Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: Ketten a sajtóról 2014. június 10. kedd 14:42

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: Ketten a sajtóról

A Népszabadság kommentár nélkül tudósított két egymással ellentétes véleményről, amely a sajtóról szól. Az egyik Pallagi Ferenc írása a Borsban, a másik Gál J. Zoltán publicisztikája a Vasárnapi Hírekben. Nagyon tanulságos egymás mellé tenni a két cikket. A két írás két szemlélet, két generáció, két világkép. Maga az igazság és a hazugság egymás mellett. Az is egy jelenség, hogy a Népszabadságnak erre az egymásnak ellentmondó és egymást kizáró álláspontról nincs véleménye.  S talán az sem közömbös, hogy a Bors vélhetően még ma is megél az olvasóiból, a Vasárnapi Hírek – finoman szólva – nem biztos. Pallagi Ferenc talán emiatt is, kora miatt is, sajtótapasztalata miatt is írhatja meg a valóságot. Gál J. pedig annak ellenkezőjét: ugyanazt sürgeti a markát tartva, ami a demokratikus sajtót tönkretette.

Pallagi írása szerint a sajtót nem Lázárék tették tönkre, hanem “a seggnyaló újságírók”, akik a pártok szolgálatába álltak. Gál J. Zoltán az MSZP kommunikációs gurujaként valamikor maga is része volt annak a rendszernek, amelyet Pallagi Ferenc nagyon szemléletesen úgy jellemez, hogy azok a pártok a felelősök, “akik fizetési listáikra vet­ték/veszik legaljasabb seggnyalóikat, és azok a bértollnokok, akik pénzért, hatalomért bármit leközöltek”. Egykor Gál J. Zoltán maga is ennek a gyakorlatnak a része és alakítója volt. Mint írásából kiderül, az Orbán-rendszerhez vezető folyamatból semmit nem tanult. Azok közé tartozik, akik ugyanott folytatnák, ahol abbahagyták. Isten őrizzen tőlük!

Gál J. okfejtése ellenkezője annak, amit Pallagi mond: ha a Bors főszerkesztőjének lényeglátó cikkének fordulataival akarunk élni, akkor Gál J. írása azzal zárul, hogy keresi az újabb “segget”, amit nyalni lehetne egy kis pénzért. Becsületes demokrata erre csak egyet mondhat: nehogy bárki egy fillért is adjon nekik és társaiknak! Ezek mind tűnjenek el! Miért? Pontosan azért, amit Pallagi Ferenc megírt, mert az első szótól az utolsóig igaza van, és nagyon helyes, hogy ezt végre más is elmondja.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük mindkét írást, majd néhány keresetlen szóval reagálunk Gál J. Zoltán cikkére.

“Pallagi Ferenc: Tízezer perc

A magyar sajtót azok a rendszerváltáskori újságírók tették tönkre, akik ahelyett, hogy a felszabadulást kihasználva megtanulták volna a szakmát, azonnal politikai védelmezők után néztek, majd azok érdekei szerint egymásnak estek, és sajtóháborúkat vívtak.

Azok a laptulajdonosok tették tönkre, akik a kezükbe került szerkesztőségeket gátlástalanul használták fel privatizációs céljaik érdekében, és személyes szívességként állították a velük mutyizó politikusok és pártok szolgálatába. Azok a politikusok, akik elfogadták a privatizátorok sajtószívességeit, sőt el is várták azt.

Azok a pártok, akik fizetési listáikra vet­ték/veszik legaljasabb seggnyalóikat, és azok a bértollnokok, akik pénzért, hatalomért bármit leközöltek. Azok a pártok, kormányok, akik csak lakájt vagy ellenséget tudnak elképzelni az újságírásban. És Antall Józseftől Orbán Viktorig nem volt egyetlen olyan vezetőnk sem, beleértve Gyurcsányt, Mesterházyt, Horn Gyulát, egyáltalán mindenkit, aki nem ilyen volt!

Azok tették tönkre, akik úgy nevelték a ma fiatal újságíró-nemzedékeket, hogy az új­ságíró nem a közösség őrkutyája, hanem a gazdája ölebe. Azok, akik mindig arra hivatkoznak, hogy most háború van, most nem lehet a saját oldalt bírálni. Az a szerkesztő, aki csak az ellenoldal tolva­jairól, korruptjairól, hülyéiről íratott, sohasem a sajátjairól. A magyar sajtót azok tettük tönkre, akik benne dolgoztunk az elmúlt 25 évben!

És már késő, már nincs szakmai munka, ami megvédhetne bennünket, nincs hitelünk, ami miatt mások a védelmünkre kelnének. Már csak Lázárok és Matávok vannak. Meg néhány tehetséges fiatal, akikért kár, de reménykedünk bennük!”

.

“Gál J. Zoltán: Így

Talán most, az Origo főszerkesztőjének statáriális kirúgásával csordult túl a pohár. Mert négy év alatt már színültig telt, azért. Mentek ugyan utcára korábban is jóérzésű magyarok a sajtó szabadságát féltve. Voltak fehér címlapok és voltak vállalt csöndek.

De a rögtönzött tiltakozás ereje most valahogy erősebbnek tűnt, és a szakma szolidaritásának széles köre is új. És ez még akkor is üdvözlendő, ha azok is bekéredzkedtek ezúttal a sorba, akik kritikátlan kiszolgálói a helyzet előidézőinek. Azok is, akiknek elvek, eszmények eddig nem voltak fontosak. De most, hogy már pénzről, az ő bevételeikről is szó van, most már tiltakoznak ők is. Nem baj, fontos, hogy tegyék. Mert így legalább széles körben válik világossá az, amit eddig csak az érintettek éreztek nap mint nap a bőrükön: a sajtó szabadságát korlátozni jogi, szabályozási eszközökkel képes a hatalom – meg is tették –, de a sajtó szabadságát megszüntetni gazdasági eszközökkel tudja. Ez utóbbinak a végkifejlete zajlik most.

A végkifejlete, hiszen a folyamat négy éve tart már. Nem panaszkodásként, hanem a helyzet szemléltetéseként érdemes szólni például ennek a lapnak a helyzetéről. Egy ilyen újságnak, mint a Vasárnapi Hírek, két forrásból lehet bevétele: abból, amit az Olvasó fizet a lapért, és hirdetésből. Az Olvasón most sem múlik. Csakhogy minálunk hirdetés elvétve akad. Hogy kevesebb van belőle, azt magyarázhatnánk válsággal, a nyomtatott sajtó egyre nehezedő helyzetével. De hogy lényegében nincs hirdetés, annak más az oka: a kormánytól való félelem.

A kormánnyal kritikus, nopláne markánsan kritikus lapban nem mer hirdetni a piaci szereplők túlnyomó többsége. Rajtunk kívül is van jó néhány orgánum, ahol tudnának mesélni erről. A feketelistákról meg az utánanyúlásokról. Arról, hogy az állam, amely minden eddiginél többet költ az adófizetők pénzéből hirdetésre és kiharapta a reklámtortának a felét is már, a saját politikai kiszolgálóit példányszámtól, nézők-olvasók-hallgatók elérésétől teljesen függetlenül tömi tele pénzzel, a kritikusokat pedig elzárja a bevételektől.

A magyar médiavilág helyzete e tekintetben semmiben nem különbözik a gazdaság többi szereplőjének helyzetétől. Ami most túlcsordult, az sokezernyi vállalat és vállalkozó számára régóta jól ismert már. Cégek lenyúlása hatalmi hátszéllel, fenyegetések sora, a barátokkal való kivételezés, az ellenállók vagy csak vitatkozók kiéheztetése, a cégre, személyre szabott szabályozás, az állami és pártemberek erőszakos befolyásszerzése gyakran költségvetési pénzek felhasználásával. A félelem a gazdaság államnak kiszolgáltatott világában olyan fokú, hogy tiltakozás onnan alig hallatszik. A túlélés ára a kussolás.

Nincs bizonyítékunk arra, hogy az Origo főszerkesztőjének eltávolítását a mindenért felelős csúcsminiszter, Lázár János rendelte meg. De a Békemeneten és pitypangos krónikán túl aligha akad valaki ebben az országban, aki ezt ne tudná elképzelni. Mert Lázár János kormánya így működik. Nem tudjuk biztosan, hogy a Deutsche Telekommal tervezett 300 milliárdos kormányzati biznisz miatt dobták-e oda a tulajdonosok a hírportál függetlenségét a kormánynak. De azt tudjuk, hogy ez a kormány így szokott egyezkedni piaci szereplőkkel. Csak találgatjuk, hogy az RTL megregulázásán túl vajon a fideszes oligarchák közötti háború jele-e a bevezetni kívánt reklámadó, de azt tudjuk, hogy ezek a fideszes oligarchák bekebelezték már a fél országot, benne lapokat, rádióadókat, tévécsatornákat, reklámcégeket, mindent. Tudjuk, hogy így működnek.

Hát ezért is van nagy jelentősége a médiavilág mostani széles körű tiltakozásának. Mert az – lehet, hogy az abban részt vevő némely szereplők ezt észre sem veszi? – valójában nem a reklámadóról és nem is egy jól működő orgánum gazdasági eszközökkel történő politikai einstandjáról szól csak. Hanem ennek a kormánynak a mindennapos gyakorlatáról, a működésének lényegéről.

Ha a sajtó szabadságát megszüntetni gazdasági eszközökkel lehet, akkor a sajtó szabadságának megvédéséhez is szükség van ezekre a gazdasági eszközökre. Igen, pénzre. Ha akad majd valaki, aki áldoz arra, hogy a most állás nélkül maradt és a korábban kirúgott kitűnő újságírók újra felületet kapjanak a munkájukhoz, ha lesz, aki kifizeti a bérüket, a működés költségeit, és ha lesz majd legalább néhány ezer olvasó, aki ezért a tartalomért zsebébe nyúlni is hajlandó, akkor fogjuk majd tudni, hogy ennek a kormányzati működésnek befellegzett. Ameddig ilyen befektetésre nincs mersze egynek sem, aki megtehetné, addig ők töltögetik tovább a már túlcsordult poharat. És akkor lassan elsötétedik itt minden.”

.

Nem, kedves Zoli, nem így sötétedik el minden. Ti sötétítettetek el mindent. Ti korrumpáltátok a sajtót. Amit leírsz a Fideszről, az igaz volt rátok is, csak nem ilyen mértékben, nem pontosan így, mert akkor felosztottátok egymás között a piacot és a kormányzati ciklusokat is. Négy évig ti loptatok, négy évig ők, és váltottátok egymást. Ezt rúgta fel a Fidesz, és azért nincs morális felháborodás, nincs erkölcsi forradalom Orbánékkal szemben, mert nincs az az aljasság, amit kicsiben, vagy másképp, el ne követtetek volna. Ezzel kellene szembenézni, és szép lassan elsétálni. Mert amíg ti töltitek ki a rendelkezésre álló teret, addig Orbánnal szemben nem lesz egy erkölcsi tőkével rendelkező hiteles ellenzék, amely számon kérhet rajtuk bármit.

Az a szöveg ma már nem elég, hogy ti legalább nem vagytok antiszemiták és nacionalisták, mert ezzel szemben semmiféle alternatívát és más értéket nem állítottatok, mert elfelejtettétek azt is, amit még kommunista elődeitek tudtak. Orbánék a korrupció mellé adtak valami ideológiát is, nálatok már csak a lopás maradt. Nem védtétek meg az országot és a liberális demokráciát a fasiszta és gyilkos “keresztény-nemzeti” ideológia hazugságaitól. Bűnüsök vagytok. Az nem elég, hogy ti kevesebbet és kevésbé szervezetten loptatok, és hogy az ellopott közös pénz sem a közös kasszába ment, hanem már a kasszza felé félúton az elvtársaitok ellopták. Itt nem a lopás stílusa és nagyságrendje tesz különbséget.

Most sírtok, hogy a kormánytól való félelem miatt nincsenek hirdetések. De az sem volt demokratikus, amikor a pártpénztárnok kiadta a szoci minisztériumoknak, állami cégeknek, hogy havonta kinek mennyi pénzt kell átutalni. A hirdetési díjak így mentek az egekbe, hogy a százmilliókat le lehessen fedezni valamivel. Nem a piac emelte a hirdetési díjakat a fellegekbe, hanem a párt által kilopott állami álhirdetések. Egy New York-i ügyvéd akart hirdetni egyszer Magyarországon, és röhögve mesélte nekem, hogy néhány tízezer példányszámú magyar újságban drágább a hirdetés, mint a New York Times-ban. Hát ezért. Ebből éltek magas életszínvonalon azok az újságírók, akik pontosan tudták, hogy ez a pénz és ez az életszínvonal honnan jön, és kiknek tartoznak ezért.

Ezért érezte úgy a magyar ember, hogy a balliberális sajtó már régen nem a demokráciát védi, hanem a koncot, ahogyan ez be is bizonyosodott, amikor Orbán a demokrácia totális lebontásába kezdett. A demokráciából ti semmit nem védtetek meg, a legnagyobb aljasságra sem tudtatok őszintén felháborodni, mert erre semmiféle erkölcsi alapotok nem volt. Csak a sunyi gondolkodást tudtátok folytatni, a piac új felosztásában tudtatok reménykedni, de az, hogy itt közben eltörölték a liberális demokratikus Alkotmányt és a felvilágosodást, az nem jutott el az ingerküszöbötökig. A korrupció megeszi a lelket, megtöri a gerincet, aki eladja magát, nem tud eszmékért harcolni. Ezért, akik jogosan felháborodtak az alkotmányos rend puccsal történő felszámolásán, azokat ti lehülyéztétek,  szélsőségesnek neveztétek, lejárattátok. Pedig csak saját erkölcstelenségeteket bizonyítottátok ezzel.

Felháborító az egész Origo-ügyön való ugrálás. Ugyanezek az emberek ezreket rúgtak ki ugyanígy, amikor senki nem hőzöngött. De az hasonlított ahhoz, amikor még keretek közé szorítva felváltva csináltátok ugyanezt. Az Origo főszerkesztőjének kirúgásából azért lehet propagandát csinálni, mert ismeretlen emberről van szó, nem közületek való, alkalmas az áldozati bárány szerepére, akire hivatkozni tudtok. Magatok közül senki kirúgásánál sem mutogathatnátok ujjal. Nevetséges és átlátszó az egész, miközben az Origo eddig sem volt a sajtószabadság zászlóshajója, hanem a másik oldalon ugyanúgy nyalta azt a bizonyos “segget”, mint a bal- és jobboldali pártsajtó bármelyik része. Itt csak Lázár bunkóságának és gátlástalanságának a mértéke derült ki, ezen megy a hőzöngés. De a demokratikus normákat nem itt kellene keresni, hanem a közszolgálatnál. Ott azért nem hőbörögtök, mert ott már nincs senki a bandából. S mindez főleg azért felháborító, mert Lázár eljárása valóban aljas, és mindent elmond ennek az elszállt sötét palinak a romlottságáról, de a ti tiltakozásotok nem őszinte, hanem számító, hamis és hazug. Ez a felháborító, hogy mindent hiteltelenné tesztek, és mindent beszennyeztek. Bűzlik a hamis pátosz és a számító propaganda.

Az a felhívásod pedig gyomorforgató, hogy “Ha akad majd valaki, aki áldoz arra, hogy a most állás nélkül maradt és a korábban kirúgott kitűnő újságírók újra felületet kapjanak a munkájukhoz, ha lesz, aki kifizeti a bérüket, a működés költségeit, és ha lesz majd legalább néhány ezer olvasó, aki ezért a tartalomért zsebébe nyúlni is hajlandó, akkor fogjuk majd tudni, hogy ennek a kormányzati működésnek befellegzett”. Ócska kurvákra emlékeztető felajánlkozás ez, kedves Zoli. Gyertek, fizessetek, és mi majd – lásd: Pallagi – kinyaljuk a seggeteket, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ez tette tönkre a sajtót, és ez tette tönkre az egész országot. De akinek volt annyi esze, hogy van egy kis pénze, annak van annyi esze is, hogy nektek egy fillért se adjon.

Ezért csak jelképes, amikor felhívást intézünk mindenkihez, akinek a magyar demokrácia, a jogállamiság, a szabadság kedves: senki ne nyúljon a zsebébe, egy vasat se adjanak ezeknek, nehogy elölről kezdjék azt a romlott és mocskos világot, amely egy fasiszta diktatúra kialakulásához vezetetett. Ezek tűnjenek el végre. Majd ha valakik tiszta szándékkal, szakmai étosszal, megalkuvás és hazugságok, sumákolások, aljas politikai számítások nélkül akarnak a szabadságért, a jogállamért, a köztársaságért, a demokráciáért, a testvériségért és az egyenlőségért harcolni, még egyszer mondom: harcolni, és nem fürdős kurvák módjára nyivákolni, és a fasiszta diktatúrában is jól megélni, akkor azt majd felismerik az emberek, és a tömegek majd eltartják. Vagy akkor lesz, aki erre a nemes célra áldoz. De nektek egy fillért se adjon senki! A ti lopásból megteremtett magas életszínvonalatokat senki ne finanszírozza tovább. Menjetek el dolgozni, ideje megtanulni.

Örülök, hogy Pallagi Ferenc megírta az igazságot. Abban a helyzetben, és abban a korban van, amikor már nincs mitől tartania. Ezzel kellene szembenéznie a baloldalnak. Minden területen, nemcsak a sajtóban. Ezzel a mentalitással és gyakorlattal kellene leszámolni, és ez jelentené a megújulást, a hitelességet, a változást, és a reményt. Nem az, hogy a Zuschlag-féle ifjúbaloldali bandából az egyik helyet cserél másikkal. Baloldali nértelmiségi holdudvar, ugyanabból a csapatból való baloldali pártok, mindazok, akik görcsösen kapaszkodnak a régi reflexeihez, ezzel kellene leszámolni.

Ti túl fiatalok vagytok, hogy a kihalásotokra várjon ez az ország. És amíg ti vagytok a jogállam eszméjét képviselő ellenzék, addig itt jogállam nem lesz. A szomorú az, hogy a nyugdíj előtt álló Pallagi véleménye a reményteli jövő, az ereje teljében levő, fiatal generációhoz tartozó Gál J. mentalitása az átkos múlt. (Az igazság kedvéért tegyük hozzá, van kb. két sajtótermék, amely megőrizte a tartását és az őszinteséget. A többi lap azonban, amely igyekszik a függetlenség látszatát kelteni, pontosan tudja, meddig mehet el jobbra és balra, nyoma sincs annak a fajta egyenességnek és őszinteségnek, a valósághoz való ragaszkodásnak az esetükben, mint amit Pallagi Ferencnek ez az írása tükröz. Nagy szerepük van abban, hogy egész Magyarország álomvilágban és hamis tudatban él.)

De ti, vagy nézzetek szembe a valósággal, hirdessetek bűnbánatot, megtérést, akármit, vagy tűnjetek el. Ti vagytok a sötétség. Amíg itt vagytok, vagy meg nem változtok, addig ez a sötétség megmarad. Ebben a sötétségben él és virul az Orbán-féle fasiszta bűnszervezet. Jól kiegészítitek egymást.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.6/5 (65 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +97 ( 123 szavazatból)
Bartus László: Ketten a sajtóról, 4.6 out of 5 based on 65 ratings

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos