Az X Bolygóra csakis Eric Swain és Troy Bernier segítségével juthatunk el. Az utazás kellemes lesz, hiszen a két civilben tudósként egy munkahelyen dolgozó férfi nagyon kellemes társaság. Szabadidejükben már évek óta készítenek amatőr sci-fi filmeket, amelyekben kezdőleges számítógépes animációs trükkök által nagyon sok a verekedés, lézerfegyver általi halál, lefejezések és űrrepülés általi menekülés.
Troynak végre sikerül meggyőznie Ericet, hogy próbálkozzanak egy profi film elkészítésével. Myles Kane és Josh Koury dokumentumfilmje ettől a pillanattól kezdve kíséri végig Eric és Troy két éves munkálkodását. Először forgatókönyvet írnak, majd meghirdetik a filmbéli szerepeket a helyi lapokban. Az amatőr színészválogatásokon is jelen vagyunk, majd egy improvizált filmstúdióban figyeljük egyes jelenetek forgatását. Megismerjük Troy feleségét, aki őszintén nyilatkozik arról, milyen fogadtatásban részesültek Eric és Troy korábbi filmjeik szűkebb baráti körükben. Elképzelhető, hogy Troy azért szeretné, hogy a Planet X, az új film, profi kivitelezésű legyen, hogy barátaik, családtagjai ne nevessenek rajta.
Szabad idejükön kívül a két tudós rengeteg anyagi áldozatott is hozott a filmért. A Planet X című sci-fi végül elkészült és az első vetítésen, ahol a színészek is részt vettek, a közönség sokszor hangos nevetésbe tör ki. De Troy legnagyobb örömére a filmet meghívták egy amatőr sci-fi filmeket bemutató fesztiválra, ami nagy sikert jelent.
Kane és Koury egy olyan kellemes dokumentumfilmet hozott világra, amely alatt a közönség elfelejti, hogy filmet néz: mintha ott lenne a szereplőkkel Floridán a forgatáson, a vágóhelyiségben, stb. A két főszereplő hétköznapi, de érdekes ember és álmuk létrehozását végigkísérni igazi élvezet. Mindenki szorít nekik és amikor a közönség mégis nevet, a néző átérzi Eric és Troy csalódottságát.
Journey to Planet X, Rendezte: Myles Kane és Josh Koury, USA. 2012.