Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: Jézus-karikatúrák 2015. január 20. kedd 23:05

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: Jézus-karikatúrák

Zavarba jöttek azok, akik korábban elítélték a Mohamed-karikatúrákra adott muszlim reakciókat. Kiderült, hogy nemcsak Mohamed-karikatúrák vannak, hanem Jézus-karikatúrák is születtek. Nem kedvesebbek, mint Mohamedről.

A meghasonlás lényege, hogy akik Mohamed kapcsán nem érezték úgy, hogy korlátozni kellene a szólásszabadságot, a Jézusról szóló karikatúrák esetében már igazolni látják a katolikus egyház és Orbánék álláspontját, miszerint nem szabad a vallási érzékenységet sérteni. E tekintetben korlátozni kell a sajtó és a szólás szabadságát, meg kell húzni a határokat.

Csak néhány ilyen Jézus-karikatúrát láttam, de a többit is el tudom képzelni. Egyik oldalról meg tudom érteni, hogy nem tetszik. De a szabadság mindig olyan jelenségek szabadságát védi, ami nem tetszik nekünk vagy másoknak. Olyan jelenségek szabadságát nem kell megvédeni, amilyenek mindenkinek tetszenek.

Ha valaki Mohamed kigúnyolását érthetőnek tartja, Jézus kigúnyolásán pedig felháborodik, nem azonos mércével mér. Ezért sokan most már úgy gondolják, a Jézus-karikatúrák számukra sértő volta miatt talán felül kell vizsgálni az iszlám vallást sértő megnyilvánulások szabadságát is. A vallás valóban legyen védett, a vallási érzékenységet ne lehessen sérteni.

Egyrészt a jog nem tehet különbséget Jézus és Mohamed, illetve vallás és más témákkal kapcsolatos szabadságjogok között. Ellenkezőleg, mivel a vallás a társadalmi szabadságra leselkedő legnagyobb veszély, ezt kell leginkább a jog eszközével féken tartani. Ha a vallás törvények felettivé válik, kikezdhetetlen tekintéllyel nehezedik az emberek lelkére és a társadalom életére. A szabadság percei megvannak számlálva.

A szabadságot ugyanis mindig az veszélyezteti, ha valami tabuvá válik, ha nem lehet kritizálni, ha megfellebbezhetetlen tekintéllyel magasodik az emberi lélek fölé. Ebből származnak az istenkirályságok, az ideológiai államok és diktatúrák. Ha egy ilyen tekintély a hatalom forrása, az a hatalom leválthatatlan. A világon azonban semmi sem lehet olyan „szent”, hogy kritizálhatatlan legyen.

Amikor az Orbán-rezsim büntetni rendel bizonyos „nemzeti” szimbólumokat, a szabadság korlátozásával éppen az a célja, hogy a „Szent Korona” tekintélye a hatalmukat legitimálja, illetve ez a tekintély adja a legitim hatalom forrását. Ez egy demokráciában elfogadhatatlan. Nekem a „szentnek” nevezett korona olyan dolgokat szimbolizál, amiket szívből utálok, és egy vasabroncsot nem vagyok hajlandó tisztelni. Nem vagyok bálványimádó.

A korona cseppet sem „nemzeti” szimbólum, hanem egy ideológia szimbóluma, amelynek nevében véget vetnek a jogállamnak, szabadságnak, demokráciának. Demokráciában a jog a legfőbb tekintély, amely a törvény előtti egyenlőséget a személyekre, ideológiákra és a tárgyakra is kiterjeszti. Ahol bálványok léteznek, ott többé nincs szabadság.

Ha valaki hatalmat akar szerezni egy közösség, egy nép fölött, annak első dolga, hogy adjon a népnek egy bálványt. Gondoljunk a „Legyek ura” című könyvre és filmre, vagy arra, amikor a Sínai-hegyen az egyiptomi szolgaságból kiszabadult zsidók aranyborjút kértek Árontól. A szolgalelkű embereknek bálványokra van szükségük, és akinek nincs, azt is szolgává teszik.

Mózes a törvényt hozta le a hegy tetejéről, amit Isten saját kezével írt. A Biblia azt mondja, hogy ez a szabadság tökéletes törvénye. A szabadság alapja a jog, a jog ellentéte a hamis tekintély, amely a jog fölé emelkedik és bálvánnyá válik. A bálvány megnyitja az utat a szolgaság és törvénytelenség felé. A szabadságot jelentő törvényeknek és a jogosságnak vége lesz.

A liberális demokratikus jog lényege az, hogy eltörli a bálványokat és a törvény egyenlősége fölött álló hamis tekintélyeket. A bálvány ellentéte a szabadság, a szabadság ellentéte a bálvány. A szabadságot pedig a jog védi meg a bálványtól, ezáltal a jog lesz a legfőbb tekintély. Amit kiveszek az egyenlő jogok uralma alól, az bálvány lesz, és a jog fölé emelkedve, abszolút tekintély lesz.

A liberális demokratikus jog lerombol minden bálványt, legyen az eszme, tárgy, személy, egyház, vallás, ideológia, jelkép. Ezért nem szereti sem az egyház, se bármelyik vallás, se megkérdőjelezhetetlen hatalomra törő vezér a liberális demokráciát. Liberalizmus a szabadságból indul ki, amely nem enged bálványt helyezni a nép fölé, hanem a jogegyenlőség által mindent azonos jogok alá rendel.

A Biblia is arra tanít, hogy le kell rombolni minden bálványt, előbb a szívekben, de ha kell, fizikailag is. Nem véletlenül, ez a Tízparancsolatban az első parancs. Minden ezen áll vagy bukik. Isten nem bálvány. Aki Istent ismeri, a szabadság forrásával van kapcsolatban. Jézus szabadító. A bálványok nem felszabadítanak, hanem megkötöznek, béklyókat helyeznek az emberre, szolgává tesznek.

Ezért nagy tévedésben vannak, akik úgy gondolják, hogy a Jézus-karikatúrák miatt hasonlóképpen meg kell sértődniük, mint az iszlámistáknak a Mohamedet gúnyoló rajzokon. Ebben az esetben nekik „Jézus”, vagy akit annak gondolnak, ugyanolyan bálvány lesz, mint Mohamed a muszlimoknak. Csak bálványokat kell a sértéstől megvédeni, Istent nem. Isten nem szorul az emberek védelmére.

Azt mondják, hogy a Jézus-karikatúrák nem kellemesek, ízléstelenek, sértőek és bántóak. Így van, közülük sok rajz ilyen, de a tolerancia mindig arra vonatkozik, hogy a nem ízléses, a kellemetlen, bántó dolgot is eltűrjük, a jogot nem vitatjuk el. A csapda az, hogy sértőnek érzünk valamit, ezért a szabadságot szűkítenénk. A veszély az, hogy amit a szabadság szűkítésével megvédenénk, az bálvánnyá válik, s azonnal lesznek olyanok, akik felkapják, a bálványt maguk elé tartva szolgává tesznek mindenkit. A tűrés a szabadság ára.

Másrészt szeretnék rámutatni arra, hogy a nem ízléses kritika joga is hasznos. A Jézus-karikatúrák többsége nem Jézusról szól, hanem arról az egyházról, amely Jézus nevében szörnyűséges dolgokat tesz, amely beleavatkozik a politikába, és az állammal való összefonódásban látja létezése célját. Akik nem tudják, hogy a visszaélésekhez, és ehhez az egyházhoz, Jézusnak semmi köze nincs, azok a névleges egyház öndefiníciója alapján Jézus-ábrázolásban fejezik ki a jogos kritikájukat, esetleg az utálatukat. Ebben az esetben nem a rajzoló a felelős.

A lerajzolt „Jézus” nem Jézus, mert Jézus a mennyben van. A Jézusra utaló rajz készítője pedig nem követ el semmivel nagyobb bűnt a legborzalmasabb rajzzal sem, mint bármelyik hétköznapi bűnös paráznasággal, lopással és hazugsággal. A Biblia szerint, aki egy törvényt megront, az egész megrontásában bűnös. Az emberek sokféleképpen bűnöznek, nincs különbség. A bűnös állapotban levő, és az Istent nem ismerő ember istentelenül él, akár rajzol, akár nem. A rajzoló így, mások másképp vétkeznek, és ezzel nem jobbak.

Gondoljunk arra, hogy a farizeusok megdorgálják Jézust, mert a paráznákkal társalog, de Jézus szerint a képmutató farizeusok, akik megvédenék az Istent, rosszabbak, mint a paráznák, akik nem leplezik a bűneiket, hanem tisztában vannak azzal, hogy bűnösök, és segítségre szorulnak. Farizeusok a házasságtörő asszonyt megköveznék, de amikor Jézus a porba írja a bűneiket, elballagnak.

Egyesek a Jézus-karikatúrákat rajzoló bűnöst megköveznék (a radikális iszlám követői géppisztollyal lelövik a Mohamed-rajzolókat), de a maguk bűneiről ők megfeledkeznek. A francia karikaturistákat legyilkoló terroristák bűnösebbek voltak, mint bármelyik rajzoló, még azoknál is, kedves keresztények, akik nem Mohamedet, hanem Jézust gúnyolták ki. Akik követ dobnának egy másik bűnös megbüntetésére, mindig rosszabbak, mint az a másik bűnös, függetlenül attól, milyen bűnt követett el. Aki másra követ dob, az képmutató, hiszen saját bűnei alól felmenti magát, miközben mást megítél.

Aki a rajzoló bűnei miatt szűkítené a szólásszabadságot, az a saját bűnei miatt is szűkítse az arra való szabadságot, hogy azokat ő elkövethesse. Mert az ő bűnei másokat sértenek, leginkább az Istent, akit képmutató módon meg akar védeni a rajzolóktól. Semmivel sem kevésbé, mint a rajzoló.

Isten a szíveket vizsgálja, nem a rajzokat. Istent tévesen gyalázó rajz is szólhat olyan dologról, amivel Isten maga is egyetért. Csak neki semmi köze ahhoz az egyházhoz, vagy valláshoz, amelyiket a karikatúra kritizál vagy gúnyol. Éppen a gúny, a csúfság, a sokkoló, a provokáló kifejezésmód az autentikus eszköz a bálványok ledöntésére, mert az elvárt tisztelettel szembeni tiltakozás nagyítja fel szándékosan a tiszteletlenséget. Minél jobban akar valaki bálványozni valamit, az erre adott reakció annál durvább, tiszteletlenebb és lekicsinylőbb lesz.

A durva és tiszteletlen karikatúráért az esetek többségében nem a karikaturista a felelős, hanem a jelenség, amelyre ilyen választ kell adnia. A bálványimádó azt akarja, hogy tiszteljék, a szabadságához ragaszkodó ember erre úgy válaszol, hogy a tiszteletlenség legdurvább formáját választja. A felnagyítás, ízléstelen, durva kifejezésmód nemes mondanivalót is takarhat, és lehet művészi kifejezés eszköze. Egy Istent ocsmány módon ábrázoló mű mondanivalója még tetszhet is Istennek, aki a szívet vizsgálja, nem a kifejezési módot, amely tévedésen alapul.

A hívőnek, aki az Isten adta belső szabadságban él, és nem bálványimádó, a Biblia ad útmutatást a reakciókra nézve. A Biblia a bálványokkal kapcsolatban azt mondja, hogy védjék meg magukat, ha istenek. Gedeon példája azt mutatja, hogy Isten parancsolta meg neki, hogy a bálványokat döntse le, a berkeket vágja ki. Isten mondhatta volna úgy is, hogy készítsen karikatúrát róla, nevettesse ki, mutasson fityiszt neki, fejezze ki a bálvánnyal szembeni tiszteletlenségét.

Amikor Gedeont ezért meg akarták ölni, az volt az Istentől származó felelet, hogy a bálvány védje meg magát. Isten nem használ kettős mércét, magával szemben sem személyválogató. Rá nézve is érvényes, amit mondott, hogy ha akarja, védje meg magát. De Istent a porból való ember rajzai nem idegesítik fel. Nem úgy reagál egy sértésre, ahogyan az evilági ember. Helyette pedig nem kell senkinek intézkedni. Istent megvédeni akaró hívőknek mondom, hogy Isten minden bűnösre egyformán tekint. Rajzolóra, paráznára, más bűnök elkövetőire ugyanúgy néz. Isten jó.

Ez ellentétes azzal, ahogyan Jézus tanítványai reagáltak, amikor nem akarták befogadni őket egy szamaritánus faluba. A tanítványai tüzet akartak lehozni az égből, hogy megfizessenek ezért a galádságért. Jézus azt mondta nekik, hogy ti nem tudjátok, minémű szellem van bennetek. Az Isten Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem azért, hogy megmentse.

Jézus a róla szóló rajzok készítőjét is szereti, érte is meghalt. Kifizette a bűnei árát éppen úgy, mint azokét, akik sértve érzik magukat Isten helyett is a rajzai miatt. Isten nem bosszút állni akar rajtuk, hanem megmenteni akarja őket. Isten a gonoszért nem fizet gonosszal, a rosszat jóval győzi meg. Aki egy rajzolónak nekiesik, a szabadsághoz való jogát kétségbe vonja, és korlátozni akarja a jogait Isten nevében, vagy akár a saját bálványimádó „érzékenysége” nevében, az épp ellenkezőjét cselekszi az Isten akaratának. Azt az embert az ő bálványimádása miatt eltávolítja Istentől és az örök élettől. Ez a Bibliából levezethető.

Hogy mennyire tévedésben vannak az Istenért aggódók, vallási „érzékenység” miatt felháborodott bálványimádók, azt jól kifejezi, hogy a legnagyobb lázadás mögött legtöbbször a szenvedélyes istenkeresés vagy az Isten hiánya áll. Azok tombolnak leginkább, akik az Isten hiányát leginkább érzik. Aki élik a maguk polgári, ateista életét, betartják a közösségi szabályokat, a maguk módján még erkölcsösek is, azok nem használnak ilyen erős ingereket, kifejezési formákat, azok jól megvannak Isten nélkül.

Aki képes indulatosan reagálni, durva eszközöket használni, az nem közömbös ember, annak az igazságérzete erős. Azért szidja Istent, mert hisz benne, hogy az Isten jó, az Isten igazságos, és ezzel összeegyeztethetetlen az, amit tapasztal. Az igazságérzete háborog, és amikor kritizál, nem ő gyalázza az Istent, hanem azt mutatja meg, hogy az Isten nevét magára vevő ember és egyház hogyan is gyalázza az Istent, azt az igaz és jó személyt, akit nem ilyennek ismer.

Ezért mondja Jézus, hogy a paráznák megelőznek benneteket Isten országában. S ha valaki túlságosan beleéli magát a szólásszabadság korlátozásának hitébe, a rajzolók is megelőzhetik Isten országában. A Jézus-rajzok készítői is, mert ők őszinték. Őszinték a keresésben is, a felháborodásban is, a kifejezési formákban is, és őszinték lesznek a megtérésükben is. Nincs nagyobb öröm a mennyben a Jézus-rajzok készítőinek megtérésénél. A te „érzékenységed” ne akadályozza meg őket ebben. Aki büntetne, nem az Istent szolgálja, hanem ellene dolgozik.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.3/5 (79 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +70 ( 114 szavazatból)
Bartus László: Jézus-karikatúrák, 4.3 out of 5 based on 79 ratings

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos