Kár, hogy a Reaching for the Moon (Elérni a holdat) című játékfilm alkotói nem annak a regénynek a címét használták fel filmjükhöz, amely alapján készült. A Rare and Commonplace Flowers (Ritka és közönséges virágok), vagy eredeti portugál címén Flores raras e banalíssimas, Carmen Lucia de Oliveira regénye az ismert amerikai költő, Elizabeth Bishop és a Brazíliában ismert építész és tájépítész, Lota de Macedo Soares, szerelmi történetét rakja össze részben valódi dokumentált események alapján, részben pedig kitalált beszélgetésekből. A regény címe sokkal inkább illik a két nő karakteréhez és Bishop költészetéhez.
Lucy Barreto, a brazil film producere, aki az ötvenes évek végén egy vacsora alkalmából találkozott is Bishoppal és Soaresszel, már 1995-ben, amikor karácsonyra megkapta a könyvet és elolvasta, elhatározta, hogy egyszer filmet csinál belőle. Fel is hívta az írónőt és megvette tőle regénye filmjogait.
A producer fia, Bruno csak évekkel később kezdett el azon gondolkodni, hogy a szerelmi történeten kívül mi lenne a film mondanivalója. Végül megtalálta Bishop egyik versében, amely a veszteségekről szól.
A történetről röviden: 1951-ben, a negyvenéves Elizabeth Bishop ihlet után kutat és elindul New Yorkból egy Dél-amerikai körútra. Rio de Janieroban várja egy volt egyetemi osztály- és szobatársa, Mary. A pár naposra tervezett látogatás végül tizenöt évre nyúlik, mert Elizabeth megkóstol egy kesu gyümölcsöt és allergiás tünetei miatt kórházba kerül, majd Mary és barátnője, Lota házában lábadozik. Lota és Elizabeth egymásba szeretnek, de Lota Mary-t sem szeretné elveszíteni, és egy kislány örökbefogadásával sikeresen meg is tartja. A három nő és Mary kislánya egy nagy birtokon élnek együtt tizenöt éven át.
Amikor Bishop megérkezik Rióba, egy gyenge, alkoholizmussal küszködő, bizonytalan, szomorú nőt látunk. Soares egy gazdag családból való, magabiztos és boldog nő, aki hozzászokott, hogy mindent megkap, amit akar. Az együtt töltött tizenöt év alatt Bishop megnyeri a Pulitzer-díjat, versesköteteket ad ki és tanári állás ajánlatot kap egy New York-i egyetemen. Soares viszont belekezd egy óriási park építésébe és az ezzel kapcsolatos stressz, Bishop hiánya és még ki tudja, mi más, idegösszeroppanáshoz vezetett. A film elején ábrázolt szerepek a film végére felcserélődnek. Bishop korán, még gyermekkorában megtanulta, hogyan kell veszíteni, Soares sosem tanulta meg.
A rendezésnek és a forgatókönyvnek nem adnék tíz pontot, mert úgy érzem, sok kimondatlan, felszínes jelenet helyett lehetett volna ezzel a gazdag anyaggal még mit kezdeni, de a kameramunka, a helyszínek létrehozása, az ötvenes és hatvanas évek légkörének életre keltése és főleg a színészgárda tízből tizenkét csillagot érdemel.
Reaching for the Moon, Brazil játékfilm, 2013
Főszerepben: Miranda Otto, Gloria Pires, Tracy Middendorf.
Rendezte: Bruno Barreto
A film április 27-ig tekinthető meg a TriBeCa Film Festival keretén belül.
