Rio de Janeiro – Jóllehet a márciusban közzétett rigorózus adatok szerint jelentősen lassult a brazil – a legnagyobb latin-amerikai – gazdaság növekedése, amely a tavalyelőtti 7,5 százalék után tavaly csak 2,7 százalékot tett ki, azért az ország a hazai össztermék (GDP) előállításának romló ütemével, ha úgy tetszik, a teljesítménycsökkenéssel együtt is biztos tagja maradt a leggyorsabban fejlődő államok élcsoportjának. Olyannyira, hogy a minősítés változatlanul érvényes rá: a közel 200 milliós népességű Brazíliáé – Kína, India és Oroszország mellett – a négy legnagyobb feltörekvő gazdaság egyike. A megtorpanva is növekvő potenciálra hatalmas szüksége van már csak azért is, mert a dél-amerikai országóriás rendezi az egyetemes sport világának két legnagyobb jelentőségű, mondhatni, gigantikus vállalkozását: a 2014-es labdarúgó-vb-t és a 2016-os nyári olimpiát.
.
Önmagában már az egyik is tetemes kiadásokat ró a mindenkori rendezőre, a kettő együtt pedig különösen megterheli az államkasszát, nem beszélve arról, hogy a brutális méretű beruházásoknak számos árnyoldala bukkan elő. Példának okáért azért, mert az építkezések, ilyen-olyan korszerűsítések, infrastrukturális fejlesztések elkerülhetetlenül rombolással is járnak, az anyagi szempontok előtérbe kerülésével párhuzamosan az emberi aspektusokat is reflektorfénybe vonva. Jelesül: rengeteg család életét keserítik meg az egyébként alapjában össznépi lelkesedés kísérte ünnepi sportesemény-sorozat előkészületei.
.
Sokaknak Atlanta ugrik be figyelmeztető emlék gyanánt, merthogy az 1996-os olimpia városában is – túl nagy nyilvánosságot nem kapott – atrocitások, kényszerintézkedések övezték az ötkarikás játékok “előéletét”. Az olimpia megszerzésében tevékenyen – a közkeletű vádak szerint anyagilag is – közreműködő Coca-Cola központjából, Atlanta centrumából kifelé haladva a messziről jött ember bizony arra is felfigyelhetett, hogy a versenyek megrendezéséhez kellő, de legalább is szükségesnek ítélt területek birtokba vétele akkor is megtörtént, ha ehhez ki kellett telepíteni (ha úgy tetszik: eltávolítani) az ott élőket.
.
A fekete, gettószerű lakónegyedek, a lebuldózerezések nyomait fel lehetett fedezni, és nagyon is látható jelei voltak annak, hogy hol húzódnak az “olimpiaváros” határai, vagyis meddig jutottak el a munkagépek, amelyek a játékok előtt a tereprendezést végrehajtották. Még rosszabb volt a helyzet a legutóbbi, 2008-as pekingi olimpiát illetően: hivatalosan nem megerősített adatok szerint több százezer embert kényszerítettek távozásra, új otthon keresésére a lakhelyükre tervezett sportlétesítmények megépítése miatt, ami akkor is szörnyű trauma lehetett, ha – amint az a szerencsésebbek esetében megtörtént – kárpótlást kaptak is addigi életterük elvesztéséért cserében. Brazíliában a két említett világesemény hasonló következmények lehetőségét hordozza magában.
.
A New York Times különtudósítói a minap helyszíni beszámolóban tudatták, hogy a labdarúgó-vb és az olimpia rendezési jogának elnyerését követő hurrá-hangulat elcsendesedésével a hétköznapi gondok is megjelentek azzal, hogy hozzákezdtek némely útban levő szegénynegyed felszámolásához. Csakhogy a föld színével egyenlővé tenni nemigen lehet, főleg nem máról holnapra példának okáért azt a Vila Autódromo névre hallgató favelát, amely Rio de Janeiro szívében található, ott, ahol az Olimpiai Parkot tervezik elhelyezni. E városrészben nem csupán nagyon szegényeknek van otthonuk, hanem jobb módú, középpolgári családok is élnek itt, ami eleve megnehezíti a sima rombolást, de még az “emberközpontú” kitelepítést is. Már csak azért is, mert a vagy négyezer embert érintő terv végrehajtásának már a híre is heves ellenállásba ütközött a közvetlenül érintettek részéről, akik afféle ellenállási mozgalmat hirdettek meg.
.
Éppenséggel nem előzmény nélküli az akciójuk: 1990-ben a “honvédők” elérték, hogy ne telepítsék ki őket, amikor a Pán-amerikai Játékok miatt akarták a Vila Autódromót felszámolni, mint ahogy a helyiek elszánt fellépése akadályozta meg a már a szintén az olimpiarendezéshez kapcsolódóan elképzelt két új gyorsforgalmi autóbuszút megépítését, mivel a közlekedési vonalak is “nekimentek” volna a Vila Autódromónak.
.
A főhatóság, nevezetesen a riói olimpiáért felelős szervezet, a Brazil Olimpiai Bizottság (COB), egyben a szervezőbizottság elnöke, Carlos Arthur Nuzman megerősítette, hogy terveikről nem mondanak le, de a favelaközösség reakcióit, no és a hazai és a külföldi média élénk érdeklődését tapasztalva – átmenetileg mindenképpen – visszavonulót fújtak. Az elnök kijelentette, hogy a városvezetés párbeszédet folytat az érintettekkel, és csak bírósági hátszéllel, jogilag megtámogatva fogják a kitelepítési-bontási-építési programot a tervezett övezetekben megvalósítani. Maria do Rosario Nunes, a brazil humánügyi miniszter pedig azt hangoztatta, hogy kormánya a 2016-os olimpiát emberjogi szempontból is sikeres eseményként akarja lebonyolítani. Kérdés persze, hogy mennyire – esetleg mennyi pénzért? – fogják tudni összebékíteni a nagyon is antagonisztikusnak tetsző ellentéteket, megszüntetni az érdekkülönbségeket.
.
Nem pusztán Vila Autódromo esete mutatja, hogy a társadalmi békét is veszélyeztető tűzfészkek könnyen kialakulhatnak egy csúcs sportesemény örvén. A munkakörülmények vagy éppen a bérezési gondok is válthatnak ki megmozdulásokat, ahogyan arra a brazil vb-stadionok építői szolgáltak nem egy példával. Több olyan városban is, ahol stadion épül vagy rekonstrukció folyik, akcióztak már a munkások, legutóbb februárban vagy fél ezren tüntettek például Fortalezában, de a futball-világbajnokság feladatainak elvégzésében érintett 25 ezer dolgozó szakszervezeti vezetése is kilátásba helyezte, hogy adott esetben készek akár átfogó sztrájkot is meghirdetni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyomornegyedek lerombolásának tervei 12 városban hozták mozgásba az aktivisták egész hálózatát, és mintegy 170 ezerre tehető a kényszerkitelepítésnek kitettek száma, érzékelhető, hogy további nehéz – vb és olimpia előtti – évek várnak a brazil állami és sportvezetésre.
.
Hallatták már hangjukat a világhírű futballstadion, a Maracana közelében fekvő Metro nevű favela lakói is, és a kompenzációt meg új lakásokat ígérő hivatalos bejelentések dacára véres összecsapások is előfordultak már. Az amerikai lapriport külön is megemlítette a Sao José dos Campos iparvárosban történteket, ahol is a kilakoltatni szándékozott több mint hatezer, furkósbotokkal felszerelkezett ember meghátrálás helyett felvette a harcot, és összecsapott a rájuk támadó biztonsági erőkkel.
.
A 2016-os olimpiát megelőző idők központi szereplője azonban kétségtelenül Vila Autódromo lehet, attól is függően, hogy milyen irányban dől el az egyik legjelentősebb ötkarikás beruházás megvalósításának útjában álló negyed sorsa, és hogy találnak-e békés, minden érintettet kielégítő megoldást a felek. Állítólag a riói városi kormányzat két állami társaságnak több mint 11 millió dollárnak megfelelő összeget juttatott azért, hogy vásárolja fel a leendő Olimpiai Park tőszomszédságában fekvő földeket a helybéliektől. Úgy tudni, hogy olyan cégekről van szó, amelyek amúgy anyagilag is támogatták Rio de Janeiro polgármesterének választási kampányát. Eduardo Paes tagadta, hogy bármi helytelent művelt volna, mindenesetre beszédesnek is nevezhető, hogy leállíttatta a földvásárlási tervet.
.
„Egy olyan esemény áldozatai vagyunk, amelyet mi nem akartunk – nyilatkozta a The New York Timesnak a Vila Autódromó egyik iskolájában tanító Inalva Mendes Brito. – Lehet azonban, hogy ha az állam megtanulja tiszteletben tartani a választásunkat, és maradhatunk otthonainkban, a végén még valami ünnepelhető is lesz az olimpiában.”
A kep a palmafat leszamitva Magyarorszagon is keszulhetett volna. Es az allapotok csak egyre romlanak. Koszi Viktor.