Herrin, Illinois - Sajtóhír lett a rákbeteg Lisa Lindsay ügyéből, aki egy ki nem egyenlített 280 dolláros számla miatt előbb bilincsben, majd a rács mögött találta magát. Mint kiderült, a ki nem fizetett számlát eladták egy behajtó cégnek, s az eljárás végén állami rendőrök jelentek meg a nő otthonánál. Sokan joggal kérdik, hogyan történhetett ez meg, hiszen az Egyesült Államokban már régesrég ismeretlen intézmény az adósok börtöne.
.
Való igaz, hogy az utolsó ilyen intézmény az 1830-as években működött, ám igaz az is, hogy az amerikai államok több mint egyharmadában a rendőrség igenis kellemetlen perceket okozhat annak, aki nem törleszti a hitelkártya-adósságát, a kocsija részletét vagy épp a kórházi számlát.
.
Az adósok börtönének különösen nagy divatja volt Nagy-Britanniában, némely fogda, például a Fleet Streeten lévő a világirodalom egyes jeles alkotásaiba is bevonult. A tizenkilencedik században a civilizált világ legnagyobb részén eltörölték ezt a nem igazán célravezető viktoriánus intézményt. Érdekesség, hogy Görögországban még 2008 januárjában is le lehetett csukatni azt, aki nem fizetett – akár adót, akár banki tartozást –, ezután azonban, 173 év után, a gyakorlatot alkotmányellenesnek ítélték és beszüntették, de csak az állammal szemben nem fizetők körében; a magánbanki adósokat a mai napig le lehet csukni a demokrácia őshazájában. Görögországon kívül az adósok börtöne ma már csak az Egyesült Arab Emírségekben divat, ahol a nemfizetőket rendszeresen lecsukják.
.
Amerikában számos híresség is került abba a kellemetlen helyzetbe, hogy belülről ismerje meg az adósok börtönét, köztük a Függetlenségi Nyilatkozat két aláírója, James Wilson és Robert Morris, de megjárta a jellegzetesen brit intézményt Könnyűlovas Harry Lee, Virginia volt kormányzója, a forradalmi háború tábornoka, a híres Robert E. Lee konföderációs hadvezér édesapja. A dutyiba néha már hatvan cent törlesztésének elmulasztása miatt is be lehetett kerülni.
.
Az Egyesült Államokban az 1833-as betiltás óta is van lehetőség bizonyos helyeken arra, hogy a fizetni nem tudókat vagy nem akarókat személyi szabadságuktól megfosszák. Hat állam (Arkansas, Arizona, Illinois, Indiana, Minnesota és Washington) engedélyezi a hitelező számára, hogy amennyiben minden más módszer csődöt mondott, kezdeményezhessék az adóssal szemben elfogatási parancs kiadását. Hogy aztán a letartóztatott ellen indul-e bűnvádi eljárás, az már államonként, sőt megyénként, városonként más és más elbírálás alá esik. Az őrizetbe vett adóstól általában megkívánják, hogy a pénzügyeivel kapcsolatos dokumentációt a bíróságnak benyújtsa. Vannak bizonyos esetek, amikor az adós az adósságrendezési tervben való megállapodásig, vagy épp az összeg teljes kiegyenlítéséig őrizetben tartható, kivált ha az illető fizetésképtelen. Egyes államok kizárják, sőt, Tennesse és Oklahoma egyenest alkotmányellenesnek tartják az efféle „fizetésre sarkallást”.
.
.
A legtöbb államnak az 1850-es évekből származó alkotmányjogi szabályai tiltják, hogy adósság fejében bebörtönözzenek egy embert. Ám ezekben is számos lehetőség kínálkozik az adós lecsukására, például azért, mert nem jelenik meg a bírósági tárgyaláson, nem fizet meg valamilyen, bíróság által kiszabott büntetést, vagy más módon „megvetést mutat” az igazságszolgáltatás iránt. Az ezzel kapcsolatos esetek miatt fogadta el az illinois-i törvényhozás azt a javaslatot, amely explicite megtiltja, hogy adósságát megfizetni nem tudó embert börtönbe vessenek. A javaslatot az állami Szenátusnak is el kell még fogadnia.
.
Lisa Madigan, Illinois igazságügyi minisztere szerint a hitelezők képesek az igazságszolgáltatás manipulálására annak érdekében, hogy pénzt sajtoljanak ki munkanélküliekből, veteránokból és kisnyugdíjasokból, és túl sokan kerültek rács mögé pusztán azért, mert szegénységük miatt nem bírnak fizetni. „Nem hagyhatjuk, hogy illegális gyötrésük folytatódjon”, mondta.
.
A behajtók tagadják, hogy ők kimondottan a bebörtönzésre utaznának; azzal érvelnek, hogy egy lecsukatott embertől szinte biztosan nem látnak pénzt, jelentette ki az Illinois-i Behajtók Szövetsége. Sok jogász azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a bebörtönöztetés a végén mégis a behajtóknak kedvez, miután félelmet kelt, és a legtöbb adós igyekszik elkerülni, hogy ő is a rács mögé kerüljön.
.
Az Amerikai Polgári Jogi Unió jogvédő szervezet (ACLU) öt államra (Georgia, Louisiana, Michigan, Ohio, Washington) kiterjedő vizsgálata kimutatta, hogy „egyre riasztóbb mértékben” nő a nemfizetés miatt lecsukatott emberek száma. Akad nő, akit négy alkalommal börtönöztek be egy 251 dolláros számla, valamint a hozzá kapcsolódó büntetések és eljárási költségek meg nem fizetése miatt, de akadt mentálisan beteg fiatalkorú (!) is, aki zárkába került egy szigorú bíróval való találkozás után.
.
Az ACLU úgy véli, „az a szomorú igazság, hogy az adósbörtönök manapság virágoznak, több mint két évtizeddel azután, hogy a Legfelsőbb Bíróság megtiltotta azoknak a bebörtönzését, akik túl szegények ahhoz, hogy az eljárási költségeket megfizessék. A zsugorodó költségvetések időszakában az állami és a helyi kormányok agresszíven élnek a bebörtönzéssel és az azzal való fenyegetőzéssel, hogy bevételt csikarjanak ki a bíróságokra kerülő legszegényebbekből.” Ehhez járrul, hogy egyes államokban a behajtó vastagon megfejelheti az eredeti összeget, Alabamában például 30, Floridában 40 százalékkal.
Tiszta magyarország lesz ott ha nem vigyáznak!
Nesze neked “szabadság hazája”.
Koterba, a szabadság mindenütt viszonylagos, mert csak azokra vonatkozik, akik betartják a játékszabályokat. Aki erre nem hajlandó, az megy a tömlöcbe – és nem csak az Egyesült Államokban. A notórius nemfizetés különben annyira elterjedt dolog, hogy az adósok lecsukását csak támogatni tudom. Magyarországon ma már rengetegen kifejezetten utaznak arra,hogy az adósság behajthatatlan. Nem fizetnek például lakásbérletet, a tulaj meg, ha ki is tudja rakni az adóst, a pénzét nem látja soha. És lehetne még sorolni a példákat. Ha a tolvajt le lehet csukni, abszolút jogos igény, hogy az adóst is le lehessen.
Én ezt az adósságot eladó maszek behajtóknak játékot nagyon erkölcstelennek tartom. Magánembereket hatósági jogkörrel felruházni, hát…ilyen munkára gondolom ilyen hajlandósággal megáldott vérszívók mennek. Én a bíróság-rendőrség-kompromisszum megoldást favorizálom. Az, hogy ma embereket lakoltatnak ki, egész életre adósrabszolgaságba hajszolják az állam tudtával és beleegyezéséve, embertelennek és korszerűtlennek is tartom. Inkvizíció, szándékos tönkretétel stb. az eljárások többsége. Erre nálunk valamilyen végleges megoldást kell találni, főleg akkor, ha az adós nem tehet a helyzetéről: ki tervezett be ekkora munkanélküliséget, CHF elszállást, pénzügyi válságot és hülye, embertelen kormányt?
Megjobbított Úszókészülék, a szabályokat akkor lehet betartani, ha a gazdasági környezet megfelelő, kiszámítható, az állam működésére ugyanez igaz.
Ne feledd, a szabályok, a törvények társadalmi együttműködést feltételeznek. Ha a körülmények jelentősen romlanak, akkor a szabályoknak annyi, a társadalom elveti a szabályokat, hiába a hatalom: életbe lép az életösztön.
A rossz példákból nem lehet általánosítani. A legtöbb adós ma kényszerhelyzetben van. Mindenki tartozik mindenkinek, munkáltató a munkavállalónak vagy fordítva, cégek egymás között, állami szervezetek egymás között, állam a piaci szereplőknek, piaci szereplők az államnak.- És nem jókedvükben vagy direkt trájátszva. Az emberek nem szeretnek adósok lenni, szeretnének jól élni. Ha a gazdasági helyzet olyan, ahogy írtam előbb, akkor az életösztön lép működésbe kinél előbb, kinél később, kinél mocskosan, kinél jelentős stresszel, szégyenérzettel, öngyilkossággal.
Szóval, óvatosan az általánosítással!
Az adós nem tolvaj, csak ha szándékosan nem fizet, pedig megtehetné, viszont akkor is vizsgálatot érdemel és nem börtönt. Ez nem nevel, hanem tönkretesz.
Ha valaki fizetésképtelen, az nem tud attól fizetni, ha lecsukják. Ez egy embertelen és idejét múlt intézmény. Amúgy ha Görögországban ezt nem törölték volna el néhány éve, ma a fél ország dutyiban lenne.
Sokan nem is aggódnak azon, hogy tartoznak. Magánember baráti kölcsönt kér, kap, és nem fizeti vissza. A hitelező pedig sokszor el sem éri, mert a telefont nem veszi fel az adós, a levélre nem válaszol.
Én az ilyen adóst börtönbe csuknám.
A probléma az, hogy gyakran nehéz megkülönböztetni a valóban fizetésképtelen ügyfelet a szándékos csalótól.
Szerintem csak az a valóban fizetésképtelen, akinek elidegeníthető ingósága-ingatlanai nincsenek, így valóban szegény, mint a templom egere. Azon azonban nem változtat egy börtönbüntetés sem, mert tényleg nem tud fizetni. Gyakran az ilyen adósok maguk is szégyellik a helyzetet, amibe kerültek. Alacsony fizetés, segély mellett könnyen kialakulhat egy ilyen helyzet. Valószínűleg Amerikában sincs akkora létbiztonság, hogy ne kerülhessen valaki ilyen helyzetbe. Magyarországon pedig nagyon gyakori probléma (nemcsak a hitelfelvevők körében).
Nem beszélve arról, hogy aki börtönbe kerül, az nem fog tuni pénzt keresni. A családja tönkremegy, utcára kerülnek, mint adófizető, becsületes polgárt, a társadalom örökre elveszíti, mert a jelenlegi helyzetben legális esélye biztos nem lesz újrakezdeni.
A szándékos nemfizetők már a csalók kategóriájába esnek, ez ezért egész más eset. Ha pedig azért vett fel kölcsönt, hogy ne fizesse vissza, akkor sikkasztás.