Az egykulcsos (16 százalékos) adó – ez most a közbeszéd tárgya kis honunkban – nemcsak a vállalkozó kedvet növeli, a hiányt zsugorítja, a fellendülés kulcsa, de – Mátyás miniszter briliáns előadása óta (Országgyűlés, gazdasági bizottság) tudjuk – hatással van a magyarok libidójára is. Ennek első jeleit a tudós államférfiú a júniusi születési statisztikákra alapozza. (Egy hónap alatt kereken ezer csecsemővel született több, mint az előző év párhuzamos időszakában.)
Kissé szomorít, hogy maga Matolcsy miniszter mindezt csak a statisztikákból tapasztalta meg, de ő rendszerező, tudós elme, nem durva ösztönlény, ha adóról és illetékről van szó. És hagyjuk is az alpári viccelődést. Ha elfogadjuk a többi állítást (a gazdasági fellendülés rajtvonala, gazdaságpezsdítés), illendő megfontolni azt is, miként fejti ki áldásos hatását a hálószoba- és ágypolitikára, a gyermekvállalási kedvre az egykulcsos személyi jövedelemadó. Ha valóban a júniusi születési adatokból indulunk ki, a hatás elemi. Már a terveket hallva, fontolgatva, az előkészítés fázisában lévő törvény hírét véve, történhetett Pannóniában valami, amitől szeptember-október táján váratlanul beindult a magyar, s korántsem csak gazdasági értelemben.
A politika, ki tagadja, összefüggésben áll a nemzeti libidóval. Faludy óta tudjuk, hogy a háború (és az ostrom) után nemcsak az embereket elragadó életvágy dolgozott, nem kizárólag amiatt született annyi „háborús gyerek” (war baby). Praktikus okai voltak. Az élet a romos, éhező Budapesten meglepően mondén és szexuálisan kaotikus volt. Az esti kijárási tilalom nagy vendégmarasztaló, sokan emiatt kénytelenek idegen ágyakban aludni, kényszerűségből szorosan összebújni. De törjünk bátran tabut, ha már a miniszter merész látomásában a hálószobánk ajtaján kopogtat. Magának Miniszterelnök Urunknak, a Nemzet Szellemi Megtestesülésének áldásos és tiszteletreméltó életvezetése is meglepő politikai párhuzamokkal terhes. Ötödik gyermeke 2004 májusában született, s szinte az összes megelőző jeles családi esemény összefüggésben áll politikával, rendszerváltással, bukással, magyar feltámadással. Persze, aki üzemszerűen, napi tíz órában foglalkozik politikával, annak személyes sorshullámai a hálószoba ajtaján is dübörögnek.
Ami pedig a Matolcsy féle kúrát illeti, ideje volt, hogy megfürödjünk a forró (és egyszerűsített) adózás s az emésztő vágy tűzviharában. De zárom is csacska sorimat, már tudom, marad az egykulcsos adó (Orbánnál kőbe is van vésve), a kedvesem egyre igézőbb tekintettel néz rám. Este van, hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
Loading ...
Meglepett, hogy Orbán és egyben Matolcsy mennyire túlbecsülte az adóztatás illetve az adóztatás megújításának gazdasági erejét. Mintha minden problémára generális gyógyír lenne. Az, hogy már a népszaporulatot is azzal kívánják fellendíteni és így igazolni, már igencsak bizarr.
Ha fel is lendülne a népszaporulat, sok jó nem származhat belőle amíg az életkörülmények és a gazdasági növekedés nem képes az újszülötteket befogadni. Mert ez kell, hogy a helyes sorrend legyen és nem a felduzzasztott létszámtól várni a növekedést.
Ha nem tudja a társadalom és a gazdaság befogadni az újszülötteket akkor csak egy nemkívánatos generációt produkálnak, akik elégedetlenek lesznek a szegénységükkel, követelőzőek lesznek és még ha kapnának munkát akkor sem lesz kedvük robotolni, egyszerűbb lesz nekik felugrani a haladó stepwagon ra.
Matolcsi legújabb “gyöngyszeme” további gondolatokat is ébreszt:
“Ma Magyarországon 47000 Ft-ból meg lehet élni”
Miért is zárták be az OPNI-t????????????
Hogy kőbe vésték Orbánék az egykulcsos adót az, az ő szempontjukból teljesen érthető! Én csupán egyet nem szeretnék, ha Orbán hatalma lenne kőbe vésve. Ha a következő választásokig marad még annyi demokrácia, hogy megtartható lesz egyáltalán a szavazás, akkor majd döntenek a választók a kőbe vésés mikéntjéről.
Minden eshetőségre fel kell készülnünk! Amennyiben a szegény, elesett és az egykulcsosnak kárvallottjai esetleg addigra mazochistákká válnak, vagy a rokkantnyugdíjasokból földönfutóvá vált tömegek úgy határoznak , hogy Ormán a nyerő, azt el kell fogadni. Vannak még -nem feledkezzünk meg róluk- a munkanélküli, de munkát keresők tömege, akik szintén támogathatják esetleg a despotát!
Édes volt ahogy a jobboldali média támogatja a munkát kereső tömegeket. Az egyik jobboldali végletekig elkeseredett, ötven körüli vidéki ,betelefonáló ember panaszaira -aki mellesleg több éve keres már munkát- úgy reagált a -nagy magyar műsorvezető Kubinyi, hogy “azt ajánlom ne adja fel uram, csak folytassa tovább a keresgetést! “. Azt már nem mondta, hogy meddig is kellene folytatnia, mert előbb, utóbb talán ő is “nyugger” lesz egyszer. Ennyit a jobboldali média szolidaritásáról!
Én azért tiszta szívből remélem,hogy nem fog elhomályosodni honfitársaink szeme és amennyiben módjuk lesz rá, úgy fogják elzavarni ezt a fideszes bandát, ahogy illik és amire már volt egyszer példa!
Úgytűnik Matolcsit megoperálták újabban matolcsyklója van.
Valószinűen e szerv ösztönzi ilyen gondolatokra.
Ki a csoda bánná, ha nem ő lenne a fővezér jobbkeze.
Persze hogy több a gyerek :
Mozira nem tellik , fűtés is kevés , hát ágybabújnak korán.
És hát ott ugye …a sötétben…
Egykulcsos adó, és egymillió új munkahely.
Merjünk nagyot álmodni! De ha csak álmodozunk, jön a felébredés.
Önmagában nem lenne elveszett ötlet, csak éppen a legelején megálltak. A magyar vállalkozóról azt illik tudni, hogy egy hónapos működés után már nyűgös, ha nincs limuzinja, és 20 szobás vityillója. Tehát dőreség volt arra várni, miszerint az adó különbözet visszaforog a termelésbe. Megy a kastély építésre.
Az egykulcsos adónak akkor lenne értelme, ha csak mint választható alternatíva lenne, azon kitétellel, hogy a különbözetet vissza kell forgatni a fejlesztésekbe, bővítésekbe. Vele párhuzamosan szigorítani az adócsalások büntető tételét. Illetve szigorítani az ezt választók ellenőrzését.
Így akár a másik álma, az egymillió új munkahely is megvalósulhatna.
Jelen formájában mindössze a limuzinok, és a kastélyok száma nő, nem pedig a munkahelyeké.