New York – Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban elhunyt Halász Péter író, újságíró, dramaturg, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság főmunkatársa.
Halász Péter 1961-től kezdett publikálni az Amerikai Magyar Népszavában, és azóta minden héten megjelent egy tárcája a lap nyomtatott kiadásában a halála napjáig. Halász Péternek az Amerikai Magyar Népszavában megjelent írásai több kötetben is megjelentek New Yorkban a Pilvax Publishing Co. kiadó gondozásában Tam-Tam, Se kint, se bent, Macska pórázon címmel.
Halász Péter neve és az Amerikai Népszava elválaszthatatlanok egymástól. Az Amerikai Népszava az évtizedek során közölte valamennyi fontos írását, amelyekben beszél az 1956-os forradalomról, az emigrációról, folytatásokban közölte fő művét, a Második Avenue című regényt, amely 1967-ben jelent meg először, és 2011-ben kiadta a Park Kiadó is Budapesten. Halász Péter emberi hangú tárcái az amerikai magyarság összetartozását és a humánumba vetett hitét erősítették. Írt budapesti éveiről, amikor különböző lapoknál, színházaknál és a filmgyárban dolgozott, majd feldolgozta az emigrációs lét lelki traumáit. Halász Péter korábban a Szabad Európa Rádió New York-i, majd müncheni stúdiójánál dolgozott, ahol mély humánummal átszőtt műsorokat készített, megszólaltatta a nyugati emigráció minden jeles képviselőjét. Darabjait játszotta a New York-i magyar színház.
Halász Péter írásai megjelentek a nyugati emigráció folyóirataiban, kapcsolatot tartott a külhoni irodalmi élet képviselőivel. Halász Péter a magyar irodalom őstehetségeként született, tizenévesen jelentek meg cikkei különböző lapokban, húszévesen jelent meg első regénye, és huszonévesen játszották darabjait a pesti színházak. Több színházban dolgozott dramaturgként és számos filmet írt. Ha nem hagyja el Magyarországot, ma a magyar irodalom legnagyobb képviselői közt emlegetnék a nevét. A vasfüggöny miatt Magyarországon már kevesebben ismerik az életművét.
Halász Péter írásai mindig az emberségről, az emberi sorsokról szóltak, nagy empátiával, bölcsességgel és iróniával. Elutasította a nácizmust, a diktatúrák minden formáját, az emigrációnak ahhoz a részéhez tartozott, amely megőrizte méltóságát és tisztánlátását, soha nem csatlakozott a szélsőségesek táborához. Az Amerikai Népszavát szerette, szellemi gyermekének tekintette, mert a lap arculatát az ő tárcái határozták meg. Az elmúlt években különösen szoros lelki kapcsolat és barátság alakult ki a lap és közte, értékes tanácsaival segítette munkánkat. Halász Péter egy rendkívül intelligens, finom és kedves ember volt, akiben egy barátot, szerető kollégát, a magyar irodalom, színházművészet és a filmgyártás egyik nagy alakját veszítettük el. Halász Péter számos elismerésben részesült, legutóbb az Amerikai Népszava és amerikai barátai közbenjárására a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.
Nehéz szavakba foglalni azt a veszteséget, amit érzünk. Halász Péterrel napi kapcsolatban álltunk, amíg egy stroke miatt fél oldalára le nem bénult. Emiatt kedélyállapota romlott és fizikailag legyengült. De az Amerikai Népszavában az írásai a mai napig megjelentek, és a kapcsolat is megmaradt. Figyelemmel kísérte a lapot, mindig volt egy biztató és kedves szava. Az ünnepi jókívánságok közben már érezhető volt, hogy egészségi állapota visszavonhatatlanul hanyatlik, hangja gyenge volt. Mióta lebetegedett fia ápolta odaadóan és önfeláldozóan Münchenben, és az ugyancsak író lánya gyakran látogatta Londonból.
Őszintén együtt érzünk a családdal, Valérral és Monicával, az unokákkal, és osztozunk a gyászukban. Egy olyan ember távozott, aki évtizedeken át tartotta magyarok tízezreiben az emberségbe vetett hitet, a reménységet, az otthont jelentette azoknak, akik kényszerűségből elhagyták hazájukat. Az Amerikai Népszava olvasói minden héten a 12. oldalon kezdték olvasni az újságot, hogy Halász Péter írásából erőt merítsenek. Halász Péter a legnagyobb magyar írók egyike, és úgy kellett meghalnia, hogy ezt a hazájában már csak kevesen tudják. Amikor egy alkalommal megkérdeztem tőle, nem bánta-e meg, hogy 1956-ban elhagyta az országot, és ezzel mellékvágányra terelte az életét, hiszen ha otthon marad, ma Kossuth-díjas író lenne, élő legenda, a legmegbecsültebb írók egyike, azt válaszolta: „nem bántam meg, mert szabad akartam lenni, és nem akartam hazugságban élni”. Pedig nem volt könnyű a távozás. Egyik tárcájában leírta, hogyan búcsúzott édesapjától, akivel tudták, hogy már soha nem fogják látni egymást.
Kedves Péter, már mi sem fogjuk egymást látni, csak a túlvilágon, ahol az olyan nagyszerű embereknek, mint te, nem kell emigrálni, hanem békében és megbecsülésben élvezhetik hozzátartozóik szeretetét. Soha nem felejtünk!
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság ezúton mond köszönetet Halász Péternek sok évtizedes munkájáért, írásaiért, barátságáért, mindazért, amit a lapért tett. Részvétünket fejezzük ki családjának, gyermekeinek, unokáinak. Az amerikai magyar olvasók tízezreinek szeretete és hálája kísérjen utolsó földi utadon!
Bartus László
az Amerikai Magyar Népszava Szabadság kiadója nevében
Nyugodjon békében. Igaz ember volt.
Nyugodjon Békében.Ilyen emberekből kellene sok.Nagyon sajnálom.
Nyugodjék békében. Hiányozni fog a bölcsessége.
Részvétem.
Nyugodjék békében!
Szomorúak vagyunk! Hiánya pótolhatatlan!
Nyugodjék békében!
Köszönjük hogy olvashattuk írásait.
Nyugodjék békében!
Nyugodjék békében!
Elolvastam az összes itt megjelent írást. Mintha egy Ripl-Rónai festményt nézegetne az ember…
Legyen neki könnyű a föld!
Nagyrabecsültem és szerettem írásain keresztül, RIP!
Nyugodjék békében.
http://slagermuzeum.network.hu/video/racz_vali/racz_vali_a_hinta
Nyugodjék békében!
Béke poraira!Ott fent már nincs különbség ha találkozik a rokonokkal ismerősökkel.
Nyugodjon békében!
Könnyű legyen néki a hant. Nyugodjon Békében!
Sajnalatos, hogy ebben a kivalloan megirt necrologban a szerzo elmulasztotta megemliteni Valer es Monica Edesanyjanak, az unokak nagymamajanak, Halasz Peter huseges felesegenek, a magyar chanson irodalom egyik legkivalobb tolmacsolojanak, szamos film es szinpadi szerepben orok emleket magautan hagyo Racz Vali nevet.
Nyugodjék békében!
Nagyon kedveltem irásait az MN-ban.Bartus László cikkei után mindig az övét kerestem.Sajnálom,hogy ezután már hiába keresem kedvenc lapomban.
.Emléke sokáig megmerad azok szivében,akik kedvelték irásai,igy az enyémben is.
Nyugodjék békében.
_