Ha egy közösség a hazugság zsákutcájába szorul, annak első következménye, hogy nem talál realista és lényeglátó embereket, akikre a maga vezetését bízhatja – mondta valaha máig ható érvénnyel Bibó István. Napjaink magyar társadalma a két éve kormányzó (magát korábban liberális, ma már konzervatív jobboldali pártként meghatározó) politikai alakulat hazugságainak zsákutcájába szorult. Csoda-e, hogy nem találja azokat, akikre vezetését bízhatná? A hazugságok zsákutcáját e politikai alakulat (bűnös vezetése) huszonkét éve – az ún. rendszerváltozás óta – építgeti. Mostanra ütött az óránk: felépítette.
Az átlagpolgár mindebből egyéni boldogulása nehezülését, pénztárcája üresítését, közérzete rosszabbra fordulását, esetleg a nép, s a nemzet jövőjének kilátástalanságát érzékeli. És igaznak fogadja el a zsákutca minden házsarkára kiragasztott hirdetményeket: ezért is Gyurcsány és az elmúlt nyolc év szoc-lib kormányának „rablógazdálkodása” felelős. Elhiszi, hogy az rablógazdálkodás volt. Elhiszi, hogy 2012-ben azért él 6,5 %-kal rosszabbul, mint 2010-ben, mert az ország a rendszerváltozás előtt és után államadósságot halmozott fel. Elhiszi, hogy a magán-nyugdíjpénztárak 2700 milliárdnyi vagyonát azért „happolta el” szeretett „nemzeti kormánya”, hogy a korábbi évek adósságát abból visszafizesse. Elhiszi, mert nem tudja, hogy az államadósság nem lett kevesebb. Elhiszi, hogy a reálbérek növekedtek, pedig az infláció nőtt, a GDP csökkent. Elhiszi, hogy a magyar gazdaság „lejtmenetéért” nem kormánya pancser gazdaságpolitikája a felelős. Nem számol utána, hogy az IMF „kipaterolása” („a gyarmatosítás elleni szabadságharc”) havi 20 milliárdjába került, idestova 4500 milliárdot veszített az ország. Mert elhiszi, hogy a kormány csakugyan „nemzeti”. Elhiszi, mert a közmédiának nevezett „ko-médiából” (a kezessé vált sajtóból) ezt hallja; elhiszi, mert nem olvas egyebet, csak pár bulvárlapot. Elhiszi, mert az Élet és Irodalom cikkírója csak most meri leírni, amit rég mondtunk: „a bandita” az EU-ból kiléptetni akarja az országot (hogy a fosztogatást folytathassa). Elhiszi, mert fogalma sincs, mi a különbség a diktatúrák joga és a demokratikus jogállam joga között. Mert nem olvasta Bibót, aki azt is megmondta: „a fasizmusnak központi erkölcsi alapgondolata nincs. A fasizmus értékképzetei nem valami önálló, harcos, heroikus értékrenden alapulnak, hanem csupa keresztény, nemzeti és demokratikus értékképzésnek a származékai”.
Az átlagpolgár nem olvasta persze – 2005-ben – Kende Péter „A Viktor”-ját se, benne a politikai gengszter-erkölcs eredeti Simicska-szövegével: „addig kell hatalomra kerülni, amíg a hatalomból lehet a legkevésbé kockázatosan lopni, mert akkor mi diktáljuk a szabályokat”. Az átlagpolgár így azt sem tudja, hogy a hatalomra kerülést követően diktált szabályok, az új jogrend (a diktatúra joga) kifejezetten lopás célzatú. Összességében egy új oligarchia gazdasági, politikai hatalmának megalapozását célozza, hatalma hosszútávon történő megszilárdításának eszköze.
Ma még nem tudni, hogy a lóvá tett ország mindezt mikor ismeri fel (felismeri-e egyáltalán). Ha csak évek múlva tér magához, úgy az új oligarchia gazdasági teljhatalmával képes lesz a demokratikus restauráció mindennemű kísérletét eltaposni. Nem tudható: az átlagpolgár mikor kap észbe? Felismeri-e, hogy pénztárcájának fokozatos kiürítése – a 16 %-os egykulcsos adó mellett 25 másik adó (kettős adóztatással) kivetése – rokkant nyugdíjas tehetetlenek öngyilkosságai, tanulni vágyó fiatalok, jobb megélhetésért küszködők tömeges külföldre vándorlása és – ami csapás a nemzetre – soha vissza nem térése, a munkavállalók jogainak megnyirbálása, a vállalkozók lehetőségeinek szűkülése, a beruházások elsorvasztása, a Horthy-kultusz terjesztése, nyilas, antiszemita politikusok (írók) „nemzeti tantervbe” vétele, zsidó temetők sírgyalázásai, stb., stb., valamint a 2012. január 1-vel hatályba léptetett ún.„Alaptörvény” (és az ezt tartalommal kitöltő „sarkalatos törvények”, pl. az új választójogi törvény), egyszóval a palástolt diktatúra gazdasági, társadalmi és államjogi berendezkedésének aktusai – mind-mind – szorosan összefüggenek. A magyar átlagpolgár tudja egyáltalán, hogy törvény lehet jó, de rossz is, alkalmazása pedig formális, téves, rosszindulatú? (Holott már Arisztotelész – kétezer évvel ezelőtt – különbséget tett oligarchikus és demokratikus szellemű törvények között.)
A „hazugságok zsákutcájába szorult” átlagpolgárok sokaságát persze (teszem azt a csatornatisztítók embertelen munkakörülményeit internetes levélben panaszló ózdi közmunkást) miért is foglalkoztatná a diktatúrák joga. Lehet, nem is hallott arról, hogy az 1949. XX. törvény a kommunista diktatúra Alkotmánya volt. E törvény a monolit államhatalom megteremtését tűzte célul: nem a demokratikus hatalommegosztás elvén alapult. (Pl. az Igazságügyi Minisztérium végezte a bíróságok elvi irányítását.) A magyar rendszerváltók számtalan módosítással reformálták meg a diktatúra Alkotmányát, és végül demokratikus jogállamot teremtettek általa. Különösen kifejezésre jutott ez az Alkotmány X. fejezetében és a bírósági szervezeti törvényben (1997.évi LXVI tv.): szigorúan érvényesítették a hatalommegosztás elvét. Felépítették a négyszintű bírósági szervezetet. A bírói függetlenség (megfelelő törvényi garanciákkal) elfoglalta alkotmányos helyét. Az Alkotmányban rögzített államjogi berendezkedés a demokratikus jogállam minden követelményének megfelelt.
Ezt az Alkotmányt száműzte az egyre több fasisztoid ismérvvel jellemezhető – két éve regnáló – államhatalom és léptette életbe 2012. január 1-vel a saját (ellenzéki konszenzust nélkülöző) ún. „Alaptörvény”-ét. Ezzel Magyarországon új diktatúra joga hatályosult, mely deklarálja ugyan a hatalommegosztás elvének elfogadását, részletesebb szabályozásaiban viszont biztosítja a végrehajtó hatalom befolyását az igazságszolgáltatásban. (Palástolt diktatúra. Az efféle „alkotmányozásra” mondta Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora, hogy a kérdőív, amit a kormány szétküldött, paródia volt; Magyarország többé nem alkotmányos demokrácia. Mert nem elég a jogállam intézményeinek törvényben rögzítése, annak szellemében is demokratikusnak kell lennie.)
Az „Alaptörvény” nem független értékelvű objektív jogalkotás, hanem egy szűk társadalmi csoportosulás önérdekű-pragmatikus törvénykezésének produktuma a csoporthoz tartozók hatalmának megtarthatósága végett. Szinte másodlagos fontosságú, hogy joggyakorlatuk halmozottan sérti saját „Alaptörvényük” rendelkezéseit is; a tragikusabb inkább az, hogy maga az „Alaptörvény” és a hozzá tapadó sarkalatos törvényekkel megvalósuló jogrend diktatórikus államberendezkedés működésének ágyaz meg.
Ezt látszik igazolni az egyetlen ellenzéki Klubrádió üldöztetése. Igazolja egy bíró kálváriája, aki az igazságszolgáltatás megtiprása miatt emelt szót – eltávolították a bírói karból. (Úgy hírlik, emiatt Strasbourghoz fordult.) A többi között ezt igazolja ötven amerikai kongresszusi képviselő levele a magyar kormányhoz, melyben a magyarországi antiszemitizmus térhódítása miatt tiltakoznak. (A magyar miniszterelnök „pávatáncos” válaszában nem átallotta azt állítani, hogy a gyűlöletkeltő kuruc.info-t – közvetve – az Egyesült Államok támogatja, mert ott honos a portál szervertulajdonosa. A Jobbikkal ismét összekacsintó miniszterelnök mintha nem tudná, hogy a portál elhallgattatása nem az amerikai szerver, hanem a magyarországi szerkesztők titkosszolgálati eszközökkel történő felderítése révén lehetséges csak.) Ezt igazolja az a sajtóközlemény is, amit a Joggal a Jobbik ellen elnevezésű csoport tett közzé a közelmúltban. E csoport követelte, hogy a bíróság mondja ki: a Magyar Állam megszegte a párizsi békeszerződést becikkelyező 1947.évi XVIII.tv.4.cikkelyét, amely kötelezi az országot, hogy minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezet feloszlatása iránt intézkedjék; azaz Magyarország a jövőben nem engedheti meg olyan szervezetek működését, amelyek célja, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól. (Eredmény: a magyar bíróság elutasította a beadványt, sőt az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárására irányuló kezdeményezést is.)
Ezek után kérdés: a szabad választásokon 54 %-os arányban győző, ezáltal a parlamentben kétharmados többséget szerzett (a szélsőjobbal mindvégig „kokettáló”) hatalom „Alaptörvényét” – az ellenzék nem ilyen arányú 2014-es választási győzelme esetén – ki, mely állami szerv és jogszerűen hogyan helyezhetné hatályon kívül? Alkotmányjogászok számos – egymásnak ellentmondó – érveléséből több verzió hámozható ki. Talán az Alkotmánybíróság tehetné? Nem meggyőző, sőt valószínűtlen. Az átlagpolgár (aki végre gondolkodásra adja a fejét) azt javasolja: népszavazás mondja ki a 2011-ben „összeöszvérkedett” „Alaptörvény” alkotásának a jogellenességét és az Országgyűlés Alkotmányozó országgyűléssé alakulásának szükségességét; majd az „Alaptörvény” detronizálása után a nyilvánosan közzétett – a rendszerváltó erők konszenzusán nyugvó – Alkotmány elfogadásáról és hatályba léptetéséről ismételt népszavazás döntsön, hisz alkotmányozási ügyekben a népfelségjognál magasabb fórum nincs. Hogy mindörökre kiebrudaljuk hazánkból a diktatúrák jogát.
A gondolat remek, csak halvér s lomhaság ne rontsa meg – mondaná Shakespeare.
Köszönet az összegzésért, talán lépünk is vele előrébb a demokrácia felé. :((( :)
Nem kell ide semmilyen népszavazás, elég volt a nép hülyeségéből is, senki nem kötelezte őket arra, hogy a Fideszre szavazzanak. Egyszerűen szét kell tépni az összes antidemokratikus törvényt, lenyomni a torkukon, és annyi – nem pedig arról filózni, ki teheti meg.
Köszönjük az összefoglalót. Sajnos mi sem tettünk eleget e rémes társaság
ellen, akkor amikor még lehetett volna. Nem valami különös magyarázkodásul
irom, amikor elmondtam néhány barátomnak egy összejövetelen, szinte egyszerre
hitetlenűl néztek egymásra. Akkor nem értettem, hiszen azt hittem, közös érdek
mentén azonos irányban haladunk. Egyikük akkor elmondta valótlannak tartja
az általam előre sejtett fejleményeket. Megjegyezvén, hogy a 21. században
lehetetlen ilyen eszmék visszatérése. Némely barátomat “sikeresen” elveszitettem
az akkori beszélgetés után.
A választás utáni megbeszélés után vallották be, hogy akkor azt kérdezgették
egymástól: mit beszél ez? Talán megbolondult, hiszen a demokráciában ilyen
irányú változást elképzelhetetlennek tartottak. Akkor kezdték belátni, hogy
nekik is illő lenne elgondolkozni a tényeken, amikor a 8 fő közül heten
fokozatosan elveszitették állásaikat és reményük sincs munkát találni, esetleg
más állásban sem. Mondanom sem kell valamennyien legalább egy közgáz,
informatikus, vagy műszaki diplomával rendelkeznek.
A legfőbb probléma ott van, hogy rendszerváltáskor valamennyien tudtak
dolgozni pluszmunkában is. Az akkori jövedelmük alapján szinte valamennyien
kölcsönből épitkezve alapitottak családot, van akinek 3 gyermeke van. Aki
közül 2 egyetemre járt, amikor a két szülő egyszerre elveszitette munkáját.
Azt hiszem bűn lenne ezt tovább ragoznom, hiszen mások is jártak igy.
BIZVA AZ ÚJ DEMOKRATIKUS RENDSZERBEN, AMIHEZ HITÜK SZERINT
MINDEN EREJÜKKEL HOZZÁJÁRULTAK. Ez a múlt! Hol a jövő?
Mi várható ettől a hazugságra épitett tolvajbandától?
Itt látható a jövő:
“tragikusabb inkább az, hogy maga az „Alaptörvény” és a hozzá tapadó sarkalatos törvényekkel megvalósuló jogrend diktatórikus államberendezkedés működésének ágyaz meg.”
TUDNA VALAKI JOBB KILÁTÁST KINÁLNI, mert egyenlőre ez látszik valószinűnek.
Azt hiszem, a szerző nem hagyott ki semmit.
topi MaCKó
topi mackó
De kihagyott egy nagyon lényeges dolgot: HOGYAN? Hogy fog eljutni az információ a tömegekhez, akik ettől el vannak zárva, és annyira teletömték a fejüket minden szeméttel, hogy az igazság már nem fér be? Mi módon lehet ezt az igazságot zanzásítani olyanoknak, akik max 4-5 soros képes celebségek iránt érdeklődnek kizárólag? Akik ugyan sejtik, hogy “rossz irányba mennek a dolgok” de még elhiszik, hogy ennek oka az előzőek lopása, és a gazdaság szándékos tönkretétele? És komolyan hisznek Eltolcsy elrugaszkodásos tündérmeséjében?
Amikor egyébként értelmes emberek is evidenciaként közlik, hogy a gazdaság rombolása volt Gyurcsány szükséges 6 %-os költségvetési megszorítása, ami 1 évig járt csak a gazdaság túlhűtésével, és már 2008-ban fellendülő szakaszba kerültünk (mint a Bokros csomag után IS) amikor beütött a világgazdasági válság?! Ha még értelmes emberek sem képesek reálisan gondolkodni? Akkor mit várunk a tömegektől?
Pedig nem is kellene sokat törni a fejüket: jól fizetett médiaszakértők (Orbánnak) már kidolgozták azon tömör mondatokat, amit el kellene kezdeni nyomatni. Pl a “Csak attól csökkenne a kamat, ha hiteles kormány kerülne hatalomra” Ráadásul ez minden külön magyarázat helyett is rámutatna, hogy hazudtak, amikor magukat állították ilyen “hiteles” kormánynak, hiszen alattuk nőttek a kamatok.
És akkor még mindig kezdeni kellene valamit a szarhalmot takaró nemzetiszínű szósszal is. Ezért lenne jó az Rmdsz pártalapítása, rájuk nehezen lehetne mondani, hogy “nemzetietlenek”
Kekec! Az Rmdsz-re már régen kimondták, hogy nemzetietlenek. Ellenpártoket is létrehoztak ellene. Az a baj, hogy a demokratikus ellenzék egyszerűen nem akar összefogni ellenük, így meg marad minden a régiben. Tegnap hallgattam Karácsony Gergelyt. Okos, de nagyon akar “nagy” lenni az LMP. Abban viszont van igazság, hogy a választójogi törvényt átírták ugyan, de nyitva hagyták az ajtót, hogy a végső simításokat a választások előtt végezzék el rajta. Ha az ellenzék összefog, akkor tudnak olyan törvényt hozni, hogy ne lehessen összefogni. A nép torkán meg mindent le lehet tolni, elég annyit mondani, hogy tolvaj kommunisták, büdös zsidók, lusta cigányok, és már tudja is az “Istenadta nép” hogy kire kell voksolni. Egyszerűen nem hiszi el, hogy a szentéletű pávatáncos a fő oligarcha, maffiózó, aki az utolsó kucorgó fillért is ki fogja lopni a zsebéből.
gagyimami
azért egyre többen mondják, hogy “soha többet a fideszre” és az ilyesmi is képes kinyitni az emberek szemeit:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=568517
(Msz-p a Simicska nyomulásról)
I.Orbán is élt a szalámi taktikával: minden csak egy-egy réteget abajgatott,és megvárta, amíg az lecseng a következő akcióig, ezért nem alakult ki egy taxissztrájk szerű ellenállás (csak egy fülke-ellenforradalom). Ii.Orbán pechje, hogy a gazdasági helyzet szélsebesen fokozódik (nem utolsó sorban az unortodok – tehát nem normális gazdaságpolitikája miatt) ezért egyre közelebb vannak a sarcoló lépések és rétegek. Ez a lépés is csak párezer vendéglátóst érint, akik majd eltöprenghetnek azon, hogy miért is nem vettek részt korábban a tiltakozásban?
kekec!
Talán mi is tehetnénk valamit az információ terjedéséért!
Én például perceken belül továbbítom ennek a cikknek a linkjét az összes általam ismert e-mail címre.
-
Azt én is nagy bajnak látom, hogy az ellenzék még mindig széthúz. Nem hallani szinte sehol a hangjukat. Pedig ezt a rohadt bandát csak a saját módszerével lehet legyőzni. Azért egy kis különbséget tennék.
-
A fideSS 1998 óta hazudik. Mikor először hatalmon voltak, ugyanúgy félrevezették az embereket, mint most. Nyolc évük ellenzékben másból sem állt, mint állandó hőbörgésből és a kormány szapulásából, de semmit nem mondtak arról, hogyan kellene megoldani a problémákat. Sajnos a gazdasági világválság is az ő malmukra hajtotta a vizet.
-
Nos ki kellene állni a nép elé az ellenzéknek ahogy orbánc ellenzékben tette, de nem hazugságokkal, hanem a jelen helyzet értékelésével és az általuk javasolt végrehajtható megoldásokkal!!!
-
Orbáncnak meg azt üzenem, tanuljon történelmet! A diktatúra előbb-utóbb véres véget ért!
Elküldtem az e-maileket.
Ha csak 10% továbbküldi, már sokan meg fogják kapni!
Marónátron! Teljesen igazad van, én is igyekszem a környezetemben hinteni a híreket, dehát a környezetem hozzám hasonló gondolkodású, őket nem kell meggyőzni!
A másik, ennél nagyobb baj. Még ha lenne is módja elmondani az ellenzéknek az érveit – mert most a legtöbbekhez eljutó közmédia szimpla hazugságokkal van tele, és az ún. ellenzéki sajtó jó része is sakkban van tartva, az ún. “függetlenek” meg csak fanyalognak -, akkor sem egyszerű hatásosan mondani a lehetséges más utat abban a közegben, ahol legfeljebb az egyszerű bővített mondatok jutnak el az emberekhez. Mondok példát:
Normális ember tudja, hogy a nemzeti bankok kormányoktól való függetlensége a többség érdeke, mert míg a fiskális politikáért a kormány felel, a monetáris politikáért a jegybank. Tehát a kormány érdeke, hogy legyen elég osztogatható pénz a költségvetésben, a jegybank viszont nem a pénz MENNYISÉGÉT, hanem a MINŐSÉGÉT hivatott őrizni, ezzel az inflációt fékezni, ami a szegények adója.
Mennyivel egyszerűbb és hatásosabb azt mondani, hogy: A nemzeti banknak a nemzeti kormány érdekét kell szolgálnia, nem a pénzügyi érdekeket! Ezt mindenki érti (érteni véli), és senki nem teszi fel a kérdést, hogy miért a kormányét, miért nem a nemzetét?
Ha elkezdesz itt a fiskális meg a monetáris politikáról beszélni, a többség “politikusi hablatynak” tartja és oda sem figyel. Na, ebben van hátrányban az, aki a politikát nem “pávatáncnak” tartja, hanem lehetőségnek arra, hogy – elfogadható és lehetőleg előnyös kompromisszumok során legyen hasznára a hazájának.
Ilyenek a mi fiaink, apáink; a mi vérünk… Mint ahogy az összes politikus a parlamentben és a korábbi években…
Ezek vagyunk. Kár ringatni magunkat árbándokban.
Ha csak ezt tudtuk “kitermelni”, csak magunkra mutogathatunk!