New York – Kétszázmillió dolláros kártérítési keresetet adtak be károsultak egy New York-i szövetségi bíróság előtt a januárban balesetet szenvedett olasz luxushajó tulajdonosa és üzemeltetője ellen. Mint ismeretes, a Costa Concordia – az eddigi híradások szerint a kapitány hibájából – zátonyra futott és az oldalára fordult. A fedélzetén volt négyezer utasból tizenegyen vesztették életüket, köztük egy magyar-cigány hegedűművész is.
.
A keresetet a hajón dolgozott Csépi Ádám és Szilágyi Erzsébet táncművészek, valamint Csanja Jenő és Balogh József muzsikus képviseletében adta be a New York-i Ronai & Ronai ügyvédi iroda, amely a pittsburghi kacsahajó-baleset ugyancsak magyar halálos áldozatai után járó kártérítési perben is eljár. Peter és Holly Ostrov Ronai azt állítják, nagymérvű gondatlanság okozta a Costa Concordia balesetét, amely egyfelől a hajót birtokló és üzemeltető Carnival Cruise Lines, másfelől annak tulajdonosa, a Carnival Corp. részéről nyilvánult meg. A magyar alkalmazottak részint különböző fokú fizikai sérüléseket, részint mentális sérüléseket szenvedtek el; utóbbi miatt jelenleg is kezelésre szorulnak.
.
Holly Ostrov Ronai szerint a hajó tulajdonosai és üzemeltetői világosan tudták, de legalábbis tudniuk kellett volna, hogy előbb-utóbb be fog következni a katasztrófa, mégpedig „az úgynevezett kapitány” személyének és tetteinek ismeretében. A felperesek a maguk részéről azt kívánják a perben bebizonyítani, hogy a Costa Concordia balesete elkerülhető lett volna.
Én mindig megdöbbenek az ilyen több százmilliós kártérítéseken. Egy hajó- vagy repülőgép-balesetben miért ér az ember élete milliárdokat? Ha az autópályán jön beléd egy kamion, miért ér kevesebbet?
Nekem az az érzésem, hogy a rokonok az áldozatok halálán akarnak meggazdagodni. Gyomorforgató.
Kedves Arisztarkhosz,
a különbségek elsősorban a magyar és az amerikai biztosítási és kártérítési összegek között van. Ez részben adódik a nagyságrendek közötti különbségről a két ország esetében, másrészt az ember értékének különböző felfogásából is. Magyarországon kevesebbet ér az emberi élet, vagy egy kár, vagy sérülés, az nem vitás. Admin
Az emberi életet alapból nem pénzben kell mérni szerintem… Mindazonáltal megértem az áldozatok hozzátartozóit!
Nekem a nagyságrendekkel van bajom. Nyilván 1 plusz dollár sem fogja visszahozni a halottakat.
Na de százmillió(!) dollár azért, mert mondjuk meghalt valakijük egy balesetben… egyszerűen nyerészkedés. Értem én, hogy gondatlanság, ennek megvan a büntetőjogi oldala, de egy katasztrófán meggazdagodni az én szememben erkölcstelen.
Arányos kártérítés nyilván jár, persze nehéz az ilyesmit pénzben kifejezni. (Ha felajánlanák mondjuk jótékony célra a megítélt összeg nagy részét, semmit nem szónék.)
Arisztarkhosz!
Nem a meggazdagodás a szempont.Ha viszont $1 lenne a kártérítés, a felelősség kimondva, viszont semmi sem késztetné a hibázó felet a későbbi hibái elkerülésére mert olcsón megszabadulhat tőle. Viszont ha drámaian megbüntetik akkor lehet arra számítani hogy mindent megtesznek hogy ne fordulhasson elő többet.
Az élő személyek felé való kártérítés viszont azért szokott nagy lenni mert előfordulhatnak későbbi komplikációk, viszont ítélet csak egyszer lehetséges, nem lehet újra perelni ha előjön a baj.
Magyarországon alig ér valamit az emberi élet. Látszik ez a bűnösökre és vétkesekre kiszabott büntetésekből és a hátramaradóknak kifizetett összegekből is.
Minden élet egyedi és megismételhetetlen.
Azzal egyetértek, hogy egy ember életének elpusztítása nem fizethető meg pénzzel. Semennyi pénzzel. De azzal nem értek egyet, hogy egy ember életének elvételét, elpusztítását pár év börtönbüntetés kiszabásával letudja a bíróság. A tettes pedig, aki gyilkolt (véleményem szerint gyilkos, akár szándékosan, akár nem szándékosan pusztított el emberi életet), pár év után előjön a börtönből és folytatja az életét úgy, mintha a letöltött büntetéssel mindent levezekelt volna.
A halott zenész hozzátartozói nem kérnek kártérítést, nem is tudtak róla. A kártérítést a túlélők kérik “eszmei és lelki” kár címén. A lényeg az, hogy lehúzzuk a hajóstársaságot. Örüljenek, hogy életbe maradtak. Volt biztosításuk? Mert akkor ott kereskedjenek, pereskedjenek. Az emberi életet pénzben mérni igenis lehetséges. Egy gát építésénél megnézik, hogy mely biztonsági határnál, mekkora
emberveszteség van, majd elemzik, hogy pl. 1 fő = 3 milliárd, ha a 100 % meghaladja az “ésszerűség” határát, az emberélet árát kalkulálva kihozzák a 75% biztonságot, így legfeljebb x ezer ember pusztulásával y milliárd forint megtakarítható.