Budapest – Bár a Schmitt Pállal készített tette igazán ismertté, a szakmában Untersovszkynak nevezett Obersovszky Péter alákérdezői gerjedelme azóta sem csillapodott. Igaz, Plagi bácsihoz hasonló nagy hal csak ritkán akad a horgára, ám őt ez nem zavarja: lankadatlan buzgalommal, szűnni nem akadó lelkesedéssel műveli azt, amelyben jószerével utánozhatatlan: az öles nyelvcsapásokkal súlyosbított alákérdezést.
- Államtitkár úr, tudom, hogy kemény a kérdés, amit most fölteszek Önnek, de remélem, nem érti félre, ezért, ha megengedi, és persze, csak akkor, ha nem sértem meg, tehát akkor most venném magamnak a bátorságot, mert a magyar embereket ugyanis érdekli…
- Kérdezzen nyugodtan, bátran, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, nekünk nincs takargatni valónk.
- Szóval, elnézést, ha elsőre barátságtalannak látszik a kérdés, tényleg igyekszem udvariasan fogalmazni, de azért Ön is beláthatja, hogy nem megkerülhető, amiről kérdezni szeretnék. Szóval: Ön tényleg annyira fantasztikusan zseniális, mint amilyennek én látom, vagy még ennél is sokkal nagyszerűbb? Ezt csak azért kérdezem, mert akivel csak beszélek, és higgye el, szoktam emberekkel találkozni, mind azt vetik a szememre, hogy én nem értékelem kellően az Ön emberi nagyságát, amikor tömören csak úgy szoktam fogalmazni, baráti társaságban persze, hogy Ön és az Ön minisztériuma igen kiválóan végzik a dolgukat. Tényleg igazságtalannak érzi, amikor ennyire puritán és visszafogott módon fogalmaznak Önökkel kapcsolatban, vagy tudja a helyén kezelni az ilyen megfogalmazásokat?
- Az a helyzet, hogy blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, erre a kérdésre akkor tudnék kimerítően…
- Értem én, és csak azért kérdezem mindezt, mert sokan azt mondják, mit mondják, kifejezetten gondolják, hogy amit Önök tesznek, pontosabban fogalmazva, véghez visznek, s mindezt természetesen nem Önös érdekből, hanem a nemzet felemelkedését szem előtt tartva, mert ha Önök, teszem azt, nem azt tennék, amit tesznek, akkor mi magyarok most szegényebbek lennénk egy sor illúzióval és reménnyel. Amire mostanság nagyobb szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Tehát: Ön is ugyanúgy gondolja, ahogyan én, vagy esetleg még nálamnál is jóval alaposabban és szakszerűbben?
- Ami az elmúlt időszakot illeti, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, s most elsősorban a világgazdaságra gondolok, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, nem utolsó sorban az Európai Unióra…
- Ezt értem, államtitkár úr, és nem is szeretnék vitába szállni Önnel. De az ellenzék gyakran bírálja Önöket, azt állítván, hogy amit Önök képviselnek… nos inkább hagyjuk, mert tényleg szóra sem érdemes. Csúnyákat mondanak Önökre, de hát, Ön is tudja, milyenek ezek. Nos, én nem gondolom, hogy igazuk van, ha ezt gondolnám, ugye nem itt ülnék, és nem néznék ilyen bánatos bociszemekkel az ön tekintetébe, mint ahogyan most teszem. Onnan várva a választ, mit választ, eligazítást a jövőre nézve, hogy eloszlassa a jelennel kapcsolatos kételyeimet, amelyek persze nem az én kételyeim, mert én csak a mások kételyeit fogalmazom meg, és öntöm szalonképes formába. Az emberek ugyanis, ezt bizonyára Ön is tudja, nem mindig olyan árnyaltan, mondhatni, artikuláltan fogalmaznak Önökkel kapcsolatban, mint én. Szóval, csak azt akartam megkérdezni, hogy ha már most minden olyan jó, mint amilyen, milyen lesz majd akkor, amikor nem olyan lesz, mint most, hanem még a mostaninál is sokkal jobb? Vagy ilyet még korai lenne kérdezni?
- Nem korai, és tekintettel arra, hogy blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, bizonyos szempontból…
- Köszönöm, ez tényleg őszinte szembenézés volt. És tényleg elnézést, ha netán keményebb voltam a kelleténél. De, Ön nyilván tudja, nekünk nem csak az a dolgunk, hogy pártatlanok legyünk és kiegyensúlyozottak, de mindemellett még kérdeznünk is kell időnként. Nem azért, mintha kellemetlenkedni akarnánk, épp ellenkezőleg, de tetszik tudni, ez egy ilyen szakma, nekünk, a sajtó robotosainak, úgy kell tennünk, mintha érdekelne bennünket az, amit Ön mondani méltóztatik. Úgyhogy, köszönöm, hogy minden igényt kielégítően válaszolt a kérdéseimre, s még egyszer, elnézést, de tényleg, és nagyon kérem, ne vegye zokon, ha netán túlságosan is bátorkodtam.
- Ugyan már, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, tényleg élveztem a kérdéseit. Legalább láthatják a nézők, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, hogy mi nem térünk ki a problémák elől, nem menekülünk a felelősségtől…
- Akkor megnyugodtam, és ha nem bánja, lenne még egy utolsó kérdésem. Én tudom, amit Ön is tud, és velünk együtt még sokan, és remélem, egyre többen, mármint azt, hogy minden nagyon jó. De, és ezt most csak kérdezem, nehogy azt tessék hinni, hogy állítom, tehát, ha minden annyira jó, mint amennyire, de az is lehet, hogy még annál is sokkal jobb, akkor mitől van az, hogy mégsem érezzük, hogy nekünk milyen nagyon jó. Nem rólam van szó, mert nekem most nagyon jó, el nem mondhatom, hogy mennyire, itt ülni, szemben Önnel. Persze csak képletesen, dehogy ülök én szembe Önnel, ez csak egy kifejezés, remélem, nem tetszik félreérteni, én, nyilván tudja, én mindig maga mellett ülök. De azért mégis megkérdezném, biztosan nem neheztel meg rám ezért, mert gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy itt valami új és nagyszerű dolog van készülőben, ami talán már meg is született.
- Valóban, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, bár a helyzet ennél azért bonyolultabb, s ha lenne rá idő…
- Sajnos most nincs, mert a műsoridőnknek lassanként a végéhez értünk. Legközelebb remélem, még a mostaninál is kellemesebb körülmények között beszélgethetünk. És remélem, meg tudja nekem bocsátani, hogy néha talán túlságosan is kibújt belőlem a bennem bujkáló kisördög. De tudja, mi újságírók, különösen itt a közszolgálatban, már csak ilyenek vagyunk: kíváncsiak, néha egy kicsit szemtelenek, de azért alapvetően mindig jót akarunk.
- Blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla.
na pont ilyen ez a minek is nevezzem sakkfigura .
Untersovszky még a fán maradt, mert nem látta elérkezettnek az időt, hogy a földön járjon, még nem képes rá,mert szellemi szinten nagyon lemaradt embertársaitól.
Nem tehet róla, hogy olyan környezetben szocializálódott (a gének is determinálják) amik visszafogták a fejlődését.
Marad a majom voltában továbbra is. Mert csak a majmok képesek ilyen nyílt színi nyelvcsapásokkal elérni, hogy több banánt kapjanak..
És ez a pali nyal! 1000-el!
Hogy nem sül le a képéről a bőr, amiért titokban mégis lelopódzott a fáról, és beférkőzött a maga formájúak közé?
Szégyene az emberi fajnak!
Kiváló!
De sajnos nem paródia.
Nem az evolúció, hanem a gravitáció hozta le a fáról, hogy aztán itt lent már ne hasson rájuk, mert amikor buknak, akkor már felfelé buknak!
Magyarország fordítva van bekötve….
Ez az izé már a szétfolyt gerincével nem tehet mást, mint folytatja azt, amihez eladta magát, ezzel a képes felével már csak narancséknál van jövője!
Így járt és nincs egyedül, most nem sorolnám, ismerjük őket!
Államtitkár úr! Ha esetleg..hmmm őő,ha a mellékhelyiségbe óhajt menni,nagyon szívesen kikísérem,mégiscsak jobban ismerem a járást itt, azonkívül nem is ajánlanám az itteni toalett papírt,túl illatos,van nálam mindig egy guriga hagyományos magyar. Majd segítek a használatában. Miniszterelnök úrnak,még papír zsebkendőt is adtam. Nem óhajtja? Legalább a zakóját had poroljam le, ne legyen már olyan szégyenlős, hiszen vagyunk mi férfiak.
Ezek szó szerinti idézetek?
Azért kérdezem, mert tisztára olyan, mint egy paródia.
És vicsi kommentje (2014. január 23. csütörtök 10:35) egyáltalán nem lóg ki a sorból.
Na jó, bedőltem.
De csak azért, mert hallottam már Untersovszky-riportot…
Obersovszky a magyar közszolgálati média oknyomozó újságíró klubjának az alákérdező biztosa vele még Orbán is nyugodtan kiállhatna egy nyilvános vitára.
Valamiért azt jelzi a gépem, hogy átment a hozzászólásom és mégsem jelenik meg:
figyelőnek írtam, a Bencsik cikkhez, de ide is vág:
Pár éve még hazaáruló volt, aki kis lépésekkel nyitott az oroszok felé.
Most ránk zúdították az orosz atomot, Roszatom=Jóatom és most ez már kész megváltás az országnak, ezek nem is azok az oroszok, ezek teljesen más oroszok!
Az ember esze megáll – hogy ehhez még tapsikolókat is találnak!
-
Ezek a lények szerintem emlékezetből borotválkoznak, mert belenézni nem mernek a tükörbe, a nagy hányinger miatt!
-
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/1146597_649997101685218_459042715_n.jpg
Untersovszki (nem úr), ha interjúalanyai s@gge mesélni tudna…….
sakkfigura?:) inkább marionettbábu:)
Nehéz elképzelni, hogy ez az alak néhány éve a Klubrádióban dolgozott, önálló gondolatokkal rendelkező figurának tűnt. Gondolom van az a pénz, amennyiért cseppfolyósodni kezd a gerinc…
Leírom máris; para a frázis:
“fideSS-Magyarország rab ország,
szabad Magyarország mennyország!”
..
Sajtóról és szabadságról
..
A médiában szinte szakmányban
elámítanak és -kábitanak;
s a mezei
pór beveszi.
..
Mert kormánykézben teljes egészben
a közmédia; ami nagy hiba:
mind elvtelen,
s gerinctelen.
..
Csak pénzét nézi, s bűnét tetézi:
nem dolgát végzi; Gyurcsányt ekézi,
amit tehet,
s amíg lehet.
..
Szidják Bajnait: hazánk bajait
nyakába varrja sok sajtószajha,
ami hitvány
hamisítvány.
..
Állását félti, és nem is érti,
milyen kárt okoz, mit azzal fokoz
a sok tintás
hantás pajtás
..
mikrofonállvány: ha jön a Bálvány
– népszerű hakni interjút adni! -,
nem feszélyez;
alákérdez!
..
S az se véletlen: állnak kéretlen
hazugsághegyek; hát így hogy legyek
elvetemült
jólértesült?
..
Mert ki ellentmond, az itt törvényt bont:
hazaáruló, bitóravaló
büdös bibsi,
bolsi, libsi!
..
Mert igazságnak csak mit mantráznak,
azt tart a Vezér, és a sok ledér
vak fideSS-hivő
kormányszóvivő.
..
IMF mehet, s piacról lehet
finanszírozni-balanszírozni
szegény hazánk’…
Vagy a falánk
..
Közgép-maffiát, Viktor nagyfiát;
mindet, ki eszes s elég fineszes,
helyezkedni
s törleszkedni?
..
Hogy addig nyaljon, míg pénzt fialjon
– és nem keveset – az igyekezet?
Pénzéhségnek
mi vet véget?
..
Mi lesz honunkból, szép otthonunkból,
ha már széthordta e tolvajhorda
minden javát?
Minden saját?
..
Nagy uradalmak, hol akik bírnak,
robotolhatnak, s megszakadhatnak,
mint zsellérek?
Himpellérek!
..
Szabad hazában, nyugodt-lazában,
dolgozni, élni, hinni, remélni:
erre várunk!
Ez a vágyunk!
..
Vágyni most kevés, tenni is kell és
követni álmunk: ledobni jármunk!
Az ám, hazám:
nem megy lazán!
..
Küzdeni végre! Hulljon a férge!
Ne marjon mérge, s végül megérje:
Magyarország
szabad ország!
Esküszöm, Malajziában egy Orang-Utan értelmesebben néz. És ezt a debil barmot bámulja 2 millió Fidesz-hívő…….
Azért nem szabad feledni, hogy ez is teljesítmény! Régen volt már a Rákosi korszak , ezért onnan már nehéz lenne példákat keresni. Na ezzel csak azt akartam mondani, hogy ez önálló munka. Azért ezt ki kellett fejleszteni és felsőfokon kell nap,mint nap művelni. Ha marad ez a kormány megláthatja mindenki, hogy iskolát fog teremteni. Havas tanár úr gondolom az elsők között lesz aki felhasználja majd tanításainál.