Budapest – Máskor is volt nehéz gazdasági helyzetben az ország, de a mostanihoz hasonló exodus utoljára az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után következett be. A gazdasági realitásokat figyelmen kívül hagyó politika gyümölcse érik be, és főleg azok távoznak, akiknek lassan a Ratkó-nemzedék nyugdíját kéne kitermelniük.
Miközben a fülkeforradalom a legtehetségtelenebb talpnyalóit kontraszelektálja a kisdoktori értekezését mástól ellopó köztársasági elnöktől Lázár „annyit is ér” János alkotmányozó polgármesteren át a diplomával nem rendelkező Lászlónéig, egyre nagyobb tömegekben távoznak azok, akikre pedig szükség lenne az ország helyreállításakor. A távozók nem elsősorban romák, amint azt az állampárti propagandagépezet el akarja hitetni országgal s világgal.
Természetes, hogy elsőként éppenséggel a képzett, szakmával rendelkező, nyelveket beszélő és fiatal emberek távoznak, javarészt az Orbán-rezsim hozta teljes bizonytalanság miatt, sokan pedig azért is, mert nem kívánnak diktatúrában élni. Köztük is kiemelkedő számban vannak a pályakezdők. A jelenségre már a diktatúra is felfigyelt, a Hír TV például – a jelenséget természetesen tompítva és átfestve – arról tudósít, hogy „tanulmányi ösztöndíjakkal, gyakornoki lehetőségek megteremtésével és önálló lakáshoz jutással igyekeznek a fiatalokat itthon tartani az észak-dunántúli önkormányzatok. Az elhelyezkedési nehézségek és az alacsony pályakezdői fizetések miatt sok, a tanulmányait befejező diák dönt úgy, hogy Ausztria és Németország felé veszi az irányt. Az elvándorlást erősíti a tavaly május óta megnyílt munkaerőpiac, és a versenyképes szakmával rendelkezők határon túli, háromszoros, négyszeres fizetése”.
Magától értetődő, hogy a megélhetési gondok nagy szerepet játszanak, ámbár a nyugati fizetések mindig is sokszorosan meghaladták a Magyarországon a munkavállalók elé vetett gombokat, így önmagában a gazdasági szükségszerűséggel nem magyarázható az exodus. A fideszes hírközlés erről természetesen nem vesz tudomást, miután működtetőinek gondolkodása elképzelhetetlennek tartja, hogy vannak, akik szabadon, pártállami kötöttségek nélkül kívánnak élni, s noha otthon is boldogulnának, mégis inkább klasszikus nyugati országot választanak, főként mert nem akarják, hogy gyermekük Magyarországon nőjön fel – teljes joggal aggódva sorsa miatt.
A Bencsik-féle Demokrata egy tollforgatója épp a külföldre vitt gyerekek sorsa felett hullat krokodilkönnyeket, beszámolva egy angoltanárról, akinek egyre több felnőtt tanítványa van, köztük házaspárok, akiknek „eltökélt szándékuk, hogy kisgyermekeikkel együtt Angliába utazzanak. Ott szeretnének dolgozni, élni. Mert itthoni keresetük éppen hogy elég az albérlet fenntartásához s a szűkös megélhetéshez. Tervezni – tudjuk, ez az élet legfőbb hajtóereje – már régóta eszükbe sem jut”, kesereg a cikkíró, meg nem emlékezve arról az erőről, ami lehetetlenné tett bármiféle tervezést ebben az országban.
„Nohát: bízhat-e valakiben vagy valamiben a fent említett fiatal házaspár és a hozzájuk hasonló sok, életét itthon elkezdeni nem vagy csak keservesen tudó, jövőt már alig látó elkeseredett had ma Magyarországon?”, teszi fel a költői kérdést a Demokrata. „S ami még égetőbb, még szívbemarkolóbb: a hazájukat elhagyni kényszerülő családok és gyermekeinek sorsa. Gondoljunk egy pillanatra az ő nyiladozó lelkecskéikbe, kíváncsi, kérdező kis lényükbe. Vajon milyen képük lesz majd, milyen gondolatok, válaszok születnek meg bennük – angliai szállásukon szüleik mindennapjait látva, beszélgetéseit hallgatva – családjukról, hazájukról, Magyarországról és a világról. Mert most ez a legfontosabb kérdés, ezt kell megválaszolnia azoknak, akiknek ez a dolga, ez a hivatása.”
Megválaszolhatjuk a költői kérdést: azok a gyerekek, akiket szüleik elmenekítenek a diktatúra elől, minden bizonnyal szabad és gondolkodó állampolgárként, nem pedig kirabolt Fidesz-zsellérként nőnek fel.
Én egyet nem értek! Ti, vagyis mi akartuk, nem? Egyáltalán nem védem Orbánt, elődjeit meg végképp, utálom a politikát, DE… Úgy látszik ez kell a magyar népnek, hogy vki észhez térítse őket! Hány, meg hány olyat hallok, hogy így meg úgy eladósították az országot, VISZONT, hányan, meg hányan vettek fel 90-100% hitelt, mert én meg akarom mutatni, hogy jobb vagyok, mint a hülye külföldi???
Ezen kell először elgondolkozni, mindenki először a saját háza táján nézzen körül, utána lehet a másikén. Ja, és arra is kíváncsi lennék, hogy ha mindenki úgy gondolkozna, hogy ha én ülnék, ott én sokkal, de sokkal jobban csinálnám.
Egyszer már volt Orbán kormány! Most őt akarta vissza a nép, nekem teljesen mindegy volt szinte, hogy ki jön, de én akkor már tudtam, hogy ő lesz, sőt azt is, hogy drasztikus változások lesznek.
39 éves vagyok 22 éve dolgozom , rengeteget utaztam a világban és soha nem akartam az országból el menni szerettem itt élni pedig 3 x több pénzt kínáltak. Most már van egy 2 éves kislányom és nem akarom hogy ebben a mocsokban nőjön fel. Teret engedek a két harmadnak had élvezzék a sikert amit csináltak maguknak nem szeretném gátolni Őket a kiteljesedésben és elvenni a helyet a siker és az ön megvalósítás gyors naszádján. Mi 24-en megyünk el az országból barátok , munkatársak és a család természetesen, ez csak az első kör a többieknek csináljuk a helyet. És egyikünk sem kalandor, értékes szaktudással rendelkezünk . Az egymillió munkahelyhez hozzá járulunk és átadjuk a helyünket!!!!
Tom 2012. január 17. kedd 01:01
Nem irigységként és gyűlöletből mondom: sok szerencsét, találd meg a boldogságod, mert az a legszörnyűbb ha idehaza ezt nem engedik meg!
itt nincs jövő.én is a gyermekemnek azt mondom,meneküljön innen.nekem mindegy.
Én vendéglátóiparban dolgozom Ausztriában szezonális jelleggel egy nagyon kicsi faluban, ahol mindenki a turizmusból, főleg a síturizmusból él. A falu méretét jól jellemzi, hogy összesen 25 db, főleg panzió és szállodából áll.
Íme a térképen: http://maps.google.com/maps?q=K%C3%BChtai,+%C3%96sterreich&hl=hu&ie=UTF8&ll=47.211319,11.018772&spn=0.016121,0.027595&sll=37.0625,-95.677068&sspn=38.41771,56.513672&oq=k%C3%BChta&vpsrc=6&hnear=K%C3%BChtai,+Imst+District,+Tirol,+Ausztria&t=h&z=15
Mit gondoltok hány magyar honfitársam dolgozik itt ? A számon még én is meglepődtem: 89 ! Ez egy viszonyítási alap, hogy a hivatalos számokkal ellentétben , amit kb.40 ezerre becsülnek, sokszorosan többen dolgoznak kint. Sokukkal beszélgettem és szomorú a kép: magasan kvalifikált anyukák-apukák dolgoznak itt, akiknek 4-5 hónapra otthon maradtak a kicsi gyermekeik. Jobb esetben az egyik otthon maradt férj/feleség nevelik őket, kevésbé jobb esetben a nagyszülők. És itt nincs az, hogy most haza kell mennem, mert beteg a gyermekem ! Mehetsz, de köszönjük szépen, a továbbiakban nem tartunk igényt a munkádra. Egy közös bennük: kivétel nélkül mindenki az otthoni katasztrofális helyzet miatt választotta ezt a munkát, különben éhen halna a család ! Ilyen egy családbarát kormány áldásos tevékenységének eredménye.
“És egyikünk sem kalandor, értékes szaktudással rendelkezünk . Az egymillió munkahelyhez hozzá járulunk és átadjuk a helyünket!!!!”
Nos, ha csak ez a baj, akkor el tudom mondani, hogy munkahely van, pénzkereseti lehetőség van! Jópár embernek segítettem már még spórolni is, lecsökkenteni a költségeket. Állítólag Mo-on minden 10-edik ember szegény csak? Minden évben azt hallom, ennyivel többen vásároltak ennyivel többet! Akkor hol itt a szegénység?
Common!
Nem érek Veled mindenben egyet!
Családom révén valóságos nyelvorgiában nőttem fel:
Olasz-Franci-Angol-Magyar
E négy közül az angol a leggyorsabban elsajátítható, viszonylagos átláthatóbbsága miatt. Ami pedig a szókincset illeti: mivel az angol izoláló nyelv, természetes, hogy brutál szókinccsel rendelkezik, de a szavai igencsak korlátozottan képezhetők. Ezzel szemben a magyar, amely a modern nyelvek között egyedülállóan kombinatív, nem tanulható meg tökéletesen 10 éves kor után, mert az ember agyának logikai központja nem növelhető ezután. Ha nem megfelelő az egyén agyának kombinativitási képessége, akkor nem lesz képes a képzők-jelek-ragok rendszerét megfelelően kombinálni. A magyar nyelvnek látszólag csak 70000 a szókincse, azaz ennyi alapszóval rendelkezik kb. De vedd hozzá a képzőket és mindjárt 1000000 fölött van a különböző jelentérű szavak száma.
Különlegesen egyedi és agyafúrt nyelve egyben azonban a veszte is a magyar népnek, hiszen ebből kiindulva képtelenek idegen nyelvet tanulni. A magyarban nincsenek nyelvtani nemek, hangrend van helyette. Nem ismeri az elöljárókat, ellenben kiterjedt névutó rendszere van. Ebből következik a magyarok fordított nyelvi gondolkodása is, ami miatt nehézkes a magyaroknak a nyelvtanulás.
Mindezek mellett bizton állíthatom az általam ismert, napi szinten használt nyelvek közül a legszebb, legfordulatosabb és a legkifejezőbb. Ha pedig igazán kíváncsi valaki a mai magyar nyelv képességeire, az olvasson a kortárs költők közül Szabó Imrét. Elképesztő virtuozitással használja a nyelvet, megmutatva a magyarok zsenialitását. Mindezek után felmerül a kérdés: ha 10 millió magyar mindegyike átlagon felüli kreativitással és gondolkodási képességel rendelkezik, egy OV-ből hogy a bánatba lehetett miniszterelnök.
Ennek a folyamatnak is vannak úttörői: a magyar áLamfő mindhárom gyermeke akkor tanult egyidőben az Egyesült Államokban, amikor ezt a papa jövedelme biztosan nem tette finanszírozhatóvá. A haza üdvére mindhárom lány ott is él.
Előzményhez tartozhat, hogy 1956 után – amikor a Vörös Hadsereg nagyjából negyedóra alatt lett volna képes légmentesen lezárni a magyar határokat, – két okból engedtek ki 200 000 honfitársat. Egy: a rendszer nyilas, fasiszta ellenzői hadd menjenek. Kettő: a közéjük kevert KGB-s és magyar kémeket még vagy harminc évig válogatta-keresgélte a CIA.
Most, békében ez a évi több tízezres léptékű, és főleg személyi szerkezetű kivándorlás szög az ország koporsójába.
Kedves Nagy Erika!
Az a baj, hogy Kertész Ákosnak igaza van, hogy a magyar nem összefogó nép! Ha azt mondom, korkedvezményes nyugdíjasok, a társadalom egy része azonnal ágálva tiltakozik, hogy “el kell venni tőlük!” Tudják, hogy az elvett értéket nem az ágálók kapják, de legalább nekik se jár!-és az akkor megnyugtatja őket! Mint a mondás is, “Ha megdöglött a tehenem, remélem a szomszédomé is agonizál már!” Ez az irigység, ami tényleg bennünk megkövülten elraktározódott???? Persze ezen ellentétek kiélesítéséhez a kormány is mindenféle propagandát ki is használ. Pedig már őseink is rájöttek, 14 szál szőlővesszőt nehezebb eltörni, mint egyenként! Mi mégis rendszeresen beleesünk e hibába és ezért csak vesztesek lehetünk!
Ha sikerülne is az összefogás, a kormány elkergetéséhez, ki vehetné át az ország irányítását? Van ma itt olyan politikai erő, vagy nevesített párt?
Nézze meg milyen demagóg, fanatizmust követő tagjai vannak még a Fidesznek! Jó, a 2012. februári fizetések után egy része megint leszakad, de így is maradnak még bőven! Az elpártolók pedig kiábrándultak a pártokból, az ígéretekből! ( a képviselők visszahívhatatlanságától!)
Összefogást csak akkor látok magyar földön, ha már az embereknek nem lesz mit veszteniük és elegük lesz a nélkülözésekből, annak pedig már félő, hogy véráldozata is lesz!
Nem hiába tartják elemzők is, hogy ezt az eszement politikát, csak a kormányzópárton belüli bomlás tudja megfékezni!
Csillagszemű Szarvaslány
2012. január 17. kedd
13:57
.
Adok egy kis ízelítőt a magyar nyelv csodásan széles választékából.
Ez a nyelv szinte alig változott, ha 1000.körül élnék, akkor is megérteném.
Shakespeare, a mostani angolt már nem értené!
.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
————————————
Egyik olasz óra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat, hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki “slattyog”, miért nem “lófrál”?
Száguldó hová szalad?Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki “beslisszol” elinal,Nem “battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza neszItt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . ..!
Csillagszemű Szarvaslány
2012. január 17. kedd
13:57
.
Ha már a nyelvészkedésnél tartunk, egy kis ízesítő a magyar nyelvből, csupa „h” kezdő betűvel.
Helgám!
Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heine honában,
Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hans
Herbertet.
Hetedikén hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (Holland házaspár) Hágából,
Helsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt hímzett.
Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak.
Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborgatták, halászcsónakként
himbálták, hányták Herkulesként.
Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak.
Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.
Huszonharmadikán hangversenyen Händel, Haydn, Hubai hegedűversenyét hallgattuk.
Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos
históriákkal háryjánoskodtunk.
Havazik Helsinkiben. Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra.
Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.
Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.
Hanoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.
Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullnak
hajszolt halandók.
Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.
Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helsinki harangszava.
Híva, huomenta! (jó reggelt)
Hallani helyenként.
Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak hidegek.
Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.
Heveny hörgő huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.
Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol,
helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.
Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk,
helsinkiek helyeslő, huj, huj, hajrát hallgatjuk.
Hétvégi hó, hógolyózás.
Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével
hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.
Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.
Holnapra helikopterrel, Hamenlinába hívnak Hejkéék.
Harmincezres helység, hazai hatvanunkhoz hasonlít.
Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.
Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad,
hollóhajad, hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív Hungária!
Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesbe.
Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?
Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasutat helyeztem
hátizsákomba, Hugónak, horgászfelszerelést hozok.
Hármatok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.
Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk,
Hevesben, házunkban húsvétozhatunk.
Helsinkiben halak havának huszonhetedikén
Hű Henriked.
Munkásosztály
Az én becslésem szerint kb. két megyényi magyart tart el az osztrák gazdaság.
Magyar menekült hullám érte el Ausztriát. Nem tudom hogyan fogják kezelni a helyzetet.
Kedves Stefán!
Gyimróthy épp arra utal ezzel verssel, amit én írtam, hogy képtelenség átültetni magyar nyelvet más nyelvre.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy megértenénk akár Mátyás vagy István királyt. Ne feledkezz el Kazinczyékról és a nyelvújításról. Egy-két szó kivételével nem értenénk egy mukkot sem, mivel számos képzőnket a neologisták alkottak. Arról nem is beszélve, hogy nekünk, Kazinczy örököseinek már lövésünk sincs a 3 féle múlt időről. (volt-volt vala-vala) Nekem volt például egyszer egy csángó szomszédnénim. Mindig a lányát kértem meg, hogy fordítson, mert nem értem, mit mond a néni, pedig elvileg ő is magyarul beszélt.
Hasonló nagy renováláson egyébként – úgy tudom – csak a héber nyelv esett át. Ma már külön tanítják a vallási célokra használt óhébert és a mindennapi élethez szükséges újhébert, az ivritet.
Shakespeare azért szerintem még elboldogulna az angollal.
De ez az én véleményem, nem vagyok OV, nem hiszem tévedhetetlennek magam.
Bevallom, a hozzaszolasok miatt felve osztottam meg a cikket a f/b-on.
Egy UK-ba vandorolt.
Egykori feltehető olvasat:
„Látjátuk feleim szümtükhel,
mik vogymuk: isá, por ës homou
fogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt
Ádámot, ës aduttå valá neki
påråadicsumot házoá. Ës mënd
pårådicsumben valou gyimilcsëk-
tül mondá neki élnië. Hëon
tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl.
Gye mondoá neki, mérët nüm
ënëik: iså, ki napon ëmdöl
az gyimilcstűl, hålálnek
håláláål holsz. Hådlåvá
holtát terömtevé Istentűl, gye
feledevé. Engedé ürdüng intetüi-
nek, ës ëvék az tilvot
gyimilcstűl. Ës az gyi-
milcsben hålálu evék. Ës az gyi-
milcsnek úl keseröü valå
vizë, hugy turkolåt migé szakasztja
valá. Nüm hëon mogánek, gye
mënd ű fajánek hålálut ëvék.
Haraguvék Isten, ës vetevé űt
ez munkás világ belé: ës lëün
hålálnek ës pukulnek fëszë,
ës mënd ű nemének. Kik azok?
Miü vogymuk. Hugy ës tiü
látjátuk szümtükhel: iså, ës
nüm igy embër múlhatjå ez
vermöt, iså mënd azhuz járou
vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten
këgyilmét ez lélekért, hugy
jorgasson ű neki, ës kegyigy-
gyën, ës bulcsásså mënd ű
bűnét! Ës vimádjok szen[t]
åhszin Máriát ë boudog Miháël
århångyëlt ës mënd ångyëlkot,
hugy vimádjanak érëttë! Ës
vimádjok szent Pétër urat,
kinek adot hatalm oudaniå ës
këtnië, hogy oudjå mënd
ű bűnét! Ës vimádjok mënd
szentököt, hugy lëgyenek neki
segéd Uromk szinë eleüt, hugy
Isten iü vimádságok miá bul-
csásså ű bűnét! Ës szobodohhå
űt ürdüng ildetüitűl ës pukul
kínzatujátúl, ë vezessë űt pá-
rådicsum nyugalmå belí, ës adjon
neki münyi uruszág belé utat
ës mënd jouben részët! Ës
kíássátuk Uromkhuz hármúl:
kyrie eleison!
Szerelmes brátim! vimádjomuk
ez szëgín embër lilkíért,
kit Úr ez napon ez hamus világ
timnücë belől menté, kinek ez
napon tëstét tömetjök; hogy
Úr űt këgyilméhel Ábråám,
Izsák, Jåkob kebelében helhezjë;
hugy bírságnap jutván mënd ű
szentëi ës ünüttei küzëkön
jou felől johtatniå íleszjë
űt! Ës tiü bennetük. Clamate
ter: kyrie eleison!”
Ómagyar Mária-siralom
(1300 körül)
Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.
Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.
O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.
Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya
Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.
Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.
Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sumha nym kyul hyul
Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn
O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.
Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.
Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.
Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.
fordítás:
Egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában:
Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,
Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.
Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.
Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!
Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.
Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!
Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!
Csillagszemű Szarvaslány
2012. január 17. kedd
21:42
.
Üdvözöllek.
stefán
2012. január 17. kedd
22:17
Bocsánat!
Valami rosszat tettem?
Ugyan már, jó az idézet.
Szeretem az ilyen ősi nyelvjárást.
Csillagszemű és stefán!
Szerencsére a magyar nyelv igen sokat változott (a tihanyi apátságban az alapító okiratot ugyan el tudtam olvasni, de nagyjából két mondatot tudtam megfejteni), különben már rég megszűnt volna. Mert a hajlíthatatlan (értsd: nem hajlékony!) nyelv törik és tűnik… De a nyelv terjedéséhez, megmaradásához egyéb teljesítmények is szükségesek, s félő, hogy ebben a mi dicső nemzetünk nem igazán élenjáró.
Mondanám egyik kedvenc vesszőparipámat. Ha annak idején a Szovjetunió nem lett volna paranoiás diktatúra, ma nem PC (Personal Computer) lenne a személyi számítógép, hanem LSZM (licsnaja szamoszcsitalnaja masina), mert az ötvenes években nem volt ennyire elmaradva a tudomány azon a tájon. Én pl. a hatvanas évek elején olyan átjátszó állomásokat szereltem magyar híradásipari üzemben szigorúan csak a Varsói Szerződés hadseregének, amely vezeték nélküli telefonhálózatot működtetett (a mai mobil ősét). Ja, magyar fejlesztés volt. És senkinek eszébe nem jutott, hogy ebből civil üzletet csináljon, akkor, amikor egy nyomorult ikervonalra évtizedeket kellett várni. Na, nagyjából ez a különbség a diktatúra, meg a demokrácia között, leegyszerűsítve.
El kellene gondolkodni azon, hogy nagyjából 300 évenként vesz át a világ magyar kifejezést: például a kocsit, vagy a bírót (bájrónak hívják, ha jól tudom angol nyelvterületen a golyóstollat Bíró László(?) innovátorról, persze ő sem itthon aratta a sikert. A hologram sem magyar szó, mert a magyar Nobel-díjas Gábor Dénes sem itthon kapta meg a munkájához a lehetőséget, valszeg eszébe sem jutott, hogy magyar kifejezést találjon arra az izére, ami nélkül ma nem létezne jövedéki adó, ellenőrzött termék, biztonságos okirat, papírpénz, bérlet, bármi. Úgy gondolom, hogyha egy nyelv végletesen provinciális lesz, az nem az erő, (vagy furfang) jele, ellenkezőleg, a végzetes önmagába fordulás jele.
Illene feltételezni egy merőben más megközelítési módot is, mint, amit szokásosan hallomásból elmondanak. Az, hogy a “nép” akarta ezt, azzal így, ebben a formában nem tudok egyetérteni. Mert a jelenlegi “demokratikus” berendezés nem teszi lehetővé, hogy alulról induljon bármiféle kezdeményezés. De ez csak a saját véleményem. Nagyon sokan vannak az országban olyan értelmes, képzett szakemberek, mérnökök, tanárok, művészek, dolgos emberek, akik a jelenlegi politikából egyáltalán nem kérnek és számukra nincs hiteles vezető jelenleg. Főként tapasztalatból tudható, hogy pusztán tehetség, szorgalom, hasznos munkavégzésből nem lehet életcélt megvalósítani. Előbb vagy utóbb mindíg egy politikai kapuhoz jutunk, ahol nekünkszögezik, hogy valahova tartoznunk kell! Az a lehetőség, hogy a független, józanész mellett maradjunk teljességgel kizárt. Ha nem döntünk jobb vagy bal oldal között, hamarosan a mindennapi megélhetéseink a család látja a kárát. Milyen döntést hoz meg előbb vagy utóbb a józan ember? Nem akar egyik, sem másik oldalhoz sem tartozni, látja, hogy politikailag a helyzet nem megoldható. Ha megoldható lenne a szavazósdi játék, illett volna 21 év alatt érezhető látszatnak lennie. Tehát egy igen nagy csöndben lévő többség nem fog elmenni szavazni. Mert a nemszavazás is egy vélemény: Az eggyiket sem választás választása. Belátható, hogy az aktív, hasznos, a társadalomnak egyébként a javára szolgáló egyének fognak kényszerből elvándorolni. Mert nem érzi jól magát a közegében és a megélhetés hiánya a bőrére megy. Tehát megy. És ezért nem lehet elítélni. Csak túlélni akar. Sajnos a társadalmunk igen túlnyomó többsége képzetlen és sajnos buta is, hogy átlássa, bábként játszanak vele. A jelenlegi út és a több részre szakadt társadalom következő lépései a biztos összeomláshoz vezet. Lehet hallani, tudni, hogy többféle területen lennének hozzáértő szakemberek, akik pontosan tudják a kifele vezető út lehetőségét, de rájuk meg nem akarnak hallgatni. Márcsak büszkeségből sem.