Bartus László: És mégis mozog a föld 2013. október 25. péntek 8:23

A Mesterházy-jelenséggel foglalkozni kell, de nem lenne jó, ha a lényegről nem beszélne senki. Mesterházy eljutott oda, hogy már nem tudja titkolni valódi természetét. Nyilvánosan is megmutatta azt, amit a környezete már régóta tud róla. Mesterházy az elmúlt három évet hatalma megerősítésére használta a pártban. Kicsiben kiépítette Orbán rendszerét. Eltüntette riválisait, hozzá hű emberekkel vette körül magát. Igazi diktátorhoz méltó paranoia alakult ki benne az ehhez szükséges intelligencia nélkül. Az MSZP egy kis Orbán Viktorral készül Orbánt legyőzni. A baj az, hogy ebben a műfajban Orbánnál nincsen jobb. Ráadásul Orbánnak megvannak a maga gonoszságához szükséges ördögi képességei. Tud játszani az emberekkel. Mesterházy Attilából ez a rafinéria hiányzik. Ezért sokkal kicsinyesebb diktátor lesz.

A körülötte kialakult botrány vihar a biliben. Nem erről kellene beszélni, hanem az egész gyűlés hamisságáról. Arról a hazugságról, amely hatalmába kerítette a szónokokat és a lelkesült hallgatóságot is. A kommentárok jókra és rosszakra osztják a résztvevőket. A jók azok, akik az “összefogást” sürgetik, a rosszak pedig azok, akik a minél szélesebb “összefogás” útjában állnak. A diagnózis téves. Mindkét tábor rossz oldalon áll. Nem pozitív szereplői a történetnek azok sem, akik az “összefogást!” rigmust skandálták, és azok sem, akik nagy ívben tettek arra, annak ellenére, hogy az “összefogás” szó nélkül már nem tudnak elmondani egy mondatot. A sakandálók nem azért negatív figurák, mert belefojtották a szót Mesterházyba, hanem azért, mert hülyeséget skandáltak. Magával ragadta őket a hangulat, műpátosszal kiabáltak hülyeségeket. Ennek csak egyetlen dicséretes aspektusa volt, hogy Mesterházyt megzavarták vele, de még ezzel is fél munkát végeztek, mert úgy kellett volna kiabálni, hogy meg se tudjon szólalni. Nem azt, hogy “összefogást”, hanem azt, hogy “takarodj”, meg azt, hogy “hazug”, meg azt, hogy “Orbán pincsikutyája”, bár ennek nem olyan jó a ritmusa. Viszont a “Simicska” rigmus telitatlálat lett volna.

Az, hogy Mesterházy szervezett provokációt sejt a spontán érzelmi kitörés mögött, az arról szóló jelentés, hol tart ez a fiatalember a diktátorosodás útján. Előrehaladott állapotban. Bástya elvtársat meg akarták ölni. Összeesküvést szőttek ellene. Az nem lehet, hogy egyszerűen nem értettek vele egyet. Magától ilyesmi nem jut eszébe senkinek. Bástya elvtársat szeretik. Hanem a gonosz ügynökök, az ellenség, Gyurcsány emberei akarták tönkretenni őt. Bástya elvtárs már nem tűr kritikát, a bírálat nyomán kialakuló önvizsgálat neki nem kenyere. Aki a nemtetszését nyilvánítja, az nem demokratikus jogait gyakorolja, hanem ellenség, aki el akarja őt pusztítani. Emiatt kénytelen lesz Bástya elvtárs elpusztítani őt, hogy megvédje magát. Erre a szintre 70 év felett jutnak el az agykárosodásban szenvedő pártfőtitkárok. Mesterházy Attila paranoiája évtizedekkel előzi meg a korát, és csak a pecsétet nyomja rá arra a történelmi ítéletre, miszerint az MSZP nevű alakulat betöltötte történelmi küldetését, amit lehetett, azt ellopott, amit csak bírt, tönkretett, nem maradt már dolga ezen a földön, mint a mihamarabbi teljes megsemmisülés, mindenki legnagyobb megelégedésére.

A tragédia azonban az, hogy történelmi okoknál fogva a volt munkásőröket, pártaktivistákat, balos érzelmű nyugdíjasokat nem lehet meggyőzni arról, hogy ez a párt a Fideszhez hasonló bűnszervezet, kicsinyesebb és önzőbb kivitelben, amely olyan a magyar demokrácia testén, mint szépségkirálynő fenekén egy huszonöt centiméteres kifakadt furunkulus. Ezért van az, hogy annak ellenére, hogy ez a párt a ténykedésével már régen felszámolta magát, már a szociális temetésen is régen túl van, ennek ellenére mindig él, választásokon indul, és a legnagyobb tömegbázissal rendelkező párt. Miközben már nem létezik, egyáltalán nem működik, életfunkciói nincsenek. Van Mesterházy Attila és az őt körülvevők szűk csapata, valamint a háttérben prédára leső öreg gengszterek köre, amely csak azzal törődik, hogy a pozícióit egy Audi-kulcs környékén vagy egy képviselői hely erejéig a megmaradt zsarolási potenciáljával fenntartsa. Ezen kívül van Puch László, aki Simicskától hozza az utasításokat, és cserébe a pártsajtó fenntartásához a Közgép pénzét. Ezt a pártot vélhetően már a Fidesz finanszírozza, mert egy darabig még szükségük van rá. Valószínűleg erre utalt Gyurcsány Ferenc is. Nem volt szép tőle, hogy nem mutatta be a bizonyítékokat.

Mesterházy elvtárs most abba a hibába esett, hogy az irodáját kihozta az utcára, és amit szűk környezetében megenged magának, azt kiterjesztette a teremtett világ egészségesebb részeire is, amik nem tartoznak az MSZP nevű bűnszervezet kontrollja alá. Ami már fel sem tűnik az MSZP-n belül, a külvilág számára borzongást és undort kelt. Ez csak először van így, lassan majd megszokják. Mindenesetre megvillant ennek a fiatalított MSZP-nek a csúf arca, hogy ne mondjam, a rusnya pofája, amelyben benne van az ifjúszocialisták belterjes világának összes fekélye. Ennek az ifjúszocialista bagázsnak a láttán, idesorolva még a Botka nevű szegedi polgármestert is, akiről időnként olyan javaslatok reppennek fel, hogy legyen az ENSZ főtitkára vagy az Egyesült Államok elnöke, de minimum miniszterelnök-jelölt, tisztességes ember nem ejti ki a száján Kovács László, Lendvai Ildikó vagy Nyers Rezső nevét, mert nem akarja ez utóbbiakat megbántani. Ők képviseltek egy szintet, egy ethoszt, valamiféle szakmaiságot. De ez az ifjúkommunista bugris banda, élén Mesterházy Attila frizurájával, egy csapás a gyomoridegekre. Szánalmasan súlytalan, tehetségtelen és az emberi kvalitásokat nélkülöző társaság, amelyik még ráadásul kilóra el is adja az országot és az ellenzéket a diktátornak.

Ha ez nem lenne elég, akkor ott lebeg még fejük felett a gyanú, hogy az informális pártpénztárnok bábjai, ő pedig Simicska Lajos végrehajtó embere. Magyarország csődtömegének a csúcsa, hogy a közös rablásban kialakult szimbiózisnak köszönhetően még az ellenzék legnagyobb pártját is a Fidesz irányítja. A jelek mindenesetre ezt nem cáfolják. Ennek ellenére ténykedésük sikeresnek mondható, ami annak köszönhető, hogy a párt kohéziója erős, a közös múlt összetart, és a mozgalmár buzgalom az évtizedek alatt nem lankadt. A párt tagsága ellenállt minden modernizációs hatásnak, nem engedte, hogy a tisztesség legkisebb árnyéka is rávetüljön, és nem változtatta meg azt a régi elhatározását, hogy gondolkodni soha életében nem fog. Ez az MSZP biztos 15 százalékos támogatottságának titka, amely akkor sem csökkenne, ha Mesterházy Attila az új fizimiskáját, esetleg a levágott szakállát állítaná maga helyett a választási lista élére.

Ez a társaság egyszerűbb dolgokat sem értett meg soha, nemhogy azt, hogy Orbánnak a legitimáció a legfontosabb, miután egy illegitim rendszert épített föl. Marx Károlynak sem hinnék el, hogy Orbán elemi érdeke az MSZP választási részvétele, és Orbánt nem azzal lehet legyőzni, ha elmennek az általa kiírt választásokra, hanem azzal, ha nem mennek el. Pedig ez is dialektikus, csak nem materializmus. Az átlag MSZP-s szavazót úgy teremtette meg a Jóisten, hogy két lépéssel már ne tudjon előre gondolkodni. E tekintetben kivételnek, selejtnek tekinthető Kádár János, aki sakkozni is tudott, nem véletlen, hogy negyven évig vezette őket a pusztában, mint Mózes.

Az MSZP-s szavazó azt megérti, hogy bemegy a fülkébe, behúzza az ikszet, ahol a szegfű van, aztán azt összeadják. Akinek több van, az nyert. De azt már nem tudja továbbgondolni, hogy mi történik akkor, ha nem megy be a szavazófülkébe, pedig abban az esetben az Orbán-rendszer kártyavárként omlana össze. Erre az agykapacitásra hivatkozva terjedt el a rémhír, hogy a bojkottot nem lehet a baloldal szavazótáborával megértetni. Nem látja a két materialista szemével. Viszont megfeledkeznek a rémhír terjesztői arról, hogy ez a szavazótábor legalább annyira fegyelmezett, mint amennyire korlátolt. Az empiriokriticizmust sem értette, mégis egyetértett vele. Ezért valójában nem a szavazóbázis agykapacitása itt az akadály, hanem a pártvezetés akarata. És innen már csak egy lépés Simicska Lajos, aki betereli az MSZP-t a szavazófülkékbe Orbánnak, hogy megerősítse, és harminc évre stabilizálja Orbán diktatórikus rendszerét.

Térjünk át a hazugságoknak arra a láncolatára, amelynek abszurd és nyomorúságos vége az volt, hogy egyébként normális emberek is önmagukról megfeledkezve, önmagukból kikelve és önmaguktól el is érzékenyülve skandálták azt a baromságot, hogy “összefogást”. Először is, az “összefogás” gondolatához azt a vélekedést kellett a tudományos gondolkodás által elfogadott álláspontként bemutatni, hogy a föld lapos. Az a gondolat, hogy egymással demokratikus versenyben álló, egymással is rivalizáló pártokat szövetségbe kell terelni, mert máskülönben nem lehet leváltani a kormányzó hatalmat, amely ezt a választási szabályt hozta, nagyjából azzal a tétellel azonos teória, hogy a föld lapos. Hogy ez az “összefogás” nem működik, az nemcsak annak köszönhető, hogy az MSZP  csúnya, hanem annak is, hogy az alaptétel hamis. Az összefogás annál az egyszerű oknál fogva nem jött létre, hogy a föld nem lapos, hanem gömbölyű. Nem egy helyben áll, hanem mozog. Ennek ellenére mindenki váltig állítja, és Mesterházynak a kórus is azt kiabálta, hogy a föld lapos. Az a választás, ahol mindenkinek össze kell fogni, hogy leválthassa a kormányt, nem választás, hanem akadályverseny.

A jelenet azért volt nevetséges, mert a szemben álló felek mindegyike ugyanazt állítja, hogy összefogásra van szükség. A tömegnek azt kellett volna skandálnia az összefogásról, amelyet Mesterházy hirdet, hogy hazugság. Ehelyett azt kifogásolta, hogy nem nagyobb az összefogás. Hivatkoznak Kuncze Gáborra, aki  tisztességesen megmondta, hogy nem kíván a parlamentbe menni, mert az nem parlament lesz, hanem bohózat. Nem engedi megalázni magát egy képviselői fizetésért, hogy Orbán játékszere és díszlete legyen. Ezért ő kiesett. Bokros Lajos egyszemélyes pártjával szövetségre lehetne lépni, ennek egyetlen akadálya a kenyérharc, hogy nem adja át egyetlen MSZP-s sem a helyét, mivel ők szocialisan érzékeny párt, ezért Bokros Lajos agytérfogatánál sokkal fontosabb egy többgyermekes család eltartása a parlamenti fizetésből. Fodor Gábor egyszemélyes pártjára lehetne azt mondani, hogy a liberálisok is szövetségbe tömörültek, de szavazót annyit hozna, amekkora a párt létszáma. S Fodor Gábor kihagyásával csak erősödik bármelyik frakció. Már az is nagy dolog, hogy nem fúrja meg a pártot. Ezen kívül maradt Gyurcsány Ferenc és pártja, az MSZP ősellensége, antitézise.

Nemcsak arról van szó, hogy Gyurcsányt jobban utálják, mint Orbánt, hanem arról is, hogy a DK mindennek ellenéte, amit MSZP-nek neveznek. Ha megnézzük Orbán és Mesterházy programját, azok sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint Mesterházy és Gyurcsány programja. Ez a két párt nem egy oldalon áll. Még abban az értelemben sem, hogy az MSZP Puch révén a Fidesz szatellitpártjának tekinthető, míg a DK Orbán egyetlen, igazi ellenzéke. Ha mindent összevetünk, akkor a Fidesznek és az MSZP-nek kellene összefognia a Demokratikus Koalíció ellen, amiképpen szerény véleményem szerint ez az összefogás létre is jött, és a háttérben remekül működik. Teljesen értelmetlen volt Mesterházynak azt ordibálni, hogy “összefogást”, mert az MSZP a hozzá legközelebb álló természetes szövetségesével, a Fidesszel remekül össefogott. Azt nem kívánhatják, hogy legnagyobb riválisával, ami nem elsősorban a személyes konfliktusokat jelenti, összefogjon. Hiába mondják, hogy lapos a föld, mert nem az. Nem áll egy helyben. Be kellene látni, hogy mégis mozog. Hátha én is megúsznám a nyilvános megégetést, aki egymagamban hirdetem ezt az eretnekséget.

Sajnos, ez a tömeg nem érti, hogy a természtes szövetségesek között az összefogás létrejött. Nem érzik, mennyire patetikus, giccses ez az egész “fogjunk össze” rigmus, álságosabb, mint Szijjártó Péter mosolya Azerbajdzsánban. Ne lelkesedjünk már elvtársak, ne legyünk gyerekek. Akiket össze akarnak boronálni, nem partnerei, hanem ellenfelei egymásnak. Az MSZP a Fidesz szalonellenzékének szerepére készül, megkapják érte a pénzüket. A DK az Orbán-rendszer leváltását szeretné, ennélfogva az MSZP érdekeit is sérti. De ha ezek jó barátok lennének, és az elveik nem zárnák ki egymást és sírva borulnának egymás nyakába, hogy Szanyi Tibor falvédője is könnyektől ázna, akkor sem lehetne az Orbán-rendszert leváltani. Az Orbán-rendszer választásai nem erről szólnak. Itt nem arra kell szavazni, hogy ki kormányozzon, az már megvan. Itt az Orbán-rendszer legitimációjára kell szavazni.  Ezt a választást ebből a célból rendezik.

Hogy teljes legyen a kör, a Demokratikus Koalíció is a józan észt tapossa, mert ő is a halálos ellensége és a legnagyobb politikai ellenfele nyakába akar omlani. A Fidesz államkapitalista, klerikálfeudális fasiszta rendszere és az MSZP által kínált alternatíva közül a Fideszé a jobb. Ha szavazni kellene, és e kettő közül kellene választani, felelősen gondolkodó ember a Fideszt választaná. Egyrészt azért, mert a Fidesz kormánypozícióban fele annyi baromságot sem ígér, mint az MSZP, és nem lehet tudni, hogy botor módon nem tartanák-e be megint a hülye ígéreteiket, padlóra küldve az országot. Mesterházy programbeszédéből kiderül, hogy fogalma nincs az állam szerepéről, funkciójáról, egy ország működéséről. A párt választási listája egy kórházi elfekvőhöz hasonló, azon egyetlen olyan név nem szerepel, aki egy működőképes kormány tagja lehetne. Ami a diktatúrát illeti, Orbán a közép-európai ripacsok mércéjével mérve nemzetközi tekintély. Tényleges veszély. Ehhez képest Mestreházy egy gyenge utánzat lenne, aki már most számon kéri, hogy ki mert fütyülni. Egy éven belül az ilyeneket el is vitetné.

A Demokratikus Koalíció jelenleg olyan, mint az a Gallilei, aki azt állítja, hogy a Nap forog a Föld körül, de inkább nem forog semmi, hanem mozdulatlan, mint egy vak komondor. A DK-nak észre kellene vennie, hogy nem az ellenségeivel és politikai ellenétével kellene erőltetni az összefogést, mert a tűz és a víz nehezen elegyedik. A DK-nak azokkal kellene szövetségre lépnie végre, akik a rendszer igazi ellenzéke. Nem Mesterházy után kellene rohangálnia, hanem azok után, akik nem tudnak kivel összefogni, mert azt mondják, hogy a föld gömbölyű, a Nap körül forog, mozog, pörög, az évszakok váltakoznak, és e nézeteikkel ma szélsőségesnek számítanak. Ezek nézik messziről ezt a tömény szerencsétlenkedést, az “összefogásról” szóló ócska hazugságok körüli tekergőzést, és várják, hátha megjön végre az eszük. Az Orbán-rendszer illegitim. Demokrata nem legitimálhatja. Azzal az MSZP-től megöröklött ócska szöveggel sem, hogy a szavazó nem értené meg. Még a savazó is megértené, ha elmondanák neki. Orbán parlamentjébe bevonulni politikai öngyilkosság. Ennek a rendszernek nem a parlamenten belül, hanem a parlamenten kívül lesz az igazi ellenzéke. Ha ők nem állnak az élére, akkor létrejön magától, de akkor az Orbán-rendszzer többi kollaboránsával együtt mennek a levesbe.

Ráadásul, úgyis a parlamenten kívül kötnek ki. Egyrészt a Fidesz és az MSZP kigolyózza őket mindenhonnan. Másrészt Gyurcsány maga fog kitörni belőle, mert nem fogja elviselni azt a kalodát, amelybe most bedugják a fejüket. Akkor mi értelme van kompromittálódni? Miért kell legitimálni a rendszert? Miért engedik kiütni a kardot a kezükből? Nem látják, mi történik?

Az ATV tulajdonosa lezsírozott mindent Orbánnal. A Fidesz kezében tartja az MSZP-t, így az ATV álellenzéki partnere az MSZP. A DK itt legalább olyan ellenség, mint a HírTV-ben. Legfeljebb néha megszólalhatnak ellenséges légkörben. De a DK hatalomra jutása a Hit Gyülekezetének felérne egy csapással. Olyan kivételezett kedvezmények, amilyeneket Orbántól kapnak, a DK elveivel ellentétesek. A Klubrádió arra jött létre, hogy bezsebelje a párt által parancsba adott állami hirdetéseket. Arató András olyan tulajdonos, aki csak addig tulajdonos, amíg a pártpénztárnokok utasítására jönnek a százmilliók. Ha elzárja a Fidesz a csapot, attól kezdve úgy tesz, mintha nem lenne tulajdonos. Akkor tulajdonos a hallgató lesz, tartsa el.

Arató semmi jóra nem számíthat egy DK kormányzás esetén, mert a DK a pártpénztárnoki mutyi rendszert felszámolná. Nekik csak az MSZP jöhet szóba. Ezért a Klubrádió és az ATV is az MSZP, így közvetve a Fidesz oldalán áll. A Fidesznek szüksége van a konszolidációhoz a legitimációra, a demokrácia hamis látszatára, a megvett ellenzékre. Ezért a Simicska-Puch vonal kiválóan működik, már a Fidesz tukmálja a Klubrádióra a frekvenciát, és Arató azonnal kirúgja Kuncze Gábort, ha annak beszéde a mélyen demokratikus elkötelezettségű MSZP-nek nem tetszik. Az MSZP kongresszusán pedig megy a bohóckodás az álarcokkal, de egy komoly beszéd nem hangzik el, és meg sem említik, hogy létrejött egy illegitim, alkotmányellenes rendszer.

Így megy ez Magyarhonban, ahol a világon egyedül, még most is azt hiszik, hogy lapos a föld.