Bemutatjuk, hogyan zajlott a „titkos” szavazás a Demokratikus Koalíció nevű pártban. Az előzményekhez tartozik, hogy a Demokratikus Koalícióban nem a küldöttekre bízzák az elnökség és az elnök megválasztását, hanem a teljes tagságra. A szemfényvesztés része, hogy ez állítólag demokratikusabb.
Először idézünk a Demokratikus Koalíció Pártszavazási Bizottságának határozatából, majd elmeséljük ennek a szavazásnak a módját.
„A Demokratikus Koalíció Pártszavazási Bizottsága a párt Döntési és választási szabályzatának 40. pontja szerint megállapította a 2015. február 9. és 14. között tartott elnökválasztó pártszavazás eredményét, és azt az alábbiakban teszi közzé. Eddig is a DK volt az egyetlen parlamenti párt, ahol nem küldöttek szűk köre választhatta meg a pártelnököt, hanem Kongresszuson a teljes párttagság. A Demokratikus Koalíció 2014. november 22-én tartott IV. Kongresszusa úgy döntött, hogy a párt elnökét valamennyi tag részvételével tartandó pártszavazáson kell megválasztani. Így a párt elnökének megválasztása során azok a párttagok is szavazhatnak, akik nem tudnak részt venni a Kongresszuson. Ennek megfelelően az Elnökség 2015. február 9. és 14. közötti időszakra kiírta az elnökválasztó pártszavazást. A pártszavazáson a párt tagjai elektronikus úton vagy személyesen szavazhattak. A pártszavazást széleskörű jelölési folyamat előzte meg. A párttagság részéről elnöknek javasolt személyek közül csak a kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnök, Gyurcsány Ferenc vállalta a jelöltséget. Így az elektronikus illetve a papír alapú szavazólapon jelöltként csak az ő neve szerepelt. A pártszavazáson 2315 párttag vett részt, közülük 1424 fő elektronikusan, 891 fő személyesen szavazott. A szavazatok megoszlása a következő: érvényes 2310, érvénytelen 5. Az érvényes szavazatok megoszlása a következő: Gyurcsány Ferencre szavazott 2303 fő, ellene 7 fő.”
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy már a párton belüli kommunikációban is szükségét érzi egy választási bizottság, hogy az objektívnek szánt határozatában efféle kitételeket tegyen: „a kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnök, Gyurcsány Ferenc”. Ez idegen a párthatározatok műfajától. Demokratikus pártokban ilyen nem fordulhat elő. Ez az elnök személyi kultuszának mértékére utal. Tisztességes ember ilyet nem tűr meg maga körül.
Vájt fülűek számára érdekes mozzanat az is, hogy a párttagság ugyan több személyt javasolt, de a jelöltséget csak „a kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnök” vállalta. Mit nem adna érte Trockij, ha ezt olvashatná. Mindent értene anélkül, hogy ismerné ennek a pártnak a belső logikáját.
A teljes tagság által választott pártelnök különös képződménye a politikai életnek. Látszólag nagyobb demokráciát jelent, hiszen mindenki beleszólhat, ki legyen a párt elnöke. De a történelmi tapasztalat szerint diktátorok választatják meg így magukat. Ez nem demokratikus, hanem ellenkezőleg: populista, vezérelvű pártok sajátja. A vezér a tömeglélektan szabályai szerint kommunikál, a tömeg legkisebb közös többszörösét keresi, és rájuk támaszkodik.
*
Ennek eredménye fanatikus és gondolkodás nélküli tömeg kialakulása. A „csőcselék-pszichózis” elkerülhetetlen. Le Bon szerint a tömegek tagjai elveszítik kritikai képességeiket, amelyekkel individuumok rendelkeznek. A személyiség, ami a demokrácia alapja, elvész. A vezér populista szónoklatai, a karzatnak szóló kommunikációs trükkjei, fanatikus hívőket termelnek gondolkodó demokraták helyett. A populizmusa – Le Bon-t idézve – „csőcselék-uralmat” hoz létre.
Ha a vezető ezzel a tömeggel választatja meg magát, így akarja megerősíteni, fenntartani a hatalmát, szükségszerűen populista vezérré válik. A tömeg akarat nélkül követi a vezért, és a hipnózishoz hasonló pszichózis alá kerül. Így jön létre a nélkülözhetetlen vezető mítosza. Ahol egy vezető nélkülözhetetlenné válik, intő jel: menekülni kell, mert a tömeglélektan eszközeit használják, és diktatúra épül. Ezeket nem én találom ki, ezek tömegpszichológiai alaptételek.
Ez azt is eredményezi, hogy a vezér gondolkodásának fókuszába a tömegbefolyásolás kerül. Az eszköz céllé válik. A vezér érzi, mit akar hallani a tömeg, s minden törekvése arra irányul, hogy ezeket az igényeket kielégítse. Gyurcsány Cipollaként adja elő a liberális eszméket a fasizmustól sokkolt demokratáknak, és megbabonázza őket. Ám demokratikus pártnak populista szónoka, nélkülözhetetlen vezetője nem lehet.
Ilyen pártokban elkerülhetetlen a vezérelvűség, a vezért fanatikusan követő csőcselék uralma. Ilyen vezetők pártjában történik meg, hogy nem vállalja senki a jelöltséget a „kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnökkel” szemben.
Nem csupán fasiszta vagy náci eszmékkel lehet a tömeglélektan által körülírt, hipnotizált és egyéniségétől megfosztott, tömeget létrehozni. Liberális eszmékkel is lehet populista pártot építeni, amely a fasiszta pártok struktúrájára jellemző vezérelvű diktatúrát hoz létre. Ez azért veszélyesebb, mert a demokratikus oldalon fosztja meg az egyént a demokraták legfontosabb tulajdonságaitól, a gondolkodástól, a nyílt és szabad vitától, az individuum szabadságától.
Vezérelvű párt kezében a liberalizmus legszebb eszméi is demagógiává válnak. Az igazi veszély az, hogy ellenfelei nem a fasiszták, az illiberálisok, hanem demokraták lesznek, akik nem mondanak le az egyéniség jogáról, a szabad véleményről, a gondolkodásról, a vitáról, még inkább a sokszínűségről, és a szabadságból fakadó sokféleségről.
Gyurcsány állandóan „egyesíteni” akarja a baloldalt, természetesen a DK és saját vezetése alatt. Vezérelvű populista pártok törekvése az „egy a zászló, egy a tábor” jelszava. Ehhez kapóra jön a hivatkozás, hogy Orbán ellen össze kell fogni. De a szabad és sokszínű civil társadalom, a sokféle egyenrangú párt önkéntes összefogása, és a „pártunió” ötlete mögött meghúzódó beolvasztási, kisajátítási, monopolisztikus törekvések között óriási különbség van. A sokszínűséget felszámoló összefogás nem liberális gondolat. Orbán csak ürügy ehhez.
Az ilyen vezérelvű „liberális” pártok holdudvara nem tűr ellenkező véleményt. Ilyen pártok körül alakul ki olyan „liberalizmus”, amely megbélyegez és kiutál olyanokat, akik nem állnak be a „zászló” alá. Még akkor sem, ha új a zászló, és gitározni is lehet alatta. Aki nincs velük, az ellenük van.
Mivel az értelmiség liberális demagógiára és szónoki képességekre fogékony, csapdába ejtette őket. Bajban vannak, mert egy másik szociálpszichológiai jelenség, a kognitív disszonancia miatt nem képesek szembenézni ezzel, mert be kellene ismerni, hogy rossz oldalra álltak. Ehhez pedig vállalniuk kellene a csőcselék szintjére süllyesztett fanatikus tábor kirekesztését és megvetését. Ezért zsákutcában vannak. Keserű lesz az ébredés.
Hipnotizált fanatikusoknak semmit nem számítnak a tények. Mindenre van központi hazug válasz. Aki azt lenyelte, hogy bevonult ez a párt a diktatúra parlamentjébe, eladta az elveit, felesküdött Orbán rendszerére, az már minden ténnyel és kritikával szemben megvédi a meghasonlott pártot.
*
De azért most nézzük meg, milyen volt a titkos és demokratikus választás a Demokratikus Koalícióban, amelynek végeredménye megközelíti Kim Dzsong Un választási eredményeit. Gyurcsány Ferenc, akit a Pártszavazási Bizottság „kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnökként” ünnepelt előre, 2310 szavazatból 2303 szavazattal lett újra elnök. Az elnök úrnak gratulálunk, alig várjuk, hogy túltegyen az észak-koreai kis vezéren. Az SZDSZ igazi liberális, demokratikus párt volt sokáig, ott ilyen választási eredmények nem születtek.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy az eredmény szerint 2310 fő a „teljes párttagság”, mert ennyi tag szavazott. Vagy, ha nem így van, akkor hányan nem szavaztak az egyetlen jelöltre, a „kimagasló támogatottsággal rendelkező jelenlegi pártelnökre”, s vajon miért nem? A nem szavazásuk „nem” szavazatot jelent-e? Illetve, ha a „teljes párttagság” szavazhatott, akkor végül a teljes tagság hány százaléka szavazott a „kimagasló” jelöltre? Ha a teljes tagság a bázis, akkor a teljes létszámhoz viszonyítva kell megállapítani az elnök úr legitimitását. A teljes tagság hány százalékának „igen” szavazata szükséges a megválasztáshoz?
Miután Gyurcsány nélküli DK nem létezik, ezért csodálkozni kell azon is, hogy volt 7 bátor hős, aki nemmel szavazott. Megérdemelnék, hogy megismerje őket a világ. Bátor és derék emberek, akik ilyen pártban nemet mernek és tudnak mondani. Főleg úgy, hogy tudhatták: a „nem” szavazatuk nem marad titokban. Ezért is érdemes lenne tudni, kik a hősök, hogy ezt ne csak Gyurcsány és a párt vezetése tudja, hanem akkor már mindenki. A párt vezetése ugyanis pontosan tudja, ki hogyan szavazott.
Az elektronikus „titkos” szavazás ugyanis a következőképpen zajlott: először is meg kellett adni a tagsági azonosítót, valamint egy ahhoz tartozó, postai levélben (!) kapott jelszót, amire a weblap szeretettel, a saját polgári nevén üdvözölte a szavazni óhajtó párttagot. Bizonyítva ezzel azt, hogy a központ pontosan tudja, kinek a szavazata lesz az innen leadott voks.
Ezután a honlap felszólította a tagot, hogy az egyetlen (kimagasló) jelöltre szavazzon igennel vagy nemmel. Ez azt jelenti, hogy egy gombnyomással pontosan tudni lehet, ki szavazott nemmel. Nem hiszem, hogy jégcsákányost küldenének a nemmel szavazókhoz, de azért ez mégiscsak azt jelenti, hogy az elnök tudhatja, ki nem szavazott rá. Nyilvántarthatja a belső ellenzéket. Ez szabad, demokratikus és titkos szavazás, vagy nem?
A titkos elektronikus szavazás megvalósítása régóta megoldott informatikai feladat, de itt még halvány kísérlet sem történt arra, hogy ezt megoldják, vagy legalább azt a benyomást keltsék, hogy titkos szavazásról van szó. Így szavaznak olyan demokratikus pártban, amely Orbán választási törvényeit kifogásolja.
*
Mivel szeretem provokálni a tisztelt olvasót, hogy a kényelmi zónájába ne tudjon elbújni, másrészt nincs kedvem kivárni három-négy évet, amellyel követnek a mértékadónak tekintett okosok, ezért már most kijelentem: Gyurcsány pártja Orbánnal és társaival együtt kerül a történelem szemétdombjára, ahova való.
Ezt megelőzi a párt színvallása, amikor mindenki meglátja, hogy a magyar szabadság és demokrácia legnagyobb akadálya Gyurcsány vezérelvű pártja, amely az ország liberálisait megbénítja, minden más valódi demokratikus kezdeményezést pedig teljes erejével eltipor.
Gyurcsány veszélye nem abban áll, hogy szektája hatalomra jutva diktatúrát hoz létre. Liberális demagógiával Magyarországon soha nem fog hatalomra kerülni. Ezt csak az MSZP-nek köszönhette. A kormányzására mindenki emlékszik, tragédia volt. Ez a párt csak arra alkalmas, hogy a demokratikus oldalt szétverje, minden rajta kívül álló kezdeményezést könyörtelenül eltaposson.
Előre megmondom, miután Bauer Tamás nyílt kritikát fogalmazott meg a párt kongresszusán, mi várható. Először megy a hümmögés, a tömeg kivár, hogy Bauer hős vagy áruló. Kitüntetik vagy akasztják? Majd ahhoz csapódnak. Most lélektani szünet van, csendesedjen le minden. De majd felszáll a füst. Gréczy vagy más jelt ad, és beindul Bauer kollektív gyalázása. Megadják az irányelveket, és azt szajkózza majd mindenki. Pontosan úgy, mint a Fideszben. Ez szerkezetileg ugyanaz a párt, csak az ideológia más. Nyugodtan össze is járhatnának, néha helyet is cserélhetnének.
Nincs a Magyar Köztársaság, a szabadság és a demokrácia helyreállításának nagyobb akadálya, mint Gyurcsány Ferenc Orbán-rendszerre esküt tett pártja. Áruló, kollaboráns, korrupt, vezérelvű és antidemokratikus. Vegyék tudomásul, hogy vannak következmények. Legitimálják az alkotmányos rendet megdöntő rendszert. Az árulással kiírták magukat a demokraták közül. Nem véletlen, hogy aki le akarja győzni Orbánt, arra kell készülnie, hogy először Gyurcsányt kell legyőznie, aki ebbe a szerepbe kényszerült. Ha Gyurcsányt nem győzi le, közelébe sem jut Orbánnak. Neki vége. Gyurcsány eltapossa.
Orbán-rendszere azért tart még sokáig, mert sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a liberális értelmiség erre rájöjjön, ki merje mondani. Addig pedig abban a csapdában vergődik, ahova Gyurcsány juttatta. Közben ő élvezi a hobbiját. Táncol, énekel, diszkózik, mint Jelcin. Alig várom, mikor énekli el a fehérvári huszárokat.
