– Gondoljátok, ti, Attila, Gordon és a hozzátok hasonlóan gondolkodó demokratikus ellenzékiek. De óriási tévedésben vagytok, mert fogy az idő. Vészesen fogy az idő. Sokan és sokat várnak tőletek, szeretnének mellétek állni, de összefogás helyett széthúzást, egyetértés helyett parttalan vitatkozást, közös fellépés helyett külön szereplést látnak. Miért? Mit képzeltek? Nem érzitek, hogy máris iszonyú késésben vagytok? Ej, ráérünk arra még! – ezt gondoljátok?
Példát vehetnétek a Fidesz örökös elnökéről. Ő egy évvel a választások előtt, 2009 tavaszán már rég készen állt. Na, nem a kormányzásra, de az ország szétverésére. Egy évvel a választások előtt neki pontról pontra összeállított listája volt arról, miként dózerolja le a demokráciát, a jogállamot, milyen alkotmányt szavaztat meg az embereivel, melyik pártkatonáját melyik kulcspozícióba betonozza be, még a mezei gombnyomóit is a saját uradalmára berendelve, egyesével válogatta ki. És ti, Attila, Gordon, és a hozzátok csatlakozók, hogy álltok? Nem azt várjuk – sőt! épp ellenkezőleg! –, hogy hasonló módszerekhez folyamodjatok, de tudjátok már, mivel rázzátok fel az apatikus magyar társadalmat? Mivel akarjátok megszólítani az adóprés alatt nyögő, mindenbe belefáradt, kizsigerelt, porig alázott és megfélemlített embereket? Megvan már az a néhány hívó szó? Készen van az a pár, tömör mondatba fogalmazott üzenet? Az egyetemistáknak, a külföldre menekült fiataloknak és kevésbé fiataloknak, az itthon rekedteknek, akik nem akarják Fidesz-erkölcsre és hittanra, néptáncra, Wass Albertre oktattatni a gyerekeiket vagy az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak? Nincs? Nagyon hiányoznak már!
Tételezzük fel, hogy jövő tavasszal demokratikus választások lesznek Magyarországon. Ha így lenne, nektek már akkor is régen készen kellene állnotok programmal, jelöltekkel, listákkal, szlogenekkel. Megvan? Nincs? Miért nincs? A közvélemény-kutatásokból látnunk kellene az erősödéseteket, látnunk kellene, hogy egyre kevesebb a bizonytalan, a ’nem tudom’ választ adó potenciális szavazó, és egyre többen állnak mellétek. De sajnos, nem látjuk. Minél tovább marakodtok, minél tovább húzzátok az időt, annál inkább csökken a támogatóitok száma. Folyton az összefogásról hallunk, de sajnos a dunaharaszti időközi választáson nem ezt tapasztaltuk. Miért? Van még idő?!
A Fidesz populista aláírásgyűjtési akcióba kezdett. Tudjuk, mi célból. Attila, erre mit léptek ti? Aláírásokat gyűjtötök ti is? Megint kullogtok a Fidesz után ahelyett, hogy beelőznétek őket? Ezt tanácsolják a tanácsadóitok? Komolyan nincs más mondanivalótok a leszakadt rétegekhez, akikben a legnagyobb potenciálotok van? A munkanélküliekben, a közmunkásnak titulált rabszolgákban, a rokkantakban, a szénné adóztatott munkavállalókban, kisvállalkozókban, az egyre lejjebb csúszó középrétegben? Könnyű kézzel átengeditek őket a széljobbnak? Nem tudtok három világos tőmondatot megfogalmazni nekik, amivel lelket öntenétek beléjük, amivel felráznátok őket az apátiájukból? Miért?
És tételezzük fel – joggal –, hogy jövő tavasszal nem annyira demokratikus választások lesznek Magyarországon, hiszen a kormánypárt mindent elkövetett annak érdekében, hogy ő maga síkfutáson és száz méteres előnnyel indulhasson, miközben a ti pályátokra két méterenként akadályokat állított fel, ráadásul szavazókat akar importálni. Gordon és Attila, erre a helyzetre van már koncepciótok? Tudjátok már hol, melyik igazságtalanul megrajzolt választókörzetben, kit akartok indítani? A választók ismerik már a jelöltjeiteket? Látták legalább az arcképüket? Tudják a nevüket? Nem? Miért nem? Ej, ráérünk arra még?
És tételezzük fel, hogy hiába nem látni az egységet a soraitokban, a kormányzó mégis megijed, nem kockáztatja meg, hátha valóban összefogtok, és úgy dönt, előrehozza a választásokat. (Mert egyre több jel utal erre, sőt, mivel tagadják, szinte biztosra is vehetjük.) Tehát tételezzük fel, hogy beleírják az alaptörvényükbe, hogy a választás időpontját a mindenkori (ő) kormányzó határozza meg. Mivel feje tetejére állította az országot és mindent felforgatott az elmúlt három évben, miért pont a négyévenkénti tavaszi választási időpont szokását hagyná úgy, ahogy az elmúlt öt választáson volt? Például átteszi az időpontot idén őszre. És akkor már egy évetek sincs mozgósítani. Gondoltatok rá? Mit fogtok tenni? Erre a helyzetre kidolgoztatok már valamit? Szerintetek ráérünk arra még?
Attila, Gordon, és ti, demokratikusan gondolkodók, meddig küzdötök még egymással? Meddig huzakodtok? Meddig vitáztok azon, hogy ki az erősebb, kinek kell vezető szerepet betöltenie, kinek hány százaléka van? Paríroztok annak az embernek, aki két éve még kígyót-békát kiáltott minden pártra, de most rájött, egész jól meg lehet élni a politika körüli sertepertélésből, viszont márciusban alig ötezer embert tudott utcára vinni? (Persze emlékszünk, rossz idő volt.) És meddig küldözgettek könyörgő meghívólevelet a hárombetűs párt vezetőjének – aki már felszámolta a saját pártját –, és inkább kacsintgat jobb felé, aki már százszor elmondta, hogy veletek nem ül egy asztalhoz. Rá kell pazarolni az időtöket? Hány visszautasítást akartok még? Nem inkább a kormányprogram összeállításával kellene foglalkoznotok? Vagy, ha kész, annak megismertetésével? Egy ésszerű gazdaságpolitika kidolgozásával, a demokratikus jogállam helyreállításával? Egy emberséges és szolidáris társadalom megteremtésével? A fasizálódás hatékony megállításával, a külkapcsolatok javításának tervével, az ország iránti bizalom visszaszerzésével, a baráti hang megütésével az EU-ban, a sajtószabadság ismételt bevezetésével, a kulturális sokszínűség újjáépítésével? Valóban elég volt az az egy alkalom, amikor Gordon kifejtette idevágó elképzeléseit egy kisebb nézettségű ellenzéki tévében? Mikor lesz valóság az „együtt”-ből? Ráérünk?
Nem, Attila, nem, Gordon, és a hozzátok hasonlóan gondolkodó demokratikus ellenzékiek. Tévedtek. Nem érünk rá. Vészesen fogy az időnk. Még négy évet nem bírunk ki.
Ja, és az ellenzék pártjainak közelmúltbeli megszólalásai, amelyekről a fenti hsz-ek is említést tesznek, szintén rombolják az imázsukat. Én már egyikben sem bízom, se Gyurcsányban, se Bajnaiban, se Mesterházyban…sajnos!
Már 2010-ben a NENYI, az Alaptörvény és a manyup esetében azonnal az utcára kellett volna szólítaniuk a népet, kőkeményen elmagyarázva a kormány tetteinek súlyosságát! Bojkottálni kellett volna a Parlament munkáját! No meg a Jobbik jelenléte ellen tiltakozni!
Nagyon kívánom, hogy annak/azoknak, akik kiadták az öszödi beszéd szövegét az akkori ellenzéknek, soha, de soha ne legyen egy nyugodt percük az életben! Akkor történt meg az első nagyon komoly hiba, aminek a mostani kormányt, az ország gazdasági helyzetének folyamatos romlását, az indulatok elszabadulását, a szélsőjobb megerősödését, az Alkotmány szétverését, a következő választással kapcsolatos kétségeket és még sorolhatnám, mi minden rosszat köszönhetünk. Akkor volt egy rátermett miniszterelnökünk, akit saját pártja elárult és a későbbiekben igyekezett lehetetlenné tenni és megszabadulni tőle. Ez volt a második komoly hibájuk. Ettől aztán vérszemet kapott az akkori ellenzék – mindent megtettek azért, hogy kikészítsék. A szocialisták (M.A.személyében) még a DK frakcióvá alakulását is lehetetlenné tették, és mit várhattunk a kormánypárttól? – elintézték, hogy ne legyen frakciója a DK-nak.
Az az ember, aki 2006-ban le tudta győzni O.V.-t, aki mellett nem állt ki az MSzP, és megnehezítették a helyzetét, ahol tudták – most járja az országot, pártja együttműködésre kész, éhségsztrájk és virrasztás formájában demonstrált az igaztalan döntések miatt, a rászorultaknak adománygyűjtést szervez, lakossági fórumokon érthető, világos lelkesítő beszédeket mondva teszi a dolgát. A többi – magát demokratikusnak valló ellenzéki párt és a civilek felé kijelentette: nem kíván miniszterelnök lenni, nehogy ez legyen a gátja az összefogásnak. Ennek ellenére a többiek részéről csak a fanyalgás, válogatás – ugyanakkor a tehetetlenség, szócséplés, látványos demonstrációk szervezése telik ki.
Tudom, vannak, akik már leírták őt a politikai életből – de nem kellene inkább segíteni azt, aki valóban tesz és tenni akar a kormányváltás érdekében? Sokan kedvelik a lakosság körében, annyira nem népszerűtlen, mint ahogy propagálják egyesek. Persze aki lehetséges riválisnak tekinti, legyen feleannyira rátermett politikus, ellene fog tenni – ez már emberi gyarlóság. Őt elismerték/elismerik keleten és nyugaton egyaránt, korrekt diplomáciával építette a szomszédos országokkal jó kapcsolatunkat – és mi van most? Lassan mindenkivel perben-haragban leszünk, mert van egy miniszterelnök, akinek a harc a lételeme. Aki ugyan a magyarság érdekeit védi szavai szerint, de tetteiben többet árt, mint használ annak.