Para-Kovács Imre: Ti ott, a függöny mögött 2013. január 11. péntek 15:39

Amikor azon gondolkodom, ki örült legjobban a választási regisztráció alkotmánybírósági vétójának, valahogy mindig Kubatov Gábor jut eszembe, ami kétségtelenül túlzott rajongásra utal az összeesküvési-elméletek tekintetében, de annyi valóságalapja mindenképpen van, hogy már létezik egy – majdnem – tökéletes, minden háztartásra és választóra kiterjedő összeírás, amiben szerepel, hogy ki a Fidesz barátja, ki a Fidesz ellensége, és ki az, aki még nem tudja, hogy hamarosan a Fidesz barátja lesz, de ha majd bemutatják neki a fotókat és tesznek egy elutasíthatatlan ajánlatot, akkor úgy szavaz, ahogy kell.

Az már csak az én fejemben létezik, hogy egy ilyen lista folyamatosan és megállíthatatlanul frissül, belekerülnek a magánélet apró-cseprő eseményei, a Facebook-ismerősök listája, az ott és egyéb közösségi oldalakon tett politikai megjegyzések, a Fidesz-barát orvosok egészségi állapottal kapcsolatos bejegyzései, a Fidesz-közeli közértek számlamásolatai a bevásárolt tételek listájával és természetesen a Fidesz önkormányzatainak biztonsági kamerafelvételei.

Ha a Gestapónak ilyen technikai berendezései lettek volna, ma nem bajlódunk a demokráciával.

Azért tud így szárnyalni a paranoia, mert tényleg csak az önkéntesek száma, azaz az ország lakosságának és a magyarul tudóknak viszonylag korlátozott mennyisége szab határt az elmebajnak, mert Magyarországon még senkit sem ítéltek el azért, mert jogosulatlanul adatokat gyűjtött embertársairól, nem beszélve arról, hogy milyen nagyszerű hagyományaink vannak listázásban.

Összeírni a zsidókat?! Ugyan már, hülyeség, és teljesen felesleges! Össze kell írni minden keresztényt, buddhistát és Krisna-tudatú hívőt, aztán aki marad, az a zsidó! A találékonyság és a nagy mókamesterek országa vagyunk.

Gyömrőn például népszavazás volt arról, hogy az önkormányzat által Horthyról elnevezett tér legyen már inkább valami más, elvégre annyi hungarikum van, vidám mezei virágok, szőrös kis állatok, fák, füvek és tájak, rengeteg olyan élőlény, tárgy és fogalom, amiről nem a deportálások jutnak eszünkbe, nem a marhavagonok ajtajának súlyos csapódása és a néma csönd. De a mostani politika szerint Horthy ugyan „ellentmondásos személyiség” volt, de érdemei kétségbevonhatatlanok, amire én annyit vagyok kénytelen leszögezni, hogy Ted Bundy szintén rendkívül összetett és minden bizonnyal bonyolult lélekkel rendelkezett, de ahelyett hogy tér viselné a nevét, inkább mégiscsak kivégezték, ami ugyan számomra túlságosan radikális eljárás, de közelebb áll az igazsághoz, mint bármi más.

Gyömrő lakosságának azon része tehát, amelyik felháborodott Horthy rehabilitálásán, népszavazást kezdeményezett, összegyűjtötte a megfelelő számú aláírást, az önkormányzat pedig nagyvonalúan kiírta a népszavazást (pedig közéjük is lövethetett volna).

Vasárnap szavaztak az emberek, 18% elment, szavazott, többségében, elsöprő többségében arra, hogy ne legyen Horthy tér, de ez teljesen mindegy, mert az alacsony részvétel miatt a népszavazás érvénytelen volt, mindenki köszöni szépen, a Horthy tér marad, nincs itt semmi látnivaló, lehet oszolni, mindenki menjen a dolgára, el a Horthy térről, lehetőleg haza.

(Még mostanában is rám tör néha az érzés, hogy azonnal haza akarok menni, aztán szomorúan konstatálom, hogy itthon vagyok.)

Mi történt Gyömrőn?

Akik nem akarták a Horthy teret, valószínűleg elmentek szavazni, a többiek pedig ilyen-olyan okból nem. Tudták, hogy ez elég lesz. Gyávák voltak odamenni és – névtelenül – a halott antiszemita mellett voksolni, otthon maradtak, hagyták, hogy a tehetetlenség ereje szavazzon helyettük.

Változik vajon a gyávák aránya Magyarországon?

Ha már Horthy, akkor azt a képet vagyok kénytelen közvetíteni, amikor magyarokat kísérnek magyarok a Duna partra, hogy belelőjék őket a jeges vízbe. Horthy végzett ennek előkészítésével és már visszavonult, khm, mossa kezeit, a horthyzmusnak vége, tombol a nyilas terror. A magyarok egy részét éppen kísérik, a magyarok egy másik része éppen kísér, a magyarok harmadik része az erkélyen áll, és tapsol azoknak, akik kísérnek.

Ez viszonylag tiszta helyzet.

De én mindig azokra voltam kíváncsi, akik a függöny mögött álltak, nem volt semmi közük az egészhez, ők bizony nem értettek egyet semmivel, sem a borzalmas gyilkosságokkal, sem az ellenállással, sem az időjárással, mert – ugye – élni kell.

Gyömrő lakosságának 82%-a ott ácsorgott ezen a vasárnapon a függöny mögött, egyetértett vagy nem értett egyet, mosolygott vagy szomorkodott, de nem ment el szavazni, mert abból mindig csak a baj van, a legjobb nem csinálni semmit, aztán elmúlik magától ez az egész, ez az egész izé, hogyishívják – dolog, ami nem rossz, nem jó, de mindig ez van, nem politizálok! – mondja, mintha nem ő alakítaná már évszázadok óta a politikát gyávaságával.

Fél, hátha rajta van a listán, fél, mert főnöke fekete öves nyilas, fél, mert a Fideszre szavazott, legalábbis a választások után azt hazudta, most meg rohan az események után. Helyben járással, kivárással – persze. Mindannyian gyömrőiek vagyunk.