Amikor új 56-ról beszélünk, nem egy győztes forradalomról szólunk, hanem a szabadságvágyak végleges bukásáról. Ebben az értelemben lesz egy új 1956, amely lezárja a NER „átmeneti zavaros éveit”, és egyértelműsíti, hogy ebből nincs menekvés. Orbán bandáját leváltani nem lehet, mert ők a „nemzet”, ők a haza. Haza pedig – ugyebár – nem lehet ellenzékben.
Az internetadó esete mutatta, hogy egy gyufaszál, apró szikra robbantja majd ki az új 56-ot, amellyel elkéstek a kedves polgártársak. Orbán a NENYI-ben szólt az ő népéhez, és abban mindent elmondott. Közölte velük, hogy megválasztását a diktatúra bevezetésére használja fel, szavazataikat erre való felhatalmazásként értelmezi. A kommunista diktatúra utáni demokrácia éveit az „átmenet két zavaros évtizedének” nevezte. Később alaptörvénye is világossá tette, hogy a szocializmus által megszakított „keresztény-nemzeti” Magyarországhoz való visszatérést tekinti a magyar identitással azonos állapotnak.
A liberális demokrácia évtizedei nem a célba érést jelentették, csupán átmenetet a Horthy-korszakba, amely a „Szent István állama, a Mária országa és a Szent Korona” hazugsága köré építette fel az antiszemita magyar identitást. A magyar nemzet keresztény (értsd ezalatt a politikai katolicizmust), a keresztény pedig azt jelenti, hogy nem zsidó. Ebben az értelemben ez semmiféle más tartalommal nem bír. A liberális demokrácia ezzel szemben zsidó, amely ellentétes a nemzeti identitással, és pusztítja a „keresztény” magyar nemzetet. Prohászka Ottokár, az „ország apostola” szerint „a zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet”. A numerus clausus a „keresztény” nemzet önvédelme volt a zsidósággal szemben. Az orbáni szabadságharc kódoltan ezzel azonos.
A „keresztény-nemzeti” magyar identitásból lehet érteni az orbáni szövegeket, amelyeket felületes elemzők csupán zagyvaságnak vélnek. Évezredes hazugság áll mögötte, ebből nyeri babonázó erejét és támogatottságát. Senki nem meri a magyar népnek megmondani, hogy nem „keresztény”, és soha nem is volt az, a „szentnek” nevezett korona soha nem volt István király fején, az nem is a római pápától, hanem Bizáncból származik. Gábriel arkangyal közbenjárása egy mese, amit Hartvik püspök talált ki, előtte soha senki nem hallott róla. Ha István király „keresztény” volt, akkor Koppány is „keresztény” volt, mert megkeresztelkedett ugyanúgy, csak nem a római katolikus, hanem a bizánci egyházban.
Kettejük között nem a „kereszténység” harcolt a „pogányság” ellen, hanem az akkori küzdelmeknek megfelelően a német-római birodalom Bizánc ellen, és a német lovagokkal megtámogatott István legyőzte Koppányt. A német császár támogatta István királlyá választását, nem a császár alá rendelt római pápa, és a geopolitikai döntést erősítette István házassága is. A két birodalom határán levő ország ezzel nyugathoz csatlakozott, és nem a „kereszténységhez”, egyáltalán nem a római katolikus egyházhoz. A magyar nemzet identitása ezért nem az, hogy „keresztény”. A történelemtanítás gyengesége, hogy a szélsőjobboldal eszméit oktatja a tények helyett, amelyek kevés kereséssel akár az internetről is megismerhetők. Feltéve, ha van miből fizetni az internetadót.
Mindennek jelentősége abban áll, hogy ez a hivatkozás írja felül a jogot. Ezért ők a nemzet igazi és hiteles képviselői, mert ők azonosak csak a „keresztény” nemzeti identitással. Ez a „keresztény” nemzeti identitás kizárja a demokratikus államberendezkedés lehetőségét. Olyan, hogy keresztény demokrácia, nincs. Ez ráadásul azonos a magyar fajjal, ahogyan Orbán szellemi elődei faji kérdésként kezelték a vallási identitást. Ha valaki nem tartozik hozzá, akkor a magyar fajt, a magyar nemzetet pusztítja, a magyar lelket öli meg.
Ezért hibáznak, akik azt állítják, hogy Orbán-rendszere csupán egy maffia, és nincs mögötte semmiféle ideológia. Ez az állítás nem vesz tudomást az orbáni alaptörvényről és a magyar történelemről. A következményei beláthatatlanok, mert a magyar nép ezt fogadja el, tudat alatt ezzel azonosul. Nem tudja, hogy ez hazugság, de az erősebb inger számára, mint a liberális alkotmányban rögzített jogok. Orbán azért lehet egy maffia, mert ezen az ideológiai alapon őt leváltani nem lehet, és ezért tehet meg bármit, mint egy feudális király.
*
Mindezt azért mondom el, mert ez az oka annak, hogy a magyar nép szótlanul elfogadta az antidemokratikus fordulatot. Mindenki tehet egy próbát, mondja azt a liberálisnak vagy baloldalinak tartott ismerősének, hogy a „Szent Korona” hazugság, Magyarország nem „keresztény ország”, a Biblia szerint nem is lehet az, mert csak keresztény egyének vannak, „keresztény ország” nem létezik. És azonnal meglátja, hogy mintha az anyját szidták volna a baloldali liberálisnak, mintha önazonossága gyökereit szaggatták volna ki. Ezért a liberális ellenzéki tiltakozás nem érinti a rendszer gyökereit, mert elhiszik a jobboldal hazugságát, amire az egész alapul. Emiatt halálra van ítélve.
Ezért nem tudták megállítani Orbánt időben, amíg erőszak nélkül lehetett volna. A liberális jogok nem részei a magyar identitásnak, holott az emberi természet elidegeníthetetlen jogaiból indulnak ki, teljes összhangban állnak a Bibliával, amely a „keresztény Magyarország” identitásával ellentétes. Emiatt nem lehet a “keresztény-nemzeti” hatalmat korlátozni, mert saját hazugsága szerint ez a hatalom isteni eredetű (“Isten küldte Gábriellel a koronát”), és ez a nemzet identitását érinti. Emiatt lázadás csak a hatalmi visszaélések és az anyagi ellehetetlenülés miatt következhet be. Ez pedig Orbán ügyességén múlik, mikor történik meg.
Mindez azt is jelenti, hogy ha a magyarok leváltják egyszer Orbánt, és eltörlik a rendszerét, de nem tisztázzák a „keresztény magyar” identitás hazugságát, akkor az időzített bombaként örökké ott ketyeg alattuk. A „nemzeti pártok” soha nem a konzervatív értékek képviseletét, hanem fasiszta rendszerek létrehozásának újabb szélsőjobboldali vágyát jelentik. Mivel az olyan hatalom, amely magát a nemzeti identitással azonosítja, nem korlátozható, ezért elkerülhetetlen a forradalom, amely az igazságtalanságai (nem pedig a hatalma alapját képező ideológia) miatt fellázad ellene.
A liberális demokrácia történelmileg éppen ebből indult ki. A hamis magyar identitás volt egész Európa identitása, ezt erőltette a római katolikus egyház egész Európára. Több évszázados késéssel éppen erre a „keresztény Európára” hivatkoznak az Orbán-banda egyes tagjai, akiknek a „keresztény” szó úgy áll a szájukban, mint disznónak a villásreggeli. Európa a felvilágosodás és a második világháború után megértette, hogy a történelem tanulsága az, hogy a vallási ideológiára alapozott korlátlan hatalom vérengzésekhez és háborúkhoz vezet. Ezt egyedül a liberális demokrácia akadályozhatja meg.
Ezért értik Európában, milyen középkori szörnyűségeket beszél ez a felcsúti ember, akinek országa még a holokauszt után sem értette meg, hogy a magyar nem azonos a „kereszténnyel”, a „keresztény” nem azonos az antiszemitával, és a demokrácia nem a zsidók trükkje, hanem az emberiség egyetlen megoldása a diktatúrákra és a vérontásokra. A katolikus egyház nem mondott le arról, hogy visszaállítsa a „keresztény Európa” jelszavával a római pápa szellemi fősége alatt működő feudális Európát. Ehhez keres bűnözőket, akiknek a „keresztény uralkodó” hazugsága és a vele járó korlátlan hatalom (annak anyagi előnyeivel együtt) megtetszik. Mindig is ilyenekkel fogtak össze. Ezeknek bunkósbot a kezében a „keresztény” szó és nemzettel való azonosság, a cél a pénz és a világi hatalom. Ehhez kell a lelkiismerettel fogságba ejteni az embereket, és ha lehet, már gyerekkorban.
Ezért hangzott el e lap hasábjairól is számos alkalommal a felszólítás, hogy az ellenzék leplezze le ezt a csalást, rombolja le a hamis magyar önképet, és értse meg, hogy a magyaroknak egy igaz identitást kell adniuk, amely az Isten által teremtett embertől elidegeníthetetlen szabadságban gyökerezik. A nemzetektől függetlenül igaz minden emberre. Ezért hangzott el számos alkalommal az a figyelmeztetés, hogy használják a jogot, amíg van, mert utána már késő lesz, nem lehet mit tenni. A diktatúra jogi kiépülése után a „keresztény nemzettel” szembeni ellenállás az érvényben levő jog szerint bűncselekmény lesz, és Magyarországgal szembeni ellenállásnak minősül, mivel Magyarország velük lesz azonos. Most is azt mondják: Magyarországot támadja Amerika, nem az ő sötét kormányuk diktatúráját.
A hivatalos ellenzék és a médiája mindezt figyelmen kívül hagyta, és nem nagy meglepetésre, bekövetkezett minden, amire számítani lehetett. Elkéstek, már a rendszerre fel is esküdtek, így végük van. A rendszer természetéből következik, hogy a lázadás, a forradalom (nevezzük akárhogyan), elkerülhetetlen. Ezeket a rendszereket nem lehet vérontás nélkül megúszni. Ezért vállalta e sorok írója is a kiközösítést a demokratikus közösségből, személyének méltatlan gyalázását, féltő, jogos és indokolt indulatainak gúnyolását és szélsőségesnek bélyegzését is. Az események ezt mind érthetővé teszik majd. Elfelejtik egyesek, hogy én abból az országból írok, amely kitiltotta Orbán embereit Amerikából. Ne csodálkozzanak a vehemencián. Itt a magyarok viselkedése érthetetlen és elfogadhatatlan. Pontosan tudják, hogy ez hova vezet. Lesz egy új 1956, de nem abban az értelemben, ahogy a kollaboráns álellenzék vakhitű fanatikusai remélik. 1956 abban az értelemben lesz, hogy elmúlik a rendszer kétarcúsága, viszonylagos szabadsága, és megértetik mindenkivel, hogy nincs menekvés. Ennek totális katasztrófa lesz a vége.
A választási eredmények világossá tették, hogy a rendszerrel kollaboráló álellenzék elveszítette a minimális bizalmat is, így képtelen lesz az eseményeket kontrollálni. A parlamenti díszletként pénzért képmutatóskodó álellenzék nem a másik oldalon áll, hanem Orbán oldalán. Ezt ők elfelejtik, bent is akarnak lenni, kint is akarnak lenni, de a kettő együtt nem megy. Ahogy az idő halad, egyre jobban megutálják őket. Ebből az következik, hogy amikor betelik a pohár, és egy jelentéktelennek tűnő ügy miatt felrobban az ország a diktatúrában lefojtott feszültségek miatt, akkor pusztító lesz. Emlékezzünk ne csak az október 23-i felemelő tüntetésre, hanem a koncolásokra és a Köztársaság téri vérengzésekre is. Ezért az első számú felelősség a politikai ellenzéket és az ellenzékinek hitt médiát terheli a 2014-es választásig tartó időszakban tanúsított magatartásáért.
De bármilyen pusztító legyen egy ilyen népfelkelés, nem győzhet. Vérből nem nőnek virágok, és ez csupán alkalom lesz Orbán diktatúrájának, hogy pontot tegyen az „átmenet zavaros éveinek” végére. Kemény fellépéssel értésére adja az országnak, hogy ezt a hatalmat leváltani nem lehet, de megdönteni sem, mert ez maga a nemzet. Akik erre kísérletet tesznek, azok hazaárulók, az amerikaiak és brüsszeliek bérencei. Kíméletlenül fognak leszámolni a belső ellenséggel, és ha kell, olyan vérfürdőt rendeznek, amihez képest a szovjet bevonulás iskolai bál volt. Természetesen kívülről senki nem avatkozik be, a magyar nép akarta így. Magyarország előbb-utóbb kikerül a demokratikus országok közösségéből: kirúgják vagy Kövér doktor óhajának megfelelően maga lép ki, megőrizve azt a bizonyos „önrendelkezését”.
Síri csend következik, mindenki megtudhatja megint, hogy a magyar nem egy szabadságszerető nép, hanem gyáva és megalkuvó, amely elkezd meglapulni, majd alkalmazkodni, hogy puhítsa a diktatúrát. Megszűnik a jelenlegi átmeneti állapot, hogy lehet mindenfélét pofázni, a jogilag már kiépült diktatúra azokat az eszközeit is használja, amelyekre eddig nem volt szükség, az erőszakot. Nem lesz a forradalom Orbán kedve ellen való, mert egyértelműsítheti a rendszerét. S akkor kezdődik el az igazi Orbán-rendszer, amely vélhetően addig tart, amíg a rendszer és létrehozója is fizikailag ki nem fárad. Akkor jön majd újra a bölcs magyar nép, amely békés úton rendszert vált. A szovjet pártfőtitkárok szintjén biológiailag alig élő vezér és bandája bíróságról bíróságra jár, míg meg nem hal. A magyar pedig megint azt hiszi, hogy ő egy szabadságszerető nép.
Ez vár a magyarokra a jelenlegi állás szerint. Ez előre látható törvényszerűség.
*
A mostani tüntetések csak előszelei a későbbi eseményeknek. Ez még nem a forradalom. Látható abból is, milyen könnyen kezelik. Másrészt ez még nem az elkeseredett és mindenre kész tömeg. Ezek megvárják, hogy keddre összehívják őket megint. Igazi forradalomban másnap reggel megtelnek újra az utcák, és az események spontán módon alakulnak. Azzal, hogy kollaboráns ellenzéki pártok is megszólaltak, támogatásukról biztosították a civil kezdeményezést, az egészet halálra is ítélték. Ahol ezek megjelennek, ott meghal minden. Olyanok, mint a pestis. Az igazi forradalom megjelenésekor ezek a gyáva és pénzéhes, a koncra leső műkedvelők ugyanúgy a gyűlölet tárgyai lesznek, mint az Orbán-rendszer minden más része. A forradalom ellenük is szól, és reszketni fognak, követelik majd a „rend” helyreállítását.
Ha kis szerencséjük van a civileknek, nem jönnek énekelni, akik szoktak, nem akarnak szónokolni, akik szeretik a hangjukat hallani, és nem ül rá az egészre a fontoskodó és gyáva liberális értelmiség. Ettől függetlenül a helyzet nem érett még arra, hogy sikerrel járjanak. A civileknek ez arra jó, hogy megtalálják és definiálják önmagukat, méghozzá élesen elkülönülve azoktól a gazemberektől, akik felesküdtek Orbánra és a törvénytelen alaptörvényre. Ezek az emberek politikailag meghaltak, megkapják Orbántól a pénzüket, de demokraták között semmi keresnivalójuk nincs. Ezt már akkor megmondtuk, amikor felesküdtek a diktatúrára. Ők döntöttek, közöttünk, demokraták között, nincs keresni valójuk. Nem kell meglepődni DK-sok, vagy bent vagytok, vagy kint. Mi kint vagyunk, ti meg bent. A gyűlölködés ezen nem segít. Aki áruló, az áruló. A többiektől nem is vártunk mást. Árulók ne tartsanak igényt semmiféle tiszteletre, mert a szabadság hajója ott süllyedt el.
Nagyon érdekes, hogy még a Népszava publicistája is azt írta, hogy senkinek nem érdeke az Orbán-kormány bukása, mert azt káosz követné, mivel nincs, aki kormányozhatná az országot. Bármilyen szomorúan hangzik, ez így van, és ez mindent elmond a magát „demokratikus ellenzéknek” nevező társaságról. Hogy ezek minek vannak, azt csak a fizetések napján tudnánk megmondani. A nagy Gyurcsány, akiért ölni tudnának a fanatikus hívei, akit még mindig nem ismert ki az értelmiség, mert elbűvölik az üres szavak, képtelen kormányozni. Ezt még ő maga is beismerte, ami döbbenetes. Ez a pont az, kedves Feri, amikor abba kell hagyni, és nem azzal tölteni az időt, hogy az „egy a tábor, egy a zászló” jelszavával megteremtsétek a baloldali orbánizmust, és megfojtsatok mindenkit, aki ki meri dugni a fejét. Demokrataként el kellene ismerni, hogy létezhet civil társadalom, amely attól civil, hogy nem akar a pártpolitika része lenni.
Cammogunk a forradalomba, amely a nyílt totális diktatúra kapuja lesz.
