Budapest – Aláírta Gyurcsány Ferenc azt a nyilatkozatot, amelyet Mesterházy Attila az MSZP elnöke küldött szét a frakció tagjainak, hogy aláírásukkal jelezzék, frakciótagok akarnak-e maradni. Az aláíráshoz egy levelet is mellékelt, melynek szövegét a facebook-on hozta nyilvánosságra. Azóta Mesterházy Attila találkozót kezdeményezett, egyes hírek szerint távozásra akarja felszólítani Gyurcsányt és követőit. Mesterházyt irritálja, hogy Gyurcsányék lebegtetik a távozást, nem akarja elfogadni Gyurcsányék forgatókönyvét. Nyílt és éles a küzdelem.
Mivel nem lehet tudni, hogy mi születik az MSZP vezetőinek pártot megújító szándékából és azt sem, hogy a végeredménnyel egyet tudnak-e majd érteni, világos, hogy a mostani nyilatkozat nem jelent azon túl semmit, mint hogy az aláírás napján tagjai a frakciónak és esetleges jövőbeni kilépésig azok is kívánnak maradni. Miután ez nyilvánvaló tény, ezt a nyilatkozat aláírása nélkül is lehetne tudni – írja a nyilatkozathoz csatolt levélben Gyurcsány Ferenc.
Hozzáteszi: nincs olyan politikai iránt érdeklődő ember, aki ne látná, hogy az MSZP átalakítása körül nagyon sok vita van. Miután ők egy éve sürgetik a rendszerváltást a pártban – mi tagadás, nem sok sikerrel -, világos, hogy a szaporodó nézetkülönbségeket látva neki és társainak előbb-utóbb dönteniük kell: maradnak az MSZP-ben, vagy távoznak. A következő napokban, hetekben dönteni fognak.
Loading ...
T. Girbegurba!
T. Nomen est omen!
Nagy bölcsességre vall, hogy ebben a történelmi helyzetben velem hadakozik.
Átadom, mint vitapartnert Zagyva Gyulának, Önök egy súlycsoport. Búcsúzom.
Kedves Tüske,
Nem hadakozom, csak vitatkozom. Annak első lépése, hogy tisztázzuk, ugyanazt értjük-e valami alatt (ha ez a többértelműség fellép és zavarónak érezzük). Mert ha nem, akkor valóban, értelmetlen vagdalkozás is lehet belőle.
Szerintem most a legfontosabb a fasiszták térnyerésének megállítása, és nem a tőkeviszony meghaladása. De ettől még nagyra értékelem mások törekvését az elvi kérdések tisztázására, és a számukra legfontosabb szempontok felmutatására. Ha nem így lenne, nem vettem volna a fáradságot, hogy lehetőleg világosan fogalmazzak.
Tisztelettel és üdvözlettel
Girbegurba
T. Girbegurba!
Minekutána most normális hangnemet ütött meg, megajándékozom egy idézettel.
Aki a kapitalizmusról nem akar beszélni, az a fasizmusról is hallgasson.
(Horkheimer)
1991-ben egy szakmai konferencián Csurka István minden liberális hozzászólót lemosott a szövegével. Az én felszólalásom után viszont, zavarba jött és dadogott. Ennek írásos nyoma is van, de akkoriban még nem volt net, tehát nem tudom mellékelni.
http://index.hu/belfold/2011/10/21/gyurcsanyek_alairtak_a_frakcioalapitasi_nyilatkozatot/
Egy kis friss. :)
Ez volt egy éve a DK alapításakor:
http://index.hu/video/2010/10/23/mesterhazy_megszivatta_gyurcsanyt/
azaz Mesterházy elmondhatja (és megfelel a történelmi igazságnak) hogy jelen volt a DK alapításánál. Az index a “szokásos” formáját hozta az ironikus tálalással, viszont a lényeg benne van. Ha elég óvatosak, azért kiteszik a kérdőjelet.
gets
egyébként ez az Mszdp-s vonal még nem jutott eszembe, majd meglátjuk, hogy ha választaniuk kell a bizsu és a pápai ékkő között- melyiket választják.
Jujj, de izgi!
kekec
2011. október 22. szombat
11:28
Szerintem csak Kapolyi tört egy kis borsot GyF orra alá, de benne volta pakliban mindig is. Akik szeretnek találgatásokba bonyolódni, azoknak is kell a napi betevő. :)
Megalakult Gyurcsány Pártja – mégsem huzakodnak Kapolyiékkal, megtarthatják maguknak a gagyi bizsut.
http://index.hu/belfold/2011/10/22/megalakult_gyurcsany_partja/
Gratulálok az évfordulóhoz – emlékezetes lesz!
Hát, igen, az lenne normális, ha a tagságnak van pártja, és nem a pártnak tagsága. Csak sajnos előbb-utóbb (FIDESZ esetében legelőbb) csupán egyedül a vezérnek – esetleg kiegészítve a legszűkebb cimborákkal – lesz beleszólásuk az ügyekbe.
Amikorra már valaki akkora pozícióba került párthajjakendként, hogy nem kell figyelembe vennie senki véleményét, bolond lenne erről a kiváltságáról lemondani.
Gyurcsány belülről megreformálási kísérlete ezért volt kudarcra ítélve. Megkövesedett túlélőbajnokoktól elvárni, hogy hallgassanak másokra?! Hogy kiszavazza őket a jómódból a tagság?!…
Szurkolok neki, ez a párt valóban úgy működjön, amíg létezni fog, hogy a TAGSÁG erősítse meg a vezetőséget, helyes úton járnak-e, vagy sem.
Van időm figyelemmel kísérni őket, reménykedem, hogy így lesz, s ez lészen az első párt (nálunk), amelyik tisztességesen felvállalhatja a köz szolgálatát.
Kedves Tüske,
Ezekben a hozzászólásokban nem szokás megtartani a hagyományos levelek formális megszólításait és záró sorait. Csak azért teszem, hogy ennek ellenére se legyek udvariatlan.
Én szívesen beszélek a kapitalzmusról, de az a rossz hírem, hogy gyermek- és ifjúkori elfogultságom ellenére nem tudok jobbat mondani helyette. Pedig elég sok megfelelő irodalmat olvastam. Persze lehet, hogy nem vagyok elég figyelmes olvasó és mély gondolkodó. Az is igaz, hogy nem vagyok közgazdász. Bár ez utóbbi nem biztos, hogy akkora baj, mert a közgazdaság oktatásának nagy részét alighanem eleve a kapitalizmus környezetére illesztették. Inkább elméleti közgazdaságtant kellett volna írnom, vagy politikai gazdaságtant, de azt kell mondanom, hogy itt is erősen hiányosak az ismereteim.
Szóval, miután előadtam, hogy nem értek hozzá, mégis azt merem mondani, hogy nem tudok jobbat. (Merthogy valóban nem tudok.) Sajnos a szabadon működő vállakozások rendszere a leghatékonyabb.
A tőkeviszony Karl Marx megállapítása szerint a modern gazdaság alapvető, meghatározó ellentétpárja. Szerintem ez *nem feltétlenül* jár együtt az alkalmazottak érzéketlen kihasználásával. Amit Marx kizsákmányolásnak nevezett, az egyrészt technikai értelemben igaz: a haszon főleg az alkalmazottak által termelt értékből származik, annak egy bizonyos része. Másrész azonban főleg arról van szó, hogy az így előálló értéktöbblet felhasználásáról a vállalkozó dönt. Eleve nagy kérdés, hogy mit tekintünk többletnek. Ezt is a vállalkozó határozza meg, mert ha ő nagyobb részt juttat az alkalmazottaknak, és kisebbet fordít más célokra, akkor kisebb a többlet. (Tudom, hogy ez nem teheti korlátlanul, mert a verseny kényszeríti a kialakult általános hozamok betartására, de egyrészt ettől sok egyéni eltérésre van lehetőség, másrészt az általános tőkést és a tőkeviszonyt az állam is korlátozza.)
Szóval főleg két tényezőről van szó: A meghatározó döntéseket a tulajdonos hozza, és az alkalmazott kiszolgáltatott helyzetben van. Az utóbbira Marx hosszas empirikus bizonyítotást adott A Tőke I. kötetében.
Azonban a világ változik. Az alapvető tőkeviszony nem tud megváltozni (legfeljebb talán majd valamikor megszűnni és helyét más viszonynak átadni), de a körülmények sokasága változik. A technikai fejlődés, a politikai rendszer fejlődése, és a kapitalizmus világméretű térnyerése (aminek még mindig nincs vége, még mindig kisebbségben van a Földön) együtt kissé megváltoztatja nem a tőkeviszonyt, hanem a vállalkozók és az alkalmazottak általános politikai és az alkalmazottak munkajogi lehetőségeit.
A döntéshozatalról: Tapasztalataim szerint általános emberi tulajdonság, hogy egyesek alkalmasak vállalkozásra, kockáztatásra, mások kevésbé. Az ember gerinces állat, ezen belül a főemlősökhöz tartozik. Egyik jellemzője, hogy hierarchiába szerveződik (vannak vezetők és vezetettek), ugyanakkor ez a hierarchia rendkívül rugalmas, változékony. Ez nagyon lassan változó genetikus tulajdonságunk. Az alkalmazottak a politikai rendszer keretében tudnak lényeges döntéseket befolyásolni.
Minél kevésbé fejlett a kapitalizmus, minél több korábbi, feudális maradvány működik a társadalomban, annál embertelenebb, annál megalázóbb és annál jobban megnyomorítja az alkalmazottakat. Ez fordítva is igaz: a kiteljesedés enyhít ezeken.
A legújabb kori kapitalizmus a moder társadalmak között a legnagyobb mozgékonyságot biztosítja a hierarchiában. A kulcsfogalmak ennek elfogadásához és biztosításához: a politikai szabadság, állampolgári bizalom, erkölcs és együttműködés.
Tragikus, hogy a kapitalizmus meghaladásának vagy megszüntetésének jelszavával mindig olyan államok jönnek létre, melyek diktatórikusak, a polgári demokráciában elért szabadságot és viszonylagos jólétet lerombolják.
Csak példaként: Nem a szabad vállalkozás hívei akarják megbüntetni és eltakarítani a hajléktalanokat a városi utcákról, hanem a kiváltságokra áhítozó, értékteremtésre alkalmatlan rabló, tolvaj elemek.
Üdvözlettel
girbegurba – Marx a kapitalizmus korai szakaszát ismerte, és máig érvényes, nyugati egyetemeken is oktatott alapvető törvényszerűségeit tudta megállapítani.
Viszont az elmúlt közel 150 év alatt a technikai fejlődés és az államok egymáshoz való viszonya olyan mélyreható változásokat hozott, hogy talán ideje lenne az elméletbe azokat is beépíteni. Mely szerint a kizsákmányolás most már országok között is zajlik, a tőke kezd nemzetközivé válni és egyes multik vagyoni ereje több államét is meghaladja (pl az Apple) A technikai fejlődés miatt meg az alapképletben egyre nagyobb értéket képvisel a lekötött technikai tőke – és egyre kisebbet a működtető emberi tőke – viszont a nemzeti jövedelmek nagy része nem a termelésben, hanem a szolgáltatásban keletkezik – továbbá a kapitalizmus elért az extenzív fejlődési szakasza végére, mivel az emberiség “lábnyoma” meghaladta a Föld eltartó képességét – tehát ideje lenne egy intenzív fejlődési modellre áttérni.
Mi meg közben meg vagyunk áldva egy múlt évezredi modellben gondolkodó, a már egyszer gazdaságilag befuccsolt állami irányítást erőltető, tehetségtelen bagázzsal – ami ellen eddig még nem jelentkezett komoly ellenállás.
Gyurcsány kiráncigálta magát a Puch-irányított Mszp karmai közül – meglátjuk majd, mit tudnak az eddigiekhez képest mást produkálni. De a hazai problémákra csak úgy adhat autentikus választ – ha egyúttal a nemzetközi körülményekre is figyelemmel van, és a válaszokat azokhoz is idomítja.
kekec,
Hasonlókat gondolok én is, de az előbb Tüskének válaszoltam, annak alapján, hogy mit gyanítottam még elő nem adott gondolatairól.
Hogy a kizsákmányolás országok között zajlik, már bizonyos Uljanov (Vlagyimir Iljics) egész brosurában fejtette ki. (Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelső foka.) A többe sem tújdonság, és bizonyára vannak, akik szorgosan építik ezeket a tényezőket az elméletbe. De ezek nem cáfolják az alapösszefüggést. Akkor is azt hiszem, hogy az értéktöbblet élvezeti és hatalmi célú elsajátításának mértéke nem szükségszerűen növekszik, annak ellenére, hogy a klasszikusok ezt elméleti tételként állították, ha jól emlékszem (“a munkásosztály relatív és abszolut elnyomorodása”). Ugyanis az innováció és a termelési hatékonyság nagy mértékben függ a dolgozók morális állapotától, érdekeltségétől, és ezekkel kapcsolatban is a technikai fejlettségtől. Épp a verseny teszi egyre fontosabbá az alkalmazottak szakmai hozzáértését, ehhez kulturális szintjük emelését, ami nem megy a politikai jogok, méltóság, anyagi biztonság és hasonló, egyébként “haszontalannak” látszó jószágok biztosítása nélkül.
Persze ez nem automatikus, és bizonyára vannak ellenkező irányú hatások is.
Talán az ellenkező hatások eredménye az egyik különösen ijesztő jelenség: egész rétegeknek nem kizsákmányolása, hanem kiejtése a gazdasági rendszerből (felesleges emberek).
Ha jól látom, egyetértünk, hogy a prekapitalista formációk és ideológiák okozzák a legnagyobb károkat, nem maga a kapitalizmus.
Kiegészítések
1. Már az általános közoktatás is a kapitalizmus technikai igényeinek kielégítése céljából alakult ki. Ugye nem volt haszontalan? (Bár a hazai állapotok tekintve kevéssé vagyok lelkes.)
2. A értéktöbblet nagy része megy adóba (közterhek, vagyis közös költségek), és nagy része megy (jó esetben) fejlesztésre, ami nélkül az élet megállna. Az utóbbi (fejlesztési) döntések meghozatalára az alkalmazottak serege egyben alkalmatlan, ezért az a vállalkozó privilégiuma. Az előbbi (közterhekre vonatkozó) döntéseket a modern polgári demokráciákban a választott kormányzat hozza meg, és a legfontosabb, az embereket közvetlenül érintő döntéseket célszerűen széles körű egyeztetések előzik meg. Ezeket akarják megspórolni a diktatúrák, hogy minél egyszerűbben hozhassanak részrehajló döntéseket.
girbegurba – főleg egy III.osztályú focista részéről, akinek a képességei csak egy 11 fős csapat irányításáig terjednek. Ugyanis azért nincs (Kossuth óta először) Pénzügyminiszterünk, és azért vont össze több minisztériumot, hogy a kormány létszáma ezt a 11 főt ne haladja meg.
Visszatérve a cikk témájához: én is jobb szerettem volna, ha korábban kiválnak (mondjuk ha nem Platformot, hanem Pártot alapít 1 éve – azonban belátom, hogy ezt az 1 évet nem lehetett megspórolni. Ha korábban kilép, akkor megvádolták volna a baloldal lengyel típusú lenullázási szándékával, vagy árulással, cserbenhagyással. Így viszont demonstrálta, hogy becsületesen küzdött az Mszp megújításáért, és tényleg nincs már más választás.