Búzás Huba: Tégy az erkölcstelen államhatalom ellen 2012. május 22. kedd 15:59

Valahol olvastam, hogy világlapok „az év emberének” a Tüntetőt választották. Nos, tegnap délután – Veszprémben, a posta melletti köztéri óránál – úgy véltem, méltán tarthatom magamat is az év egyik emberének, hisz egyre gyakrabban kell szót emelnem a sajtószabadságért. Ezúttal a Buhim-völgyi Baráti Kör és a hozzá csatlakozott civil szervezetek hívtak össze – Kiáltás egy veszprémi újságért címmel – sajtótájékoztatót, ahol a sajtó képviselőinek elmondták: a „kivégzésre ítélt” Veszprémi Hírek sorsa kelt széleskörűen újabb aggodalmat. Mert a lakosság sokoldalú tájékoztatásához több lapra van, lenne szükség.

A Buhim-völgyi Baráti Kör elnöke mellett szót kért a Józan Ész Társaság elnöknője, a Lokálpatrióták elnöke és a Társasházak Veszprémi Egyesületének alelnöke (úgyis, mint a Veszprémi Hírek újságírója). Valamint egy hajléktalan. A sajtótájékoztató kitért arra, hogy a NAPLÓ című – egyébként nagy tradíciókkal rendelkező – napilap híranyaga mostanság nemcsak hiányos, hanem kevésbé hiteles tájékoztatásokkal szolgál. Ennélfogva a független hangvételű – hiánypótló szerepet betöltő – Veszprémi Hírek a hirdető cégek nagyobbmérvű támogatását érdemelné. Csakhogy e független hangvételt – reklám-bevételekkel – ma már ki meri támogatni? Újabb bizonyság: a demokrácia-hiány mértékegysége a félelem. A résztvevők hangot adtak annak, hogy párhuzam vonható a Klubrádió és a Veszprémi Hírek sorsa közt: mindkettő a létéért küzd. Az egyiket napról-napra különböző törvényficamításokkal próbálja térdre kényszeríteni a hatalom, a másikat e félelmeket gerjesztő légkörben állítja kivédhetetlen anyagi gondok elé; azaz „ha nem mész tönkre magadtól, törvénygabalyításokkal teszünk róla, hogy elszívjuk a levegőt” – többnyire ez a jogfosztások terén offenzívában lévő (egyelőre „puha”) diktatúra stratégiája.

Ekkora jelentősége lenne egy megyeszékhelyi újságocska halódásának? Úgy ám! Amikor a nap lemenőben, a kisebb tárgyaknak is megnövekszik az árnyéka. És bizony a magyar sajtószabadság napja erősen lemenőben. A jól tájékozott washingtoni központú Freedom House nem ok nélkül minősítette „szabad”-ból „részben szabad” kategóriába a magyar sajtó állapotát. Az összejött magyar civil szervezetek képviselői – hallja meg mindenki! – visszaigazolják az amerikai minősítést: szellemi fekélyeket okozó félelem. E dunántúli kisvárosban persze „csak egy kis újság” a tét; a tét valójában az egész sajtószabadság. Hovatovább maga a szabadság.

Hisz, aki e tényeket összeveti és gondolkodik, nem tagadhatja: a szabadságjogok az ember személyes és állampolgári szabadságát biztosító jogok összességét ölelik fel, amelyek bármelyikének sérülése az összes többi érvényesülését veszélyezteti. Létezik ott sajtószabadság, szabad sajtó, ahol a jogállamiság fék-egyensúly rendszerét nem biztosítják makulátlanul? Ahol csorba esik a hatalommegosztás elvén? Ha pedig az állam nem jogállam, ugyan mi gátolja meg abban, mi szab határt neki, hogy bármi törvénybe iktatott jogtalant megtegyen polgáraival? Mi biztosít védelmet az államhatalom ellen; vagy olyan állampolgárokkal szemben, akik meg akarják fosztani polgártársaikat szabadságjogaiktól?

A Józan Ész Társaság elnöknője mindebből a médiatörvény sajtószabadságot korlátozó következményeit és a médiatanács és –hatóság destruktív szerepét emelte ki. A demonstrálók egymás közötti beszélgetéséből szintén kihallatszott: a hatalom által e módon megrontott média-viszonyok közepette a népbutító (félrevezető, tényhamisító) híranyag-gyártás  úgyszólván kötelezővé vált. Abban is mindenki egyetértett, hogy valamely államhatalom (kormányzat) törekvésének, cselekvésének erkölcsi minősége („jósága”) attól függ, hogy a cél, amit azzal elérni akar, szolgálja-e az ország, a nemzet érdekét és ezen is túl a legmagasabbrendű értéket, a szellem szabadságát.

Oszladozóban volt már a sajtótájékoztató résztvevőinek „népe”, amikor kimondatott: az utóbbi két év államhatalmának törekvései, cselekedetei, céljai nem szolgálták az ország, a nemzet érdekét, se a szellem szabadságát. Hisz a mai napig bértollnokok, tévé-, rádió-tapsoncok hada munkálkodik azon, hogy elhitesse: a kormányzat nemzeti érdekeket szolgál, amikor az Európai Unió norma-rendjével szemben cselekszik; amikor elhiteti – tömegeket ejtve tévedésbe -, hogy az Unió „gyarmatosítani” akarja az országot. Ami elvi és gyakorlati képtelenség. Az Unió (melynek népszavazással megerősítetten váltunk minden más országgal egyenrangú tagjává) a demokrácia normáinak betartása mellett – miközben társadalmi-gazdasági fejlődésünkhöz tetemes támogatást biztosít – mindössze olyan gazdaságpolitika  követését várja el, amely nem rontja a közösség versenyképességét a világban. „Szabadságharcos kormányfőnk” viszont Európa-ellenes handabandáival (hiszékeny tömegek magyarság-eszményeit „csalinak” dobva a köztudat állóvizébe) a parlamenttel olyan ál-alkotmányt fogadtatott el, amely az önkényuralmat tartóssá teheti.

Ál-alkotmányunkból következik a szabad sajtó eltiprásának jogi lehetősége is. És a média-jogszabályok újabb és újabb módosítása: konkrétan a még lélegző Klubrádió megsemmisítése végett. A Médiatanács – e legfrissebb módosítás értelmében – nem köteles szerződést kötni a meghirdetett frekvencia-pályázatok nyertesével, viszont akár 3 évre pályázat nélkül is bárkivel szerződést köthet. Ezzel szemben a bíróság döntése nem kötelezheti a Médiatanácsot szerződés kötésére. Végül e törvényi rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, azaz  a törvény rendelkezései visszaható hatályúak. Júniusban elhallgat a Klubrádió?

Tégy az erkölcstelen államhatalom ellen – mondta a szétszéledő tüntetők egyike. Tegyetek legalább annyit, hogy az ellenzéki pártok és mozgalmak választási szövetségre lépésekor a hiteles vezető mögé álltok!

Jó, jó, de ki a hiteles, ki a hiteltelen és ki a hitelrontó – kérdezte egy másik. Csakugyan hiteltelen Gyurcsány, Bajnai, Oszkó vagy Bárándy? Az elbutított közvélemény  (a „szajkóhukki” újságírók szövegei nyomán) helyesen véli úgy, hogy „hiteltelen”, akinek jóhírét rágalmakkal, hamis vádakkal, soha be nem bizonyított gyanúsításokkal besározták?  Asszisztáljunk eme idióta tömeghisztériához?  Az  ilyen emberre – megfelelő szókinccsel – nem azt mondjuk, hogy „hiteltelen”, hanem azt, hogy sértett. A sértettnek pedig (igazság-érzetünk diktálja így) elégtétel jár. Helyes fogalmaink szerint nem hiteltelen az, aki becsülettel szolgál  valamely nemes ügyet, megbízhatóan képviseli meghatalmazóit, elveiket, aki szavahihető, s ha kell rámutat akár önnön korábbi hibáira is. A hitelrontó viszont aljas személyiség: ellenfele hitelességét valótlan tények állításával csorbítja. A fő hitelrontó nevét ki se kell mondanunk. Ismerjük. (Az erkölcstelen államhatalom szolgálatába szegődött média-férgek rágcsálásai szintúgy e módon – híresztelésekkel – ássák alá a célbavett személyiség iránti közbizalmat. L. sajtó útján elkövetett rágalmazások tetteseit.)

Választáskor tehát választhatunk: vagy büntetjük az erkölcstelen, szerződésszegő, zsarnoki módon cselekvő államot és lakájait, vagy világgá szóródunk nyomorékul.

Mert sem erő, sem bölcsesség

nem lehet elég; hogy megójja

a házat, amelyben rakója

nem lelheti meg helyét.   (Illyés Gyula: Nem volt elég)

John Locke XVII. századi angol filozófus ugyancsak meggyőzően érvel: az az állam, amely zsarnoki módon cselekszik, megszegi a polgáraival kötött társadalmi szerződést; a polgárok ilyenkor kötelességüknek tekinthetik, hogy megdöntsék az államot.