Bézbólsapkás, finom vonású, melírozott fiatal nő csattogtatja kis japán digi gépét az óriáskivetítőn táncoló közel-portrén. A sport vágóképek titka, hogy nem tarthatnak öt másodpercnél tovább, színesek, dinamikusak és kizárólag fiatal, szép, jómódú és elegáns férfiakat, nőket mutathatnak. Szakadtak kíméljenek. A képnek a hétvégi fogyasztás és népszórakoztatás (ezúttal futball EB) rítusát kell a szobádba varázsolnia. Mintha csak kizárólag szexi és uniszexi fiatal egyedekből, fiúkból és lányokból állna a boldogabb emberiség. A mainstream.
Gyerekek, de furcsa volt. A nőnek ízlésesen arcára pingált fehér-piros-kék orosz lobogócska volt a védjegye. Hol vagyunk már a régies, avítt, öreges nacionalizmusoktól, melyekben a lobogó gyötrelmes üzenetet hordoz: félelmet, szorongást, büszkeséget, haragot és mindenekfölött érzelmeket. Az arcra festett orosz zászló csak áruvédjegy, „mint akármely mosóporé”. Olyan, mint a Sony logója. És a lobogó mögött álló kislány se vér-nacionalista, dehogy, ő szurkolás (és energiaital) fogyasztó.
De fura volt. A lány olyan, mintha New Yorkból érkezett volna (pedig Kazanyban él), a félelmes sarló-kalapácsos a múlté (milyen lenne arcra tetoválva?), olyan távoli múlté, hogy szinte már hiányzik. Húsz éve, a rendszerváltás után, láttam az első orosz magánturistát Pesten. Tanárember lehetett, kötött sísapkát viselt és mackót, megviselte az élet, de tartotta magát. Bringával érkezett, a csomagtartón hatalmas Kamcsatka hátizsák, gyanítom, hálózsák is lehetett benn, mert nem futhatta szállodára. Az arc barázdált, élesre vésett, mint a gránit, a Margit hídon állt és vadul fényképezett. Na, ezek mára eltűntek. Akiket Varsóban, a kivetítőn látok, minimum felső középosztálybeli, de inkább felső tízezerbeli olajos maffiózók fiai és leányai, gyermekei, és szeretői.
Oroszok persze máskor is jártak hozzánk. Ők éjszaka, leponyvázott teherautón robogtak, riadtan pislogtak ki a tányérsapka alól és féltek. És persze voltak ügynökök, „kereskedelmi alkalmazottak”, tyúklábmintás ingben. A Népstadionban panaszos hangon vonyították: „sájbu, sájbu”, míg a „szabadság fiai”, a magyarok az öklüket mutatták nekik.
Ezek a mai orosz lányok mások. A dánokra és a svédekre hajaznak. Nincsenek ezüst nikkel fogaik, állami jelvényeik.
Azt sugallják révülten, extázisban, hogy orosznak lenni, jaj, de jó, bizonyos jövedelmi szint felett. Hitted volna?
A magyarok nincsenek ott a fényben úszó stadionban. Ők tévé előtt kucorognak koszos pólóban és boxer alsóban. Nézik a képeket, azon is az oroszokat. Tulajdonképpen helyünkre kerültünk.
Nem kell már az Oroszokat példaképnek venni, ott is van nagy szegénység mert a nagy pénzt azok húzzák le, akik politikában, vagy bűnszövetkezetben (kb. ugyanaz) dolgoznak. Ma már Magyarország is így működik, de magyarosan, fasiszta, neo-náci anti-szemitizmussal. Nagyon szegény országot csinált a matolcs/viktor páros , de Horthy szoborra, Szálasi emlékműre, Gömbös Gyula megemlékezésre (szombaton lesz) még futja.
Amikor először láttam felzászlózott autót Németországban, azt hittem, hogy valami idegengyűlölő nacionalisták. Kiderült, hogy női foci világbajnokság volt, és ilyenkor itt így szurkolnak. Most is ez van, rengeteg a felzászlózott járgány, némelyiken tíznél is több lobogó, sőt a visszapillantó tükrök is nemzeti színekkel vannak bevonva. Nem ritka a vegyes szurkoló, egyes gépkocsikon német és lengyel, vagy német és görög zászlók pompáznak a legteljesebb egyetértésben. Kollégáim, a repatriált volgamenti németek – akik korábban Kazahsztánban éltek – már leginkább a német válogatottat buzdítják, pedig egymás között oroszul társalognak. A szomszéd temetkezési vállalkozó pedig egyenesen focilabda formájú urnával csalogatja a kuncsaftokat egy német zászlókkal feldíszített kirakatban.
Egy – sajnos megrögzött jobbikos – munkatársam volt Oroszországban 2011 nyarán, saját pénzből, saját szervezésben, saját kocsival, saját sátorral – horgászni.
Mutatott egy láda fényképet, melyeket ő készített. Kötelező volt kísérőt “váltani” a doni – volgai horgászathoz, de voltak olyan holtágak, ahova nem kellett kísérő.
Meglepetésemre áradozott a tiszta, karbantartott orosz városokról – a fotók is alátámasztották – de a “gyirévnye” az valóban elesett, elhanyagolt, bár a nagyobb falvakban egyre több a magán kézben lévő turistaszálló, apartman, étterem, panzió, büfé.
A nagyvárosok útjai vetekednek minőségben bármelyik amerikaival, vagy nyugat-európaival, azt mondta: – ” Te, ha nem láttam volna a ciril-betűs feliratokat, a szinte kizárólag japán és amerikai kocsi láttán, azt hittem volna, hogy amerikai, vagy kanadai nagyvárosban vagyok !”. A Ladák és egyéb “hazai” orosz termékek inkább a vidékre jellemzők, igen sok a merdzsó, az Audi is.
A nagyvárosok méregdrágák, a kisebbek, sőt a falvak viszont meglepően olcsók.
Bocs’ a kis ismertetőért, de én is meglepődtem, amikor ezeket ecsetelte nekem és alátámasztotta a fotóival.
Az orosz ember nyitottabb lelkületű, mint a nyugat-európai. Orosz barátaim sokkal barátságosabbak, közvetlenebbek és bőkezűbbek, mint a magyar, vagy nyugati barátaim, vagy akár én saját magam. De ez nem negatívum ránk magyarokra nézve – hanem egyszerűen mi más szellemben és kulturális környezetben nevelkedtünk. Örülök, hogy az orosz emberek is rátaláltak önmagukra, s ma már szabadon mozognak az egész világban és felszabadultan viselkednek (-hetnek).
na, a végére csak kiderült, hogy magyarnál mindennek jobb lenni!
Momentán, kevin, momentán jobb. Kár, hogy ez a momentán már néhány száz éve tart… És ahogy elnézem a helyzetünket, nincs nagy sanszunk arra, hogy a dolog gyökeres fordulatot vegyen. Valahogy nekünk mindig sikerül elb@szni, még olyankor is, amikor minden más náció nyeri az aktuális meccset, mi nem. A rendszerváltás néven elhíresült izé tipikus példa erre. Nyertek az oroszok (na jó, ha nálunk annyi földgáz bújna meg az Alföld alatt, amennyi az orosz sztyeppék mélyén, talán picit más lenne a helyzet, de én ebben is szkeptikus vagyok), a szlovákok, a szlovénok, a csehek, a lengyelek, az NDK (ők nagyon, mondhatni, nekik kihúzták a lottó-ötöst), sőt, a románok is – csak mi nem. De tulajdonképpen valóságos csoda lett volna, ha nem így történik. Az az ország, ahol a társadalom mentalitását leginkább a “Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” írja le a legjobban, egyszerűen esélytelen…
@Observer Magam sem ( és még sokan ) nem értik, hogy miért nem megy a szekér. Pedig nekünk van NENY-ünk, kormányunk a Nemzeti Ügyek Orrmánya, és mégse! A ” Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” szelleme viszont itt van közöttünk. Egy vicc erről, mert ezen már csak röhögni lehet:
A Pokolban Lucifer vezeti a látogatókat.Körben üstök,amelyben az elkárhozottak rotyognak. Az egyik mellett tábla, rajta felirat: Kimászni tilos!
- Kik vannak ebben az üstben?
- Itt németek vannak, akik közismerten szabálykövetőek, mondja Lucifer.
A másik üstnél állig felfegyverzett őrök vannak.
- Kik vannak ebben az üstben?
- Itt oroszok vann, őket csak így lehet kordában tartani.
A harmadik üstnél se tábla, se őrök.
- Kik vannak itt?
- Itt magyarok vannak, Ővelük van a legkevesebb gond.Ha az egyik kimászna, a másik úgy is visszahúzza..
Elnézést, ha valaki már ismeri.
Na azzé mondom !
Végre egy jó írás .
Tudtam én hogy lesz még ilyen ! Fínom humorral cizellált :D
„A nőnek ízlésesen arcára pingált fehér-piros-kék orosz lobogócska volt a védjegye.” – Szellemes, találó írás.
.
A hölgyemény legalább tudta, milyen az orosz lobogó. Nézem a hazai szoboravatások, leplezések képeit, lobog az árpádsáv ritkábban a piros-fehér-zöld trikolór, Radnóti Műv. Házban Nyirő est van, hordjuk a hamvakat vagy tán hamvába holt eszméinket más országokba kéretlenül és még sorolhatnám; zűr és zavar.
Ami picinyke identitásunk volt, abból pártérdekek áldozataként csak a szomszéd döglődő tehene maradt.
Azert ez nem olyan igaz/ Most felmentek az olajarak es foldgazarak es ebbol van a penz. 150 milliobol van 20-30 millio penzes,meg sok, aki kulfoldon dolgozik(pl. Nyugaton k…valkodik es kuldi haza a penzt, pl. London tele van ilyen-olyan oroszokkal). Azert nekik is megvan a “Jobbikjuk” meg gardajuk, es a magyart messze “felulmulja”.
http://www.youtube.com/watch?v=M0aj_gtE20w