Para-Kovács Imre: Mucsa – végállomás 2012. október 16. kedd 17:24

Örömhír, örömhír! Önök most az Amerikai Névszavából értesülhetnek arról, hogy igen, van élet az agyhalál után, és erre azonnal bizonyítékokkal is szolgálok, mert magyar ember nem beszél a levegőbe, csak ha nagyon részeg, vagy pillanatnyi gazdasági érdekei úgy kívánják. Esetleg még akkor, ha meg szeretne úszni valamit, olyan kedve van, vagy szórakoztatja a levegőbe történő beszélés. Mondjuk, talán olyankor is, amikor erre semmi oka sincs, amikor van levegő, és amikor nincs levegő, de ő mégis belebeszél.

No, de nem azért gyűltünk itt össze, hogy a magyar ember és a levegőbe beszélés viszonyrendszerét boncolgassuk, hanem hogy bebizonyítsam az agyhalál utáni élet valóságát!

Történt nemrégiben, hogy Orbán Viktor Ópusztaszeren szobrot avatott, és ott elmondta híres beszédét a vérről, a turulbaszülésről és a világnemzetiségről, amin a maga idejében sokat röhögtünk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a szoboravatás után ünnepség is volt, ahol cigány húzta (vajon ő is a turulba született?), az ünneplők pedig énekeltek.

Biztos vagyok benne, hogy minden ilyen esti program rendkívül kínos, a kisgazdák festményekre lövöldöznek, a szocialisták biztos az Internacionáléra részegednek le, az LMP-sek pedig biozöldségekkel dobálják egymást, ha tetőfokra hág a hangulat, azonban Orbán Viktor rémisztő gajdolása semmihez sem fogható. Főleg, mert olyan hülyék voltak, hogy mindezt megörökítették videó formátumban, így az esemény azonnal közkinccsé vált.

Mit látunk és hallunk a felvételen?

Orbán Viktor és Nemcsák Károly (Vágási Feri, a Szomszédok című felejthetetlen szappanoperából) az Elmentek (?) a fehérvári huszárok szövegű dalt énekli vidáman, miközben a háttérben Rókusfalvy Pál – dicséretére legyen mondva – némileg feszengve hallgatja az előadást.

„Sok kislányt meghááááágtak”

Oh, te Legfelsőbb Lény, aki szerencsére nem létezel, miért hagytad, hogy nekünk magyaroknak ilyen ízléstelen és vállalhatatlan miniszterelnökünk legyen?!

Sajnos, hallom a Legfelsőbb Lény kiábrándító válaszát, miszerint az országgyűlési választásokat mégsem hekkelhette meg, ilyeténképpen saját magunknak köszönhetjük Orbán Viktort és primitív lakájait, akik esténként előadják az Úri murit, a Csárdáskirálynőt, a Mária főhadnagyot és a 100 forintnak 50 a fele című népies műdalt, ráadásul vidéki párttitkárnak öltözve.

Megint felnézek a falamon díszelgő festményre, amiről már meséltem egyszer: özv. Diószegi Ferenc I. világháborús katonanótákat énekel a törpenyulának – (ismeretlen művész alkotása, 300 x 500, olaj-vászon), és arra a rengeteg magyarra gondolok, akik belehaltak a rossz ízlésbe.

Megyéket vesztettünk így.

Az ugye lehetetlen, hogy Orbán Viktor, aki kiemelkedett eszével a rendszerváltás mezőnyéből, és olyan – szintén baromi okos – emberekkel tudta elfogadtatni vezető szerepét (ha csak időlegesen is…), mint például Fodor Gábor vagy Ungár Klára, szóval ez az Orbán Viktor tényleg abban talál örömöt, hogy tahó közegben tahó magyar nótákat brekeg (copy right Kondor Katalin), ez nyilvánvaló képtelenség, így aztán csak az jöhet szóba, hogy valamikor a kilencvenes években, de legkésőbb 2002-ben bekövetkezett nála az agyhalál, és most ebben az állapotban leledzik, élőnek tűnik, de a lelke és szelleme halott,viszont még így is nagyszerűen alkalmas arra, hogy híveit elkápráztassa. Ennyit a hívekről.

Az ízléstelenség diktatúrája épül, függetlenül minden politikai és gazdasági rombolástól, egy olyan kulturális mélyrepülés, ami mindig is jellemző volt a magyarságra, csak éppen ritkán kapott állami támogatást, legalábbis a Horthy-korszak után. Aki tehát eddig volt ekefejű suttyó, az önerőből, a társadalom megengedő, de nem segítő asszisztálása mellett nézte az Önök kérték-ben a bajszos embereket, hallgatta a lakodalmas technót, a mulatós metált vagy a pajzán torokköszörülést, mostantól viszont a legmagasabb helyről pártfogolják, kinyilvánítva, hogy bunkónak lenni nem csak egyszerűen adottság, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elvárása, amiben rögtön példát is mutat a legfelsőbb vezető.

„Jóóóó reggelt kívááánok!”

Kicsit belegondolva, és ideiglenesen elvetve az agyhalál – kétségtelenül vonzó és kerek – magyarázatát, kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, hogy mi lehet e mögött a jelenség mögött? Dac? Most megmutatja a romkocsmák közönségének, a filozófusoknak, Haraszti Miklósnak és Cohn-Benditnek, hogy így is lehet országot vezetni? Hogy a műveltség nem számít, a műveltség nem minden? Rohadjon meg az egész szekuláris világ, mert ő, Orbán Viktor be fogja bizonyítani, hogy a történelem kerekét visszaforgatni nem csak lehetséges, hanem kötelező is? Sértettség és felülkerekedő alpári vágyak?

Egyik verzió szomorúbb, mint a másik. Mert azt azért ne feledjük, hogy a fehérvári huszárok csak egy folyamat vége, amibe kiválóan illeszkedik a szintén magyar nótai mélységekből érkező Schmitt Pál, a nyilas színház, Budai Gyula és az összes értelmiség- és ízlésellenes bűncselekmény, amit a Fidesz Orbán utasítására elkövet.

Az is cinkos, aki csak tátog.