Budapest – Kertész Ákos az ATV tegnap reggeli műsorában válaszolt a riporter kérdéseire, és az őt ért támadások vonatkozásában minden kijelentését megvédte. Kijelentette, egyetlen szavát sem bánta meg. Amit írt, az nem tudományos értekezés, hanem esztétikai szempontból értelmezhető irodalmi mű, amely képes beszéddel, átvitt értelmű szavakkal és költői képekkel él. Ő megtanult írni, bírálói nem tanultak meg olvasni.
Kertész Ákos az interjúban elmondta, hogy a kifogásolt kifejezés nem szó szerint értendő, nem rasszista tartalommal használta. Írását fenntartja, semmit nem von vissza, és mint fogalmazott, egy zsidónak is van joga megvédeni a zsidókat.
Cornelius, sajna ez egy a jobboldal által eléggé elterjesztett vélemény, én erre ezt válaszoltam máshol – és most is tartom:
Genetikus alávaló – azért Izrael államra nem igazán mondanám a helyedben, hogy béketűrő és nem harcias, továbbá a “hét pofátlansága” díjat is elnyerted tőlem, miszerint a magyar Holokausztnak a zsidók az okai, mert minek tűrték olyan békésen?! Nos, most már nem tűrik – és ezt a normális jobboldal (tudod: tőlünk nyugatra) igencsak értékeli – főleg az arab bevándorlók elleni harcuk miatt. Mert mindig az a kisebbség böki a xenofóbok csőrét, akik szem előtt vannak. A magyar ebben is “kiváló” ők még a pirézeket is képesek utálni!
A díjért pedig igen erős mezőnyben indultál, hablatyolt a Mi Boldogságunk, az Ő szentséges jobbkeze, és a korábban az ő eszement gazdaságpolitikájuk mellett kiálló közgazdászok maréknyi maradéka is. Gratulálok! “Méltó” képviselője vagy a jobboldalnak, és igaza van Pupunak: Kertész MINDEN szavát igazoltad!
Látom, némely hozzászólón kitört a kocsmai intelligencia.
Javaslom: menjenek el a korcsmárosukhoz, hátha kapnak tőle egy pikoló világost.
De ne haragudjanak rám, sem kocsmai intelligenciában tajtékzók, se a korcsmáros, AMIT ÍRTAM, AZT NEM TUDOMÁNYOS ALAPON TETTEM, CSAK SZÉPIRODALMILAG…
Balogh Lajos: ahogy az olvtársak nagyon helyesen rámutattak: a szövegei sem nem szépek, sem nem irodalmiak, a tudományos alappal meg tényleg nem hozhatók hírbe (a józan ésszel sem).
És már megbocsásson: egy pikoló világosnál nagyobb mennyiség kell töményből, hogy az Ön szövegeit akárcsak “némileg megfontolandónak” is tartsuk.
De azért fel a fejjel: a többi ocsmány jobboshoz képest ön még képes úgy írni, mint egy homo sapiens – ezért is engedi fel Önt is ide az admin.
Reméljük, ha nem csak írogat, hanem olvas is, itt talán ragad önre valami. Vagy sem. De a remény hal meg utoljára!
Kekecnek:
Hát igen!
Az itteni intelligencs uraktól már megtanultam a “marha”, a “barom” jelzőket, melyeket feltehetően önmagukból, jószántukból ruháztak rám.
A szomorú az, hogy ez semmin sem változtat.
Egy baloldali ember, nem rasszista, még szépirodalmi szinten sem,
Nem általánosít.
De leginkább nem szarik a saját fészkébe.
(Hacsak ténylegesen nem érzi úgy, hogy az nem az ő fészke!)
Az együttérzés neked smafu ?
Mérhetetlenül fel vagyok háborodva attól az érzéketlenségtől, ahogyan a közélet reagált K. Á. fantasztikusan találó véleményéről, a mai állapotokkal kapcsolatos aggodalmáról. Nyilván kényelmetlen szembesülni a valósággal, ami nem túl jó képet fest rólunk. Azonban a diagnózis tökéletes. Sajnos.
Kedves Ákos! Ne adja fel, szükség van az erős, szeretetteljes bírálatra!
Bízom a baloldal és a liberálisok által vezetett, emberibb jövőben.
Jézus Mária. Mi van itt. Alul és felül semmi.
Lajos, hozza ki az ellenőrzőjét.
Elégtelen.
Százszor leírja, hogy
“Saját fészkébe piszkítani, és saját fészekalját elkeseredetten minősíteni nem ugyanaz.”
Mindegyiket új sorba, nagy, piros kezdőbetűvel, a többit fekete dőlt betűkkel.
Keddi 2011. szeptember 7. szerda 11:06
„Orbán vezér és kancellár ugyanezt teszi, csak nem legyilkolja az ellenfeleit, hanem kreált perekkel teszi őket tönkre emberileg, idegileg, pozicionálisan.”
“Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta 2007. június 26-án egy nagykövetekkel tartott találkozóján Orbán Viktor
Mint fentebb olvasható: a legyilkolás sem áll távol a gondolatvilágától…
És mi: röfögünk a pocsolyában – és hagyjuk!
Lajos. a NOL blogban már válaszoltam, de ide is teszem, mert több szem többet lát.
Kezdjük ott, hogy Te felelőségre vonnád a magyar zsidókat, amiért nem védték meg magukat a bevagonirozástól, a haálátáborokba szállitástól és az elgázositástól és felemlited a varsói felkelést, mint ellenpéldát.
Ez már önmagában is egy rasszista megnyilvánulás. Ugyanis mire a magyar holokauszt ideje eljött, addigra már nem maradt elég zsidó férfi az országban, hogy öregeit, asszonyait és kicsinyeit megvédje. és ez sem az Ő hibájuk volt. ugye?
Különben az, hogy te úgy állitod be, hogy nem volt ellenállás, az is hazugság, mert számtalan zsidóról tudok, akik igenis aktivan vettek részt az ellenállásban. (Pl. a MOKAN-ban, csak erről valahogy mostanában nem divatos beszélni.)
Az is tény, hogy a többségi magyarok elfordultak vagy közönyösen szemlélték a kifosztásokat, megaláztatásokat, amiket a zsidók szenvedtek el magyar emberek által.
És ez a közönyösség még a mai nap is fennáll.
A hadra fogható életkorban, jó fizikai kondícióban lévő férfiak jelentős
része munkaszolgálatát töltötte erős katonai felügyelet alatt. Gyermekek, öregek, lányok, asszonyok és betegek nem lehettek képesek fegyveres akciók megszervezésére és végrehajtására.
A magyar holokauszt volt az Endlösung történetének leggyorsabban lebonyolított “zsidótlanítási” akciója, amelynek során az események rendkívüli gyorsasággal követték egymást. A zsidók jogfosztása, kirablása néhány héten belül lezajlott, a gettósítás már a német megszállást követő 29. napon megkezdődött, a tömeges deportálások ezután négy héttel indultak, és további 56 nap alatt be is fejeződtek. A varsói gettófelkelés kirobbantói (összesen körülbelül 700-1000 jó fizikai állapotban lévő, fiatal férfi és nő) a gettó fennállásának harmadik évében ragadtak fegyvert, míg a leghosszabb ideig működő magyarországi gettó – a budapesti – sem létezett hét hétnél tovább.
A lázadó zsidók Európában mindenütt kisebb-nagyobb mértékben számíthattak a helyi ellenállási mozgalmak támogatására, Magyarországon viszont nem volt számottevő nem zsidó fegyveres ellenállás, amelyre egy esetleges zsidó felkelés támaszkodhatott volna. A jugoszláv, a francia vagy a lengyel hadseregekkel ellentétben a reguláris magyar haderő nem bomlott fel, és így nem hagyott maga után mennyiségű fegyvert, hadianyagot, amelyet az ellenállási mozgalom felhasználhatott, egy esetleges magyar zsidó ellenállás pedig nem támaszkodhatott olyan anyagi háttérbázis segítségére, mint amilyet a megszállt szovjet területeken működő irreguláris alakulatok kaptak Moszkvától.
A magyar zsidók túlnyomó része törvénytisztelő állampolgár volt. Legtöbbjükben fel sem merült, hogy ne engedelmeskedjen hazája hatóságainak, az aktív ellenállásról nem is beszélve. Ráadásul az 1944 végére egyedüliként megmaradt fővárosi zsidóság helyzete lényegesen különbözött a kelet-európai területeken élőkétől. A keleti városi felkelések mindig olyan szituációban robbantak ki, amikor a nácik megkezdték az adott gettó felszámolását (például Varsó 1943. április 19., Bialystok 1943. augusztus 16., Czestochowa 1943. január és június 25., Bedzin 1943 augusztus 1.). A felkelők tudatában voltak, hogy mindenképpen elpusztulnak, a kérdés csak az volt, hogy fegyverrel a kézben, vagy a haláltáborokba deportálva. 1944-45 fordulóján a Vörös Hadsereg már a fővárost ostromolta, a nácik és nyilasok veresége biztos volt, azaz a kérdés másként vetődött fel: meghalni vagy időt nyerve életben maradni?
Nem arról van szó, hogy bocsánatot kéne kérni, mert ha az nem öszinte, megette a fene. Csak éppen egy olyan idöszakban, amikor lépten nyomon lehet zsidózást/cigányozást halllani, és az átlag (magyar) ember csak a vállát vonja rá, vagy (jobb esetben) szemlesütve elsomfordál, mondván, hogy semmi közöm az egészhez, nem lehet más konkluzióra jutni, minthogy nemcsak, hogy nem tanultak a múlt hibájából, de továbbra is ott folytatják, ahol anno abbamaradt. Ha látnám, hogy a többség ezekkel a kis mitugrászokkal szembefordulna, vagy helyenként, (mint annó Nagyanyám is tette) lekenne egy frászt, akkor megtapsolnám, hogy igen, ez egy karakán dolog, és elismerném, hogy valóban van helye a magyarságnak Európában. De így csak nézegetem a fényképet pl. anyai nagyanyámról és anyám nyolcéves kishugáról, akiket soha nem ismerhettem meg, mert valmiért nekik el kellett menni Auschwitzba, ahol a származásuk miatt megölték és elégették öket. Ezt magyarázd meg, ha tudod!!!!!!!
” Munkács, április 26.
A zsidó nyugdíjak, járandóságok kifizetését megtiltják.
Titkos értekezlet a városházán: tanárokat, tanítókat, köztisztviselőket oktatnak ki arra, hogyan kell a gettóba zárt zsidóságnál házkutatást, személyi motozást tartani.
Másnap kiképzett hármas csoportok indulnak a zsidók átkutatására. Sokáig tart eze a “munka”. Társzekérrel mennek. összeszedik a ruhákat, kabátokat, fehérneműt, szőnyeget és mindent, amit lehet. Amit értékesnek találnak. …Ékszer, pénz után kérdezősködnek főként. Egy-egy kutató osztag a jegyggyürüket is összeszedi. Az orvosktól is elveszik az órát. hogyan számolják ezentúl az érverést? Ezzel senki sem törödik. Elveszik a pénzt………………….”
(R.Vozáry Aladár IGY TÖRTÉNT! 1944.március 19.-1945.január 18.)
A könyv 1945-ben nyomott eredeti példányából idéztem. A felsorolt személyek mind-mind magyarok voltak, nem németek!!! Az író tisztességes keresztény ember, Munkács parlamenti képviselője volt.
Én meg egyszerű, de szombattartó zsidóként azt szeretném kérni, hogy engem ne védjen meg.
Ha meg zsidónak szereti (ilyenkor) aposztrofálni magát, akkor gondoljon bele abba a csekélységbe, hogy olyan kétezer éven keresztül sokan azért haltak meg, mert VALÓBAN megtartották a törvényt, és amikor azt a “választást” ajánlották fel nekik, hogy integrálódni (kikeresztelkedni), vagy a vallási törvényeket megtartani, akkor az utóbbit választották.
Röviden tehát, a fentiekre utalva, ha Kertész Ákos, művészemberként az éthoszt is kedveli, akkor inkább magyar apikojresznek nevezze magát! Igy pontosabb a dolog.
Zeit Gezunt!
Tisztelt fórum látogatók!
Véletlenül akadtam rá erre az oldalra, és olvasgatom – néhol szörnyülködve, néhol somolyogva – a hozzászólásaikat. Nem kérdés, hogy sajnos a mai Magyarországon sokszor olyan, különféle kisebbségekkel szembeni véleményt észlelni, hallani, ami nem való Európába a XXI. században. És Magyarországra sem. Én még nem éltem a II. VH. alatt, és sajnos az elmúlt időszak történelem tanítása – egyik oldalról sem – adott olyan elfogulatlan, hiteles ismereteket, mint a legalább 100 évvel korábbi eseményekről, szerte a világban. Ezért nem is szeretnék foglalkozni ezzel, talán csak 1-2 észrevételig. Nem ismerem a lengyel sajtót, az ottani belpolitikát, azt, hogy ott most mennyire “divatos” antiszemitának lenni. De azt tudom, hogy a VH-ban a lengyel katolikus társadalom – és nem szeretnék általánosítani, de – nagy többsége legalább annyira erősen antiszemita volt, mint a német megszállók. Az, hogy arányaiban a lengyel zsidóságot gyakorlatilag kiirtották – ellentétben a szintén döbbenetesen sok áldozatot adó, de mai napig a legnagyobb európai magyarországi zsidó közösséggel – nem csak a 4 évvel korábbi kezdésnek tudható be, szerintem.
Sokan sokszor emlegetik az embertelenséget a holokauszttal kapcsolatban. Nem kérdés, igazuk van. A kérdés csak az, hogy ugyanezeket a módszereket más viszonylatban hogyan és hányszor emlegetik, az ezeket elkövető népeket – nemzeteket hány emberöltőn keresztül billogozzák meg. Pld. az szerintem kevesen tudják, hogy a koncentrációs táborokat nem a németek találták ki, hanem az angolok a búr háború idején. Bezártak férfit, nőt, gyereket. Most azt mondanánk, internálták őket. Eufemizmus. Irtani meg nem kellett, csak hagyni, hogy az afrikai hőség megtegye a magáét. Az egész népek – népcsoportok kiirtása pedig ott olvasható az amerikai történelemben. Már ha valaki veszi magának a fáradtságot, és az átlag amerikai történelmi oktatáson kívül hajlandó utána olvasni a dolgoknak. Gyakorlatilag hány százaléka maradt meg az indián őslakosságnak? És ott szintén intézményesített, államilag pártolt, a lovasság által véghezvitt népirtásról volt szó. Ja, hogy meg kellett védeni a telepeseket? Meg az indiánok támadtak elsőnek? Ez csak ideológia. Másik oldali, de akkor is csak az. És az angolok vagy amerikaiak kapcsán emlegeti valaki a nemzedékeken átnyúló kollektív bűnösséget? Senki. (Hogy miért nem, abban talán az is szerepet játszik, mert a búroknak és az indiánoknak sokkal kevesebb lehetőségük van erre, mint a JELENLEG magukat üldözöttnek valló, beállító népcsoportoknak.)
Kertész Ákos írását sajnos még nem állt módomban elolvasni, de törekedni fogok rá. Ha sikerül talán arról is fogok írni “néhány” sort.
Most már csak egy kérdésem lenne: az itt véleményt formálók közül hányan élnek, illetve éltek Magyarországon?