Törésvonal Bajnai és a Milla-LMP tengely között 2012. november 9. péntek 22:10 | AN-álláspont/Bartus László

Budapest – Juhász Péter interjút adott a HVG-nek, amelyben hangsúlyozta, hogy Bajnai Gordon nem vezetője az Együtt 2014 választási szövetségnek, és a listavezetőjük az lesz, akivel szerinte nagyobb az esély leváltani az Orbán-kormányt. A Milla vezetője az LMP csatlakozásától reméli, hogy a szövetség nem a 2010 előtti állapotok restaurálására készül. Ennek szellemében minél kevesebb volt minisztert és államtitkárt szeretne látni az Együtt 2014-ben. A nyilatkozat egyes elemei arra utalnak, hogy ennek a szövetségnek a napjai meg vannak számlálva, minél előbb bomlik fel, és szabadul ki belőle Bajnai Gordon, annál jobb.

Mindez azért is ellentmondásos, mert maga Bajnai Gordon nemcsak minisztere, hanem miniszterelnöke is volt a 2010 előtti időknek, Bajnai Gordon nélkül pedig Juhász Péter a Milla egyesülettel együtt egy héten belül süllyedne el a feledés homályában. A korábban is megosztó és kirekesztő kijelentéseket megfogalmazó Juhász az LMP behívásával önkéntelenül vagy szándékosan a szembenálló tengelyt erősíti az Együtt 2014-en belül. Az LMP kijelentette, hogy sem az MSZP-vel, sem a Demokratikus Koalícióval nem hajlandó választási együttműködésre. Juhász érezhetően vezető szerepre tör az Együtt 2014-ben, és azt a szemléletet képviseli az LMP-vel együtt, amely a Fidesz narratívája szerint az MSZP-t és a DK-t a “múlt erőinek” tartja, amelyektől végleg meg kell szabadulni.

Ugyanakkor Bajnai nem zárkózott el senkitől, az MSZP-vel kapcsolatban világossá tette, hogy nélkülük nem lehet Orbánt leváltani. Ez máris az Együtt 2014 szakítópróbája lehet, annak ellenére, hogy Bajnai Gordon a jobboldal csalódott szavazóit szeretné először megnyerni, amely egybevág a Milla-LMP kettős törekvéseivel is. Az mindenesetre különös, hogy Juhászt nem zavarják a despotikus hatalmat támogató jobboldali szavazók, és őket nem sorolja a 2010 előtti világhoz, miközben Orbán sokkal inkább tartozik ehhez a múlthoz, mint akár Bajnai Gordon vagy Gyurcsány Ferenc, akik csak később kezdtek politizálni.

Juhász az interjúban azt mondta, hogy a döntésekben csak olyan csatlakozó szervezetek vehetnek részt, akik valós támogatottsággal rendelkeznek. Azt azonban senki nem mérte meg, hogy önállóan a Milla milyen támogatottsággal rendelkezik, mert tömegdemonstrációira nem a Milla támogatói, hanem az Orbán-rendszer ellenfelei mentek el. Az Együtt 2014 támogatottságát nem lehet függetleníteni Bajnai Gordon, valamint a Haza és a Haladás támogatottságától, mivel a volt miniszterelnök személye jelenti sokak számára a reményt. A Milla jelenleg Bajnai támogatottsága mögé rejtőzik, és azt közösnek tulajdonítja, de az cseppet sem biztos, hogy így van. Éppen a Milla valós támogatottsága a kérdés, miközben láthatóan Juhász szeretné játszani a vezető szerepet.

Juhász elsősorban civileket szeretne látni, és ugyan nagyvonalúan nem zár ki senkit, de minél kevesebb volt minisztert és államtitkárt szeretne a szövetségben látni. A “civilekre” való hivatkozás általában arra szolgál, hogy új akarnokok lépjenek be a politikai térbe, és az ottani konkurenciát kiszorítsák. A civil civil, a politikus politikus. Civil politikus nincs. Juhász megnyugtatásul közli, hogy “nem ő egyedül dönt” majd. Juhász szövegéből kiderül, hogy az LMP-t és a 4K-t is az Együtt 2014-be szeretné olvasztani. Juhász a Medián által mért magas támogatottságot nem elsősorban Bajnainak tulajdonítja, hanem közös eredménynek. A Milla erejét szerinte azt bizonyítja, hogy nagy tömegeket tud mozgatni, amelyre a bizonyíték szerinte az október 23-i tüntetés. Ez a referencia azonban torzíthat, miután október 23-án mindenképp összegyűltek volna a rendszer ellenfelei. A Milla erejét az bizonyítaná, ha egy hétköznapon is tömeget tudna mozgósítani, nemcsak március 15-én és október 23-án, amikor úgyis mindenki az utcára vonul. És úgy, hogy a tömeg a Milla támogatójaként jelenik meg, nem csupán vegyesen mindenki, aki a rendszer ellenfele.

Juhász az interjúban a Milla céljaként azt fogalmazta meg, hogy középen találkozzon a jobb- és a baloldal, amely nemcsak lehetetlen, de demokráciában nem is kívánatos: a jobboldal ugyanis demokráciában jobboldalon, a baloldal pedig baloldalon áll. Juhászt vélhetően az téveszti meg, hogy aki a Fideszre szavazott, azokat mind jobboldalinak tekinti. Emiatt kirekesztő a baloldallal szemben, és vesz át olyan frazeológiát, amelyek a Fidesz hazug legendáriumának részei. Juhász nyilatkozatainak szellemisége egyáltalán nem felel meg annak a szellemiségnek, amelynek alapján az emberek a Milla rendezvényeihez csatlakoztak.

Az pozitív, hogy az együttműködés alapja az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet nyolc alapelve a jogállam helyreállítására, de az éppen annak a 2010 előtti – egyébként demokratikus és jogállami – helyzetnek a restaurációja, amelyről Juhász kijelentette, hogy nem szeretne oda visszatérni. Juhász merész elképzelésekkel vág neki a csaló választási törvény alapján megtartandó válastásoknak: “tudom, hogy elszálltnak tűnik, de én a kétharmadra hajtok: abban bízok, valós felhatalmazást kapunk arra, hogy megtegyük a szükséges lépéseket.” Ez a nyilatkozat a realitások teljes semmibevételét tükrözi.

Juhász elsőként az LMP-vel akar szövetségre lépni: “Mert egy új politikai kultúra megvalósítása közös alap a Milla és az LMP között. Én nagyon fontosnak tartottam, hogy először őket kérjük fel. Ők voltak, akik már 2010-ben elmondták, hogy a jobb- és baloldal közötti árkokat be kell temetni. Számunkra ők az elsők.” Csakhogy az LMP eddigi politikája azt mutatja, hogy ők nem a baloldal és a jobboldal közötti politikai árkot, hanem a baloldalt akarják betemetni. Az LMP eddigi működése nem igazolja, hogy a baloldallal szembeni személyes ellenszenveken kívül bármiben is más lenne a politika. Ha a Milla olyan akar lenni, mint az LMP, akkor annak támogatottsága jól látható az LMP közvéleménykutatási adataiból: se a jobboldalnak, se a baloldalnak nem kellenek, nincs két koherens, egymással logikai és eszmei kapcsolatba hozható döntésük – ez a kép alakult ki róluk. Az LMP egyelőre nemhogy a jobb- és a baloldal, de a saját pártján belüli árkot sem képes betemetni. Vajon miért jó az, ha Bajnai Gordon belesimul két LMP típusú pártba, amely már most közös tengelyt alkot, és az Együtt 2014-en belül ellene szervezkedik? Erre utalnak az efféle üzenetek, hogy nem akarnak sok minisztert és államtitkárt látni. Ki hozná ezeket, ha nem Bajnai? Így üzennek neki, hogy nem hozhat magával olyanokat, akik a miniszterei voltak? Rajta kívül mások nem kívánatosak, mert itt van Juhász és az LMP, ők majd mindent elintéznek, az ő dolga csupán annyit, hogy állítson tömeget Juhászék hatalmi ambíciói mögé?

Juhász sietett kiemelni, hogy Bajnai Gordon csak egy a sok közül, ugyanannyi szava van, mint neki, aki egy névtelen senki. Ezt mondta: “azzal, hogy Bajnai Gordon felszólalt, nem jelenti azt, hogy ő innentől az Együtt 2014 bármilyen vezetője lenne. Aki így gondolja, tévúton jár. Persze, Bajnai Gordon a legnagyobb név, volt már miniszterelnök, mindenki őt emeli ki, de akkor is három egyenrangú szervezetről van szó. Mindegyik beletett valamit az Együtt 2014-be, az LMP is ezt tehetné, de ha ők azt gondolják, hogy Bajnai Gordon a vezető, akkor saját magukat viszik tévútra. Álljon az élre mondjuk Karácsony Gergely, és mérettessen meg: én arra fogok szavazni a listavezető személyét illetően, akivel a legnagyobb esély van az Orbán-kormány leváltására. Megnézzük jövőre, ki lesz a leghitelesebb a szavazóknak. Nekem például még arra sincs ambícióm, hogy parlamenti képviselő legyek, pláne, hogy netán valamilyen kormányban szerepet vállaljak.”

Ez az utolsó mondat meglepő, és arra utal, hogy éppen az ellenkezőjét jelenti: Juhász már most kormányzati szerepről, ha nem miniszterelnöki pozícióról ábrándozik. Bajnaival szembeni kisebbrendűségi érzése viszont messziről üvölt, és az is, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a szövetségen belül Bajnait minél inkább korlátozza. Juhász elszállására jellemző, hogy már arról beszél, kiket kell leváltani, és kiket nem. Meglepő, hogy Juhász mindvégig úgy beszél, mint egy ma született bárány, mintha ő nem élt volna 2010 előtt, és nem lenne nagyon is markáns múltja, amelyről mások éppen olyan joggal gondolhatnák, hogy azt érdemes lenne eltörölni. Amerikában például még azt is megvizsgálnák, hogy előélete alapján mennyire megvásárolható, mennyire használható fel arra, hogy csapdába ejtse a legreménytelibb kihívót. Állami pozícióban az egész ember egy nemzetbiztonsági kockázat. Juhász működése egyáltalán nem arra utal, mint aki szakított a 2010 előtti állapotokkal, inkább azon az úton halad, amely odáig vezetett.

Juhász Péter interjúja egy kívülállót könnyen arról győzhet meg, hogy hitelt adjon azoknak a véleményeknek, amelyek szerint ez az ember “buta, arrogáns, nagyravágyó, aki el van szállva”. Magunk is ezt gondoljuk róla.  Aki ebben az interjúban beszél – ne szépítsük -, az egy súlytalan idióta. Bajnai Gordon mögött áll egy teljesítmény, Juhász mögött kizárólag a kétes politikai és drogos múltja. Az LMP-Milla koncepciót impotensnek, tévesnek gondoljuk. Azt, hogy Bajnai Gordon ebbe a szervezetbe beállt, hatalmas hibának és tévedésnek tartjuk. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a választási szövetség vagy darabjaira hullik, vagy ádáz csatározások színtere lesz, ahol Bajnainak a Milla-LMP párossal kell értelmetlen csatát vívnia, miközben mindkét szervezet támogatottsága szinte jelentéktelen. Ha Bajnai Gordon ebbe a társaságba és a Juhász-féle gondolkodásba belesimul, akkor Magyarország elveszítette őt, egyetlen reményével együtt.

Szerencsére, még van elég idő arra, hogy Bajnai Gordon a Haza és Haladás Egyesülettel leszakadjon erről az impotens és antidemokratikusan gondolkodó, karrierista népségről. Juhász a tagadása mindennek, amiért egy demokratának bármit is tennie érdemes. Mindenki szimpatikus, akit ő elutasít. Bajnai Gordont tőrbe csalták, fogságba esett, meg kell várni, amíg kiszabadul. Az a szellemiség, stílus és színvonal, amely Juhász interjújából sugárzik, minden szempontból méltatlan Bajnai Gordonhoz, a volt miniszterelnök stílusához, intellektusához és finomságához képest.