Gyöngyöző kacaj hallatszik ki a pannon óvoda kertjéből. Vidáman homokoznak a gyerekek. Hamarosan tanácselnök-választás lesz, amit az a gyerek nyer, aki a legnagyobb homoksüteményt tudja elkészíteni. A kiscsoportosok lázasan készülnek. T. Józsika kicsi piros vödröcskéjével és kisásójával már hónapokkal ezelőtt munkához fogott, azóta sem látta senki. Rendületlenül lapátolja ki a homokot, nő a kihányt homokbucka a gödör szélén, egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát, rapid tempóban halad a Föld magmája felé. A homokozó egyik távoli szegletében B. Lalika magában játszik, gyakorolja a különböző formákat, nemigen törődik a társaival. A jobb sarokban tornyosuló hatalmas homokhegy előtt a pufók nagycsoportos T. Pistike ül, mellette narancssárga kisvödör, kislapát. Nem csinál semmit, békés nyugalomban ücsörög és szemléli a többieket. Övé a legnagyobb homokkupac, a többieknek együtt is kevesebb van, mint neki egyedül. A kiscsoportosoknak – egy halovány esély érdekében – össze kellene önteniük a homokjukat és együtt dolgozni a homoksüteményeken, de hát kicsik ők még ahhoz, hogy erre rájöjjenek. Ekkor Sz. Viktorka váratlanul a homlokára csap és felkiált: – Vezessen minket F. Ferike! – és a kezébe nyom egy tarka, pettyes vödröcskét. Halad tovább a munka. Hordják a vizet, a homokot, próbálják a különféle süteményeket, de csak nem akar összeállni egyik sem.
Sok-sok gyerek a kerítésen kívülről figyeli az eseményeket, nekik nem jutott férőhely az óvodában, a zömének még vödre sincs, de ha van, az is csak egy horpadt, lyukas pléhvödör. Közben T. Pistike szülei 7 forintos tejet árulnak, a nagymamája krumplit osztogat a kívül rekedt gyerekeknek, de hiába állnak sorban érte, a lyukas vödrökben ezek elszállítása kissé körülményes.
Ez alatt B. Lalikának szép csendben sikerült egy tökéletes homokmignont sütnie, de a többiek rá se rántanak. T. Pistike még mindig mozdulatlanul, némán ül a jobb sarokban. Sz. Viktorka fel-alá futkos a kis vödrével, ő a legokosabb mind közül. Hirtelen újabb ötlete támad. Fogja a kisvödrét, teletölti vízzel és F. Ferike fejére önti. Ezen mindannyian jót nevetnek, s kacagnak a kerítésen kívül álló gyerekek is. Ferikének ekkor elege lesz a homokozásból, odacsapja a kisvödrét, és kiszáll a játékból. – Legyen a vezető inkább B. Lalika – mondja. – Ne legyen! – De igen! – Nem támogatom! – De igen! – De nem! – harsogják egymás szavába vágva a kiscsoportosok. K. Ágika, kezében a kicsi piros vödrével, döntést hoz: – De igen! Legyen B. Lalika! Ekkor váratlanul előbukkan a föld mélyéről, kezében piros vödröcskéjével T. Józsika, akit hónapok óta senki sem látott. – Nem egyezem bele! – kiáltja. – De igen! – ismétli K. Ágika. – Nem támogatom! – vágja rá T. Józsika. És így tovább, és így tovább… játszanak tovább a gyerekek önfeledten.
Október 11-én az éj leple alatt feltűnik néhány marcona férfi az óvodában, és egy óriási, ember nagyságú homokkuglófot készít az addig tétlenkedő T. Pistikének. 12-én este megjelenik az óvoda igazgató bácsija, kézen fogja lieblingjét, a nagycsoportos T. Pistikét, átvonulnak a homokozón, letapossák a kiscsoportosok ügye-fogyott, széteső, elázott homoksüteményeit és keresztülszántják B. Lalika mignonját. – Győzött T. Pistike! – dörgi az igazgató bácsi. – Sipirc haza! – kiabálja a kicsiknek –, akkor lássalak titeket, ha már leérettségiztetek!
Így esett Budán és Pesten a tanácselnök-választás az Úrnak 2014. esztendejében.
