Nagy bajba került Orbán, amikor Angela Merkel személyében egy liberális kereszténydemokrata állt mellette. Nem könnyű így eladni azt a fasiszta elméletet, hogy a kereszténydemokrácia és a liberalizmus egymás ellentétei.
A liberalizmus ellentéte a fasizmus. Van vallási alapú fasizmus, és létezik nem vallási alapú fasizmus is. Orbán fasizmusa történetesen vallási alapú fasizmus, ezért nevezzük klerikálfasizmusnak. A fasizmus a szabadság elutasítása. Nem a totalitárius diktatúra jelenti a fasizmust, hanem az egyéni szabadságot a közös népboldogító célok alá rendelése, és állami erővel a társadalomra erőltetése.
Ha a fasizmus eredeti jelentését nézzük, akkor az azt jelenti, hogy az egyéni szabadság helyett az állam által feltételezett közjó határozza meg az emberi szabadság kereteit. Az államosítás azért szükséges, hogy az állam a hatalom centralizációjával az élet minden területét szabályozni tudja. Mussolini, akinek rendszeréről a fasizmus a nevét kapta, ezt úgy fogalmazta meg, hogy „minden az államon belül, semmi azon kívül”. Ehhez kell a centrális erőtér.
Tudós Takács János katolikus teológus-filozófus (és volt III/III-as ügynök), a téma egyik legkiválóbb hazai ismerője, aki utószót írt Mussolini „A fasizmus doktrínája” című könyvéhez, és a rendszerváltás után a hungarista mozgalom tagja lett. Ő a fenti Mussolini-idézettel definiálja a fasizmus lényegét. Mint mondja: „Ebben áll az állam totalitása, vagyis a totális állam”.
A fasizmus kiváló pap ismerője és lelkes híve ezt írja: „A fasizmus ideológiája szerint az államnak nemcsak anyagi és politikai, hanem szellemi célja is van: feladata nemcsak az állampolgárok anyagi jólétének és a közbiztonságnak garantálása, hanem kötelessége az is, hogy az államhoz tartozókat erényekre nevelje, egységre buzdítsa, az emberi szellem alkotásait belevigye a művészetekbe, a tudományokba és a jogba. Ennek érdekében rendet, fegyelmet, engedelmességet kíván az állampolgároktól.
Teljesen hamis beállítás tehát az, mintha az olasz fasizmus szemben állt volna a katolikus egyházzal. Erre egyébként rácáfol a Vatikán és az Olasz Állam között 1929-ben megkötött Lateráni Egyezmény is, amelyben Mussolini elismerte a 0,44 km2 területre csökkent Vatikán Állam szuverenitását, az egyházi esküvők állami érvényességét, felbonthatatlanságát és az abortusz tilalmát. A Lateráni Egyezményt XI. Piusz pápa így értékelte: ’A Duce visszaadta Istent Olaszországnak és Olaszországot Istennek’.”
Tudós Takács Jánosnál nem kell autentikusabb fasiszta forrás. Azt állítja, hogy „a fasizmus totális állameszméje antiliberális: az egyén szabadsága nem abszolút, hanem azt a közjó és az erkölcsi elvek korlátozzák”. A kötelességek teljesítése ad jogcímet a szabadságra, és általában a jogoknak a kötelességek teljesítése a forrása. A kötelességek teljesítése fejében az állam határozza meg a szabadság tartalmát, és ezt a szabadságot az állam biztosítja.
Ez egybevág Orbán „kereszténydemokráciájának” tartalmával. Ha jóindulatúak vagyunk, és azt mondjuk, hogy nem az ultramontán politikai katolicizmus az igazi kereszténydemokrácia, hanem a keresztény elveket használó demokratikus irányzat, azt kell mondanunk: Merkel személyében egy kereszténydemokrata, Orbán személyében pedig egy fasiszta állt egymás mellett. Mindez attól függ, hogy a kereszténydemokráciát a felvilágosodás és a liberalizmus ellentéteként létrehozott politikai katolicizmussal azonosítjuk, vagy a katolikus egyháztól független politikai mozgalommal, melynek tagjai keresztény értékeket vallanak.
Az európai (és a német) kereszténydemokrácia a protestantizmus gyökereinek köszönhetően ez utóbbi, míg a magyar „kereszténydemokrácia” a katolikus egyház dominanciája, a Szent István-kultusszal, a katolikus egyház által szentté avatott koronával, Szűz Máriának felajánlott országgal, Regnum Marianummal előbbit jelenti. Ez a „kereszténydemokrácia” nem demokratikus, nem liberális, hanem fasiszta, a fasizmusnak a fentiekben vázolt definíciója alapján.
A demokrácia csak liberális lehet. A demokrácia lényege a liberalizmus, az emberi szabadság biztosítása és elsőbbsége a népboldogító tekintélyuralmi rendszerekkel szemben. Nem liberális demokrácia nem létezik. A liberalizmus nem egy eszmerendszer a sok közül, amire Orbán utalt a sajtótájékoztatón. Azt mondta, hogy aki azt mondja, hogy a demokrácia szükségszerűen liberális, az privilégiumot követel egy eszmerendszernek, amit nem adhatunk meg neki.
Csakhogy a liberalizmus valamennyi eszmerendszert magában foglaló keret, nem a demokráciában létező eszmerendszerek egyike. Ezért a konzervatív és nem konzervatív pártoknak egyformán liberálisoknak kell lenniük, amennyiben elismerik és elfogadják a liberális elveket, a demokrácia alapelveit és kereteit. A katolicizmus ezeket az alapelveket és kereteket utasítja el, és egy csúsztatással a liberalizmust az egymással versengő eszmerendszerek egyikének mutatja be.
De itt nem a demokrácián belüli versenyről, hanem demokrácia és fasizmus harcáról van szó. Az antiliberális, illiberális rendszerek nem demokratikusak, hanem fasisztoid jellegűek. A liberalizmus és a demokrácia ellentéte a fasizmus, nem egy másfajta demokrácia. Korlátozott demokrácia nem demokrácia, hanem leplezett fasizmus.
Orbán nyíltan megtagadta a hatalom megosztásának elvét, ami a demokrácia alapját jelent. Mint mondta: Európában más a hagyomány, sokkal helyénvalóbb együttműködésről beszélni, mint fékekről és ellensúlyokról. „A fékek és ellensúlyok egyesült államokbeli találmány, amelyet Európa intellektuális középszerűségből átvett és alkalmaz az európai politikában” – állította, ami nem igaz, mert a hatalmi ágak megosztásának elve Montesquieu-től származik, az európai felvilágosodás terméke, amely véget vetett az 1500 éves katolikus uralomnak Európában, amelyet akkor még nem fasizmusnak neveztek, de a lényege az volt, amely tüzes fogóval hirdette a szeretetet, és máglyák dolgoztak a közjó és az erkölcs védelmében.
Ezért a „keresztény-nemzeti” államnak nevezett magyar állam, amely a politikai katolicizmus ideológiai talaján állt, fasiszta állam volt, nem volt demokratikus. Egyeseket megtéveszt, hogy a „keresztény-nemzeti” államban a demokrácia bizonyos elemei formálisan és eredeti tartalmuktól megfosztva létezhetnek. De ezek alá vannak rendelve a fasiszta állam ideológiájának, csupán hamisítvány formájában leplezik az állam valódi fasiszta jellegét.
Magyarországon sem volt mindig fasiszta a „kereszténydemokrácia” és a konzervatív jobboldal ideológiája. Sulyok Izabella „Teleki Pál és Bethlen István a zsidókérdésről” című tanulmányában (szerkesztette: Randolph Braham) azt írja, hogy „Magyarországon az 1890-es években új típusú konzervativizmus alakult ki, amely alapjaiban tagadta a liberalizmust”.
Mint írja, „az új típusú konzervativizmus legjelentősebb képviselője a gróf Zichy Nándor vezette Katolikus Néppárt volt”. Továbbá, hogy „az antiliberális újkonzervatív alapokon kialakuló radikális csoportok már nyíltan képviselték, hirdették az antiszemitizmust, s igyekeztek saját befolyásuk alá vonni az Istóczy-féle Antiszemita Párt támogatóit is”. Ebből az irányzatból nőttek ki a zsidótörvények, ebből következett a náci Németországgal, a fasiszta Mussolini Olaszországával való természetes szövetség, és a holokausztban való odaadó magyar részvétel. Ez volt a Horthy-rendszer hivatalos ideológiája.
Orbán Nemzeti Együttműködési Rendszere ennek az ideológiának az örököse. Ezt fejezi ki az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása, a Gábriel arkangyalt gyalázó náci emlékmű. Ez fasiszta állam. Szerencsére maga Orbán is megmondja, hogy ez illiberális, magyarabbul: antiliberális állam, amely tagadja a demokráciát, legfeljebb azt hazudja, hogy a liberális demokrácia alternatívája az illiberális keresztény demokrácia. Valójában a keresztény demokrácia ebben a jelentésben fasizmust jelent. Ezért meresztette oly nagyon a szemeit Merkel, amikor Orbán ezt a jelenlétében is kifejtette a közös sajtótájékoztatón.
Ezért, amikor az Amerikai Népszava kezdettől fogva következetesen fasisztának nevezi Orbán rendszerét, akkor nem indulatoskodik, gyalázkodik, hanem egy egzakt definíciót ad az Orbán-rendszer mibenlétéről. Orbán arcán pedig látható volt, hogy mennyire bekeményedett, amikor erről beszélt, ami azt mutatta, hogy nemcsak cinikusan használja fel ezt az ideológiát, hanem őszintén hisz benne. Ha képes Merkel jelenlétében így ragaszkodni ehhez az elmélethez, akkor nem gondolhatja senki, hogy neki a politikai katolicizmus csupán egy eszköz a hatalmi téboly kiéléséhez. Aki ezt nem veszi tudomásul, az vereségre van ítélve, mert nem a rendszer lényege ellen harcol.
Orbán nem a hatalommánia oldaláról érthető meg. Orbán Viktor Mihálynak küldetése van. Történelmi feladatának tekinti a középkori katolikus fasiszta állam visszaállítását nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Hogy stílszerűek legyünk, Goebbelst idézem, aki azt mondta a nácik hatalomra jutása előtt, hogy „tagjai leszünk a Reichstagnak (…) úgy jövünk mint ellenségek”. Orbán a liberális és demokratikus Európai Unió ellensége az Unión belül, és célja annak megsemmisítése. Exportálni akarja a középkori katolicizmus modernizált változatát Európába.
Orbán még a gyerekei keresztelésével is visszafelé halad a történelmi időben. Elsőszülött lányát még Iványi Gábor keresztelte és a zsidó Ráhel nevet kapta, akinek az esküvője már katolikus szertartás szerint zajlott. Az utolsó két lány, Róza és Flóra már latin eredetű nevet kapott. Sára még 1994-ben Ábrahám feleségének nevét kapta, de már a Szent Angéla Ferences Gimnáziumban érettségizett.
Az járulékos tényező, hogy a politikai katolicizmussal, és a Szent Koronára, a Szent Istvánra épülő hamis magyar identitással Orbán istenkirályságot épít, hatalmát Istentől eredezteti. Ezért elkerülhetetlen szerény véleményem szerint, hogy a felújított Várban koronázás legyen, és azt sejtem, hogy a tévesen István királynak tulajdonított koronát nem a saját, hanem Ráhel lánya fejére teszi majd a katolikus egyház. Ez a politikai katolicizmus autentikus államformája, nem a liberális demokrácia.
A már idézett Tudós Takács János azt mondja, „A fasizmus spiritualisztikus, antimaterialista, történelmi materializmust elvető tanítása teljesen összhangban áll a katolikus egyház felfogásával”. Az antiliberalizmusnak a katolikus egyház a legnagyobb képviselője, mivel a liberalizmus a középkori katolikus uralmat megszüntető felvilágosodásból ered. A katolicizmus antitézise a liberalizmus. Annak ellenére, hogy Jézus liberális alapelveket fogalmazott meg, például a hegyi beszédben, a magvetőről szóló példázatban, stb.. A zsidóság a kapitalista gondolkodást a Bibliából ismeri, a katolicizmus viszont antikapitalista. Azért volt szükség a numerus clausus-ra, mert a magyar katolikus ifjúság nem állta a versenyt a zsidókkal. A kapitalista versenyt kellett megszüntetni.
Takács János azt írja, „ugyanígy idegen a katolikus tanítástól a fasizmustól kárhoztatott szélsőséges liberalizmus is, amelynek kritikáját megadta XIII. Leó pápának 1891-es “Rerum Novarum”, és XI. Piusz pápának 1931-es “Quadragesimo Anno” kezdetű enciklikája.” A fasiszta állam alapjait képező korporatív államfelfogás ebből a két pápai enciklikából származik. Az Orbán-rendszer a szakmai karok szervezésével már elindult a hivatásrendek irányába. Ez fasiszta modell.
A rendszerváltás utáni Magyarország politikai struktúrájába kódolva volt egy mostanihoz hasonló fasiszta fordulat. Ennek oka, hogy a magyar jobboldaliság nem a liberalizmusban élő konzervatív hagyományt, hanem az antiliberális és a liberalizmus ellen harcoló, antiszemita „újkonzervativizmus”, az ultramontán politikai katolicizmus tradícióját követte, amely kezdettől fogva olyan államért harcolt, amit Orbán megvalósított. Ez a kilencvenes években indult kultúrharc gyökere, amely az egyházi műsorokkal kapcsolatos médiaháborúval kezdődött. A médiaháború és az Orbán-rendszer közé egyenes vonalat lehet húzni.
A klerikálfasizmus alapja a Nemzeti Hitvallásban is megfogalmazott önkép, amely a magyar nemzeti identitást a katolikus vallással azonosítja. Szent István, Szent Korona, nemzetmegtartó „kereszténység”, amelyek történelemhamisítás eredményei, katolikus dogmákhoz kapcsolódnak, de a magyar nép egyetlen létező identitását adják. Ezekkel senki nem mer szembeszállni, ezért nincsen a jelenlegi fasiszta rendszernek alternatívája.
A Magyar Katolikus Egyház felfogása teljes mértékben azonos a középkori katolikus Európa szemléletével, a politikai katolicizmus célkitűzéseivel, amely az európai liberalizmus és demokrácia felszámolását tekinti feladatának. A két világháború közötti hivatalos „keresztény-nemzeti” ideológia megalkotója és képviselője a szélsőjobboldali, antiszemita Prohászka Ottokár püspök volt, aki a Rerum Novarumra alapított keresztényszocializmus és a hungarista mozgalom megalapítója volt. A mai magyar katolikus egyház ugyanezeket az antiliberális elveket vallja.
Csupán idézném, hogy szélsőjobboldali portálok a következő címszavakkal ajánlják Bolberitz Pál katolikus pap-tanár, teológus-filozófus, a Szent István Akadémia elnöke 2009. augusztus 20-án (István katolikus szentté avatásának napján) adott interjúját. „A ’magyar’ megélhetési politikusokról, a Magyar föld eladásáról, a Magyarok üldözéséről, a bűnöző pártokra való szavazási kényszerről, a megmaradást biztosító Szent Korona Törvényről, s végül, de nem utolsósorban az Európai Unió összeomlásáról.” Ebben minden benne van.
Fentiekből az következik, hogy Magyarország egy idegen vallási hatalom által megszállt és leigázott ország. Ez a megszállás az Árpád-házi királyok kihalása után kezdődött, amikor a korabeli Európa katolikus uralkodócsaládjai adták a magyar királyokat, külföldi papok erőszakos térítései zajlottak. Magyarország ma megszállt terület, a szellemi gyarmatosítás következtében elveszítette a szabadságát, a függetlenségét és az önrendelkezését. A hamis nemzeti identitás folytán pedig a magyar nép önként azonosul a gyarmatosítókkal, mert nemzeti identitását a katolicizmusra cserélték.
Az Európai Unió óriási veszélybe került, miután Magyarország képviseletében az antidemokratikus, antiliberális, antikapitalista és antiszemita katolicizmus bekerült az Unióba, és ott belülről bomlaszthat. Ahogyan Goebbels mondta a nácikról a Reichstagban, Orbán rendszere ugyanolyan ellensége az Európai Uniónak. A demokrácia szabadságát használja fel a demokrácia legyilkolására. Ezért, aki meg akarja menteni a liberális demokráciát, nem úszhatja meg, hogy frontálisan ütközzön a katolikus egyházzal. Vagy ha ezt nem vállalja, akkor a liberális demokráciától búcsúzzon el. Ezt megtanulták a felvilágosodás gondolkodói, és az Egyesült Államok alapító atyái, akik valóban és ténylegesen elválasztották az egyházat az államtól.
Téved, aki lebecsüli ennek veszélyét, mert a magyar példa bizonyítja, hogy a „keresztény Európa” hazug jelszavával, a nyugati liberalizmus válságának és tévút jellegének hangoztatásával az agresszív fasizmus erősebb lesz, és egy demokratikus szavazás eredményeként átveheti az Európai Unió fölötti hatalmat. Akkor csak annyit kell tennie, hogy az Unió alkotmányába beleírják a „keresztény” gyökereket és Európa identitását a középkori katolicizmussal azonosítják. Oszt jónapot! Ettől kezdve csak másolni kell a magyar modellt.
Vigyázó szemeteket Budapestre vessétek.
