Valaha megvetették hatalmát, most hatalmas úr. Valaha mások sem, én sem tartottam fontosnak, most erősebb, mint a valóság. Betör mindenhová, és mérgezi az agyakat, rohasztja a szíveket.
Alig van ellenszer, mert aki egyszer elkapja, az ragaszkodik hozzá, fajtalan szeretettel.
Az antiszemitizmusról van szó. Régi keletű dolog, Adorno a Felvilágosodás dialektikájában szépen felmutatta eredetét: a vallási eltérések és cívódások, a társadalmi paranoia, és a kezdődő kapitalizmus által okozott szenvedések is segítettek a formálásában. Most, hogy már a parlamentben is lehet tiszaeszlározni, a miniszterelnök pedig – a falu megmondó embere – hallgat, érdemes lenne állandóan napirenden tartani, hogy hová is vezet mindez.
Az antiszemitizmus olyan ellenséget kreál, amelyik mint az 1984 Goldsteinje (nem véletlenül zsidó intellektuel ott is a főellenség), minden rosszat megtestesít, mégis mindent elmond magáról a rendszerről, amely teremtette, jelen esetben az antiszemitizmusról.
Az antiszemitizmus által teremtett zsidó-kép, amely a magyar közbeszédben főleg az internet által terjed és bújtatottan ott van a magyar politikában is, mindazzal a bűnnel vádolja, sőt vérvádolja a zsidó embert, amit maguk az antiszemiták elkövettek, elkövetnének, vagy éppen elszenvedtek. Ez a vád arra szolgál, hogy a múlt és a jelen jobboldali elitjét mentesítse mindenféle felelősség alól, hogy ballépéseiket, korlátlan hatalommániájukat igazolhassák, egy képzelt ellenség állandó felvonultatásával.
Mit is hangoztat az antiszemitizmus? Hogy a zsidók osztják meg a magyar népet. Mivel „paraziták”, akik a „gazdatestet” támadják. Tehát nem a nyilasok és a sztálinisták, a szélsőségesek, a jellemtelen politikusok és pártok, és zsurnaliszták osztják meg a népet, hanem egy láthatatlan ellenség.
Mert ezt az ellenséget még senki se látta. Olyanyira nem, hogy az antiszemiták kedvenc állításai nemcsak hazugságok, de kifejezetten enciklopédikus tudatlanságokra vezethetők vissza.
Itt van például az az állítás, hogy a zsidók találták ki a kommunizmust. Ez bizony bődületes nagy szamárság. Az ún. francia utópisztikus kommunizmus megjelent már Marx előtt is (pl. Léger Marie Deschamps). A reneszánsz újkori utópiák szerzői rengeteg pre-kommunista elemet vázoltak fel műveikben. A Ricardo-féle értekelméletet Marx egy olyan zsidótól vette, aki egyáltalán nem volt kapitalizmusellenes. Friedrich Engels pietista wuppertali szülők gyermeke volt, mellékesen német nacionalista eszmék által meglehetősen érintett ember. (Ráadásul már Marx előtt kommunista volt.) A kommunista mozgalmakban relatíve sok zsidó származású ember volt, egyrészt zsidó értelmiségiek, akik szembesültek a kapitalizmus kevéssé vonzó vonásaival, másrészt a tipikus perifériára sodródottak és ezért radikalizálódottak.
A szélsőjobb állításával ellentétben egyébként Sztálin nem volt zsidó, Lenin sem, Trockij igen, de ki is nyírták. Sztálin Trockijt kifejezetten antiszemita plakátokkal is igyekezett lejáratni. Emellett Sztálin zsidó orvospert tervezett élete végén, amiben csak halála akadályozta meg. A kommunista zsidók már nem voltak zsidók, csak származásukban, mert a zsidó vallás nehezen fér meg az ateizmussal. Talán esetleg a szélsőjobbos agyakban megfér, de máshol nem. Ha a kommunista hajlam a zsidó génekből jön, akkor viszont hogyan lehetett kommunista vagy marxista Che Guevara, Fidel Castro, Antonio Gramsci, a fiatal Habermas (már nem az), Kádár János és Nagy Imre?
Tipikus szélsőjobbos fabula az is, hogy a zsidók a felelősek Trianonért. Ezt csak azért nehéz cáfolni, mert lényegében nincs mit cáfolni, semmi érv nincs erre nézve. Egy tény se. Ráadásul az elég magas fokon asszimilált magyar zsidóság felső rétegének érdekében állt, hogy a Monarchia keretein belül juthasson előnyökhöz, rangokhoz, és ne gyűlölködő, nacionalista nemzetállamokba legyen kényszerítve, mindenhol kisebbségként. Az ugyan nem igaz, amit egyes „ballib” intellektüelek sulykolnak, miszerint Magyarország kb. száz százalékban felelős Trianonért a kisebbségpolitika miatt, hiszen ha a népek önrendelkezési jogával dobálózunk, könnyen feltűnhet bárkinek, hogy azt épp az antant tisztelte a legkevésbé. A régi szociáldemokraták és marxisták is elutasították az antant imperializmust, éppúgy, mint a német imperializmust. Ezt a dolgot helyére téve is ki kell állni ez ellen a tipikus neonáci sületlenség ellen. Az amúgy lezsidózott Tanácsköztársaság egyébként harcolt az antant ellen, éppenséggel egyedül, nem álltak mellette a vitéz fehér terroristák. Ők a románok és franciák árnyékában szervezkedtek. Az egyébként nem zsidó Stromfeld Aurél csapatainál sem voltak ott, amikor azok győzelmet arattak Miskolcnál. Amikor vörös szabólegényeket kellett akasztgatni a román katonasággal együtt, meg fehér lovon parádézgatni, akkor már ott voltak.
Épp azért kellett kreálni a Trianon-párt zsidóság legendáját, mert a szélsőjobboldalnak fájt, hogy nem imádhatja, majmolhatja tovább a franciákat, akik számukra elsősorban Charles Maurras-t és Gobineau-t adták a világnak (nem Montesquieu-t, Voltaire-t), valamint a francia militarista, politikai katolicizmust. Pedig ennél kedvesebb semmi sincs a szívüknek.
Aztán a következő legenda: a zsidók soha sehol nem alkalmazkodtak, asszimilálódtak. Úristen.
Hát akkor miért is, hogyan is vettek részt az 1848-as szabadságharcban? (Olyannyira, hogy ezért Haynau külön megbüntette őket, mert szerinte a szabadságharc nem terjedhetett volna el így nélkülük…)
Az első világháborúban mindkét oldalon? (A német császári hadseregben külön tábori rabbik voltak számukra, német egyenruhában.) A zsidó irodalmi körök sokat tettek Goethe kultuszáért, Varnhagen van Ense német katona-költő-diplomata felesége zsidó volt, a kikeresztelkedett családba született, protestáns Marx (minden antiszemiták kedvence) porosz nemeslányt vett feleségül… sőt, Lassalle-al kapcsolatban odáig süllyedt, hogy antiszemita hangokat pedzegetett, nagyon szerencsétlenül. A klasszikus német kultúra társalkotói voltak, mint Mendelssohn, Heine, a neokantiánusok jelentős része (Simmel, Rickert, stb.). A francia antiszemiták által meghurcolt elzászi zsidó, Dreyfuss, buzgó francia nacionalista volt, mint sok-sok asszimilált társa. Alig volt olyan tiszta rajongás, mint az, amit a zsidó asszimiláltak éreztek az európai népek kultúrája, a kereszténység, és sajnos néha hazájuk nacionalizmusa iránt is. Ez nem jelenti azt, hogy köztük mindenki tisztességes és hazafias volt, de azt igen, hogy inkább jóval, mint rosszal ríttak ki a befogadó népből.
A híres „Jud Süss”-t, azaz Süss zsidót azért fogadta fel ura, a herceg, hogy általa szipolyozhassa ki a népet, és a nép haragja az idegen vallása miatt amúgy is gyűlölt zsidóra háruljon. Régi trükk, már Cesare Borgia is ismerte. A középkorban gyakorta mohamedán kálizok voltak az adószedők, akiket ugyanúgy gyűlöltek, és ha lehetett, meg is lincseltek, míg gazdáik a népet sanyargatták általuk. A zsidóság azért kezdett el pénzügyekkel foglalkozni – mint az köztudott – mert földet nem vásárolhattak, és amúgy is elég esetleges volt, hogy meddig maradhatnak egy-egy területen. Magyarországról például egy ízben Nagy Lajos űzte ki őket, igaz, ekkor megtarthatták a vagyonukat, és legalább nem bántották őket. Más esetben azonban kegyetlen progromokkal kellett szembenézniük.
De csak maradjunk a magyar kultúrában.
Vajon utálta-e Papp Laci a magyar bokszot? Karinthy a magyar nyelvet és költészetet? Radnóti, akinek „nem térkép e táj”, a magyar földet? Épp ellenkezőleg: meghitt, bensőséges viszonyban voltak vele, belesimultak, mint anyja ölébe a kisgyermek. Megható, amikor Faludy régvolt magyar költőkről beszél, és volt olyan interjú, ahol már nacionalista, kissé félrement gőggel értékelte a magyar múzsát a német fölé… Ilyen lenne a honidegen, parazita zsidó?
Hol lenne a magyar humor és kultúra a Kabosok, a zseniális Hofi, Rejtő, Karinthy nélkül? Az ős-balos Moldova hazája hol van: Tel-Avivban vagy épp Budapesten?
Ne hozza most fel senki Kertész Ákost és Kertész Imrét. Az egyiket, a Makra íróját inkább félremagyarázták, ő maga már Kanadába indulva, amikor érdekében nem állt, jelentette ki, hogy magyarként bírálta a magyart. Rosszul válogatta meg a szavait? Lehet, de az írók is mellé nyúlhatnak, ha nem számítanak az antiszemita reakciókra.
Kertész Imre talán éppen csak meghasonlott, mert mint írónak is mindene a magyar nyelv, és a mélymagyar „faj” ki akarja vetni az országból. Én már éreztem ilyet, mikor egy osztálykiránduláson a gőgös, primitív csürhe a német turisták felé mutatva mondta nekem: mehetsz hozzájuk, inkább oda, mint ide tartozol. Mert könyveket olvastam.
Ilyen lehet zsidónak lenni. Tartozik valahová az ember, mint Brachfeld Olivér, aki Spanyolországban a középkori Árpád-házról regélt és annak aragóniai kapcsolatai kapcsán terjesztette az ismereteket a magyar történelemről, és mégis ez a valahol kivetette magából. A nyilasok, akik a Dunába lőtték a Brachfeld-féléket (és a nem olyanokat), vajon mit tudtak az Árpád-házról, mit mesélhettek volna bárkinek is? Azon kívül, hogy ők olyanok voltak, mint „mi”, és nem olyanok mint „ők”, holott tévedés: a nemes, a bátor, az eszes mind rokona egymásnak. Így érthette meg a bölcs Mendelssohnt Lessing, és így értené meg a vitéz V. István, vagy a bajnok Béla a zsidó Makkabeusokat, de nem értené a fegyverteleneket kivégző gyáva karszalagos legényt.
Nem, zsidó nélkül sem bő gatyában járnánk, és csak fütyülős barackot innánk, volna kultúránk, vallásunk, mint ahogy konyhánk is sólet nélkül. Éppen csak szegényebb, jóval szegényebb volna.
Landeszmann György szerencsétlen megjegyzése elvehette a jókedvünket, ám az antiszemitizmust gyakorlatba átültetők Radnótitól, Rejtőtől fosztottak meg minket, számtalan „magyar-magyar” mellett: nem válogattak, amikor lőni kellett, akkor minden igaz ember zsidó lett egyszerre előttük.
Így van ez ma is. Nézzük meg a nagy antiszemita internetes enciklopédiát (metapedia.org) ott a teljes magyar értelmiség zsidó (többek közt biztosan nem zsidó származásúak is, mint mondjuk Jeszenszky Géza) mindenki, aki nem náci. De mindenki lehet zsidó, mert Csurka egyszer azt állította például, hogy Vona Gábor „szefárd zsidó”, bizonyítva, hogy ekkorra teljesen elment az esze, vagy ennyire nem érdekli, miket mond.
Kertész Imre adatlapjánál a metapédián egyébként egy égő Sorstalanság-példány hirdeti a gyűlölet-prédikátorok kifinomult intelligenciájú jószándékát.
Mit is mondott Heine? Könyveken kezdik, embereken folytatják. Mert közös ellenség minden nácinak és bajkeverő-demagógnak a kultúrált, a normális, a polgár, vagy épp csak az igaz ember.
Egyvalamiben azért nem lőtt mellé az antiszemitizmus: veszélyesen közel helyezte egymáshoz a zsidóságot és az értelmiséget. A zsidó par excellence értelmiségi, az értelmiségi ugyanígy „zsidó”, azaz a gondolkodás, a műveltség, a szakralitás (légyen az Jahwe vagy Krisztus) elsőbbségét vallja az irracionális tetthez, a vak harci lendülethez képest, amit a nácik mindig oly előszeretettel imádtak. (Tyirityán, a Betyársereg vezére jelentette ki egy ízben, hogy nem érti a nemzetiszocializmus lényegét az, aki nem érti az 1945-ös budapesti kitörési kísérletet, amelyben a tengelyhatalmi résztvevők kis része maradt csak életben. A harc a lényeg, mindegy, hogy eredményes-e vagy nem, értelmes-e vagy nem. Ezért akar Tyirityán eljutni odáig, hogy meghúzhassa az elsütő billentyűt, ha meglát egy zsidót. Ismét saját szavai szerint.)
Ez az ő aranyborjújuk, önmagukat imádják benne, a céltalan életetet, amit az üres lelkesedés afrozidiákumaival, no és a gyűlölet serkentőszerével töltenek meg. Más, finomabb, tartalmasabb szerek nekik nem jutottak.
És ezzel az azonosítással az antiszemita végül megnevezi igazi ellenségét, magát a humanitást, amit a zsidó identitás képével jelenít meg és gyűlöl. Azt az ismeretlen Istent, akihez – gondolkodás és érzés híján – közel nem férhet, akit eltaszít.
Ezért az is eltaszítja, reménytelenségre ítéli őt.
Loading ...
Gratula! Jó cikk lett megint…
Hű, de nagyon lehangoló kép a valóságról!
:((((((((
Ez van . . . ha elfogadjuk: antiszemitizmus van, ha nem fogadjuk el: akkor is . . .
Ez egy önsorsrontása a magyar népnek ( fene tudja, hogy miért) . . .
Ebből “felébreszteni” – naivitás! Nem lehet felébreszteni azt, aki ébren van . . . pontosan tudják mit csinálnak . . a hazugságaikat ők találják ki . . .ezeken sokat kell agyalni . . . tudják mit kell mondani, mert megtanulták már az értelmiség felháborodásából . . .Tudják hol kell nyomogatni a gombot . . hogy minél erősebb felháborodást és félelmet okozzanak . . . Nyomorult életüknek ez a sikere!
Mindezt elmondod egy virtigli nácinak, üveges szemmel bámul rád, majd újult erővel kezdi az antiszemita, értelmiség ellenes vérgőzös dumáját.
Azért az is elgondolkodtató, hogy a két világháború közt rendszeres fizikai összecsapások voltak a nyilasok, meg a szocdemek közt, ma meg az egyetemisták egy jelentős része a keretlegények utódaira szavaz.
-Tudom, kik okozták a Világháborút: a zsidók!
-Igen, és a biciklisták.
-Mért pont a biciklisták?
-Mért pont a zsidók?
Milyen remek kép !! Mutatja a sugárzó “értelmet” ! Állítom olyan sötét hogy a negró világítana a szájában ! Ragyogóan sikerült illusztráció!!!
http://youtu.be/wYJMhGN4AEc
Jó kis töri óra !!! OK!
Ismét egy remek írás. Gratulálok. Logikus a számomra a levezetés. Sajnos a nácik nem a logikára hajlanak.
“Mit is mondott Heine? Könyveken kezdik, embereken folytatják. Mert közös ellenség minden nácinak és bajkeverő-demagógnak a kultúrált, a normális, a polgár, vagy épp csak az igaz ember.” Ez nagyon tetszett.:)
Világos beszéd. Mi tehát az antiszemitizmus ellenszere? Nos, a tudás. A jó oktatás, mely örömmé változtatja az üres és öncélű műveltséget. És a humanizmus, melynél egyszerűbb és kellemesebb izmus csak kevés van. Egyszerűbb talán – az idiotizmus. Ahhoz viszont nem kell tudás.
Az antiszemitizmus ellenszere a fokozott harckészültség. ( Lenne.)
A rasszizmus, és ebből adódóan az antiszemitizmus örök, legfőképpen egy olyan társadalomban, ahol nemhogy elfogadott, hanem már gyakorlatilag kötelező a panaszkodás, a szitokszórás és a depressziós mentalitás*. Ezzel a felfogással még nem lehet egy egész nép vérszomjas zsidógyilkos, de mint a legutóbbi Jobbik képviselő felszólalásának reakcióit, pontosabban annak teljes hiányát, cinkos némaságra ítéli az emberi szolidaritást legminimálisabb megnyilvánulásait is, ezzel pedig rossz időkben elősegíti az igazságtalanságok, jogfosztások, etnikai tisztogatások és kiirtások felé vezető utat.
…
*: Személyesen megtapasztalhattam már többször, hogy milyen az átlag-antiszemitizmus Magyarországon, munkahelyemen a főnök apámat gyakran megtalálják barátai, akik a hogylétet érdeklődve hamar rákezdenek a panaszkodásra. Ez nem meg lep soha, csak lelomboz, de ami már sokkal inkább aggaszt, az azok folytatása, akik valahogy így kezdik: “de a zsidók…”. Nos, egyszer volt annyi bátorságom, hogy az ez irányba kanyarodó, maximum helyeslő bólogatással elismert beszélgetésbe fölvessem, nem kéne a zsidókat szidni, helyette magunkon kéne segíteni, hiszen messze nem vagyunk olyan reménytelenek, mint ahogy azt saját magukról állítjuk, és amit a külvilág felé üzenünk. A válasz erre egy értetlen nézés volt, és a véleményem elhessegetése. Néha elgondolkodok, hogy most én vagyok a nem normális vagy a körülöttem élők, de sajnos túl gyakran következtettek tévesen arra, hogy a rám ragadt mentalitás jegyében magamat hibáztassam, minthogy elismerjem, egy társadalmi kórképről van szó.
Nagyon egyetértek. Ez a fő ok, a másra hárítás.
A nácik úgysem értik ezt a cikket, hosszú is nekik, bonyolultak a többszörösen összetett mondatok benne, nem fejlődött ki a szövegértési képességük. Épp ezért minden írástudót utálnak. A tipikus náci tudja, hogy ő buta, és mivel nem tartja magát képesnek többre, úgy akar kiemelkedni, hogy elpusztítja a nála értelmesebbeket. Az tipikus ostoba főnök körül ezért vannak mind nála ostobábbak, mert szorong, hogy akad egy okosabb, aki a helyébe ül. Ezért értelmest nem hagy talpon maga körül. A zsidók túl intelligensek, ezért ölik őket a bunkók.
Geyza 2012. április 11. szerda 02:31
“Az antiszemitizmus ellenszere a fokozott harckészültség. ( Lenne.)”
Buzony. Bizony!!!
Ők már gyakorolnak !
Kedves Imre!
Még Szegeden filozófia szakon csoporttársad voltam (remélem az vagy, akire gondolok), ezért is olvastam el az általad írt cikket. Amennyiben olvasod a kommenteket, szíves reagálnék a cikkedre. Amennyiben igen, kérlek jelezd.
Egy kituno cikk! Gratulalok.
Sartre-tól a ‘43-as kötetig, a 91-es kötettől a mittoménmeddig rengeteget írtak már az antiszemitizmusról, meg olvastam is dosztig, de ha ezután megkérdi tőlem valaki, hogy mit olvasson el ebben a témában, ezt a kis cikket fogom ajánlani. Teljes, kerek, egész, nincs benne felesleges, nem hiányzik belőle semmi. Így jó.
Kedves Balkó! Igen, szoktam olvasni a kommenteket, ameddig az első személyeskedések meg nem jelennek addig olvasom és megválaszolom őket.
Nagyon jó írás! Igen, a nácik nem olvasnak sem AM-et, sem irodalmat, ezért nekünk kell minden esetben reagálnunk a hülyeségükre. Az én családom (apai és anyai részről egyaránt) olyan katolikus volt, hogy egy református is “másnak” számított, bár nem idegennek és főleg nem gyűlöletesnek. Apám szőke volt, anyám sötét hajú, én viszont vörös hajjal születtem, emiatt sokan gyanakodva néztek, gyerekkoromban megkaptam a mondókát is nemegyszer “vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó”.
De nagyon fontos, hogy ne hallgassunk. Anyukámmal sokat beszélgettem utolsó éveiben, és egyszer rákérdeztem: a faluban, ahol született, és ahol én számtalan boldog nyarat töltöttem gyermekkoromban, nem volt zsidó? Egy zalai nagyközségről van szó, ahol tényleg nem hallottam soha erről. Mire anyu elmesélte, hogy de igen, volt két család. Elég szegények voltak, toll, meg más termékek felvásárlásával foglalkoztak, a falunak nem volt velük baja. 1944-ben elvitték őket. Kérdeztem: és a falu nem szólt, hogy hová, miért? A válasz: hát hogy szólt volna, az volt a törvény! De a rendőr rendes volt, mert előző este figyelmeztette őket, hogy hajnalban menniük kell, ne 20 perc alatt kelljen összekapkodni a holmit az útra. A szóbeszéd szerint az egyik fiatalasszony megőrült, mert Zalaegerszegen elvették tőle a kisfiát, azon meg még kuncogtak is, hogy a kövér Gizi nénit úgy kellett felgurítani a vagonba, mert nem bírt felmenni a rámpán.
Én meg csak néztem: a családban nálunk soha nem volt téma a zsidóság, felnőtt koromig azt sem tudtam, hogy ki zsidó az ismerőseim közül. Nem voltunk templomjárók, anyu szerint ő nem követett el annyi bűnt, hogy naponta kelljen az Istent lerángatnia a Földre bocsánatért. Én később hithű ateista lettem, szerintem ebben része volt a rómkat egyháznak is, annyi hülyeséget akartak velem megetetni, hogy kamaszként fellázadtam.
De anyunak a fenti története megrázott. Becsületes, nem antiszemita, nem jezsuita, nem vakhitű, nem nacionalista emberek egyetlen szót sem szóltak a másik vesztén? Mert az a törvény? Úgyhogy szólni kell!!! Nemcsak kommentekben, hanem a villamoson, a boltban, a munkahelyen, a baráti társaságban, mindenütt. Én megteszem, megtettem, igaz, megkaptam már, hogy biztos zsidó vagyok, vagy zsidóbérenc, de akik hallották, elgondolkoztak.
Pedig sajnos, a hajam már nem vörös:))
Mi van itt a rosszabbaknál kötelező tantárgy lett az AN ?! Nagyon sok a minyuszkás !! Nem baj legalább kulturálódnak kicsit !!
“…Mi tehát az antiszemitizmus ellenszere? Nos, a tudás…”
…
- Ha nem tudnám, hogy magas humán képzettségű és műveltségű egyedek is bőven vannak a nyilas söpredék soraiban, azt mondanám, így van.
…
Így viszont, azt mondom; a tudás ugyan csökkenti az antiszemita ótvart, de nem szünteti meg.
Dunakeszin már csak a zsidó fűszeres adott árut hitelben, mégis feljelentették és elvitték őket.
Hányingerem van a mélymagyarkodástól. Meg a butaságtól.
A zsidók összetartóak, műveltek és nyelveket beszélnek. A gyerekük a legfontosabb és jó iskolákba járatják őket. Ezt irigylik tőlük.
“Apa, mi most zsidók vagyunk vagy izraeliták?
Ha kölcsönt adok akkor izraelita, ha visszakérem zsidó!”
A zsidó családok mindig is a tanulásba fektettek be, mert történelmük folyamán mindig el tudták venni a vagyonukat, csak a tudásukat nem!
A sok szellemileg alultáplált ezt nagyon irigyli.
1. Ezt úgysem olvassák azok, akiket fel kellene világosítani.
2. Bár a cikk csupa igazat mond, hiányzik belőle a lényeg: amit Bartus László írt a politikai katolicizmus és az antiszemitizmus kapcsolatáról.
“1. Ezt úgysem olvassák azok, akiket fel kellene világosítani.”
Mindazonáltal csak érvekkel lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen. Nem minden megrontott ember marad meg az állapotában, csupán csak kevesek.
“Mindazonáltal csak érvekkel lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen.”
Egyetértek, csak azért írtam, hogy úgysem jut el azokohoz, akiknek szólna, mert ettől elég szomorú vagyok. Természetesen ettől még el kell modani az igazat.
Észérvekkel azért nem lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen mert ezek érzelmileg vannak elkötelezve. Az értelem és az érzelem két külön dimenzio. Elbeszélnek egymás mellett.(Ez volt a trükje V.nek is mikor ketté szakitotta az országot ezért nem lehet értelmes érvekkel meggyözni azt aki érzelmileg van elkötelezve.)
antiszemitizmus, nacionalizmus vagy egyszerű elmebetegség? : http://www.youtube.com/watch?v=LPrytM3XgzM