Ilyenkor látom, milyen igazságtalan a média, mennyire csalárd holmi az emberi emlékezet. Mert bár valóban Armstrong volt az első, aki a nagy sárga sajtra léphetett, mögötte ott volt a kolléga, Aldrin, a „törzsgépen” keringő társról, Michael Collinsról nem is beszélve, holott nélküle tényleg fuccs az utazásnak. És vajon kik voltak a többi Apolló utazás hősei?
De ilyenek vagyunk. Az emlékek között az első benyomás számít. Az első szerelem. Az első pofon. Az első holdraszállás. Az első mondat, amelyet olyan gyakran idéznek (gondosan megtervezték ezt is persze), hogy jobb, ha le sem írom . Azaz hogy mégis ideírom. Mégiscsak az volt Armstrong védjegye. „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az egész emberiségnek.” Hátralévő életünkben már ez jut eszünkbe róla. Érdekes könyv volt a hold-hajósokról készült híres interjúkötet. Valami furcsa idegenség, távolság, mélabú sugározta be. Mintha az égi utasok nem érezték volna többé igazán otthonuknak a Földet. Nem érdekelte őket. Ha igen, elvágyódtak. Érthető. Nem akartak már földet, zsákmányt, részvény, nőt, pénzt, bankbetétet szerezni. Ez az ismerős űrhajósbetegség. Nem láttam olyan asztronautát – részeges, leépült roncsot, paralitikus öregembert –, aki ne álmodozott volna arról, hogy egyszer, csak még egyszer „megtörténik.”. Kopognak, hívják. „Magára lenne szükség Berci bácsi.”
Armstrong mellesleg fitt, fegyelmezett, jó előmenetelű sportember volt. Légierő, hetvennyolc bevetés Koreában, berepülő és vitorlázó-pilóta. Ez fegyelmezett életvitelt, korai fekvést, napi tíz fekvőtámaszt, relaxálást és stabilitást követel. Hajnal ötkor a legjobb kelni, mikor a néma horizont szegélyén fehéren földereng a Hold.
A felvételt őrzöm a számítógépen. Évente minimum egyszer megnézem. Mert jó látni, hogy huszonöt évvel Auschwitz, tizenöttel Kolima után az embernek még volt kedve ahhoz, hogy elmenjen a Holdra. Ugrándozni a finom, fehér porban, röpdösve élvezni az egyhatodnyi gravitációt. Szaladgálni, kavicsot gyűjteni. Nem félni emberek közé visszajönni. Azt a műsort a magyar tévé kivételesen élőben adta, a szpíker, emlékszem, Vitray volt. Hosszú szünetek, meddő várakozás, helykitöltőnek tudós magyarázatok. Soha annyira nem éreztem, hogy a „szocialista tábor” elvesztette a hidegháborút, s maga is elveszett. Most itt vagyunk. És tömegvonzás híján a fagyos űrben lebegünk.
Nyugodj békében Armstrong. Fogadjon be a néma űr.
Loading ...
De ilyenek vagyunk. Az emlékek között az első benyomás számít.
.
Nem mindig igaz. Én eleinte nem kedveltem a cikkeit de mostanában (többnyire) nagyon. Szép megemlékezés.
A program sikeresei:
____
Küldetés neve
Parancsnoki modul pilótája
Holdraszálló egység neve
Holdraszállás
Holdraszállás helye
Holdraszálló legénység
Holdon töltött idő
___
Apollo–11
Michael Collins
Eagle
1969. július 20. 20:17:40 UTC
Nyugalom tengere
0°40′27″É, 23°28′23″K
Neil Armstrong, Edwin “Buzz” Aldrin
21 óra 36 perc 20 mp
___
Apollo–12
Richard Gordon
Intrepid
1969. november 18. 06:54:35 UTC
Viharok óceánja
3°0′44″D, 23°25′17″Ny
Charles Conrad, Alan Bean
31 óra 31 perc 11.6 mp
___
Apollo–14
Stuart Roosa
Antares
1971. február 5. 09:18:11 UTC
Fra Mauro
3°38′43″D, 17°28′16″Ny
Alan Shepard, Edgar Mitchell
33 óra 30 perc 29 mp
___
Apollo–15
Alfred Worden
Falcon
1971. július 30. 22:16:29 UTC
Hadley-hegység
26°7′56″É, 3°38′2″K
David Scott, James Irwin
66 óra 54 perc 54 mp
___
Apollo–16
Thomas Mattingly
Orion
1972. április 21. 02:23:35 UTC
Descartes-fennsík
8°58′22,84″D, 15°30′0,68″K
John Young, Charles Duke
71 óra 2 perc 13 mp
___
Apollo–17
Ron Evans
Challenger
1972. december 11. 19:54:57 UTC
Taurus-Littrow
20°11′26.88″É, 30°46′18.05″K
Eugene Cernan, Harrison H. “Jack” Schmitt
74 óra 59 perc 40 mp
Bocsánat kedves Buják Úr, de Werner von Braun-t, az USA 1945-ös nagy hadizsákmányát, a Náci Párt egykori tagját kihagyta a felsorolásból…
Kedves Kordon úr!
Buják úr semmiféle felsorolást nem adott, így nem említette például Ciolkovszkijt sem.
Egyébként tudomásom szerint Wernher von Braun nem volt a náci párt tagja.
Nem. Csak SS volt. De attól még megcsinálta a holdrakétát.
Sajnálom, de én is emlékszem arra a Holdra szállási adásra: nem Vitray vezette, hanem Ipper Pál vezette, szakmaiatlanul, felkészületlenül, rosszul.
Kiábrándítóbb már csak Farkas Bertalan indlásának közvetítése volt, az eleve késéssel közvetített adásban Sugár András nem kapcsolta be a mikrofont. Az MTI meg a sok hónapig előkészített életrajzba beleszerkesztett egy törvénytelen gyereket is Farkas Berciről – a magyar sajtónak mindig is színvonaltalanabb volt a munkája, mit az országé. Ez tény, ládd, itt ez a példa is.
Ja, és Getsnek köszönet.
Werner fon Braun nélkül is megcsinálták volna a Holdraszállást , kb. annyi köze volt neki hozzá mint egy ajatollahnak az integrálszámításhoz. ( Szanszkrit nyelven höhöh..hö.. )
Szteem az amcsik inkább csak azért lopták el őkelmét és adtak neki zsíros állást , hogy ne az oroszokat erősítse , Dr.Prof.Ing Herr Nebel .-től ( zsidó tudós ) lopott és szipkázott tudásával ! Mindenesetre Prof Nebelt még a Gestapo kezére jutatta mielőtt ő lett a nácik ünnepelt rakétatudósa. Kár hogy nem ő tervezte a V2 alapjait. Mert akkor legalább csinált volna valamit ahelyett , hogy az aranyifjas pofázmányát hordozta mindenfelé.
Megjegyzem kiderült hogy az oroszokat is csak hátramozdította volna mint a NASAT ( eleinte ) mert Szovjethon Sztálinista Sztahanovistái jobb rakétákat csináltak a hőskorban. Annyira jókat , hogy még mindig a Szojuz különféle változatain viszik az USA asztronautáit a Nemzetközire.
Herr Nebelről még csak annyit : A híres német hatcsövű tábori rakétavetőt ( Afféle Katyúsaszerű harceszköz volt az is ) azért nevezték kódolva Ködvetőnek mert Prof Nebel neve után nem jutott jobb az eszükbe.
(Nebel = Köd )