Mexikóváros – Nem mindennapi vezetési és hatalomgyakorlási tapasztalattal rendelkező gárda térhet vissza ismét – a népakaratnak köszönhetően – a hatalomba, tizenkét év szünet után. Mexikó Intézményes Forradalmi Pártja (PRI) arról nevezetes, hogy demokratikus erőként a világon a leghosszabb ideig, 1929-től 2000-ig tudott hatalmon maradni, igaz, különféle neveken és köpönyegek tucatjait forgatva. Most ismét ők adják az elnököt.
.
Jóllehet az abszolút hivatalos végeredményre még várni kell – és a második helyen végzett baloldali Andres Manuel Lopez Obrador nem is nyilatkozik, míg az meg nem érkezik –, annyi biztos, hogy a mexikói elnökválasztás nyertese a fiatal és dinamikus Enrique Pena Nieto, akinek pártját annyit vádolták korrupcióval, nepotizmussal és azzal, hogy a társadalom minden rétegét át- meg átszőtte.
.
Nem véletlenül sietett az eredményt „a demokrácia fiestájának” nevezni és egyben biztosítani mindazokat, akik ezt akarták hallani, hogy „a régi időkhöz nincs visszatérés”. Az előzetes eredmények szerint – különösen annak tudatában, hogy Pena Nieto 330 millió dollárt költött a kampányra, az állami tévéóriásban, a Televisában pedig kedvezményesen hirdethetett – a győzelem nem tartozik a legfényesebbek közé: Nieto 38 %-ot kapott, de még ezzel is bőven veri a Demokratikus Forradalom Pártja részéről indult Lopez Obradort (31 %), nem beszélve a jelenleg a hatalmat gyakorló Nemzeti Akciópárt jelöltjéről, Josefina Vazquez Motáról (25 %). Ennek a pártnak a választók nem tudták megbocsátani, hogy képtelen a sok tízezer halálos áldozatot követelő drogháború megfékezésére, melynek következtében komplett szövetségi államok kerültek különféle bűnszervezetek részleges vagy teljes uralma alá.
.
.
A 45 éves új államfő, aki egy szappanopera sztárját vette feleségül, fogadkozik, hogy kormányzása demokratikus lesz, modern és minden kritikára nyitott. Még ennél is erősebben ígéri, hogy leszámol a szervezett bűnözéssel, és a bűnözőkkel semmiféle paktumot nem fog kötni. „Mindenkiért kormányzok majd”, jelentette ki a klasszikus néppárt első embere, amit egészen biztosan nem fog tudni betartani, hiszen az egyes osztályok, rétegek érdekei Mexikóban is ütköznek egymással.
.
A PRI főhadiszállásán egyelőre ünnepi a hangulat, és van mit megünnepelni: a törvényhozás két háza közül, úgy tűnik, legalább az egyiket sikerült ellenőrzés alá vonniuk, és jó néhány kormányzói posztot is megszereztek. Nietónak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy noha meg nem szorították, a szavazók majdnem kétharmada nem rá voksolt, sőt, a drogháborúban teljesen leamortizált kormányzópárt is huszonöt percenttel tudott megkapaszkodni.
.
Nietót a legtöbben pragmatikus politikusnak, gazdasági értelemben mérsékelt középutasnak tartják, azaz nagyjából olyannak, amilyen a PRI utolsó három elnöke is volt. Jelenleg azonban nem tűnik a legtöbb választó szemében nagyon lényegesnek, hogy milyen fokban készül bevonni például a magántőkét az állami olajszektorba. Mindenkit az foglalkoztat, sikerül-e eltakarítania a szervezett bűnözést, és helyreállítja-e a szövetségi állam területi integritását, amelyet a legnagyobb és legerősebb maffiák megbontottak.
.
Sokan kételkednek már abban is, hogy a kormányzás demokratikus körülmények közt egyáltalán menni fog. A „régi szép” időkben a PRI, ha a forradalmat nem is, a saját hatalmát mindenképp intézményesítette: nem lehetett olyan bíró, ügyész, polgármester, kormányzó vagy a hatalmi gépezet bármilyen csavarja, aki ne lett volna az Intézményes Forradalmi Párt embere. Ma azonban hátország nélkül – és egy félelmetes, gátlásokat nem ismerő ellenséggel, a szervezett bűnözéssel szemben – kell tudni jól politizálni.
Ha polgárháború nélkül tud keményen leszámolni a 100-110 milliós 3-4 részre szakított ország kiskirályaival, akkor megbocsátható a hosszabb idejű hatalomgyakorlás is. :(
Hatalmon maradhat addig, ameddig a demokratikus rend, az alkotmány és a választók is úgy tartják jónak, de ha nem számol le a maffiával, akkor a legnagyobb kiskirály marad, és nem államfő. Múltja is joggal lehet aggasztó, hiszen semmiből se tart egy ilyen kézi vezérelt, központi akaratot követő kormányzást a korrupció melegágyává tenni a drogmilliókból.
“..demokratikus erokent a vilagon a leghosszabb ideig tudott hatalmon maradni 1929 es 2000 kozott”. Hmmm. Nagyon emlekeztet engem a Hofi idezetre:
“Nekik demokrati, nekunk meg kuss!!!”
Pl. tlatelolcoi meszarlas 1968. oktobereben hasonlo volt az 1989.-es pekingihez vagy a mostani libiaihoz/sziriaihoz.