Sokaknak problémát okoz, hogy a liberális tolerancia hogyan lehet intoleráns. Nem saját értékeivel fordul-e szembe a liberális állam, ha intoleráns valamelyik vallással szemben, lerombolva önmaga értékeit?
A fogalmak tisztázásával talán feloldható az ellentmondás. A vallás szabadsága a természetfölötti keresésének, tiszteletének szabadságát jelenti, és azt a jogot, hogy az Isten keresésével kapcsolatos tanait és elképzeléseit mindenki szabadon hirdesse. Az nem vallás, ha bárki a saját hitét másokra akarja kényszeríteni, mert az nem a természetfölötti Lény keresését, tiszteletét, imádatát jelenti.
Az is lehet, hogy egy vallás egyes irányzatai Istent, Allahot, Nagy Medvét, a Legfőbb Lényt, a megvilágosodás útját keresik, míg mások e vallás nevében mások szabadságát és életét veszélyeztetik, hitelveik alapján gyilkolni akarnak. Ebben az esetben, aki a Legfőbb Lényt keresi, az a vallásszabadsághoz való jogát gyakorolja, aki mindenkire rá akar kényszeríteni bármit, vagy meg akarja ölni a hitetlent, az nem a vallásszabadság védelme alatt áll, hanem bűnöző.
Általában minden liberális állam megkötéssel él, a vallás szabad gyakorlása nem ütközhet az ország alkotmányába. Aki ezt megszegi, megszegi a törvényt, aki megszegi a törvényt, bűnöző. Vele szemben nem a vallásszabadságra vonatkozó törvények a mérvadóak, hanem a büntetőtörvénykönyvek oldalai. Nem bújhat egy gyilkos, egy terrorista sem amögé, hogy neki ezt mondja a vallása, mert nekünk meg azt mondja a törvényünk, hogy ez nem vallás.
Ezért nevetséges szemforgató szofizmus, amikor doktriner „liberálisok” álelvi vitát folytatnak arról, hogy a liberális állam korlátozhat-e bármilyen vallást és hitet. Miért ne korlátozhatna, ha az nem az istenkeresésére, hanem a liberális állam szabadságjogainak a felszámolására irányul? Az nem vallás, hogy nem tűröm a hitetlenségedet, és meg kell ölni minden hitetlen gyaur kutyát.
Nem kell az iszlámot boncolgatni, elemezni, hogy mit mond a Korán. Teljesen mindegy, mit mond a Korán, ha valaki a Korán alapján, vagy az Ingatlanpiac nevű újság alapján hirdet harcot a „hitetlenekkel” szemben, az ugyanaz, az nem vallás, az nem élvezheti a vallásszabadságra vonatkozó védelmet. Ugyanolyan bűnözés, mint bármi más. Helytelenül sorolja bárki a tolerálandó másság, a védendő értékek körébe a muszlim vallásra hivatkozó gyilkosok eszméit. Ez nem kultúra, ez nem vallás, semmi tolerálandó nincs benne. Ez nem része a vallásszabadságnak, ez csupán bűncselekmény.
Sokféle bűncselekmény van, ez az egyik formája. Nem lehet azonosítani egy vallással, néppel, nemzettel, fajjal sem, és nem is kell. Különféle hazugságok vannak, egyesek arra hivatkoznak, hogy az anyjuk pénztárcájának nézték a leütött asszony bukszáját, mások a Koránra, semmi különbség nincs köztük, mindkettő ugyanolyan ótvaros hazugság, amivel minden gyilkos és bűnöző rendelkezik, ki ezzel, ki azzal.
Ezek egyszerű gyilkosok, akik a gyilkolás izgalmához keresnek valami okot, ezúttal Mohamed miatt öltek, nem a Fradiért. Azt persze érdemes vizsgálni, hogy a Korán egyes részei alkalmasak-e a gyűlöletkeltésre és az uszításra, mert a magyar Btk. például tartalmazza a felbujtás fogalmát. De ezt mindig az egyes esetekben kell, mert nem a vallást kell üldözni, hanem a konkrét bűncselekményt. Ha a Koránt bárki arra használja, hogy akár fenyegetéssel, akár ígérgetésekkel (Paradicsom) bárkit bűncselekmény elkövetésére rábírjon, az már bűncselekményt követ el, és teljesen mindegy, hogy ezt egy vallás vagy a Fradi bajnoki címének érdekében tette. Ha a Korán felolvasásával teszi, ha mással, ha megvalósul a bűncselekmény, keményen fel kell lépni ellene. És ha valaki ezt a vallása sérelmének tartja, mert neki a gyilkolás a vallása, és emiatt nem akar börtönben ülni, keres magának olyan országot, ahol ezt megteheti.
Magyarul, el kell határolni a bűncselekményeket a vallásszabadságtól. A hit és a lelkiismeret szabadsága ezzel nem szenved csorbát, feltéve, hogy valakinek nem az a hite és a lelkiismereti parancsa, hogy valakit meg kell ölnie. De ebben az esetben indifferens, hogy ezt valamilyen hamis vallási maszlaggal igazolja, vagy a buszbérlet mindenkire kötelező bevezetésének szándékával. Nem kell, és nem szabad a vallástól hasra esni, nem kell a vallást misztikus tiszteletben tartani. A vallás misztikus, a büntetőtörvénykönyv nem az.
Szeretném tisztázni, hogy nem minden vallás és vallásalapító tiszteletre méltó. Az, hogy a vallásszabadság joga megilleti, nem jelenti azt, hogy mindenkinek tisztelnie kell vagy tiszteletre méltó lenne. Szörnyűséges vallások léteznek, és még szörnyűségesebb vallásalapítók. A hamis vallások mindig veszélyesek, a kereszténységet meghamisító katolicizmus is másfél évezreden át veszélyes volt, ahogyan ma is az, ha nem tartják korlátok között. Ezeket pórázon kell tartani, mint a vérebeket. Ők éppen az igazi keresztényeket és a zsidó Messiás népét, a zsidóságot irtották. A vallásszabadság jog, de nem kötelező tisztelet. Igenis, lehet sérteni a vallási érzületet is. Csak a vallásgyakorlás jogát nem lehet korlátozni, amíg valaki bűncselekményt nem követ el, mert ahhoz a vallás nevében sincs joga.
A katolikus egyház például éppen azzal zsarolja az államot és a polgárait, hogy misztikus tiszteletet követel magának. Ha az állam nem hajlandó teljesíteni a követeléseiket, vénasszonyos visítás és uszítás kezdődik a keresztényüldözésről, miközben soha senki nem üldözte úgy a kereszténységet, mint a katolicizmus. A katarok, valdensek, bohumilok és mások tudnának mesélni erről. Nem szabad a vallásos vonyításnak, manipulálásnak bedőlni. Nem jár tisztelet nekik, csak jog.
Felmerül ezekben a vitákban a szólásszabadság, a véleményszabadság és a sajtószabadság kérdése. Egyeseknél akár úgy is, hogy kell-e provokálni vele, nem szab-e határt más vallásának tisztelete. A válasz rövid: nem. Nem csupán arra ad jogot a vallás szabadsága, hogy valaki szeressen egy vallást, hanem arra is, hogy ne szeressen, és ezt kifejezheti éppen úgy, ahogy a vallás szeretetét is kifejezheti. Egy vallás elutasítása minden esetben sérti a vallásban hívők érzékenységét. Ez elkerülhetetlen. Őket csak az nem sértené, ha betérnék. De akkor hol van az én szabadságom. Mindegyikbe pedig nem is térhetek be.
Sok esetben semmi mást nem tesz valaki, csak az általa vélt igazságot hirdeti, anélkül, hogy más vallására egyetlen rossz szót mondana. De az igazság is sérti azt, aki másban hisz. Jézus semmi mást nem tett, minthogy az Isten országának törvényeit hirdette, és keresztre feszítették érte. Efézusban a Diana istennő szobra miatt meg akarták lincselni Pál apostolt, de Athénban csak annyit mondtak neki, hogy „bolond vagy te Pál”.
Ezekben az esetekben a vallásszabadság sérelmét jelentette volna, ha Jézus nem mondhatja el a farizeusoknak saját tanításait, amelyek sértették a képmutatókat. Volt a Bibliában olyan eset is, amikor Isten azt mondta Gedeonnak, rontsa le a Baál hamis isten oltárát és vágja ki a körülötte levő berket. Amikor ezért meg akarták ölni a Baálban hívők, azt mondta Gedeon apja: Baálért pereltek ti? Ti akarjátok megvédeni őt? Ha isten ő, pereljen ő maga, védje meg magát. Lehet tehát akár olyan cselekedet is, amely sérti a más vallását. Engem például mindig sértettek a köztereken levő Mária-szobrok, mert bálványimádásnak tartom, és ha bálványimádó akar lenni valaki, erre joga van a templomán belül, de nem erőltetheti rám. A köztér nem az övé.
Ilyen sérelmek tehát vannak karikatúrák nélkül is. Ez a sérelem kölcsönös, nem lehet egyoldalúan korlátozni. Ahogy az iszlám bánik a nőkkel, az sért engem is. De nem kaszabolom le őket. A vallásszabadság a hit hirdetését, tanítását teszi lehetővé, mást nem. Ha valaki ezt túllépi, felejtse el, hogy ez vallás vagy más ok miatt van, mert ha más emberre támad, másokat bűncselekményre felbújt, akkor bűnöző. Semmi tisztelet nem jár se neki, sem az állítólagos istenének. Gyilkolásra nincs indok.
Az ízlés kérdése, kinek tetszenek a Charlie Hebdo karikatúrái, nekem tetszenek. De azért, mert ez gyilkos indulatú, beteg vallási fanatikusoknak nem tetszik, nem lehet korlátozni a karikaturisták jogát. Még olyan indokkal sem, hogy ne „hergeljük”, ne „provokáljuk” a szélsőségeseket és a terroristákat. Szeretném leszögezni, hogy a Charlie Hebdo művészei semmiféle határt nem léptek át, és nem éltek vissza a sajtószabadsággal. A zsarnokság ott kezdődik, amikor ez a mondat elhangzik, hogy „visszaélnek a sajtószabadsággal”. Hallottuk mi már ezt valamelyik fideszes stricitől is.
Ha tekintettel kellene lenni erre, és csak úgy élhetnénk nyugalomban, ha a Kouachi testvérek ízlésének megfelelünk, akkor legjobb, ha mi magunk lőjük fejbe magunkat, meg sem várva, amíg a lelkében megsértett két vadbarom megérkezik a géppisztolyokkal. Aki a szabadságot feladja, és félelemből nem meri tenni azt, ami normális, az nyitja meg magát igazán a terror előtt. Soha nem lenne elég az engedmény, holnapután a feleségem már nem merne kimenni csador nélkül az utcára. Ez a terror lényege, a megfélemlítés, hogy engedjünk nekik. Ezért nem lehet az ún. „palesztinokat” sem kielégíteni, mert őket csak az elégítené ki, ha minden zsidó belefojtaná magát a tengerbe.
Ennek semmi köze a valláshoz, ez bűnüldözési kérdés. Nem vallási, hanem rendőrségi ügy. Azt kell megtalálni, mikor kell ilyen közveszélyes bűnözőket korlátozni, rács mögé dugni. Szerény véleményem szerint ezekről párizsi gyilkosokról már tudni lehetett, hogy bármikor képesek ilyesmire. A liberális széplelkeknek pedig nem az lenne a dolguk, hogy vérszomjas gyilkosok „emberi jogai” miatt aggódjanak, hanem az, hogy a szabad polgárok életéért aggódjanak.
A vallási fanatikus terroristák és a szélsőjobboldali nácik, akik nem a bűnt, hanem a vallást és a szabadságot üldöznék a terrorizmus ürügyén, egy tőről fakadnak. Ezért a terrorizmusra nem a nácizmus a válasz, hanem a liberalizmus a válasz mindkettőre, de nem azoknak a hülyéknek a liberalizmusa, akiknek a liberalizmus a korlátok nélküli anarchiát és a társadalam védtelenségét jelenti.
A magam részéről Guantanamo-t például rendkívül hasznosnak ítélem, és sokkal jobban járunk, ha ez a két emberselejt is ott csücsül. Biztos vagyok abban, hogy Guantanamo nélkül borzalmasabb lenne a világ, és rettegnénk kilépni az utcára. Amikor azt olvastam, hogy a CIA titkos börtönöket tart fenn itt-ott, elégedetten nyugtáztam, hogy teszik a dolgukat. Csak tegyék emberségesen és törvényesen. De a terrorizmus veszélyes üzem. Nem kötelező terroristának menni. Aki szeret lövöldözni, arra visszalőnek. Aki embereket öl, bizonyos jogokat elveszít. Az emberéletet meg kell menteni. A liberalizmus nem azt jelenti, hogy védtelennek és hülyének kell lenni. Hanem azt, hogy a szélsőjobbal szemben egyes emberek bűncselekményei miatt nem teszünk kollektív bűnösökké egész népeket, vallásokat, bevándorlókat.
A világ technikailag fejlődik, globalizálódik, és ennek arányában veszélyesebb is. Szerintem a majdnem Nobel Béke-díjat kapott Edward Snowden is nagyon sokat ártott a világ biztonságának, még akkor is, ha a nemzetbiztonsági ügynökség túl nagy merítést használt. Engem nyugodtan lehallgathatnak, elolvashatják a leveleimet, nem hiszem, hogy túl érdekes lenne nekik, és ez érdekelné őket.
Ha ez kell ahhoz, hogy Allahu Akbar ordítással ne rontson rám egy elmebeteg, akkor tegyék. A liberális demokráciákat meg kell erősíteni, a liberalizmus nem a széplelkű szobakukacok filozófiája, hanem az emberi szabadság harcos és bátor védelmezője, amely vadállatokkal és gyilkos veszélyekkel szemben védi az emberi életet. Ide kellene visszatalálni.
