New York – A Los Angeles Timesban az “Atyák bűne” címmel jelent meg Les Gapay cikke arról, hogyan szembesült apja tetteivel, aki a hírhedt nagyváradi gettót alapította. Les Gapay a kutatásai során ismerkedett meg Randolph Braham professzorral, a holocaust egyik legjelentősebb kutatójával. A múlttal őszintén szembenéző Gapay különös barátságot kötött Randolph Brahammel. Az alábbiakban az ő cikkét közöljük.
Miközben megpróbáltam többet megtudni arról, ki vagyok én, felfedeztem az igazságot apámról. Egy barátomat nemrégiben életműdíjjal tüntették ki, s ennek kapcsán elkezdtem ismét a Holokausztról gondolkodni, ami egyébként az elmúlt huszonkét év alatt soha nem ment ki teljesen a fejemből.
Furcsa pár vagyunk barátként, Randolph L. Braham meg én, mert a Holokauszt idején a családjaink más-más oldalon álltak. Az nekem küldött e-mailjeit az elmúlt húsz esztendőben mindig úgy írta alá: „Randy”, de én tiszteletből Braham professzornak szólítom őt.
Braham a City University of New York Graduate Centerének kitüntetett és tekintélyes politológia professzora, valamint az ott működő Rosenthal Center for Holocaust Studies igazgatója, továbbá több mint hatvan, a Holokauszttal foglalkozó könyv szerzője. Szüleit és sok rokonát megölték – pontosabban szólva hidegvérrel meggyilkolták – a Holokauszt idején Észak-Erdélyben, amely a második világháború alatt Magyarország része volt. Maga Braham a háború alatt munkaszolgálatba került.
Randolph Braham professzor, a világ egyik legnagyobb holokausztkutatója, és túlélő, aki szintén Erdélyből származik
.
Ezzel szemben a néhai apám ellenben a Holokauszt egyik elkövetője volt. Gyapay Lászlónak hívták, és az egyik legnagyobb erdélyi város polgármestere volt a háború alatt. Ő hozta létre 1944-ben a gettót, ahová a zsidókat bekényszerítették. Nagyváradról végül 36 ezer zsidót küldtek a lengyelországi Auschwitz koncentrációs táborba, legtöbbjüket a halálba. Apám ellen zsidóellenes háborús bűnök miatt 1946-ban, távollétében vádat emeltek és életfogytiglani börtönre ítélték. Én azonban semmit sem tudtam gyermekként a múltjáról. Montanában nőttem fel, ahol öt és fél évi, nyugat-németországi menekülttábor után, 1951-ben telepedtünk le.
Csak egy válást követően, 1987-ben kezdtem kutatni azután, ki vagyok én, és ez a kutatás végül elvezetett az apámmal kapcsolatos igazsághoz. 1990-ben Magyarországra utaztam, ahol rég nem látott rokonok és néhai anyám egy barátja mesélt apám háborús szerepéről. Később elkezdtem nyomozni, és próbáltam minden lehetőt megtudni tetteiről.
Miután Braham egyik 1991-ben megjelent könyvében említést tett apámról, felhívtam őt New Yorkban. Meglepte hívásom, de nagyon kedves és segítőkész volt, és javasolta, hogy olvassam el más könyveit is, többek között azt, amely az apám és más háborús bűnösök ellen hozott ítéleteket tartalmazza. Az évek során különféle dokumentumokat is küldött nekem, s ha kellett, le is fordította.
Aggódott, hogy milyen hatással lesz rám a múlttal való megismerkedés, ezért azzal a tanáccsal is látott el, hogy „Tégy úgy, ahogy én”, mondta. „Vedd úgy a kutatásaidat, mintha sebész lennél, aki sürgős műtétet hajt végre az édesanyján. Nem engedheted meg magadnak, hogy személyesen érintsen.”
Nehéz volt ezt a tanácsot megfogadni, különösen miután Holokauszt-túlélőkkel elkezdtem beszélgetni New Yorkban és Európában, akik emlékeztek apámra. Egyikük mesélt a budapesti Zsidó Múzeum tárlatáról, amely említi apámat. Egy házaspár szerint a gettónak nagyon rossz híre volt, ez egyike volt a legrosszabbaknak Magyarországon. Mások személy szerint apámat okolták azzal, ami velük a gettóban, később pedig Auschwitzban történt.
Meglátogattam apám bűncselekményeinek helyszínét is, az akkor Nagyvárad, ma azonban Oradea román nevet viselő városban. Találkoztam néhány túlélő zsidóval, akik megmutatták nekem az egykori gettót s a kamrákat is, ahol azokat a zsidókat kínozták, akikről úgy vélték, hogy elrejtették értékeiket. Auschwitzban pedig láttam a barakkokat az emeletes priccsekkel, ahol az általam meginterjúvolt túlélők „laktak”.
Mikor az 1990-es évek elején első ízben írtam felfedezéseimről, akkori feleségem és leányaim mellettem álltak, három fivérem azonban többé nem állt szóba velem. Magyarországon a történtek megosztották a rokonságot, fele megszakította velem a kapcsolatot, a többiek felajánlották, hogy segítenek a kutatás folytatásában.
Les Gapay gyermekként a szüleivel a háború után, egy német menekülttáborban
.
A Holokauszt-túlélők némelyikének reakciója megindított. 1992-ben levelet kaptam a Nobel-díjas Elie Wieseltől, aki megjegyezte, hogy felfedeztem, miként korábban ő is, hogy úgy lehet „az igazságban rejlő haraggal megbirkózni, hogy szavakba foglaljuk”. Braham meghívott, legyek a vendége a washingtoni Holocaust Museum 1993-as megnyitóján. Vele és feleségével hallgattuk Clinton elnök és mások beszédeit.
Sok túlélő, köztük Wiesel és Braham azt állították, hogy a Holokauszt miatt kérdőjelezték meg Isten létezését. Nekem azonban a borzalommal való megismerkedés azt eredményezte, hogy harminc év után visszataláltam római katolikus hitemhez. Miután felfedeztem apám titkos múltját, azon kaptam magam, hogy Kelet-Európa katedrálisait és templomait járva próbáltam megbirkózni az egésszel. Előbb azt kívántam, hogy Isten küldje a pokolra apámat azért, amit tett, de néhány év után könyörögni kezdtem a lelkéért (s reméltem, halála előtt ő is megbocsátást kért). Imádkoztam anyámért is, akiről sohasem tudtam meg, hogyan vélekedett apám tetteiről.
Tavaly újra elolvastam Wiesel Night (Éjszaka) című Holokauszt-memoárját. Elmondja, hogy tanúja volt az auschwitzi börtöntáborban olyan rabok felakasztásának, akiknél fegyvert találtak, vagy akit szabotázscselekménnyel gyanúsítottak. „Sapkát le!”, ordította a táborparancsnok minden akasztás után, amelyet a foglyoknak végig kellett nézniük. Tízezer sapka repült le egyszerre. Majd: „Sapkát fel!” Amikor egy fiatal fiút akasztottak, valaki azt kérdezte, most hol van Isten, s Wiesel hallott magában egy hangot, ami azt mondta: „ott lóg az akasztófán.”
Nem sokkal azután, hogy ezt olvastam, Palm Desertben megjelentem a nagypénteki misén. Mialatt a falon függő hatalmas feszületen merengtem a keresztre feszített Jézussal, eszembe jutottak Wiesel szavai. „Sapkát le”, gondoltam. „Sapkát fel.” Ott van Isten, gondoltam, aki fából faragott kereszten függ. Akkor elmondtam egy imát a nagyváradi zsidókért, de tudtam, hogy erre nincs szükség. Ha van Isten a mennyekben, akkor ők most ott vannak az Ő oldalán.
(Les Gapay a Rancho Mirage szabadúszó újságírója)
Nagyon megindító történet.
Igy kellene lassan mindenutt feloldani a jeget, mellekvaganyra terelni a gyuloletet, megfogni a szeretet es az emlekek fonalat, hogy a fajo emlekek enyhulest, szeretetet olcsenek, bunbanatot es megbocsajtast olyan emberi formaban, amivel mindenki elni tud, meg tudja becsulni embertarsat az egyik oldalon is es a masokon is. A megtortenteket mar nem lehet visszacsinalni, de enyhiteni lehet a fajdalmakon, fel lehet eleszteni ujra a szeretet langjait. Ennek a cikknek nagyon sok magyar ujsagban meg kellene jelennie. Nagyon sok jot ontene ez a level a magyar lelkekbe.
Kelemen
2012. június 4. hétfő
16:54
Igen, valóban!
De el gondolkoztál már azon hogy a másik oldal akar-e egyáltalán megbékélést és szeretetet???
Vagy az a célja, és én ezt tartom valószínűnek hogy gyűlöletet és ellenségeskedést szítson!!??
Mert ezek az orbán, kövér és vona félék csak ilyen módon tudják hatalmukat fenntartani! A párbeszéd és kompromisszumra való hajlam ezekből teljesen hiányzik.
Tehetségtelen, gazdasági és politikai értelemben teljesen alkalmatlan emberek akik a zavaros körülményeknek köszönhetően tudnak csak érvényt szerezni törekvéseiknek.
Reménykedni lehet velük kapcsolatban de nem érdemes.
A remény hal meg utoljára!!
De………………………… meghal!!!
Ebből a cikkből is látszik hogy nem az elkövető hanem leszármazottja volt az aki vállalva apja múltját bátran kiált és önvizsgálatot tartott!
Nekünk nincs annyi időnk hogy megvárjuk majd ennek a rezsimnek a leszármazottjait és azok önvizsgálatát.
Nincs már idő!!
De ket ev mulva uj valasztasok lesznek. Gyorsan ossze kell hozni, egy jo garniturat. Osszeallitani, egy olyan gazdasagi-politikai tervezetet, amit a lakosag 70% tamogatni tud, szorolapokat szorni, beszedeket mondani az orszag minden reszeben,arrol ami fontos az orszag lakoi szamara. Megnyerni a valasztasokat es azt tenni le az orszag asztalara, amit beigertunk.
” Kalapáccsal és vasrudakkal vertek zsidó fiatalokat Franciaországban
Elítélte és “nagyon súlyos”, “elfogadhatatlan erőszaknak” nevezte hétfőn Jean-Marc Ayrault francia miniszterelnök a Lyon közelében három zsidó fiatal ellen elkövetett támadást.”
Azért még nagyon messze van a világ a rasszizmus kiirtásától.:((
Pokfulu
Amíg a másik oldal ebből a nézetből képes profitálni, addig mindig jelen lesz.
A végfelhasználó az ember[szavazó], ki ha épp nyomorog, éhezik akármilyen gondolatokat képes befogadni… erre játszik rá a jelenlegi kormány és az a bizonyos szélsőjobb IS.
Bizony olyan programok kellenek amit a nép 70% elfogad, támogat, de ez baromi nehéz, ugyanis mindenki tudja, hogy azokat a lépeseket amik lehet most fájdalmasak, szokatlanok lehetnek meg kellene lépni, viszont ha ezt egy kormány bevállalja azonnal búcsút mondhat újraválasztásának, ergo inkább nem vállalják be, mert gondolj csak bele ők ezt úgy fogják fel, ha ezt meglépik, akkor a saját munkahelyük kerül veszélybe.
Régóta mondom, hogy népünk legnagyobb ellensége önmaga, hisz közülünk kerülnek ki a honatyák, oszt látjuk az eredményét…
Jelenlegi helyzet gyászos: gazdaságilag lefele a lejtőn, csökkenő lélekszám, szélsőségek erősödése, éhezés, nincstelenség.
Valaki igazán mondhatna valami pozitívumot a jövővel kapcsolatban, én nem igen találok.
A cikk egyébként kivalló, köszönet a szerzőnek!
Nagyon elgondolkodtató a cikk .
Ès az hogy ezek a gyilkolni tudó gyülölet, miböl adódik!! PL. jobbiknál….
Ezek az emberek önmagukkal nincsenek megbékélve, másokban keresik a hibát , holott nekik lenne Provesionalis segitségre szükségük!!!
Pl.szörnyű, de vannak akik így döntöttek szembe nézni a múlttal: Bettina Göring und ihr Bruder ließen sich freiwillig sterilisieren. „Ich habe das machen lassen, um mehr oder weniger keine weiteren Görings zu produzieren\”
Egy nagyon okos fiatal ember története…, miközben a hazai szélsőjobb fiataljainak 1/3-a tervezi, hogy külföldön keres munkát, megélhetést, külföldön tervezi az életét, szeretne letelepedni (TÁRKI felmérés)… hogy is van ez? …Eu-s zászlót éget, “nagy magyarországot” hirdet, a zsidókat a Dunába lövetné, a cigányokat megsemmisítené, DE a legfontosabb: az EU-t zsigerből gyűlöli…hova, melyik országba szeretne kivándorolni ez a kis bárgyú, oktalan és felelőtlen szélsőjobboldali ifjúság ?… na persze ha valamelyik arab országba, azt megérteném (az ideológiája alapján), de nem hiszem! Fogalmuk sincs a történelemről, az aktuláis politikai és gazdasági tényezőkről, helyzetről. Na ez az ambivalencia non plus ultrája.
A nagyvaradi gettoban elkovetett szelsosegesen brutalis, noket is modszeresen kinzo, a legkegyetlenebb modon bantalmazo banasmodrol ertesulve Les Gapay erthetoen el akart kulonulni az apai “oroksegtol”. Ugyanakkor harom fiverevel megszunt a kapcsolata, feltehetoen mert ok ma is az apjuk szellemeben gondolkoznak. Ugy velem, Les Gapay igazsag keresese es erzekenysege utjan lett az, akinek ma ismerhetjuk. Par evtizeddel korabban a Goethe Intezet altal szponzorolt Nemet – Zsido Parbeszed alkalmaval talalkoztam nemet es osztrak, hozzam hasonlo koru fiatalokkal, nemelyiknek az apja megrogzott naci maradt a haboru utan is, akadt aki az NDK-ban rogton “kommunistava” valt. Meghato volt az oszinte beszamolokat hallani, ahogy az uj generacio elhatarolta magat az antiszemita nezetektol, es a naci multtol. (Persze mashogy gondolkozok nem vettek reszt a dialogusban.) Minden a Les Gapay-t elismero tiszteletem mellett fajo tudni, hogy az egykori magyar nyilasok leszarmazottai kozott mennyire ritka lehet a multat elutasito lelekkereso. Talan Magyarorszag nem nyujtott megfelelo kornyezetet az ilyen fajta bator kiertekeleshez.
Kár volt a vallást ebbe belekeverni. Főleg azt amelyik kiszolgálta és segédkezett a zsidók meggyilkolásában. A római katolicizmus a sötét középkorban amikor még volt hatalma, üldözött mindenkit aki nem hódölt be. Üldözte az igazi keresztényeket, akik olvasták a bibliát, a fűves asszonyokat akik a gyógynövényekkel gyógyítottak, a tudosokat akik közül a legtöbb keresztény volt, de meg merték kérdőjelezni a katolicimzus tévtanításait. A katolicizmus üldözte sőt sokszor törvényen kívül helyezte a zsidókat és a cigányokat is.
Jézus Krisztus nem római katolikus. Ő származása és kulturális hovatartozása szerint is zsidó. A kereszténység nem vallás hanem életforma és élő kapcsolat az élő Istennel, Jézussal. Izrael Istene és a kereszténység Istene egy és ugyan az. A neve Jahve = Vagyok ! (Aki örökké van)
A múlttal való szembenézés azonban tényleg nagyszerű , bátor és nemes cselekedet. Kívánom hagy Les ismerje meg az igaz Istent, ne csak a fából készült bálványokat.