Kinek így, kinek úgy. Egy biztos: 1945. május 8-án véget ért a múlt század legördögibb háborúja.
De most, 2013-ban sincs egyetlen család sem, ahol ne volnának fájdalmak. Fotó a falon: snájdig katonák, kopott kapálgatók az út mentén vagy csíkosruhások a szögesdrót mögött. És halottak, halottak, halottak.
A világ szegényebb lett sok millió emberrel.
Azóta szinte minden újjá lett.
Egyik így, a másik úgy csinálta.
De az a pillanat, amikor…
Nem akarok belegondolni, hogyan lehetett előjönni a pincékből a rommá lőtt városok alól.
Nem akarok belegondolni, hogyan kereste mindenki a hozzátartozóját.
De az biztos, hogy mi, reklámtechnikailag még talán értékes emberek, még mindig nyögjük a veszteségeket.
És nem, mi még nem nevetünk, bár nem velünk történt meg.
A szüleink is kicsik voltak még.
De minden mozdulatukban, gondolatukban, reflexükben benne maradt a háború.
Ha csak kicsit baj van, máris cukrot és lisztet veszünk nagy tételben.
A kamra mindig legyen tele élelmiszerrel.
A pénzedet ne a bankban tartsd, hanem aranyban, jól eldugva, mert ki tudja.
A háborús generáció továbbörökítette a félelmét – de a túlélés technikáit is. Akaratlanul.
Nagyanyám, élete vége felé, mindig összerezzent valami hangosabb zajtól és kérdezte, melyik gép volt az.
Hiába nincs közöm a háborúhoz, rajta keresztül pontosan tudom, mit kell tenni, ha.
Pontosan tudom, hogy ha választani kell, merre indulok és mit viszek magammal.
Nagyobb bajban melyik gyerekemet melyik másikra bízzam, hogy vigye tovább.
Hogyan lehet tüzet gyújtani.
Hogyan kell lehúzni a lóbőrt, hogyan lehet bármit megenni, mert életben kell bárhogy is maradni.
Hetediziglen.
Szomorú cikk – főképp, mert sajnos aktuális lehet. A cár, hogy elterelje a figyelmet a társadalmi bajokról, megtámadta Japánt 1903-ban. Gitler…tudjuk. Orbán_ _ _
Minden sora igaz. Az édesapám engem is megtanított a túlélésre.
Ugyanígy.
Szomorú mai valóság!
Szégyen, hogy ilyenné tették az országot, hogy meggyötörtté, depresszióssá válik egy egész nemzet!
Miféle jövő az ilyen?
A mai fiatalok jóval kevésbé érzik ezt a dolgot, “hála” pl. a számítógépeknek túl kevéssé félnek az ilyesmitől.
Pedig ha értenék, valószínűleg jobban kordában tudnák tartani a hatalomnak azon megnyilvánulásait és próbálkozásait, amelyek ismét egy lehetséges konfliktus határait feszegetik…
Világszerte a háborús politika vesztesége 90 millió fő, ebből legalább 1 millió magyar, 6 millió zsidó, 10 millió feletti orosz, … :’( :’( :’( :’( :’(
Telekisnek igaza van: történészhallgatóval találkoztam, aki azt hitte, jó lenne “SS páncélosnak” – bizonyára azért, mert vmi játékban elért x pontot… A valóságban az első ágyúdörrenésnél megnéztem volna… Arról már nem is szólva, hogy lövése nem volt, hogy az SS nem dicsérő jelző.
Csak a felszabadító SzÚ vesztesége 45 millió fő volt a NHH-ban. Rengeteg egyéb szláv, germán, cca. 1 millió roma, (szakemberek 200E és 2M közé teszik a roma holokauszt áldozatainak számát, én köztes értéket mondok ilyenkor) és mindezt miért? Egy “nemzeti” gazdagságot hajszoló, fajelméletes rendszerért.
A gyerekeim mosolyognak rajtam, amikor látják, hogy már megint azért vásárolok szerintük feleslegesen,mert a nagyanyjuk teletömte a fejem hiábavaló badarságokkal.
Az öregek már nem élnek. A tanácsaik viszont hasznosak voltak.
Monika!
Igen, hetediziglen. Ugyanis a gyerekeimen veszem észre, bár rajtam mosolyognak, de nyomokban már ők is előrelátók.
legördögibb háború? hogy a…
Arról ne feledkezzünk meg hogy csak úgy önerőből a harmincas években hitler soha sem tudott volna egy olyan hadsereget létrehozni amely az egész bolygót uralma alá hajthatta volna.Aki akarja vizsgálja csak meg nézzen utánna mely országok támogatták pénzel és bizony nagyon sok pénzel a hatalomra jutását és később a technológiai katonai fejlesztéseiket.Igen kell ezzel is foglalkozni mert a történelem ismétli önmagát ugyanazon hibákkal azzal a különbséggel hogy kisebb méretekben.Ez nem vicc könnyen megtalálható nem is oly rég az egyik volt Amerikai elnök nagyapja egy Amerikai autógyártó cégoriás tulajdonosa a harmincas években és még sokan mások akik akkoriban mind mind támogatói voltak hitlernek pedig a beszédeiből tudniuk kellet hogy milyen embert támogatnak és hogy ennek nem lesz jó vége.Ezzel nem akarom felmenteni a nácikat a rémtetteik alól de sok dolog van ennek a hátterében amit nem nagyon akarnak hogy sokan meg tudjanak mert akkor kiderülhetne hogy a bűnösök névsora olyan személyekre is fényt deritene akikre a háború után hősként tekintettek.
orbán zsidózó, cigányozó légkört teremtett az oligarchákkal együtt.
ez ország?
aki teheti elmenkül Magyarországról
kiengedte a csúti führer a gyilkosokat a börtönből: azeri baltás, szőke feri
Május 8. Vagy 9. Fiatalabb koromban mindig kevertem a kettőt: az egyik a béke, a másik a győzelem napja. Már kezdem megszokni, hogy mégis a 8., mert a győzelem napját úgy 20 éve nem nagyon forszírozza senki, talán a Vörös Hadsereg miatt? Pedig mindkettő kicsit féloldalas nap, hiszen a béke csak jónéhány hónap elteltével vált valósággá – előbb még lehullott két pusztító bomba Japán nagyvárosaira, Hirosimára és Nagaszakira. És a Földön azóta sem jött el a Béke Napja. De talán éppen ezért érdemes újra és újra emlékezni arra a 68 évvel ezelőtti tavaszra, amikor legalább Európa egymásnak feszülő hadseregei letették a fegyvert, és népei kitámolyoghattak a szögesdrótok mögül, a pincék félhomályából. És a győzelem kivívásából is kivették a részüket a szovjet katonák.
Érdemes azért is emlékezni, mert egyre kevesebben vannak közöttünk, akik személyesen élték meg a munkatáborok poklát, a frontvonalak üvöltő iszonyatát, a bombázások sokkját. Bár én már a háború után születtem, a mi generációnk még a zsigereiben őrzi szülei tapasztalatait: legyen otthon hetekre elegendő élelem, gyufa és petróleum, takaró és gyertya, kötszer és gyógyszer.
De még a gyermekeinkben is maradt a félszből. A fiam a hetvenes években született – nem volt elég bölcsődei, óvodai hely akkor sem –, édesanyám pásztorolta őt hosszú évekig. Csöndes tavaszi napon tartottunk Anyuéktól hazafelé, amikor repülőgép húzott el a magasban – és a gyerek megrémülve szorította meg a kezemet. Generációkon át üzent ez az önkéntelen mozdulat: Anyu mindig is összerezzent, ha repülőgép hangját hallotta.
Vajon mikor döbbennek rá az Erő fanatikus hívei, hogy nem az „ellenség” életével játszanak, hanem mindannyiunkéval. A sajátjukéval is.
Úgy hallottam ma tüntetés lesz. Valami MSZP-s alak beszélt róla. Amit mondott, azért én szégyellem magam helyette. Május 9. a győzelem napja. Nem Robert Schumant ünnepeljük, aki kétségkívül jelentős személyisége volt az elmult századnak, de ahoz hogy a szövetségesék legyőzték a hitleri Harmadik Birodalmat, semmi köze nem volt. Ez a tudatlan, vagy inkább hamis tudatú, magát baloldalinak mondó szoci-korifeus már attól fél, hogy a Győzelem napja alalmából esetleg ki kellene neki ejteni a Szovjetunió, vagy a Vörös Hadsareg szavakat. Már a szocik is hamisítják a történelmet? És van pofájuk azt mondani hogy baloldaliak. A saját pártjuk (Szociáldemokrata) múltját viszik árverésre. Az MSZDP mindíg a dolgozó, osztályok érdekeit védte. Ezek a nagytőkét! Az számít nekik ki fizet többet. Nem a dolgozóknak, hanem nekik. Tojnak a nyomorgó tömegekre, csak a hatalmat akarják. Nem különbek a csutinál!
ÖSSZEMOSÁS, ELTAGADÁS
*
Kérem, ne keverjük a háborút a holokauszttal! Az tény, hogy a nácik és csatlósaik a háború körülményei között tudták megvalósítani a “legoptimálisabban” az emberirtáshoz szükséges logisztikai “feladataikat”. Azonban alapjában véve ennek csak annyi köze volt a hadműveletekhez, hogy amerre elvonult a front, ott a németek azonnal hozzáláttak a még korábban odahaza elhatározott és már végrehajtott faji alapú emberirtáshoz…
*
Azonban a fajelméletek és más ehhez kapcsolódó primitív eszmék évszázadokon keresztül tudatosan szennyezték a társadalmak, a társadalom minden rétegét egészen odáig, amikor már csak egy szál gyufa is elegendő volt az elképzelhetetlen megtörténtéhez. Még az úgynevezett boldog békeidőkben is szorgosan munkálkodtak ezen eszmék szóvivői. (Deyfuss-per; Tiszaeszlár; stb.)
*
A megszervezéséhez, a talaj előkészítéséhez ilyen, vagy olyan “indokokkal” mérgezték a környezetet, hogy aztán, ha majd eljön az ideje – a rasszizmus mérge minden réteget áthatva – egy csettintésre kiirthassanak több-millió embert úgy, hogy majd . a z t á n . a z o k a t . is . a . h á b o r ú . á l d o z a t a i k é n t . sorolhassák be…
*
Magyarország világviszonylatban is élen járt a zsidó törvények megalkotásában, amelyek pontosan 25 éven keresztül – a Horthy rezsim alatt – nagy hatékonysággal végezték lélekgyilkoló feladatukat a többségi lakosság körében.
*
Az, hogy a háborút tartották a legalkamasabb közegnek a végső megoldás(ok) végrehajtására, csupán technikai kérdésnek bizonyult. Két legyet egy csapásra.
*
Ez volt kérem a . r e l a t i v i z á l á s . magas iskolája, amely napjainkban is f o l y t a t ó d i k . azzal, hogy – csak egy példa – mondjuk összehasonlítják a hadifoglyok helyzetét a Wannsee-i konferencián elhatározott és megtervezett profi, “Endlosungos” h a l á l g y á r a k . foglyainak sorsával. Ez a Scmidt Mária féle legaljasabb összehasonlítási elmélet már csak attól is nonszensz, hogy utóbbiakban jellemzően nem katonákat, nem is fegyverforgató civileket hanem hétköznapi polgári személyeket, asszonyokat, gyermekeket, csecsemőket, és idős embereket, stb. üzemszerűen(!). e m é s z t e t t e k . e l . a szó legszorosabb értelmében, akik tehát – ismétlem – n e m . a . h á b o r ú, hanem az emberi gonoszság legördögibb válfajának a náci, nyilas úgynevezett nemzeti szocializmus és hungarizmus (stb), mint az évezredek ájtatos, vallási gyűlöletkeltés beteges – tegyük hozzá, majdnem eredményes – végkincsengései voltak…
*
helyesen:
Endlösung
KORDON BLUED
Végre vége volt! Szinte már el sem hittük!
Átélve 1944.jun.2.-án egy nap 10-órakor, lakhelyemen egy bombázást és nagyszüleimnél éjfél előtt a másikat, majd – akkor -.falunk háromszor történő
gazdát cserélését 11 évesen egyből felnőtté ” cseperedtem”. A bennem örökké
élő kíváncsiság ma sem hagy nyugodtan.
.
MIÉRT ?
:
Olvastam Hitler alapművét. Úgy általában egyetértek írásoddal, hiszen én
nem veszítettem el – szerencsémre – közvetlen hozzátartozómat.
Mi megúsztuk. Én ugyan halálomig emlékként viselem lábamon a bombaszilánk
nyomát MEMENTÓNAK!
.
Sajnálom amit veled/ veletek műveltek!
.
Hitler könyvéből azonban az is megállapítható, hogy a háborút és az endlőzungot
elkülönítve vizsgálni nem lehet, hiszen a háború nem céltalanul folyt. Már a
háború első pillanataiban elkezdődött az akkor még “zsidóirtás”-ként történő
gyalázat. A kezdetben Magyarországról kiküldött – főleg nemzetiségi – katonákból
álló Gyors Hadtestben szolgáló és szerencsésen hazatért öreg barátaim elmondták mit tapasztaltak. Nem mondhatnám, hogy emlékezetük
különválasztotta volna, hogy volt amikor mindenkit, de gyakran csak zsidókat
gyilkoltak csoportosan.
TERMÉSZETESEN MINDIG MEGFELELŐ PROPAGANDÁVAL!
A háború kezdete után az országunkban lévő zsidók már nem számítottak
nemzetiségnek sem (hasonlóan a többi nem magyarnak tekintettekhez),
hiába volt PAPÍRJUK, hiába tértek át valamelyik”divatos” vallásra. Hiába
volt HONOSSÁGI BIZONYÍTVÁNYUK. Hiába igazolták, hogy csak az egyik
nagyszülőjük volt zsidó! Hiába….! Hiába….! Ők ZSIDÓK voltak!
ITT MAGYARORSZÁGON A TÖRVÉNYEK SZERINT ZSIDÓK VOLTAK!
Pusztán a más hadszíntereken folyó háború miatt élhettek kissé tovább!
.
Természetesen a titeket ért borzalom miatt a saját aggodalmatokkal voltatok
elfoglalva. Érthető.
Én azonban emlékszem több barátom sokat zaklatott ELLENZÉKI szüleire is,
kiknek Horthyék hasonló sorsot szántak. Mint politikailag megbízhatatlanok
ugyanúgy MÚSZ-osok voltak, vagyis nem katonák, hanem munkaszolgálatosok.
A különbség csupán az volt, hoy őket itt nem utálták eléggé, mert nem zsidók
voltak. Ezért saját civil ruháikban bevonulva egyenesen a frontra kerültek,
mivel ott a lakosság utálta őket hasonlóan, mint magyarokat.
.
Horthyék alatt nem hiába írta a költő: DUNÁNAK OLTNAK EGY A HANGJA….
.
Itt Ladányban nálunk 1945. április 4.-én szóltak a harangok, a szirénák,
a vasúti jelzőberendezések. Mi gyerekek nem tudtuk miért. Később kezdtünk
örülni, hogy végre VÉGE. Nem jönnek tovább Dunántúlról a németekkel a
magyar repülők bombázni az Oroszokat(?!) nálunk!
.
Alig utána végre befejeződött az egész világon.
.
Sajnos egyeseknek még mindig tart. Ezért nem lehet eléggé közösen vigyázni!
Kordon és Túlavasúti !
~
Sajnos mindkettőtöknek tökéletesen igaza van, ugyanzt mondjátok más megközelítésben.
~
Ismertem egy családot, ahol az apát 1942-ben a március 15-i Petőfi szobor előtti háború ellenes tüntetésen letartóztatták és politikai fogolyként két évet töltött a Váci Fegyházban,majd kiszabadulását követően 1944-ben azonnal munkaszolgálatra vonult be, ahol – a századírnok elmondása szerint – az “eröltetett menet” során a grazi futballpályán lőtte főbe a “keret”, akárcsak Radnótit Abdán… Az akkor 9 éves kislányát, de a kiszabadulásakor fogant pici fiát sem láthatta meg soha többé és viszont…
~
ÜDV !
túlavasúti: nincs ti meg mi. csak együtt létezünk.
Török Monika
2013. május 12. vasárnap 01:31
“túlavasúti: nincs ti meg mi. csak együtt létezünk.”
Remélem megérted miért írtam ezt az előzőekkel együtt. Például Buchenwaldról,
ahol a nácik főleg a politikai ellenségeiket gyűjtögették nagyobb arányban.
Köszönöm a megjegyzésed, de muszály hajt. Mivel ilyen hszeim értékelései jól közelítették a mínuszt. Éppen most hallgattam Kasza Lászlót, kit itthon többször
lekommunistáztak. Jó érvek ezek itt nálunk! Ha már minden kimerült marad a
lib bolsi, meg hasonló. Ami semmi mást nem jelent, mit azt, hogy ez a stempli
azt jelenti min nem vagyunk Magyarként MAGUKFAJTA FAJMAGYAROK és ez
nem vicc. Ugyanis, amikor a szovjet csapatok már az ország területére léptek,
mindenki ellenségévé vált, aki ezekkel nem értett egyet. Akiket ekkor már
elvittek, vagy bezártak, nyilván nem élték át a kinti terror miatt a háború
borzalmait. Csak egy példa ‘39-ben HUSZONHETEN KEZDTÜK az első elemit. Abból az osztályból Szolnok második bombázása után ‘44.júliusra
NÉGYEN MARADTUNK. A többiek nagy része szüleikkel együtt az óvóhelyeken pusztult el, de sok barátom apja katonaként “maradt” a fronton. Mindez a háború miatt, amit a fideSS által visszahozni kívánt Horthy rendszer okozott.
Már ide jutottunk, de legalább mi akarjuk egymást megérteni!