Az Új Élet polgári évet tekintve első száma, valamint a Népszabadság január 28.-i híradása, és az Amerikai Népszava február 2-i számában Rákócza Richárd írása a MAZSIHISZ- szal foglalkozik. Hangsúlyozták, hogy veszélyben a neológia. Ezen irányzat, amelynek meghatározása elég bonyolult, nincs veszélyben. Az össztűz a magyar zsidóság egyetlen legális érdekvédelmi szervezete ellen irányul. A MAZSIHISZ nem hitközség, hanem a Magyarországi Hitközségek Szövetsége. Alelnökük az ortodoxia mindenkori vezetője. Feladata a vallási élet, az oktatás, a szociális ellátás, a zsidó kultúra terjesztésének feltételeit biztosítani. És ami a legfontosabb, képviselni az állami hatalom előtt és külföldön a zsidó közösség érdekeit.
Bár az össz zsidóság érdekeiről van szó, az anomáliák elkerülése végett a rabbik az 1868-as szakítás fő okát figyelembe véve Joszef Káró szabálygyűjteménye alapján döntenek a felmerült kérdésekben. Ezt a rendszerváltás utáni kongresszuson – amikor kicserélődött a teljes vezetés és új alapszabályt léptettek életbe – el is fogadták. Tehát ezen az alapon a szövetség tagjai lehetnek a kongresszusi zsidók, az ortodoxok – utóbbiak autonóm formában, külön székházban, külön rabbisággal. S lényegében a states quok is ide tartoznak, bár nekik a szövetség alakulásakor nem volt önálló hitközségük. 2012. február 5.-én a határon túli szervezetek is csatlakoznak a MAZSIHISZ- hez. Kongresszusi zsidókat írtunk, mert a neológia fogalma nehezen meghatározható. Ha egy külföldit megkérdezünk, mit ért alatta, válasza bizonyára az lenne: ahol a bima elől van a zsinagógában, a funkcionálisok ornátust viselnek, orgona és vegyes, sőt egyenesen csak női kórus működik (ilyen is volt, bár nem a Dohányban), az elválasztás a férfiak és nők között nem szabályos, az a neológia. De hiszen ez a formátum az országban néhány templomra vonatkozik, talán kettőre, ezek a Dohány és a Szeged. Hogyan nevezzük a Síp utcához tartozó többi közösséget, melyeknek az imarendje és a felsorolt körülmények nem térnek el a hagyományostól. Tehát az ortodoxoktól. Sokan azt mondják, status quonak.
E fogalom megmagyarázása még bonyolultabb, status quo antenak nevezték azokat, akik az 1868-as kongresszus végeredményét, a szakítást tragédiának érezték. Ne üljön egy asztalhoz az apa és a modernebb fia, ne nyughassanak ugyanazon temetőben? A kételkedőket nevezték előbb Galgócon, majd egy cikk nyomán az országban status quo anténak, akik a kongresszus előtti állapot visszaállítását szorgalmazták semlegesként egyik hitközséghez sem csatlakoztak. Vallásos emberek voltak, több kitűnő rabbi is tartozott hozzájuk, pl. a Vasvári Pál utcai Volf Szuszmann, vagy bizonyos mértékig a nagykárolyi Meir Perlesz. Támadták is őket jobbról-balról. Átokban is részesültek, mert nem segítették az ortodoxokat, ahogy mondták, „a Sziszera elleni harcban”, képletesen fogalmazva. Nem alkottak szövetséget, erre alkalmuk sem lett volna, mert az 1877-es március 29.-i 77.068 számú rendelet tudomásul vette, hogy vannak, akik egyik hitközséghez sem tartoznak, de csak 1928-ban Baltazár püspök erős közbenjárása tette lehetővé a törvény, hogy Debrecenben 23 anya hitközség és néhány fiók status quo ante hitközséget alakítson. Kikötve, ahogy lehetőség nyílik az egyesítésre, akkor ahhoz csatlakoznak.
Budapesten már voltak status quo-szellemű gyülekezetek, de óvakodtak a szövetségbe lépéstől, nehogy három részre szakadjon a szövet, mert kettő is soknak bizonyult. Közben ugyanez a megnevezés értelme megváltozott. Nem semleges, hanem közbensőre, tehát már nem neológ, de még nem ortodox. A mártírhalált halt kiváló történész rabbi, Bernstein Béla úgy summázta, hogy nem vagyunk neológok, mert ők a haladást hirdetik, de a hagyományokat hanyagolják. Nem vagyunk ortodoxok, mert ők a hagyományokat ápolják, de a haladást hanyagolják. Jelszavuk: hagyomány és haladás. Fischer Benjamin, a Rumbach utcai zsinagóga rabbija, aki 40 évig teljesített ott szolgálatot, bár a jellegzetes imaházat a Síp utca építette, status quo szelleműnek tartotta magát, vele együtt közösségének számos tagja is. Szeme előtt a Hildesheimer és Raffael Hirsch neo ortodoxiája lebegett. A háború után a két nagy hitközség 1950-ben felső parancsra egyesült, velük a harmadik maradék irányzat is. Bár el kell mondani, hogy nagy vita után az ortodoxia székházát megtartották, az elkülönült rabbikat meghagyták, sőt jelentős feladatot kaptak, mint a kásrut (kóser étkezés) biztosítása és a mikve (rituális fűrdő) őrzése. Kimagasló rabbijai mint pl. a neológ dr. Scheiber Sándor és az ortodox Mojse Weisz kölcsönös tiszteletben, harmóniában éltek egymással.
A nehéz körülmények ellenére mind a két fél igyekezett a lehetőség határán belül, sőt azon túl is a hagyományokat és a zsinagógákat megőrizni. Két egymást követő diktatúrával – a nácival és az ateizmussal -kellett szembenézniük nekik és híveiknek is. A rendszerváltás után – mint írtuk – a hitközségből szövetség lett. Az ortodoxia visszanyerte autonómiáját, és óriási erőfeszítésekkel igyekszenek a kásrutot biztosítani kiváló rabbijaik hehserjét, engedélyeit senki nem vonhatta és vonhatja kétségbe. Ugyanakkor jeles iskolák alakultak, különböző irányzatúak. A környékbeli országokhoz képest Magyarországon a nagy veszteség ellenére, amelyet az egymás utáni rendszerek okoztak, nálunk maradt meg a legtöbb templom, (bár igen sokat bezártak) és szám szerint a legtöbb zsidó. A munka megindult, a fiataloknak tábort építettek Szarvason. Válogatni lehet a különböző irányzatú iskolák között, egészen az egyetemi szintig el lehet egészen az egyetemi szintig el lehet jutni. Külföldről is jöttek segítők, számos műhely végzett és végez hasznos tevékenységet. Az ortodoxok sem zárkóznak el most már a világi tárgyak tanulmányozásától, ugyanakkor főleg az új generáció közeledett az autentikus valláshoz. Ebben nagyrészt vállaltak a rabbik, az egyesületek, a kiadott könyvek, az iskolák. Közeledett egymáshoz ortodox, kongresszusi, a közeledés eredménye, hogy a hagyományos neológia kevesebb helyen található. De ők is részt vesznek a tanulásban, oktatásban, s ebben ortodox rabbik is segítenek, mert nem irányzatokat néznek, hanem embereket.
Ezen munkát nagy energiával végeztük és örültünk minden lépésnek, amely a közeledéshez vezetett. Ezért derült égből villámként hatott, hogy egy tisztes egyesület – akiknek kitűnő könyveit forgatjuk és támogattuk, előadásaikat hallgattuk, örültünk jesívájuknak, bár inkább külföldiek tanulnak ott, mégis tiszteltük ténykedésüket - ezen társaság váratlanul hitközséget alakított. Bár úgy mondják, ortodoxok, mégis status quonak nevezik magukat. Furcsa dolgokat hallunk tőlük: nincs szükség zsidó centrumra, a szellemiséget a rabbik garantálják, az antiszemitizmus problémáját oldja meg a politika, az volna jó, ha több – akár tucat – hitközség alakulna. Ezen gondolat egyértelműen anti-status quo felfogás. Hiszen az igazi status quok, a széthasadást is katasztrófának érezték. Mint ahogy a Tévedések szelíd korrekciója c. nagyfontosságú cikkünkben az „Új Élet” című felekezeti lapban bejelentésükkor kifejtettük, megjósolva a következményeket, hogy betörtek egy ajtót, azon már besétálhat mindenki, a hagyományoktól idegen reform is. Számos egyesület, esetleg anyagi meggondolásból alakíthat hitközséget. Kérhetnek a tortából, amely mindig kisebb lesz. Nem marad pénz a fontos vallási, oktatási, szociális, kulturális infrastruktúrák fenntartására. Megszűnhetnek templomok, iskolák, kulturális bázisok, korházak illetve szeretett házak, nívós sajtóorgánumok. Mindez lehet a meggondolatlanság következménye.
Az is érthetetlen, hogy az ingatlanokból, melyeket használni nem tudunk, de járadékot kapunk helyette, abból kérnek a most alakult úgynevezett hitközségek, holott ezeket a Síp utca és a Dob utca állította elő, Pesten status quo szellemiség volt, de intézmény nem. Ezen követelések a tévedések közé tartoznak. Az egységes kiállás és képviselet továbbra is fontos, sőt talán egyre fontosabb lesz, és ez veszélybe került. Hangoztatják egyre, ami nem igaz, hogy a Síp utca egy neológ hitközség, pedig ahogy írtuk szövetség. Ezzel elérik vagy elérték, hogy négy tiszteletre méltó rabbi kiátkozással fenyegeti az olyan sokat vállaló és ezer gondokkal küzdő ortodoxiát, hogy kiközösítik, ha nem lépnek ki a MAZSIHISZ – böl. Amerikából pedig levelet kaptunk, azt írták, hogy még hányszor akarunk szétválni? Hiszen már megtörtént a rendszerváltáskor!!! (nyolc felkiáltó jel is illene ide). A Szövetségi tagság a függetlenséget nem befolyásolta. E cikk megírása előtt egész éjjel tanulmányoztuk Köves Slomó doktor disszertációs könyvét, melyben megírja, hogy a chászidok kiválóságai nem voltak hívei a szakadásnak, sőt tragédiának tartották. Azt mondták a nagy bölcsre hivatkozva, hogy ha egy test része beteg, azt meg kell gyógyítani. De semmi esetre sem levágni, mert akkor már nincs. Most mégis a teljes szakadás elé nézünk. Kinek jó ez?
Személyeket nem védünk, de a több mint száz éves intézményt igen. Ha az elődeink idejében mini-hitközségek működtek volna, nem tudtak volna ránk hagyni olyan hatalmas és szenzációs épületeket és intézményeket, amelyeket alig száz év alatt alkottak. Nem egy irányzat került veszélybe, hanem az érdekvédelem, az infrastruktúra, a szociális intézkedés, a zsidó kérdéseket átfogó, mindenkihez szóló sajtó. Senki nem árthat nekünk annyit, mint mi magunknak. Számos dologgal e sorok írója sem értett egyet, de az nem azt jelenti, hogy az építés helyett a rombolás következzék. Azon kívül mit jelent az, hogy felekezetek? Az 1800-as években mind a három irányzat – a kongresszusi, ha úgy tetszik, neológ, az ortodox, a states quo – kijelentette, hogy a sokszínűség nem ártalmas, lehetnek más-más utak, irányzatok, akár még hitközségek is, de felekezet csak egy van, mert egy a vallás és a vallás tartja meg a zsidóságot. A vagonok sem válogattak irányzatok között. Talán már késő, lehet, hogy közben döntöttek is és esetleg a józan ész ellenére a szakadás lesz újra a sorsunk, a tévedések szomorú következményeként. Ez esetben mindenki maga számol el a felelősségével.
Loading ...
“Senki nem árthat nekünk annyit, mint mi magunknak. ”
.
Sajnos ez az össz magyarságra igaz.
Vannak (rabbik), (azért tettem zárójelbe, mert ezek minden csak nem rabbik) lásd Radnóti nevezetűt, akiknek semmi nem számit, csak a hatalom és pénz megszerzése. Machiavelli esetleg kisinasnak jelentkezhetne nála. Nem számít szakadás, nem számit semmi csak a fazék közelébe legyen. Eltapossa azt, aki kinevelte és ezerrel nyal annak, aki szalonképesé akarja tenni, a fidesz és jobbik antiszemitizmusát.
Ajanaim, ez azért nem pont így van. Nem ismerem személyesen Radnótit, de azt nyilván te is tudod róla, hogy legalább annyira ortodox nevelés, nem is tartozik azok közé a “rabbik” közé, akik maximum oroszul tudnak, vagy akik nevével mérték egykor a hülyeség-fokot a Rabbiképzőben. Radnóti egy bűncselekményt fedett fel, loptak-csaltak ezerrel, ez tény, és az is tény, hogy a párizsi békeszerződés nem azért írja elő az örökjáradékot, hogy egy harmincfős klub a holdudvarával együtt munka nélkül főúri módon éljen, ráadásul mindörökké. Igen, lehet, hogy Radnóti a fazék közelében akar lenni – tegye fel a kezét, aki nem -, ami érthető, nem lehet húsz éven át mindenkit elrugdosni onnan. Főleg nem úgy, hogy ember meg nem tudja költeni, mire ment el 40 milliárd forint. Mintha nem is lett volna.
Ricsi! Kitől kapott ortodox nevelést Radnóti, mikor csak 18 éves korában tért be. A keresztény apjától akit a zsidó temetőben temettetett el. Igen felfedett egy bűncselekményt amiben nem volt benne, tegye fel a kezét aki felfedi ha neki is része van benne. Nem vitatom el az intelligenciáját, és gátlástalanságát, kiváló politikus vagy tőzsde hiéna lenne de nem rabbi. Ehhez itt és most nincs erkölcsi alapja észt és tisztességet osztani. Egyszer már említettem ö a Tőkés kiköpött zsidó mása.
Még vannak páran de nekem ö a vesszőparipám, a tökéletes mintapéldánya a könyöklő, törtető, gátlástalan, karrieristának aki a hit palástjába burkolózva adja az ártatlant.
Ajanaim…A bejegyzesed elkepeszto. Szinte minden szava hazug. Radnotit rabbit lehet szeretni vagy sem, de azt, hogy egy jol funkcionalo, okos, es a zsidosagat egyre jobban elsajatito es apolo kozosseget teremtett (heti tobbszoros minjenekkel) egy olyan helyen amit a pusztulas lehellete mar elert azt nem lehet elvitatni.
1. Betert? Nem, mert anyukaja minden keppen zsido. Apukaja is. A neveloapjarol nem tudok semmit es NEM IS ERDEKEL mert ez a borzaszto rasszista szoveg egy hithu zsidot csak felidegsiti!
2. Husosfazek? Hat miert is akar tobb tamogatast? Hogy tobb penze legyen vagy azert hogy a zsinagogat legyen mibol fejleszteni?
3. Torteto es gatlastalan? Talan csak azert, hogy a kozosseget minel jobban tudja fejleszteni. Ilyenkeppen ez csak erenynek szamit.
Jo lenne nem acsarkodni es az igazi ellensegre koncentralni ha marad ido a Tora tanulas (es az ilyen ertelmeten blog kommentar bejegyzesek) utan.
D.M.! Nos én egy hazug és antiszemita blogbejegyzőre nem szakítanám meg a Tóra tanulmányozását, már csak azért sem hogy egy nímandnak jól benyaljak . Az az igazság hogy a továbbiakban én sem kívánok foglalkozni egy hithűvel akinek fontosabb a húsosfazék és a törtetést, gátlástalanságot erénynek tartja. Ajánlom magam!!!!
Tisztelt Deutsch Tanát Úr!
Elvileg egyet értek felvetésével, de csak elvileg. Sajnos a gyakorlatban a Z. G. és sleppjének bűnljstroma, a számos se sábeszt se kásruszt nyilvánosan ben nem tartó neológ “rabbi”, a pénzért vett betérések, a temetőügy, a színvonaltalan (és zömében nem zsidókat oktató) Scheiber gimnázium, a haldokló Wesselényi, a megkérdőjelezhető szinvonalú (és szintén rengeteg nem zsidót oktató) Egyetem, mind azt mutatják, hogy az egész Mazsihisz a velejéig romlott. Az Emih nem tartozik a kedvenceim közé, de legalább minden rabbijuk sajmer sábesz!!!
Egyébként szerintem ők nem a Mazsihisz mellett akarnak létezni, hanem át akarják venni a központi zsidó felekezeti szerepet. Ami nem jó, de még mindig jobb, mint a mostani.
A mások zsidóságát és vallásosságát boncolgató ajanaim-nak jelezném, hogy a postjaikt szombaton irogatta….. Ez aztán a zsidó példamutatás!
Tisztelt tanár úr!
Emlegeti a sulchan aruchot és azt mondja, a rabbik aszerint döntenek. De a kongresszusi zsidóság, tehát a neológia még névleg sem állt soha a s”a alapján. Már maga a rabbiképzés sem felel meg neki. Vagyis a sulchan aruch emlegetése nem más, mint takarózás, melynek leple alatt diszkriminálni lehet minden konzervatív és reform irányzatot. Ráadásul úgy, hogy arra a sulchan aruchra hivatkoznak, amit a neológia sosem vett figyelembe.
A neológiát egyébként csak azért nehéz meghatározni, mert mára szinte nem maradtak neológok. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat a rabbikat, akik neológok és azt nem ortodoxia light-nak vélik (idézet Kardos rabbitól). Az ifjú rabbik már annyira nem kaptak neológ nevelést és szellemiséget, hogy egytől-egyig modern ortodoxok felfogásban, szokásokban.
Üdvözlettel, egykori tanítványa, ZG
David, szerintem fölösleges vitatkozni. Aki a pluralizmusra törekvést, a demokrácia számon kérését törtetésnek, gátlástalanságnak nevezi, az tántoríthatatlanul bele van merevedve a síputcizmus bolsevik lelkületébe.
Nem értik egyáltalán, mit akar Radnóti, fel sem fogják, hogy az ő motivációjuktól eltérő motivációk is lehetnek (lásd húsosfazék folytonos emlegetése).
Nem kell velük foglalkozni és vitatkozni, mi vagyunk az ifjabbak, túléljük őket. A pusztában is kellett 40 év, hogy egy szellemiség kihaljon és ne szolgalelkűek harcoljanak Józsué mellett.
Hát, kezdeném azzal, hogy sose gondoltam volna, hogy valamikor pont Zoli barátomat fogom megvédeni, mert eléggé különböző a véleményünk rengeteg kérdésben. De! Ami vitathatatlan és tagadhatatlan, hogy a zsidóság fejlődéséért, jövőjéért, gyarapodásáért fáradozik, gondolkodik, tervez, és alkot. És ez a szándéka szerintem – legalábbis bennem – messze felülír minden rossz érzést, ami egyes módszerei és megközelítései, konfliktusai miatt megfogalmazódnak bennem. A társadalmi fejlődésnek különféle szocio-pszichológiai megközelítései vannak, ebből az egyik jelentős irány a konfliktusok-harcok módszere. Ez is egy irány, ez is mutathat előre. Még akkor is, hogy pl. én totálisan más módszerekben, a meglévő intézményrendszerek belső fejlesztésében, “beépülve csendes alakításában” hiszek.
Hogy az eredeti témánál is maradjunk. Nagyon köszönöm Gábor bácsi írását. Mintha szívemből szólna. Pontosan ez – és valójában csak ez – az én problémám is a “nyomuló” hitközségesdivel. Miért kell tagozódni, rombolni, stb… Arról nem is beszélve, hogy úgy létrehozni egy új hitközséget, hogy egyidejűleg folyamatosan működik a hivatkozott előzményszervezet jogutódja?
A Chábád mozgalmaknak világszerte óriási értékeik vannak (persze van azért túlkapás is gazdagon, de ok, az van máshol is). És, még azt is ki merem mondani, hogy az én személyes tanulmányaim, tapasztalataim, “rítusom” a korai litván misznáged – és a késői orosz hászidizmus közös gyökerei miatt (nevezetes a vilnai Gaon tanításaira gondolok most) több közös pontot látok (egyénként) a lubavicsi iránnyal, mint a “mainstream” magyar zsidósággal. De! Itt élünk, itteni hagyományokkal, itteni közösségekben szocializálódtunk. Az egyéneknek (és még a csoportoknak is) mindig alkalmazkodniuk kell a helyi szokásokhoz, helyi intézményrendszerekhez – ez világszerte alapvető szabály a zsidóságban. És ezt sajnos elég sok helyen figyelmen kívül hagyja a Chábád. Teheti ezt olyan helyen, ahol sajnos évtizedekig hitközségi lét sem létezett, és ott ez szerintem lehetséges is, mint például Irkutszk, Tomszk, stb… nagyvárosok szerte Oroszországban. Óriási érdemek azok! De, miért kell ez a kisajátítósdi itt, Magyarországon? Működő, meglévő zsidó intézményrendszer van. Szép dolog hozzátenni értékeket, amiért közel két évtizedig nagyon örültünk a Chábádnak. De ez néhány éve megváltozott. Megváltozott, mert azt látni, hogy a hatalom (is) érdekli őket. Ki akarnak szakítani valami gyümölcsös-ültetvényt maguknak ebből. Mire kellene figyelnünk? Hát szerintem nem csak arra a néhány négyzetméternyi málnára, hanem a több holdas gyümölcsösre is.
Lám, lám megszólat a Károli Gáspár utca nehéztüzérsége. Nektek is annyira többségi a véleményetek mind a fidesznek a 2/3. Ti is úgy érzitek tiétek az abszolút igazság, úgy is érveltek és vitatkoztok. Egy kaptafa. Legalább nyíltan kimondjátok: „dögöljek meg már ezek had üljünk a helyükbe”(ZG) „ördöggel is szövetkezünk mert az is jobb mind ezek”(uri). Tiszteld apádat és anyádat…………… Elvakultakkal nem vitatkozom.
1946-ban elkerültem Magyarországról. Így nem volt alkalmam követni az ottani zsidóság alakulását. Most véletlen folytán erre az oldalra akadtam, ás megléepetéssel olvasom, hogy ha a világon sok minden történt is, de ott nálatok minden a régi. Ugyanaz a marakodás, és harc a koncért mint ami a Síp utcaikakat mindíg is jellemezte. Csoda, hogy az egymás torkának menés, hogy a gáncsolás, a folytonos harc a belső hatalomért való könyöklés dacára ott még létezik zsidó közösség. Biztosan a Teremtő oltalmán és nem rajtatok, a zsidóságért való emberséges tetteiteken múlott.
Tekintve, hogy pesti vagyok, sosem jártam a Károliba, mióta pedig Rizi vezeti és elment modern ortodox irányba, pláne nem kívánkozom oda.
A Síp utca bármely pozíciójába még annyira sem.
Ugyanakkor pontosan ez a mentalitás az, amiről beszélek. Az a gondolkodásmód, ami fel sem bírja tételezni, hogy valaki nem a koncot akarja, hogy nem azért mondja, hogy ki kell halnia egy generációnak (vajon Smot-ban az Örökkévaló azt mondta, dögöljetek meg, hogy végre a fiatalok ülhessenek a helyetekre?), mert szeretne ő vezető pozícióba kerülni. Azért mondjuk, mert ami ma folyik, az tragédia és ahogy a jelenlegi vezetés bármiféle vízió nélkül kapálódzik, csak egyre rosszabb lesz. Nem, nem az a gond, hogy nem én vezetem a mazsihiszt, ugyanis eszembe nem jut ott bármiféle állást vagy tisztséget vállalni. Az a gond, hogy a Síp utcában jelenleg nincs ember, aki tudná, mi az a neológia, miben különbözik az ortodoxiától, de főleg azt nem tudják, mit kéne kezdeni ezzel a valamivel, amit magyar zsidóságnak nevezünk, úgy, hogy az fejlődjön és generációk múlva is virágozzon, ne csak hervadozzon. Azt, hogy a magyar zsidóság megszűnt létezni és az utolsókat rúgja, már 60 évvel ezelőtt is mondták, tehát ez nyilván nem igaz. Az akkori öregek, akik a minjent összehozták a zsinagógában, már rég nem élnek, mégis vannak minjenek. A gond az, hogy most is az öregek hozzák össze, mint az elmúlt 60 évben mindig. Meg ugye az is gond, hogy most kezd el az a generáció nyugdíjba menni, aki már a háború után született és gyakorlatilag semmilyen zsidó nevelést nem kapott, ergo ők már nem fogják összehozni a minjent.
Vannak közösségek, ahol ezzel nincs gond, ilyen pl. a Frankel vagy a Károli (de mondhatnánk még pár másik zsinagógát is), mert vannak fiatalok, de érdekes módon a mazsihisz épp ellenük kapálózik a legjobban és próbálja diszkreditálni a közösségeket összehozó rabbikat, mint pl. Radnótit.
Ez a probléma és figyelembe véve a jelenlegi vezetés hatalomtechnikai hozzáállását, a bolsevik módszereket, nem lesz itt változás másképp, mint generációváltással. A szolgaságban született nemzedék nem képes szabad emberként élni, ezért meg kell várni, hogy leteljen a sivatagi 40 év. Erről beszéltem, nem arról, hogy dögöljenek meg.