Az Origo főszerkesztőjének kirúgása immár nem hadüzenet, nem is katonai demonstráció, hanem egy konkrét vérengzés, amellyel az eddig uralkodó viszonyokat a Fidesz-kormány erőszakkal felborította, és felgyújtotta, mint a nemzetiszocialisták a Reichstag-ot. Nálunk most nem könyvek égnek, hanem a sajtószabadság az, ami ég, és mindannyiunk szeme láttára hamuvá porlad. E pusztulás felett azonban nem a nacionalista Fidesz ünnepel, hanem az Európai kulturális hagyomány nyugatos örökösei gyászolnak. Gyászolunk és tiltakozunk, és próbáljuk kitalálni, mi történhetett valójában.
A főszerkesztő kirúgása valódi orbános leszámolás, amelybe a szervezet teljes erejét bevetették – és ne feledjük, Orbán mögött immár ott van Putyin is, az összes hatalmával és fekete pénzével, mint Kádárék mögött a szovjet tankok. Első látásra úgy néz ki, az Origo tulajdonosai visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak. Másképp nem lehetett (gondoljuk), hiszen máskülönben visszautasították volna. De ahogy a tüntetésen elhangzott, akármilyen „gazdasági” szankcióval is fenyegették az Origo tulajdonosait, a Deutsche Telekom-ot vagy a Magyar Telekomot, mind a magyar tulajdonos, mind a német anyacég ki tudta volna gazdálkodni az anyagi kárt, amit a Fidesz-kormány okozhat nekik. De ők szemlátomást nem tartották elég drágának a magyar újságírást, a sajtószabadságot, sem a magyar demokráciát, és kezet fogtak Orbánékkal. De most akkor fenyegetés és terror vagy üzlet és kézfogás?
Mivel a végeredmény a kézfogás, gyanítható, hogy az utóbbi verzió valósult meg. E verziót támogatja két fontos körülmény. Egyrészt az Orbán mögött álló milliók, milliárdok – putyini rubelben. Másrészt a járványszerű tulajdonosváltás a médiában, ami az elmúlt hónapokat jellemzi. Egy lehetséges magyarázatként tehát okvetlenül kínálja magát az, hogy az Origo már tulajdonoscsere alatt állhatott, odafönt, az anyacég szintjén, amikor a Lázárt leleplező cikkek megjelentek az alku tárgyát képező médiumban.
Ha így történt, akkor Orbánéknak már megvolt a bejárásuk a tulajdonosokhoz, s eleve jó lehetett a viszony köztük, mint azok közt, akik együtt vadásznak. Ez persze csak elképzelés, de első ránézésre megállja a helyét, hiszen a választást nemcsak a baloldali pártok, de a ballib média is elveszítette valahol (például a bevételek szintjén). Ha többen akarnak jobboldali híreket olvasni, akkor abban van a nagyobb pénz, plusz, abban vannak a kormánypénzek is. A jobboldali média eleddig átlátszóan amatőr volt, de most meglett nekik a TV2, és miért álltak volna meg itt? Az Origo visszafogott, Orbánékat nem indulatból, hanem hűvös racionalitással támogató médium volt. De ez már nem elég. Remek célpont, plusz a Holokauszt sorozattal rengeteget ártott Orbánéknak és az antiszemita emlékműnek. Az Origo remek célpont volt – kár, hogy a tulajdonosok lemondtak róla. Ezek után az Origo-t senki sem fogja még egy kattintással sem támogatni, egyetlen demokrata sem, az holtbiztos.
Ésszerű magyarázatnak tűnik tehát, hogy egy Magyar Hírlap-szerű politikai térfélcserés manőver lehetett a háttérben, de még ésszerűbb, hogy a Deutsche Telekom egy nagyon komoly pénzt jelentő kormánnyal kötendő együttműködés létrejöttének menetét olajozta meg az Origo főszerkesztőjének kirúgásával – egyfajta kedveskedő ajándékként, vagy kikövetelt jussként, részletkérdés.
A lényeg, hogy racionális magyarázatként kínálja magát, hogy egy már eredetileg is baráti tárgyalási szituba csöppenhetett be az Orbán-alakulat üdvöskéje, Lázár rondán leleplezett ügye, amit az éppen szerződő felek (ha így volt) nyilván le tudtak fordítani pénzre és tettekre, s így be tudták venni a szóbeli szerződésbe plusz egyedik pontként, hogy „ja, és azonnal távolítsátok el Sáling Gergőt”. Lehetett akár így is.
Az egész ügyről egyébként az egykori index.hu születése jut az ember eszébe. Ott is egy multinacionális céggel került összetűzésbe a hazai szerkesztőség, akik aztán végül távoztak. Ott is a távozó főszerkesztővel való szolidaritás miatt távozott a szerkesztőség. S mellesleg, 1-2 héten belül az index.hu már lekörözte az IDG által tulajdonolt Internetto-t. Akárhogyan is nézzük, az Origo szerkesztősége most potenciálisan ugyanilyen helyzetben van, minden további nélkül megalapíthatják saját médiumukat. Akár közösségi finanszírozásos alapon is.
Ami a Lázár ügyet illeti (kezdve a Norvég Alap tűz alá vonásával, s azzal, hogy megpróbálták távozásra kényszeríteni), méltó képkockája lesz majd az Orbán-éra c. történelmi diavetítésnek az Orbánék utáni korszak történelemóráin. Vicces például, amit Lázár a tüntetés után nyilatkozott, miszerint nincs is összefüggés, nincs bizonyíték arra, hogy ők rendelték meg Sáling Gergő kirúgását, és hogy ilyen összefüggést nem is lehet felmutatni. Mintha a Keresztapa vagy a Maffiózók egyik epizódját látnánk. Ott is az megy, hogy a lekapcsolt maffiózók állandóan arra hivatkoztak, hogy de ők nem is voltak egy helyen az áldozattal, így ők nem is követhették el – ezért a vádnak folyton azt kellett bizonyítania, hogy az illető maffiózók igenis parancsot adtak rá, még ha madárnyelven is.
Lázárék esetében persze ennél konkrétabb a helyzet, a tévéhíradókban a baleseteket illusztráló 3D-s animációk mintájára ezt az ügyet úgy illusztrálnák, hogy ott van Lázár egy sikátorban, elköveti, amit elkövet. Az Origo nevű szereplő lefényképezi Lázárt, ahogy ott áll, kezében a füstölgő puskacsővel, ezek után Lázár, aki a vakuvillanásra figyelmes lesz, tombolva elindul az Origo nevű szereplő felé, aztán egy pillanatra se kép, se hang, csak valami kavarodás. A következő kép, amit látni lehet, az már az, hogy „és akkor az Origo-nak lerepült a feje”.
És akkor most elindulhat a spekuláció – vajon tényleg Lázár tette? Vajon Lázárék tették? Volt indítékuk? Volt lehetőségük? Volt a kezükben eleve egy füstölgő fegyver? S bár e spekulációt bizonyítékok hiányában a végtelenségig lehet nyújtani (s vegyük észre, Lázár biztos benne, hogy az Origo tulajdonosai nem fogják feldobni őt és csapatát), a tények attól még tények maradnak: Lázár csúnya dolgot követett el; stop; az Origo megírta; stop; Lázár nagyon nem örült ennek; stop; az Origo főszerkesztőjét kirúgták; stop.
Gyászolunk és tiltakozunk – gyönyörű volt a tüntetés, tudatos, európai polgárok tüntettek az európaiságért. Gyászolunk és tiltakozunk, és pontosan tudjuk, hogy e tiltakozásból fog kinőni majd a Fidesz-korszak után újból, immár gyorsított tempóban, az új magyar európai kultúra.
(A Szerkesztőség megjegyzése: az Origo ügye nem ennyire tiszta ügy. Az Origo – ha a maga finom módján is, de – kiszolgálta eddig a Fideszt. Az Origo esete arról szól, hogy ez ma már nem elég, a minimális kritikát vagy tájékoztatást sem tűri a sajtószabadságot négy éve lábbal tipró hatalom. Az Origo főszerkesztője csak részben mártír, mert részben elkövető is, amennyiben eddig sunyi módon támogatták a zsarnokságot. Az Origo esete arról szól, hogy a hatalmat kiszolgáló sajtónak már annyi szabadsága sincs, mint eddig volt. A sajtószabadság karikatúráját jelentő kollaboráns sajtó médiamunkásainak minden aljasságra késznek kell lenniük, és ez arra példa, hogy nem érdemes beállni a zsarnokság mellé. Előbb-utóbb mindenkinek színt kell vallania, nem lehet a farvizen úszva megélni, nem lehet kompromisszumokat kötni félszívvel a zsarnokkal – A Szerk.)
