Egyenként vadásznak le benneteket.
Nem érzek elégtételt, amikor látom, hogy az általam sokat bírált balliberális sajtó elindult azon az úton, amelyet megjósoltam neki. Sajnálom a kollégákat, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám, ők a felelősök azért, ami történik velük. Nem voltak Orbán Viktornak nagyobb védelmezői, mint ők: a balliberális sajtó azon munkatársai, akik most egyenként mennek szépen a levesbe. Ők mondták, hogy ez nem diktatúra, ez nem fasizmus, Orbán nem antiszemita, miközben az a politikai katolicizmus, amely „keresztény-liberális” ellentétben gondolkodik, maga is az antiszemitizmusra épül.
A baloldali és a liberális sajtó mindent megtett annak érdekében, hogy senki ne konfrontáljon Orbánnal, ne mutasson erőt vele szemben, senki ne nevezze nevén sem őt, sem diktatórikus rendszerét. Lehülyézték azokat, akik farkast kiáltottak, kirekesztették a demokratikusnak nevezett sajtóból őket, szélsőségesnek, túl radikálisnak, „elmebetegnek” neveztek őket, mert teljes erejükből figyelmeztettek: életveszély van, ha most nem állítják meg az elmebeteget, később már nem lehet.
Hiába különbözteti meg magát a „keresztény-nemzeti” katolicizmus a barbár nácizmustól, minden szélsőjobboldali ideológia belőle származik, s a történelem során semmivel nem gyilkoltak kevesebbet, mint a nácik. Csak nem olyan rövid idő alatt. Hazugság, hogy a liberalizmus „Isten nélküli világot” hirdet, mert a liberalizmus megadja a szabadságot arra, hogy aki akar, az higgyen Istenben, kövesse Istent, és hirdesse az evangéliumot. A hit feltétele a szabad választás. Az Istent saját magukkal helyettesítők, a földi helytartók azok, akik a vallást a nemzettel azonosítják, és képmutatók sokaságát nevelik. Megakadályozzák Isten szabad keresését. Ők azok, akik istentelen világot teremtettek, és az igazi hívőket máglyákon égették.
Ezért alapvetően hibás megközelítés, amikor a magyar baloldali-liberálisok a katolicizmusra épülő diktatúrát kevésbé veszélyesnek tartják, mert a nácizmus és – az ugyancsak a katolicizmusból kifejlődött – fasizmus jegyeit kérik számon rajta. Ennek híján tagadják a rendszer diktatórikus és embertelen jellegét. A „keresztény” jelszó elutasításától félnek, ahelyett, hogy felvilágosítanák az embereket, hogy ennek semmi köze a kereszténységhez. A katolicizmus az ultramontánizmussal azonos. Ez nemcsak egy antiszemita, zsidógyűlölő pogány vallás, hanem az európai szélsőjobboldaliság gyökere.
Következik ez a megalázkodó félelem olyan zsidó fóbiákból is, hogy csak a „keresztény” ideológiával ne konfrontáljunk, mert akkor jön a zsidózás. De ez tévedés: a katolikus „keresztény” ideológia maga az antiszemitizmus, ha szabad teret kap, akkor jön a zsidózás.
Ilyen és ehhez hasonló megfontolások miatt tagadta le a baloldali és liberális sajtó Orbán rendszerének klerikálfasiszta és diktatórikus jellegét. Védelmezte, amíg meg nem erősödött, ammíg jogilag ki nem épült, és be nem betonozta magát. Most elérkezett a csendes, de szisztematikus felszámolás ideje. Orbán Viktor egyenként fogja levadászni őket. Ez az ára, hogy nem álltak a demokratikus Alkotmány mellé, nem védték meg a liberális demokráciát, nem nevezték nevén a puccsot, és nem követelték Orbán bűnszervezetének azonnali letartóztatását. Nem azért, amit elloptak, mert az a kisebb kár. Sokkal inkább az alkotmányos rend megdöntése miatt.
A jogot, amelyet alapvetően sért a NENYI, a NER, az alaptörvény, és minden más primitív orbáni állatság, felülírták ennek a baloldali és liberális sajtónak, és a hozzá tartozó értelmiségnek az egzisztenciális érdekei, az ostoba taktikai megfontolásai, a gyávaságuk és a jellemtelenségük. Ennek következménye az, hogy Orbán ma már minden korlát és akadály nélkül számolja fel őket, a sajtót tökéletesen ellehetetleníti, és még a vele szemben bűnösen elnéző és tapintatos képviselőit is eltakarítja az útból. Személyesen sajnálom ezeket az embereket, de azt kell mondanom, megérdemlik. S amint látható, azok mennek először a lefolyóba, akik leginkább szerettek volna megfelelni a rendszernek, és keresték a kiegyezés és a túlélés lehetőségeit.
A személyes együttérzés mellett azt kell mondanunk, hogy ezek az emberek iszonyatos felelősséggel tartoznak azért, ami történt. Bolgár György és társai nélkül nincs kiépített fasiszta diktatúra. De kellettek hozzá Konrád György megnyugtató szavai, Heller Ágnes hazugságai, és az udvartartás hódolata is. Ehhez kellettek az ő hazugságaik. Azt kell mondanunk, amikor ezt a korrupt, kollaboráns és mellébeszélő társaságot Orbán eltünteti, azzal csak jót tesz a magyar sajtónak és a közéletnek, mert a helyükön lehetnek olyan kezdeményezések, amelyek nem hazudnak azért, mert korrumpálódtak az elmúlt húsz évben. Nekik ezért nincs tartásuk, hogy a jogállam mellett szóljanak, a törvényességet megvédjék, és a sajtó funkcióját betöltsék.
Ezért nem kell nagyon sírni. Ezek az emberek nem fognak éhen halni, egyelőre eltűnni sem, az utolsó pillanatban is megtalálják még azokat a forrásokat, amely forrásokra rácuppanhatnak. Ebből a szempontból hátrány, hogy Orbán lassan és fokozatosan nyírja ki őket, mert ez is csak hátráltatja egy igazi demokratikus sajtó kialakulását. De Orbán nem tehet mást, az Európai Unió miatt meg kell tartania a demokrácia hazug látszatát, természetes folyamatnak kell láttatnia a szabadság lábbal tiprását. Most mindennél inkább, hogy mellette más szélsőjobboldaliak is elárasztották az Uniót. Most van esély arra, hogy egész Európa ugyanolyan hamis, hazug fasiszta állam legyen, mint Magyarország. A sajtóval szembeni aljas eszközök elítélése mellett, azt kell mondanunk, hogy a kollaboránsok végleges távozása áldás lesz az országra nézve, tisztul a kép, elhárulnak az útból az igazi ellenzék és az antifasiszta ellenállás legnagyobb akadályai.
Az ATV Egyenes beszéd, Sajtóklub és egyéb közéleti műsorai, a Klubrádió nélkül nem lehetett volna ezt a fasiszta rendszert konszolidálni, amely saját lényegét már szoborba is öntötte a Szabadság-téren. Megy a képmutatás az Origo főszerkesztőjének kirúgása miatt, de ez az Origo olyan aljas módon szolgálta ki eddig is az Orbán-rendszert, hogy jó érzésű embert sokszor a hányinger kerülgette. Elfoglalták ezek az egész közmédiát, kirúgtak ezreket, négy éve hazudnak reggel, délben és este, és most éppen ez az egy kirúgás a legnagyobb katasztrófa. Nem kellett volna ordítani akkor, amikor az orbáni bűnszervezet megszállta a teljes közszolgálati médiát? Ez volt a sajtószabadság elleni legnagyobb támadás? Amikor szorosabbra húzzák saját lakájmédiájuk szájkosarát? Képmutatás az egész, önmagában gyönyörködik megint a pesti értelmiségi bagázs, és sajnáltatja álnok hazug önmagát.
Emberileg mindenkit sajnálunk, de ezek az évek megmutatják, ki mennyit ér, milyen a gerince, mennyi a tisztessége. Akik Orbán hatalmát eddig is segítették, és az igazi polgári radikalizmust, antifasizmust kriminalizálták és akadályozták, megérdemlik, hogy lapátra tegyék őket. És még ebben is jobban járnak, mert őket számolják fel elsőként. Akikben maradt gerinc, és egyenesen viszonyulnak Orbán rendszeréhez, ők maradnak utoljára. Az ő felszámolásuk már nem biztos, hogy ilyen békés eszközökkel zajlik majd.
Annak a társaságnak, amelynek egyes tagjait, műsorait, csatornáit és frekvenciát most eltörlik, magától kellett volna visszavonulnia, amikor világossá vált, mi következik. Akik a pártfinanszírozáshoz hasonló sajtófinanszírozás révén korrumpálódtak, elveszítették minden morális tartásukat, hozzájárultak a liberális demokráciával szembeni közutálathoz, és képtelenek a változásra, tudniuk kellett volna, hogy nekik menniük kell, mert akadályai lesznek a kialakuló fasiszta diktatúrával szembeni ellenállásnak. De továbbra sem voltak hajlandóak lemondani a pénzről, a szereplésről, a megmondó szerepről, s hogy mindent és mindenkit kontrolláljanak a baloldalon. Maguktól nem mentek, majd Orbán billent rajtuk egyet.
Korruptságukról mi sem mond többet, minthogy szó nélkül tudomásul vették, hogy az Orbán kedvezményezettjeihez tartozó ATV-tulajdonos tartsa kezében a liberális baloldal manipulálását. Nevetséges, hogy senkiben nem keltett megütközést, hogy az Orbán Viktorral lepaktáló Németh Sándor televíziója legyen az ellenzéki média „zászlóshajója”. Olyan ember irányítsa az ellenzéki közvéleményt, akinek mindenkinél nagyobb érdeke, hogy az Orbán-rendszer soha meg ne szűnjön, mert ilyen kivételezett helyzetben egy liberális jogállamban soha nem lehetne. Ennyi pénzhez soha nem juthatna. Senkit nem zavart, hogy Németh Sándorral szemben ott az ellenpólus, Iványi Gábor, aki soha nem hajtott térdet a diktatúrának. Mi köze Krisztusnak a Béliálhoz? Mi köze Iványi Gábor tisztelőinek egy Németh Sándorhoz? Aki Iványi Gábort és a polgári jogi küzdelmeit tiszteli, hogyan lépheti át Németh Sándor tévéjének küszöbét? Minden magyarázkodás, érv, indok hamis és hazug. Ennek következményei ugyanis beláthatatlanok. Ha egyszer lesz igazi ellenzék Magyarországon, azt onnan lehet megismerni majd, hogy elsőként az ATV-t és a Klubrádiót dobálja meg rohadt paradicsommal.
Nincs jellem, nincs gerinc, nincs morál és nincs egyenesség. Minimális erkölcsi érzék sincs. Ilyen országban lehet egy fasiszta rendszert békés úton bevezetni. Aki ezeken nem háborodik fel, az nem háborodik fel akkor sem, mikor elveszik a nyugdíj-megtakarítását, klerikálfasiszta agymosásra használják a közoktatást, a haláltáborokba hurcoltakat szemen köpik. Felháborodni csak akkor tudnak, ha a jellemtelen alkalmazkodás ellenére őket is kirúgják a kondér mellől. Ezt látja az egyszerű magyar ember, és mit gondoljon akkor? Ha a pesti liberális urak szerint ez a rendszer rendben van, a NER a jogállami demokratikus Alkotmány minden tiltása ellenére törvényesen jött létre, akkor mit pattogjon? Ha ilyen jellemek vezetik az ország ellenzékét és demokratikus közvéleményét, akkor ő legyen ellenálló? Ezek rúgnak bele először. A legtöbb, amit megtehet, hogy ezekre az ellenzékiekre nem szavaz, mert ezekhez képest az Orbán Viktor neki egy gerinces, következetes ember, legyen bármekkora gazember.
Nem kell sikoltozni, nem fog fájni. Szépen megy a lefolyóba mindenki, aki a hazugságaival és a mindennapi kis kompromisszumaival ennek a rendszernek behódolt. Nemcsak a sajtóhazudozók, hanem a magukat ellenzéknek nevező pártok is. De ez természetes tisztulás, elengedhetetlen ahhoz, hogy egyszer Magyarországon egyéni szabadságra épülő liberális demokrácia legyen. Ezek pozitív folyamatok, ez egy öntisztulás. Nem kellett volna ennek így lennie, ha ez a társaság képes megváltozni, és visszatérni a rendszerváltáskori önmagához. De nem tudott. Ezért el kell tűnnie.
Orbán azok előtt tisztítja az utat, akik majd elsöprik őt. Ösztönösen cselekszik, mert ha okos lenne, úgy vigyázna erre az ellenzékre és a balliberális sajtójára, mint a hímes tojásra. Velük százötven évig uralkodhatna, meg is koronáztathatná magát. Ha ezek megkapják a baksist, megtarthatják az életformájukat, boldogan legitimálják a rendszerét.
Persze, lehet hülyézni. Lehet a sznoboknak felháborodni, lehet öntelten szaladni az árral, lehet védeni minden hazugságot, lehet egymás hátát veregetni, lehet összezárni, csak egyet nem lehet: ezeknek a hazugságoknak a következményeit eltörölni. Márpedig azok menetrendszerűen bekövetkeznek. Aki vak akar maradni, maradjon vak, aki hazug akar maradni, maradjon hazug. Aki a hazugoknak akar megfelelni, feleljen meg nekik. Az élet pedig majd megméri ezeket, és kiderül, hogy ilyen kiélezett helyzetekben nem lehet büntetlenül hazudozni.
Márpedig, amíg ezek a nyilvánosságban vannak, a balliberális oldalt uralják, addig Magyarországon egy világos, igaz, egyenes mondat nem hangzik el.
