Syracuse, New York – A számítógépes irányítópultnál ülő D. Scott Brenton ezredes egy Reaper típusú drónt – pilóta nélküli repülőgépet – irányít, amely több száz órányi élő videofelvételt továbbít a központba tervezett célpontjairól, a fél világgal arrébb, Afganisztánban mindennapi életüket élő lázadókról. Az ezredes csapatával néha heteken át figyeli ugyanazt a családot. Ha elérkezik a pillanat, hogy kilőjön egy rakétát és megöljön egy fegyveres lázadót – kizárólag akkor, amikor nők és gyerekek nincsenek a közelben -, a szőr vakósággal feláll a hátán az izgalomtól, ugyanúgy, mint korábban, amikor F-16-os vadászgépén bemérte a célt.
.
„Sokszor látok anyákat gyerekekkel, aztán apákat gyerekekkel, és gyerekeket, ahogy futballoznak… Érzelmileg nem kötődöm az ellenséghez. Feladatom van, és a feladatomat végrehajtom”, összegezte az ezredes a The New York Times című lapnak azt, amit csinál.
.
A drónok azonban nemcsak az amerikai hadviselést forradalmasítják, hanem az őket irányítók életét is alaposan megváltoztatják.
.
Mindenki tudta, honnan tértek vissza
.
Scott Brenton elismerte, hogy különös háború az, amit egy amerikai elővárosban lévő párnázott székből, számítógép irányítókarjával lehet megvívni. „Ha Irakban leszálltál, és az F-16-oson nem volt már egyetlen bomba sem, akkor mindenki tudta, honnan tértél vissza”, jegyezte meg. Most ha kilép a sötét, videoképernyőktől megvilágított szobából, a vérében még egy-két percig száguld az adrenalin a rakétaindító gomb megnyomásától, de aztán beül a kocsijába, és gyorséttermek, üzletek mellett elhajtva hazamegy, hogy segítsen a házi munkában.
.
Azzal persze, amit csinál, nagyon egyedül van. „Furcsa érzés. A közvetlen környezetemben senki se tudja, hogy mi a feladatom”, vallotta be.
.
A drónokon – amelyekre az emberek általában úgy gondolnak, mint a háborút higiénikus számítógépes játékká változtató robotokra – nagy felbontású kameráik vannak, amelyek közvetlenül az irányító pilóták orra elé hozzák a háborút. Bár ők ragyogó arccal beszélnek a „jó napokról”, amikor egy-egy videofelvételt megnézve időben figyelmeztetni tudnak egy Afganisztánban járőröző egységet a tagjainak állított kelepcére, az amerikai légierő lelkészeket és orvosokat is rendel a drónirányító központokhoz, hogy segítsenek a pilótáknak a „rossz napokon”, amikor egy tévedésből megölt gyerek vagy egy balul végződött támadás során lelőtt tengerészgyalogos képét látják a monitoron.
.
.
A nagy felbontású kamerák közvetlenül az irányító pilóták orra elé hozzák a háború
.
A pszichológiailag legmegterhelőbb feladatok közé tartozik a légi mesterlövészi küldetést megelőző közeli felderítés, amely ahhoz hasonlít, amit az egykori keletnémet titkosszolgálat, a Stasi tisztje csinál A mások élete című filmben. A drónpilóta és partnere, a légi kamerát irányító operátor megfigyelés alatt tartja a célszemélyt, miközben az a gyerekeivel játszik, a feleségével beszélget, vagy meglátogatja a szomszédjait. Aztán megpróbálják úgy időzíteni a támadást, hogy a családja távol legyen – például amikor a piacra megy bevásárolni.
.
„Látják, amint az illető gonosz dolgokat művel, és aztán azt is, amikor normális hétköznapi életet él”, magyarázta Hernando Ortega ezredes, a légierő kiképző parancsnokságának a pilótákkal foglalkozó vezető orvosa, akinek az irányításával a múlt évben vizsgálat készült arról, hogy mennyi stressz éri a drónpilótákat. „Bizonyos ponton az, ami a szemük előtt lejátszódik, olyanná válik, mint amit ők maguk is tesznek nap mint nap. Egyfajta közelség alakul ki hát közöttük, ami persze megnehezíti a rakétaindító gomb megnyomását.”
.
Sose múlik el az emléke
.
A három támaszponton szolgáló tucatnyi drónpilóta, operátor és felderítésiadat-elemző közül egy sem mondta azt, hogy bármilyen személyes érzelmek kötnék az afgánokhoz, és felriadnának éjszakai álmukból, ha előtte szemtanúi voltak annak a vérengzésnek, amelyet a rakéták és bombák okoztak. Mindannyian feltárták viszont azt, hogy közel érzik magukhoz az afgánok családi életét, amit a hagyományos gépeken repülő pilóták soha és a földön harcolók is csak ritkán érzékelnek.
.
.
Drón egy támaszponton. Az itt szolgálók közel érzik magukhoz az ellenfelet
.
„Látja az ember, hogy reggel felkelnek, teszik a dolgukat, és este lefekszenek”, közölte a lappal Dave, a légierő egyik őrnagya, aki 2007 és 2009 között drónokat irányított a nevadai Creech Légitámaszpontról, most pedig drónpilótákat képez ki az új-mexikói Holloman bázison. (A légierő valós veszélyre hivatkozva tiltja pilótáinak, hogy elárulják családnevüket. A magasabb beosztású parancsnokok viszont, mint Scott Brenton ezredes, a média képviselőivel találkozva teljes nevükön mutatkoznak be.)
.
Vannak pilóták, akik bevallják, hogy zavaros érzések kerítik hatalmukba őket, miután megnyomták a rakétakioldó gombot. Csapásmérő fegyvert csak tisztek alkalmazhatnak.
.
„Jó ok volt megölni azokat, akikkel végeztem, és számtalanszor átgondoltam a dolgot. Soha nem lehet azonban elfelejteni. Azt hiszem, sose múlik el az emléke, legalábbis nekem nem”, húzta alá Will, aki a Creech bázison volt irányító, most pedig másokat tanít a Holloman támaszponton.
.
A feladatok csak sokasodni fognak, mivel a hadseregnek szinte kielégíthetetlen a drónok iránti igénye. A légierőnek jelenleg több mint 1300 drónpilótája van, körülbelül háromszázzal kevesebb a szükségesnél. Tizenhárom légitámaszponton vannak szétosztva az Egyesült Államokban. Főleg Afganisztánban alkalmazott, pilóta nélküli repülőgépeket irányítanak. (Ezen felül a Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak is van egy titkos, pakisztáni, szomáliai és jemeni dróntámadásokat előirányzó programja).
.
Bár az afganisztáni háború az Egyesült Államok számára a végéhez közeledik, a hadsereg arra számít, hogy a drónok segítenek ellensúlyozni a földi csapatok létszámának a megfogyatkozását.
.
A Pentagon előirányzata szerint a légierőnek 2015-ig újabb 2000 drónpilótára lesz szüksége, hogy irányítsák a világszerte 24 órán keresztül járőröző repülőgépeket. A légierő máris több drónirányítót képez ki – tavaly 350-et -, mint vadászgépeket és bombázót vezető pilótákat összesen.
.
Valódi repülőgépek valódi emberi összetevővel
.
Tavalyig a drónpilóták hagyományos kiképzést is kaptak, mielőtt megtanulták, hogyan irányítsák a Predatorokat, a Reapereket és a fegyvertelen Global Hawkokat. Ma már gyorsított kiképzésen esnek át, és csak 40 órát töltenek egy Cessna típusú oktatógépen, mielőtt nekilátnak elsajátítani a drónvezetést.
.
.
Sok drónirányító korábban maga is repült, de átváltott a pilóta nélküli repülőgépre, hogy testközelből élje át a háborút
.
Norton A. Schwartz tábornok, a légierő vezérkari főnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a drónpilóták száma a belátható jövőben felülmúlja a vezetőfülkékben ülőkét, bár hozzáteszi, hogy a légierőnek még legalább harminc évig szüksége lesz a hagyományos pilótákra is.
.
Sok drónirányító korábban maga is repült, de átváltott a pilóta nélküli repülőgépre – vagy ha a levegőben maradt, akkor teherszállító gépre –, hogy testközelből élje át a háborút. „Az ember kétségkívül közelebb érzi magát a fiúkhoz, a harci eseményekhez”, fogalmazott Dave, aki C-130-as szállító gépekkel repült Irakban és Afganisztánban.
.
A Nemzeti Gárda egyre több légitámaszpontjáról távolítják el a hagyományos repülőgépeket, hogy a kereslet kielégítésére drónokat telepítsenek a helyükre. Közéjük tartozik a Hancock Field-i bázis, ahonnan 2010-ben kivonták az F-16-osokat, és Reaperek kerültek a helyükre.
.
A pilóták állítják, az a legjobb, amikor a földön harcolók megköszönik nekik, hogy gondoskodnak a biztonságukról. Ted, a légierő őrnagya, aki korábban F-16-oson repült, most pedig Reapereket irányít a Creech-ről, felidézte a The New York Timesnak, hogy a támaszpontjuktól távol, Afganisztánban járőrszolgálatot teljesítő egység tagjai milyen hálásak voltak neki, mert egy Reapert vezetett föléjük, gondoskodva ezzel nyugodt éjszakai álmukról. „Egy srác ébren marad, hogy beszélgessen veled, de ha lehet, ügyelj rá, hogy senki ne lepjen meg minket”, üzenték neki.
.
Az irányítók a leghatározottabban visszautasítják, hogy videojátékot játszanának. A drón szót sem használják, mert az egész pontosan olyan repülőgépet jelent, amely automata üzemmódban, maga repül. Ők ellenben távirányítású gépeknek nevezik a sajátjaikat.
.
„Nincs olyan videojátékom, amely követelné, hogy hat órát üljek egy helyben, és ugyanazt a célpontot figyeljem”, fejtette ki Joshua, egy operátor, aki egy évtizedig dolgozott a Creech-en, és most kiképző a Hollomanon. „Igyekszünk az emberek fejébe verni, hogy ezek valódi repülőgépek valódi emberi összetevővel, és bármilyen döntést hoznak, akár jót, akár rosszat, annak meglesznek a következményei.”
.
Ami a Creech Légitámaszponton eltöltött tíz évét illeti, arról minden további kommentár nélkül csak ennyit jegyzett meg: „Láttam egészen zavaró dolgokat”.
Loading ...
Az USAForce katonai lelkészei több felekezetből is képviseltetve vannak. Katolikusok, különféle protestánsok, zsidók, mormonok, még muszlimok is.
.
Abban a seregben totális vallásszabadság van, én még olyat nem hallottam, nem olvastam, hogy ott bárkire is rá akartak volna erőltetni bármilyen vallás gyakorlását.
.
Egyébként is; pl. egy mormon missionary kitűnően tud beszélgetni egy katolikussal, vagy bárkivel, és fordítva – ha mindkettő értelmes arc, nem pedig bigott elmebeteg.
.
Nem kell a vallási tételekben egytől egyig egyetérteniük ahhoz, hogy az atya lelki támogatást tudjon nyújtani a hozzá fordulóknak, még ha más felekezethez tartoznak is.
Miezittenkérem!
Mondják, hogy vannak előítéletek, és vannak saját tapasztalásból fakadó meggyőződések. Az előítéleteket hígagyú senkiken lehet tapasztalni, elképesztően primitív és minden valós és objektív megfontolásra képtelen mentális szerencsétleneken. Ilyenek a fajgyűlölők, a nacionalisták, stb.
(Ezek az emberek a hallottam emberek, a mondják emberek, meg azt mondta a rádió, meg nyomtatva láttam emberek, meg a párttitkár szerint, az esperes szerint, a biblia szerint, vagy éppen a Mein k… szerint élő emberek.)
A saját tapasztalás kockázatosabb, de hihetetlen személyes győzelmekhez és sikerekhez juttatja az embert. Ha odafigyelve és rendszerezve képes tárolni az agya a tapasztalatokat, – és nem felejt sem jót sem rosszat, – bizony akkor képes az ember megdöbbentő, mások számára alig érthető, vagy felfogható vélemények kialakítására, sőt néha elég furcsa nyilatkozatokra is.
Visszatérve az általad feltett kérdésre, igen, jártam, vagy járhattam volna a jelzett párt vagy testület gyűléseire, vagy más párt hasonló rendezvényeire, ha korábbi tapasztalataim inkább jobb időtöltésre nem sarkalltak volna. Szinte minden egyház, pát, szervezet tömegeknek szóló közleményét, sugallatait, intéseit, félelemkeltését, a festett horizontjait, egyszóval a tömegekre ható minden hazugságát egy gyönyörű beszédben magam is képes lennék megírni, ha erre a becsületem engedélyt adna!
Most ezt nem is taglalom tovább, mert biztosan sokaknak már ez is elfogadhatatlan amit írtam.
Ezeknek üzenem, az Ő Istenük áldja meg Őket! Vegyék mindig készpénznek amit a párt vezetőitől, a kormányfőktől hallanak!
Mind azoknak, akik “minuszolnak” és akik nem értenek egyet Keresztes S. megjegyzéseivel, erőteljesen ajánlom hogy legalább egy rövid ideig foglalkozzanak politika mentes témákkal- Talán legjobban teszik, ha pszichológiai ismeretekeket szereznek!
Természetesen a tudományág megteremtőjét lehet említeni, bár ő tényleg az alapoktól indul, és a korabeli orvosokkal és pszichológusokkal vitatkozva hozták létre azokat az építő vitákat amelyek elindították ezt a szakmát, de ezek megismeréséhez elég sok idő kell.
De a későbbiek, – Moravcsik, Jung, és a sok hazai szakorvos (pszichológusok, és néhány nem orvos tudományos kutató) olvasása is elégséges a téma megismeréséhez.
Tudom ajánlani Magyar könyvesboltokban is folyamatosan kapható Popper Péter írásait, aki egészen rendkívülit alkotott a szakrális ismereteivel a pszichológia és a vallások kapcsolatait elemezve. (Műveinek egy részét most fordítják több nyelvre is, mert nagy az érdeklődés külföldön is.)
Egyik alapvető megállapítása: „Aki képes gondolkodásából a világunk tanulmányozása közben kikapcsolni a nacionalista, a politikai megfontolásokat, aki képes szakítani a sztereotípiákkal, és előítéletekkel, aki fáradhatatlan az olvasottak folyamatos feldolgozásában biztosan közelebb jut a dolgok valóságos működésének megértéséhez. Más kérdés, hogy így számára érthetőbbé válik a világ egyéb dolgainak a megértése is.”
A világunkban eddig történt események és a jelen folyamatainak pártatlan és korrekt megértéséhez elengedhetetlenül szükséges ismeretek közé tartozik a pszichológia, és ennek része a szakrális világ megismerése.
Tisztelt –PT- !
A megjegyzéseid bizonyára a támadó drónok irányítóival kapcsolatos írás miatt születtek. Igazságodat kitűnően bizonyítja, hogy a drón „pilóták” megfelelő állapotban – használják a bizonyíthatatlan „lelki állapot” kifejezést is – tartásához pszichológusokat és lelkészeket, papokat, egyszóval szakrális segéderőt is felhasználnak.
A dolgok nálam a helyén vannak, és csak az a kérdés marad nyitva, hogy valóban történik e számottevő pszichológiai károsodás, hiszen akkor az egész gépezet minden utasítást adó felelősének kijár az „ápolás”.
Valószínűleg tévedsz azonban, hogy ha azt feltételezed, hogy az emberek nagy tömege a történéseket nacionalizmus nélkül, fajgyűlölet nélkül, előítéletek nélkül, és sztereotípiák nélkül kívánják a világ történéseit szemlélni, véleményüket kialakítani!
Sőt, a politikai vezetők mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy „máskép gondolkodók” ne kapjanak tág teret ismereteik és véleményük számára. A világon nem igen találni például „ateista” pártot, pedig az ateisták létszáma a világon lassan és sok helyen immár a lakóság 40 – 60 % át teszik ki.
Abban is tévedsz – véleményem szerint – hogy az emberek szívesen időt fordítanának a dolgok működésének és valóságának megismerésére. A tapasztalat az az, hogy a létfeltételek biztosítása a maga és szerettei számára, az élvezetek, az örömök megszerzése, de még a sport is, inkább érdekli az átlagembert, mint bár milyen „igazság”. (Kérdés, hogy létezik e egyáltalán.)
Így hát megértlek, és kétségtelenül sokban igazad van, de nagyon nehezen lehetne igazságodnak általánosan érvényt szerezni. Hiányoznak hozzá a mentális feltételek.