Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: A “szabadságszerető magyar nép” 2014. szeptember 26. péntek 9:17

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: A "szabadságszerető magyar nép"

Vannak az orbánista propagandának állandó és alkalmi közhelyei, amelyek a falusi kocsmák világából emelkedtek a Fidesz nevű szélsőjobboldali párt révén kormányzati szintre.

Ha a szociológia nyelvén akarnánk szólni, azt mondanánk, ezek a magyar hamistudat, a nemzeti öncsalás termékei. A társadalom kevésbé iskolázott rétegei ragadják meg ezekkel a világot. Nagyjából öt ilyen közhely helyettesíti az egyetemi éveket, ad teljes világképet az univerzumról.

Amikor a szélsőjobboldal hatalmi pozícióba emelkedik, ezek veszik át a gondolkodás helyét. A tömeglélektan vizsgálja diktátorok populista szónoklatait, amelyek ezeket a leegyszerűsített áligazságokat emelik a nyilvánosságba. Először a töneggé aljasuló csoportosulásokat züllesztik a csőcselék szintjére, majd az egész országban állandósítják a csőcselék pszichózist.

A recept egyszerű: úgy kell adagolni a hamis mítoszokat, mint a kábítószerfüggőnek a napi dózist. Mielőtt kijózanodna, és gondolkodna, be kell adni vénásan az újabb adagot. Erre való a reggeli rádióműsor, a miniszterelnöki nyilatkozat. Ha kijózanodás veszélye fenyeget, jönnek a naggyűlési beszédek, a gyűlölködő uszítás, évente a pusványosi agymosás.

Amikor a szélsőjobboldal kerül hatalomra, a társadalom legalját és a söpredékét emeli a közízlést meghatározó pozícióba. Az intelligencia menekül, bujdosik, üldözötté válik, a tudás szégyellnivaló lesz. Nincs is rá szükség, a „munkaalapú társasadalom” lényege a képzetlen munka, a nem tudás értékelődik fel. A szélsőjobboldal iskolája nem gonolkodni tanít, hanem ezeket a primitív közhelyeket osztja meg. Butít.

Ha nevükön nevezhetjük őket: a bunkók, a tahók élnek ezekkel a sablonokkal, amelyek a tudást, olvasást és gondolkodást helyettesítik. Orbán elméleteit korábban a Szittyakürtben lehetett olvasni. Beszédei Potyka bácsi szellemi színvonalán állnak, az ő szellemességét idézik. De Orbán házmester filozófiája elérte a nyilasok szintjét is. A népligeti Jurta Színházban gyülekeztek a rendszerváltás után ennek a színvonalnak a képviselői, akik Bosnyák Imre vezetésével közönséges nyilasok voltak.

Orbán a hamis mítoszokat tudatosan használja a kocsmai nyelvezettel együtt, melyet a liberális értelmiség az emberek nyelvén való kommunikáció zsenialitásaként dicsér. Noha semmi zseniális nincs benne. Orbán a jogi egyetemen magára húzott értelmiségi álruhát levetkőzte, és változatlan formában ott áll a felcsúti parasztgyerek a bunkó hasonlataival és nyelvezetével.

Amikor a naszályi téeszben dolgoztam diákmunkán, akkor hallottam ezt a nyelvezetet, ezeket a szófordulatokat. Ez tetszik a „népnek”. Ha nem kerülne a hányinger, amikor a hangját is meghallom, azt hinném, valaki a disznószaros ól mellől szólt ki trágyázás közben.

Nem véletlen, hogy ez az ember nem atomkutató központokat épít, hanem focipályákat, amelyeket ez a népség ural. A házi pálinkafőzés volt az első intézkedések egyike, nem a molekuláris biológia tanszékek fejlesztése. Az orbáni világban a trafikok körül zajlik a gondolkodás, nem a számítástechnikai csúcstechnológia meghonosítása körül.

Ezért nem veszélytelen, amikor meglátjuk a videót, hogy az ország első embere a kocsma közepén énekli Vágási Ferivel a „fehérvári huszárokat”, hogy azok hány kislányt hágtak meg. Ez azt jelenti, a „Vezér” megtalálta az identitását a söpredék és aljanépe között. Ha ezt etnikai alapú, nacionalista, vallási szósszal az ország megmentőjeként leönti, ezt az embert soha többé leváltani nem lehet.  A „békemenet” nevű fasiszta söpredék ennek a csőcseléknek a fenyegetése.

Ha mást nem tudnánk Magyarországról, csak annyit, hogy a társadalom legalsó frusztrált rétege diktál ízlést, világnézetet és kultúrát, amelynek a primitív szövegét az ország első embere osztja meg, biztosak lehetnénk, hogy az ország diktatúrában él, a miniszterelnöke pedig fasiszta diktátor.

Ennek alapjai azok a hamis mítoszok, melyek a nép alsó rétegeinek (sokmilliós tömegről beszélünk) gondolkodásmódját irányítják. A magyar nép nagy többsége mítoszokban él, jelszavak szintjén kommunikál. Ha egyszer elkezdenek az ő nyelvükön beszélni, elkezdik visszaigazolni a hamis mítoszaikat, senki többé nem magyarázza meg nekik, hogy azok nem igazak. Azt hiszik, minden magyar a világon a legjobb, mi tanítottuk beszélni és villával enni a világot, a magyar ember a legjobb munkaerő, mindenki magyar melóst akar, a magyar kaja a legjobb a világon, magyar tudósok találtak fel mindent, a legtöbb Nobel-díjas magyar, mindenki minket irigyel, mindenki a magyar földre ácsingózik, bennünket az idegenek mindig elnyomtak. Ez az oka minden kudarcunknak, mi nem tehetünk semmiről.

Ezek annyira igazak, mint a magyar Nobel-díjasok, akiket a szélsőjobb üldözött el. Nem tudjuk, hogy a „keresztény-nemzeti” csendőrök hány potenciális Nobel-díjast küldtek haláltáborokba. De ha a Nobel-díjasok Magyarországon maradnak, vagy meghalnak, ám Nobel-dijasok soha nem lesznek. New Yorkban egy magyar étterem sincs, képtelenek a zsíros és egészségtelen, nehéz magyar kaját enni. Nem a magyarokat tartják a legjobbnak, magyar melósok alig kapnak munkát. Civilizált országokban ezek a mítoszok nem jutnak messzebb a kőműves állványoknál, a kézi betonkeverőkön túl elveszítik érvényességüket. Ezek a nyári konyhák falvédőinek a szövegei.

Az utóbbi hetekben az orbáni propaganda legfontosabb jelszava az a mítosz, hogy „a magyar szabadságszerető nép”. Orbán ezzel magyarázza, hogy Magyarországon nem lehet diktatúra, mert a „szabadságszerető magyar nép” nem hagyná. Ezzel a szöveggel bizonyította a magyar külügy Obama elnöknek, hogy Magyarországon nem korlátozzák a civilek jogait, mert „a magyar szabadságszerető nép”.

Ha a magyar valóban szabadságszerető nép lenne, ezt a klerikálfasiszta csűrhét, már rég elkergette volna. De a magyar nem szabadságszerető, hanem haszonleső nép. A söpredék retorikájához a lopás úgy tartozik, mint tolvajhoz a zsák. Ez az a csőcselék, amelyik azt is ellopja, ami le van betonozva. Akik éjjel mennek szalmát vagy lucernát lopni. Orbán veje még elmegy traktorral fát lopni, de a család benne van az üzemszerű állami rablásban is.

Arra a bornírtságra nem is térek ki, hogy a külügyminisztérium a kocsma söpredékének nyelvén reagál az amerikai elnöknek. Oktatja a szabadság szeretetéről azt a népet, amely iszonyatos áldozatokat hoz, hogy a szabadságot a világban fenntartsa, és ahol Orbán és bandája ennek tizedéért Guantanamón húzna maga után egy vasgolyót a lábán.

De a sok korlátolt magyar elhiszi ezt, és ellenségének hiszi az amerikai elnököt, aki az érdekében szól. Elhiszi a köztörvényes bűnözőknek, hogy ők védik a magyar szabadságot a zsidóktól, az amerikaiaktól, az Európai Uniótól, mindazoktól, akiktől a szabadságot és jólétet remélhetnék.

Az értelmiség fél, haszonleső vagy gyáva, és lenézi azokat a tudatlan ömegeket, akiknek semmi más kapaszkodójuk nincs az életben, csak ezek a hazugságok. Akik soha nem is jártak külföldön, de elhiszik, hogy ott mindenki a magyarok ellen szervezkedik, mert a magyarokat irigylik, félnek tőlük, mert túl ügyesek. Nincs, aki elmondja, hogy a magyar munkaerő évtizedekre lemaradt a világtól, nemcsak tudásban, hanem munkamorálban is, senkinek nem kellenek. Akik igen, azokat ezek nem is tartják magyarnak.

Magyarországon már nincsenek szabad választások, nincs lelkiismereti szabadság, nincs jogegyenlőség, felekezeti egyenlőség, nincs sajtószabadság, és ha valaki járatja a száját, azt kirúgják. Nincs szabad magántulajdon, mert amire ezek szemet vetnek, azt elveszik, nincsenek garantálva az emberi jogok. Akinek nem tetszik Orbán, azt megfélemlítik és üldözik, az igazságszolgáltatás politikai megrendeléseket teljesít.

Mindezt eltűri a nép, de az a hamis mítosz él a fejében, hogy a „magyar szabadságszerető nép”. Szó nélkül lenyeli, amikor ezt olyan ember vágja a képébe, aki a Kádár-rendszernél sötétebb elnyomást teremtett. A Kádár-rendszer kulturális felemelkedés volt ezekhez képest. Ezért senki ne hasonlítsa Orbánt a „kommunista” diktatúrákhoz, mert az egy nívó volt a klerikálfasisztákhoz képest, emberséges és civilizált társadalom. Pedig az is egy jogtipró aljas diktatúra volt.

A Kádár-rendszerben egy Szijjártó nevű pöcs, aki a gátlástalan hazudozásaival építette fel a karrirjét, és a hírek szerint százmilliós vagyont lopott össze, soha nem lehetett volna az ország külügyminisztere. Az a rendszer ilyen mélyre soha nem süllyedt. Szijjártó a járási pártbizottság agitprop titkáraként ment volna nyugdíjba. Az idegbeteg vérkomcsi Kövér soha az életben nem lehettt volna az Országgyűlés elnöke, legfeljebb kerületi párttitkár, ha fegyelmezi magát. Ezek egy demokráciában mind börtönben ülnének.

A magyar nép történelme nagyobb részében elnyomás vagy megszállás alatt élt. Amikor felszabadult, maga is elnyomott másokat, aminek újabb elnyomás lett a következménye. A törökök 15o évig uralkodtak rajta, a Habsburgok beolvasztották a birodalomba, potom negyven év volt a legutóbbi orosz uralom, és összesen volt három megbukott forradalma. Akik valóban szerették a szabadságot, azoknak mindig el kellett menekülniük. 1957 május 1-én már milliós tömeg éltette az új diktátort. A szabadságot ingyen ajándékba kapta 199o-ben, és azt sem tudta megőrizni, mert a régi démonai fogságában él. Az antiszemitizmus elvette az eszét, s megy vissza a középkorba.

De egész törénelme során nem érte akkora megaláztatás, hogy egy működő demokráciát diktatúrává alakító aljas falusi paraszt a pofájába vágja, hogy azért nincs diktatúra, mert a magyar szabadságszerető nép, és ha diktatúra lenne, akkor azt nem tűrné. És erre ezek nem lázadnak fel.

Ha a magyar népben egy szemernyi önérzet lenne, és egy picit is szeretné a szabadságot, és nem állandóan valami sunyiságon járna az esze, akkor most ezt az Orbán nevű pojácát úgy kergetné el, hogy Záhonynál vissza se merne nézni. De ez a nép szánalmas, mítoszai pedig még szánalmasabbak. Mindent megérdemel.

Szerencsétlen Petrovics Sándor, aki magyar lett, aztán azt kellett mondani, hogy „magyar vagyok, és arcom szégyenben ég”. Petőfi, a legnagyobb magyar költő, a szabadságharc költője is Petrovics volt. Ha magyar lett volna, bolond lett volna meghalni Segesvárnál.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.7/5 (150 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +237 ( 287 szavazatból)
Bartus László: A "szabadságszerető magyar nép", 4.7 out of 5 based on 150 ratings

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos