London – A turisták halálra fogják szeretni a Titanicot, állította Robert Ballard oceanográfus, aki a kilencvenes években felfedezte a száz éve szerencsétlenül járt óceánjáró roncsát.
.
Ballard jó ideje hangoztatja a védelem szükségességét, s most, a századik évfordulón még erőteljesebben kiáll amellett, hogy meg kell óvni azt, ami a Titanicból még megmaradt. A kettétört roncsot nem csak a jóakaratú emlékezők tömege veszélyezteti, de a kalandorok, kincsvadászok megjelenése is. Míg régebben technikai nehézségekbe ütközött, hogy valaki ilyen mélységekbe merüljön, ma senki előtt nincs akadály: akinek elég pénze van, minden ehhez szükséges felszerelést megvehet, a Titanicon pedig még mindig rengeteg érték van, ami megéri a beruházást.
.
.
Ballard szerint különösen nagy lett a forgalom a mélységben a századik évforduló közeledtével, a Titanicon nyüzsögnek a batiszkáfokkal érkező látogatók, akik összezúzzák a fedélzetet, letörték a figyelőkosarat és teleszemetelték a roncsot. Ez utóbbi egyébként kegyeletsértés is, miután a White Star Line egykori büszkesége és környéke több száz ember sírja is egyben. Ballard nem tartja normális dolognak, hogy már búváresküvőt is tartottak a Titanic fedélzetén, pappal és násznéppel.
.
Az oceanográfus arra szeretné rábeszélni a lemerülőket, hogy tekintsék a Titanicot afféle múzeumi tárgynak, amelynek környékén érvényes a régi szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. A roncs állagmegóvása tekintetében tervet dolgozott ki: szerinte a mai technológiák lehetővé teszik, hogy az óceán különösebb szennyezése nélkül – átfessék a két darabban a tengerfenéken heverő gigászt. Ballard szerint a szupertankereket is a vízben festik át robotok, mert a több százezer tonnás járművek túlságosan nagyok ahhoz, hogy szárazdokkba kerüljenek; ugyanezt az eljárást lehetne itt is alkalmazni.
.
A roncs felfedezője megkezdte az Újfundlandtól körülbelül 380 mérföldre pihenő maradványok befestéséhez szükséges engedélyek megszerzését, s addig is, amíg megszervezik a hivatalos Titanic-őrséget, ő és robotjai a környéken maradnak, hogy szemmel kísérjék az arra járókat. Noha maga a roncs, illetve minden, ami benne van, ma is magántulajdon, az ahhoz való lemerülést semmilyen törvény nem tiltja, így Ballardéknak nincs joguk ebben bárkit meggátolni; ők csak figyelmeztethetnek és dokumentálhatják az eseményeket.
Ha batiszkáfom lenne, én is ott nyüzsögnék…
Hagyják már békében ezt a szerencsétlen hajót.
Minek meg bolygatni.
Milyen morbid és gusztustalan ott esküvőt tartani. Vannak, akik még mindig ebből akarnak hasznot hajtani. Hány bőrt akarnak erről az eseményről még lehúzni?
Természetesen nem mindent ítélek el, mert a Titanic film pl. szép és romantikus volt.
Azok pedig, akik beúszkálnak a roncsba lopkodni, jobb, ha tudják, hogy amit tesznek, nemcsak etikátlan, hanem veszélyes is. Hajóroncsok belsejében nagy a balesetveszély.
A befestés ötlete is túlzás. Ez egy elsüllyedt hajó, semmi több, még ha komoly kultúrtörténeti értéke is van. Ha pedig a benne lévő dolgok magántulajdonban vannak, akkor a tulaj azokat jogosan elviheti, de más nem. Pl. láttam a homokban fekvő épen maradt kávéscsészéket.
Sokan valasztnak az eskuvo szinhelyeul valami exotikus helyet, mert attol valami kulonlegesnek kepzelik magukat, es irigylest keltenek a hasonlo gondolkodasu (foleg) nokben. Persze par ev mulva miutan elvalnak mar semmit sem szamit az egesz, de hat ezt az arat kell kifizetni azoknak akik csak a pillanatnak elnek.
Az eskuvoben a legnagyobb ajandek a masik ember (szemely szerint a kulonbozo nemu tarsat preferalom), az osszes tobbi “kellek” mind mind elhanyagolhato. Tobbre becsulok egy egyszeru eskuvot akik meg 20-30-50 evvel kesobb is egyutt vannak mint egy nagyfelhajtassal megrendezettett ahol par ev mulva mar parok mar a harmadik negyedik partnerrel elnek egyutt.
Én is az egyszerű esküvő híve vagyok. Pedig nem vagyok egy puritán felfogású ember. A nagy felhajtás az esküvő körül engem inkább zavarna, meg hatalmas pénzkidobásnak tartanám. Inkább egy szép nászútra költenék több pénzt, de ha épp nincs rá, az se baj.
CommonSense, osztom a nézeteidet: az esküvőn a legnagyobb ajándék a másik ember. Csak sajnos ma ezt sokan elfelejtik, árucikknek nézik a másikat. Sokan fogyasztói szemlélettel választanak társat.
Nehéz elképzelni, hogy mit tartanak egyesek olyan fantasztikusnak abban, hogy több ezer ember hullámsírjának helyszínén mondanak igent egymásnak, mert ez bizony nem közönséges turizmus, egy morbid felfogás, ami maximum fél-egy évig marad emlékezetes, utána már bőven feledni fogja a mindennapok szürkesége vagy akár a válás.
…
A hajóroncsok a kutatók, a régészek és a tudomány többi képviselőinek való, az ő feladatuk (volt), hogy levonják a megfelelő következtetéseket a katasztrófákból (avagy a háborúkból).
Bizony meg kellene tiltani a lemerülést/lopkodást/szemetelést (!) kívülállók számára. Ez a hely egy vízi (magán)múzeum, ha úgy vesszük. Az esküvő a roncsokon tényleg morbid és perverz ötlet. Főleg, hogy igazi érzelmeknek nincs szüksége efféle fura mutatványokra. Bennem az efféle nem kelt irigykedést, inkább taszít (bár nő vagyok). :)
“a Titanicon pedig még mindig rengeteg érték van,..”
hát ez az!!!!
engem csak érdekelne mi van még odalenn!
hozzanak is fel amit csak emberileg, technikailag lehetséges!
ha jelentkezik a tulaj rokona kapja meg, a többiből fantasztikus kiállítást lehet rendezni!
ja! és mert nagyon mélyen van, miért kell örök enyészetre ítélni az értékeket!