Bartus László: Szabadságharc a zsidók ellen 2011. november 29. kedd 2:28

  • Share/Bookmark
Bartus László: Szabadságharc a zsidók ellen

A magyar szabadságharcról már megszülettek a legjobb viccek, kimerítettük a gúnyolódás minden lehetőségét, a józan külvilág pedig a Moody’s képében jelezte, hogy azt a primitív hazudozást, amit az Orbán-kormány folytat, a magyar emberen kívül más élőlénnyel nem lehet megetetni. A magyarok többsége viszont megeszi, mert mélyebb ideológia húzódik meg mögötte. Ezért a dolog nem vicces. Nemcsak azért, mert súlyosak a gazdasági következményei, hanem azért is, mert ez a szabadságharc az Orbán-kormány ideológiájának esszenciája, támogatottságának legfőbb oka.

Nem véletlen, hogy Orbán azt mondta, ha „jön az IMF, akkor én el”. És ez így van: vagy önként távozik, vagy hívei fogynak el. Alkalmatlannak bizonyul arra, amit hívei elvárnak tőle. Totális háborút indított valami ellen, amit az IMF testesít meg. Az ellenfeleket is csak ennek alapján lehet identifikálni úgy, mint a magyar nép ellenségeit. Ha kiderül, hogy ezek nem a magyar nép ellenségei, vagy az, hogy nem tud megszabadulni tőlük, Orbán alkalmatlanná vált arra, hogy a magyar nép „szabadságharcát” megvívja. Nem tud még egy fordulatot tenni, keresnek mást, aki ezt elvégzi. Az a rögeszme, amit ő kitartó, szívós munkával az emberek fejébe belevert, nem fog elpárologni. Ez a másik ember pedig ott áll mögötte ugrásra készen, megszervezett nyilas gárdával. Ezt a szellemet már nem lehet visszatuszkolni a palackba. A gazdasági csődnél sokkal nagyobb veszedelem leselkedik emiatt az országra.

A küldetés

Orbán küldetése e szabadságharc megvívása. Erre kapta a felhatalmazását, hiszen mindvégig erre tanította az ő népét. Nem igaz, hogy program nélkül nyert választást: ez volt az ő programja. Aki nem hiszi, az menjen el vidékre, beszélgessen az emberekkel, üljön be egy kocsmába, egy percen belül megkapja az ideológiai képzést: megtudja, hogy mi a „tehetséges és szorgalmas” magyar nép nyomorának az oka, és ebben milyen megváltói szerepet játszik Orbán Viktor. Nagy hibát követ el, aki nem veszi komolyan a beszédüket, és legyint a szólamokra, hogy „ez a kormányzás az utolsó esélye Magyarországnak” (Kövér). Nagyon mély tartalom van mögötte, a jelentése pedig emberéleteket sodorhat veszélybe.

Nem dacról van itt szó, és nem is arról, hogy „beleragadtak a kommunikációs csapdájukba”, amikor azt mondják, hogy csak olyan feltételekkel tárgyalnak az IMF-el, hogy az a magyar függetlenséget nem sértheti. Komolyan gondolják, és nem is fognak semmi olyat elfogadni, ami szerintük „diktátum”. Ha megteszik, a perceik meg vannak számlálva, és jön a Jobbik. A magyar nép nem azok mellé fog állni, akik az IMF-el való tárgyalást fenntartások nélkül sikerre viszik, hanem azok mellé, akik azzal kecsegtetik, hogy megszabadítják az elvárásoktól, melyekről azt gondolják, hogy a bajok fő okozói. Ezért marad Matolcsy: Orbánnak nem közgazdászra, hanem ideológiai társra, végrehajtóra van szüksége. Fontos látni, kitől akar Orbán függetlenné válni, mert ebből érthető meg, milyen magasabb szempontok írják felül a közgazdasági törvényeket. A „nem ortodox” gazdaságpolitika ugyanis nem új tudományos rendszer, csak annak egyszerű módja, ahogy ezt a szabadságharcot vívják. Az unortodoxia maga a szabadságharc.

Orbán addig igyekezett a szélsőjobboldal szavazótáborát megszerezni, hogy közben magáévá tette az ideológiájukat. Ennek lényege, hogy a világban van egy „háttérhatalom”, amely a nemzetek és a kormányok fölött áll, saját céljai érdekében zsarolja a nemzeteket és a kormányokat, melynek legfontosabb eszköze az adósságcsapda. E mítosz része, hogy a világ jelenlegi válságának okozója a pénzügyi háttérhatalom, amely mindent saját érdekeinek rendel alá. Ettől kell megszabadulni. A háttérhatalom célja a nemzetek kifosztása az adósságcsapda segítségével és a megszorítások útján. A háttérhatalom a nemzetközi pénzügyi szervezetek, bankok és hitelminősítők képében jelenik meg, a végső cél a világ leigázása, kifosztása, a tényleges hatalom megszerzése. A kereszténység terminológiája szerint „az antikrisztusi világ” megteremtése. Ez ellen harcol Orbán Viktor, és ezért szilárd a meggyőződése, hogy jó az út, amelyen jár. Ezért tud mosolyogni, amikor bóvlivá minősítik Magyarországot, mert tudja, hogy ez csupán a háború része, amelyben ő a „gonosz” ellen harcol. Ezért gondolja azt, hogy a világ majd őt követi, és ez a válságból való kilábalás egyetlen útja, hiszen a válság okozója ez a háttérhatalom.

Orbán ebben a gondolatvilágban él. Addig tartja érdemesnek a politikai életben való részvételt, amíg ez ellen harcolhat, és amíg esélye van a győzelemre. Élet vagy halál. Ezért senki ne reménykedjen abban, hogy ő akár lemond, akár átadja a hatalmat bárkinek. Küldetése van, amit teljesítenie kell. Ellenfelei ellenségek. Annak a kormányzásnak, amely szerinte a háttérhatalom uralma és kontrollja alatt zajlik, nincs értelme, és nem kíván abban részt venni. Ezt jelenti az a megjegyzés, hogy ha az IMF jön, akkor ő megy. A kijelentésben érződik a keserűség, talán meg is fordult a fejében, hogy távozik, de úgy látszik, elvbarátai meggyőzték, hogy ez csak egy taktikai húzás, csata a háborúban, emiatt nem kell a háborút feladni. És mivel Orbán nem ment, azt jelenti, hogy az IMF nem is jön. Nem jöhet, úgy legalábbis nem, hogy bármiben diktáljon, és Magyarországot a „háttérhatalom” uralma alá vonja. Erről szól az őszinte kommunikáció, hogy az IMF-el való tárgyalás nem jelenti a szabadságharc végét, mert a kormányzás egészének ez a szabadságharc a lényege. Ezt értette meg a Moody’s, ezért volt a bóvlivá minősítés, amit a szabadságharcosok saját logikájuk alapján helyesen értelmeztek úgy, hogy támadás Magyarország ellen. Ők ennek a harcnak a szemüvegén át szemlélik a világot. A Nyugat ebben a világnézetben azért „pusztul”, mert a „háttérhatalom” uralma alatt áll. A fogyasztás ennek a háttérhatalomnak a találmánya, amellyel belehajszol az adósságcsapdába. A munka alapú társadalom pedig az ellenszere ennek.

Menne is dicsőségesen a szabadságharc, ha Magyarország meg tudna állni a saját lábán. Az Orbán-kormány bukása, hogy nem tudtak megállni a lábukon, de mégsem buknak meg. A hívek ettől még nem gondolják ugyanis, hogy a kiindulópontjuk volt hamis, és az „adósságcsapda” oka az, hogy Magyarország nem tud megállni a saját lábán, emiatt szorul hitelekre. Nem az IMF-nek van szüksége Magyarországra, hanem fordítva. Orbán bebizonyította, hogy baj esetén senkire nem számíthat, csak az ellenségnek kikiáltott IMF-re. Sem a kínaiak, sem az oroszok, sem az arabok nem adnak egy vasat sem, csak az IMF. De nem ezt a következtetést vonták le belőle. Ha igaz, amit a hívek tábora mond, hogy az IMF mögött a zsidók állnak, akkor tudomásul kéne venni, hogy egyedül a zsidók segítenek, amit ők antiszemitizmussal hálálnak meg. Akinek pénze van, vagy nem ad, vagy biztosítékot akar, hogy a pénzét úgy használják fel, hogy azt egyszer vissza is kapja, és a csőd nem ismétlődik meg. De ezt nem lehet megmagyarázni annak, aki azt állítja, hogy a szükséghelyzetet a hitelező idézi elő szándékosan, hogy az adóssággal csapdát állítson. Nem pedig az a tény, hogy az elmúlt száz évben a Rubik-kockán kívül nem sok mindent találtak fel a magyarok, a tojást olcsóbban lehet beszerezni Sanghajból, mint Hatvanból. Külföldinek nem éri meg itt termelni, mert megsarcolják, és kiutálják azt, aki munkahelyet teremt, mert „kiviszi” a hasznot. Ilyen okos emberekkel nem sok mindent lehet kezdeni.

Hogy világos legyen, azt is le kell szögezni, hogy a demokrácia leépítése nem csupán Orbán Viktor személyes hatalmát szolgálja, hanem a küldetést és az ügyet is. Cezaromániájához talált egy jó ideológiát. Eszerint a demokrácia a „háttérhatalom” egyik eszköze arra, hogy befolyását érvényesítse, a „nemzeti” érdekeket képviselő pártokkal szemben idegen érdekek képviselőit juttassa hatalomba. A demokrácia követelménye úgy jelenik meg, mint „diktátum”. Nem úgy, mint az emberi jog és a szabadság feltétele, amely garanciát jelenthet a jólétre is. Ezért kell megfojtani a sajtó szabadságát, leválthatatlanná tenni a „nemzeti” érdeket képviselő pártot, viszont kirekeszteni az idegenek hazaáruló ügynökeit, a „kommunistákat és a liberálisokat”.

Adósságcsapda

A szellemi előzményekről annyit, hogy a két világháború közötti magyar jobboldal „keresztény-nemzeti” kurzusa az olasz fasizmus és a német nácizmus között ingázva mindvégig antiszemita volt. A Szent Korona-tan feltámasztása és előtérbe állítása kirekesztő célzatú volt, Károlyi köztársasága és a Tanácsköztársaság miatt a zsidóság ellen irányult. A Horthy-rendszer nem volt totális diktatúra, de az úri-nemesi uralkodó osztályt választáson leváltani nem lehetett. A „keresztény-nemzeti” fogalom jelentése az volt, hogy nem zsidó. Az Orbán-kormány alaptörvényében kiiktatta a magyar történelemből a holokausztot, és gyakorlatilag törvénybe foglalta, hogy Magyarország 1944. március 19-e után nem létezett. Ezért a deportálásokért nem visel felelősséget. A történelemhamisítással elhárította a szembenézést azzal, hogy a „keresztény-nemzeti” ideológia végállomása a tömeggyilkosság volt. A demokrácia korlátozása, a zsidótörvények, majd a deportálások, végül a Dunába lövöldözés.

A pénzügyi világválság hatására ugyan létrejött olyan antikapitalista irányzat is, amely közvetlenül nem antiszemita. Keskeny a határ, az Occupy mozgalomban is megjelenik az antiszemita jelleg. De az Orbán-kormány „szabadságharca” egyértelműen szélsőjobboldali „keresztény” hagyományokra épül. Ezt fejezi ki az alaptörvény preambuluma is. Azokkal a fogalmakkal, amelyeket az Orbán-kormány használ, én először a Jurta Színházban gyülekező újnyilasok között találkoztam. A Fidesz ekkor még liberális párt volt, és elmebetegnek nevezte a „szabadságharcos” nézetek képviselőit. Orbán pedig felszólította a parlamenti jobboldalt, határolódjon el tőlük.

Azok a gondolatok, melyeket ma Orbán Viktor hangoztat, csírájukban a Szent Korona című nyilas szellemiségű újságban voltak olvashatók, amelyet az akkor fideszes Fodor Gábor javaslatára kitiltottak a Parlamentből. A Szent Koronát az a Romhányi László szerkesztette, aki a Jurta Színházban gyűjtötte maga köré a szélsőjobboldalt. Az „adósságcsapda” kifejezést sem közgazdasági értelmében ismertem meg először. Ez olyan adósságot jelent, melynek kamatait már csak újabb hitelek felvételével lehet fizetni. De ebben a körben az adósságcsapda azt jelentette, hogy a nemzetközi zsidó pénzügyi világ, mint a „háttérhatalom”, csapdát állít a nemzeteknek az adóssággal, majd ennek révén kifosztja őket. Ez az elmélet állt olyan javaslatok hátterében, hogy a felvett hiteleket ne fizessük vissza, mert rosszhiszeműen adták. A Szent Korona-tanra alapuló alkotmányért olyan emberek küzdöttek akkoriban arrafelé, mint a később gyilkosságért elítélt Romhányi, és jobbkeze, Bosnyák Imre, aki úgy volt nyilas, hogy még Szálasi pártjának is tagja volt. Álmaikat Orbán Viktor valósította meg. Bosnyák gondozta a 298-as parcellában Szálasi Ferenc és a nyilaskeresztes kormány volt minisztereinek titkos sírjait. Ők voltak azok, akik a rendszerváltás után először hirdettek szabadságharcot a nemzetközi zsidó pénzvilág ellen. Bármilyen durván hangzik, ez az eszme emelkedett most kormányzati rangra Orbán Viktor vezetésével. Ne legyen kétsége senkinek: Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban „Weisz úrként” aposztrofálta az ellenséget, ha valakinek nem jutott volna eszébe, hogy kikről van szó. Ez a Weisz úr talán rokona lehet annak a Weisz néninek, akit a Semjén Zsolt ismer, és nyilván szomszédja a Schwartz bácsinak.

A kilencvenes években még pert is indítottak az IMF ellen e nézet képviselői. A hasonlóság nyomon követhető: Kövér László a Fidelitas közgyűlésén azt mondta az IMF-ről szólva, hogy 2012 kérdése az lesz, hogy a kormány talpon tudja-e tartani az országot, vagy „elvérzik abban a szabadságharcban”, amelyet azokkal szemben vív, akik erre az országra „kizsákmányolandó gyarmatként, pénzszivattyú kiüríthetetlennek tűnő medencéjeként” tekintenek. Szinte szó szerint emiatt indított a kilencvenes években pert vitéz Endrey Antal, Mónus Áron (a Mein Kampf kiadójának) ügyvédje az IMF vezérigazgatója ellen. Endrey volt a védőügyvédje Szendi Józsefnek, a Csendőrsors című perbe fogott könyv szerzőjének is. Szendi a Nyilaskeresztes Párt biztonsági szolgálatának tagja volt, korábban csendőrként páratlan kegyetlenséggel részt vett az Auschwitzba történő deportálásokban. Döbbenetes, de ezeknek az embereknek az ideológiája ugyanaz, amit Kövér mond: gyarmatként zsákmányolja ki Magyarországot az IMF. Mónus és Endrey szerint az „IMF a világhatalomra törő zsidó-szabadkőműves összeesküvés fedőszerve”. Tevékenységét összefüggésbe hozták a holokauszttal is: „a zsidók szerint a magyar nép bűnös a holokausztban, ezért mindenünket oda kell adnunk a zsidó-szabadkőműveseknek” – írták, és eszünkbe jut, van-e összefüggés e teória, és a holokausztban betöltött magyar szerepvállalás alaptörvényben rögzített tagadása között. A Horn-kormányról azt állították, azért fizeti vissza az államadósságot, mert része a szabadkőműves zsidó világ-összeesküvésnek. Endrey felszólította Horn Gyulát, hogy perelje be ő is az IMF-et, mert „Magyarországnak rossz gazdasági tanácsot adtak, ezért felelősek a magyar gazdasági viszonyokért”. Ismerős?

Endrey fennen hangoztatta, hogy az IMF elleni szabadságharc nem antiszemita tartalmú. De egy magánlevélben ezt írta Stirling Györgynek, a Hírharsona című lap szerkesztőjének: „Kedves Gyurkám! Mivel az utóbbi hónapokban annyira az amerikai zsidó nagytőke szolgálatába szegődtél, hogy az általam és sok más derék magyar által az IMF-el és az államadóssággal kapcsolatban vallott nézeteket ’szélsőségesnek”, sőt ’szélsőjobboldalinak’ minősítetted, melyekben nem kívánsz osztozni, ezért a jövőben légy szíves havi Hírharsonád címemre való küldésétől megkímélni”. Ez volt 1996-ban. Vagyis: IMF, államadósság, gyarmatosítás, holokauszt-tagadás és amerikai zsidó nagytőke, amely kirabolja az országot, ennek érdekében rossz tanácsokat ad. Kövér ugyanezt így mondja: „Ahol az IMF járt, és ahol a szervezet előírásai szerint próbáltak kilábalni a válságból, ott abból mindig gazdasági és szociális katasztrófa lett”.

De ez nem minden. Ismerkedjünk még egy kicsit a szélsőjobboldal szövegeivel, és vessük össze a Fidesz volt választmányi elnökének, a magyar Országgyűlés elnökének mondataival. Az IMF ellen pert indító szabadságharcos vitéz Endrey „Pénz és Világ” című cikkében ezt írta: „ezek a Pénz urai (…), így manipulálják az egész emberiséget torz, sandaszemű gnómok, akik ezt az uralmat szívós, gondos munkával megszervezték. Már emigrációs éveim alatt kialakult bennem a meggyőződés, hogy az Antikrisztusnak nem egy, hanem két feje van, és hiába vágjuk le a moszkvait, ha megmarad a másik New Yorkban, és átveszi a sátán egész földi hadserege fölött a vezérletet. Ötvenhat után kezdett bennem ez a gondolat feldöbbenni, amikor szabadságharcunk véres bukásán évekig töprengve, egyre világosabban láttam: az úgynevezett ’szabad Nyugat’ nemhogy nem képes, de nem is akar bennünket a szovjet zsarnokság alól felszabadítani, mert vezetői 1945-ben a Pénz és a Terror kettős uralmára rendezték be a világot, és ezt a berendezkedést mindenáron fenn akarják tartani. Az elmúlt hat évben azután döbbenetes kegyetlenséggel igazolódott be a kétfejű Antikrisztus léte, melyet harminc évvel ezelőtt kezdtem meglátni, mert a New Yorkban megmaradt sátáni fej, a mindenható Pénz birtokosainak központja, a moszkvai fej bukása után nyomban kézbe vette, és ma már leplezetlen könyörtelenséggel húzza egyre szorosabbra a nemzetünket fojtogató zsarnokság hálóját.” Kövér meg ezt mondta: „Ahogyan 1956-ban nem engedhette meg magának a Szovjetunió, hogy precedenst teremtsen a magyar forradalom győzelme, úgy ma a nemzetközi pénzügyi világ egy része sem engedheti meg magának, hogy a magyar gazdaságpolitika nem szokványos intézkedései mintául szolgáljanak más országoknak. Ezek a politikai csoportok semmit nem tanultak és nem is felejtettek: míg 1990 előtt a nemzetközi munkásmozgalomra hivatkozva, addig 1990 után a nemzetközi tőke szolgálatába szegődve tették – megváltozott körülmények között, de – ugyanazt, fosztották, rabolták ki, adósították el, lakták le, amortizálták le, terrorizálták és vetették szolgaságba az országot.”

Lát valaki különbséget a két szöveg között? Ha ehhez hozzávesszük, hogy Endrey újságjában néhány lappal hátrébb XIII. Leó pápa levele olvasható a szabadkőművességről, akkor minden egyben van szélsőjobboldal retorikájából.

Antikrisztus

Idejutott a Fidesz, ebben hisznek, és erre megtanították a magyar népet is, amelynek nagy többsége már szintén ebben hisz. A zsidó uralom két formája, a bolsevik és a liberális (kapitalista) diktatúra, a „sandaszemű gnómok” pénzszeretete, bosszú a holokausztért, a nemzetek kifosztása és ennek zsidó antikrisztusi sátáni jellege a keresztény nemzetekkel szemben. Mentek a tankok, jöttek a bankok, „sőt jelen voltak már a tankok idején is, gondosan előkészítve az adósságcsapdát, mely hivatva volt az Antikrisztus magyarországi uralmának más eszközökkel való folytatására” – írja Endrey. Ez ellen vívtak szabadságharcot ők, és ez ellen vív szabadságharcot Orbán Viktor Mihály is, csak nem így mondja. Endrey felfogása szerint a keresztény-nemzeti szabadságharc a Krisztus-gyilkos zsidó antikrisztusi birodalom ellen irányul. Azt írja Endrey, „ezért süllyedtünk azóta is egyre mélyebbre a szellemi, erkölcsi és gazdasági posványba, ezért nem voltunk képesek minden erőfeszítésünk ellenére, mindmáig talpra állni”. Íme, az orbáni üzenet lényege egy szélsőjobboldali ideológus szájából a szegény magyar népnek: a szegénység és sikertelenség okai a gyarmatosító pénzügyi körök. Dekódolva: a zsidók és az ő kiszolgálóik, akik elárulták a hazát. Egyszer, mint kommunisták, aztán, mint liberálisok, az IMF kiszolgálói. Ezektől való szabadulás elhozza a magyar szabadságot és a jólétet. A rendszerváltás zsidó trükk volt, a demokrácia csak zsidó szabadkőműves találmány, átmenet a kommunizmusból a liberalizmusba, ami csak arra való, hogy ők a hatalomba visszatérhessenek. A lényeg nem változik. Erről mondta Kövér: „abban, hogy az előttünk álló húsz év egyelőre borúsnak látszik, nagy részük van mindazoknak, akik 1956. november 4-én a barikád velünk szemben lévő oldalán álltak, valamint azoknak, akik az ő erkölcsi, politikai örököseik, akiket mi (…) sok mulasztást, hanyagságot, hibát elkövetve többször is demokratikus körülmények között visszaengedtünk az ország élére, hogy ott folytathassák (…), ahol az elődeik 1989 végén, 1990 elején látszólag kénytelenek voltak abbahagyni.” Ezzel azt mondja, hogy hasonló hibát nem követnek el. Erről szól az új választási törvény, amely kizárja „a politikai örökösök” visszatérését. A kommunista Terror helyett a kapitalista liberális Pénz, a tankok helyett a bankok, Moszkva helyett New York, Róth Manó helyett Soros. A magyar nép örömmel veszi ezt a magyarázatot, megvannak a bűnbakok, akiket már jól ismer. A magyar ember megint nem tehet semmiről.

Kövér mellett ugyanott felszólalt Wittner Mária is, aki nem kivétel a Fideszben, hanem az erős szabály. Személye szimbolizálja azt az irányzatot, amely szerint 1956-ban nem a diktatúra ellen lázadt fel a nép, hanem a magyar nemzet kelt fel a zsidó ávósok ellen, 1956 Szálasi hungarista mozgalmának egyenes folytatása. Az ugyancsak jurtás Pongrátz Gergely előszót írt az erről szóló „A forradalom igaz története” című könyvbe. Ezért számít hőstettnek a zsidó ávós koncolása is. Emiatt vannak jó helyen Szálasi és bűntársai földi maradványai egy réteggel az 56-os holttestek alatt. Ezek a sírok azok, amelyeket Bosnyák Imre gondozott. A kör bezárult, még a személyi szálak is összeérnek. És ha valaki nem hinné, hogy Kövér szövege honnan való, idézzük Gidai Erzsébetet, aki a nem éppen filoszemita MIÉP parlamenti képviselője volt: „Ahova az IMF betette a lábát, ott mindenütt leépülés és elszegényedés következett”. Ez talán szó szerint is megegyezik Kövér mondataival. Gidai Erzsébet kezdeményezte 2000-ben, hogy a Magyarok Világszövetsége indítványozza a trianoni diktátum felülvizsgálatát, és ha ezen a szálon végigmennénk, kiderülne az is, hogy a Fidesz határon túli politikája is a két világháború közötti szélsőjobboldal ideológiáját követi, mai eszközökkel. A Fidesz pünkösdi alkotmányának üzenete pedig az, amely 1996-ban „Magyarok Pünkösdje” címmel sercent ki vitéz Endrey tollából: „nem tűrhetjük, hogy akiket a századok folyamán tisztességgel befogadtunk a mi hazánkba, kitúrjanak bennünket saját otthonunkból. Ezt egyszer már világosan meg kell mondani, és minél előbb tudomásul veszik ezt Párizsban, New Yorkban, Londonban és a világ más fővárosaiban, annál jobb”. Erről szól a fülkeforradalom, a NENYI, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a hatályon kívül helyezett alkotmány és a leépített demokrácia. Erről szól a nyilas színház, és ezért autentikus válasz a leminősítésre a kommunizmus bűneiről született átmeneti törvény, amely az alaptörvényben rögzíti az utódok kollektív felelősségét a kommunizmusért. Ennek alapján akkor tiltják be az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót is (amely az MSZP-ből vált ki), amikor akarják, azt állítanak a kommunizmus bűneiért bíróság elé akit akarnak. Ez is olyan, mint a médiatörvény: addig nem használják, amíg az ellenzéki média nem veszélyes rájuk.

Ne szépítsük, az idézetek náci szövegek, és ezek egybecsengenek nemcsak Orbánék retorikájával, de tetteivel is. A hívek pedig pontosan dekódolják az üzenetet, a zsidók elleni szabadságharcként interpretálva az IMF elleni harcot. Elég beleolvasni egy jobboldali fórumba. Akik rendre túlzásnak, radikálisnak és nem szalonképesnek tartják azt, amikor felhívjuk a figyelmet erre, azoknak újra elmondjuk, hogy ezek a szavak, amelyek egybevágnak Orbán Viktor „magyar Magyarországról” szóló fejtegetéseivel, részben Mónus Árontól, a Mein Kampf magyarországi kiadójától, és részben vitéz Endreytől, Mónus volt ügyvédjétől származnak. Ők pedig a klasszikus náci felfogást tükrözik. A náci beszéd pedig nem ártalmatlan, hanem fertőz. Soha nem áll meg a szavak szintjén, hanem a gyűlölet gyilkos indulatokat szül.

A nép nagyobb része pedig már ebben hisz és őket akarja. A maradék ellenzék pedig erről nem mer nyíltan beszélni, mert a fasisztázás és a nácizás “olyan közönséges”. Ciki. “Ez már azért mégis túlzás” – mondják Pesten. Inkább nevezik szélsőségesnek azokat, akik kimondják az igazságot, mint azokat, akik náci eszméket képviselnek. Ha nem így lenne, akkor esetleg tenni kellene valamit. Ennél egyszerűbb mentegetni a nácikat.

Ha nem nézünk szembe azzal, hogy nyilas és nemzeti szocialista ideológia befolyásolja a kormányzati gondolkodást, hogy a szélsőjobboldali hatalomátvétel nemcsak fenyegetés, hanem részben valóság, hogy az nem csupán veszélyként van jelen, hanem a gondolkodásban már uralomra jutott, akkor nagyjából két dolog közül választhatunk: vagy Orbán Viktor teljesíti be az elkerülhetetlen végzetet egy lassú lefolyású kivéreztetéssel, vagy Vona Gábor gyorsreagálású hadteste a hullák sokaságával. Vagy a kettő együtt.

Lehet, hogy lesz olyan ember, akinek másodszor is oda kell állnia a Duna-partra?

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.5/5 (91 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +102 ( 138 szavazatból)
Bartus László: Szabadságharc a zsidók ellen, 4.5 out of 5 based on 91 ratings

  • Share/Bookmark

154 Reader’s Comments

  1. Kedves Darnai! Én itt élek, sajnos nem túlzás. A közszolgálatban (kb. 800 ezer munkavállaló), a médiában (nagyjából 50 ezer ember), a kultúrában (további 100 ezer), a nagy állami cégeknél (még vagy 80 ezer ember), na meg a “közeli” nagyvállalatoknál már bőszen folynak a B-listázások, sőt szerződött munkához sem juthat az, aki egyáltalán kifejezi, hogy esetleg mégsem dőlt romba az ország az elmúlt 20 évben. Mivel a kisvállalkozások túlnyomó részének is az állam/önkormányzat ad munkát, a mintegy 3 és félmillió dolgozó többsége teljesen kiszolgáltatott. Mit gondolsz, a pedagógusok közül miért csak párezer ember mer az utcára menni? Miért van csend az egészségügyben? Működnek a régi, jól bevált módszerek: sunyítunk, talán így túléljük. Talán éppen ellenünk nem használják majd azt a bizonyos törvényt (bármelyiket, mondjuk a médiáról, a bűnös szervezetről, a nemzeti együttműködésről szóló klapanciák bármelyikét). Még csak elvétve fordul elő, ismerősök ismerőseivel történnek érdekes “véletlenek”, de mi jók vagyunk, fegyelmezettek, nem lopunk, nem ülünk az utcán a padra, meghúzzuk magunkat, dolgozunk, nem pofázunk, nem vagyunk zsidók és nem vagyunk cigányok, nekünk miért ártanának? Hát így mennek a dolgok manapság itthon…

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +6 (10 szavazatból)
  2. Geyza
    Érdekes egybeesés, az én felmenőim is állítják, hogy nem volt kivételezettség…
    VIszont a tanulmányaim, brossúrák, amelyek csak pártfunkciknak volt olvasható…
    Persze, el se jutott hozzájuk a hír, mert nem volt szembetűnő, ezért nem is irritálta őket.
    De:
    Pártházakban működött olyan bolt, ahol csupa olyan árut lehetett kapni, amilyet máshol nem…
    Autókiutalásokra éveket kellett várniok másoknak, pártfunkciknek pedig pár hetet legfeljebb…
    Van ismerősöm még a turkás ősidőkből, állítja, hogy azért nem piszkálták sehonnan, mert a tanácselnökön keresztül eljuttatta a hírt, mikor bontja a bálát…
    Én éppen azért soroltam ezeket a kivételeket, mert annyira semmiségek a mai tapasztalatokhoz képest, hogy egyáltalán nem befolyásolta a megítélésüket.
    Az pedig, hogy többnyire köztiszteletnek örvendő egyének voltak, nyilván nem csak a megszépítő emlékeknek köszönhető, hanem a valóságban is úgy volt.
    Úgy tűnik nekem, hogy abban az időben valóban szolgálták a lakosságot, és eszükbe se jutott rajtuk uralkodni.
    Ezért is nagyon figyelemre méltó az a vélekedés, hogy rájuk kellett volna bízni a “nagy köpönyegváltás” levezénylését, mert ők igazoltan a kisemberek érdekeiből indultak ki. (Bár hogy úgy is alakult volna, amikor élessé válik a helyzet, az már kétséges.)

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +2 (2 szavazatból)
  3. Kedves Csatt,
    Megosztanek Veled egy-ket gondolatot, mielott az alapos es reszletekbe meno kutatasod minden szabadidodet felemeszti.
    Rogton a haboru utan szulettem, es tobbnyire kenyelmetlenul ereztem magam Magyarorszagon. Sok szemelyes oka volt, zuros gyerekkor, Apam 1958-as letartoztatasa, stb. Mindig el akartam jonni, es 1978-ban ez megtortent.
    Ne menj sehova, mert nem errol akarok beszelni, ez csak a bevezeto volt.
    Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a dominans velemenyek szerint a horthyrezsim huszonnegy eve es az ugynevezett komenista rendszer kozott nem volt igazan differencia.
    Ne hidd el. Mikozben a jobboldal isteniti a Horthy era vezetoit es politikajat, meglepetesemre mindket oldal ellensegesen, eloiteletekkel es irracionalisan viszonyul a haboru vegetol 1989-ig terjedo idoszakhoz.
    A kommunistazas a lehulyezessel valt egyenertekuve. Az igazsag, hogy koztuk is voltak igen derek becsuletes emberek akik nem haracsoltak, torodtek a beosztottaikkal, vagy ok is csak beosztottak voltak es meg segitettek is azoknak, akiktol amugy elhatarolodott a tarsadalom. (Lasd: baratok, rokonok, szomszedok.)
    Nem akarom a kadar-rendszert kulonosen meltatni, de tudnod kell, hogy akkor senki nem evett a szemettarolobol. A fizetesek legtobbje pocsek volt, de meg tudtunk elni belole. Az egyetemre nehez volt bejutni, de aki elvegezte, talalt allast. Altalaban az emberek remenykedtek, es valljuk meg, jo okkal. Az elet minosege javult, a diktatura elegge belefaradt a diktalasba, es aki nem erdemelte ki a “szervek” osztatlan figyelmet, egyfajta kenyelemben tervezhette a jovojet.
    Az en szereny konkluziom bizony az, hogy az atkos komcsi rendszer szazszor kulonb volt, mint ez a zurzavaros fasizalodo egy mindenki ellen es mindenki egy ellen kuszkodo nihilista bitangvilag.
    A Vikipedia errol gondolom vajmi keveset ir, de aki atelte es nem probal a legharcosabb demokratakent nyilatkozni azokrol az evekrol, tudja, hogy ez az igazsag. Ja, es mindennek szabott ara volt, nem volt szabad rablas. Mikor a langos arat felemeltek 1,20-ra az utcai bolcsesseg azzal magyarazta, igy nem mondhatjuk tobbe, hogy “Egy forint a forro langos, dogoljon meg Kadar Janos”. Talan tul sokszor mondtuk, es nem mindig jo okkal.
    .

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +1 (3 szavazatból)
  4. Kedves Máté, Iván és Tibor! Igaza van, de még hozzátenném: mikor volt a magyar parasztnak (bocsi mezőgazdasági alkalmazottnak) alkalmazotti munkája, amivel együtt járt a szabadság, a nyugdíj, amiből még ma is százezrek élnek fiaikkal együtt, egészségügyi biztosítás? TV interjú a rendszerváltás környékén: Mari néni felháborodottan kifogásolja, hogy a téesz nem küldte ki ősszel a bevitt földje után járó kukoricát, miből nevelje a malacait? A riporternek fogalma sem lehetett miről beszél, csak bólogatott együttérzőn, és snitt. Nem kérdezte meg a nénit, hogy milyen téesztől vár kukoricát, amikor azt felszámolták, földjeit elárverezték kárpótlásba, amiből Mari néni is visszakapta a saját földjeit Tán akkor neki kéne megtermelni a kukoricát, ha annyira vágyott azokra? Látom magam előtt Mari nénit, aki volt vagy hetven éves akkor, ahogy azt mondja: Hogy dehát hogy? nincs már nékem erőm akkora földet megkapálni, gépem sincs, de ha lenne sem tudnám vezetni. Akkor meg lehetett volna kérdezni tőle, hogy mi a fenének hagyta szétverni a téeszt, mi a fenének kellett annyira neki az “ősi föld”? Hát mer csak….
    Na, ezt a máig többségben lévő mentalitást használja ki a mai magyar kormány. Valakinek már bele kellene ordítani a magyar nép szemébe, hogy: Igaz, hogy hülyének lenni állampolgári jog, de gondolkodni hazafiúi kötelesség!

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +1 (3 szavazatból)

KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szavazzon!
Loading ... Loading ...
RSS evitae
RSS rasputyn
RSS nagydiofa
RSS leharblog
RSS szendamondja
Videók