kezdetben nem a politika lesz életében a legfontosabb. Kínába legfeljebb a tanév végén látogat majd haza.

A kínai sajtó megvetően lekezeli az aktivista távozását. A Global Times című bulvárlap vélekedése szerint Csent hamarosan el fogják felejteni, nem mintha a kínaiakat valaha is érdekelte volna egy olyan ember, mint ő. A kommunista állampárt hivatalos szócsöveként funkcionáló China Daily vezércikke szerint Csen „propagandájának” értéke – most, hogy már Amerikában van – meg sem fogja közelíteni a korábbi szintet.

A kétnapos NATO-csúcstalálkozónak otthont adó Chicagóban több ezer főt számláló tiltakozó felvonulást tartottak, amelynek végcélja a Grant park volt. Szemben a szombattal, amely számos incidenst hozott, a vasárnapi demonstráció alapjában békés volt.

Ez nem is tetszett számos militáns antiglobalistának, akik provokációikkal mindent megtettek azért, hogy a törvényesen tiltakozók akciója rendbontásba fulladjon, és több alkalommal összecsapást kíséreltek meg a rendfenntartókkal, akik azonban mindannyiszor csírájában fojtották el a próbálkozást. Negyvenöt anarchistát vettek őrizetbe, négy rendőr sérült meg könnyebben.

Az egyik összecsapás akkor kezdődött, amikor több tucat feketébe öltözött tüntető megdobálta a rendőröket, akik erre gumibottal válaszoltak, megfutamítva a támadókat. Az agresszív tiltakozók több alkalommal vegzálták, provokálták a békés tüntetőket is, akiket azonban sikertelenül próbáltak bevonni akcióikba.

Vasárnap a korábbi három mellé újabb két embert tartóztattak le. A gyanú szerint a 24 éves Sebastian Senakiewicz és a 28 esztendős Mark Neiweem Molotov-koktélokkal akartak utcai harcokat vívni. A korábbi három letartóztatottat azzal vádolják, hogy Barack Obama elnök chicagói kampányközpontját és Rahm Emmanuel polgármester házát akarták felgyújtani.

A csúcson elhangzott, rakétapajzsról szóló bejelentés szerint a védelem működik és alapszinten képes rá, hogy megsemmisítse a bejövő rakétákat. A szövetség ramsteini parancsnoksága alá helyeztek egy Törökországban működő csúcstechnológiás radarrendszert, s ide került az SM-3-as elfogó rakétákkal felszerelt, a Földközi-tengeren állomásozó Aegis osztályú amerikai fregattok és Lengyelországba és Romániába telepített elfogó vadászgépek irányítása. A rendszer létrehozása négy fázisból áll majd, teljes hadrendbe állítása 2020 körül várható.

Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára kijelentette: továbbra is érvényben van a NATO Oroszországnak szóló meghívása, hogy működjön együtt a rakétavédelem kiépítésében. A főtitkár nem nevezte meg Iránt, de kijelentette, hogy valós fenyegetést kell elhárítani.

A NATO-tagállamok  a csúcson úgy döntöttek, az okos védelmet teszik meg új gondolkodásmódjuk alapjává. „Ez azt jelenti, hogy közös alapba gyűjtjük és megosztjuk kapacitásaikat, prioritásokat tűzünk ki és jobban koordináljuk erőfeszítéseinket”, írta Facebook-oldalán a főtitkár. Az okos védelem keretében mintegy 20 projektet hagytak jóvá.

A szövetség úgy határozott, hogy növeli a hadgyakorlatok és kiképzések számát, kiszélesíti oktatást és ezekbe a projektekbe bevonja a partnerországokat is. Ez Rasmussen szerint megerősíti a Líbiában, Afganisztánban és Koszovóban kialakított együttműködést.

„A NATO-nak nem áll szándékában, hogy beavatkozzon Szíriában”, jelentette ki a NATO főtitkára.

„Mint ahogy eddig is áldozatokat hoztunk közös biztonságunkért, egységesek vagyunk eltökéltségünkben, hogy véghezvisszük ezt a küldetést”, jelentette ki Barack Obama amerikai elnök a csúcs megnyitóján. Egyúttal figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy nehéz napok és további veszteségek várnak még a szövetségre, de megerősítette, hogy a francia erők az idei kivonása Afganisztánból nem változtat a szövetség az ütemtervén, miszerint harcoló alakulatait 2014 végéig vonja majd ki Afganisztánból. Az országban jelenleg mintegy 130 ezer szövetséges és partnerországbeli katona állomásozik. A harci műveletekben a NATO-erők 2013 második felétől az afgánoknak adják át a vezetést és túlnyomó többségük 2015 elejéig elhagyja az országot.

Guido Westerwelle német külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy az Afganisztánban erőket állomásoztató országok „kivonulási versenye” csak a terrorfenyegetést erősíti. Angela Merkel kancellár is kijelentette, hogy Németország nagyon határozottan kiáll az „együtt be, együtt ki” elv mellett.

Az Egyesült Államoknak az Afganisztánban csapatokat állomásoztató szövetségesei és partnerei részéről vasárnapig mintegy 1 milliárd dollárnyi felajánlás érkezett az afgán biztonsági erők 2014 utáni támogatására.

Noha Hamid Karzai afgán elnök az Obamával folytatott vasárnapi tárgyalása után kijelentette, hogy az átmenetet követően Afganisztán nem lesz többé teher a nemzetközi közösség számára, amerikai becslés szerint az afgán hadsereg és rendőrség fenntartása évi több mint 4,1 milliárd dollárba fog kerülni. Ehhez Kabul 500 millió dollárral járul majd hozzá, az amerikai kormány 2,3 milliárd dollár befizetését tervezi, és az afganisztáni koalícióban részt vevő többi országtól pedig 1,3 milliárd dollárnyi hozzájárulást vár. Ausztrália évi 100, Nagy-Britannia 110, Olaszország pedig mintegy 125, Németország pedig 195 millió dollár befizetését ígérte. Franciaország még az afgán biztonsági erőkről júliusi konferenciáig vár a felajánlással.

Az afgán erőket 2015 végéig 352 ezer főre fogják felduzzasztani, majd később ezt a létszámot takarékosságból a 230 ezer fős, “fenntartható” szintre csökkentik majd.

A csúccsal párhuzamosan Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök vasárnap találkozott Hillary Clinton amerikai külügyminiszterrel és sürgette, hogy az Egyesült Államok találjon permanens megoldást az amerikai dróncsapásokra. Zardari ugyancsak sürgette: Washington tegyen többet annak jóvátétele ügyében, hogy novemberben a NATO egyik légicsapásában 24 katona életét vesztette.

A kétszeres amerikai elnök, aki hivatali idejének lejárta, vagyis 2009. januárja óta ritkán vállal közszereplést, a május 31-i ceremónián felesége, Barbara Bush társaságában vesz részt, akinek az arcmását szintén megfestették.

Az ifjabbik Bush elnök utoljára 2010 januárjában járt a Fehér Házban, amikor a haiti földrengés után elődje és utóda, Bill Clinton és Barack Obama társaságában megjelent a Rózsakertben. Bush és Clinton támogatott egy haiti segélymissziót.

Bush egyszer tavaly is együtt mutatkozott Obamával, amikor New Yorkban közösen megemlékeztek a szeptember 11-i terrortámadások évfordulójáról. Szóvivője, Freddy Ford előzőleg közölte, hogy a volt elnök örömmel néz elébe az eseménynek, amelyen alkalma lesz találkozni sok kormánytisztviselő barátjával, és hogy hálás a Fehér Ház jelenlegi lakójának a meghívásért.

Bush visszavonulása után vett egy új házat magának Dallasban, és jelenleg a George W. Bush Elnöki Központ kialakításán dolgozik, amelyet 2013-ban fognak megnyitni. A központban van egy könyvtár, egy múzeum, egy politikatudományi központ és egy alapítvány.

Peking szerint a jelentés elferdíti a tényeket Kína „indokolt és normális” katonai fejlesztéseivel kapcsolatban és igazságtalanul bírálja azt, állította Hung Lej külügyi szóvivő, aki felelőtlennek nevezte az Egyesült Államok védelmi minisztériumának megállapításait. Mint mondta, országa szilárdan kitart a békés fejlődés útja mellett és természetét tekintve védelmi politikát követ. Kína a béke, a stabilitás és a jólét fenntartására törekszik az ázsiai és csendes-óceáni térségben és az egész világon.

„Kína korlátozott katonai erejének fejlesztése teljes mértékben az ország függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának védelmét szolgálja, s nem irányul egyetlen másik ország vagy meghatározott célpont ellen”, húzta alá Hung. „Amíg egy ország nem ellenséges Kínával szemben, nem fogja kifejezni kétségeit, vagy aggodalmát az effajta fejlődéssel kapcsolatban.”

„Kína azt várja az Egyesült Államoktól, hogy (…) változtasson szemléletén és hagyja abba az ilyesfajta – évről évre készülő – méltánytalan jelentések közzétételét”, áll a szóvivői nyilatkozatban.

A Pentagon friss jelentése egyebek mellett megállapította, hogy Peking a kínai haderő hosszú távú modernizációját hajtja végre, határaitól távol igyekszik befolyásának növelésére, miközben határainál, illetve az Egyesült Államokkal kerüli a konfliktusokat. A kínai katonai költségvetés az idén még hivatalos pekingi közlés szerint is 11,2 százalékkal, 670 milliárd jüanra (106 milliárd dollár) nő, A Pentagon 2011-es árak és árfolyamok elemzése alapján viszont arra a következtetésre jutott, hogy a teljes összeg valahol 120 és 180 milliárd dollár között volt tavaly.

Az Egyesült Államok idei védelmi költségvetésének tervezett összege Barack Obama 2012. február 13-i kongresszusi előterjesztésében 613,9 milliárd dollár volt.

Obama születési helyének nem lenne jelentősége, ha nem volna alkotmányos követelmény, ami kimondja, hogy elnökválasztáson csak az indulhat, aki az Egyesült Államok területén született és amerikai állampolgár.

Az elnök és környezete, valamint az általuk bemutatott dokumentumok szerint ez így is van, csakhogy akkor mit kezdjünk azzal az ugyancsak kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy a Breitbart News beszerzett egy füzetet, amiben Barack Obama, a tehetséges, fiatal jogász, amúgy a Harvard Law Review volt elnöke egyértelműen kenyai születésűként szerepel?

Egy ilyen kiadvány természetesen semmilyen bizonyító erővel nem bír, különösen egy születési anyakönyvi kivonattal szemben, arra viszont feltétlenül alkalmas, hogy újra besűrítse az elnök körül évek óta lengedező, akár megalapozatlan, akár megalapozott gyanút. Két eset lehetséges: az elnök valamilyen csalással tünteti fel magát amerikai születésűnek; vagy: amerikai születésű ugyan, de ha vélt vagy valós érdekei a múltban azt kívánták, abban a pillanatban előállt a kenyai illetőséggel.

A Breitbart által megszerzett promóciós füzetecske 1991-ből származik, Obama akkori irodalmi ügynöke, az Acton & Dystel adta ki, egyértelműen úgy mutatva be emberét, mint aki „Kenyába született, Indonéziában és Hawaiin nevelkedett”. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy a multikulti jó húsz évvel ezelőtt csúcsra járt tébolyában irodalmi pályafutás szempontjából kimondottan pozitívnak számított egy ilyen életrajz: egy három kultúrában nevelkedett, félvér fiatalember, aki elvégezte a jogot, eleve előnnyel indul a könyvtárszobában született középosztálybelivel szemben, hiszen van sztori, amivel őt el lehet adni. Művének irodalmi értéke teljesen elhanyagolható, ilyesmivel nem is érdemes már foglalkozni.

És ha nincs sztori, hát kreálnak egyet. Üzleti értelemben, főként az irodalmi ügynökség szempontjából, ebben sincs semmi kivetnivaló. Más lapra tartozik, hogy egy hawaii születésű amerikai részéről egyéb szempontokból nem jól veszi ki magát, ha anyagi érdekekből, vagy szakmai előhaladása szolgálatában egzotikus országból valósinak hazudja magát, vagy hozzájárul ahhoz, hogy az ügynöke ezt megtegye. A hamis – vagy valódi? – afrikai születési hely szerepel még Obama első tervezett kötetében is, amely a Journeys in Black and White (Utazások fekete-fehérben) címet viselte, és amit végül sohasem adtak ki; helyette a Dreams from my Father (Álmok apámtól) került ki a boltokba.

Most, ahogyan a kampány durvul, a papával is egyre több a baj. Az elnök hivatalosan egy amerikai antropológusnő és a kenyai pénzügyminiszter szerelmének gyümölcse, az apa valójában azonban gazdasági tanácsadó volt a kenyai pénzügyminisztériumban, amíg össze nem különbözött valakivel, es ki nem dobták. Amerikai múltja is meglehetősen zűrös: a Harvard, ahol ösztöndíjas volt, 1964-ben arra kérte a Bevándorlási és Honosítási Hivatalt, halassza el a döntést idősebb Barack Hussein Obama tartózkodási engedélye meghosszabbítása ügyében arra az időre, amíg az egyetem elhatározza, miként szabaduljon meg hallgatójától. Az egyetem adminisztrátorainak nehézséget okozott az öreg Obama életvitele, állandó pénzzavarai, valamint az, hogy „láthatóan meg sem tudták állapítani, hány felesége van”. Egy korábbi feljegyzés szerint noha idősebb Barack Hussein letette a vizsgákat, és tudása alapján lediplomázhatna, az egyetem „forral valamit, hogy megszabaduljon tőle. (…) Tervezik, hogy közlik vele, nem tudják tovább finanszírozni, jobb, ha hazamegy Kenyába és a diplomamunkáját már ott írja.”

S valóban, 1964 májusában David D. Henry, a Harvard nemzetközi kapcsolatai osztályának akkori vezetője írásban értesítette idősebb Barack Husseint, hogy noha vizsgakötelezettségeinek eleget tett, a gazdasági tanszéknek a továbbiakban nem áll módjában tanulmányait anyagilag támogatni. „Miért is arra a következtetésre jutottunk, hogy önnek véget kell vetnie Egyesült Államok-beli tartózkodásának, és haza kell térnie Kenyába, ahol folytathatja kutatásait és a diplomamunkáját”, áll a levélben. Obama kérelmezte, hogy maradhasson, erre azonban az adóhivatal mondott nemet. Elhagyta a Harvardot, elvált későbbi elnök fia anyjától, és 1964 júliusában hazament Kenyába. Diplomamunkáját sosem fejezte be.

Obama apjának életvitelével kapcsolatban már a harvardi évek előtt is merültek fel kételyek. 1961-ben, amikor előkészítőre járt a Hawaii Egyetemre, az iskola külföldi hallgatókkal foglalkozó tanácsadója értesítette a bevándorlási hivatalt, hogy Obama nemrégiben feleségül vett egy Stanley Ann Dunham nevű nőt – ő volt az elnök édesanyja –, csakhogy az a gond, hogy már van egy felesége Kenyában, nem beszélve arról, hogy „playboy módjára nőzik, amióta csak megérkezett”.

Idősb Barack Hussein, amikor kérdőre vonták, azt állította, valóban volt felesége Kenyában, de már elváltak. Ugyanezt állította Stanley Ann Dunhamnek, később azonban kiderült, hogy hazudott. Miután visszament Afrikába, egy olajcég, majd a kormány közgazdászaként dolgozott, később azonban elzüllött. 1982-ben, egy évvel a füzet kinyomtatása előtt halt meg autóbalesetben, amikor fia huszonegy évesen a Columbián tanult, majd pénzügyi újságíróként és szerkesztőként dolgozott a Business International Corporationnek.

A most előkerült, kék nyomású (a fedélen arany-kék) füzetben harminchat oldalas offszetnyomású oldal szerepel. Célja, hogy megemlékezzen az 1976-ban alapított Acton & Dystel irodalmi ügynökség fennállása 15. évfordulójáról. Jay Acton ma már nem képviseli Obamát, Jane Dystell azonban a mai napig ügyfélként tünteti fel az elnököt ügynöksége honlapján.

A füzetben szerkesztőként bizonyos Miriam Goderich van feltüntetve, aki azóta Dystel üzlettársa a Dystel & Goderich nevű, 1994-ben alapított ügynökségben. A Breitbart News napokon át, több számon próbálta elérni a hölgyet, de nem sikerült. A kiadványtervező Richard Bellsey volt, aki azóta már kiszállt az üzletből. Őt el tudták érni, de már nem emlékezett az 1981-ben történtekre, csak halványan derengett neki, mintha csinált volna az Acton& Dystellnek ilyen munkát.

A kiadvány Obamán kívül számos kiválóságot sorol fel, így Tip O’Neill volt házelnököt, Joe Montana és Kareem Abdul-Jabbar sportlegendákat, valamint számos hollywoodi notabilitást. Obama szomszédságában szerepel Ralph Nader, az egykori zöld párti elnökjelölt és a kilencvenes években népszerű New Kids On the Block popformáció is.

Acton, akit a Breitbart News elért, megerősítette a részleteket, és arra is emlékezett, hogy a promóciós kiadvány tízezer dolláros nagyságrendű kiadást jelentett. Kijentése szerint a sportolók általában nem maguk írták meg a saját életrajzukat, a többiektől azonban többnyire elfogadták azt, amit beadtak.

Mint említettük, a kiadvány nem cáfolja a hiteles(nek tűnő) anyakönyvi adatokat, alátámasztja viszont azt a feltételezést, hogy Obamától nem idegen annak gondolata, hogy nemtelen eszközökkel, hazudozással manipulálja környezetét. 1981-ben, fiatalemberként úgy gondolhatta, irodalmi előmenetelének használ, ha afrikai születésűnek tünteti fel magát. Az elnök azonban más hamisításoktól sem riadf vissza, így kimutatták, hogy a Dreams of My Father-ben szereplő barátnője sohasem létezett, alakját több létező nőből gyúrta össze a szerző, ami fikció esetén teljesen megengedett, a tényirodalomban viszont annál kevésbé.

Obama és alakjának formálói, ha szükségesnek ítélik meg, finomítanak itt-ott a történeten. Az elnök még jelöltként, 2008 márciusi beszédében jelentette ki: „Nem tagadom meg többé [Jeremiah Wright fajüldöző fekete tiszteletest, Obama gyermekeinek keresztelőjét], amiképp a fekete közösségemet sem tagadhatom meg. Nem tagadhatom őt meg jobban, mint a fehér nagymamámat.” Obama hetekre rá elhagyta Wright egyházát, és – mint az Edward Klein újonnan megjelent biográfájában (The Amateur: Barack Obama in the White House) olvashatjuk, állítólag arra akarta Wrightot rávenni, legalább a 2008. novemberi választásokig ne nyissa már ki a száját.

Obama időről időre fiktív elemekkel dúsítja élettörténetét. A 2008-as kampány alatt – nyilván hogy szánalmat keltsen önmaga iránt és elnyerje az antikapitalista rétegek rokonszenvét – azt állította, rákban haldokló édesanyjának harcolnia kellett a biztosítókkal, hogy fizessék ki a kezelését. Jóllehet kiderült, a Washington Post is hozta, hogy ez hazugság, Obama az idei egyik kampányvideóban ugyanúgy ismétli a mesét, valószínűleg ugyanabból az okból. Ez figyelemre méltó, mert ezek szerint a kampánystáb egy olyan réteg szavazatainak megtartásáért küzd, amelyet semmilyen körülmények között nem érdekel a valóság, az igazság, csak az, hogy Obamára szavazzon, és ebben az elhatározásában semmi sem rendítheti meg.

A világ hét iparilag legfejlettebb országát (Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán) és Oroszországot tömörítő G8-csoport péntek este munkavacsorával kezdte meg az idei csúcstalálkozót, amelyen részt vesznek az Európai Unió vezetői is.

„Mindannyian abszolút elkötelezettek vagyunk annak biztosítása mellett, hogy a növekedés, a stabilitás és a pénzügyi konszolidáció egyszerre legyen része egy átfogó csomagnak, amelynek az a célja, hogy biztosítsuk polgárainknak a boldogulást, amire mindannyian törekszünk”, jelentette ki Obama.

A Nyolcak haladást értek el a gazdaságukat fenyegető két legnagyobb veszély, az euróövezet válsága és a magas olajárak kezelésének kérdésében, jelentette ki szombaton David Cameron brit miniszterelnök, miután Camp Davidben négyszemközt megbeszélést folytatott Obama elnökkel. Cameron szerint még jobban tudatában vannak annak, hogy sürgős cselekvésre van szükség, fel kell lépni a bankok megerősítése és tűzfalak kiépítése érdekében és határozott tervek kellenek a deficitek csökkentésére. A brit kormányfő hangsúlyozta, hogy „erős kormányzatra és erős készenléti tervekre van szükség bármilyen lehetőség esetére.”

Cameron igazad adott Angela Merkel német kancellárnak abban, hogy minden országnak határozott deficitkezelési tervvel kell rendelkeznie. „A növekedés és a gazdasági szigor nem alternatíva”, hangsúlyozta a brit kormányfő.

„Minden megteszünk, ami csak szükséges az eurózóna stabilitásának szavatolása érdekében”, jelentette ki pénteken, a csúcs megnyitását megelőzően Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.

Francois Hollande francia államfő korábban azt javasolta, hogy uniós alapokból tőkésítsék fel a spanyol bankokat, ami az európai cselekvési terv egyik eleme lehet. Hivatalos forrásból meg nem erősített olasz lapértesülés szerint Mario Monti olasz miniszterelnök Camp Davidben egy uniós szintű bankbetét-biztosítási rendszer létrehozását javasolta.

A csúcs keretében megtartott találkozókon Barack Obama a kiegyensúlyozott nyilatkozatok ellenére a jelek szerint támogatja a francia elnököt és az olasz kormányfőt abban, hogy a fő hangsúlyt a növekedésre kell helyezni. A G8-csúcs határozattervezete szerint „szükségszerű a növekedés és munkahelyek teremtése”.

Merkel kancellár, mint arra a legnagyobb német szakszervezettel, az IG Metallal szombaton megkötött, 4,3 százalékos béremelési megállapodás is utal, enyhített valamelyest a gazdasági szigorral kapcsolatos álláspontján. A német inflációs rátát kétszeresen meghaladó fizetésemelés hozzájárulhat a kereslet növeléséhez az euróövezet legerősebb gazdaságában.

A G8-csoport vezetői tanácskozásának napirendjén szerepelnek a globális biztonság olyan kérdései is, mint az olaj- és az élelmiszerárak, Afganisztán, Irán, Szíria és Észak-Korea. „Mindannyian erősen elkötelezettek vagyunk amellett, hogy folytassuk a szankciókat és a nyomásgyakorlást a diplomáciai tárgyalásokkal kombinálva”, jelentette ki Iránnal kapcsolatban televíziós kamerák előtt Obama elnök. „És reméljük, hogy ezt a kérdést békésen tudjuk megoldani, oly módon amely tiszteletben tarja Irán szuverenitását és a nemzetközi közösségen belüli jogait, de egyúttal elismeri a kötelezettségeit is”.

Amerikai tájékoztatás szerint a Nyolcak egyetértettek abban, hogy Iránnak további részleteket kell elárulnia nukleáris ambícióiról az atomprogramjáról folyó tárgyalások következő, május 23-i fordulóján. Az erről nyilatkozó amerikai hivatalos személy szerint a jövő heti tárgyalási fordulótól „senki sem várja azt, hogy megoldást hozzon minden kérdésben”. „Megbeszélést folytattunk Szíriáról, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy kívánatos lenne a békés megoldás és a politikai átmenet”, mondta az amerikai elnök. Orosz közlés szerint ugyanakkor Szíria ügyében nem jött létre egyetértés, mert Moszkva továbbra is kitart álláspontja mellett, miszerint nem támogatja az erőszakos rendszerváltást az országban.

Amerikai tájékoztatás szerint a felek Szíriával kapcsolatban megvitatták Kofi Annannak, az ENSZ és az Arab Liga közös megbízottjának tervét és annak maradéktalan végrehajtására összpontosítottak. A beszámoló szerint a csúcson Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök nem vitatta, hogy valamilyen, a szíriaiak követeléseit figyelembe vevő átmenetre szükség van, de azok természetéről a következő napokban fognak megállapodni. Teljes volt az összhang azonban abban a kérdésben, hogy Észak-Koreának alkalmazkodnia kell a nemzetközi normákhoz, és ha a rezsim tovább halad a provokációk útján, további elszigeteltséggel kell számolnia.

Mianmarral kapcsolatban Obama beszámolt arról, hogy könnyíteni fog az ország elleni szankciókon, és nagykövetet küld Rangunba. Hangsúlyozta, hogy az átmenet ígéretes, de korántsem teljes.

A tanácskozáson az újraválasztásáért kampányoló Obama elnök kiemelte a nők egyenjogúságának fontosságát.

A házigazdák nagy hangsúlyt fektettek a megbeszélések kötetlen külsőségeire; a tárgyalássorozatot megnyitó munkavacsorán a francia elnök – a résztvevők között egyedüliként – nyakkendőben jelent meg. „Francois, mondtuk, hogy leveheted a nyakkendődet”, fogadta párizsi vendégét a Camp David-i elnöki üdülő főépülete, a Laurel Lodge előtt Obama. „A sajtóm miatt…”, védekezett Hollande. „A sajtód előtt jól kell mutatnod”, felelte a házigazda. A közös étkezés végére a fotók tanúsága szerint az újdonsült francia államfő nyakából lekerült a hivatalos, sötét kiegészítője.

A helyszíni tudósítók az amerikai elnök üdvözlésének testbeszédéből próbálták meg kiolvasni, hogy Obama vajon az Hollande által szorgalmazott növekedést, avagy azt a költségvetési szigort pártolja, amely mellett Angela Merkel tette le a garast. Az amerikai elnök nagy szívélyességgel, két csókkal üdvözölte a német kancellárt. „Angela!… Hogy vagy?”, kérdezte tőle az elnök. Merkel – talán az elvesztett tartományi választás és a megszorítások miatti tiltakozások miatt – egy vállrándítással próbálta meg elintézni a választ. „Nos, járhat most néhány dolog a fejedben”, mondta Obama.

Az amerikai elnök egyébként a csúcs részvevőiről szombaton elkészített “családi fotón”, talán jelképesen, Merkel és Hollande között foglalt helyet.

“Dmitrij, jó viszontlátni téged, barátom, hogy vagy?” – hangzott az elnökből miniszterelnökké vált Medvegyev vacsora előtti üdvözlése. „Remekül, Barack, nem túl rosszul”, felelt a farmerben és sportzakóban megjelent orosz politikus. „Ez az új házam”, tette hozzá a Laurel Lodge felé mutatva.

A közös vacsorán Obama csokoládétortával lepte meg Noda Jasihiko japán kormányfőt, aki vasárnap ünnepli a születésnapját.

Obama és Cameron szombat reggeli, háromegyed órás külön megbeszélését az elnöki kondicionáló teremben tartotta. A két vezető a futópadon folytatott eszmecserét az eurózóna válságának kezeléséről.

Merkel és Cameron még a csúcs előtt jelezte: szombaton egy ideig hiányozni fognak a csúcstalálkozóról, mert meg akarják nézni a Bajnokok Ligájának döntőjét, a Chelsea és a Bayern München összecsapását. A két kormányfő az elnöki pihenőhely mozitermében követi majd végig a mérkőzést a helyi idő szerint kora délutáni órákban. Arról még nem adtak ki hivatalos tájékoztatást, hogy a kosárlabdáért és a golfért lelkesedő Obama csatlakozik-e a két futballrajongó európai politikushoz.

A G8-csúcs szombat esti zárása után Barack Obama Chicagóba repült, ahol a NATO csúcsértekezletének házigazdája lesz. A városban nagy a rendőri készültség, mivel az antiglobalista, NATO-ellenes erők tiltakozó főpróbán tesztelték a rendőrség tűrőképességét: biciklikkel barikádoztak el utcákat, miközben különböző irányokból érkező lovasrendőrök próbálták őket ebben meggátolni. Már szombaton több összetűzés volt; Garry McCarthy rendőrfőfelügyelő tizennyolc garázda letartóztatásáról számolt be, a „főpróbák” többsége azonban relatíve kicsiny és békés maradt, ideértve azt a menetet is, amelyet Rahm Emanuel polgármester – korábban Obama stábfőnöke – otthonáig rendeztek.

Ma, vasárnapra azt ígérik .az Occupy szervezői, hogy a mozgalom mindenképpen hallat magáról, és a „háborúellenes koalícióhoz” csatlakozva tüntet a NATO-csúcs első napján. Az Occupy Chicago szóvivője, Micah Philbrook szerint a világnak azért kell odafigyelnie a NATO-ra, mert „nem fontosak és többé nincs felhatalmazásuk”.

McCarthy főfelügyelő azt ígérte, hogy a továbbiakban is irgalmatlanul őrizetbe vesznek mindenkit, aki erőszakos vagy más módon törvényellenes magatartást tanúsít. A biztonságot rendkívüli módon megszigorították a városban, ahol mintegy hatvan ország állam- és kormányfői gyűlnek össze, hogy megtanácskozzák az afganisztáni háború állását, az európai rakétavédelmi kezdeményezést és más fontos nemzetközi ügyeket.

Három, Chicagóba utazott aktivistát szombaton azzal vádoltak, hogy Molotov-koktélokkal akarták megdobálni Obama chicagói kampányközpontját, Emanuel otthonát és más célpontokat. Védőik szerint ez nem igaz, a rendőrség bolhából csinált elefántot, „hogy a békés tüntetőket elijessze”, és a South Side-on lévő lakásban megtalált gyújtószerkezeteket nem is a letartóztatottak helyezték el, hanem maga a rendőrség.

A triót hat másik emberrel együtt szerda éjjel vették őrizetbe, amikor a Chicagóban tartandó NATO-csúcsértekezlet biztosítására készülő rendőrség házkutatást tartott a város déli részén található egyik házban. Ez utóbbi hatot pénteken szabadon engedték. A szóban forgó hármat, a 20 éves Brian Churchöt, a 24 éves Vincent Betterlyt és az ugyancsak 24 éves Jared Chase-t terrorcselekmény elősegítésével, arra való összeesküvéssel és robbanóanyagok birtoklásával vádolják. A bíró mindannyiuk esetében másfél millió dolláros óvadékot szabott meg. Church és Betterly floridai, Chase pedig New Hampshire állambeli lakos.

Alkohol- és kábítószer-problémákkal küszködött az 52 éves designer, ifjabb Robert F. Kennedy felesége, aki ugyan el nem vált, de már jó ideje elidegenedett és válófélben volt a férjétől. A csütörtöki boncolás kiderítette, hogy „akasztás általi fulladásos halált” halt. Mary Kennedyre bedfordi otthonában találtak rá.

A Mary Richardson néven született nő 1994-ben ment hozzá ifjabb Robert F.-hez, néhai Robert Kennedy szenátor fiához, aki környezetvédelemre szakosodott jogászként kereste kenyerét. Négy gyermekük is született, a viszony mégis megromlott köztük, leginkább azért, mert a férj hiába próbálta leszoktatni az asszonyt kártékony szenvedélyeiről. Robert F. 2010 májusában hiábavalónak ítélte a küzdelmet és beadta a válópert.

A halált szerdán jelentették be, akkor azonban még nem volt szó kötél általi halálról és öngyilkosságról.

Az egyre inkább elátkozottnak tűnő család tragédiái nem az 1963-as elnökgyilkossággal vették kezdetüket. Egy balul sikerült halántéklebeny-műtét után, 1941-ben került elmegyógyintézetbe a mentálisan beteg Rosemary Kennedy, Joseph és Rose legidősebb leánya. 2005-ig élt, 86 éves koráig. 1944-ben, 29 évesen gépével a La Manche csatornába zuhant ifjabb Joseph P., a legidősebb Kennedy fiú. 1948-ban 28 évesen, franciaországi légiszerencsétlenségben vesztette életét Kathleen Kennedy Cavendish, akinek férje, William John Robert Cavendish, Hartington márkija a második világháborúban halt meg.

A meggyilkolt elnök halála előtt néhány hónappal meg kellett érje kéthetes kisfia, a koraszülött Patrick Bouvier halálát. Az apa 46 évesen halt meg Dallasban a november 22-i merényletben. Rá egy évre hajszál híján repülőszerencsétlenség áldozata lett Edward M. Kennedy szenátor, a legfiatalabb testvér. 1968-ban, Los Angelesben egy palesztin terrorista meggyilkolta Robert F. Kennedyt, mindössze 42 éves korában. Egy évvel később Edward M. Kennedy a massachusettsi Chappaquiddick szigetnél lehajtott egy hídról; a társaságában volt Mary Jo Kopechne meghalt a balesetben. Edward jobb lábát 1973-ban rák miatt amputálni kellett. A második Joseph P., Robert és Ethel fia autóbalesetben bénult meg ugyanebben az évben.

Jó tíz év szünet után, 1984-ben David A. Kennedy, Robert fia kábítószer-túladagolásba pusztult bele egy Palm Beach-i szállodaszobában, Floridában. Huszonnyolc éves volt ő is, mint Kathleen Kennedy. 1986-ban Edward tinédzser fia, Patrick szorult kokainelvonó kúrára. 1991-nben azzal vádoltak William Kennedy Smitht, hogy a floridai Palm Beachen megerőszakolt egy nőt. Az esküdtszék felmentette a vád alól. 1997-ben Michael Kennedy, Robert fia halálos síbalesetet szenvedett a coloradói Aspenben, 39 évesen került koporsóba, nem sokkal azután, hogy szalagcímek számoltak be a családi bébiszitterrel folytatott gáláns kalandjairól. Végül a múlt század utolsó családi tragédiájában, légiszerencsétlenségben életét vesztette ifjabb John F. Kennedy, felesége, Caroline Bessette és sógornője, Lauren.

Nem kellett sokat várni az ezredforduló után sem a következő csapásra: a balsors kitartóan üldözte a famíliát. Michael Skakelt, Ethel Kennedy vejét egy connecticuti bíróság bűnösnek találta Martha Moxley 1975-ös megölésében. Skakel tizenöt éves volt tette elkövetésekor; annyi, mint az áldozata. Személyében egy gyilkos házasodott be a Kennedykhez; ma már nincs köztük, húszéves fegyházbüntetését tölti.

Edward M. „Ted” Kennedynél 2008-ban diagnosztizáltak rosszindulatú agydaganatot; jó egy év múlva bele is halt. Két héttel előzte meg húga, Eunice Kennedy Shriver.

Joe Ricketts, a Chicago Cubs milliárdosa tízmillió dollárral járult hozzá a lejárató kampányhoz, amely ezt a címet kapta: „Barack Hussein Obama veresége: Ricketts-terv, melynek célja, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen költekezésének”. Ebben a szellemben nevezték el Ending Spending Action Fundnak (kb.: a költekezés befejezése akcióalap) a szóban forgó Super PAC-et is.

A terv egy példányát a New York Times szerezte meg, s abból kiderül, hogy a csoport az általa „metroszexuális, fekete Abe Lincoln”-nak nevezett elnök, valamint a „fekete felszabadítási teológiájáról” hírhedtté vált Wright tiszteletes kapcsolatát akarja pellengérre állítani. „A világ hamarosan nagyszabású, figyelemfelkeltő módon most először ismeri meg Jeremiah Wrightot és érti meg, milyen befolyást gyakorol Barack Obamára”, áll az ötvennégy oldalas javaslatban.

A kampány tévéhirdetések és egész oldalas újsághirdetések segítségével mutatná be a fekete lelkészt, aki Obama lányait is keresztelte, mégpedig az Országos Demokrata Konvenció szeptemberi ülésével egy időben. A tervben szerepel az a javaslat is, hogy a republikánusok szólaltassanak meg a támadás részeként egy kimondottan konzervatív nézeteket valló afro-amerikait.

Wrighton keresztül már 2008-ban, McCain javára is akarták támadni Obamát, el is készültek a reklámfilm, amelyeket azonban mégsem sugároztak, mert a lovagias vietnami veterán nem kívánt ilyen eszközökkel győzni az elnökválasztáson. „Ha az ország látta volna azt a hirdetést”, írja Ricketts, „soha nem választották volna meg Barack Obamát”.

Úgy tűnik azonban, hogy McCainhez hasonlóképpen gondolkodik Mitt Romney is: a republikánusok majdnem-biztos jelöltjének kampánystábja kijelentette, nem kér Obama korábbi lelkiatyjának megtámadásából, véleményük szerint a kampánynak gazdasági kérdésekre kell összpontosítania.

„Itt most egyetlen katonát részesítünk elismerésben a szolgálatáért, de amit ő tett, az egész nemzedékéért beszél”, jelentette ki Obama.

„Ebben a hónapban megkezdődnek a megemlékezések a vietnami háború [kitörésének] 50. évfordulójáról”, mondta az elnök. „Szégyen, hogy abban az időben a katonák nem kapták meg megérdemelt tiszteletet és köszönetet. Ez olyan hiba, amelynek sohasem szabad megismétlődnie”.

Barack Obama megemlítette, hogy Leslie Sabo magyar menekült szülők gyermeke volt. A Fehér Ház Keleti Termében megtartott ceremónián jelen volt a posztumusz őrmesterré előléptetett katona özvegye, Rose Mary Sabo-Brown, bátyja, George Sabo, több bajtársa, valamint Leon Panetta védelmi miniszter és az amerikai katonai felsővezetés több tagja.

„Önök tették a dolgukat, becsülettel szolgáltak, büszkévé tettek bennünket Les szándékának megfelelően. Megkérem a Bravo század (Sabo egységének) tagjait, hogy álljanak fel és fogadják a nemzet háláját!”, mondta az elnök, amire az összegyűltek részéről hosszú taps volt a válasz.

Lesley Halasz Sabo 1948. február 22-én, az ausztriai Kufsteinben született magyar emigráns szülők gyermekeként. A Pennsylvania állambeli Ellwood Cityben nőtt fel, ahová a család az 50-es évek elején költözött.  Sabót 1969-ben sorozták be. A kiképzés utáni 30 napos eltávozás alatt elvette a kedvesét, és az ifjú párnak több idő nem is adatott meg az együttlétre. A fiatalember az amerikai hadsereg elit, 101-es légi szállítású hadosztályának katonájaként került a délkelet-ázsiai hadszíntérre.

A szakaszvezető a kambodzsai Sze Szanban, a később „anyák napi rajtaütésnek” nevezett akcióban vesztette életét. A mintegy ötvemfős felderítő alakulatot minden oldalról megtámadták a kétszeres túlerőben lévő észak-vietnamiak. Sabo, noha az utóvédben volt, előretört, és több ellenséges katonával végzett. Visszahajított egy eldobott ellenséges kézigránátot, és annak felrobbanása után repeszeitől tulajdon testével fedezte egy sebesült bajtársát, hangsúlyozta Obama.

A sebesült Sabo szakaszvezető ezután, nem törődve a sebesüléseivel, egyedül indult el egy bunker megsemmisítésére, amelyből egységét géppuskatűz alatt tartották. Több találatot kapott, de egészen közel tudott kúszni a tüzelőálláshoz, és egy gránáttal ártalmatlanította a támadókat, noha tudta, hogy a robbanás az életébe kerül majd. Leslie Saboval együtt az egység hét katonája életét vesztette, több mint kéttucatnyian pedig megsebesültek.

A más kitüntetések mellett Bíborszívvel is elismert Sabót már röviddel a halála után felterjesztették a Becsület Érdeméremre, de a az iratok levéltárba kerültek, ahol csak 1999-ben bukkant rájuk ismét egy kutató, aki a 101-esek történetének feldolgozásán dolgozott.

A Becsület Érdeméremre az amerikai fegyveres erők azon tagjai válnak méltóvá, akik indoklás szerint „életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze kötelezettségeiken felül teljesítenek egy fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során”. A kitüntetést 1863-as magalapítása óta 3458 alkalommal ítélték oda. Az életükben elismertek száma nem éri el a 90-et.

A kitüntetettek között legalább nyolc magyar származású van. A legismertebbek egyike Számvald Gyula 1848-as honvéd főhadnagy, aki az amerikai polgárháborúban az északiak tábornoka lett. A vietnámi háborúban bizonyított helytállása miatt posztumusz elismerésben részesült Rábel László és Molnár Ferenc Zoltán törzsőrmester. 2005-ben George W. Bush elnök a magyar születésű Holokauszt-túlélő Rubin Tibornak adta át a kitüntetést a koreai háborúban tanúsított hősiességéért.

Az ebéddel egybekötött megbeszélésen Obama elsősorban a munkahelyteremtésre, a republikánusok pedig az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésére helyezték a hangsúlyt.

Obama nyomatékosította, hogy nem akar újabb háborút a jelenleg csaknem 16 ezer 400 milliárd dolláros adósságplafon emelésével kapcsolatban, és azt szeretné, ha a kongresszus anélkül engedélyezné a kormány hitelfelvételi limitjének emelését, hogy azt lefaragáshoz vagy egyéb intézkedésekhez kötné.

A képviselőház republikánus párti elnöke, John Boehner viszont megerősítette: nem hajlandó hozzájárulni az adósságplafon emeléséhez anélkül, hogy “valami komoly dolgot tennének az adóssággal kapcsolatban”. Boehner, miképpen tavaly nyáron is, az emelés feltételéül a szövetségi kiadások jelentős csökkentését szabta, amibe a Fehér Ház 2010-ben belement.

Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter a héten kijelentette, hogy a kormányzat várhatóan még az idén eléri az új adósságplafont. Rámutatott ugyanakkor, hogy az irányítása alatt álló tárca tud olyan lépéseket tenni, amelyek segítségével a technikai csőd 2013 elejéig elkerülhető lesz.

A több hónapos szünet után megtartott, újabb találkozón az elnök és Boehner mellett részt vett a szenátusi republikánus párti kisebbség vezetője, Mitch McConnell, valamint a szenátusi demokrata párti többség vezetője, Harry Reid és Nancy Pelosi, a képviselőházi demokrata párti kisebbség vezetője.

Obama azért hívta össze a találkozót, hogy sürgesse a kongresszusi vezetőknél az általa meghirdetett és a gazdaság élénkítését célzó „tennivalók listájának” elfogadtatását. Ezek között vannak adóhitelek és a jelzálog visszafizetésével küszködő ingatlantulajdonosokat megsegítő intézkedések. Ebben a kérdésben nem mutatkoztak különösebb nézetkülönbségek. A politikusok abban is egyetértettek, hogy az idén nem engedik emelkedni a diákhitelek kamatait.

Eközben a demokrata többségű szenátus a nap folyamán megtárgyalt négy, a következő pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot is, amelyek közül egyet Obama elnök, hármat pedig a republikánusok terjesztettek elő. A demokrata szenátorok szerint az ügynek nincsen különösebb jelentősége, mert a két nagy párt tavaly nyáron megállapodott a kiadások felső határáról, így technikailag nincsen szükség átfogó büdzsé elfogadására, csak az egyes programokat kell külön-külön megszavazni.

A dolog érdekessége, hogy a szövetségi törvényhozás felsőháza egyhangúlag utasította el Obama 3800 milliárd dolláros költségvetési tervezetét, amely megemelné a leggazdagabb amerikaiak adóját, csökkentené a mezőgazdasági támogatásokat, és a munkahelyteremtés céljából növelné az infrastrukturális beruházásokat.

A szenátusi többség emellett leszavazta a republikánus többségű képviselőház által a múlt hónapban elfogadott tervezetet, valamint republikánus szenátoroknak a büdzsével kapcsolatos előterjesztéseit.

Rand Paul szenátor – apja, Ron Paul elnökjelölt-spiráns nézeteivel összhangban – olyan tervezetet nyújtott be, amelynek értelmében felszámolták volna a kereskedelmi, az oktatási, a lakásügyi és városfejlesztési, valamint az energiaügyi minisztériumot.