Király Gábor versei – virágzik a politikai költészet 2014. január 8. szerda 18:59

Király Gábor versei

.

A DISSZIDANCIA

(A tribute to Kertész Ákos)

Nincs maradás, ez a fénytelen éj

az eszembe hasítva feléget.

Lentről a rétről a birkasereg

Veretes szavakat idebéget.

Amíg én keresem meg ételemet,

addig nem fizet jól meg az élet,

mert nem kenyerem mit a vétleneken

spórolnak titkon a vének.

Nyomja a vállam nyögtető járom.

Körbe, csak körbe, barátom!

Nincs „odakint”, csak a „bent” tekereg,

fejem szűköl a nyakcsigolyámon.

Szól szakadozva a sörszagú száj,

kiabálja a táncot a vérem.

Várja az éjben a filmszakadás,

hogy az orromba verjem a térdem.

Megköszönöm, ez egy jó feledés,

mit a bor meg a pálinka áraz.

Nézd csak, a Föld megint szép kerek, és

ma a szám nem is ördögi száraz.

Eszmélet vágya a szép feledés,

node jófele fordul a lábam:

messzire visz ez a sorskeresés,

ne rohanj kicsi többet utánam!

.

A MAGYARNÓTA

Dimbes-dombos kis falumban szépen búg a gerlemadár,

szívemből most te utánad minden napra száz ima száll.

Elmentél a messzeségbe takarítónőnek álltál,

gondoltad-e azt hogy ez lesz, mikor egyetemre jártál?

Kéken érik már a kökény, megyek hogy még ma leszedjem,

szép tubicám hazavárlak, ne hagyj elsorvadni engem!

Eladom a kökényemet cébéának holnap este,

gazdag leszek kisangyalom, gyere haza jövő keddre!

Faluszéli házikónkban kecskegidánk felneveljük,

szeretőmmel jókedvünkben a szép tavaszt énekeljük.

hajnalonként gombát szedünk, hej de szép lesz itt az élet,

addig békemenetelünk, amíg nem ér boldog véget.

.

Népfelség

Ha derogálna

az állam elve,

állj ellen bátran

népfelségelve!

.

AZ EREDMÉNYESSÉG

Ingatlaneladási meg gyógyszeradó bevezetve

nyugdíjsarc új tervezetének örülhet a nép

luxusra durva egy áfa kivetve

diploma megterhelve adóval

és házi vegyesre jön új jövedék

végkielégítések extraadója

két forint minden perc telefonhívásra

vesszen a bank és a multiközért

húszféle összeg és ez csak a kezdet

tudjuk a kormány megvéd minket

így szabadul fel boldog népünk

a brüsszeli héják karma alól.

.

AZ INTERPELLÁCIÓ

Nekem nem kell szépnek lennem,

mert nem érdekel az esztétikám.

Az Oktogonon nyalja ki a seggem

ki nem a tetten, de a szép ruhán,

a pénzen és a glancolaton méri,

hogy ki az ember s ki a töltelék.

Magasról szarok én az ilyenre,

mert nem én vagyok a csőcselék,

hanem a jól fésült rühes parasztja

ki zsidózik s ölné a cigányt,

és seggét mandátumára tapasztva

kérődzi fel lelke nyákos vérbaját.

Nekem nem kell jónak lenni,

mert rossznak már elég jó vagyok,

nem hagyom magamat attól ítélni

ki fonákjáról látott csak papot,

s nem ismer se embert se Bibliát,

és mert kezébe mást sose fogott,

ha érvelni kell, arra tanítja kisfiát,

a kereszt is csak bikacsök legott.

Oly feledékeny, olyan szolgafajta,

mártírt gyaláz és a gyilkost védi,

botozza a sírt hol nyugszik atyja,

s csak kilencszázharmincnyolcat éli.

Nekem nem kell erősnek lenni,

izmom a tömegben hordozom,

haragos öklünket ütésre emelni

százezren fogjuk, jól tudom.

.

A másik oldal

Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugalom, ezek nem ilyenek.

Szóltam, hogy nem lesz se földed se hiteled,
szóltam, hogy bilincsbe verik a gyereked,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.

Szóltam, hogy be fogják mocskolni apádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.

Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.

Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.

Szóltam hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.

Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.

Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad, „véggye meg magát a férgesse”,
azt mondtad, ráérek, elhiszem ha látom,
így jártál, megszoptad, édes egy barátom.

.

A sár

Felduzzad a sár a testben,
lassan már a számig ér.
Látod, milyen érdekes, nem,
az, hogy mennyi belefér?
Úgy, hogy amúgy nem is tetszik
kívülről, hogy volna gond,
azok az utolsó centik
kellenének még, de mondd,
mit szól majd a szomszédságom
és a főnök csókosa,
mikor kibukik a számon
százötven év bús fosa?

.

A nemzettest

Egyáltalán nincsen vége
szerelmetes hazánknak,
ameddig jut csirkegége
vacsorára anyánknak,
és ameddig szaladgálhat
patkányok közt, szemétdombon
csurdé purdé, gyerekállat;
nem aggódom, vígan mondom:
egyáltalán nincs vége a hazának!

.

A pásztoróra

Virágparfüm hajbalzsam
Szellő árnyék kurta fény
Cipő gyorsan kabát halkan
Sűrű légzés langy erény

Loppal léptek arc pirul
Surran szoknya ágylepel
Zsenge mosoly lábfej simul
Kósza árnyék éjmeder

Ágyelőke fulladás
Zuhany forró rózsavíz
Időgondok végevarázs
Cipő lassan utóíz

Lassú légzés tarka fény
Elmerengés sárga busz
Sűrű kávé cigi igény
Szellő emlék bús bajusz