Nagy küzdelem. Magyarország közállapota leginkább e szavakkal jellemezhető. Vannak, akik a külső vagy éppen belső ellenséggel vívott szabadságharcnak nevezik és vannak, akik az elvett szabadságért vívott harcnak. Vannak, akik békemeneten harcra buzdítanak, és vannak, akik harcias hangvételű népgyűléseken a társadalmi békét kívánják vissza. Közben mindenki a szabadságról beszél, és mindenki néven nevezi a maga ellenségét.
A szabadságra, mint politikai jelszóra nem érdemes sok szót vesztegetni, ugyanis szabadságon a hatalmat kizárólagosan gyakorló politika mindig a saját korlátozhatatlanságát érti. Erről Hamvas Béla filozófus, kultúrtörténész, író, műfordító és tiszapalkonyai raktáros (aki önmagát csupán normális emberként határozta meg), így írt figyelmeztetően: „Óvakodj olyan országban élni, ahol a szabadságról sokat beszélnek! Ott az embernek a már csaknem természetes áruláson kívül is irtózatosabb dolgokra kell felkészülnie.”
A 20. század történelme igazolta, hogy minden egyeduralomra jutott politikai erő szükségképpen orwelli kell legyen. Vagyis a hatalom megtartását nem elsősorban az erőszakszervezetek megszállása és kizárólagos birtoklása biztosítja, hanem az emberek (értsd: választópolgárok) érzelmeinek befolyásolása. A Nagy Testvér sosem egyszerűen behódolást akart, hanem azt, hogy szeressék, mégpedig rajongásig.
A tömeg megteremtése
A demokráciát a gyakorlatban elutasító politikai rendszerek közös sajátossága annak a ténynek a felismerése, hogy az autonóm vélemény kényszerből történő feladásánál jóval hatékonyabb, ha az emberek önként mondanak le az önálló gondolkodásról. Ezt a célt szolgálja a tömeg létrehozása, amelynek természetét először Gustave Le Bon tárta fel „A tömegek lélektana” c. 1913-ban kiadott munkájában. Le Bon kaput nyitott a politikusok tömegmanipulációs törekvéseinek, amikor ezt írta: „A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyébe… A személyiség tudata eltűnik s az összes egyedek érzelmei és gondolatai egyugyanazon irányt vesznek… Bizonyos együttesség jön létre, amit jobb szó híján organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek nevezek.”
A tömeg megidézése, színtereinek létrehozása és időről-időre történő izgalomban tartása a modern hatalomgyakorlás módszere, ami arra irányul, hogy az ember megszűnjön gondolkodó individuum lenni. A tömeggel ugyanis bármit meg lehet tenni, lelkesedéssel fogadja még a legnyilvánvalóbb hazugságokat és ellentmondásokat is. A tömeg befolyásolásához nem kell egyénekkel való kommunikáció, csak tömegkommunikáció, nincs szükség egyéneknek szóló logikus érvelésre, csak kijelentésekre. Ezt ismerte fel a goebbels-i propaganda és ezt alkalmazza sikeresen minden populista népvezér. Mindazt, ami a tömegben az egyén gondolkodásával történik, a már idézett Hamvas Béla foglalta össze talán a legmegrázóbban: „Az emberben a személyes tudat elhomályosodik és az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép. A kollektív pszichébe süllyedt ember tömeggé válik, egyet gondol és akar… A tömegben az egyén tudata felszívódik, megsemmisül. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul, az egyént legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg – következésképp enged azon ösztöneinek, melyeket egymagában korlátozott volna. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a felelősségérzet elenyészik, a tudat elmerül s helyébe homályos, zavaros, labilis bénultság lép fel, ami a tömeget jellemzi – vagyis az ember maradéktalanul felszívódik. A tömeg tudattalan, izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus, könnyen meggyőzhető és becsapható, ítélete nincs, nem szeret, nem próbál megérteni, hanem fél, őrjöng, bámul és meghódol. De mindenek fölött: rombol. Kollektív állapotában az ember olyasvalamit hisz, amit nem is ő hisz, hanem csak úgy általában hisznek. Az ember nem egyéni lény többé, hanem valamivel azonosul: nézettel, érzéssel, tettel, esetleg más emberrel vagy magával a társadalommal. Elveszti önazonosságát, állandóan összetéveszti magát valami, vagy valaki mással és ennek véleményét vallja, életét éli, mialatt saját tudata félig felosztottan az ösztönök zavaros mélyében lebeg.”
Íme az ideális választópolgár. Ő nem tartozik a gondolkodó emberek autonóm közösségéhez, ahol kérdezhet, tanulhat, véleményét kifejtheti, mert személyében fontos. Ő pusztán a tömegkommunikáció alanya. Tévénéző, rádióhallgató, számára már az olvasás is túl intellektuális. Elemzésekre nem kíváncsi, az összetett mondatok csak összezavarják, neki a piktogramszerű üzenetek az érthetőek. Érzelmeiben már csak attól függ, akitől megkapja a kielégítést: a mindennapi sört, az esti tévésorozatot, a heti templomi prédikációt. Mindent, ami könnyen fogyasztható. A cél ugyanis az, hogy a fogyasztó szokásaiban függővé váljon, legyen az cigaretta, politikai hovatartozás, vallás vagy bármely más árucikk.
Hit alapú politizálás
A tömeg azonban csak korlátok között tartható egyben. Ezért a tömeg természetes közege az akol, ami elsősorban nem fizikai, hanem szellemi értelemben létezik. Nem lehatárol, hanem determinál. Biztosítja az együvé tartozás örömét, a langyos nyáj-meleget. Az akol az egyetlen zászló, párt, nemzet, haza, vezér, vallás. Az aklon kívül nincs üdvösség.
Az akol-lét az egyes embert a tömeg részévé transzformálja, melynek során az értelem helyébe az érzelem lép, a gondolkodás iránya megváltozik, visszafordul és az ösztönök uralma alá kerül. A tömeg ugyanis csak érzelmi közösségként jellemezhető. Ezt nem választja az ember, ebbe belekerül. Beleszületik, belenevelik, belesodródik, mindegy hogyan, de végül személyisége elenyészik. Egy lesz a sok közül. Nincs saját véleménye, csak annak kritikátlan elfogadása, amit más megfellebbezhetetlen igazságként jelent ki. Tömegben az ember nem tesz fel kérdéseket. Csak rajong vagy ordít. Imád vagy gyűlöl. Emészt és büfög.
Így válhatott a posztmodern kor politikai alaptézisévé a hitalapú politizálás, ami nem kíván személyes meggyőződést, csupán érzelmi azonosulást valaki másnak az elveivel. Ezért a hitalapú politizálás vezérszónokai nyíltan vagy burkoltan mindig valamilyen létező vallásos hitet igazolnak vissza, amivel hitelesítik szándékaikat. Akár még a Bibliára is hivatkoznak, mert jól tudják, hogy tömegben senki nem olvas. Ha az ember így tenne, akkor tudná, hogy az a hit, amit elvárnak tőle, szöges ellentétben áll a hit bibliai fogalmával. A hit ugyanis Pál apostol szavai szerint „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Még egyszer: mi is tehát? Nem érzelem és hangulat, hanem valóság és meggyőződés. Ezt támasztja alá a Biblia eredeti nyelvezete is, ahol is a hit szó héberül az emuna, ami az ’m’n (bizonyosság) gyökből származik; ógörögül pedig a písztisz, aminek elsődleges jelentése a bizalom és a hűség. Ezen az erkölcsi alapon születtek meg az amerikai és európai alkotmányos demokráciák is, amelyek a lelkiismereti szabadság törvénybe iktatásával és annak alkotmányos garanciáival a politikai hatalom gyakorlását a választói akarat érvekkel való meggyőzéséhez kötötték. Ennek oka, hogy alkotmányos demokráciában a vezetők megválasztása a választópolgárok bizalmára épül, ami megszerezhető, de el is veszthető.
Az autokratikus politikai rendszereket ezzel ellentétben a hódolat legitimálja. Ilyen a teokrácia és ilyen a diktatúra is. Az autokratikus állammodellt a vezető (értsd: uralkodó) iránti feltétlen rajongás és hűség jellemzi, ahol minden másként gondolkodó csak ellenség lehet. Autokráciában nem kell az igazságot megmutatni, nem kell meggyőzni lelkiismeretében senkit: elég megszállni a tömegkommunikáció színtereit, ahol az emberek érzelmeit homogenizálni lehet. Mi sem leplez le jobban egy autokráciát, mint az a lázas igyekezet, amellyel kizárólagosan akarja uralni az ismeretszerzés és a kommunikáció csatornáit. Amennyire a középkori egyház privilégiuma volt az oktatás és a könyv, a modern autoriter állam olyan természetes kívánalommal vonja hatalma alá az iskolát és a médiát. Nem azért, hogy az ismereteket bővítse, hanem azért, hogy az ismereteket korlátozza. Nem világossá akarja tenni a dolgok megítélését, hanem egysíkúvá. Más szóval primitivizálni. Ez az út azonban nem az igazság iránti hitre vezet. Ez az elhitetés útja.
Ezért senki ne áltassa magát. Azok, akik a szekularizációt és a gondolkodás szabadságát meghirdető felvilágosodással szemben fogalmazzák meg erkölcsi mércéjüket, tudniuk kell, hogy a történelem legsötétebb korszakát idézik meg. A „szellem napvilágával” szemben az írástudatlanságot, a szólás- és véleményszabadság eltiprását, a vallási türelmetlenséget állítják követendő példának. Hogy ebben hinni lehessen, nem kell ismét indexre tenni Luther, Galilei vagy Pascal műveit. Ehhez az oktatás államosítása kell és rövidesen már a múlt se lesz a régi. A másik feltétel a média megszállása, amit még Harold Lasswell vezetett le a második világháborús propagandák sikerének magyarázatával. Az általa kidolgozott lövedék elmélet (bullet theory) szerint ugyanis a közvélemény nem más, mint egy passzív, a média egyirányú, lövedékként záporozó üzeneteinek kiszolgáltatott áldozat. A politika által uralt média egyes személyek vagy társadalmi csoportok megvádolásával egy közös ellenségképet teremt, ahol még a tudatos hazugságok is igazsággá válnak, ha kellő intenzitással ismétlik azokat. A média így olyan sajátos tömeget teremt, amelynek nincsen lehetősége válaszolni, csupán mint egy befogadó massza elnyeli, emészti az információt. És kis idő elteltével felbüfögi.
De ki is az ellenség valójában?
Az elhitetéssel létrehozott tömeg természetéhez hozzátartozik, hogy egyszerre imádni és gyűlölni is akar, ezért vágyának kielégítéséhez nem elég, ha csak imádatának tárgyát kapja meg. Gyűlöletéhségének csillapítására ellenségre is szüksége van, akit néven kell nevezni. A gyűlölet tárgya pedig sosem lehet a többség. Gyűlölni mindig csak a kisebbséget lehet. Bárhol és bárkik legyenek ők a világon, ez a kisebbség mindig idegenszívű hazaárulók gyülekezeteként aposztrofált, akik erőszakosan és gátlástalanul folytatják gyűlöletkeltő kampányukat a nemzet ellen. Nemzet alatt természetesen mindig a tömeget kell érteni, akit csak saját, féltően gondoskodó vezetőik tudnak megmenteni ettől az ellenségtől.
Ennek ellenkezőjéről a tömeget meggyőzni lehetetlen. Nemcsak azért, mert tömegbe kerülve az ember nem tud és nem akar gondolkozni, hanem elsősorban azért, mert ahhoz, hogy az egyes ember kiábránduljon az akol-lét öröméből, az megrázkódtatással jár. A gondolkodás ugyanis nem csak kényelmetlenséget, konfliktust szül, de fel kell hagyni az élet mindennapjaiban beidegződött szokásokkal is – akár azzal, hogy valaki születése óta egy vallásos tömeghez tartozik, akár azzal, hogy az ateista tömeghez. Az a döntés, ami gondolkodásra késztet, az személyesen a létében érinti meg az embert, amire az ógörög nyelv a metanoia szót használja, ami a metano igéből ered és jelentése nem a megtérés, hanem a gondolkodás, az elme megfordulása, megváltozása. Ez az emberi lét alapja – ahogy Pascal is írta: „Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike, de gondolkodó nádszál… Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik… Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve.”
Gondolkodás nélkül nem is létezhet valódi hit. A Biblia szintén ezen az alapon áll, amikor Pál apostol kijelenti: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!” Ha ez így van, akkor vizsgáljunk meg röviden az aktuálissá tett kérdést: a sok ellenségnek kikiáltott bűnbak közül ki az igazi ellenség? És ha van ilyen, akkor ki az, aki az ő oldalán áll?
A politológiai, szociológiai elemzéseknek se szeri, se száma. De ha vannak, akik hatalmukat deklaráltan is a történelem urától eredeztetik, akkor a tárgyilagosság megköveteli, hogy abból a forrásból is merítsünk, amely egyedülállóan állítja magáról, hogy a történelem urától ered és „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”(Timóteushoz írt második levél). Ez a forrás a Biblia, ahol az ellenség szó egy valóságos személyt is jelöl. Az „Ellenség” ugyanis az ószövetségi „Sátán” héber szó magyar jelentése. Ennek megfelelője az Újszövetségben a Diabólosz, vagyis Vádoló. Ő az, aki a Jelenések Könyve szerint nem elég, hogy „mind az egész föld kerekségét elhiteti”, de ráadásul „vádolta őket éjjel és nappal”. Ezért „jaj a föld és a tenger lakosainak”: az elhitetés alól nincs kivétel. Csak szabadulás.
A valódi ellenség tehát személyében lefoglalt státusz. Ez az ellenség azonban nem személyesen lép fel. Elhitetésének az a célja, hogy másokat bírjon tettekre, mégpedig úgy, hogy valamilyen erkölcsi rosszat jónak állítson be. Ezért van, hogy ha a Sátán nyíltan, „mint ordító oroszlán, szertejár, keresvén, kit nyeljen el” (Péter első levele) nem jut eredményre, akkor stratégiát vált és (Pál második korinthusi levele szerint) „átváltoztatja magát világosság angyalává”. Az erőszakkal ugyanis nem lehet eszmeileg azonosulni, annak csak behódolni lehet. Elhitetéssel azonban „az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá”, és olyan hatalomra tesznek szert, amely (Pál apostol második thesszalonikai levele szerint) „a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával.” Ez a szellemi hatalom a Biblia szerint nemcsak elhitetés alatt áll, de ő maga is elhitet másokat. Nem is akárhogy: „helyébe áll és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteleti dolognak mondatik, olyannyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Istenként kijelentve magát” (fordítás az eredeti görög nyelvű Újszövetségből).
Tegyük fel a kérdést: van-e a történelemben olyan emberi hatalom, amely Istent helyettesítve kívánt uralkodni? És az, aki Istent helyettesíteni kívánja, az kinek az érdekében cselekszik?
Az ellenség helytartója
Ha az ellenségnek van neve, akkor annak is van, aki az ő oldalán áll. A Biblia őt is néven nevezi. Krisztus mondja ki ezt a nevet, amelynek gazdáját az Ószövetség és az Újszövetség két nagy prófétikus könyve is egymással egyezően mutat be. Dániel Könyvében és Jelenések Könyvében találkozunk ugyanis azzal a fenevaddal, aki a közgondolkodással ellentétben nem a Sátán maga, hanem egy olyan emberek alkotta szellemi hatalom, ami egy adott korban lép a történelem színpadára és megjelenésében semmihez és senkihez nem hasonlítható. Azonban tulajdonságaiban felismerhető. Ez a fenevad vízből jön fel, ami azt jelenti, hogy népek, nemzetek és nyelvek fölött álló hatalom, amely a leírások szerint mindent és mindenkit a maga szellemi irányítása alá akar vonni. Nem tűr ellentmondást. Ez a fenevadként leírt szellemi hatalom tényleges politikai hatalmat is kap, konkrétan 1260 évre. Ezt az időtartamot a Biblia hét helyen (!) is említi, amely idő alatt fizikailag üldözi és öldökli azokat, akik nem azonosulnak elveivel.
Ennek a fenevadnak tudatja a nevét Krisztus: de nem betűkkel, hanem számmal. Ezt mondja a Jelenések Könyvében: „Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, az adja össze a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”
Ebben a jézusi kijelentésben semmi rejtjel vagy okkultizmus nincs – ahogy más kijelentésében sem. Olyannyira világos a közlés, hogy ennél világosabb nem is lehet. Ő maga hívja fel a figyelmet, hogy egyszerű értelemmel közelítsük meg ezt a kijelentést. Érthető, hogy Jézus nem kimondja, hanem inkább az ókorban gyakorta használt gemátria szabályait alkalmazva inkább beazonosítja ezt a nevet, hiszen a konkrét név az elhangzás idejéhez képest csak hosszú évszázadokkal később jelenik meg. Az általa adott három szempont alapján azonban nyilvánvaló, hogy kié ez a név.
Az első szempont, hogy nem lehet gúnynév vagy ragadványnév, mert emberi: vagyis pont olyan, mint bármely más név, amit az emberek a saját anyanyelvükön önmagukra használnak. A másik szempont, hogy a névben szereplő betűk egyben számokat is kell jelentsenek, hiszen e nélkül nem is lehetne számmal kifejezni: ilyen nyelv a héber, a görög és a latin. A harmadik szempont pedig, hogy a számokat össze kell adni és ennek eredménye a hatszázhatvanhat.
Azt, hogy a történelemben csupán egyetlen olyan név létezik, amely ennek a hármas szempontnak maradéktalanul megfelel, Andreas Helwig, a berlini lutheranus főiskola rektora az 1612-ben kiadott és azóta méltatlanul elfeledett Antichristus Romanus címet viselő művében már minden kétséget kizáróan bizonyította. A történelemben ugyanis csak egyetlen olyan szellemi hatalom létezik, amely születésétől kezdve a történelem végéig uralni akarja a világot. Vagy, ahogy ő maga mondja, a mai is használatos ezeréves esküje szerint: „Tudd meg, hogy fejedelmek és királyok atyja vagy, a világ ura, a mi megváltó Jézus Krisztusunk földi helytartója.” Az ő hivatalos neve egymást váltva „Krisztus helytartója” vagy „Isten fia helytartója”, ahogy ezt a pápa világi hatalmát megalapozó, a nyolcadik században hamisított Konstantini adománylevél is használja. Ez utóbbi pedig a saját nyelvén eredeti római írásjelekkel: VICARIVS FILII DEI. Büszkén használja ezt a nevet. Akinek pedig értelme van, annak nincs más dolga, mint kiválasztani ebben a szóösszetételben a számértékkel bíró betűket és össze kell adnia azokat. Íme az eredmény: 666.
Akik a maguk álláspontjának erkölcsi igazolására a Bibliára hivatkoznak, azok számára az is világos kell legyen, hogy a Biblia szerint ki az ellenség és ki az, aki őt segíti. Ezért kell óvakodnunk azoktól, akik a maguk hatalmát azon az erkölcsi alapon legitimálják, hogy ők tévedhetetlenül képviselik az igazságot. Aki ettől nem óvakodik, azt Coleridge így figyelmezteti: „Aki nem Isten igazságát keresi, az egy vallást talál meg. Aki jobban szereti vallását Istennél, az egy egyházat talál meg. Aki jobban szereti egyházát vallásánál, az önmagát találja meg.” Vagyis a szeretet helyett végül az önzés útjára lép. Világos különbség van tehát a vallásra hivatkozó ember és Istennek a Bibliában bemutatott jelleme között: az ember úgy akar igaznak látszani, hogy másokat bűnösnek nevez és elítél, míg Isten (a Római levél szerint) „a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.”
Annak megítélése felől, hogy ki a valódi ellenség és ki az ő szövetségese, a Biblia nem hagy kétséget. Hiába akar feltűnni valaki a világosság angyalának, hiába hivatkozik az úgynevezett keresztény gyökerekre. Aki az igazság képviseletét akarja kisajátítani, az önmagát leplezi le, amit Pascal csöndes szavai is igazolnak: „Kétfajta ember létezik: az igaz ember, aki bűnösnek tartja magát; és a bűnös, aki magát igaznak tartja.” Ezért mindenki, aki jóhiszeműen élvezi a felkínált nyáj-meleget a gondosan elkészített akolban, a népvezérekért való felvonulások békés egyetértését, a körmenetek tömjén-édes hangulatát, a trón és az oltár szövetsége által sugallt biztonságot, azoknak álljon itt Ésaiás próféta korunkra vonatkozó figyelmeztetése: „e nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezettek, elvesztek.”
Igen, a prófétikus múlt használata befejezettnek mutatja ezt az elveszést, ami azt jelenti, hogy menthetetlenek. De miért is? Talán az igazság angyalának mutatkozó politikai messiások vagy a politizáló vallási vezetők miatt? Nem, nem ezért. A tömör választ Jeremiásnak, a történelem végére vonatkozó pillanatképe tárja elénk: „Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti!”
Ez az igazán fájdalmas. Mert nem az a baj, hogy a valódi ellenség a hitalapú politika és a politizáló egyház útján „mind az egész föld lakosait elhiteti.” A baj az, hogy a tömegbe kerülve az ember így szereti! Kiválhatna a tömegből, amit az egyház eredeti jelentése is hordoz: Ecclesia, vagyis Kihívottak. Krisztus utolsó felszólítása a Biblia végén ezért hangzik olyan kétségbeesetten: „Fussatok ki belőle én népem”. De nem. Ő maradni akar. És bár szívében Krisztushoz kiáltana, de Karinthy Frigyes novellájából is tudhatjuk, hogy hiába kiáltja külön-külön mindenki Krisztus nevét Pilátus felé, de a tömeg hangja együttesen csak Barabás nevét harsogja. Ezért a valódi kérdés az, hogy lesz-e még ember a történelem végén, aki Ábrahám hitével kivonul az akol látszólagos biztonságából az ismeretlenbe, pusztán Isten ígéretében bízva. A valódi kérdés az, hogy „az embernek Fia mikor eljön, vajon talál-e hitet e földön?” (Lukács evangélium)
Bármilyen vonzónak is tűnjön tehát a tömeggel való menetelés, bármennyire legyen kényelmes a magunk hibáival való ellenkezés helyett mások elítélése, a tömeg nem rejt el az egyéni felelősségtől. A tetteinkkel való szembesülés nem megúszható. Aki zászlajára tűzi a maga igazságát és azt egyetemes igazságként hirdeti, az nem azért esik maga is ítélet alá, mert lelkiismeretesen hitt egy hazugságot, hanem azért, mert elmulasztotta az alkalmat, hogy megismerje az igazságot. Ők azok, „akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.” (Pál apostol második thesszalonikai levele).
A jó hír, az evangélium az, hogy van szabadulás az akol-lét állapotából. Erre a döntésre azonban csak gondolkodás útján juthat az ember. Ám ha eljutott erre, akkor a sorsa nem a számkivetettség, a bizonytalanság, hanem egy olyan ígéret valóra válása, amit előtte már sokan megtapasztaltak. Mert „az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel Könyve)
“A politika által uralt média egyes személyek vagy társadalmi csoportok megvádolásával egy közös ellenségképet teremt, ahol még a tudatos hazugságok is igazsággá válnak, ha kellő intenzitással ismétlik azokat.”
Lépten nyomon tapasztalhatjuk a körülöttünk történtekből a média kábitó
hatására mi mindent megoldanak mások a mi pénzünkön. Még el sem hal
az egyik, már hallatszik egy újabb, melyek – a valóságban – gyakran ellentmondhatnak egymásnak. De látszik a 2/3-on, majd annak csökkenésén,
hogy a hitalapú politizálás körülményei között ki figyel oda.
A sok vakitás közt egy közelebbi kisérlet példája:
http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/beleszolna-az-allam-a-szexualis-eletunkbe-14567/
Nagyon írás.
Ajánlott olvasmány az olvasási és főként gondolkodási nehézségekkel küzdők számára.
Bár az nem tudom szabad-e olyanokat csinálniuk…
Zseniális.
Nagyon jó cikk.
Méltó párja a januárban megjelent Márton István: Az alaptörvény katolikus állama c. cikknek.
Tisztelt Márton István!
Gratulálok az írásához.Nagyon tetszett. Érdekes elmélkedés a tömeg pszichózisról és az egyéni gondolkodásról. A legtöbb ember nem szeret kilógni a sorból, mert kiakolbólintják a langymelegből. Rosszabb esetben fizikailag megsemmisítik.
” Bármilyen vonzónak is tűnjön tehát a tömeggel való menetelés, bármennyire legyen kényelmes a magunk hibáival való ellenkezés helyett mások elítélése, a tömeg nem rejt el az egyéni felelősségtől. A tetteinkkel való szembesülés nem megúszható.”
Néha szükség van a tömeggel való együtt menetelésre. Abban áll az egyéni felelősség, hogy milyen eszmékért tesszük.
Jó írás. Kár, hogy teológiai műveltség híján némely rész nehezen érthető.
Figyelő
Köszi az ajánlást, még ha nem is annak szántad. Valóban jó írás az is.
Kedves Márton István,
Az 1260 év nem csak elírás? Pl a Jelenések 11,2 vagy 13,5 alapján kérdezem, hogy az nem nap akart lenni?
Re ???
A prófétai időszámításnál, vagyis a jövőbeni események előre bejelentésekor egy nap egy évnek számít. 4Mózes 14:34 és Ezékiel 4:6: “egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam neked”
666 a GONOSZ .
Remek írás. Köszönöm.
*
A tömeg lélektanához, az “akol-lét”-hez egy adalék: Karinthy Frigyes írta meg, hogyan választotta a tömeg szabadon bocsátandónak Barabást Jézus helyett Pilátus kérdésére. Egyenként, egyénenként mindenki Jézust kiáltott – azt hitte, Jézust kiált, ahogy akarta -, de tömegben mégis Barabás nevét kiáltották.
Mínuszoljatok csak nyugodtan erkölcsi mínuszban szenvedő janicsárok, én meg megosztom annyi emberrel ezt a remek cikket, amennyivel csak tudom, hadd olvassanak egy igaz embertől egy profi jó és igaz cikket.
.
bubu64
Ajánlom az Iványi cikket is jó szívvel, mert ritka a HÍVŐ keresztény a vallásos „keresztények” táborában.
Szerintem a mínuszoló szellemi toprongyoknak halovány fogalmuk sincsen arról,(ha egyáltalán elolvasták)hogy miről szól a cikk.Látszik a negatív hozzáállásukból,hogy felbosszantja őket a felismerés,hogy ők ebből egy kukkot sem értenek,de bizonyára rólunk szól.”Nékünk akarsz beszólni teeee,f@szfej ballibes,”körülbelül ezt olvasom ki a szokatlanul sok mínuszból.Nevetség tárgyává válnak,mikor még egy érdeklődő hsz-ra is nyomnak egy lefelé mutatót.Persze,ha nem ilyenek lennének,hazánk sem tartana itt…Csak ilyen hernyókkal lehet önként diktátort nyerni!!
„A kollektív pszichébe süllyedt ember tömeggé válik, egyet gondol és akar… A tömegben az egyén tudata felszívódik, megsemmisül. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul, az egyént legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg – következésképp enged azon ösztöneinek, melyeket egymagában korlátozott volna. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a felelősségérzet elenyészik, a tudat elmerül…”
.
És az a hadvezér, vagy törzsfőnök, aki ilyen vakdühbe tudta tüzelni a harcosait, az jobb esélyekkel ment az ütközetbe, és az ilyen állapotba hozható harcosok maradtak ott túlélőként. (Már a barlanglakó ősembernél is.) Mi tehát az ilyenek utódai vagyunk. Tehát ez a képesség, hogy az egyén néha a közösségében elveszíti az autonómiáját, és a tagok személyiségének legalapvetőbb késztetései, belső állapotai szinkronizálódnak, ez evolúciós örökség, előnyt és túlélési esélyt jelentett. Az ilyen állapotú közösség tagjai olyan mértékű együtt-cselekvésre voltak képesek, ami lehetővé tette az egyes tagok cselekvőképességének maximális hatékonyságú (szinte „veszteségmentes”) összegzését. És a tömegben levő egyedek ilyen módú kezelhetőségére építettek is mindig, a római arénától a mai focimeccsekig, rock-koncertekig. Utcai randalírozásig. Stb. A cikkben még feketébb példák is vannak.
Az a politikus, aki teljesen lemond az emberek tömegként történő manipulálásáról a riválisai javára, az nagy hátránnyal indul. Erről az eszközről még a vallások se mondanak le. Sőt. Attól, hogy egy vallási szertartáson nem folyik vér, a jelenlevők személyisége még ugyanúgy elveszíti a kritikus önállóságát és feloldódik a tömegben, mint bármely hasonló esemény alatt. Sőt, a tömegkommunikáció még az egyébként atomizáltan élő városi remetét is bevonja ebbe az örvénybe, többek között erről szól a cikk. Ritkán válik ennyire láthatóvá, hogy a politika sem lehet meg az efféle, piszkos módon is használható eszközök nélkül. (Bizony, nem lehet más a politika.) Köszönet a cikk írójának.
És hát adott a feladat: nem megszabadulni kell a most fejtetett vonásunktól, azt nem is lehetne, hanem a… khm.. . eszményeinkkel összhangban használni.
No, hogy ezt komolyan vehessük, ahhoz először is pl. új médiatörvény, szabad sajtó, korrekt riporterek-szerkesztők… terjedelmi okok miatt: szinte minden pont fordítva ahhoz képest, ahogy most van.
És akiben az előző mondat olvastán felizzani kezdett valami, az higgadjon le, elemezzen, keressen a fentihez hasonló jó írásokat, aztán ebből majd csak kijön valami.
Kedves Stirlitz!
A teológiai műveltség bármikor pótolható, nem kell semmilyen teológiai iskolát végezni, (bár lehet, csak keresni kell a megfelelőt) elég kézbe kell venni a Bibliát.
???
Az 1260 év nem elírás, mert a bibliai próféciákban, ha jelképet alkalmaz akkor a napot évnek kell venni, mert ugye 1260 nap az csak 3 és fél év, ami szintén megjelenik Dániel próféta könyvében: a Károlyi féle fordításban: “ideig, időkig és félidőig” A héberben: 1év 2év és fél év, azaz 1260 nap ami éppen hétszer fordul elő a Bibliában, mint idő meghatározás. Az 1260 nap kezdete I.sz 538 amikor is a Bizánci Császárság Róma püspökére ruházta az Európa feletti teljhatalmat. Így az 1260év 1798-ban a Francia Forradalommal ért véget.
Tudom, hogy különféle egyházak más magyarázatokat igyekeznek “ráhúzni” a történelemre, de más magyarázatok a Bibliával összevetve, nem állják meg a helyüket. És ugye azt is tudjuk, hogy ki uralta Európát ennyi ideig.
Nincs megoldása a felvetett dilemmáknak?
A megvezetett tömeggel szemben mekkora gondolkodó együttműködő “tömegre” van szükség a demokrácia sikeréhez? És a Módszerek?
Véleményem szerint, ez azt jelenti, hogy 10 emberből ,7 hülye. Ez kb. a reális szám, a mai Magyarországon. Tehát , bár lehet hogy a 8-ik is teljesen hülye, de ő jól jár, vagy valamilyen egyéb előnye származik. Ergo: 10 emberből, 2 .gondolkodik reálisan, vagy legalábbis nagyjából. Nahát ezért tart itt ez az ország. A politika csak átvette az egyházak módszereit,mármint hogy lehet tömegeket manipulálni. Értem én hogy valamiben hinni kell, de én inkább hétköznapi dolgokban hiszek, emelkedik a légnyomás, és jól eszik a ponty,meg hogy a bukott választás estéjén milyen búvalbaszott fejük lesz orbáncéknak, meg hogy kapok olyan zuhanyfülkét, amiből egy Ázsiai lány ugrik elő szárító gyanánt, meg csupa ilyesmi.
Most megy egy film a mozikban a bosszúállók .egyszer csak feltűnik benne Loki aki Zeusz mostoha fia és azt mondja a megdöbbent embereknek .Azért jöttem hogy megszabadítsalak titeket.Kérdezik az emberek mitől .Hát a szabadság bűnös gondolatától.Hát nekem egyből beugrott Orbánisztán , nem tudom ti , hogy vagytok vele.
T. gets! Ugyanabból a tömegből kell meg, vagy visszavezetni az arra fogékonyakat, ugyanis ők a tömeg,aki eddig nem mozdult semerre az ezután sem fog. A tömeg, az az a tömeg, mi meg a csoport. De a megvezetést, vagy visszavezetést, vállalja az, aki milliókat tesz zsebre ezért. Én a magam részéről annyit vállalok,hogy aki még ezután a 2év után is hithű fideszes, annak szivesen belenyomok párat az etetőjébe jobbal.Elvesztettem a bizalmamat az emberek iránt. Mégpedig a Manyup elrablása után, ilyen gyáva szar népséget ritkán találni. De ha egymást kell köpködni, nyugdíjas a nem nyugdíjast, devizahiteles a nem devizahitelest,stb. akkor rögtön felélénkülnek. Vagy egy Kertész Ákost, vagy egy Gyurcsányt kell köpködni, aki megmondja a frankót, nos, akkor rögtön berágnak, Erkölcsi hullák,és nullák.Hányinger.
Ja ! A módszerek, hazudj nekik, és lobogtasd a zászlót. De ami a legfontosabb! Kreálj valamilyen ellenséget, lehet az vallás, népcsoport,akár Magyar is lehet ,csak az a lényeg, hogy lehessen utálni, okolni, gyalázni. Tehát, ha gyermekkorodban eltört a lábad, mert elestél a kerékpároddal, akkor gondolkodj, és rögtön megérted az összefüggéseket, és már emlékszel is hogy egy pajeszos ember fadarabot dugott a küllők közé, vagy egy szénfekete ember rajzszegeket szórt ki eléd az útra.Ennyi, nem kell tovább agyalni.
élvezet olvasni, lubickolni benne
gratula és főleg: köszönet érte
Ha az emberek csak a bőrükön tapasztaltaknak “hinnének” nem itt tartanánk! Mert kiknek jött be a fideszes-magyar “életpályamodell”?!
Kb. 2 milliónak, a többiek evickélnek vagy már elsüllyedtek!
Nem érdekel a pártok mit mondanak, amit látok, tapasztalok az van, a családom, a barátaim és az ismerőseim életéből nem azt vonom le, hogy itt minden jól megy – így beszélhet bárki bármit és ez most két év alatt történt!
Ennyi!
De láthatjuk, hogy a fizetett minuszólók és a fizetett tapsikolók, fizetett betelefonálók a kenyérmorzsáért is képesek azt mondani, hogy minden OK.
Pedig ezt nem a jól fizetett Fidesz tagok követik el, hanem a szánalmas és megfizethető emberkéik!
Kedves MI és szemüveges,
Szerintem a Jelenések könyvének nagyobb része az eljövő antikrisztusi időről szól, amiről úgy ír a Biblia, ha meg nem rövidítené Isten azt az időszakot egy ember sem maradna életben. Hitlernek és a náci birodalomnak pár év elég volt kb. 50 millió ember halálát okozni, köztük 6 millió zsidó embert szervezetten meggyilkolni.
Vajon az egész világra kiterjedő igazi antikrisztusi birodalom, mennyi embert lenne képes meggyilkolni 3 és fél év alatt, akik nem veszik fel magukra a fenevad bélyegét. Valószínű nagyon sokat. Plusz a különböző csapások miatt meghaltak.
Tudom ez is csak egy értelmezés, és én is sokfélét hallottam, de számomra ez a legvalószínűbb. És Jézus ezer éves uralma akkor mennyi idő?
De elnézést nem akarok hitvitát kezdeményezni. Előbb-utóbb úgyis mindent megtudunk.
Kedves Márton István. Nagyon jó az írása.Szeretnék egy kérdést felvetni gondolat ébresztönek teologiai alapon a demokráciával kapcsolatban. Miért nem írt ki Sátán lázadása után egyböl választást a Teremtö?Ha most írná ki,akkor kétharmaddal a Lázadó uralná a világot. Kétezévvel ezelött Jézus sem széles néptömegbázissal a hátamegett szerette volna,ha elismeri a zsidónép Öt Messiásnak,holott Judás ezt szerette volna elérni tettével.Jézus mégis a nép felkent vezetöitöl várta,hogy Messiásnak nyilvánítsák .A farizeusok és írástudók tudták,hogy Jézus a tömegek bizalmát élvezi.A Megváltónk miért nem nyúlt demokratikus eszközökhöz?Én ugy gondolom,hogy a demokráciát támadó erök Isten királságát másoló aranypohár belül tele utálatossággal.Ez egy pontosabb árnyaltabb teológiai gondolkodást kívánhat a hívöktöl. Nem szeretnék észt osztani,csak gondolatokat ébreszteni.
Le kellene már szállni Júdásról. Ha az Úr tervében benne volt Jézus kereszthalála, Júdás nem áruló volt, hanem eszköz az Úr kezében.
tüske! Nem olvastad a Bibliát, ne vitatkozz azokkal akik igen. Keresd meg azt a részt ahogy Jézus beszél róla.
Mk 14,21
“Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.”
Szép írás, és nagyon tanulságos.
.
Mivel a 70-es, 80-as években eszméltem nem értettem hogyan tudott a náci Németország vagy az 50-es évek eleji Magyarországa lelkesedni és kialakítani egy idióta rendszert.
.
Orbán nagy oktatónk, hatalmas mester: amit nem értettem, hogyan hülyült el egy hatalmas Németország, azt megmutatta, megmagyarázta nekem.
.
Ez az írás meg a hátteret, a működési mechanizmust mutatja meg jól, hogy ne csak ráérezzünk mi miért van, hanem tudatosan is megértsük.
Tüske és mások! Sokszor hangzik itt el, hogy “fizetett” minuszolók, meg emberkék. Ennél bonyolultabb a kép! sokan vannak, akiket nem fizetnek, mégis lelkesen “bedugják a botot a küllők közé”. Az én tapasztalatom az, hogy a jelenlegi magyar népesség óriási többsége szívesen és hittel kajálja a nyilvánvaló marhaságokat is, ha bombasztikus szólamokban nyeletik le velük. Pár éve szavazóbizottsági tag voltam, így láttam, mit csinálnak a fideszesek, egyébként többségükben egyáltalán nem fiatalok, inkább magam korúak. Egy hölgy például kifejezetten eksztázisba jött attól a ténytől, hogy személyesen a kerületi pártizé hívta fel óránként a részvétel arányait firtatva. Fontosnak érezhette magát, “igazi tekintélyek” adtak a szavára. Ettől aztán megkétszerezte az éberségét. A dohányzó szünetekben például (együtt bagóztunk az iskola előtt) élénken vizslatta a környéket, egy járókelőről azt állította, hogy szavazatokat vesz a baloldal számára, ezt nyomban közölte is a soros telefonhíváskor. Holott az az ember egyszerűen elhaladt arrafelé, többé nem láttuk. Nekem eszembe sem jutott volna ilyen szempontból figyelni a járókelőket. Sokan vannak az ilyen fontoskodók, és Orbánék nagy találmánya az, hogy rájuk építenek. (Schmitt is a szociknál jelentkezett először.) Ők azok, akik önként és ingyen kommentelnek, telefonálnak. Persze, mi is ilyenek vagyunk, hiszen én is azt hiszem, hogyha itt elmondom a véleményemet, tettem valamit. Mentségemre szóljon, hogy mindenütt elmondom a véleményemet, villamoson, boltban, piacon. Igaz, nem állami intézménynél dolgozom…
talalom
2012. május 13. vasárnap
12:14
Az előző (Kádár) rendszerben is voltak ilyen ügybuzgó seggnyalók szép számmal – könnyű dolga volt a 3/3-asoknak. Tele is voltak a szemét jelentésekkel az irodáik, én 93-ban egy kolléganőm férjétől tudtam meg, hogy aktám is volt – mondtam “lexarom”. :)))
A megfigyelőkről. Régóta a bögyömben van ez a megfigyelősdi. Ami egyébként a régi – és a mostani – rendszer lényege. Boldogult ifjúkoromban alapszervezeti KISZ agit prop. titkár voltam, valszeg azért, mert a műhelyben rajtam kívül nem volt, aki meg bírt volna írni egy fogalmazványt a faliújságra. Nos, minden alapszervezetnek minden hónapban információs jelentést kellett írnia, ez is az én feladatom lett. Minden hónapban leírtam, hogy a dolgozók elégedetlenek, mert a munka szervezetlen, hosszú órákat, gyakran napokat kell állni azért, mert nincs megfelelő alkatrész, mi meg normában dolgozunk, a bérünk függ ettől. Soha egy szó választ nem kaptunk erre, igaz viszont, hogy rejtélyes módon mindig megvolt a maximálisan kifizethető 105 százalékunk, akár dolgoztunk abban a dekádban, akár nem. Emiatt akár “társadalmi együttműködő” is lehetnék. Az is igaz viszont, hogy pár hónap elteltével összekülönböztem a felsőbbségekkel, és fegyelmi bizottság előtt találtam magamat. Ezt megelőzte rendőri megfigyelés (erről úgy szereztem tudomást, hogy a körzetes rendőrrel együtt jártam az esti gimibe, aki anyumat figyelmeztette, hogy a lányára feljelentés érkezett destruálás és szervezkedés miatt). Maximális együttműködő voltam, hiszen úgy gondoltam, hogy agit.prop titkárként kötelességem a szervezkedés. Nagyjából ettől fogva váltam gyanakvóvá minden AZ IGAZSÁGOT hirdető rendszerrel, emberrel, párttal szemben.
Kedves Márton István !
Az Ön cikke kiverte a biztosítékot nálam, ugyanis ilyen összefoglalót még az Ellenségről nem olvastam. Gratulálok !
Nagyon jó lenne ha rendszeresebben írna a mai magyar helyzetről, hogy ismerőseimnek felhívhassam a figyelmét.
A legszebb az írásában, hogy nem vádol, csak tapintatosan ismertet.
Köszönöm !
Leviatán
Kedves Leviatán!
A vádiratot az élet megírja, csak arra kell vigyázni, hogy ne kerüljön történelemhamisítók kezébe.
Hmmm….tudom, hogy a görög filozófusok a ráció felsőbbrendűségéből kiindulva, zavaró, legyőzendő rossznak tartották az érzelmeket, de tévedtek. A kutatások azóta feltárták, érzelmek nélkül nincs motiváció, egyéni szinten sem. Utópia az embert kizárólag racionális lényként szemlélni. Az a politikus, aki így tesz, sosem fog választást nyerni. Kizárólag észérvekkel nem.
a cikket még nem olvastam, hosszabb figyelmet igényel. -
-
vicsi optimista fejtegetése, “10 emberböl 7 hülye” elgondolkodtatott. Vitatkozom az arányokkal: Ha igy lenne, akkor már rég megszünt volna a világon a hazugság/elnyomás/eröszak. Azt hallottam, ha az emberiség 2 % – a képes a tudatos gondolkodásra, a bolygó megmenekül a környezeti-túlnépesedési-háborús katasztrófáktól. Mert annak a 2 %-nak már olyan erös a hatása, hogy megmozgatja a “tésztát”. Mint az élesztö.
A 666 logikus, az értelemre apelláló kiváló elemzés! Szerteágazóan komoly szellemi kapacitás eredménye a megírása, a megértése sem igénytelen, de megérte, ill. megéri a fáradozást. Jöhet a folytatás!
Most tudatos lettem egy-két dologban (miért járok csak nem-skandálós tüntetésekre, miért állok annak is a szélére pl.). Meg megerősített az utóbbi időkben történt, nem politikai jellegű választásomban. Meg összeállított a cikk néhány gondolattöredéket. Kösz!
gets – szerintem a demokratikus nevelés (“demokratikus iskola”), ami kimunkálja a személyiséget és az önismeretet, illetve felnőtteknek az önismeret fejlesztése az, ami segít a biztonságérzet más – belső – módjának kialakításában. Az a baj, hogy sokkal kényelmesebb az alávetettség. A demokratikus együttműködésben folyamatosan tisztázni kell magunkban mindenfélét, egyeztetni másokkal, kreatív megoldásokat kitalálni, egyeztetni újra, stb. Elég munkás és időigényes dolog. Mondjuk, nagyon meg is éri.
Köszönöm.
“Sanyibácsi”
Aki a Bibliát valóban tanulmányozza, annak nem okoz problémát, hogy amikor napokról szól, az a prófétai napokat, azaz éveket jelent, amire szintén a Biblia hívja fel a figyelmünket. Például többek között a Jelenések könyve 2. fejezet 10. versében a szmirnai gyülekezethez írt krisztusi levél “lesz tíz napig való nyomorúságtok” olvasható, ami tíz évet jelent.
Márton István cikkét olvasva, alapvetően megnyugodtam. Úgy tűnik, hogy a Mindenható a magyar neonácizmus kialakítása idején is küld a népnek igaz embereket.