Bartus László: Arcul veretve 2011. július 17. vasárnap 17:32

(Tisztelt Olvasóink! Tisztában vagyok azzal, hogy az internet a rövid írások műfaja. Vannak műfajilag rövid írásaim is, nem az Önök türelmével élek vissza. Ezek az írások azonban nem hagyományos értelemben vett publicisztikák. Ezek célja a helyzet mélyebb feltárása, az összefüggések elemzése. Azoknak szólnak, akik a dolgok mögé akarnak jobban látni. Köszönöm a türelmüket!)

A lelkiismereti szabadság sérelmére hozott egyházügyi törvény jelentősége túlmutat önmagán. Magyarország jövőjéről van szó. Ez nem a vallásos emberek ügye, ez az ország jövőjét eldöntő kérdés. Hogy megértsük ennek lényegét, szeretném folytatni a témát, hogy Isten szent és kevésbé szent „barmai” előtt is világos legyen a helyzet súlyossága. (Bartus László: Isten szent barmai, AN július 13.) Annál is inkább, hogy egy Semjén nevű ember ezt a törvényt „demokratikusnak és nyitottnak” merészelte nevezni.

Ehhez mindenekelőtt egy antropológiai igazságot kell tisztáznunk. Ennek lényege, hogy az ember szellemi lény. Ez különbözteti meg az állatoktól. A lelkiismeret szabadsága az ember belső szellemi életének alapja, működési módja. Szellemi élet nincs szabadság nélkül. Szabadság nélkül az ember nem szellemi lény. Aki elveszi a belső ember szabadságát, az emberi mivoltjától fosztja meg a másik embert. Ez azt jelenti, hogy a lelkiismeret szabadsága nélkül az ember többé nem ember, hanem eszköz, állat, vagy nevezzük bárminek, de nem ember. Ez minden szabadságának, individuális létezésének és méltóságának forrása. Ha az ember e szabadságát elveszíti, akkor elveszített mindent. Ha nincs sajtószabadság, akkor nem lehet leírni, de lehet gondolni. A lelkiismeret szabadságának elvesztése után gondolni sem lehet, mert az bűn lesz. Ami pedig bűnös, az nem szabad. Ami nem szabad, az viszont félelemmel, szorongással jár, előbb vagy utóbb szankciókat vagy hátrányokat szül, önmagunk megerőszakolását jelenti, és jellemünk torzulását eredményezi. A végén leköpjük magunkat, vagy kitekerjük a nyakát annak, aki ezt velünk megtette. Egyik sem jó.

A lélek megnyomorítása a legnagyobb aljasság, amit emberrel szemben elkövethetnek. Egy hasonló átélt élmény után azt írtam egyik könyvem ajánlásaként, hogy „A legtöbb, amit egy ember a másikkal megtehet, hogy békén hagyja”. Nem a fizikai megsemmisítés, hanem a lelki terror az ember megalázásának, eltaposásának végpontja. Ezért ez a polgári szabadságjogok mindegyikének alapja. Minden más szabadságjog csak ennek a belső szabadságnak a külső kifejezésére szolgál. Ezért a demokrácia legfontosabb követelménye, hogy ezt a szabadságot védje.

Az alaptörvény preambuluma ezzel szemben a belső lelkiismereti szabadság felszámolásának terve, a szellemi jogfosztás alapdokumentuma. A világ egyik legaljasabb irománya. Magyarország nemzeti ünnepe lesz, amikor tűzre vetik és elégetik, miközben az égben tűzijátékot rendeznek. Az egyházi törvény ennek kibontása, megvalósítása.

Tévedett Hillary Clinton, amikor azt mondta, hogy nincs diktatúra, amíg választások vannak. Az ember szabadsága nem a választásokhoz kötődik. Nem attól vagyok szabad, ha vannak – formálisan – választások. Az ember nem „választó” lény, hanem „szellemi” lény. Ezért Clintonnal szemben azt mondhatjuk, hogy addig nincs diktatúra, amíg az ember szellemi élete szabad, belső integritása, a lelkiismeret és a vallás (vagy vallástalanság) szabadsága megmarad. Amíg nem avatkoznak bele az ember Istennel vagy önmagával való kapcsolatába. Ha ezt elveszik, akkor van diktatúra. Az egyházi törvény erről szól. A már emlegetett (Mussolini-típusú) fasiszta állam a katolikus egyházzal karöltve a lelkek fölötti uralmat tűzi ki célul, méghozzá állami eszközökkel. Mindebből következik, hogy amikor ez az egyházi törvény életbe lép, attól kezdve van diktatúra Magyarországon. Ez a határkő. Nem kommunista, nem náci, nem orbánista, hanem fasiszta típusú diktatúra.

A jogállam felszámolása ugyan megtörtént, de az „csak” a demokráciát sérti. Nem érinti „a” szabadságot, a lélek, a szellem, a lelkiismeret szabadságát. A helyes definíció így szól: amikor felszámolják a lelkiismereti szabadságot, attól kezdve van diktatúra. Ezen a ponton ér véget az autokrácia, és kezdődik a diktatúra.

Ennek pontos dátuma: 2012. január 1.

Távozz tőlem Sátán

Mindez egyformán érinti a hívőket és nem hívőket. A hívők tudják, hogy Isten arra teremtette az embert, hogy vele kapcsolatban legyen. Ez a kapcsolat a legfontosabb, legszentebb, legintimebb kapcsolat a világon. Ha valaki ebbe a kapcsolatba belenyúl, az átlép egy olyan határt, amihez senkinek nincs joga, amire senkinek nincs felhatalmazása. Erre nem elég indok a fülkeforradalom. Nabukodonozor a világ leghatalmasabb uralkodója volt, de erre még neki sem volt joga. A nagy magyar birodalom feje sem kivétel.

Az állam az emberek közti viszonyt szabályozhatja. De az ember legbensőbb titkaihoz, legrejtettebb világához az államnak nincs köze. Az államnak egyetlen szerepe lehet ebben: gondoskodik a hit és a lélek szabadságáról, védi a jogot. Ha az állam az, amely ezt a jogot sérti, akkor az állam törvénytaposó. Ennél súlyosabb bűn nincs. Amikor Péter beleszólt abba, hogy Jézus hogyan engedelmeskedjen Isten akaratának, Jézus azt mondta neki, hogy „Távozz tőlem Sátán”! Jézus soha senkire nem szólt rá ilyen durván, soha nem reagált ilyen erőteljesen, mint amikor Péter olyasmibe szólt bele, amihez egy embernek sincs köze. Jóindulatból sem. Aki ezt megteszi, az maga az ördög vagy az ördög szolgája. Aki ebben együttműködik az elnyomó állammal, elitklubról, „versenyről” hadovál, érdemekről hazudozik és makog összevissza, az szintén az ördög szolgája. Ha lelkész, akkor is. Ha maga Péter apostol, akkor is. Ha Sándor apostol, akkor is.

Aki a lelkiismereti szabadságot sérti az egyrészt gazember. Másrészt, nem az emberi törvényeket, hanem Isten törvényét hágja át. Aki beavatkozik az Isten és az ember közötti kapcsolatba, annak semmi sem szent, attól kezdve mindenbe beavatkozik. Nincs többé korlát, nincs kordon, amit lebonthatna, nincs az életnek olyan területe, ahol az egyén szabadsága megmaradna. A belső szabadságra mért csapást követi a többi. Ha itt sikerül felszámolni a szabadságot, az elnyomást az élet más területein már nem lehet megállítani.

A romlás akkor kezdődik, amikor az egyház és az állam szétválasztása nem következetesen történik meg. Akkor, amikor az állam eltartja a legnagyobb bizniszegyházat, a római katolikus egyházat, amely soha nem mondott le arról, hogy állami eszközökkel vegyen uralmat a lelkek fölött. Nem adhat mást, csak mi lényege. Kitalálják a hazugságot, hogy az államnak szolgáltatnak, és az államnak ezért fizetnie kell. De a cél a megszállás. Ennek tökéletes megvalósulása a Mussolini és a Vatikán között kötött lateráni egyezmény, amely optimálisan fejezi ki az államegyház igényét a lelkek fölötti uralomra, és a fasiszta állam törekvését az emberek ideológiai átnevelésére, amiből a korlátlan hatalmát eredezteti.

A Lendvay utca ördöge

Nem hívő embernek is létezik külső és belső szabadsága. Ha valakinek a külső szabadságát elveszik, de a belső szabadsága megmarad, még tud emberi életet élni, akár még boldog is lehet. Börtönben is szabad ember az, akinek belső integritása, szabadsága, a lelkiismereti szabadsága megvan. De mindenki szenved az elnyomástól a legnagyobb fizikai szabadságban is, ha a belső világának szabadságát elveszik. Akit belül nyomorítanak meg, az meghal, még akkor is, ha külsőleg, fizikailag él. Aki olvasott szépirodalmat, látott filmeket, az tudja, miről beszélek. Minden diktatúra célja az, hogy a belső szabadságot, az autonóm személyiséget, az individuumot felszámolja, elnyomja. Egyetlen diktatúra sem érzi magát biztonságban, amíg ezt az elnyomást meg nem valósítja. Hiába hoznak bármilyen elnyomó törvényeket, hiába csukják börtönbe vagy végzik ki a fél országot, ha belül szabad emberek vannak. Ezért először ezt kell felszámolni.

Érdekességként hadd mondjam, hogy a legutóbbi diktatúrában a Lendvay utcában működött az Állami Egyházügyi Hivatal. Miklós Imrének, a cég vezetőjének, szabad bejárása volt a szovjet parancsnokságra. Ő volt az egyetlen kommunista vezető, aki megkerülhette Kádárt, közvetlenül kapcsolatba léphetett a megszálló oroszokkal. Ennyire kiemelten kezelték a lelkiismereti szabadság kérdését, a szovjetek ennyire tisztában voltak azzal, hogy az emberek fölötti uralom, a diktatúra jövője ezen múlik. Nem volt nehéz dolguk, mivel az egyházakban dolgozott a legtöbb állambiztonsági ügynök, lelkész és püspöki beosztásban, az egyházi vezetők kollaboráltak a kommunista vezetőkkel. Az állam által biztosított viszonylagos jólétért cserébe, bedolgoztak a kommunista hatalomnak azzal, hogy féken tartották a hívőket. Ehhez kaptak szabadságot és állami ellátást, ez volt a dolguk.

Szimbolikus, hogy június végén a Fidesz visszaköltözött a Lendvay utcai székházba, az Állami Egyházügyi Hivatal volt épületébe. Most jórészt ugyanazokkal az egyházakkal dolgoznak együtt, akik ugyanazt teszik, amit a kommunisták idején tettek, csak most ők kommunistáznak a legjobban. Akiket a kommunisták üldöztek, azokat most ők is üldözik, kivéve a Hit Gyülekezetét, amely átállt a másik oldalra. A Fidesz még az Állami Egyházügyi Hivatalon is túltesz, mert a kommunisták nem értettek annyira a szellemtörténethez, mint a katolikusok. Nem véletlen, hogy a kommunisták egy rövid időre jelentek meg a történelemben, és utána örökre eltűntek. Az sem véletlen, hogy a Fidesz székháza éppen a Hősök tere mellett van. Akinek van érzéke a szellemtörténethez és a démonológiához, az minden egyéb ismeret nélkül is képes megmondani, hogy most mi zajlik. Elég körülnéznie a téren, és máris tudja azt, hogy ez mit jelent.

Visszatérve a “látható világba”: ha a katolikusok megszállják közpénzen az iskolákat, az egyetemeket, a munkahelyeket, ha a katolikus egyház elkezd működni ezeken a területeken, ahogyan azt Semjén Zsolt és a II. Vatikáni Zsinat megálmodta, akkor beindul a gondolatrendőrség, a lelkiismeretével, meggyőződésével szemben kényszeríthetnek bárkit bármire. Ekkor kezdődik a hétköznapi fasizmus, a lelki terror, az átnevelés, a szabad gondolat, a vélemény, a lelkiismeret megnyomorítása. Ez a fasizmus lényege.

Leborulni a Nagy Parázna előtt

A kérdés már csak az, hogy valóban sérti-e az egyházi törvény a lelkiismeret szabadságát, és ha igen, akkor mennyiben. Újra le kell szögezni, hogy az egyházi státuszuktól megfosztott egyházakat nem átsorolják, hanem betiltják. Ez abból látszik, hogy nem átminősítik őket egyesületté, hanem megvonják tőlük visszamenőlegesen az egyházi státuszt. Amikor ez megtörténik, akkor ezek az egyházak megszűnnek. Van egy pillanat, amikor egyáltalán nem léteznek, betiltották, eltörölték őket. Majd kapnak egy javaslatot, hogy ha továbbra is egyben akarnak maradni, mint vallási közösség, alakítsanak egyesületet. Aki akar, alakít, aki nem akar, nem alakít.

Egy biztos, hogy akik egyesületként szerveződnek újjá, azok többé nem egyházak, hanem egyesületek. Mint egyházak, ők megszűntek. Az egyesület nem egyház. Semmiféle olyan joggal nem rendelkezik, amelyekkel az egyházak bírnak. Az egyesületi törvényben nincsenek az istentiszteletre vonatkozó szabályok, egy egyesület nem is tarthat igazi istentiszteletet. Ha nem így lenne, hanem egyesületben is lehetne ugyanolyan hitéletet folytatni, akkor nem lenne szükség egyházi törvényre, sem elismert egyházak kategóriára. Bogarászhatják a Bibliát csendesen, mint egy varró szakkörben.

A fentiek alapján két alapvető tévedést kell eloszlatnunk. Az egyik az, hogy az új egyházi törvény csak arról szól, hogy kik kapnak pénzt és kik nem. Nem ez a lényeg, mert ebben eddig is különbségek voltak, és ezt lehetett volna szabályozni úgy is, hogy az egyházi státuszt nem vonják meg. Itt az alapvető cél az, hogy a betiltott egyházak, felekezetek, gyülekezetek jogát korlátozzák az Istenükkel való kapcsolattartásban. Hitük és egyházuk legitimitását cáfolja, kétségbe vonja az állam. Ha valakit betiltanak, akkor annak oka van. Ha valaki nem tartozik az egyházak közé, akkor az nem üti meg azt a szintet, hogy egyház legyen. Akik ilyen egyesületekbe járnak, azok szektások, nem hívők. A lelkészük pedig nem lelkész, hanem el nem ismert sarlatán. Sarlatán kaphat-e egyesületben fizetést? Ki fizeti a sarlatán utáni járulékokat?

Mindez nem előzmények nélküli. A forgatókönyv az, hogy a betiltott egyházak istentiszteleti formáját és hitgyakorlatát első körben törvényen kívül helyezik, majd annak alapján üldözni kezdik, és végül az egyházi jellegű tevékenységüket betiltják. Otthon imádkozhatnak, és aztán az egyesületbe elmehetnek beszélgetni. Az ilyen közösség előbb-utóbb megszűnik egyház lenni. Ha nem, az államhatalommal találja szemben magát. Egyszer már betiltották, akkor most mit akar? Majd ha teljesíti a feltételeket, és a parlament kétharmados többséggel elfogadja, akkor működhet úgy, mint egy egyház. Addig kuss!

A másik tévedés az, hogy az egyházi státusz megvonása nem jelent semmi változást, nem okoz igazi problémát. Mondván, hogy „az egyház kősziklán áll”, nem függ az állami elismeréstől. Éppen úgy gyakorolhatják a hívők a hitüket, mint eddig. Ez már csak azért sem igaz, mert egyesületi formában nem tudnak olyan intézményeket működtetni, fenntartani, amelyekre az egyházak jogosultak. Ezt a jogot minden alap nélkül megvonják tőlük. Nagy kérdés, hogy egyesületek milyen vagyontárgyakkal rendelkezhetnek, képezhetnek-e saját lelkészeket, felszentelhetnek-e bárkit, és főleg evangelizálhatnak-e szabadon? Szerintem nem. Egyház téríthet, de egyesület nem. Ezt mondja a jogérzékem. Egyesület hivatalosan nem hirdetheti az üdvösséget, és nem halászhatja el az elismert egyházak elől a lelkeket. Erre az elismert egyházaknak ad jogot a törvény. A törvények mai állása szerint egy egyesületnek ehhez nincs joga. Ennek híján képzeljük el, hogy a metodista világegyház helyi közösségét metodista egyesületnek hívják, és tagokat gyűjt az egyesületbe, nem hívőket az egyházába. Mindezt úgy, hogy már készülnek a betiltott egyházak vagyontárgyainak és intézményeinek államosítására, hogy aztán azt átadják az elismert egyházaknak, természetesen közpénzen való üzemeltetésre. Szándékosan csődhelyzetbe viszik őket, hogy elvegyék a tulajdonukat. Ezt nevezik lopásnak, s mivel erőszakkal párosul, rablásnak. Mint egyház, mindegyik jogutód nélkül szűnik meg. Majd az állam kinevezi a “jogutód” egyházat, amely átveszi a vagyont. Ezzel szemben a katolikus egyház, ha bármibe kezd, azt a törvény szerint az államnak támogatnia, finanszíroznia kell. Ez az államegyházi státusz fontos része.

Úrvacsora az egyesületben

Egyesek azzal áltatják magukat, hogy mindez csak a kereteket érinti, nem igazán lényeges kérdés az, hogy egyesületben vagy egyházban gyakorolja-e a hitét a közösség. A lényeg, hogy milyen hitgyakorlatot lehet folytatni. Lássuk. Például úrvacsorát lehet venni egyesületben? Védi a jog ezt az istentiszteleti formát egyesületben? Aztán hogyan tarthat kapcsolatot a hívő ember Istennel egy egyesületben? Azt tudom, hogy horgászni lehet egyesületben. De az egyesületi törvényben semmiféle leírás, elismert védelem nem illeti meg az egyéni hitgyakorlást és a közös istentiszteletet. Vajon keresztelhet-e egyesület? Temethet-e egyesület? Házasságot lehet-e kötni egyesületben? Mit kell majd titokban csinálni, és mi lesz az, amit az állam nem ismer el? Lehet-e egyesületnek temetője, és ha nem, akkor temethet-e egyesület bárkit olyan temetőben, amely másik egyház tulajdonában van? Vagy csak katolikus pap temethet el, Iványi Gábor nem? (Ebben az esetben kiszállok a koporsóból, és először fejbe vágom a papot, majd belelököm a gödörbe.)

Ez is sérti a lelkiismereti szabadságot, de ennél többről van szó. Mindez csak a külső és látható problémahalmaz. Az új egyházi törvény azonban arra késztet mindenkit, hogy egyesület helyett valamelyik elismert egyházhoz csatlakozzon. Az a célja, hogy a többi egyházat megbélyegezze, a vallási pluralizmust megszüntesse. Ezer praktikus kérdés létezik, de ezekre lehet találni valamiféle megoldást. Még azt a gyalázatos képmutatást is elkövetik majd, hogy parlamenti kétharmaddal bevesznek még egy-két felekezetet, azt a hamis látszatot keltve, hogy van itt, kérem, szabadság.

A lényeg azonban nem ez, hanem az Istennel való kapcsolat elleni támadás, és az egész ország katolikus uralom alá hajtása. Az állam azért tiltja be a többi egyházat, hogy kijelölje a legitim hitgyakorlás helyeit és formáit. Az állam kinyilvánítja, melyek azok a hitéleti formák, ahogyan Istent kell imádni. Ezek legitimek, amelyek gyakorlása törvényes, elismert, támogatott, amazok nem. Az állam nemcsak irányt mutat ebben, hanem felszámolja a szabad versenyt, kijelöli a törvényes szereplőket, és mindenki más hitéletét, istentiszteletét törvényen kívül helyezi, és megvonja a legitimitását. Mindezzel nemcsak sugallja, hogy mi a helyes istentisztelet és mi nem, hanem ki is mondja azt. A hívők és nem hívők nem tudják kivonni magukat az állami térítés alól, mert nemcsak kijelölik a templomot és a „helyes” istentiszteletet, hanem be is kényszerítik oda az embereket. Az állami intézmények megszállása után az egyház megköveteli, hogy az intézménynek kiszolgáltatott más vallásúak vagy nem hívők is részt vegyenek az állam által rájuk szabadított felekezet (elsősorban a katolikus egyház) vallásgyakorlásában. Ha ezt nem teszik meg, annak szankciói vannak, és jelentős hátrányokat okoz.

Amikor azt mondják, hogy  köteles minden tanár egy évben – egyelőre – háromszor elmenni a katolikusok miséjére (mondván, ennyiszer ki lehet bírni), az a lelkiismereti szabadság súlyos sérelme. Egy misét egyszer sem lehet kibírni annak, akinek a vallása, a lelkiismerete azt tiltja. A szűz is csak egyszer tudja elveszíteni a szüzességét, amikor megerőszakolják. A Biblia szerint a katolikus egyházban bálványimádás folyik, amikor leborulnak a képek és szobrok előtt. Nagyon sok hívőt megerőszakolnak ezzel, akik egyesületben (későbbi elnevezésük szerint: szektában) gyakorolják a hitüket, amely tiltja a szobrok előtti leborulást, térdhajtást. Aki ezt nem teszi meg kirúgják az állásából. Képzeljünk el egy zsidó tanárt, aki Mária szobra előtt térdel, hogy taníthasson a helyi általános iskolában, amit az állam a katolikus egyház kezére játszott. Az egész úgy morbid, ahogy van.

Ugyanez indul be az egyetemeken, a kórházakban, a közintézményekben. Nehogy azt higgye valaki, hogy fontos állást betölthet, ha nem jár Videoton-meccsre és templomba. A katolikusok pontosan tudják, hogy az oktatást kell megszerezniük, mert az érinti és kiszolgáltatja a gyerekeket, a szülőket, a tanárokat, és a nagyszülőket is. A II. Vatikáni Zsinat ezt a taktikát jelölte ki a lelkiismereti szabadság, úgymond, a szekularizáció, a liberalizmus ellen. Ezek beszélnek kémkedésről és hazaárulásról, amikor szőröstül-bőröstül eladták az országot a Vatikánnak. A Vatikán egy idegen állam. Ezek ne beszéljenek idegenekről, idegen érdekekről, ne zsidózzanak, mert ők kiszolgáltatták az országot egy idegen államnak. Ha eltakarodnak majd, igazi szabadságharcot kell vívni a Vatikán ellen, és kirugdosni őket mindenhonnan.

Ezért, amikor a katolikus egyház és a Vatikán beépített, hazaáruló ügynöke, Semjén Zsolt (akit remélhetőleg kémkedésért és hazaárulásért tényleges életfogytiglanra ítélnek majd mielőbb) azt mondja, hogy az egyház az állami feladatokból nagylelkűen átvállal feladatokat, akkor hazudnak, és nem szívességet tesznek, hanem megszállást folytatnak. Demokratikus, liberális állam úgy rúgja ki őket, mint a macskát dolgát végezni. Mert nem azért jönnek, hogy valamit adjanak, hanem azért, hogy elvegyenek. Ha iskolát akarnak, építsenek maguknak, és tartsák is el, mint Amerikában. Arról nem is beszélve, hogy eközben a sok kiéhezett, beteglelkű pap szexuálisan megrontja a fiainkat és a leányainkat. Erkölcstan címén. Mindezek csak ott derülnek ki, ahol az állam és az egyház tényleg szétválasztva működik (mint Amerikában), és az állam nem fedezi a katolikus egyház bűneit, amely bűnök Szodoma és Gomora bűneivel vetekszenek. Állítólag rájuk kell bízni az erkölcsi nevelést.

Az iPad és a preambulum bosszúja

Hazug indok alapján tiltottak be több mint háromszáz egyházat, mert ezek közül nincs húsznál több, amelyekkel szemben tényleges gyanú alapján vizsgálatot indíthattak volna, hogy nem éltek-e vissza az egyházi státusszal. De egyetlen ilyen vizsgálat sem indult. Az egyházi törvényt az alaptörvény preambulumában megfogalmazott célok miatt hozták létre. Ezekben az áll, hogy a kereszténységnek nemzetmegtartó szerepe van. A kereszténység alatt ők a katolikus egyházat értik. A nemzetmegtartást akarják a katolikus egyházra bízni. Ezért először betiltják a vallási pluralizmust, majd a katolikus egyház megszállja az állami intézményeket, és az élet minden területén uralkodóvá teszi a katolikus ideológiát. Aki ezt nem fogadja el, az először szankciókat szenved el, később felelősségre vonják. Aki katolikus, az keresztény, aki keresztény, az nemzeti, és aki nem nemzeti, az a nemzet ellensége.

A lelkiismereti szabadság ott sérül, hogy a hívőknek hitük ellenére kell a katolikus egyház hitgyakorlatának megfelelni, abban részt venni a magánélet számos területén, saját hitüket pedig csak korlátozottan, megbélyegezve gyakorolhatják, a társadalmi misszióból, evangelizálásból kizárva. A cél az, hogy a betiltott egyházak többsége szűnjön is meg, menjen tönkre anyagilag és erkölcsileg. A nem hívőknek pedig ateizmusuk ellenére kell a katolikus ideológiát követni, és vallási hókuszpókuszokban részt venni. Először ez mindenki jól felfogott érdeke lesz, később mutatni kell, hogy mennyire lojálisak vagyunk a papok szoknyás népségéhez, később suttognunk kell, hogy ne hallják meg az önkéntes vagy fizetett besúgók. A katolikus vallási ideológia elnyomja és leuralja a közgondolkodást. Aki nem erőszakolja meg saját lelkiismeretét, az az élet minden területén hátrányt szenved: a gyereke az iskolában, ő maga a munkájában, vállalkozó a vállalkozásában, adózó az adóbevallásában, és folytathatnánk a sort. Úgy szivárognak majd be az élet minden területére, mint a méreg, a gáz, a füst. És fojtogatnak. Tiszteletet követelnek majd azoknak az elveknek, amiket mi megvetünk, hajbókolni kell nekik, meg kell erőszakolnunk magunkat. Ha megtesszük, elveszítjük belső szabadságunkat, magánemberként idegen isteneket kell imádnunk, le kell borulnunk a Nagy Parázna előtt, aki a Föld királyaival paráználkodik, és rabok leszünk saját hazánkban. Visszatér a középkor, úgy érezzük majd magunkat a lelkünkben, mint Giordano Bruno, és sok százezer megégetett „boszorkány”.

A korrupt meg a bamba

Ez a pont az, amikor nem lehet nem tenni semmit. Ezen a ponton már nincs hova hátrálni. A nem hívőknek fel kell ismerniük, hogy ez nem a vallásos emberek ügye, hanem az övék. A többi egyházat félreállították, ők könnyű ellenfelek, úgy lehajolnak majd a bálványok előtt, hogy öröm lesz nézni. Úgy engedelmeskednek majd az ördögnek, ahogyan az Istennek talán soha. De az igazi célpontot a nem hívők jelentik, a cél a szekularizált világ felszámolása. Semjén azt ígéri, hogy egyelőre megengedik, hogy aki nem akar, az ne járjon templomba. Már azért a mondatáért, hogy ő megengedi, hogy valaki ne járjon templomba, úgy szájon kellene verni, hogy Rómáig szaladjon a főnökeihez. Százezreknek kellene kivonulni az utcára és tojással, paradicsommal megdobálni (vagy ami most a legolcsóbb zöldség) a csuhások laktanyáit. Semjén mondott már sok mindent, aztán az ellenkezőjét. Nem muszáj templomba járnod, de ha jót akarsz magadnak, akkor járni fogsz. Ő ezt tudja.

Az egyházak itt állnak arcul verve, ahogyan Péter apostol mondja, de nem szólalnak meg. Kétfajta nézőpont uralkodik: az egyik korrupt, a másik bamba.

A korruptak nem törődnek a többiekkel, a szabadsággal, az elvekkel, a Bibliával, ők mindent megpróbálnak megtenni, hogy valami külön úton bekerüljenek a piszkos tizennégy közé. Ezek a Hit Gyülekezete példáját követik, amely mind közül a legaljasabb. A többiek akaratukon kívül kerültek díszpintynek a katolikusok mellé. De a Hit Gyülekezete áruló lett. A várható milliárdokért a zsarnokság legitimációját és azt adja cserébe, hogy az orbáni hatalomnak féken tartja azokat, akiket az ATV révén befolyásolni képes. Ugyanazt a feladatot látja el, mint az ügynökegyházak a kommunizmusban. Németh Sándor azt a bravúrt hajtotta végre, hogy reformegyházként indult, aztán húsz év alatt utolérte a katolikus egyház aposztáziáját, hitehagyását. Babilon szolgálatába szegődtek, elhagyták a hitet, megtagadták a Bibliát, Istent, és szembe köpték magukat. Be kell zúzni az össze könyvet, amit korábban kiadtak, mert az mind megítéli őket. Közben pénzért becsapják az embereket, mintha ellenzéki TV-t üzemeltetnének. Ezért kerültek kakukktojásként a piszkos tizenhárom közé, és markolnak majd fel százmilliókat. Ennél már nincs lejjebb.

A Hit Gyülekezete ezzel befutotta pályáját, elindult a mindennél nagyobb romlás felé. Az új egyházi törvény ugyanis törvények feletti státuszt biztosít a piszkos tizennégy egyháznak. Január 1-jétől senki semmit nem ellenőrizhet náluk, nem vizsgálhat az adóhivatal, állam az államban működnek, nem kell elszámolniuk semmi bevétellel, még a közpénzekkel sem, a vagyonukkal sem, és amit csinálnak, azzal sem. E pillanattól kezdve a Hit Gyülekezete egy életveszélyes hely, mert ilyen hatalommal egy diktátor természetű ember nem képes bánni. Az ilyen korlát nélküli hatalom még rendes embereket is megrontana. Úgy tűnik, Németh Sándoron van az ítélet, és lehetséges, hogy saját szemével fogja meglátni, ahogy a birodalma és a rablott vagyona semmivé lesz. Így szokott ez lenni. Akit Isten el akar veszíteni, annak korlátlan hatalmat ad. Mert ezt kívánta a lelke. Ne kívánja senki ezt követni, mert olyan ez, mint az áspiskígyó mérge. Olyan ez, mint az Édenben a gyümölcs, amit megkívánt Éva, de a halál van benne. Ezért, akitől elvették az egyházi státuszt, az ne kérje vissza, hanem várja meg méltósággal azt, amíg az állam magától visszaadja. Viszont ne is engedelmeskedjen a jogfosztásnak, hanem álljon annak ellene, és vállalja inkább annak következményeit.

A betiltott egyházak másik része pedig pörgeti a Bibliáját, hogy keressen valami olyan igeszakaszt, amelynek kiforgatásával megindokolhatja a gyávaságát, a hitetlenségét.

Tisztelet a kevés kivételnek, akik e két csoportosulástól szenvednek.

Nem vonzó a kereszt

A keresztények valóban Krisztust kell, hogy kövessék, aki nem harcolt az ellenségeivel, hanem tűrte, hogy megalázzák, arcul verjék és végül keresztre feszítsék. Csakhogy Jézus nem engedelmeskedett sem a világi hatalomnak, sem a kor vallási hatalmasságainak. Nem engedte, hogy betiltsák, azt sem, hogy elnémítsák. Mindent ugyanúgy tett tovább, ment a zsinagógába és úgy tanított, ahogyan ő akart. Őt azért feszítették keresztre, mert nem tudták elhallgattatni, nem tudták betiltani, mint a követőit. Nem engedelmeskedett az ördög szolgáinak. Magyar követői pedig meg sem szólalnak, lapítanak, mint nyúl a fűben, mintha nem is erkölcsi intézmény lennének, hanem valami sunyi bűnszervezet. A cél az, nehogy keresztre feszítsék őket is, mint a Mestert. A kereszt helyett inkább a megszokott állami kedvezményekre ácsingóznak. Ezért ők az elnémításukkal, betiltásukkal, a kedvezmények megvonásával azonosítják a keresztet, ami nem igaz, tévedés. Ez még nem a kereszt, ez a gyávaság. Ez az a magatartás, amikor Péter félelemből háromszor megtagadta Jézust. Nem halljátok a kakas szót?

Jézus nem engedelmeskedett a római császárnak. Azt mondta, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, vagyis fizessetek neki adót. És ez rendben is van. Helyes lenne, ha minden egyház fizetne adót (még a nagy katolikus egyház is), és eltartaná minden egyház önmagát. De azt is mondta, hogy adjátok meg az Istennek, ami az Istené. És ez az egyházi törvény nemcsak az adót akarja, hanem azt is, ami az Istené. Ebben az Egyház nem engedelmeskedhet. Ha megnézzük a Bibliát, a konfliktusok mindig abból fakadtak, amikor valaki meg akarta mondani, hogyan kell Istent tisztelni. A hívők mindent eltűrhetnek, kivéve ezt. A hívő nem lázad a világi hatalom ellen, amikor nem engedelmeskedik neki, ha meg akarják mondani, hogyan tisztelheti Istent. A kettő nem ugyanaz.

„Tartassanak esedezések királyokért, és minden felsőbb hatalmasságokért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk”, mondja Pál apostol, de erről már sokan lekéstetek, mert ahelyett, hogy jól imádkoztatok volna, a Fideszre szavaztatok, amelyről tudni lehetett, hogy majd arcul ver titeket, és bálványimádásra kényszerít. Itt már szó nincs arról, hogy csendes és nyugodt életet lehetne élni. Itt már az első parancsolat lép életbe, hogy “ne legyenek tenéked idegen isteneid én előttem”. Márpedig most az állam arra kényszeríti a hívőket, nem hívőket, hogy idegen isteneik legyenek, maga az állam az egyik. Betiltják az élő Isten Egyházának gyülekezeteit, és mindenki fölé Babilont állítják: azok fölé is, akik most még nem hisznek, de a Messiás értük is meghalt, és most elzárják őket az evangéliumtól, megutaltatnak mindent, ami az Isten nevével kezdődik. Jézus Krisztus Egyháza pedig ezt szó nélkül tűri és engedelmeskedik, egyesek még az utat is keresik, hogyan tudnának Babilonhoz tartozni. Mi volt Isten parancsa Izraelnek, amikor ez megtörtént? Hogyan viszonyultak Isten emberei a bálványokhoz? Mit tettek akkor, amikor meg akarták erőszakolni őket? Amúgy pedig nem lázadás tiltakozni az érvényben levő jog szerint, ha e jog alapján uralkodik maga a “hatalmasság” is.

A másik vonatkozó ige, amire sokan hivatkoznak, hogy „nincs hatalmasság, hanem csak Istentől. Aki tehát ellenáll a hatalmasságnak, Isten rendelésének áll ellene”. Csakhogy Pál apostol azt is mondja máshol, hogy “szükséges, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozások lesznek”. Aki részt vesz, akár csak hallgatásával is a botránkozásban, jaj annak. Isten rendelése a hatalmasság, de a hívő dolga nem az, hogy a hatalmasság botránkozásában részt vegyen, mert azt majd megítéli az Isten. A hívő dolga az, hogy a gyengék, az elnyomottak mellé álljon, és azokat segítse, az istentelenségben pedig részt ne vegyen. Ezt, persze, felülírja az, ha az egyházi vezető onnan nyeri a tekintélyét, hogy Szász Attila államtitkárhoz és Semjén Zsolthoz kuncsorog, az ő barátságuktól gondolja, hogy “nagy ember”, ha neki fontosabb az “Attila”, meg a “Zsolt”, mint “Jézus”, mert többet jár ezekhez, mint Jézushoz. Ezek eladták a lelküket és az egyházukat kilóra. Ezeknek már fontosabb az “Attila” és a Zsolt”, mint a régi barát, nevezett Jézus, ha mond még ez a név valamit. Nehogy már az ilyenek mondják meg azt, hogy mi legyen. Az ilyen ember először térjen meg.

Ha már itt tartunk, felmerül a kérdés, hogy Istentől van-e Orbán Viktor teljhatalma? Igen, Istentől van. Ahogyan Nabukodonozor és a többi gonosz király hatalma is Istentől volt. Minden rossz uralkodó Isten ítélete. Isten ítélete ez mindenekelőtt Orbán Viktoron, hogy megmutassa neki, mennyire alkalmatlan arra a teljhatalomra, amire mindenáron vágyott, és aminek megszerzéséért nem tartotta drága árnak saját országát kettévágni, békéjét feldúlni. Pontosan ellenkezőjét cselekedte, mint amit Salamon tett, amikor a két asszony elé hozta a gyermeket. Aki szerette a gyermeket, mert ő volt az igazi anyja, az nem engedte kettévágni. Inkább legyen a másiké, de éljen. Orbán kettévágta, bizonyítva azt, hogy ő nem szereti ezt az országot, ennek az országnak nem ő az “apja”. Itt jegyzem meg azoknak, akik abban bíznak, hogy Orbánt leváltják egy-két cikluson belül, hogy a történelmet nem lehet siettetni. Ha valakiből diktátor lesz, annak van egy pályafutása, amit neki be kell futnia. Be kell, hogy teljesedjen az ő gonoszsága, hogy mindenki, leginkább pedig ő maga előtt világos legyen, szembesüljön azzal, hogy ő kicsoda, és hogy senki nem helyezheti magát olyan pozícióba, ami nem illet meg embert. Ezért az Orbán diktatúra addig tart, amíg ez be nem következik. Az viszont rajtunk áll, hogy ez rövidebb legyen, mert ha ezt minden ellenállás nélkül teheti, akkor a beteljesülés és a megvilágosodás évtizedekig eltarthat. Ha nincs nyomás alatt, nem jön ki az igazi énje. Az tehát a mi felelősségünk, hogyan viselkedünk ebben a helyzetben. Isten adta nekünk, de tőlünk elvárja, hogy szabadon és férfiként viselkedjünk. Mi is be vagyunk kalkulálva a tervbe.

Oroszlánok és tüzes kemence

Aztán Isten ítélete ez a magyar népen is, amelynek meg kell tanulnia, hogy soha többé ne hallgasson romboló eszmék hirdetőire, hazug szélhámosokra, akik könnyű életet ígérnek áldozatok nélkül, hogy szakítson a gyilkos, náci és fasiszta ideológiákkal, nézzen szembe bűnbánattal a múltjával, tanuljon meg becsülni más népeket, szokjon le a mindennapi lopásról, hazudozásról, az ingyen-élésről, az önzésről, irigységről és rosszindulatról. Első körben ennyi, aztán jön a többi.

És ítélet lehet ez azon az egyházon, amely ebben az esetben nem védi meg a nyájat, hanem olyan lesz, mint azok a pásztorok, akikről az Ezékiel próféta beszél, akik magukat legeltetik, és nem a nyájat. Ide is írom, mint mond erről Ezékiel: “A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük. Így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányává lettek és szétszéledtek. A hegyekben és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki nem gondolt rá, senki nem kereste.” Megjegyzem, politikusok is elgondolkodhatnak rajta.

Legelteti-e a nyájat az, aki nem áll meg erősen a szerzett jogaiban, nem védi az Isten szolgálatát, az istentiszteletét, nem siet a kicsik, a gyengék, az elesettek megsegítésére, hanem elhagyja Isten parancsait, és szó nélkül tűri a zsarnokságot. Istentől van a gonosz király hatalma, méghozzá a nép és a király megbüntetésére. De Isten akkor is számon kéri az övéitől, hogy az árvák, az özvegyek, a betegek, a gyengék, az elnyomottak oldalán, és ne a gonosz király oldalán álljanak. Ha szó nélkül tűrik, hogy egy hamis vallási állam létrejöjjön, amely idegen istenek imádására kényszeríti a hívőket, és a nem hívőket, azzal már a gonosz király pártján állnak. Ugyanez a közömbös magatartás engedte haláltáborokba vinni a zsidó testvéreket. Pál apostol általános elvként (is) írja a Korinthusbelieknek szóló második levelében (2 Kor. 11,19), hogy “Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.”

Péter apostol felhívja a figyelmet, hogy “micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél”. Ha most nem szóltok, az olyan, mintha vétkeitek miatt lennétek arcul veretve, mintha bármit elkövettetek volna, amiért tőletek az egyházi státuszt megvonják. Másrészt, valóban vétkeztek akkor, ha engeditek az Istennel való kapcsolatotokat korlátozni. Az nem dicsőség, ha azt tűritek el, hogy nem szolgálhattok szabadon Istennek. De az dicsőség, ha nem engedelmeskedtek szótlanul, ha a továbbiakban is mindent ugyanúgy tesztek, mint eddig. Ha ez nem tetszik a diktátornak, lépjen fel erőszakkal. Vegyétek fel a kereszteteket. Ha nem vesztek tudomást semmiféle tiltásról, ami a lelkiismeret szabadságát, az Istennel való kapcsolatot illeti, és ha úgy vernek arcul titeket, és azt tűritek, az kedves az Isten előtt. De ha behódoltok Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak, magatoktól átadjátok a vagyonotokat a Vatikánnak, még a kegyeiket is keresitek, az nem kedves. Ha valamit el akarnak venni, jöjjenek és vegyék el erőszakkal. Ne ti adjátok oda.

Végezetül, két utolsó példára hadd hívjam fel a figyelmet. Amikor Dárius királlyal megparancsoltatták a tanácsadói, hogy ne imádkozhasson Dániel úgy, ahogyan ő akar, ahogyan ezt Isten neki mondta, ő erre nem hallgatott. Pedig tudta, hogy az oroszlánok vermébe vetik érte. De ennek a parancsnak akkor sem engedelmeskedett. Az oroszlánok pedig nem bántották. Amikor Nabukodonozor király katolikus államvallást vezetett be, és megparancsolta a bálványimádást, hogy az állóképet imádják, akkor Sidrák, Misák és Abednégó nem engedelmeskedett. Nem lázadt fel, csak nem engedelmeskedett. A király megfenyegette őket, hogy ha nem engedelmeskednek, égő tüzes kemencébe veti őket. Mire Sidrák, Misák és Abednégó azt mondta: “Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.” Ez a beszéd. Ez az Istenben hívők beszéde. És nemcsak a hívőké, hanem azoké is, akik nem hisznek, csak ragaszkodnak a legalapvetőbb emberi jogaikhoz, és van egy kis vér a pucájukban. Van egy határ, amikor azt mondjuk, hogy nem. És Sidrák, Misák, Abednégó sem égett meg a tüzes kemencében, de a király szolgái, akik odavitték őket, akik engedelmeskedtek a zsarnoki parancsnak, azok mind megégtek.

Egy silabusz a szervezéshez

S hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik ilyen hosszú szöveget elolvastak, és a végén mindig valami konkrét javaslatokra várnak, elmondom, szerintem mire lenne szükség. A betiltott egyházaknak kellene szervezniük egy színes felvonulást, hatalmas fesztivált, amelyben megmutatják magukat az országnak, a világnak Semjén Zsoltnak és Nabukodonozor Viktornak. Azok a százezrek, akiknek hitgyakorlatát betiltják, megmutatják magukat, hadd lássuk őket. Hadd lássák amazok is, mennyi olyan magyar állampolgár van (lásd még: magyar nemzet), akik nem kérnek az állami erőszakkal végrehajtott rekatolizációból, és a hitüket továbbra is ugyanolyan szabadon fogják (!) gyakorolni, mint eddig.

A civileknek csatlakozniuk kellene, mert őket a diszkrimináció és a lelkiismereti szabadság sérelme ugyanúgy érinti. El kell menni az amerikai nagykövetség elé, fel kell olvasni egy közleményt, amelyben elmondják, hány egyházat és milyen indokkal tiltottak be a NATO szövetséges Magyarországon. Elmondják, hogy ez milyen változást, jogsérelmet okoz a hívő embereknek. El kell mesélni benne, hogyan van szétválasztva az állam és az egyház. El kell mondani, milyen egyházi nyomulás van az iskolákban és más intézményekben, hogyan fenyegetik a világnézeti semlegességet, a szekularizációt.

A nyilatkozatot át kell adni az amerikai nagykövetnek, a címzett az amerikai Kongresszus és Obama elnök. Ezzel egyidőben nemzetközi sajtótájékoztatót kell tartani, ahol elmondják ugyanezt. Ugyanekkor tiltakozó levelet küldeni a kamerák kereszttüzében az EU illetékes szerveihez, az ENSZ-hez és a világsajtóhoz. Nem szabad kifelejteni a levélfeladásnál azt a borítékot, amely a strassbourgi bírósághoz megy, kifogásolva, hogy szerzett jogokat visszamenőleg, mindenféle indok nélkül, bírósági elmarasztalás nélkül elvettek, több száz egyházat betiltottak Magyarországon.

A legnagyobb hírügynökségeket, azok televíziós stábjait el kell vinni azokba az egyházi intézményekbe, amelyeket ezután be kell zárni vagy át kell adni a katolikusoknak, vagy a piszkos tizennégy valamelyikének. Magyar sajtóra nem nagyon lehet számítani, de a világ demokratikus sajtóját érdekelni fogja mindez. A világ egy falu. A nemzetközi sajtó a mi sajtónk is, ahogyan ők az egész világ sajtója. Használni kell őket folyamatosan. Meg kell vizsgálni, hogy az ENSZ különböző szervezeteinél hogyan lehet és érdemes tiltakozni ilyen mértékű diktatúra és jogfosztás ellen. Követelni kell az európai, az amerikai és az ENSZ szankciókat, ha a törvénysértések elérik azt a szintet. Magyarország egyelőre csak a jogsértéseket tekintve hasonlít Kínára.

A szervezés során felhívást kell közzétenni, hogy minél több társadalmi szervezet és civil mozgalom csatlakozhasson, alkalmat találva arra, hogy ellenvéleményt nyilvánítson.

Egyelőre ennyi. Biztosan vannak másoknak még jobb ötletei. De most már nincs mire várni, ez a törvény a lakat a börtön ajtaján. Január elsején kattan.